Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Jézus
  2019-09-04 20:32:33, szerda
 
  Jézus volt az egyetlen, aki igazán kereste Istent, aki elől Isten igazán elfordította tekintetét, aki megtapasztalta az igazi sötétséget. Őt valóban elhagyta Isten. Halála pillanatában mindenki, még az Atya is elárulta, megtagadta, elutasította, elhagyta. A teljes sötétség volt az egyetlen "társa".

Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön. Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" Azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Mt 27,45-46)

Jézusnak jutott a legnagyobb sötétség, a kozmikus méretű magány, hogy mi biztosak lehessünk benne: Isten sohasem hagy el bennünket, s nem távozik el tőlünk (Zsidók 13,5). Őt igazán elhagyta Isten, de mi csupán úgy érezzük, hogy elhagyott bennünket - ám ez még bukásaink ellenére sem történik meg.

Timothy Keller
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
A gonoszság legyőzése
  2019-09-04 20:17:25, szerda
 
  "Talán akkor a legnagyobb az esélyünk a gonoszság legyőzésére, amikor a szűnni nem akaró sötétség kellős közepén vagyunk. A sötétség olyan választási lehetőséget kínál fel, amely békés időkben nem áll rendelkezésünkre. Ilyenkor ugyanis dönthetünk úgy, hogy kizárólag azért szolgáljuk Istent, mert ő Isten. A legsötétebb pillanatokban úgy érezzük, semmit nem kapunk tőle vagy a hozzá fűződő kapcsolatunkból. Vajon mi történik, ha ilyenkor is - amikor úgy tűnik, semmi értelme vagy haszna - kitartunk az engedelmességben, az imádkozásban, az istenkeresésben, és embertársaink felé is teljesítjük a szeretet parancsát? Nos, akkor végre megtudhatjuk, mit jelent önmagáért, nem pedig ajándékaiért szeretni Istent.
Amikor pedig eloszlik a sötétség, észrevesszük majd, hogy kevésbé várjuk mástól a boldogságot, mint tőle, illetve egyre erősebbek és elégedettebbek vagyunk Istenben. Megújult erővel, higgadtan, kiegyensúlyozottan és békességben szállhatunk szembe a nehézségekkel. A feketeszén gyémánttá alakul át."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Őszinte beszéd
  2019-09-04 12:19:22, szerda
 
  "Beszéljünk őszintén belső vívódásainkról, és fenntartások nélkül öntsük ki a szívünket."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Sötét időszak
  2019-09-04 12:17:57, szerda
 
  "A sötét időszakok Isten kegyelmének új mélységeit fedhetik fel előttünk."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Gond és nehézség
  2019-09-04 12:16:38, szerda
 
  "A gondok nem feltétlenül szűnnek meg rövid időn belül, és nem mindig értjük, miért kell elszenvednünk nehézségeket."

- Timothy Keller -
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Zokogás a sötétben
  2019-09-04 12:14:56, szerda
 
  Az egyház ritkán teremt alkalmat a sírásra, és mind a mai napig előfordul, hogy a szenvedők nem zokoghatnak, nem kiálthatnak föl szívük mélyéről: "Hol vagy, Uram? Miért nem segítesz?" John Feinberg is úgy érezte, mintha - kimondva vagy kimondatlanul - azt sugallná környezete: nem jó, ha túl sokáig gyászol, minél előbb "örvendeznie kellene a megpróbáltatásokban". Ő azonban lelke mélyén halottnak érezte magát; szívesen megfelelt volna az elvárásoknak, de nem tudott. Talán segítséget jelentett volna, ha felolvassa Istennek a panaszzsoltárokat, de sajnos ez senkinek nem jutott eszébe.

Timothy Keller

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Nagyobb dicsőség, gazdagabb áldás
  2019-09-04 10:44:24, szerda
 
  "Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam." Zsoltár 69,5

A 69. zsoltárban az Úr Jézus szól. Az 5. versben elmondja, hogy a megváltás dicsőséges műve által jóvátételt kínál fel Istennek mindazokért a veszteségekért, amik az ember bűne által keletkeztek. Kétségkívül úgy tekint önmagára, mint igazi vétekáldozatra.

Ha egy zsidó egy másik zsidótól valamit ellopott, a törvény megkövetelte, hogy mutasson be vétekáldozatot, fizesse vissza a megkárosított embernek az elvett értéket, és tegye hozzá még az érték egyötödét.

Márpedig az ember meglopta Istent a bűn által. Elrabolta az Istennek járó imádatot, az engedelmességet és a tiszteletet. Az ember Isten szolgálata helyett a Sátánt szolgálta. Isten imádata helyett az ember maga készítette bálványképek előtt hajolt meg. Az ember elutasította Isten uralmát és a Neki járó tiszteletet.

De eljött az Úr Jézus, hogy visszaadja, amit nem Ő rabolt el.

Levette isteni pompáját,
emberként jött közénk, le a földre.
Ő adta vissza szeretetéből
Istennek, amit mi raboltunk el Tőle!

De nemcsak azt adta vissza Istennek, amit az ember bűne ellopott, hanem Krisztus elvégzett váltságműve által nagyobb tiszteletet nyert, mint amennyit Ádám bűne miatt elveszített. ,,A bűn által elveszítette teremtményeit, a kegyelem által fiakat nyert".

Talán ebben rejlik a válasz arra a kérdésre: ,,Miért engedte meg Isten, hogy a bűn bejöjjön a világba?" Jól tudjuk, hogy Isten olyannak is teremthette volna az embert, hogy nem adja meg neki a szabad erkölcsi döntés hatalmát. De úgy tetszett Neki, hogy az embert olyan teremtménnyé tegye, aki szabad akarati döntése alapján szeretheti és imádhatja Őt. Ez azt jelenti, hogy megvan az a képessége is, hogy Tőle elforduljon, iránta engedetlen legyen. Az ember az engedetlenség mellett döntött, és így behozta a bűn katasztrófáját a világba. Isten azonban nem szenved vereséget teremtményének bűne által! Az Úr Jézus Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele által diadalmaskodott a bűn, a pokol és a Sátán fölött. Váltságműve által Isten nagyobb dicsőséghez jutott, és a megváltott ember sokkal gazdagabb áldást nyert, mintha a bűn sohasem jött volna be a világunkba.

William MacDonald
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Isten országának dolgai
  2019-09-04 10:41:06, szerda
 
  ,,Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." (Fil 3,12)

Nincs károsabb dolog a hívő ember számára, mint amikor azt gondolja, hogy már megragadott valamit, és nem szükséges azt először keresni. Innen van, hogy sokan visszaesnek, a biztonságérzet és a lustaság miatt elbágyadnak, eltunyulnak. Ezért, aki a keresztyén életnek nekivágott, tartozik emlékezetében tartani, hogy ő még nem keresztyén, hanem csak törekszik arra, hogy keresztyénné legyen. Ez az élet nem kegyesség, hanem kegyessé válás, nem egészség, hanem felépülés, nem mivolt, hanem levés, nem nyugalom, hanem gyakorlás. Még nem vagyunk azok, akikké lennünk kell, de azokká leszünk. Még nem ment végbe és nem végeztetett el, de folyamatban és lendületben van. Ez még nem a cél, de ez az út. A keresztyén ember átalakulóban van, nem állapotban. Ezért, aki keresztyén, az nem keresztyén. Vagyis aki azt vallja magáról, hogy ő már keresztyénné lett, noha ezután kell keresztyénné lennie, az semmi. Mert a menny felé igyekszünk, de még nem vagyunk a mennyben. És amiképpen sohasem fog a mennybe menni az, aki azt képzeli, hogy már ott van, úgy már a mennyben van az, aki a menny felé igyekszik, és törekszik oda jutni. Ily csodálatosak ez ország dolgai.

Luther Márton
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2019.08 2019. Szeptember 2019.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 131 db bejegyzés
e év: 6150 db bejegyzés
Összes: 24195 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 990
  • e Hét: 11151
  • e Hónap: 36489
  • e Év: 565621
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.