Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Nemes Nagy Ágnes-Alkonyat
  2019-11-05 10:56:38, kedd
 
 





Nemes Nagy Ágnes-Alkonyat


A kertben tompa fény űl,
a lomb a földre szédül.

A rőt levél alól bronz
leányka válla borzong.

A párák a zöldre érnek,
a tócsák most zenélnek.

S a zsongó sürű zümmnél
mint, szédült, pörge tündér,

a lágy zenére ringó:
kereng a kék iringó.

1942. február 17.

 
 
0 komment , kategória:  Nemes Nagy Ágnes  
A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete...
  2019-11-05 10:29:25, kedd
 
 





"A szeretet nem egy személy kizárólagos szeretete, hanem olyan lelkiállapot, amelyben készek vagyunk mindent szeretni; az az állapot, amelyben felismerhetjük lelkünk valós eredetét."

(Tolsztoj)



 
 
0 komment , kategória:  Lev Tolsztoj  
Illyés Gyula: Milyen hamar...
  2019-11-05 10:24:54, kedd
 
 





Illyés Gyula
Milyen hamar...


Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet...

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula versei  
Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy
  2019-11-05 10:17:52, kedd
 
 





Konsztantyin Fofanov
Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy


Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
A tűnődő természet hervadása,
kora reggel az ősz ködgomolyag,
a búcsúzó fények, a madarak -
a lelket álom s bánat babonázza,
őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Szeretem gyermekkorom óta, Észak
bús fia, hűlő vizek moraját,
Az álmos erdőt, ha a komor évszak
lehelletétől felgyúlnak a fák.
Megyek a kertbe - hallgat a madárhad,
már kókkadt minden,
de a kései virágok végső pompájukban állnak,
közeledtén a meztelen halálnak
még fénylőbben vágynak tündökleni.
Vagy kimennek a ritkuló berekbe:
bíborban ég, átlátszó s hallgatag.
Csóvát evett az alvó tetemekre
immár a szeptemberi virradat!...
Vagy a folyóhoz megyek - csupán hullám,
ólmos habok lomhán türemlenek.
Csöndes, szelíd harmónia borul rám,
és álmaim gyönyörrel teljesek...
Megsajdulnak felejtett veszteségek,
de nincs bennük se gyötrelem, se vád,
homályosak, mint őszi csöndben ébredt
álomlátások, édes aromák.
És elnyerem megint a kurta békét,
könny fátyolozza megint szememet...
S ragyog az élet fénylő jelenésként,
ragyog, mint megfejtett édes jelek...

Lator László ford.

 
 
0 komment , kategória:  Ősz  
Tanulságos mese
  2019-11-05 09:57:53, kedd
 
 





TANULSÁGOS mese


A kisfiú olyan ötéves forma volt. Várt. Várta a nagymamát, akivel ki fognak menni a papához a temetőbe. A nagymama pedig még tett- vett. A fiú pedig izgatott volt már, sosem volt a temetőben, a papánál sem, így kérdezgette a nagymamát.

- Mama, miért visznek az emberek ennyi virágot a temetőbe?

- Mert a virágokkal gondolnak azokra, akiket szerettek, de már nincsenek. Úgy mint a papa.

- Értem. Mama, én is szedhetek virágot amit vihetek ki oda?

- Persze Angyalom. Nekem még van egy kis dolgom, szedj amennyit akarsz, a fagyok úgyis elviszik.

A kisfiú fogta magát, és kiment, és egy nagy kazal virággal tért vissza. Közben a nagymama is elkészült, így elindultak.

Mikor kiértek, a nagymama biztos léptekkel ment, a kisfiú megszeppenve követte a kősírok között. Majd mikor odaértek a papa sírjához meglepődött.

- Mama, a papa ott van lent?

- Csak a teste, a lelke ott fent a mennyben.- mutatott az ég felé.

- Az jó, mert ott lent biztos hideg van, és a papa nem szerette a hideget. Az a sok bácsi, és néni is ezért jön ki a temetőbe? Virágot hozni?

- Igen, de nemcsak virágot hoznak, hanem gondozzák tisztogatják a sírokat, és sokat gondolnak azokra akikhez kijöttek.

- Akkor ezért szomorú mindenki itt?

- Tudod, sajnos az emberek sokszor későn eszmélnek rá mennyire múlandóak vagyunk, és sok dolgot nem tudtak elmondani azoknak, akik már nincsenek közöttünk.

- De miért nem akkor mondják el, amikor a többi ember még nincs a mennyben? Mert így is hallják? A papa is hall minket?

- Remélem igen Angyalom...

- Mama, körbemehetek?

- Jó, de messze ne menj, nemsokára végzek.

A nagymama belemerült a feladatába, és fel-felpillantott kisunokáját keresve. Látta a komor tekintetű szőke üstököt, ahogy járkál csendben.

Aztán a jövő-menő emberek szavára lett figyelmes.

- Virágot kaptam egy kisfiútól... - Marika egy kisfiú adott két szál virágot nekünk... - Megjelent és mosolyogva adott egy virágot és elfutott...- Kié ez a kisfiú? Végigjárja az egész temetőt, és mindenkinek virágot ad!

A nagymama körbenézett, és meg is látta unokáját, ahogy egy hajlott hátú asszonynak adja épp az utolsó szál virágot a kezéből.

Oldalt pillantott, s a nagy csokor virágnak hűlt helye volt, amit unokája szedett.

Könnybe lábadt szemmel hívta magához:

- Hát te merre jártál? Most hallom, hogy egy kisfiú mindenkinek virágot osztogat. Nem a papának szedted?

- A legszebb itt van, az a papáé. A többit meg odaadtam néniknek és bácsiknak.

- De miért?

- Mert szerintem sokkal jobb a kezükbe adni a virágot az embereknek.

A nagymama magához ölelte a kisfiút, és szeme összeakadt azokéval, akik lassan, mosolyogva sétáltak el mellettük. Kezükben egy szál virággal, párás szemmel. Majd halkan így szólt:

- Tudod, ezt a papa biztos látta...

- Biztos?- nézett fel rá a kisfiú.

- Biztos...


Suttogó Gabriel

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Sinka István : Kétségek napján
  2019-11-05 09:45:28, kedd
 
 





Sinka István : Kétségek napján


A szelek s a fák csak fütyürésznek...
én meg
görgetem a sziklát,
ásom a halmot
és megfejtem Istennek, búzának csudáját.
S azt, hogy
egyek vagyunk mi mindenben:
csont, virág, vér
és minden, ami él és minden ami temetőbe hajlott...
...Töröm a sziklát, ásom a halmot
s roppant szívemmel a
porban kavargok s kérdem:
hát az én virágom mind halomra hervad el?



 
 
0 komment , kategória:  Sinka István  
Nagy László : Dérütött réten
  2019-11-05 09:39:06, kedd
 
 





Nagy László : Dérütött réten


Állok a rozsdás, dérütött réten,
gyermekidőmet visszaidézem.
Harmatban, zöldben íme itt látom
szívetszorító kis ballagásom.

Valaha voltam magam dajkája,
nem fogódzhattam én az anyámba.
Könnyemen át is el-eltűnődtem
s örömem villant már a mezőben.

Dérütött rétre megjött a férfi,
nem tud már sírni, soha békélni.
Dalát ő adta nyargaló szélnek,
magát az ádáz hullámverésnek.


 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
Gergely Ágnes : Szerepcsere
  2019-11-05 09:28:21, kedd
 
 





Gergely Ágnes : Szerepcsere


A hosszú, tekervényes út.
Látod-e, útitársam.
Elmarad a szülőfalunk,
idegen fákon kanyarog a szél,
hanyattfekszünk,
s éjente lassan, kitartón
ránk hullik a maradék levél.
Érzed-e, útitársam.

Elvonz a hold, és megszögel a nap.
Megkerüljük a városokat,
fáraszt-e, útitársam.
Nem füttyentünk, minek. Tovább, gyalog.
Egy város szélén vad kenyérszagok,
erre laknak a pékek,
itt volt a magtár. Leégett.
Kormát a kemencének
tapintod-e, útitársam.

Nem téved el, aki tévelyeg.
Nem téved el, aki tudja, téved.
Félsz-e, útitársam.
Nincs kitartóbb nálunk, csak a féreg,
övé a végső érintés, akár megütnek,
akár megszeretnek, és szól a kínzó ének,
hallod-e, útitársam.
,,Itthon vagytok." Kékre fagy a szájam.

S a novemberi éjszakában
se hullócsillag, se fűmag, se zsályaillat,
csak az elemek odvában
a gabona ígérete.
Ízleled-e, útitársam.
Csak a föld, a föld irtóztató vonzereje,
legyőzöd-e,
hát legyőzöd-e végre, útitársam!

Vízen járni, tűzben, léghajón
semmivel sem képtelenebb.
Rugaszkodj el. Megtart az emlék.
Ég veled.
 
 
0 komment , kategória:  Szeretteim emlékére!  
Gyásznap nekünk október 4
  2019-11-05 08:37:54, kedd
 
 





Gyásznap nekünk október 4.. Olvassátok, mit írt az egyéves fordulón a magyarokról Albert Camus (és aszerint éltessétek Csermanek /Kádár/ János elvtársatokat). Íme: "A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat."


 
 
0 komment , kategória:  1956  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2019.10 2019. November 2019.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 31 db bejegyzés
e év: 1065 db bejegyzés
Összes: 9475 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 154
  • e Hét: 2256
  • e Hónap: 13067
  • e Év: 321999
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.