|
2019-10-11 21:46:38, péntek
|
| |
| |
A természet piktora.
Jártál már októberben hegyekben,
erdőkben,réteken, kis tavi tájon?
Mert ha igen, akkor tudod te jól,
ki az ki ott ül ilyenkor a fákon.
Ő az, a nagy piktor, a nagy alkotó,
felébred ilyenkor már rendre.
S színes palettájába mártva ecsetét,
ezer pompás színnel festve.
Itt egy kis sárga,ott egy kis zöld,
emerre rubint, oda egy cseppnyi kék.
S jár az ecset kezében, rendületlen,
napról,napra szebbé téve életét.
De síetnie kell, nem lazsálhat,
hisz tudja, időt nem sokat kapott.
Mielőtt a sötét rá ereszkedne,
be kell fejeznie minden hónapot.
S ha a fehér festék rá ömlik a tájra,
addig palettája ott van szabadon.
Talán fest még egy szépet utoljára,
végül meghal, a kiszáradt avaron.
Hernek János 2019.10.10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai költők versei |
|
|
|
|
|
Offline
