Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
10 éves a CÖF - Díjazták a Szellemi Honvédőket
  2019-11-30 20:00:13, szombat
 
 








10 ÉVES A CÖF - DÍJAZTÁK A SZELLEMI HONVÉDŐKET


A CÖF 2009 Virágvasárnapján a Hősök terén alakult meg. A Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) a CÖF és a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET) a Békemenet fő szervezője. A CÖF a 10 éves évforduló alkalmából emlék ünnepséget rendezett, ahol 250 fő meghívott taggal ünnepeltük meg a jubileumi évfordulót. Az ünnepségen került sor az idei Szellemi Honvédelmi Díjak átadására is.

Földi-Kovács Andrea, a Hír TV műsorvezetője kapta a Civil Összefogás Fórum szellemi honvédő egyik fődíját. Az elismerést a CÖF olyan személyeknek adja, akik sokat tesznek a konzervatív értékek és szellemiség megőrzéséért és ápolásáért. A díj a Gellért hotel Tea szalonjában került átadásra tegnap este.

Szívből gratulálunk!

Az alapító tagok a születés pillanatában nem is sejthették, milyen nagy szükség lesz ténykedésükre, és egyre nagyobb az igény a szervezet repertoárjának kiszélesítésére. A mai évforduló kitüntetései hosszú évtizedek áldozatos munkáinak elismeréseként kerültek odaítélésre. A laudációk soraiból leginkább Földi Kovács Andrea méltatása érintette meg szívemet. MÁSFÉL ÉVTIZEDE - szolidan, szerényen, méltó ügyeket szolgálva, maga a HITELESSÉG MINTAKÉPE számomra. Jó szívvel gratulálok minden díjazottnak, művész előadóinknak pedig külön köszönet a különleges ünnepi hangulat fokozásáért. Számos szakterület kiválóságai tevékenyen vesznek részt a szervezet munkájában. Tárt karokkal várunk minden érdeklődőt, aki azonosulni tud célkitűzéseinkkel, és tenni akar HAZÁNKÉRT, NEMZETÜNKÉRT, MEGMARADÁSUNKÉRT.

A Békemenet a CÖF által szervezett tömegdemonstrációi:

Első békemenet, 2012. január 21., Budapest
Második békemenet, 2012. március 15., Budapest
Harmadik békemenet, 2012. október 23., Budapest
Negyedik békemenet, 2013. február 5., Gyula
Ötödik békemenet, 2013. október 23., Budapest
Hatodik békemenet, 2014. március 29., Budapest
Hetedik békemenet, 2018. március 15.Budapest




















DÍJAZTÁK A SZELLEMI HONVÉDŐKET
MH 2019. november 29. péntek. 20:24


Németh Miklós Attila újságíró, Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke, Petán Péter, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Földi-Kovács Andrea, a HírTv műsorvezetője kapta a 2019-ben kiemelkedő teljesítményt nyújtó civil aktivistáknak járó Szellemi Honvédő Díjat a CÖF, valamint a szervezet jogi keretét biztosító Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) kuratóriumának döntése alapján.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében Dobsa István emléklapot vett át a tegnapi eseményen, beszédet mondott Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke.

A ,,szellemi honvédők" és a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET) ünnepi találkozóján Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a rendezvény fővédnöke azt mondta, hogy bajtársként érkezett.

A magyar múltnak sajnos megkerülhetetlen öröksége az a ,,vajúdás", amely az istentagadó és az istenhívő, a birodalmi internacionalizmus és a nemzeti értékrend képviselői között zajlik évszázadok óta - hangoztatta Kövér László, rámutatva arra is, bár a történelmi korok, a díszletek változnak, a bajvívás kényszere marad.

A középkorban a bajvívásnak még voltak szabályai, de a modern világban már az a szabály, hogy nincs szabály - jegyezte meg.

A házelnök szerint magyar létmóddá változott a szellemi polgárháború. A jövő nemzedékeit nem lehet megóvni, csak felkészíteni a küzdelemre - tette hozzá.

Kövér László azt mondta: az egész világban zajló harc tétje, hogy az emberek meg tudják-e őrizni otthonukként az államukat, vagy ,,szellemi és politikai hajléktalanokká" válnak a saját szülőföldjükön.

A magyarok most úgy érzik, hogy olyan dolgok történnek a kontinensen, amilyeneket ők már megéltek. Ők ugyanis már megtanulhatták, hogy milyen következményekkel járnak az idegen gazdasági megszállási törekvések, vagy éppen a ,,szellemi gyarmatosítási kísérletek" - jelentette ki az Országgyűlés elnöke.

Szólt arról is, hogy Magyarországot tíz éve mély politikai, gazdasági és morális válság sújtotta. A posztkommunista hatalomgyakorlás során a rendőrség által elkövetett véres utcai erőszak a Kádár-rendszert idézte, a ,,devizás uzsoracsapda" családok százezreit juttatta a tönk szélére - mondta.

Azonban 2010-ben a magyar nemzet tagjai, a választópolgárok felébredtek, és az elmúlt kilenc évben csodát tettek. Ebben felbecsülhetetlen szerepet játszott a CÖF, amely megerősítette az emberek hitét az alázat, a felelősség, a hazaszeretet fontosságában - fogalmazott Kövér László.

Százezres lélekszámú Békemenetek mutatták fel a népakaratot, és sokan személyesen tapasztalhatták meg elődeik igazságát arról, hogy magyar és lengyel két jó barát - mondta.

,,Politikai közösségünk, a Fidesz-KDNP szövetségének nevében köszönöm" mindazt, amit a CÖF a magyar demokrácia érdekében tett - hangoztatta.







Csizmadia László, a CÖF alapítója, a CÖKA kuratóriumának elnöke elmondta, hogy CÖF-CÖKA tízéves múltra tekint vissza. Közösségük az összetartozást, a kölcsönös bizalmat testesíti meg.

A keresztényi szabadság megőrzése az európai civilizáció szent kötelessége. A határokat meg kell védeni a migránsoktól, ugyanakkor szolidaritást kell vállalni a rászorulókkal - jelentette ki Csizmadia László.

Fricz Tamás politológus, a CÖKA kuratóriumi tagja szintén úgy vélekedett, hogy a 21. században egy új törésvonal hasítja ketté a világot. Az egyik oldalon a globalisták állnak, míg a másikon a nemzeti szuverenitás hívei.

Úgy vélekedett, hogy a 2022-es parlamenti választás nem csupán a bal- és a jobboldal küzdelmét hozza majd el, hanem a globalistákét és a szuverenistákét. A legnagyobb ellenfelük nem a DK vagy az MSZP lesz, hanem a Momentum Mozgalom, amely egyértelműen globalista és kozmopolita párt - jelentette ki. A küzdelem megnyerhető, ehhez azonban újra a fiatalok felé kell fordulniuk, a mai kor kommunikációs eszközeit felhasználva - vélekedett Fricz Tamás.

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára azt mondta: az a jó civil, aki értéket és közösséget teremt, a CÖF-CÖKA pedig ezen elvek mentén működik. Brüsszelnek azt üzente, hogy Magyarországon él és virul a civil szféra.































 
 
0 komment , kategória:  Média  
Maszong József versei
  2019-11-28 19:15:02, csütörtök
 
 







MASZONG JÓZSEF VERSEI


MASZONG JÓZSEF BEMUTATKOZÁSA


Szegeden születtem 1947. 09. 09.-én, az-óta is itt élek. Nagyon szeretem városomat és folyóját, a ,,Szőke Tiszát". Sok versemben visszatérő téma a ragaszkodás, és sok emlék fűz ehhez a folyóhoz. A művészettel gyerekkoromban eljegyeztem magam, rajztanárom bátorítására a Szegedi Képzőművészeti Körbekerültem be, habár akkor még csak rajzolgattam. Később fafaragást tanultam egy barátomtól és annak a népművész édesapjától. Ki-próbáltam magam ezen a területen is.Versírással öt éve foglalkozom intenzíven barátaim bíztatására, azelőtt csak olvasója és tisztelője voltam szellemi életünk nagyjainak. Visszagondolva: a legnagyobb ha-tást Arany János balladái gyakorolták rám. Ahogy telnek, illetve teltek az évek, mind jobban éreztem magamon, hogy azok a hatások, amelyek értek és érleltek, most öltenek alakot és fogalmazódnak meg. Más szemmel nézem a világot, kritikusabban, de a szépet is felfedezőn. Szeretem kortársaimat olvasni, mert sokszor náluk találom meg a belső harmóniámat, és visszacseng verseikben az érzésvilágom. Publikálással sokfelé próbálkozom, hogy a visszajelzésekből tanulva minél szebbet és tökéletesebbet tudjak adni az embereknek. Verseimben igyekszem kifejezni a körülöttem levő világ rám gyakorolt hatását saját érzésvilágomon keresztül, amely elég széles skálán mozog, a humoros megközelítésen át a mély érzelmekig.
(Maszong József)



Tízek 153 o.

Link








ÁLOMUTAZÁS


Álmom éjjel nálad járt,
Átrepült minden határt,
Keresett és megtalált,
Megnyugodott, hogy nálad járt,,

Zárva tartom szemem,
Álmom tova ne reppenj,
Maradj még nálam,
Ahogy átfogod vállam,


Ölelsz, csókolsz mindenütt,
Odaadod völgyed báját,
Oltod gerjedelmem árját.
Lassan nyitom szemem,
Gyönyörű ez a reggel.







CSAK EGY ÉRINTÉST


Nem kérek sokat, csak egy mosolyt,
egy kis biztatást vagy kacsintást,
pajkos hunyorítást - nem sok ez?
Vagy kezed simogató mozdulatát,
egy intést: jöjj! S boldog leszek.

Csak egy érintést szeretnék,
érezzem kezed melegét,
apró kis ujjaid táncát bőrömön.
Nem kérek sokat, ugye? Neked
egy mozdulat, nekem öröm.

Látod, mily kevéssel beérem,
mint koldus pár fillérrel, mi hull.
Szívem mennyet, poklot jár, s lángolva
követ lelkem, mint égi vándor, utazom,
mikor hulló csillagot látsz a végtelenben.







CSAK TE... MEG.. ÉN..


Csak te... meg.. én..
az ég peremén..
hol baj sosem ér..
mert ketten leszünk..
te.. meg.. én..
fogom kezed.. tartom..
s nem engedem..
csak csókolunk..
ez lesz ételünk.. italunk..
ölelésből ágyunk..
s ha egymásra vágyunk..
fürdünk a szerelemben..
az ég peremén..
csak te.. meg.. én...







CSÁBÍTS EL!


Akarlak...
S Te,, ugyanúgy...
Vágy hulláma,,, már..
túlcsordul..
Csábíts el,,, babonázz meg..
remegve.. kérjem..
kegyelmezz..!
Ajkad,,, kezed...
buján érintsen..
Gyönyör a testemet..
égesse...
Érints,,, érints meg..
puha lágy csókoddal..
gerjessze vágyam..
hogy legyek szentélyed..
kulcsára..
Követelj mohon csókot..
adjak százat..
Ölelj szorosan érezzelek..
Szítsd ölemben..
tűzet... égetőt..
oltárodon vétkezzem..
mint igaz szerető..
Tárd ki édened kapuját..
látogatójának..
Akarj.. akarj..
akard a végtelent..
a mámortól leigázott..
győztest... vagy.. vesztest..
S... szeress..!







CSENDESEN JÖTTÉL


Csendesen jöttél, édesem
Egy nagy bús érzelem
Lassan nyíltál mellettem
Boldog vagyok melletted.

Mint bimbós rózsa
Vágytál a csókra
Adtál mézet édeset
Szívemnek kedveset.

Az idő fokozza érzelmem
Mit felszítottál bennem
Kellemes a kísértés
Elmondjam ezt az érzést?
Megvalljam mire vágytam
Szeretlek, kívánlak örök lángban.

Emésztő tűz a szerelem
Te hoztad el nekem
Te édes drága kincsem
Másnak ilyen nincsen
Nem is adom semmiért
A világ összes kincséért,,







ELADOM A LELKEM


Mikor felettünk rút fellegek gyülekeznek,
szeretetre éhező emberek dideregnek,
bennem lángot vet a gondolat. Mondjátok,
elkorcsosult emberek! Mivé tettétek e világot?

Itt állok előttetek pőrén, igazak s gazok.
Nyújtom a szívem, belőle kedvetekre marjatok,
ki-ki mohósága szerint vétessen belőle:
a gaz gyógyuljon, az igaz erősödjön tőle,

Eladom magam értetek, lelkem kimérem,
örvényként vonaglik bennem vihar s béke, hol
tegnap még nyugodtan pergett le az idő homokja,
mára már barát s szerető a követ markolja.

Ember! ismerd fel, hogy ármány áldozata lettél,
meggyalázod s lerombolod, mit eddig építettél,
felfalod a jövőd, előtted egy délibáb lebeg tán,
nem látod tőle, csak eszköz vagy egy palettán -

Majd egyszer letisztul, mi eddig lángolt,
nem a szemeddel, szíveddel látod a világot,
akkor majd semmivé foszlanak a hazug szavak, és megtalálod a szikrázó fényű, elhagyott utat.







ÉRZED ... ITT BENN..


Érzed... itt... benn..
lüktet... vibrál..?
Csók közben...
kéz... láb... remeg...
s erő elhagy..?
Csak forróság járja tested..
s lélegzeted.. kihagy..
Ha már a csókból.. elég..
öledben a tűz.. ég..
s a láng már perzsel..
Megadásra vársz..?
buja, gyönyörre..?
Kéred.. hatoljon..
ölem-öledbe..!
Vegye be várát..
a gyönyöröknek..
Forrjon össze ajkunk..
mindketten.. akarjuk..
Bejárni az éden.. minden..
gyönyörét.. s kínját..
poklát s meny-országát..
Felhörpinteni minden csepp..
mézét.. mámorító borát..
Akarod.. hogy mindez..
tied.. legyen.. velem..?
Áldozzuk fel testünk..
égő.. szerelemben..!







FÁJ


Fáj... hiányod,
bárhogy palástolom,
érintésed... mosolyod,
vigyázom a parazsat,
égett zsarátnok
szavakat,
távol vagy,
érzem,, gondolatod követ
a vonat zakatol,, suhan a táj
zöld rét,, bokrok,, fák
kerekei csak egyre dalolják,
azokat a szavakat mit itt hagytál,
szeretlek... szeretlek... szeretlek...


ölellek... ölellek... ölellek,
vágyakozva nézek,
utánad a távolba,
érintésed maradt,
szívemben,
izzón szól,
a dal,







FÉNY ÉS ÁRNYÉK


Múltból jöttél s lettél jelenem,
fájdalom, szenvedély, érzelem,
hold s a csillagok ragyogó fénye,
hajnali bíbor simogató érzése.

Lettél lelkem hullámán fodor,
halkan rezdülő elhaló-sikoly,
ünnep, könny, menny és pokol,
minden ami gyengéd suttogó szó.

Lettél víz a tűz az izzó parázs,
a szerelmes éji szívdobbanás,
a tűző nap után hűsítő nyári zápor,
rejtő lomb, hol megpihen a vándor.

Lettél fény, árnyék és kacagás
könnyező égre tündöklő szivárvány,
tomboló vihar, kitörni készülő vulkán
lágy muzsikaszó szellő-hárfán.

Leszel jelenem és jövőm boldogsága,
szemed csillogása utam lámpása,
szenvedés, szerelem, vad nász,
ölelő érkezés s könnyes búcsúzás.







HAJNALI CSÓK


Lassan ébredek - tágra nyílt szemem
keres téged, végigtapogatva mindenütt,
hiszed-e igazán? - mert féltelek,
lágyan takarja a valót a reggeli világ,
futunk az idővel egymással önfeledten,
fogócskázik a csók, hol itt, hol ott,
hogy megpihenjen a szájon puhán,
nyújtózol, mint a virág gyenge szára,
mely ráfonja indáját a felkínált ágra,
ringatja magát az erős viharban,
szemed ragyog, mint csillag éjjel,
mutatva az utat a szerelmes hajnalon.







HANGOK


távolodsz,
alakod egyre kisebb
feloldódsz a láthatárban,
cipőd koppanását
már nem hallom
csak távolodsz
homályba vész
alakod,

egyre messzebb vagy
láthatatlan
hova lettél,
lépdelsz valamerre
vagy csak ülsz egy helyben
fogysz mint csillag
fényben,

kicsúszott kezed kezemből
nem tartom többé
ölelkező nyírfaágak
szomorú éjszakában


hamuvá vállnak
a fájdalom sújtó erejétől

lehet-e szivárvány
a szeretés?
ha nem csillan a nap
a cseppen nincs fénytörés
foszlik a semmibe
a féltve őrzött kép,
marad a távolt kémlelő
bús merengés

lehet-e híd a szeretés
vagy bármi, mi összeköt
mi erőt ad őrizni
itt bennem
ami tőled jön,







HIÁNYOD ÉGET


szád szögletében fény villan
lángra kap szemedben egy szikra
mosolyod szelíden ölelkezik,
Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé,
már nem a távol ölel
összefonódunk
nincsenek határok..

megáll az idő és vár
csak a képzelet köti gúzsba,
már mindig ölellek
már mindig szeretlek
lélegzetemmé lettél,
mosolyod oldódik
a reggeli fényben
lobot vet arany sugara..

hiányod éget
és sodródom hozzád
csak, - szeretésem adhatom,
még azt sem kérem, - fogadd el
mert érinti azt, - ki úgy akarja
hisz már kútba fúlt a magány,
az élet halkan
veled örömet zokog...







HOL VAGY?


hol vagy?
sikoltok hangosan.
csak a csend vesz körül,
félek,
érzem,már nem lehet,
hogy tüzes tested
illata belém
hatoljon,
kéjem éget,elalélok
s ernyedten aláhullok,
hol vagy?
oh, hol vagy?
fogj meg!ragadj meg!
vigyél magaddal,
mert félek,
elszállok
nélküled az égre,
bodorodik a felhő
betűket formázva,
miközben szerelmem
rajzolja a kékbe
neved,
jaj, de tüzem hamvad,
szítsad
még ne lobbanjon el a láng,
zokogok,
én már nem vagyok,
füstté lettem,elégve
meztelenül,
gyere, gyere,
ragadj magadhoz!
ivódj belém!
illatod járja át testem,
védj meg!
óvj meg!
még e kevés parázs
izzon fel -







KÉK RAGYOGÁS...


szemeimmel ha rád tekintek
tekinteted kék tengeréből merítek

napfényes gyengéd mosolyt
mint hangod, - oly lágyan simogatót

megérintetted a lelkem
felráztál,- mondd megérdemlem?
ezt a kincset mi veled született
legszebbet mit ember érezhet

egy parányi szikra elég nékem
hogy lángolva égjen szenvedélyem
belőled áradó perzselő tűz égessen
boldogságot hozzon,- s éltessen

fényt hoztál szürke napjaimba
utat nyitottál a holnapoknak
hogy a hálót mit az élet font
lelkem köré,- most szárnyaljon







KÍVÁNLAK


Keresem az ajkad,
Ízét, zamatát,
Vágyakkal, ábrándokkal,
Áldozzak a csóknak.
Nekem add azt mi édes,
Lágy öleléssel,
Add hozzá mi kedves,
Kedvesem...







KÖNNY FÁTYLA


Az ágak végtelenbe nyúlnak
s a köd fátylán át
mutatnak utat,
emlékezni
mint múlik az idő,
a pillanat még fáj
mert még oly közel,
homály nem takarja
köztünk ólálkodó
elmúlás
pillanatát,







KÖVESS - Részlet


"Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé"
..
szád szögletében fény villan
lángra kap szemedben egy szikra
mosolyod szelíden ölelkezik,
Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé,
már nem a távol ölel
összefonódunk
nincsenek határok..
megáll az idő és vár
csak a képzelet köti gúzsba,
már mindig ölellek
már mindig szeretlek
lélegzetemmé lettél,
mosolyod oldódik
a reggeli fényben
lobot vet arany sugara..
.....
és sodródom hozzád
csak, - szeretésem adhatom,
még azt sem kérem, - fogadd el
mert érinti azt, - ki úgy akarja
hisz már kútba fúlt a magány,
az élet halkan
veled örömet zokog...







KÖVESS...


Örvényként kavarog bennem s helyem keresem,
csillogó gyöngyvirágként fodrozódik a szikláról
dübörgő folyamként hömpölyögő tarka érzés.
Könnyeim gyémántporként a szellő rabolja,
viszi a világ négy tájába s szórja vizekbe mezőkre.
Elfojtva némán magányomban várom a tavaszt,
forró éjjelek lágy suttogását követő didergő hajnalokon.
Pattog a parázs mégis fázom kedvesem, a szél zúgása sodor
tavaszból a nyárba menekülve az ölelések tengerében,
szeretetemmel körbefonlak átkarollak, - féltelek !
Szerelmem szikráját küldöm lelkedbe az elemektől óvva,
s a végtelenbe kiáltott szóval üzenem,- keress!,- találj rám!
Talán a hegytetőn, a tenger mélyén vagy csak viharba
burkolva várom, hogy halljam hangod lágy suttogását.
Magamnak követellek kezedet szorosan fogva tartom,
- kövess, ahol a tarka vágyak csodái valóra vállnak.
Édes álmok, karok, ölelések , az éjszakáink kincsei,
sóhajod mámorában úszom a végtelenbe, - csitt csak suttogj.
S ha majd már künn a tél szele süvíti fagyos leheletét,
akkor simulj hozzám, mert hidege hozzánk nem érhet el !







LAZÁN...


azzal a könnyed mozdulattal
mivel valaha magadhoz hívtál
most azzal küldtél utamra,
könnyel írt levelem
repült is már,
tessék..
így lazán egyél papírkosár,
tiéd lehet e gyűrt papírlap
nem érdekel írója kínja
hangja nem jut el szívemig,
ennyi,s nem több
jön az új ki intésedre
szolgamód dicsérje szépséged,
hamisan pengesse lantját
csak az kell kiszolgálja gőgöd
lábaidhoz borulva nyögjön..
már nem fáj a válás
elmúlt a vakságom
kigyúlt a lámpás...







LENNÉL-E?


Lennél-e álmom bíborszínű hajnalon,
mikor a nap dereng s máshol járok?
Lennél-e ajkamon csók édesen,
ha kívánom izét érezzem.
Lennél-e őrző angyalom,
mikor botladozva utamat járom?
Lennél-e szél mely arcomhoz ér,
s pírt lehel reá ha éget a hőség?
Lennél-e eső mely lemossa könnyem,
ha a bánat rám talál s súlya görnyeszt?
Lennél-e bársonyos ölelő kar,
mely óvón véd a bajtól ?
Lennél-e nyoszolyám s párnám,
hol megpihenni vágyom?
Lennél-e kalitom' édes zárkám
szívem titkának őrzője ?
Ha lennél, - jelezz mosolygó szemeddel!







ONE MOMENT - EGY PILLANAT


Volt egy pillanat, ami oly gyorsan elillant,
hogy nem volt időd megragadni mielőtt,
végképp nem maradt más,mint egy árnyalak

Volt egy pillanat, mikor zokogva sírtál,
és a fűz alatt magadban megbújtál,
lombon túl az eső, arcodon a könny,

Van egy pillanat, mely végre rád talál,
de olyan illanó, mint a délibáb,
amit megragadni sosem tudnál,

Volt egy pillanat ami mellett elmentél,
csak nézted és érzéseidnek nem hittél,
körötted csak egy kiégett űrt leltél,

Volt egy pillanat, amivel ámítottad magad,
azt hitted rajtad nem fog átok akarat,
késő belátni már az a pillanat, rég messze van

Van egy olyan pillanat amit a jövő tartogat,
hinned kell, hogy van erőd nem adod fel,
mert vár az ezernyi ismeretlen érzés,

Lesz egy olyan pillanat, mely mindent megér
hited szebbé teszi élted minden percét,
Akkor sem adom fel, - Kiáltsd az ég felé.







ÖLELKEZŐ ÁRNYAK


Az égbolt lámpáit sorra gyújtotta,
fürtön lógtak felettünk a csillagok,
árnyaink ölelkeztek a sötétben,
parázsként égette szám a csókod,

Nem múlt még óra az élet viharában
hogy gondolatom ne járna nálad,
veled zöldül a rét s virágot bont
mosolyod nekem mindent bearanyoz,

Minden vagy, a bús világot feledtetsz,
harmatcsepp, melyen az első napsugár
fürdik csillogva szertelen, s gyötrelem
ha eme gyöngyöt vakmerőn nem ölelem,

Elmúlt megint a nyár szürkét vett az idő,
hol a pillangó szállt s dalolt az erdő, ott
hűvös fagyos szél fut tördeli a gallyat,
nem tudja gátját vetni irántad a vágynak,

Maradsz s leszel a minden, mint annyi éve
fürdik a lelkem, ha szemed mély tengerét nézem,
reggeli kacajod elkergeti az éjt s komor álmokat,
a pokol is szebb ha Te szítod benne a lángokat.







RÁD GONDOLOK


Rád gondolok, hajnalban
mikor a hold köszönti a nappalt,
a madár zengő dalával felébreszt,
álomtól szűk szememmel nézek

Rád gondolok, a zuhany alatt
mikor pereg rajtam a víz sugara,
apró cseppjeivel, mint ezer csók
bőrömön át mind engem simogat

Rád gondolok, munkába sietve
a zajos utca tarka forgatagában ,
rohanó élet minden pillanatában,
szembejövő arcokban tied keresve

Rád gondolok, az úton haza felé
elképzelem, amint kezed kezemhez ér
s ahogy átöleled gyengéden nyakam,
és forró csókod válaszra nyitja ajkam

Rád gondolok, mikor az est közeleg
horizontról a nap még egyszer visszanéz,
fejed párnámon nyugszik képzeletben,
velem vagy míg a hajnal fel nem ébreszt ű







ROZSDABARNA AVAR KÖZT


Szívemben még nyár van,
de már az ősz közelg'
a sok szép nyári emlék,
az avar közt hever,

A szélfútta rozsdabarna,
levelek között,
gyönyörű arcod lesem,
amint felém jön,
szívembe erőt..
s boldogságot önt,

Köszönöm neked,
simogató kezed,
szavaidat..
mely gyógyítja lelkem,
vágyom rád,
mint virág a kikeletre,
mely szépségével s illatával,
boldogságot teremt,

Várom a tavaszt,
a szerelem kikeletét,
a szív-virág ébredését,
hajnalok szépségét,
csókod újból becézze,
égesse szám,
lelkemen át..
testem gyógyulását..







SORSVONALAK


halk sóhaj repíti az álmot
itt tartanám a tova tűnő képet
mindazt egymásra halmozni
amit elhozni csak az álom képes..

várni valami ismeretlen újat
csak emlékként őrizni a multat,
remélve,- a holnap megadja azt
miről eddig azt hittem, elszaladt..

ébredni,- tágra nyílt szemmel kutatni
az érzelmek csodás végtelenjében
hegyek-völgyek közt futó útján
a sors-vonalaink kusza szálait..

ma már megállhatok megmártózni
a tegnap feltalált boldogság
örömittas pillanatában,- nem késő
utána menni,- s megadni mindent érte..










SZAVAK...


Írom a szavakat
jöjjön ami akar
s hogy úgy van-e?
nem gondolkodom,

szeretlek téged
szeretsz is talán
lennék a mindened
de Te vagy talány,

mondom a dalom
hallod vagy mégsem
mert féled az igazat
megvallani nékem,

gyere hát gyere
ölelkezz bennem
legyél mindenem
szavakon túl : a szerelem







SZAVAKBÓL FONOK


Selyemmel szőtt csipkének
Tested köré fonom szavaim
Puha bársony takarójával
Legyen palástja oltalmazója

Karjaim átölelve óvja lényed
Ringasson el miközben dúdolva
Suttogom szerelmem zuhatagát
Patyolat tisztára mosdassa lelked

Zubogó vér áramlása ereimben
Üzen a reád talált nem várt vágy
Végtelen ünnep a hétköznapokban
A megigézett szerelem veled..







SZERETLEK, MINT...


Szeretlek ... mint folyó a medrét,
Mint a nap simogató fényét,
Mint méh a virág porát,
S vágyom minden porcikád..

Szeretlek, mint hold a szerelmet,
Ifjúnak s korosnak ad segédkezet,
Szeretlek.. mert hangod fülembe búg,
Mikor testem-testedhez simul..

Szeretlek... mert nekem adsz mindent,
Mi tested.. lelked drága kincse,
Mi kíváncsi szemek elől rejtőzött,
Most szerelem ruhába öltözött..

Szeretem... ahogy szemed simogat,
Vágyakozón.. hívogat..
Bőröd illatát.. bársonyát..
Leinni róla minden harmatát..

Szeretem.. a barna zuhatagot,
Mely a derekadig omol..
Beletúrni.. kócolni.. simítani..
Mikor fölém hajolsz csókolni..

Szeretem ölelő két karod..
Mikor nyakam köré fonod..
Forró csókban egyesülni számmal..
Nyelvelő vad táncban..

Szeretem.. öled bársony dombját..
Mert.. maga a gyönyör tornác..
Gyengéd szorítása..simogatása..
Minden élvezetek forrása..







TALÁN


Még a szél az úr,
korbácsolja lelkem,
de talán elcsitul
s kisimul a tenger,
békét ad,
egy kedves mosolyt,
gyengéd érintést, csak egy szót,
mit szívem oly rég vár,
s múlik lassan a nyár,
ifjonti hév, csak emlék csupán,
de a vágy él, a szeretet után,
egy csillogó tekintet,
szívembe hitet ültetett,
az élet asztaláról,
még pár morzsa megillet,
várjatok mielőtt kiszórnátok,
kezembe adjátok,
mert van közte, mely
nekem kedves étek,
nem koldulok, csak kérek,
adassék meg ez még,
mielőtt elmúlik az élet.










TÁNC AZ ESŐBEN


Zuhogó esőben, pereg a víz testeden,
átázott ruha, lágyan simul, feszesen,
alakot ölt a gyönyörű mell,
mintha átszakítaná a vásznat,
magát csókra, simításra kínálja,
combhoz, farhoz tapadó ruha,
buja gondolatokat sugall,
érinteni, hozzásimulni, táncoltatni,
aztán a tűz melegénél,
nedves daraboktól megszabadítani,
ölelni a párás testet, a dacos bimbót
csókolni, követelni mi jó,
behatolni a völgybe, kitárni kapuját,
vad orgiát ülni a szerelem románcán,
fokozva mit az eső elkezdett,

kérlek, érints! hol kezdenéd ?

Hol kezdenéd ? - mesélj,
fogj érints ne félj,
segítem kezed futását,
lassú érkezését,
hol finom a bőr s érzékeny,
párnás kis kezed,
ne félve érintsen,
míg meggypiros ajkad csókolom,
kezed ölemben bolyongjon,
tied minden perce az örömnek,
hozd íjam harci diszbe,
becézze öled édes kincse,
meséljék egymásnak mi szép,
ne hagyjanak ki semmi jót,
vágyat , gyönyört énekeljenek,
táncoljanak együtt, tangót, valcert,
végül süppedj ide ölembe,
számmal nyakad pelyhét keressem,
forró leheletem égesse, mit
szerelmeddel gyújtottál bennem,







TE VAGY


Te vagy a napfény,
a Hold ragyogása,
mindent elsöprő
csókok varázsa.

Te vagy a tűz,
a lobogó-láng,
perzselő szerelem,
megannyi érzelem,
éji ragyogás.

Te vagy a kéz,
mi gyengéd, ölelő,
bánatot elsöprő,
örömet szerző.

Te vagy a menedék,
ha háborog lelkem,
az élet viharában
nyugalmam
kebleden lelem.







TÁNCOLÓ FÉNYBEN


hullámzik a gyertyaláng,
mint tenger a fényben,
benned látom a végtelent,
maradj itt még nékem,
míg kél a nap, s sugarát bontja,
ne siess még, maradj karomban,
köréd fonom a gyertya fényét,
öltöztessen, ölelje tested szépségét,
legyél puha bársonytakaróm,
hozzá karod legyen vánkosom,
cserepes, kiszáradt ajkam
kutadból nedvesítsem, míg
a dallam ível a reszkető csendben,
csak a bőr simulása hallatszik,
s az elfúló, ziháló lélegzet,
feszülő szálakat fest a láng,
harmat költözik a rejtekébe, hogy
a szerelmet szöktessék az égbe...







TOVA TŰNŐ PERCEK...


Tova tűnő percek
leperegnek,, mint a vízcseppek,,
a pillanat varázsát,,
oly gyorsan,, röpítik el,,
az előbb, még öröm óda,,
s már itt a szürke holnap,,
Sors a szépből keveset mér,,
boldogságért nagy árat kér,,
Az út melyen haladsz,,
sokszor kihalt,,,sivár,,
s nem tudod majd a végén,,
ki vár,,, mi vár,,
Beszélnek fényről,,, varázsról,,
lebegő,, boldogságról,,
Mindez legyen távoli,,
akár mily szép,,
legyen itt és most,,
csókod az álomkapu,,
és szerelmed a lebegő,,
boldogság.










TŰZLILIOM


Legszebb virág a kertemben
te vagy vadvirágaink szépe,
karcsú, nyúlánk, lángvörös,
olykor magányosan tündökölsz.

Te vagy a legszebb nekem,
ha a hajnali harmat fürdet,
a Te táncod a legszebb
a lengedező tavaszi szélben.

Tűzliliom, meséld el magányod,
hogy ki és miért bántott,
mert még hiszek a csodákban,
Istentől eredő emberi jóságban.

Hiszek valami jóban, szépben,
a szerető gyengédségben,
a tavasszal daloló pacsirtában,
a legszebb csillag mosolyában.








 
 
0 komment , kategória:  Maszong József  
Szabó Magda versei
  2019-11-25 20:00:12, hétfő
 
 








SZABÓ MAGDA VERSEI


Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. - Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Amikor 1917. október 5-én megszületik, lángol Európa. A debreceni bábaképezdében az orvosok a haldokló katonák és a szülő nők között szolgálnak felváltva. Dúl az első világháború, a cári Oroszország összeomlik, alig több mint egy hónappal később kitör az októberi forradalom, az éppen ötvenéves Monarchia fennállása utolsó évébe lép, a trónon a harmincéves, a béke lehetőségeit hasztalan kereső IV. Károly, az utolsó magyar király. A magyar irodalomban pedig ezt hozza az 1917-es esztendő: Arany-centenáriumot ünnepelnek, a tizenkét éves József Attila papírra veti első verseit, Kosztolányi Dezső megírja a maga ,,harminckét éves vagyok" költeményét márciusban - idillt ábrázol a világégés közepén, Ady tollából megszületik az Emlékezés egy nyár-éjszakára, Babitsot beperelik - istenkáromlással vádolják a Fortissimo miatt.

Ezek a kezdet díszletei. És az életút kilenc évtizede nem kevésbé vész- és viharterhes világban telik: újabb, még veszedelmesebb háború következik, melyet az újjáépítés lázas hite, majd a keserű csalódás és az elhallgattatás követ. Később mégis tűrik, műveit generációk olvassák majd és adják kézről kézre, számtalan nyelvre lefordítják, rangos hazai és külföldi elismerésekkel jutalmazzák. A gazdag, ,,borzasztólag szép pálya" Vörösmarty Mihály halálának napján ér véget, 2007-ben.

Két verseskötettel kezdte Szabó Magda az irodalmi pályát - ironikus, hogy a magyar irodalom Jókaihoz mérhető nagy mesélője költőként indult el. 1949-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták, de az akkor hatalomra kerülő kommunista kultúrpolitikus, Révai József utasítására még abban az évben visszavonták tőle, és állásából is elbocsátották. A politikai fordulat évétől egészen 1958-ig nem publikálhatott.

Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek.

Az író élményanyaga számtalan forrásból táplálkozik. Szabó Magdára gondolva szavak hangzanak fel bennünk - varázsszavak, varázsnevek, melyek az irodalommá vált élet forrásvidékeire visznek: Debrecen, ókút, Abigél, Szobotka, ajtó, bárány, Jablonczay Lenke, tündér, Tihany, régimódi, Katalin utca, őz, Cili, Dóczy-intézet...

Szabó Magda retteg az emberért, ezért a törékeny teremtményért. És azt kiáltja: ,,Ne bántsd!" Ezt kiáltja minden műve a másik ember, a felebarát vonatkozásában. Saját magunk vonatkozásában pedig az édesanyjától tanult leckét ismételgeti egyre: ,,Ne félj!"

,,Mindennel, amit írtam, írok, segíteni akarok abban, hogy tisztább, szebb, becsületesebb legyen az élet. (...) Bárhogy fogalmazom, ugyanazt üzenem: Vigyázz a világra!"








Ki is volt Szabó Magda valójában?

Link



Almazöld ajtóra írt versektől a nagyregényig: Szabó Magda

Link



Szabó Magda összes művei

Link








AMIKOR


Amikor minden odalett,
naponta írtam levelet,
naponta írok levelet,
mert hogy mindenem odalett.
És mivel semmi sem maradt,
csak ez a gyilkos pillanat,
mikor holt szádat figyelem,
mit mond nekem a szerelem,
hát firkálok, mert semmi más
nem segít már, csak a csalás,
amivel magam áltatom,
hogy itt állsz a hátam megett
és olvasod a levelet,
a naponta írt levelet,
miben beszélek teveled,
mert hogy mindenem odalett.







A belső érték számít csak, az nem pótolható semmi öltözékkel, semmi múló csillogással.

Szabó Magda: Abigél







BÚCSÚZÁS




Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.

Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.

Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.







ELFOGADLAK


Ki vagy te, aki visszafogtad
futásomat?
Mért vagy erősebb, mint az ösztön,
mely mást mutat?
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?

Szóba se álltam az idővel,
most alkuszom vele;
hiába érzem, hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett
neveli suta magzatát, lebeg
az együgyű reménység,
hogy te meg én s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szívünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...

ó, talány,
ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár,
mikor mosolyogsz, jó mezőn
futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét
a folyó, úgy lesi beszéded.

Téged szeretlek? Téged, vagy a
mindenséget?

A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szerenék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Milyen zavart e szív.

Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis épülök?

Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.







Emlékezz mindenre, aminek örültél, ami jó volt, emlékezz arra, amit érted
tettek, a nehéz órákra, amelyek szerencsésen elmúltak, és azokra, akik
segítettek abban, hogy elmúljanak. Emlékezz arra, hogy segíteni kell azokon,
akik rászorulnak. Emlékezz arra, hogy önzetlen légy, fáradhatatlan, becsületes,
igazmondó és önfeláldozó. Felejtsd el, ha félsz! Felejtsd el, ha gonosz
indulataid vannak! Emlékezz arra, hogy mi a jó, és sose felejtsd el, hogy
csak jót szabad tenned, ártanod soha.

Szabó Magda: Sziget-kék







Az élethez kétségtelenül kell bizonyos emberi méltóság és fegyelmezettség,
és az is, hogy az ember normálisan reagáljon arra, ami éri, mindig tudva,
mi igazán baj, és mi csak bosszúság.

Szabó Magda: Abigél







Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni, ha az ember megtiszteli
azzal, hogy komolyan veszi.

Szabó Magda: Álarcosbál







ÉRIK-E MÁR A PILLANAT


Lennék szelíd, de nem tudom,
hogy kell szelídnek lennem,
csak harapdálom a magot
ez érett szerelemben
csikorgó foggal, míg reped.
Nem bízom? Persze, hogy nem.
Hol tanulnék bizalmat én,
kitől? Ha három isten

kürtölne rám, vagy tűzszemű,
beszédes csillagok,
akkor se tudnék hinni már.
Mióta megvagyok,
rázkódik alattam a föld.
Mért lennék én szelíd?
Honnan tudnám a szerelem
szelíd törvényeit?

Mindenki megcsalt, még a ház is,
hiába volt beton
meg vastraverz, mint a tojás,
szétpukkadt egy napon,
s miről azt hittem, fenn azért száll,
hogy két távol vidék
közt szárnyon mozgó híd legyen,
bombát górt rám a gép.

Azt hittem, fényes csecsemők
az életre születtek,
s láttam széthullni csontjukat,
mielőtt szólni kezdtek;
láttam a térdeplő világot,
hogy köszönti a békét,
s míg galamb szállt, a hadigyár
termelte lövedékét.

Miért hinnék valakiben?
Miért hinnék tebenned?
Egész mivoltom keserű,
keserűen szeretlek,
mert másképp nem tudok. Gyanakszom.
Éjjelente, ha alszol,
feléd dőlök, szimatolom
gyanútlan, alvó arcod.

Mi van mögötte? Meddig állsz még,
meddig várod, hogy testemet
átdobjam, légtornász, naponta
feléd e szörnyű föld felett?
Ma még elkaptál. Tegnap is,
ha szálltam. Nő-e benned,
érik-e már a pillanat,
amely zuhanni enged?










Oly kis lelkem van, hogy ilyen parányi
nincs senkinek talán.
Beszélek én, de hangom is pici,
hát nem figyelsz reám,
azt sem tudod,
hogy katona vagyok,
mert én nagyon kis katona vagyok,
engem nem is látsz, csak a kardomat;
van ám sok kardom, forgatom,
villogtatom, suhogtatom,
még tisztelgésre is kirántom,
szigorú az én kapitányom,
nem szól, de süvölt cudarul,
fél ám a bokor, lelapul.
S tudod,
én olyan katona vagyok,
hogy nem magam ülöm meg a lovat,
hanem a lovam engem:
csiga meg lepke meg esőcsepp
meg szöcske ül a nyeregben,
de nem haragszom, oly piciny szívem van,
nem fér abba harag,
ha indulok, megyek gyalog,
viszem a lovamat,
s ha fáradok
se búsulok,
inkább dúdolgatok,
este, ha feljön a csillag,
elhallgatok.

Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbád meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak
a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott,
igazi arcomat.







Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal.

Szabó Magda: Für Elise








HINNI


Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben,egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben.

Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában,a tiszta levegőben,
Hinni a szóban,a segítő kézben,
Hinni szeretném,hogy van miben hinnem.







IDÉZETEK

,,Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.
Az ajtó

Csak azt lehet kényszeríteni, aki engedi.
(Mózes egy, huszonkettő)

Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál.(Pilátus)

Nincs szebb és ártatlanabb valami, mint az első harmatos szerelem, amelynek emléke akkor is mindennél fényesebb marad, ha nem lesz belőle házasság.
(Abigél)

Otthon rossz volt az élet. Erről se kérdezték soha se hivatalosan, sem a magánéletben, valahogy mindenki azt érezte, mivel apja-anyja élt, felnevelte, mért ne lett volna harmonikus élete.
(Danaida)

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.
(Für Elise)

Dicső ember volt, aki kitalálta, hogy minden szabad, ami egy szent könyvből származó idézettel igazolható.
(A macskák szerdája)

Mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában.
(Katalin utca)

Jó uram, oly messze a szivárvány, oda nem jut el a vágyak szárnyán, az az ég, ahova szíve vágyik, nem ér el oda soha, hiába vágyik.
(Régimódi történet)

Az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak.
(Az őz)


Az írás nem szelíd gazda, a mondatok, ha abbahagyjuk őket, sosem folytathatók eredeti minőségükben, az új fogalmazásban a szöveg íve elgörbül, statikája nem biztosít többé semmit.
(Az ajtó)

Link








Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, el is vesz.

Szabó Magda: Kiálts, város!







JANUÁR


A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.

A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése:csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,
a pára tartja tenyerén,
a semmin ül a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.

Minden fehér,csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott csend, nevetgél,ott guggol,
és térdét öleli a szélben.







KETREC


Hiába dobálsz a rácsokon át
falatot: békítő szavakat,
nem gyúl ki áram szemem fenekén,
fekszem, kedvetlen fenevad.

Már enni se húz, ha a hús bezuhan,
nem én vertem csapra a torkát,
futva a csorda után. S nem iszom,
mert tálba kínálod a forrást.

Fekszem, de agyam mezején szabadon
legelészik a kép: odabenn
látom, kitörök e nyársakon át,
amiken felakadt az egem,

és kergetem újra, ha száll a veszély,
csapok árnya után le a földre,
s viszem tűzön át kölyköm, a magányt,
fogaim között, menekülve.

Moccan a karmom tokjaiban,
s el is ernyed. Elfut a kép.
Ízekre elemzi csíkos koponyám,
és elveti lendületét.

Hiába ugornám. E szűk szerelem
rácsát el sose rontom.
Meg-megmutatom fogamat tefeléd,
ki elálltad tág horizontom.
















KI HOL LAKIK

/Egy vers gyermekednek Szabó Magdától/


Hátán tarka csíkocska, hol lakik a gyíkocska?
Nem lakik az szobában, hanem kövek zugában,
ki-kipislog, nézeget, lesi a szép kék eget,
mert ha süt a napocska, napozik a gyíkocska.

Hát a róka hol lakik? A lakása róka-lik.
Oda búvik ha esik, ha vadászok kergetik.
Benn a lyukban megpihen, amikor elfárad,
csirkehúsról mesélget három kisfiának.

Hát a kis sün hol lakik? Falevél alatt.
Be sötét a lakása, sosem éri nap.
Hogyha álmos, lefekszik, van jó moha-ágya,
álmos kis feje alatt falevél a párna.

Hát a gólya hova fészkel? Kémény tetejére!
Hogyha lenéz meglátja, mi fő lenn ebédre.
Benn a házban levest esznek, meg túrós puliszkát,
ő mást ad a két fiának: békát meg gilisztát.

Hát a mackó hol lakik? Házát hol leled?
Óriási kertje van: zúgó rengeteg.
Télen, hogyha szél dudál, barlangjában szundikál,
nyáron járja a hegyet, édes málnát szedeget.

Hol lakik a méhecske? Háza be fura!
Nincsen annak ablaka, csak egy kapuja!
Úgy hívják, hogy méhkaptár, nemcsak ház, de mézraktár:
amit hord a méhecske, ott gyűlik a mézecske.

Hol lakik a halacska? A lakása tavacska,
tenger, folyó, kék patak, lent lakik a víz alatt.
Vízben alszik vízben kel, vízi nótát énekel,
vízből van a párnája, buborék a labdája.

Hát a bagoly lakása? Egy vén tölgyfa odvába'.
Ott lakik a homályba', nincsen neki lámpája.
Akkor indul vadászni, ha eljő az éjjel,
nézi-nézi az erdőt, óriás szemével.

Hát a csiga hol lakik? Hátán a lakása,
ha elindul sétálni, vele megy a háza.
Kövön- földön gyalogol, fűszál a hintája,
tapogatja az utat két kis szarvacskája!

Az őzike merre él? Vajon hol lakik?
Ágyát erdő közepén pázsitból vetik.
Ha a tisztáson suhan, szél sem ér nyomába,
Bársony füvön illan át barna kis patája.

Hát a nádirigónak merre van a háza?
Sűrű nádas rejtekén fészek a lakása.
Hogyha szél fú, leng a nád, susog a sás nótát,
s mint bölcsőben, rengenek a rigófiókák.

Link












KINEK MÁR ÁLMA SINCS




Rólad, terólad. Míg erőm tart,...
s a lopott pillanat szabadsága
szavakra bomlik, megnyitja torkomat.
Ó, hadd kiáltsam messzire,
mi vagy nekem e súlyos ég alatt!

Talán utólszor. Mert a nappal
kiszopja csontjaimat,
mert ébren várom, a hegyen
hogy gázol át a virradat.

Kinek már álma sincs, meddig tart élete?
E test meddig lesz még erős?
Itt lassan-lassan minden ismeretlen,
csak a halál, meg te vagy ismerős.

Hogy írjon verset, aki fél?
Hogy írjon verset, aki fáradt,
hogy írjon, aki nem remél,
ki úgy tölti az éjszakákat,
hogy mire új reggelre kél,
várja, valaki nekitámad?

Lásd, rólad írnék, s szüntelen
másról beszélek én,
világunk iszonyú vizében
gázol e költemény.

Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad
sorsunk keserű kortyait nyelem,
rémült testem meg tud pihenni
békítő testeden, s az éjjel
szörnyei közt lehelleted a védelem.

Mily sötét van mindenütt!
Csak az ablakunk fénylik.
Csak dadogok. Szeretlek,
annyira, hogy még kívánok élni.

Vezess! Támaszd meg homlokom
szelíd homlokodon, ha
mint a részeg, dülöngőzve járok,
s kiáltozom.

Átláthatatlan téli reggelek:
alig virrad, hogy munkába megyek;
csiszolja ifjú érdességemet a város.
Egyszer oly kerek leszek, oly síma,
mint a többi odalenn.
Őrizd lelkem épségét, szerelem!







LÁTOD-E MÁR


A voltak voltak, és a múlt halott.
Az építettek mind rommá omoltak,
virággá bomlanak a vaksi holtak,
ámulva nézik selymes csillagok.

Lomha korom közt gördül a kiholt nap,
a hidak árba fúltak a folyókon,
az emlékeken béklyó, béna ólom,
véresre botlik tegnapon a holnap.

Tudod-e még az utat, merre jöttünk?
Az életet, mely szertehullt mögöttünk?
A völgy szelídjét, túl a vad hegyen?

S látod-e már, mint köti néma szájjal,
síró mosollyal, köddel és halállal
sarkantyúját az ifjú szerelem?







MADÁR


Azt kérdezed, hogy ki vagyok,
micsoda kis lélek vagyok,
ki ablakodon kopogok,
és mint a gránát, tüzelek,
és lengek-ingok-libegek,
és hámba fogom a szelet,
és hintálom a levelet,
összekuszálom a leget,
s azt a suttogó szövetet,
amit a hajnal tereget,
min villogás az erezet?

Vagyok az élő suhanás,
vagyok az élő zuhanás,
lengés vagyok, kerengés,
zengés meg visszamerengés
arra, amiről azt hazudod,
azt hazudod, hogy elfeledted,
ám én megszólalok feletted,
ám én átsuhanok feletted,

megvillantom szárnyaimat,
a selyem kardokat,
melyek átmetszik az eget
és hazugságodat,
és akkor már tudod,
akkor rögtön tudod,
hogy az angyal vagyok,
aki gyerekkorodban
úgy magadra hagyott.










Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.

Szabó Magda: Für Elise







ŐSZ


Ilyenkor már csak a felleg kövér
meg az eső, mely bő kontyát kibontja,
ám apad a víz a rakpart kövén,
s a hegyek és fák sorvadnak naponta.
Fogy az erdő, a színét váltja, bágyadt,
sovány a város, olyan egyszerű lett:
nyurgább a kémény, horpaszak a házak,
hajnal s alkony közt a rés egyre szűkebb.
A tömör levegő is lefogyott,
keskeny, hasít, és hajlik, mint a penge,
a szenvedély nem tombol, csak morog,
vackot keres, megbúvik a szívekbe.
A vidék is sovány. Diója csörren,
a mustja csorran, mégis ösztövér.
Benned nézem magam már, mint tükörben,
s oly mindegy, én sovány vagyok, kövér.
Köd birkózik az ideges szelekkel;
meddő az írás. Mégse voltam meddő.
Csörög a vers. A termésem kinek kell?
Te gyűjtöd be s a kékszemű jövendő.
Mit feleljek, ha megkérdez az ősz?
Kopár a hegy, vetkőzik a faág.
A visszhang sem volt sosem ismerős,
mért volna ismerős a némaság?







PÁVA, SZIGET, BOKOR


Nincs a kincsed. Jól elástad. Mélyre ástad. Félve ástad.
Ó, be jó, hogy megtalálták, elrabolták, nincs veled.
Mid maradt meg? Szórd szemétre. Jön a szél és szertehordja,
elkavarja sárba, porba, osztja, fosztja, nem leled.
Kid maradt meg? Fogd marokra. Összeroppan gyönge torka,
egy sikoly, vagy egy sikoly sem - holtan meg sem ismered.
Lélek? Itt? Neked? Mi végre? Sárt hajítasz messzi égre,
fúrd fejed a messziségbe, állj magad és élj magad.
Híd, folyódra? Jobb a csolnak. Álmos fűzek ráhajolnak
pödri ösvény sárga sodra, megszeret és elragad.
Dobd az árba puszta melled. Volt világod és szerelmed?
Volt sziget és sárga bokra, s bokrok alján páva szólt?
Holt a páva, tört a szárnya, szigeted befúlt az árba,
mért taposnál régi sárba? Él az élő, holt a holt.
Futni még? A csúcsra jutni? Táncba állni, tőrbe bukni?
Lenge lángként hajladozni, hogyha rádlehel a vágy?
Nincs erőd. Ne is legyen már. Ingoványra mért üvegvár?
Üvegvárba tört harang mért? Mért legyen, ha nincs tovább?
Állj magad és élj magadba. Bámulj éjbe, virradatba,
és ha járják balga táncuk boldogok és ostobák,
hallgatózz az éjszakába. Valahol most gyújt a láva,
valahol most csóva lobban valakinek homlokán.
Mártsd az éjbe hűvös arcod. Nincs se harcod, se kudarcod,
s fújja-fújja messzi sípját puha száján a magány.










Pilinszky: AZT HISZEM


Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,


hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

/Pilinszky János/






POCSOLYA

Az eső táncolt, énekelt,
a fűvön körbe járt,
átvonta, húzogatta
a gally között haját,
aztán kavics sértette fel
szelíd lábát, megállt,
elhalt ártatlan éneke,
nem táncolt már tovább.

Elsántikált a hegy felé,
s az izgatott
homály sem maradt itt magában,
utána baktatott,
s az ég,
az ég,
az is rohant nyomába,
futott a nyáj, a vasszínű
üsző fellegek nyája,
dobogott, kopogott, topogott
az a sok pata ott,
s a kunkorodó,
villámfényt lobogó
kis szarvakon röpült előre
az ég kifeszült lepedője.

És kivillant mögüle a derű,
a csupaszvállú, gyönyörű,
a nevető,
a kékszemű,
s az arany szarvast üldöző
rőt agarak,
a kürtölő, pirostorkú
napsugarak.

Derékig ködben állt a
palástos hegytető,
hogy száradjon ruhája,
alábújt az eső,
s hogy itt járt, nem maradt egyéb nyoma,
csak ott, ahol az út lejt,
egy kerek pocsolya.

Egy gyöngebőrű, csillogó,
nyujtózkodó,
örökös lázban borzadó,
kerékforgásnyi tó,
egy cseppnyi, villanó,
sarló formájú és sekély,
vízből kovácsolt, élő pengeél,
amelynek metszése nyomán
elválik látszat és való.

Talppal egymáson, egybeforrva
egy lenti kép, egy fenti kép,
egy fenti ég, egy lenti ég,
egy dupla búra
homorúja meg domborúja,
egy fenti nyírfa, lenti nyírfa,
s magasban-mélyben levelek,
kocsányuk két szélben rezeg;
két szél motoz, egy fent és egy alant,
és két galamb,
két kékszárnyú galamb
hussan, az egyik idefenn,
a másik odalenn,
két rebbenés, két villanás,
egyetlen, mégis iker suhanás
a levegőben s a vízfeneken.

Egy semmi víz, olyan sekély,
akár egy sovány pengeél,
s két világ határsorompója,
mely talppal egymásnak feszül:
csak guggolok felette, s nézem,
amint arcom is elmerül,
amint vállam is elmerül,
térdem is elmerül,
és elmerül
minden köröskörül.

És elindulok odalenn
valami nedves homokon,
és víz alatti falevél
árnyékozza be homlokom,
neszez a víz alatti szél,
s ha felnézek, fejem felett
a gyöngebőrű pocsolya,
mint a kútkáva, oly kerek,
s akárha egy kút fenekéről
tekintenék fel, csillagok
rezegnek a káva körében,
csepp holdak, vándorló napok,
s fú fenn a víz feletti szél,
kis hullám túrja a vizet,
a zöld körön átfénylenek
az ezüsthasú levelek.

Aztán, akár a hal, megperdülök,
és feldobom fejem,
s már ismét ott vagyok
a fényes felszínen,
vállam kiemelem,
hátam kiemelem,
és túlhágok a fénylő peremen.
S talppal egymásnak, egybeforrva,
rám villog a két ugyanaz:
s rezeg a pocsolya vizén
a káprázat meg az igaz.







SÍRFELIRAT


Én sose jártam nélküled,
csak most jöttem előre;
az ifjúságod elgurult,
azt őrzöm itt a földbe.
A szál, mely fogta lelkemet,
a fényes szál kibomlott,
ne sírj, ha e kövek felé hajolsz,
s nevem kimondod.
Mert jössz te is. Úgy várlak itt,
mint otthon, odafenn,
s nem tudta más, hogy közeledsz,
csak szívem és fülem.
Majd rádnézek, mint annyiszor,
hogy mit hoztál nekem,-
ó, hozd magaddal a napot!
Hideg van idelenn.







SOHASEM


Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sósszagú, zúgó felszínen
lebegve - néha - a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Szabó Magda: Sohasem - Szabó Sipos Barnabás

Link








A szeretet kötelezettség, tulajdonképpen veszedelmes és kockázatos szenvedély.

Szabó Magda: Az ajtó - Lomtalanítás







SZILVESZTER


Ki mindig háttal álltál önmagadnak,
köszöntsd magad,
míg átlendít holt évedből az újba
a pillanat.
Ha nem bírja tartani súlyod,
hulltodban ne csodálkozz:
a táncoló mezítelen,
de tükröt tart magához.
*
Sötétedik. Láss orrodon
tömör illaton át.
Igyál. Ne mard meg az ebet,
ha érzed a fogát.
Hosszú hajuk és pallosuk
usztatják elemek,
gázolj velük a vizeken tovább.
Nincs másod, akid megmaradt,
csak önmagad. Veszítsd el.
Mért fonnyasszák homlokod
a születő nyarak?
Igyál. Köszöntsd magad felé a bort,
amely ezen az órán átsegít, s figyelj.
A távolban lovak: már tépdesik zablájukat,
jövendő tévedéseid.






A szomorúságnak ki kell nyitni ajtót-ablakot, hogy elszállhasson, nem pedig a szívünkbe elzárni, hogy örökre emésszen bennünket.

Szabó Magda: Régimódi történet







SZONETT


Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.

Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.

Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,

a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.
Szabó Magda - Szonett [ Déri Tamás ]

Link








SZÜLETÉSNAPI VERS


Október köd, októberi illat,
októberi, ferde sugár!
Hát örüljek, hogy a körbefutó év
térdet hajt holnapután?
Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
az enyém, a sajátom egészen,
s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
kiáltja szét születésem?

Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
köd, köd, puha köd...
Ez a nap az enyém.
Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
a költemény.
Csak a hit, a tudat,
hogy majd ha megfutottam
útjaimat,
jut tán nekem sír, temető,
elnyughatom majd a kemény
deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
s nem kell lerogynom idegen
felhők alatt,
és nem idegen ég
rontja el tagjaimat.

Örüljek? Kivánjak magamnak


még hosszú életet?
Fogom fülem, hogy én se halljam,
amikor nevetek,
fogom szemem, hogy meg ne lássam a
jövendő éveket.

Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?
Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!







TERÍTSD ARCOMRA ÁLMODAT


Ó álmodó, micsoda álmokat
szoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,
míg a nappalok szörnyű szőttesét
meg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,
hogy mégis, újra, szebben összeáll,
rívó élet és mosolygó halál
a képen összebékél, elpihen,
s magára lel a sértett értelem.
A múltra hág az új fényben derengő
puhaszájú és érzékeny jövendő,
s nyomában ott léptet félénk lovon
a rózsástalpú, szelíd hajadon,
a hajnali reménység, szép húga;
az ég meggyűrődik, alázuhan,
a szél csücskeit összehúzza,
meg is köti, botjára szúrja,
elindul vele vándorútra,
s a föld ott marad egymaga,
se teteje, sem ablaka,
s akkor kinyitja viola
szemét a bársony szerelem,
s ott lebeg súlyos mosolya
a föld felett, mint kupola.
Ó, álmodó, nincs hit szivemben,
nincs isten, aki óvna engem,
anyámnál is öregebb lettem,
s a halál egyre közelebb, -
terítsd arcomra álmodat majd,
mint egy szemfödelet







Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.

Szabó Magda - Idézet







Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.

Szabó Magda: ÁLARCOSBÁL







ÚTRAVALÓ


Ernyedt kezed elejti
az évet és napot.
Fordítsd a mélynek arcod,
mint hallgatag vakok,
málló ruhád fürösszed,
lazult húsod eresszed,
hullám sikamló hátán
utazz, makacs halott.

Rengette ifjú képed,
mohón felitta hab.
Kutasd fel a fövenyben
szép pillantásodat.
Barátkozz bölcs habokkal,
hínárral és halakkal,
merülj le s merd kimerni
a régi arcodat.

A véges végtelen lett,
a végtelen maradt
végesnek és szelídnek,
s ha visz az áradat,
vakultan esti naplót,
ne irtózz meg magadtól,
haladj, halott, a vízen,
békülten és magad.







VALÓBAN


Mi van fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
csak sír, és nem felel,

és nem felel a nappal,
és nem felel az éj, -
de hallgat-e valóban,
aki csak nem beszél?







 
 
0 komment , kategória:  Szabó Magda  
Csodálatos képek a Feltétel Nélküli Szeretetről
  2019-11-24 15:45:13, vasárnap
 
 







CSODÁLATOS KÉPEK A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETRŐL


Csodálatos képek a Feltétel Nélküli Szeretetről - Nick Vujicic


Az itt látható képeket Nick Vujicic osztotta meg Facebook oldalán

Engem megérintett...

hiszen mindannyian ezt a feltétel nélküli szeretetet, örömet, boldogságot keressük, melyet ezeken a képeken megtalálunk.

Szívből kívánom nekik, hogy a pici pocaklakó egészsége és érkezése beragyogja életük.


Link




















Nick Vujicic Budapesten


Ez az a nap! és a Nem adom fel Alapítvány szervezésében Nick Vujicic, a végtagok nélkül született motivációs tréner néhány hete újra régiónkba látogatott. Először Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön, majd a Budapest Arénában tartott dupla előadást 22.000 ember előtt, melyből az alábbi Linken az esti nyilvános előadás látható.


Nick Vujicic 2019.10.25 Budapest Aréna

Link








Nicholas James Vujicic (Melbourne, Victoria, 1982. december 4. -) nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki a karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Előadásainak témái a fogyatékosság, a remény és a keresztény hit.

Nicholas Vujicic szerb emigráns szülők gyermekeként született Ausztráliában. Édesanyja, Duška betegápoló, édesapja, Boris Vujičić pedig lelkész. Két testvére van. Születésekor derült csak ki, hogy az úgynevezett tetra-amelia szindrómában szenved, vagyis karok és lábak nélkül jött világra. Bal lába helyén csupán két lábujj van, amelyek segítségével ma már tud boldogulni a mindennapokban. A szülőket először sokkolta Nick állapota, ám hamarosan kiderült, hogy súlyos fogyatékosságától eltekintve gyermekük életképes. Így mindenben támogatták őt, hogy minél önállóbb életet tudjanak biztosítani neki. Az ausztrál törvényhozásnak köszönhetően előbb fogyatékosok számára fenntartott iskolába, majd az integrációt támogató iskolába járt.

A súlyos fogyatékossággal született Nick Vujicicet iskolatársai sokat csúfolták, emiatt nyolcévesen depressziós lett, tízévesen pedig öngyilkosságot kísérelt meg: megpróbálta belefojtani magát a fürdőkádba. Az elkeseredett lépés végül a szülei iránt érzett szeretetből fakadóan csupán kísérlet maradt. A középiskolát követően számvitelt és pénzügyi tervezést tanult, és végzettséget is szerzett.

Vujicic saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét életének. Egy ideig ugyan imádkozott azért, hogy nőjön keze és lába, de egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, amiért él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében.

Életének egyik fordulópontja az volt, amikor édesanyja mutatott neki egy újságcikket, amely egy súlyosan fogyatékos férfiról szólt. Vujicic megértette, hogy nincs egyedül, akinek ilyen nehéz sors jutott. Másik pedig az, amikor tizenöt éves korában elolvasta János evangéliumának 9. fejezetét, amelyben Jézus Krisztus találkozik egy születése óta vak emberrel. Az embereknek azon kérdésére, miért született így ez az ember, Jézus azt feleli: azért, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta keresztül Isten tettei.

Életének célja és értelme végül az lett, hogy meséljen embertársainak Isten szeretetéről, és megerősítse őket abban, hogy valósítsák meg álmaikat.

Sok gyakorlással és akaraterővel megpróbálta megoldani a mindennap előtte tornyosuló feladatokat. Két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni.

17 éves korában kezdett prédikációkat és előadásokat tartani iskolákban és egyházi rendezvényeken. Mára a világ minden táján tart telt házas előadás sorozatokat, létrehozta saját nonprofit szervezetét (Life Without Limbs), valamint könyveket jelentet meg és filmeket forgat.

A Kaliforniában élő Vujicic 2012. február 12-én feleségül vette barátnőjét, a mexikói-japán származású Kanae Miyaharát. Első gyermekük Kiyoshi James Vujicic 2013. február 13-án született meg, a második pedig - aki a Dejan nevet kapta - 2015-ben.


Nick Vujicic: 3 nap, 4 teltházas Aréna, 35 ezer résztvevővel

Link



Nick Vujicic avagy Budapesten járt a Boldogság - 2013

Link



15+1 inspiráló idézet Nick Vujicic-től

Link















 
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Szeitz Kriszta: Mondj igent
  2019-11-23 21:00:22, szombat
 
 










Szeitz Kriszta: MONDJ IGENT

Dalszöveg


Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
Megcsodálni a fényt, s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
Átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,


Hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát ha kell, elfogadni,
Tárgyat, s pénzt eszköznek tekinteni,
S a Földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,


Szirmait boldogan megcsókolni,
Beteg állatot megsimogatni?

Mondj IGEN-t, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!

Tudnál-e dalt hallani viharban,
Melegedni szivárványsugárban,
Meghallani csendben a szív szavát,
Átélni a teremtést, mint egyetlen csodát?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,
Nem sírni akkor, ha elfelednek,
Köszönni, ha nem köszönnek,
Tanulni abból ha megköveznek?

Tudnál e sötétben fényt keresni,
Szavak és tárgyak nélkül szeretni,


Legyőzni izzó tűz parazsát,
Szeretni engem, Istent, s bárki mást?

Mondj igent, s akkor talán, a boldogság egyszer majd Rád talál,
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál!







Szeitz Kriszta: Mondj igent - Videók

Link


Link

Link









 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Cserháti Zsuzsa: Édes kisfiam
  2019-11-23 18:00:09, szombat
 
 





Cserháti Zsuzsa: ÉDES KISFIAM

Dalszöveg


Itt vagy velem, mint egy új remény,
Az éjszakát felváltja a fény,
Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,
Úgy vártam rád, édes kisfiam.

A régi vágy újra szárnyra kél,
Míg dalt susog kinn az esti szél.
Minden bánatom eltűnt nyomtalan,
Mosolyogj rám, édes kisfiam.

Egy rózsakert hinti árnyait,
Nincs fontosabb, mint az álmaid,
Még egy szót se tudsz, mégis annyian
Hisznek neked, édes kisfiam.

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,
Más lesz a föld, más lesz a világ.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.
Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
Boldog leszel, édes kisfiam.







Cserháti Zsuzsa - Édes kisfiam - Videó

Link








































 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Korda György: Gyöngéden...
  2019-11-23 17:30:32, szombat
 
 







Korda György GYÖNGÉDEN...

Dalszöveg


Gyöngéden ölelj át és ringass szerelem,
hadd mondom halkan el, ne hallja senki sem.
A nagyvilág te vagy nekem,
karodba bújva már a célhoz érkezem.

Hószagú szél, fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
gyöngéden ölelj át és ringass szerelem.


Hószagú szél, fújja hajunk,
szerelmesem, ketten vagyunk.
Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz,
nem várok választ mástól, hogyha te felelsz.
Hazatalált kóbor szívem,
gyöngéden ölelj át és ringass szerelem!










Korda György - Gyöngéden ölelj át - Videó

Link


Link




































 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
A magyarok Világhimnusza
  2019-11-22 20:15:00, péntek
 
 





A MAGYAROK VILÁGHIMNUSZA


Dobos Attila: A MAGYAROK VILÁGHIMNUSZA


Halló magyar! Hol vagy? Felelj!
Halló magyar! Hallasz? Felelj!
Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld
Zászlója még ma is piros-fehér-zöld!

Halló magyar! Kárpát felelj!
Halló magyar! Erdély felelj!
Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld
Szívedben megmaradsz piros-fehér-zöld!

De messze van Amerika!
Szegény magyar! Hol van ,,haza"?
Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld
Véredben megmaradsz piros-fehér-zöld!







A magyarok világ himnusza - Dobos Attila /Eredeti/

Link



A Magyarok Világhimnusza - László Attila - Videó

Link



A magyarok Világhimnusza - Slideplayer

Link

















































 
 
0 komment , kategória:  Zene, zene, zene...  
Mi egy vérből vagyunk...
  2019-11-20 19:30:25, szerda
 
 













MI EGY VÉRBŐL VAGYUNK...


Dalszövegek sok sok videóval










Ezernyi tudós, művész, író és költő munkája bizonyítja, mennyi mindent nyújthat egy apró kis ország Európa szívében. Mindannyiunk egészen máshogy fejezi ki azt, hogy mi a haza. Ez nem csak egy szó, egy hely vagy egy fogalom. A haza egy érzés, amely bárhová mész, bármit teszel, bárkivé is válsz, elkísér. Számomra magyarnak lenni dicsőséget és kötelességet jelent, mert ez a hazám, itt születtem, és ez az egyetlen hely a világon, ahol otthon lehetek. Itt a lakásom és a munkahelyem. Velem van a családom és itt élnek a gyermekeim és az unokáim.

Szeretem ennek a borsónyi országnak a színességét, forró nyári napokon a Balaton hűsítő vizét, hegyeink káprázatos csúcsait és erdeit, az alföldi rónaságot, kedvenc ételeit. Minden nap magyarul ébredek és magyarul fekszem, magyarul gondolkozom és magyarul álmodom. Egész életemben magyarul éltem, magyarnak születtem és magyarul is fogok meghalni. Magyar vagyok, az is maradok egész életemben.

... történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk. Összetartozunk...

Isten Áldd Meg a Magyart.








ADJ URAM, ISTEN


Sok idegen földet bolyongtam be én,
Messzi hegyek-völgyek kerültek elém.
De mindenütt árván jártam a határt,
És e zene szárnyán lelkem hazaszállt.

Adj Uram Isten dús aranykalászt!
Hozzon az új nyár gazdag aratást!
Kapjon esőt a határ, virágot a rét!
Zengjen újra a madár úgy, mint valaha rég!

Adj Uram Isten derűsebb jövőt!
Harmatos rónát, gazdag legelőt!
Legyen boldog a szívünk,
mint valaha rég!


És legyen kék felettünk újra még az ég!

Itthon vagyok újra, hazaértem én,
Felnézek az égre, ragyog rám a fény.
Ragyog rám az áldott aranynapsugár,
Újra visszaszállott a dalos madár.

Adj Uram Isten dús aranykalászt!
Hozzon az új nyár gazdag aratást!
Kapjon esőt a határ, virágot a rét!
Zengjen újra a madár úgy, mint valaha rég!

Adj Uram Isten derűsebb jövőt!
Harmatos rónát, gazdag legelőt!
Legyen boldog a szívünk, mint valaha rég!
És legyen kék felettünk a nagy magyar ég!


Adj Uram Isten - (Sárdy János)

Link








CSÁNGÓ HIMNUSZ


Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar.
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvettetve, elfeledve.

Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél.
Most se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.

Idegen nyelv bébortja nyom,
Olasz papocskák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem hova leszünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Halljuk, még áll Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
S elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!

Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!

Lilaszív - Eredeti csángó himnusz

Link








DAL A SZERETETRŐL


A dalok sokszor hazug meséket rejtenek,
te könnyen elhiszed, mert reményt nyújt neked.
Hiú gazdagságod titka a szívednek,
Már nem segít a szó, kemény lett életed.

Ez a dal a szeretetért kiált,
Oh, fáradt szív, gyere, vedd át ritmusát.
ez a dal az égből hozzád száll,
öleld most gyorsan át, aki melletted áll.
mindig lesz egy hely, ahol majd várnak rád,
ahol úgy fogadnak el, mint egy jó barát,
nem kell, hogy kóborolj a fél világon át,
hogy segíts valakin, ki mindig téged vár.

Ez a dal a szeretetért kiált,



Oh, fáradt szív, gyere, vedd át ritmusát
ez a dal az égből hozzád száll
öleld most gyorsan át, aki melletted áll.
mindig lesz egy hely, ahol majd várnak rád
ahol úgy fogadnak el, mint egy jóbarát
nem kell, hogy kóborolj a félvilágon át
hogy segíts valakin, ki mindig téged vár.

Ez a dal a szeretetért kiált,
Oh, fáradt szív, gyere, vedd át ritmusát
ez a dal az égből hozzád száll
öleld most gyorsan át, aki melletted áll.


Dal a szeretetről - Aradszky László

Link








EGY CSEPP EMBERSÉG


Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak,
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.

Egy csepp emberség - Kormorán

Link














EGY SZABAD ORSZÁGÉRT


Magyarország, halld szavunk
Te szabad ország, halld szavunk
Ősök harcától, vérétől
Ázott itt föld és az ég
Magyarország, halld szavunk
Köszönettel tartozunk
Minket többé már balsors vagy
Ellenség sem téphet szét
Küzdünk egy emberként
Egy szabad országért

Élhetnél bárhol
De szívednek nincs máshol hely
Meg kell, hogy ismerd a múltad
Hogy értelmet nyerj
Érted küzdöttek harcokban
Százszor, meghurcoltan hősök
S minden lépésed visszhang csak
Egyszervolt léptük nyomán

Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt
Szabad országként

Békében élhetsz
De minden nap új harcba hív
Több tűz közt őrlődve
Vergődve pumpál a szív
Aztán rájössz, hogy egy nép van
Egy nyelv, s nem térkép e tájék
S többé nem kérdés számodra
Hol volt vagy hol van hazád

Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt

Magyarország, halld szavunk
Köszönettel tartozunk
Minket többé már balsors vagy
Ellenség sem téphet szét
Küzdünk egy emberként
Egy szabad országért
Szól dalunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már
Egy új hajnal kélt
(Ránk már egy új hajnal kélt!)

Magyarország, halld szavunk
Hány arc és név
Ki bátran egy új útra tért
Köszönettel tartozunk
Hogy tisztább az ég
Hogy ránk már egy új hajnal kélt
Egy szabad országért
Egy szabad országért
Szabad országért
Szabad országért

Vastag Csaba - Egy szabad országért

Link











ERDÉLY FELÉ


Erdély felé indultam boldogan
Erdély felé vártak rám oly sokan
Erdély felé annyi minden eszembe jut
Erdély felé a szívem felragyog.

Úgy vártalak, mint férfi a szerelmesét
Úgy éreztem, a szíved csak az enyém
Öleltelek, minden voltál nekem
Öleltelek vadul és szerelmesen.

Pálinka, bor, kenyér az asztalon
Könnyek között, de én nem búcsúzom.
Ha akarsz még, csillagúton üzenj nekem
Ha akarsz még, napfénnyel érkezem
Ölellek úgy, ahogy csak Isten szeret
Ölellek én, Erdély szép szerelmesem.

Mind ott leszünk, tánc lesz, és vigadunk
Áldásod kérjük Nagyboldogasszonyunk
S az Isten felel, elsimítja dolgaink
S annyi szenvedés után ránk fényt borít.


Erdély felé - Edda

Link


Link








EZ AZ OTTHONUNK


Itthon a legjobb... Minden élménnyel több leszel!

Volt itt mindig, aki bátran szólt,
mindig voltak nagyot álmodók,
a nincs-ből is várat építők,
az el nem csüggedők.
Hány gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív,
most is új erőt ad és lelkesít,
hogy naggyá légy megint!
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!

Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Így lesz ez örökké.

Hány nagy gondolat és mennyi szív,
ami századok múltán is tenni hív,
most is új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj.
Nem a gyűlölet a gyávaság,
csak a Szeretet az, ami visz tovább,
hogy szebb napokban is mindig lásd
mások fájdalmát.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!

Jöhet bármi, de mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
És ha gyermeked azt kérdezné; mért vagy büszke rá,
hogy mért szebb e táj bárminél?
Tanítsd meg neki holt költőink énekét,
hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még!

Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
az erdők és mezők.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
álma bennünk testet ölt.
Jöhet ezer új barát,
sose keress új Hazát.

Csézy: Itthon a legjobb!


Csézy: Itthon a legjobb!

Link



Csézy: Itthon a legjobb! - KÉPERNYŐ MÉRETBEN

Link



Hallgassátok meg nagyon szép! Engem rázott a hideg

Link



Csézy dala gyönyörű, a hangja úgyszintén. Gyönyörű szép, akárcsak az egész Magyarország! Magyar emberhez szól és csak az értheti, aki hazáját nagyon szereti! Sose keress más hazát!







ÉN ISTENEM


Fogom kezed,
fogják mások is.
Lehet abban boldogság
lehet átok is.

Fogom kezed,
fogják mások is.
Lehet ero lesz bennem,
lehet várom is.

Fogom kezed,
fogják mások is.
Lehet kiáltás vagy sírás,
lehet álom is.

Fogom kezed,
fogják mások is
Lehet függöny előttünk
lehet látom is.

Én Istenem, Jóistenem,
fogd meg árva gyenge kezem.


Én Istenem, Jóistenem,
a szeretet mindig velünk legyen.

Hol volt hol nem,
volt egy ember.
Ki hegyeken lépett át,
csepp volt neki a tenger.

Hol volt hol nem,
élt egy ember.
A Teremto küldte ot,
kiválasztott engem.

Én Istenem, Jóistenem,
fogd meg árva gyenge kezem.
Én Istenem, Jóistenem,
a szeretet mindig velünk legyen.

Én Istenem - Kormorán

Link








FOHÁSZ


Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk,
Oltalmazd örökké, jó szittya-hun népünk.
Ez a nép a múltját őrzi, óvja, védi,
Származása szerint rendkívüli s régi.

Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását.

Atilla kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkben, senkitől sem félünk.
Csaba, ifjú király, meghajlunk előtted,
Fényes csillagösvényt az égre te szőtted.

Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen, törjük szét a láncot.
Figyeljük a Turulmadár érkezését,
A Tudás népének újjászületését.

Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza, Álmos s fia Árpád.
Áhítjuk óvó Szent Magyar Koronánkat,
Ha ősfényben ragyog, ránk senki sem támad.

Örök Magyarország sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva.
Aranyat szór a Nap atyáink földjére,
Világít, erőt ád, népünk örömére.

Mindannyian vagyunk fiai a Napnak,
Kik vélünk tartanak, magyar erőt kapnak.
Ilyen csodás erő nincs több a világon,
Magyarok Istene, ne hagyd hűlni lángom!"

Pilis rejtekéből szóljanak regösök,
Dobogjanak szívek, jöjjenek az ősök!
Pálos lelketekkel, mely tiszta és áldott,
Mentsük meg együtt e szép Magyarországot!

Fohász - Szőke István Attila

Link








HATÁRTALAN DAL


Azt sem tudjuk pontosan, hogy honnan érkeztünk
De több mint ezer éve már e tájon létezünk
Megvívtuk a harcainkat századokon át
Még Magyarországnak hívják még ezt a kis hazát
Országunkat békediktátummal tépték szét
Ezért élünk saját vérünk szomszédjaiként
A nagyvilágnak minden szegletében ott vagyunk
De ha nem vigyázunk egymásra, szép lassan elfogyunk

Hát épp ezért, megmaradásunkért
Fogjunk össze, tegyünk végre
Magyar a magyarért
Bárhol is vagyunk, mi összetartozunk
Hát örüljünk egymásnak
Amikor találkozunk

Ott sem tagadjuk meg azt, hogy honnan származunk
Hol törvénnyel büntetik azt, mikor megszólalunk
Neveinkről sokfelé lehullt az ékezet
De a vers szerint a magyar név még újra szép
Tudjuk jól, hogy anyanyelvében él nemzetünk
Ha nem őrizzük vele együtt mi is elveszünk
Európát gyakran védték meg a kardjaink
Segítséget mégsem kaptak hős magyarjaink.

Hát épp ezért, megmaradásunkért
Fogjunk össze, tegyünk végre
Magyar a magyarért
Bárhol is vagyunk, mi összetartozunk
Hát örüljünk egymásnak
Amikor találkozunk

Isten kegyelméből kaptuk a Szent Koronát
Tanai óvtak meg minket minden koron át
Voltak köztünk árulók és voltak nagyjaink
Voltak világváltoztató forradalmaink
Sorstragédiák minket oly gyakran sújtanak
Hát óvjuk egymást akkor is mikor nem bántanak
A nagyvilág sokkal szegényebb lenne nélkülünk
De senki nem fog tenni értünk, ha mi nem teszünk.

Hát épp ezért, megmaradásunkért
Fogjunk össze, tegyünk végre
Magyar a magyarért
Bárhol is vagyunk, mi összetartozunk
Hát örüljünk egymásnak
Amikor találkozunk

Határtalan dal - Méry Péter
/A dalban részt vevő művészek:
Varga Miklós, Balázs Fecó, Keresztes Ildikó, Király Viktor, Bódi Guszti,
Kefir, Tamás Gábor, Dér Heni, Szikora Róbert, Kovács Nóra/

Link











HIMNUSZTÖREDÉK


Emeld föl fejedet büszke nép,
Viselted a világ szégyenét
Emelkedj magasba, kis haza
Te, az elnyomatás iszonya

Emeld föl fejedet büszke nép,
Viselted a világ szégyenét
Emelkedj magasba, kis haza
Te, az elnyomatás iszonya

Emeld föl szívedet, nemzetem,
Emeld föl szívedet, nemzetem
Emeld föl szívedet, nemzetem
Lángoljon, lángoljon a világegyetem

Himnusztöredék - Kormorán

Link











ISTEN ÁLDJA MEG A MAGYART!


Isten áldja meg a magyart,
Tarson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
Éljen örök boldogságban,
Éljen örök boldogságban!

Töltse békében napjait,
Egyezve lássa fiait.
Tatár, török, s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék.
Minket meg ne rendíthessék!

Isten áldja meg a magyart,
Tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
Minden igaz magyar embert.
Minden igaz magyar embert!

Isten áldja meg a magyart! - László Andrea

Link











ISTVÁN A KIRÁLY - FELKELT A NAPUNK


Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország, édes hazánk!


István a király Csíksomlyón - Felkelt a napunk

Link








KELL MÉG EGY SZÓ - HONFOGLALÁS


Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.

Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várok rád,
ahol véget ér az út!

Úgy kell, hogy te is értsd:
nem éltél hiába,
az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig...


Demjén Ferenc- Kell még egy szó

Link



Kell még egy szó - Szilveszteri gálaműsor 2009

Link











KI SZÍVÉT OSZTJA SZÉT


Nincs szó, nincs jel,
nincs rajzolt virág.
Nem szállhat az égen
szárnya tört madár.

Nincs jó, ami jó,
nincs már, aki felel.
Nincs hely, ahová visszatér,
ki útra indul el.

Hol az arc, hol a kéz?
Akiért, s csak azért?
Hol a tér, ahol a fény
hozzád még elér?

Kell, te legyél,
ki Nap lesz Éj után
te légy, aki megtalál
egy régi balladát.

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé


Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Így légy te a jel,
ki új útra talál,
ki elmeséli valamikor
egy lázas éjszakán.

Ami volt (ami volt), s amiért (s amiért)
- az minden a miénk ! -
de szava lesz a megbocsátás,
szava a szenvedély.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Ki szívét osztja szét,
ő lesz a remény
Ki szívét osztja szét,
az élet csak övé
Ki szívét osztja szét,
követik merre jár,
hegyeken és tengereken túl
értik majd szavát.

Az légy, ki sose fél,
ki a szívek melegét
összegyűjti két karjába,
mit nem téphet senki szét

Választott, ki a múltat,
magában oldja fel,
őrző, ki érzi a hajnalt,
tudja ébredni kell.

Ha félsz, gyere búj mellém
szívem, szívedhez ér.


Ki szívét osztja szét - Kormorán

Link


Link








A MAGYAROK VILÁGHIMNUSZA


Halló magyar! Hol vagy? Felelj!
Halló magyar! Hallasz? Felelj!
Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld
Zászlója még ma is piros-fehér-zöld!

Halló magyar! Kárpát felelj!
Halló magyar! Erdély felelj!
Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld
Szívedben megmaradsz piros-fehér-zöld!

De messze van Amerika!
Szegény magyar! Hol van ,,haza"?
Bármerre vitt a sors, hív az ősi föld
Véredben megmaradsz piros-fehér-zöld!

A Magyarok Világhimnusza - László Attila

Link








MAGYARORSZÁG AZ ÉN HAZÁM

MAGYARORSZÁG


Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda vágy csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Vígy el, vígy el édes lovam messzire,
Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Elindultam hosszú útra egyedül,


Körülöttem borul az ég nem derül
Én felültem a világ vad lovára,
De zabolát nem tettem a szájába.

Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda fáj csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.


Magyarország az én hazám - Balogh Sándor & Kóti Jánoska

Link








MAGYARORSZÁG AZ ÉN HAZÁM


Magyarország az én hazám,
Itt nevelt fel apám, anyám,
Itt ringattak a bölcsőbe,
E szép honnak szent ölébe.

Azért oly szép ez a világ,
Mert a szíve Magyarország.
Nincs is több ily áldott hona,
Ez a világ minden java.

Hányszor voltunk megtámadva,
Hányszor voltunk leigázva.
Most is borús a hon ege,
Talán van egy esztendeje.

Ha ellenség lép a földre,
bátran megyünk szembe véle.
Villám a huszár vágása,
hiszen Kossuth katonája

Én Istenem, Jóistenem,
oltalmazóm, segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem.

Vándorfecske sebes szárnyát,
vándorlegény vándorbotját,
vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét!

Vándorfecske hazatalál,
édesanyja fészkére száll.
Hazamegyünk, megáld majd a
csíksomlyói Szűz Mária.

Anyám anyám édesanyám,
édes felnevelő dajkám.
Ha vétettem, megbocsássad,
könnyeidet ne hullassad.

Nem megyek én innen messze,
Fészket rakok mint a fecske.
Megbélelem karjaimmal,
Megtapasztom csókjaimmal.

Megbélelem karjaimmal,
Megtapasztom csókjaimmal.


Magyarország az én hazám - Várkonyi Szilvia

Link








MAGYAR VAGYOK


Áldott e föld és áldott e szó
Édes Hazám!
Itt van a bölcsőm, s itt ringatott
Az én édesanyám.
És ha egyszer síromon nő a vadvirág
Én fentről is, a mennyből is,
Hallom majd szavát:

Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát. Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok!

Mint sírból támadt ősi erő
Olyan vagy Hazám
Messze sodort bolyongó kő
Tenger zord viharán
Nagy hegyeknek öléből
Nyílik a vadvirág
Én Lentről is, a mélyből is
Hallom majd szavát:

Együtt dobban a szív, s benne dobban a szó
Magyarnak lenni, igenis jó!
Az egekig ér már a nyíló virág
Karjába zárja a Magyarhazát.

Hazám e föld mit szívünk fölé
Kárpátok fonnak népünk köré
Hazámban mindig otthon vagyok
Hiszem, hogy én is jó magyar vagyok

Ezer virágból bokrétát kötni kéne már
Mert egy az utunk s ha összefogunk megmarad Hazánk!


MAGYAR VAGYOK - KISS KATA - MIHI - 2015
/Készítette: Mihályfalvi János - ,,mihi" - Készült: Svédországban/

Link














A NEMZET DALA


Száz évek távolából szólnak hozzád
Őseid, kik rád hagyták hazád.
Asszonyt és a gyermeket - a jövő életet -
A halál ellen karjuk óvta meg.
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr,
Tudd; az éjben ezer csillag gyúl!
Ezer ősöd példája vezesse lépteid,
S mint csillagot, követnek véreid!
Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,
A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!

Hány bölcsőt ringattak itt féltő kezek?
Hányszor dübörögtek fegyverek?
Mennyi élet lobbant el, hogy megszülethessél,
Az Örök Élet része lehessél?
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Sorsod a Mindenható mérte reád,
Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
A hősök minden áldozata gyermekeikért
A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő vár.

Századok távolából halld meg a szót,
Fogadd szívedbe a bíztatót!
Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövő:
- Cselekvésre fordult az idő!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Sorsod a Nemzet sorsa - így rendeltetett,
Nincs más utad, mely tovább vezet!
Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A megbűnhődött jövendőbe lép!
Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Örök fény, örök láng éltet Magyarország!
Örök tűz, örök láz, örök bizonyosság:
Megtartó erő és hit, mely lángol ezer éve már,
Fiainkban lobog majd tovább!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő!
Fordítsd a fénybe arcod, Hazám!
Szálljon a napfény áldása reánk!
Új nemzedékek lépnek elő,
Készül egy boldogabb, szebb és jobb jövő vár!

A Nemzet Dala - Kovács Gábor

Link











NÉLKÜLED


Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk.

Mint a villám-tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!


Nélküled - Ismerős arcok

Link



Nélküled - Leczó Szilveszter - Szigetszentmiklós II-es iskola

Link



Vadkerti Imre - Nélküled - a XX. Feldéki Magyar Bálon

Link


Így zengett a Nélküled a DAC-Slovan mérkőzésen

Link











OTT, AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ


Most a rónán nyár tüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kékezüst a tó,
Csendes éjen halkan felsír a tárogató.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Egy ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt ősi vár fokán
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll, a magyar turulmadár.

Magyar földről székely földre szállnak fellegek,
Kigyúltak a magyar tüzek, ragyogó szemek.
Még az égen is Hadak Útján jár,
A legendák hős vezére paripára száll.
Szebb a föld is, szebb az ég is, szebben hull a hó,
Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,
Ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiömlött annyi drága vér
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Kárpát szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár.

Ott, ahol zúg az a négy folyó - László Attila


Kárpátia - Ott, ahol zúg az a négy folyó

Link







ÖLELD ÁT, KI MELLETTED ÁLL


Add kezed a másik partról. Elérjük egymást a felhőkön át.
A folyó átviszi hangom. Értjük majd végre egymás szavát.
Add kezed, karunk híddá válik. Világítja az éjszakát.
Összeérnek ujjaink, nincs már határ.Új élet indul a hídon át.

Öleld át, ki melletted áll.
Öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll.
Egymáshoz érünk a hídon át.

Ad kezed reménysugárt. Hallod az Isten hívó szavát.
Építs a múltból. Te légy szabály, mely egymáshoz rendel fiút, s apát.
Add a kezed, követnek minket.Zászlók a szélben, egy új világ.
A csonka híd emléke szólít. Hív két hazád.

Öleld át, ki melletted áll.
Öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll.
Egymáshoz érünk a hídon át.

Öleld át, ki melletted áll.
Öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll.
Egymáshoz érünk a hídon át.

Öleld át, ki melletted áll.
Öleld át a vén Dunát.
Öleld át, ki melletted áll.

Egymáshoz érünk a hídon át.


Öleld át, ki melletted áll - (Kormorán)

Link








AZ ÖRÖKSÉG


Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.

Lakásuk volt paripájok háta,
Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.

Nem kérdezték: sok-e az ellenség?
Olvasatlan próbáltak szerencsét;
Tudták, a szerencse mindig ahhoz pártol,
Kinek szive még a halálban is bátor.

Elfogytak, elzülltek ottan-ottan,
Szép országok hevert elhagyottan,
Fölveré az isten mindenféle gyoma,
Éktelenné tette török, tatár nyoma.

Rongált zászló lőn az ő formája,
Nem volt annak színe, sem fonákja,
Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:
Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

E becses zászlónak, a hazának,
Védelmében hányan elhullának!
Vérökben a rúdját hányszor megfereszték
Régi ősapáink! de el nem ereszték.

Igy a zászló, ránk örökbe maradt,
Ránk hagyák azt erős átok alatt:
Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul,
Ne legyen az isten istenünk azontul.

Most telik be, vagy soha, ez átok.
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.

1848

Az örökség - Arany János
/Arany János Az örökség versét zenésítették meg költô nevét viselő nagyszalontai líceum diákjai/

Link








ÖRÖKSÉGÜNK


Itt vagyunk ismét, most már sokadjára
Leültünk kicsit együtt, de még nem dőlhetünk hátra
Hiszen van még dolgunk a világban, bőven van mit tennünk
Hogy megmaradjon köztünk, 'miben mindig muszáj hinnünk

Gyönyörűen beszéltek, öröm hallani a hang'tok
És remélem, hogy reméltek még jobbat, miben vagytok
Mert nincsen határ ottan, ahol egy nyelvet beszélnek
És testvérnek hívják az embert, adjunk hálát az égnek

Mert én

Megtanulom, megőrzöm
Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján
Elkopni nem hagyom

Megtanulom, megőrzöm
Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján
Elvenni nem hagyom

Én magyarul érzek
Magyarul félek
Magyarul kérlek
Magyarul érted

Magyarul sírok
Magyarul mondom
Magyarul írok
Magyarul mosolygom

Magyarul küzdök
Magyarul tűrök
Magyarul dobbanok
És magyarul álmodom
Én magyarul álmodom

Megtanulom, megőrzöm
Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján
Elkopni nem hagyom

Megtanulom, megőrzöm
Tanítom, továbbadom
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangján
Elvenni nem hagyom


Örökségünk - klippek

Link


Link


Link










ÖSSZEFOGÁS DALA - ITT VAGY


Hol volt, hol nem volt
Hol több, hol kevés
Nagy Tengerország, vihar mezők
De éled a föld, ad kenyeret még

Az arc amit látsz
Egy múlt gyűrte kép
Bőrünkbe rajzolt, vad zord vidék
Az idő karcol, de az arc a miénk

Nem vagy egyedül a sorsod szigetén
Hisz összeköt a végzet
Összeér a lánc

Nézz csak szét és meglátsz

Bár mindent elsodort az ár
De itt vagy
Mint holt mezőn a büszke fák
Az égre új kémény füstje száll
Holnap

Van még erőd, hisz van hazád

Tenger lett a föld
S az ég, vad folyó
Álmokba rejtett vágyad,ha hív
Fáj, de mozdulsz, míg dobog a szív

Nem vagy egyedül a sorsod szigetén
Hisz összeköt a végzet
Összeér a lánc

Nézz csak szét és meglátsz

Bár mindent elsodort az ár
De Itt vagy
Mint holt mezőn a büszke fák
Az égre új kémény füstje száll
Holnap

Van még erőd, hisz van hazád

Új nap ébred holnap
Vad tengert zúdít ránk az ég
De itt vagy
Nincs másik föld, nincs másik lét
Egy vén tölgy, mit megtépett a szél
De még vagy
Sorsot és lelket nem cserélsz.

Próza suttogva:Mert itt vagy

Összefogás dala
/A közreműködő neves előadók: Bebe, Bereczki Zoltán, Csézy, Csík János, Csipa, Dolhai Attila, Feke Pál, Rúzsa Magdi, Szinetár Dóra, Szomor György, Szvorák Kati, Tóth Gabi, Varga Miklós valamint Zséda/

Link








ÖSSZETARTOZUNK


Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk,
Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk!
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk,
De legfőképpen azt, hogy összetartozunk.

1. Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen.
Ígérem neked, ígérd meg nekem,
Hogy bármi lesz velünk, bármennyit tévedünk,
Mindig megbocsáthatunk, mert egymásért vagyunk.

R.

2. Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk,
A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk,
Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk,
De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk.

3. És ha jönnek rossz idők, elbúcsúzhatunk,
De ne hidd, hogy ettől már meg is változunk,
Mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk,
De a legfőképpen azt, hogy összetartozunk.

Összetartozunk
A magyar zenésztársadalom színe-java: Kovács Kati-Zorán-Bródy-Koncz Zsuzsa...

Link








ÖSSZETARTOZUNK


A Kárpát medence a mi hazánk,
Őseink kultúráját visszük tovább.
Piros-fehér-zöld a szívünk,
Hogy mit hoz a holnap, soha nem félünk.

Összetartozunk több ezer éve már,
Nekünk nem számít az országhatár.
Együtt dobban a szívünk,bárhol lakunk,
Mert mindannyian magyarok vagyunk.

Hitünkben van minden, az életünk,
A jövő nemzedékét szeretetre neveljük.
Piros-fehér-zöld a szívünk,
Hogy mit hoz a holnap, soha nem félünk.

Összetartozunk több ezer éve már,
Nekünk nem számít az országhatár.
Együtt dobban a szívünk,bárhol lakunk,
Mert mindannyian magyarok vagyunk.

Összetartozunk több ezer éve már,
Nekünk nem számít az országhatár.
Együtt dobban a szívünk,bárhol lakunk,
Mert mindannyian magyarok vagyunk.

Összetartozunk - (Balázs Pali)

Link











SZERELEM SZERELEM

- Kovács Józsi bácsi, született 1936 május 15-én, 72 éves, mikor énekelte ezt a nótát.
- És hol vagyunk most?
- Csanagfűbe, Kovács Józsi bácsinak a házánál, hátul a pemlegen
- Széken
- Széken

Józsi bácsi:
Átkozott szerelem...
Mér nem termettél meg minden falevelen...

Nóri:
Piros pántlikámat fújdogálja a szél
Köszönöm galambom, hogy eddig szerettél
Arról sem tehetek ha már megvetettél
Náladnál szebbeket, s jobbakat kerestél

Közösen:
Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Nóri:
A piros rózsának elhajlik az ága
Én is elhajlottam egy hűtlen szavára
Mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
Mit ér a szerelem igaz hűség nélkül

Közösen:
Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.

Szerelem szerelem átkozott szerelem,
Mér nem termettél meg minden falevelen.


Szerelem Szerelem - Motiva zenekar & Kovács Nóri

Link











A SZERETET NEM FOGY EL SOSEM


Mindenütt a földön vágynak valami jó után,
minden ember keresi, hol a boldogság.
Sok mindent elérhetsz, mégis üres maradhat a szív,
ha nincs benne igazi érték, mely mindenen átsegít.

Az élet néha bonyolult, nem is mindig értem én,
de kell, hogy a szívben ott legyen a hit, szeretet, remény.
E három dolog közül legnagyobb a szeretet,
mely mindent elhordoz, s ha kell sok vétket elfedez.

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.

Senki nem tud úgy szeretni, ahogy az Úr szeret.
Ha elhagyna mindenki, Ő megmarad neked,
mert nem tud nem szeretni, hiszen Ő a Szeretet,
mindent elhordoz, s ha kell sok vétket elfedez.

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.

A szeretet Istene téged is elér,
ha nyitva a szíved és oda még befér.
Ha nem vagy telve indulattal,
gyűlölettel és haraggal.

A szeretet megtalál bárhol is legyél,
nyisd ki a szíved és bízz benne ne félj,
megváltozhat az életed úgy,
ahogy nem is képzeled.

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.

A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér

A szeretet nem fogy el sosem - Pintér Béla és a Csemeték

Link


Link







SZÉKELY HIMNUSZ


Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen!

||:Maroknyi székely porlik mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!:||

* * *

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem!

Ameddig élünk, magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha;
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha:

Keserves múltunk - évezredes balsoros,
Tatár s török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön,
Szabad hazában élni boldogan.

(Csanády György - 1921)


Székely himnusz - (Bor Panka)

Link











SZÉP VAGY, GYÖNYÖRŰ VAGY MAGYARORSZÁG


Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,
Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.

Az ősi Kárpát őrzi álmát, s hű Csaba vezér,
Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér!
Hogy jön, szívünk várva várja,
S hogy felzeng a trombitája.

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó
Szép orcád!

Táltos paripákon tovaszállunk,
Hazahív fű, fa, lomb s, virág,
Úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű,
Szép ország!

(Kórus:)

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág!
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó
Szép orcád!

Táltos paripákon tovaszállunk,
Hazahív fű, fa, lomb s, virág,
Úgy hív a hegedű, vár egy gyönyörű,
Szép ország!


Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Link


Kárpátia

Link


EREDETI Kalmár Pál

Link











TARTSD MAGAD, NEMZETEM


Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!

Azért mert hont adtál, mindenkit fogadtál,
zsoldosok, kufárok, tolvajok kezére jutottál.
Hittél a Nyugatnak, s mindenkor becsaptak,
elvennék múltadat, ásnák a sírodat.

Táltosok repülnek át az éjen,
s kituzik az ökörkoponyát,
sebeinket begyógyítják szépen,
s megvédik majd Árpád otthonát.

De addig szüntelen légy résen nemzetem:
nézd a sok csillagot, '48, '56 ott ragyog.
Értsd meg a lényegét: fogjuk egymás kezét!
Fogjuk egymás kezét, ahogyan soha még!

Tartsd magad, nemzetem, tipornak rendesen.
Ellopnak, eladnak, zsarolnak, pusztítnak végtelen.
Kígyók a kebleden, szitok a neveden,
tovább nem engedem, tovább nem engedem!

Tartsd magad, Nemzetem - Csik zenekar, Majorosi Marianna

Link

Link







VÁRUNK HAZA




Mint szél fútta világfánknak éltető magjai,
Szétszóródtak a világban magyarjaink,
Ki a jobb élet reményében választott új hazát,
Kinek a dölyfös hatalmaskodók szabtak új országhatárt.

De a Magyarok Istene vigyázta nemzetünk,
Bár a történelem sok irigyet küldött ellenünk.
De az otthonod mindig ott van, hol a néped visszavár,
Ahol a fészkére visszaszáll a szép turulmadár,
Hol anyanyelven köszöntenek, mikor megérkezel,
Hol piros-fehér-zöld zászló táncol a széllel.

Magyar Testvér, bárhol élsz a nagyvilágban,
Hozzánk tartozol, várunk haza a Kárpát-hazában!
Míg összetartunk, addig az Isten itt lesz velünk,


Hisz egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk!
Hisz egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk!

Becsületes magyar ember emelt fővel jár,
Arcát az ég felé fordítja, s a fény ragyog le rá.
Az otthonod mindig ott van, hol a néped visszavár,
Ahol a fészkére visszaszáll a szép turulmadár,
Hol anyanyelven köszöntenek, mikor megérkezel,
Ahol piros-fehér-zöld zászló táncol a széllel.

Magyar Testvér, bárhol élsz a nagyvilágban,
Hozzánk tartozol, várunk haza a Kárpát-hazában!
Míg összetartunk, addig az Isten itt lesz velünk,
Hisz egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk!
Hisz egy a múltunk, egy a vérünk, egy a nemzetünk!

Éljen addig, míg a föld tart, Magyar nemzetünk!


Kovács Nóri - Várunk haza

Link












VERJE MEG AZ ISTEN


Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, - fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.

Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.

Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínü lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.

Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdászerü két kezének
Tüzes ostorával!


Pósa Lajos /1850-1914/: VERJE MEG AZ ISTEN!

/A magyar ügy ellen szavazóknak/







VILÁG VÁNDOR MAGYARJAINAK HIMNUSZA


Magyar vagyok, tévelygő vándor.
A nagyvilágban helyem nem lelem.
Bármilyen jó vagy mostoha lett sorsom,
Mindig hű lesz hozzád Hazám magyar szívem.

Ó Istenem, ne engedd elveszni,
Na hagyd, hogy e népet elmossa az ár.
Bármilyen jó és szép e nagyvilágban,
A szülőföld örökre szívébe zár.

Édes szép Hazám nem felejtelek!
Ne engedd Uram, hogy elveszítselek.
Legyen az utam tele csillagokkal szórva,
Vesse le rám fényét a nap sugara.
Legyen a szülőföld megnyugvásom helye.
Ó, jó anyám, hallgatom dalod.

Édes szép Hazám nem felejtelek!
Had legyek örökre gyermeked.
Segítsél hát, majd, ha elvakít a fény.
Vigyen a sorsom a földön bárhova,
Maradj a szívem örök otthona.

Ó Istenem, kérlek, adj erőt,
Hogy átlássak a vándorút porán,
És ha eltévednék, igazítsd majd a lelkem
Oda, hol vár rám sok régi jó barát.

Édes szép Hazám nem felejtelek!
Ne engedd Uram, hogy elveszítselek.
Legyen az utam tele csillagokkal szórva,
Vesse le rám fényét a nap sugara.
Legyen a szülőföld megnyugvásom helye.
Ó, jó anyám, hallgatom dalod.

Édes szép Hazám nem felejtelek!
Had legyek örökre gyermeked.
Segítsél hát, majd, ha elvakít a fény.
Vigyen a sorsom a földön bárhova,
Maradj a szívem örök otthona.

Dancs Annamari - Világ vándor magyarjainak himnusza

Link

Link








Egy erdélyi magyar édesanya levele a kis-magyar honban lakó sok "furcsa magyarhoz"

Link



MAGYARORSZÁG - Videó
/Ilyen csodálatosan gyönyörű dalt még nem írtak Magyarországról, mint most a jordániai keresztények hálájuk jeléül /

Link















 
 
0 komment , kategória:  Zeneszöveg  
Látványos mérkőzéssel avatták fel a Puskás Arénát
  2019-11-18 14:00:26, hétfő
 
 











LÁTVÁNYOS MÉRKŐZÉSSEL AVATTÁK FEL A PUSKÁS ARÉNÁT


Mi, magyarok a a futballra születtünk. Mi magyarok, most futballszeretetünkhöz méltó stadiont kaptunk.

Péntek este látványos mérkőzéssel, az uruguayi válogatott vendégjátékával felavattuk az új csodálatos Puskás Arénát, Közép-Európa harmadik legnagyobb futball-létesítményét.



Két és fél év alatt épült fel a Puskás Ferenc Stadion helyén az új Puskás Aréna, amelyet pénteken este avattak fel a 19 órakor kezdődő Magyarország-Uruguay barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzéssel.

Eljött a nagy nap, hatvanhat év után ismét nemzeti futballarénát avattunk Budapesten. A Puskás Aréna a kontinens egyik legszebb és legmagasabb komfortfokozatú, várhatóan az UEFA legelőkelőbb minősítését kiérdemlő stadionja lett.

A Skardelli György főépítész tervei alapján készült óriási ékszerdoboz valóban lenyűgöző kívülről és belülről egyaránt. Az aréna már bevallottan készen áll a jövő évi Európa-bajnokság megrendezésére is, teljesen felszerelt, minden igényt kielégít, az öltözőktől a sajtóhelyeken át a lelátói ülésekig egyaránt. Mindenhonnan jól látni - függetlenül attól, hogy akadtak, akik már másba nem tudván belekötni, az ellenkezőjét állították -, s tényleg már alig várja az ember, hogy a teli lelátókról megszólaljon a biztatás, a Ria, Ria, Hungária.

Végre van nemzeti stadionunk. Olyan, amelybe órák alatt elkapkodták a jegyeket, s amely a méreteivel, a monumentalitásával Közép-Európában is párját ritkítja. (A futball­értelemben vett klasszikus Közép-Európában csupán az olaszoknak van két, a Puskás Arénánál is nagyobb stadionja. Mindkettő többször volt már a BEK/BL-sorozat döntőjének is a színhelye.) Az aréna, noha kapacitása nem közelíti meg a hajdani Népstadionét, hatalmas, mégis, benn a városban, tömegközlekedéssel, két metróvonaltól is gyalogsétával elérhető.

A koppenhágai Parken kivételével kevés, hasonló léptékű stadion épült a belvároshoz közel szerte Európában. A magyar labdarúgó-válogatott az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban sokat tehet azért, hogy a Puskás Aréna, a Népstadion­hoz hasonlóan, a magyar labdarúgás szentélye legyen.

Péntek este az uruguayi válogatott vendégjátékával felavattuk az új Puskás Arénát, Közép-Európa harmadik legnagyobb futball-létesítményét.

Az uruguayi labdarúgó-válogatott 2-1-re legyőzte a magyar csapatot a Puskás Aréna pénteki avató mérkőzésén, melyet telt ház, 65 114 néző előtt rendeztek. A világranglistán ötödik dél-amerikai rivális Edinson Cavani és Brian Rodriguez góljaival bő húsz perc alatt kétgólos előnyre tett szert, majd a 24. percben Szalai Ádám lőtte az új stadion első magyar találatát, amellyel a végeredményt is beállította.

A magyar szurkolók a stadion névadóját, Puskás Ferencet ábrázoló élőképpel fogadták a csapatokat, alatta pedig az a szöveg volt olvasható, hogy ,,két stadion, egy legenda, egy újabb történet kezdete..."







Az UEFA 12 helyszínen rendezi meg a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokságot. A 12 stadionból egyetlen egy, a budapesti Puskás Aréna épült meg újonnan. A 68 ezres befogadóképességű aréna a legnagyobbak között lesz jövőre a páneurópai Eb-n.

A 12 stadiont számba véve látszik, hogy a befogadóképességben a londoni Wembley, a müncheni Allianz Aréna és a római Olimpiai Stadion jár nagyságrendekkel a Puskás Aréna előtt, a bakui és a szentpétervári közel azonos befogadóképességű.

Londonban lesz az Eb utolsó három meccse, Rómában a nyitómérkőzésre kerül sor.







Ezzel a vagány drónvideóval beleshetsz az impozáns Puskás Arénába

Link



Puskás Aréna felépülésének története - videók

Link



Puskás adja be a labdát az Arénába - Nézze meg a szenzációs videót!

Pattog a labda, kortól és nemtől függetlenül mindenki tovább passzolja... Így kezdődik az a rövidfilm, amely a futballünnepre, a Puskás Aréna péntek esti nyitómérkőzésére hangol.
A képsorokon a labda végighalad Budapesten, sportolók és ismert emberek is adogatják egymásnak. Aztán egyszercsak Puskásnál a labda, és ő is továbbítja a egy szép rúgással a miniszterelnöknek, aki egyenesen a nyitómérkőzésre passzolja.

Link



A Puskás Aréna nyitómeccsén nemcsak a magyar himnusz szólt gyönyörűen, hanem az Ismerős Arcok Nélküled című dala is

Hidegrázós, ahogy először szólt a magyar himnusz a Puskás Arénában

Link



Magyar Himnusz I Magyarország-Uruguay

Link



Nélküled - Magyarország-Uruguay 1-2

Garantált libabőr, ahogy a telt házas Puskásban felcsendül a Nélküled

Link



Az Index újságírója tudatosan alázta az éneklő felvidéki magyar gyerekeket

Link



Így szólt a Nélküled a nemzet stadionjában

Link



66 év képekben - így lett a Népstadionból Puskás Aréna

Link



2019-11-15 Puskás Aréna - Magyarország-Uruguay 1-2

Link



A Puskás Aréna a 2020-as foci Eb legnagyobb stadionjai között van

Link



M4 Sport: óriási nézettségi csúcs a Puskás Aréna avatóján

Link



A Puskás Aréna






Alakul a hangulat a Puskás Arénánál a Magyarország-Uruguay meccs előtt!



Hidegrázós, ahogy először szólt a magyar himnusz a Puskás Arénában



 
 
0 komment , kategória:  Sport  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 23 db bejegyzés
e év: 263 db bejegyzés
Összes: 3958 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 502
  • e Hét: 9874
  • e Hónap: 29973
  • e Év: 485926
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.