|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2019-11-22 21:31:20, péntek
|
| |
| |
Fa a hegyoldalon
Sziklás hegyoldalról nézett le a völgybe,
Árnyas lombjait kis madárkák lakták;
Sugár-derekával, égfelé nyújtózott
A fa, melyből a keresztet ácsolták.
- Sietve faragták.
Gonosz szívek mélyén, nagy viharok dúltak;
Ártatlan Ember életére lestek -
Ezért jó előre, fent a hegyoldalon,
Keresztnek való sugár fát kerestek.
- Hóhérokká lettek.
"Feszítsd meg! Feszítsd meg!" hangzott lenn a völgyben,
S a keresztet egy töviskoronával,
Megcsúfolt embernek vállaira rakták.
Így az áldozat cipelte magával,
- Bűnt az átokfával.
Golgotára érve: az Ember és a fa -
Mások bűnéért, szégyenné vált ott fenn:
Durván kovácsolt szeg hasította húsát.
S kínzó fájdalmat okozva a szívben.
- Hőn szerető szívben.
Elsötétült az ég, - nap sem nézhette el
Az ártatlan vért, így folyni le a fán...
- A meggyötört arcon égi béke fénylett,
De megfagyott a gúny, kínzóinak ajkán,
- Mert vért ontott a fán.
Jött a dicső reggel, Isten Fia győzött!
S fény koronázta a durva keresztet;
Az, Ki rajta függött, oltárrá tette azt,
Mert mindenkinél Ő jobban szeretett!
- Engem így mentett meg!
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-22 21:03:32, péntek
|
| |
| |
Nem hiába
A részvét, aminek gyöngéd szava,
Halkan suttogott, csak angyal hallja.
Az önfeláldozás művészete;
Ember nem látja, csak angyal szeme.
Gyöngén feszített húr szent zenéje;
Szívből facsarta szenvedés prése.
Halkan énekelt; kétkedve, félve;
Zajos tömeg nem is veszi észre.
Az ifjú kornak színes álmai,
Míg önzetlenül Urát keresi;
Gyermeki hittel, szomjúhozva vár,
Mint Mária a Jézus lábánál...
Mások javára terveket szőni,
Ritkaság ma már, nem is sok érti.
Igazi részvét magához ölel,
Eltévedt bűnöst, hogy ne vesszen el.
Áhítat szárnyán a lélek, ha kész
Jézushoz szállni, kiben lesz egész.
Egy néma könny, mely hull titkos éjben,
Szennyes ruhán csillog hófehéren.
Nem hiába, mert menny felé mutat,
Fényénél látjuk a keskeny utat.
Bár még rejtve van, de el nem veszhet,
Aminek forrása a szeretet...
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-22 20:46:52, péntek
|
| |
| |
,,Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem..." 1Korintus 13,1
Amikor a fiatal szoprán énekesnő első ízben szerepelt az opera színpadán, egyik kritikusa azt írta róla, hogy kiváló hangja még jobb lett volna, ha egyszer már szerelmes lett volna. Fölfedezte, hogy hiányzott belőle a szeretet. Éneke nyilvánvalóan technikailag tökéletes volt, de hiányzott belőle a melegség.
Mi is végigjárhatjuk az életet, és megtarthatunk minden szabályt. Lehetünk becsületesek, megbízhatóak, igazságosak, nagyvonalúak, energikusak és alázatosak. Mindezek azonban nem pótolhatják a szeretet hiányát.
Sokunknak nehezére esik kitalálni, hogy miként adjanak vagy fogadjanak el szeretetet. Nemrég olvastam egy híres emberről, ,,aki valóban mindent tudott, csak egyet nem: kifejezni szeretetét az iránt, akit igazán szeretett".
John White írja ,,Imádkozó emberek" c. könyvében: ,,Sok éven át féltem attól, hogy szeretni fognak. Az nem jelentett gondot számomra, hogy mások iránt szeretetet tanúsítsak (vagy legalábbis azt, amit szeretetnek tartottam), de nagyon nem jól éreztem magam, amikor bárki, legyen az férfi, nő vagy gyermek, túl sok kedvességet mutatott irántam. Családunkban sohasem tanultuk meg, hogyan kell a szeretettel bánni. Nem volt gyakorlatunk abban, hogy kimutassuk vagy elfogadjuk a szeretetet. Ezen nem azt értem, hogy nem szerettük egymást, vagy hogy egyáltalán nem találtunk alkalmat arra, hogy ezt megmutassuk. Csak éppen túlságosan merevek voltunk ezen a téren. Aztán amikor 19 évesen bevonultam, és indultam a frontra, apám valami egészen váratlan dolgot cselekedett. Átölelt és megcsókolt. Mintha villám csapott volna belém. Nem tudtam, hogy most mit mondjak vagy tegyek. Számomra ez nagyon kínos volt, míg apámnak nagyon szomorú dolog lehetett."
Egy napon azután John White-nak volt egy gondolata: Krisztus állt előtte, és feléje nyújtotta átszegezett kezét. Először tehetetlen volt, és nem tudta, hogyan fogadja el azt. De azután így imádkozott: ,,Ó, Uram, szeretném megragadni kezedet. De nem tudom."
,,A csendben, ami ezt követte, eltöltött az a bizonyosság, hogy az a védőfal, amelyet magam körül építettem, lassanként leomlik, és megtanulhatom én is, milyen az, amikor Jézus Krisztus szeretete átölel és eltölt."
Ha mi is ilyen védőfalat emeltünk magunk köré, amely megakadályozza, hogy felénk és tőlünk szeretet áradjon, akkor engednünk kell, hogy az Úr lerontsa ezt a falat, és megszabadítson attól a félelemtől, amely hideg keresztyénekké tett bennünket.
William MacDonald |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2019-11-22 20:42:51, péntek
|
| |
| |
"Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,20)
Sokkal többet és nagyobbakat vétkeznek az emberek, amikor egyedül vannak, mint amikor mások társaságában. Saját magamon is tapasztaltam, hogy soha sem esem annyi bűnbe, mint amikor magam vagyok. Amikor magunkban vagyunk, egy-egy dolog mélyebben foglalkoztat minket. Ha valami kellemetlenség ért bennünket, azt még erősebben magunk elé képzeljük, és nagyobbnak, rosszabbnak látjuk, mint amilyen valójában. Úgy gondoljuk, senki sem olyan szerencsétlen, mint mi vagyunk, és hogy dolgainknak rossz vége lesz. Összefoglalva: amikor magunkban vagyunk, különleges gondolataink támadnak, egy-egy dolgot mindig rosszabbnak látunk, mint amilyen valójában, ezzel szemben másokat sokkal szerencsésebbeknek gondolunk, mint mi vagyunk, és azután nagyon fáj nekünk, hogy másoknak oly jól megy dolguk, ellenben mi nyomorúságban és mindenféle szükségben vagyunk.
Luther Márton |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2019. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
533 db bejegyzés |
| e év: |
7854 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1188
- e Hét: 3560
- e Hónap: 32872
- e Év: 220674
|
|
|
Offline
