|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019-09-03 19:38:47, kedd
|
|
|
"Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny,
mint hárfahúr, a szélben elszakad,
elég hozzá egy rosszul értett szó is,
elég egy félreértett mozdulat"
/Faludy György/
|
|
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
2019-09-03 18:42:38, kedd
|
|
|
Faludy György : Egy boltíves szobáról álmodom...
Egy boltíves szobáról álmodom,
hol száz szilánkból lennék büszke egység
és lépteimtől zengene a padlat.
Köröttem kristályfényű, langymeleg lég,
avitt ereklyék és oltáros ablak.
Konok magányom néma lenne s ódon,
tömény falak közt, hol szomszéd se szól át,
búját zokogva és a tornyos órát
velencés mór verné a kis komódon.
Ajtómon torlasz lenne, cifrazárú,
s a függönynél, hol gyenge szél szivárog,
végignéznék, mint száműzött királyok,
a vásáron, hol megrohadt az árú.
Vén nénék álma közt az éjszakában
élnék így, almák hűsölő szagában,
s leanderem virulna, hosszúszárú.
Szelíd sört innék, melyen könnyű hab forr,
olvasgatnék, pipázva meg-megállnék,
s a bolton járó sok tótágas árnyék
futó során merengnék alkonyatkor:
jól tudva már, hogy minden egyremegy.
|
|
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
2019-09-03 18:40:02, kedd
|
|
|
Faludy György : Bordáim rácsa közt
Bordáim rácsa közt, mint a vadállat
négy puha talpon jár a szenvedély
s érted liheg. Csókoltalak, de számat
bőrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj:
téged kutatlak. Közénk bújt a tested:
hol voltál, míg magamhoz húztalak?
Hiába alszol, csak téged kereslek
e titkos lánggal égő húsfalak
mögött. Bőrtömlő, nem neked könyörgök!
A lelkeddel szerződtem, mint az ördög,
s mit bánom olcsó, pőre testedet,
farod két gömbjét, szeplős válladat?
Elfordulok, hogy megkeresselek.
Szemet hunyok, hogy jobban lássalak.
(Málta, 1966)
|
|
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
2019-09-03 18:08:33, kedd
|
|
|
Faludy György - Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincseimnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
s hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Budapest, 2004.
|
|
|
0 komment
, kategória: Faludy György |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. Szeptember
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
65 db bejegyzés |
e év: |
634 db bejegyzés |
Összes: |
9828 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 434
- e Hét: 2229
- e Hónap: 10039
- e Év: 68262
|
|
|