|
2019-11-06 16:30:18, szerda
|
| |
| |
Nem ebben egyeztünk meg
Kérem szépen, egyre előrehaladottabbá váló szenilitásom ellenére, határozottan
úgy emlékszem, hogy nem ebben egyeztünk meg. Anno, két nappal a mohácsi
csata után, vagyis az én ifjonc koromban, arról volt szó, hogy fizessem szép
szorgalmasan a társadalombiztosítási járulékot (hozzájárulást, adót, fittyfenét
nem kívánt törlendő!) és cserébe, ha egyszer lesz olyan szerencsém, hogy
megvénülök, akkor majd megkapom az országban elérhető legjobb egészségügyi
ellátást.
Részemről mindent megtettem az ügy érdekében. Fizettem a járadékot (azaz
vonták a fizetésemből, ha kértem, ha nem, mert ezt így kell), meg is vénültem,
ahogy csak egyre fogyatkozó erőmből tellett.
És láss csodát! Az a bizonyos, ám de igen kiváló ellátás valahogy a sci-fik
kategóriájába került. Mint ahogy a prímás mondta a nagybőgősnek a cigány
zenekarban: "Járni jár, de nem jut."
Hála Istennek, a genetikának, meg a felmenőimnek koromhoz képest remek
egészségnek örvendek, de - mint a hálaadásból kiderül - ez nem az egészségügy
érdeme.
Félreértés ne essék. Nem az egészségügyi dolgozók munkája ellen van kifogásom.
Lehet valaki kiváló orvos, nagyszerű nővér, de ha egy bizonyos vizsgálatért,
beavatkozásért több ezren állnak sorban, akkor nem sokat tehet. Dolgozik, ahogy
bír, de mire elvégez öt műveletet, addig huszonöttel szaporodik a sorban állók
száma. Ha valakinek csak egy csepp érzéke van a számtanhoz, az rögtön rájön,
hogy akármennyire jók, akármennyire igyekeznek, akkor fogják utolérni magukat,
ha a párhuzamosok találkoznak. Valahol a végtelenben, sohanapján.
Könnyen mondhatják, hogy ha bajom van forduljak a magánegészségügyhöz.
És tényleg, remekül működik. Arra vizsgálatra, amire egyébként több, mint
három hónapot kellett volna várnia, ismerősöm már másnapra kapott időpontot.
Mert megy ez kérem!
Csak fizetni kell érte! Olykor nem is keveset. És ha reklamálok az ügyben, hogy
én már fizettem ezért, jó előre, rögtön megkapom, hogy demagóg vagyok. Pedig
hol vagyok én az igazi profi demagógoktól! Tessék megnézni a tévében egy-egy
nyilatkozatot, vagy elolvasni némelyik cikket a neten és rögtön látszik, még arra
sem vagyok méltó, hogy az igazi demagógok cipőzsinórját megoldjam.
Én csak egy balek vagyok, mint a többi, aki elhitte a az ígéreteket. Akinek most a
szemére hányják, hogy miért nem fizetett járulékot magán egészségpénztárba is.
Az az apróság meg valahogy senkinek sem jut eszébe, hogy amikor még ifjú voltam,
mint már említettem, tisztességtelenségben megboldogult Szapolyai János királyunk
idején (uralkodott: 1526-1540) még szó sem esett magán egészségbiztosításról.
Természetesen az is az én hibám, hogy nem alapoztam meg megfelelően az öreg
koromat, mert elmulasztottam kő gazdaggá válni. De mint a többi átejtett dolgozónak,
úgy nekem sem volt időm pénzt keresni a fene sok munkától.
Különben, kösz jól vagyok. Nem az elsőrangú egészségügyi ellátásnak köszönhetően.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 7. |
|
|
|
|
|
Online
