|
 1/7 oldal 
|
Bejegyzések száma: 60
|
|
|
|
|
|
2019-10-29 22:54:36, kedd
|
| |
| |
Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
Private:
Drága Barátnőm!
Évtizedekig tartó hosszú utat tettünk meg együtt testvéri szeretetben. Gyermeki csinytevések, kamaszkori álmok, felnőtt kori félelmek, veszteségek, öröm és bánat, a közös mult kovácsolt össze bennünket, és a nyugdijas évek tettek méltó koronát barátságunkra. Senki nem tudott úgy megnevettetni, mint Te. Köszönök minden együtt töltött napot, órát, percet. Most pedig búcsúzom Tőled, megjártuk együtt is keresztútját betegségednek. Bátor voltál és reménnyel teli.
Utolsó leveled nekem irtad, de már csak a megszólításig jutottál...
Nagy hiányt hagytál magad után.
(Majd elmegyek a Margitszigetre amit annyira, szerettél lélekben meghallgatjuk együtt a zenét és a szökőkút égig érő víz sugarában ugye vissza mosolyogsz rám?)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-29 22:49:26, kedd
|
| |
| |
"Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-29 22:47:05, kedd
|
| |
| |
"Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit,Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halottak napja |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-10-29 22:32:36, kedd
|
| |
| |
Szőcs Géza erdélyi költőnk Helloween ihlette költeménye.
Szőcs Géza - Árnyak a Házsongárdban
1.Aletta
(Túl minden pátoszon)
Helló, ma Halloween,
Az élet ellovan.
Föld a takaróm,
kő a vánkosom.
Mellettem pedig -
ő az, Jánosom
Csönd van itt nagyon.
Ki már nem szuszog,
Sírba engedik
Sírba engedik
Síromon egy őz
árnya átoson
Túl a hegyeken
hattyú dala szól:
túl a tengeren
s minden pátoszon
Túl az óceán.
A kő alatt Aletta alszik
és hattyú dalol a fán
Én alszom itt kifinomult fülekkel.
Hallgatom ezt a cincogó beszédet:
Gáspár az. Ő a bőregér a Házsongárdban.
Ő a bőregér,
egérbőr kalapjában.
Ismerem már a denevér beszédét,
ismerem én azt alapjában.
2, A denevér kalapja
Kalapom most tovalibben,
piros foltként úszik át,
míg a havakat szitálják
fönn az égi nagy sziták.
3. Aletta
Itt a földben fény szivárog:
kútba esett csillár volna?
Fény szüremlik át a földön:
rég elásott templomok.
4, És Prokné, a rigó - vagy Léda.
a hattyú, vagy Dsida Jenő, a költő
-így dalol a fán:
De az élet járja táncát,
új Helénák lépnek színre,
új Nérók és Hektorok
Új szerelmek várják őket
és réges-régi színpadok.
Várják meg visszavárják őket
Új tangóra kérik Trisztánt
új meg új Oféliák,
szirén hangja járja át a
lidércfényes éjszakát.
Járja át az éjszakát.
S ha a táncból egy kidőlne
helyét másnak adva át,
mindig várják új hajósuk
Kalüpszók és Nauszikaák.
És a fehér Házsongárdon
piros kalap úszik át.
5. Hajósok dala a Házsongárdban
Az óceántól sós a szám
Vedd el tőlem az óceánt
Ezt mormogja a vén hajós
Neked adom az óceánt
Vedd el számról, íze sós.
6. Aletta. Záróra
Helló, ma volt Halloween,
S amig a téli temetőkert
haván az árnyak átosonnak
lezárom most mint emlékképnek
szerelemes szemét Jánosomnak.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Halloween |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/7 oldal
|
Bejegyzések száma: 60
|
|
|
|
2019. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
60 db bejegyzés |
| e év: |
634 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 442
- e Hét: 1408
- e Hónap: 10994
- e Év: 79914
|
|
|
Offline
