Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Heltai Jenő: Ősz című verse.
  2019-09-16 16:56:19, hétfő
 
 





Heltai Jenő: Ősz című verse.


Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
a meleg fényt, sugarat.
Süss ki még, nyári nap,
simogasd az arcomat,
melengesd a szívemet,
míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,
míg enyém a vad világ.
Tudom én, érzem én,
nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,
be jó volna élni még!
Nem lehet, nem lehet,
sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz
bűvöl és babonáz.
Kérdezem, nem felel,
integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,
hideg szél fujdogál,
hideg szél, őszies...
Ősz, ősz ne siess!

 
 
0 komment , kategória:  Ősz  
Vörösmarty Mihály: Országháza
  2019-09-16 16:51:19, hétfő
 
 





Vörösmarty Mihály: Országháza


A hazának nincsen háza,
Mert fiainak nem hazája;
Büszke fajnak küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,

Kincsnek, vérnek rossz gazdája.
És oh szégyen! rosszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak

Kik gyűlölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben
Ki magával sincs békében.
S vaseszével
Jégszivével
Fölmerűl a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan
Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.
A hazának nincsen háza. Mért?
Volt idő, midőn nevére
Fölkelének, s amit kére
Nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midőn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának,
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerűlne boldog napja:
Most fejét szenny s gyász takarja.
Földön futva,
Bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferditésben
Ismerik csak átokképen.
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.

 
 
0 komment , kategória:  Vörösmarty Mihály  
Mese a sündisznóról
  2019-09-16 16:34:30, hétfő
 
 





Mese a sündisznóról


Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy
sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt, legalábbis ezt tartották róla.
Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó
szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak
úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó
szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták,
honnan olyan biztosak benne, hogy a sündisznóhoz nem érdemes jó
szándékkal közeledni. Egyszerűen csak biztosak voltak benne. Egymás
között csak morogtak rá, és ha néha mégis szóba elegyedtek vele,
legfeljebb csak az időjárásról folyt a kurta társalgás.
Azt viszont soha senkinek nem jutott eszébe megkérdezni tőle, fáj-e a
szíve. Pedig bizony nagyon fájt a szíve. Világéletében arra vágyott,
hogy megsimogassák. De a szúrós tüskéktől senki sem fért hozzá. Valaha
régen akadtak néhányan, akik megpróbálták, de ahogy tüskéivel megbökte
őket, mind megharagudtak. Azóta senki sem próbálkozott. Így éldegélt a
sündisznó napról napra és évről évre, míg egyszer éppen az erdei ösvény
egyik szélétől igyekezett a másik felé, amikor vidáman ugrándozó
lépteket hallott, egy kislány közeledett, aki szinte repült lefelé a
lejtőn, s közben egy víg dalocskát énekelt.


Amint a sündisznó észrevette a kislányt, abban a szempillantásban
összegömbölyödött, amint ez már szokása volt. A kislány csak ekkor
figyelt fel a tüskés gombócra. ,,Süni!" - kiáltott fel nagy örömmel, és
leguggolt a sündisznó mellé. A sündisznó szerette volna szemügyre venni
a kislányt, de az orrát sem merte kidugni.

,,Kedves Süni, bújj elő a kedvemért kérlelte a kislány, szeretnélek
megsimogatni!"
A sündisznó szíve megdobbant a tüskék alatt. Ilyesmit már olyan régen
mondtak neki, hogy talán nem is mondtak sohasem. Már majdnem kidugta a
fejét tüskés páncélja alól, de valami mégis visszatartotta. A kislány
tovább kérlelte.

,,Kedves Süni, kérlek csak az orrocskádat, hadd érintsem meg."
A süninek könny szökött a szemébe. Szerencsére nem láthatta senki
biztonságos rejtekében. Valami kedveset akart válaszolni a kislánynak,
már a nyelvén is volt, aztán mégis más lett belőle. ,,Hagyj békén. Engem
nem lehet megsimogatni." - morogta, és abban a pillanatban meg is bánta,
de nem volt ereje bocsánatot kérni.
A kislány elszomorodott. ,,Ne haragudj rám, én csak jót akartam."

"Persze, persze, hm..." - mormogta a sündisznó, mert nem tudta, mit is
mondjon.

"Hát, akkor Isten veled, kedves Süni. Talán majd máskor." - és a kislány
továbbindult, egy kicsit lassabban, mint ahogyan jött, de az erdő
szépsége hamarosan visszaszerezte jókedvét.

A sündisznó a távolból még hallotta dudorászását. Szeretett volna utána
kiáltani - ,,Gyere vissza!" De egy hang sem jött ki a torkán.

Teltek-múltak a napok, és mindegyre ez járt az eszében, talán majd
máskor. Magának sem merte bevallani, de a szíve mélyén egyre csak arra
várt, hogy a kislány egyszer majd visszatér.
S a kislány hamarosan visszatért. Most már messziről észrevette a sünit.
Halkan és óvatosan közeledett, nehogy megijessze. A süni is észrevette a
kislányt. A biztonság kedvéért most is összegömbölyödött, de előzőleg
még titkon alaposan szemügyre vette a várva várt jövevényt. Csak úgy
vert a szíve a tüskerengeteg alatt. A kislány halkan és finoman
ereszkedett le mellé.
,,Itt vagyok." - suttogta.
A süni borzasztóan izgult, hogy megint elrontja az egészet.
,,Hát, Isten hozott." - mondta akadozva, és nagyon megkönnyebbült, hogy
sikerült kimondania.

,,Most megengeded, hogy megsimogassalak?"

A sündisznó összeszedte minden bátorságát, és félénken kidugta az orrát.
A kislány feléje nyúlt, hogy megsimogassa, de amint a keze odaért volna,
a sündisznó összerezzent, visszahúzta az orrát, és meredező tüskéi a
kislány ujjába szaladtak. Még a vér is kiserkent belőle. A kislány
feljajdult, ujját a szájába kapta, és sírva fakadt.

Látod, mondtam én, előre megmondtam." - morgott a sün - ,,Jobb lett
volna, ha sohase szólsz hozzám. Menj innét, hagyj magamra!"


"Hálátlan vagy és igazságtalan! És utálatos!" - sírt a kislány, és
elrohant.

A sündisznó most már kétségbeesetten kiabált utána, ,,Várj! Gyere vissza!
Én nem akartam! Nem így akartam. Én világéletemben arra vágytam, hogy
megsimogassanak! Soha senki nem simogatott meg! Te voltál az egyetlen,
aki..."
Már nem tudta folytatni. Hangja zokogásba fulladt. Csak úgy rázkódtak a
tüskéi.

A kislány még mindent hallott. Mégsem fordult vissza. Szaladt, csak
szaladt, amíg egy patakhoz érkezett. Tovább már nem bírta a lába. Leült
egy kőre a parton, és hatalmas könnycseppeket hullatott a patak vizébe.
A patak meg csak halkan locsogott, és magával vitte a könnycseppeket.
Így ült ott egy darabig. A patak olyan halkan locsogott, hogy egyszer
csak a szívében is csend lett. És akkor fülébe csengtek a sündisznó
szavai, amelyeket már nem akart meghallgatni.
,,Soha senki nem simogatott meg!"

Milyen türelmetlen voltam, és milyen értetlen gondolta. Megbuktam
szeretetből. És újra könnyek gördültek végig az arcán. De ezek már nem a
sértettség, hanem a megbánás tisztító könnyei voltak.
,,Te voltál az egyetlen, aki. Az egyetlen!"

Egy pillanatig még erőt gyűjtött, aztán letörölte könnyeit, és szaladt
árkon-bokron át, vissza a sündisznóhoz, s ahogy rátalált, nem törődve a
tüskékkel, úgy, amint volt, fölkapta és magához ölelte.
A sün meglepetésében még összegömbölyödni is elfelejtett, becsületből
még kapálózott egy kicsit, és mondott valami olyasmit, hogy eressz el,
vigyázz, meg foglak szúrni, de közben boldogan simult a kislányhoz, még
a szíve dobogását is érezte.

"Én így szeretlek téged, a tüskéiddel együtt! És a barátod akarok
lenni." - mondta a kislány, az örömtől elcsukló hangon. És csodák
csodája, a tüskék nem szúrtak többé! Puhák és bársonyosak lettek, mint a
selymes zöld pázsit. Mindnyájan félreismertünk mondta a kislány. Te
kedves vagy és melegszívű, jó és szeretetreméltó.
A sün nem is tudta, hová legyen a boldogságtól. Világéletében arra
vágyott, hogy megsimogassák, de azt legtitkosabb álmaiban sem merte
remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki magához öleli. A sün és a kislány
attól fogva barátok lettek. Az erdő állatai pedig mind ámultak a
sündisznó átváltozásán

( ismeretlen szerző)
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2019.08 2019. Szeptember 2019.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 102 db bejegyzés
e év: 979 db bejegyzés
Összes: 9389 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 420
  • e Hét: 1463
  • e Hónap: 15528
  • e Év: 287057
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.