Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Aranyosi Ervin: A szeretet melege
  2019-12-25 18:55:51, szerda
 
  ...... ........... ......


Hideg a hó, hideg a szél,
- az öreg Tél erről mesél.
- Hát hol találok meleget?
- Hol melegít a szeretet?

Vizsgáld meg hát a szívedet!
Találsz-e benne hideget?
Kiben a jóság lángja él,
azt nem bántja a fagy, s a tél.

Ne hagyd kihunyni sohasem,
a lángot tápláld csendesen.
Amíg szívemben Nap ragyog,
addig, tán meg sem fagyhatok!



Aranyosi Ervin © 2013-12-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
 
 
0 komment , kategória:  tél képekben és versben  
Csaba testvér karácsonyi prédikációja Déván 12.25
  2019-12-25 18:29:37, szerda
 
  Csaba testvér karácsonyi prédikációja Déván

Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
Jézus élete - Lukács evangéliuma szerint - film
  2019-12-25 17:55:55, szerda
 
  Videó Link  
 
0 komment , kategória:  Biblia - szentírások  
- 2019.12.25 Karácsony első napja
  2019-12-25 17:50:33, szerda
 
  Videó Link
Mottó:
Gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve" (Lk 2,12) - ezt a jelet adja az angyal a pásztoroknak.
Karácsonyi örömünk ne fáradjon el az ünnepek végére, hanem legyen része mindennapi életünknek!
Mária újszülött gyermekét pólyába takarja és jászolba fekteti (Lk 2,7).
Az angyal pedig meghirdeti a karácsony örömhírtét a pásztoroknak és jelet ad nekik: ,,találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket" (Lk 2,12
János-evangélium írja: a Világosság a világba jött (vö. Jn 1,9-10).az istenség oldaláról közelíti meg Jézus személyét: ,,Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt. (...)
"Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk"
törékeny játékunkat, a reményt.
(Karácsonyi ének)
A Szűz Máriától született Gyermek Isten testté lett Igéje.
,,A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát" (Iz 9,1).
Kép a TV adásról
Ötvös Csilla opera énekes a "Csendes éj" c. karácsonyi éneket adta elő
........


Saját fotózás
Ötvös Csilla opera énekes és társasága
...... ........... ........... ........


Kép a TV adásról
........



 
 
0 komment , kategória:  Gazdagrét Szentangyaloktemplom  
Erdő Péter szenteste: Isten nemcsak eljött közénk, 12.24
  2019-12-25 17:17:56, szerda
 
  Erdő Péter szenteste: Isten nemcsak eljött közénk, de velünk is maradt
Jézus vállalta a mi didergő, kiszolgáltatott emberi életünket, hogy elvezessen minket a saját örök és boldog isteni életébe - hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás szenteste, a zsúfolásig megtelt budapesti Szent István-bazilikában bemutatott éjféli szentmisén.
*
1. ,,Gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve" (Lk 2,12) - ezt a jelet adja az angyal a pásztoroknak. De hát miféle jelről van szó? Mi ebben a különös? A betlehemi születés hétköznapi, szegény története önmagában is két szálon fut. A nagyon is emberi, földhözragadt képet látjuk és a jelentést, az üzenetet, az isteni terv megvalósulásának eseményét fedezzük fel. Mert a pólya mutatja az újszülött ember gyöngeségét. És ebben mi mindnyájan egyformák vagyunk. Lehet, hogy a koraszülöttek még jobban dideregnek, de minden csecsemő arra szorul, hogy fölkarolják és betakarják. Salamon királyról olvassuk a Bölcsesség könyvében: ,,Pólyában és gondok között nevelkedett. Mert egyetlen király sem kezdi másként az életét" (Bölcs 7,4-5). Pedig Salamon királynak később híres lett a pompás öltözéke. Még Jézus is megemlékezik róla, amikor azt mondja: ,,Nézzétek a mezők liliomait! (..) Még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül" (Mt 6,28-29). És ez a Salamon csecsemőként éppúgy didergett, mint az istállóban született, hajléktalan Názáreti Jézus. Igazán ember volt ő, olyan mint mindenki közülünk.
Nem is maradnánk életben, ha nem karolnának fel, nem táplálnának, nem melegítenének minket. Nem szólalnánk meg, ha nem venne körül minket az emberek világa. Nem tudnánk örülni, szeretni, mások felé fordulni vagy nagy célokat megvalósítani, ha nem élnénk át a kezdeti szeretetnek azt a közösségét, amelyet először a szüleinktől, a családunktól kell megkapnunk.

2. Ennek az első szeretetnek, ennek az első közösségnek a legfényesebb megjelenése a karácsonyi ünneplés, az otthon és a család biztonsága. Ez él az emlékeink mélyén, erre vágyunk évtizedek múltán is, ide akarunk visszatérni, ha idős rokonként vagy barátként családdal együtt ünnepeljük a karácsonyt. És ebbe a szeretetbe vágyunk vissza akkor is, amikor a földi élettől búcsúzunk. Pappá szentelésem óta nem egy haldoklót kísérhettem élete utolsó pillanataiban. És a tudatos vagy öntudatlan vágya, törekvése, szinte az utolsó erőfeszítése majd mindegyiküknek az volt, hogy közöljön valamit, hogy kapcsolatba lépjen. Nem véletlenül tartották szentnek az ember utolsó kívánságát, végső akaratát.
Mert karácsonykor az Isten feltárja előttünk önmagát, de beavat minket saját emberségünk titkába is. Hiszen az ember olyan lény, akinek az élete szeretetből indul és a szeretetbe tart. Ez a hivatásunk, ilyenek vagyunk. Gondoskodásra szorulunk, majd kibomlik, kivirágzik az életünk, hogy magunk is gondoskodni tudjunk másokról, gazdagítani tudjunk másokat. És végül az emberi szeretetből eljussunk, eltaláljunk, hazataláljunk magának az Alkotónak a szeretetébe.

3. De a jelnek csak az egyik fele, hogy pólyába takart kisdedet találnak a pásztorok. A másik jel, hogy a gyermek jászolban, etetővályúban fekszik. Ferenc pápa mondta erről idén december 18-án, hogy ez is csodálatos jel, és összetalálkozik azzal az üzenettel, amely Betlehem város nevében rejlik. Hiszen ez a név is azt jelenti: a kenyér háza. ,,Etetővályú és a kenyér háza! Az otthon, ahol étkezünk, és benne az elkészített betlehemi jászol arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus táplálék, az élet kenyere. Ő az, aki táplálja szeretetünket és Ő az, aki erőt ad családjainknak".

4. Isten tehát nemcsak eljött közénk, de velünk is maradt. Velünk maradt tanításában, megváltó művében, legkülönösebb, legáthatóbb módon pedig a szentmisében és az Oltáriszentségben. Testünk és lelkünk tápláléka akar lenni. ,,Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon" (Jn 6,54). Ennyire szeret minket az Isten! Ő vállalta a mi didergő, kiszolgáltatott emberi életünket, hogy elvezessen minket a saját örök és boldog isteni életébe.

5. Karácsonyi örömünk ne fáradjon el az ünnepek végére, hanem legyen része mindennapi életünknek! Készüljünk az Eucharisztikus Kongresszusra úgy, hogy januártól szeptemberig minden elsőpénteken, vagyis kilenc egymást követő hónapban folyamatosan járuljunk szentáldozáshoz, bűneinktől megtisztulva, a kegyelem állapotában. Jézus Szíve ígéretei között talán a legnagyszerűbb így hangzik: ,,Mindazok számára, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén áldoznak, megígérem a végső megtérés ajándékát; ők nem velem ellenségeskedésben fognak meghalni, hanem megkapják a Szentségeket és Szívem biztos menedékük lesz a végső pillanatban".
Legyen ez a karácsony új élet kezdete a szívünkben, új erőforrás, új egység Krisztussal és kezdete annak az életnek, ami sohasem ér véget, mert felragyogott ránk Krisztus, az Örök Nap, aki sohasem lát alkonyt. Ámen.

Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír


 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
Erdő Péter: Pólyába takarva 12.24
  2019-12-25 17:15:06, szerda
 
  Erdő Péter bíboros, prímás 2019 karácsonyára írt gondolatait olvashatják az alábbiakban.
Salamon királyról olvassuk a Bölcsesség könyvében: ,,Pólyában és gondok közt nevelkedett. Mert egyetlen király sem kezdi másként az életét." (Bölcs 7,4-5) Karácsony éjszakájának Evangéliuma kétszer is említi a pólyát. Mária újszülött gyermekét pólyába takarja és jászolba fekteti (Lk 2,7). Az angyal pedig meghirdeti a karácsony örömhírtét a pásztoroknak és jelet ad nekik: ,,találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket" (Lk 2,12). Úgy kezdi tehát földi életét a megtestesült Második Isteni Személy, mint minden ember, szegények és gazdagok, hajléktalanok és királyok, együgyűek és bölcsek, mint Salamon, aki Dávidot követte a trónon. Olyan szépen bontja ki ennek a szónak az üzenetét a templomainkban felhangzó karácsonyi ének: ,,kicsi tested gyönge, mégis / tiéd lesz a föld és ég is". Az ember igen gyöngének születik. Az újszülöttek dideregve fáznak. Hidegnek érzik a világot, amelybe éppen beleszülettek. És nem is maradnának életben, ha nem karolnák fel, ha nem táplálnák, ha nem melegítenék őket. Nem szólalnának meg, ha nem venné körbe őket az emberek világa. Nem tudnának örülni, szeretni, mások felé fordulni, vagy nagy célokat megvalósítani, ha nem élnék át a kezdeti szeretetnek azt a közösségét, amelyet először a szüleitől, a családjától kell megkapnia az embernek. Ennek az első szeretetnek, ennek az első közösségnek a legfényesebb megjelenése a karácsonyi ünneplés, az otthon és a család biztonsága. Ez él az emlékeink mélyén. Erre vágyunk évtizedek múltán is, ide akarunk visszatérni, ha idős rokonként vagy barátként családdal együtt ünnepeljük a karácsonyt. És ebbe a szeretetbe vágyunk vissza akkor is, amikor a földi élettől búcsúzunk. Pappá szentelésem óta nem egy haldoklót kísérhettem élete utolsó pillanataiban. És a tudatos vagy öntudatlan vágya, törekvése, szinte az utolsó erőfeszítése majd mindegyiküknek az volt, hogy közöljön valamit, hogy kommunikáljon, hogy kapcsolatba lépjen. Nem véletlenül tartották szentnek az ember utolsó kívánságát, végső akaratát.
Mert karácsonykor az Isten feltárja előttünk önmagát, de beavat minket saját emberségünk titkába is. Hiszen az ember olyan lény, akinek az élete szeretetből indul és a szeretetbe tart. Ez a hivatásunk, ilyenek vagyunk. Gondoskodásra szorulunk, majd kibomlik, kivirágzik az életünk, hogy magunk is gondoskodni tudjunk másokról, gazdagítani tudjunk másokat. És végül az emberi szeretetből eljussunk, eltaláljunk, hazataláljunk magának az Alkotónak a szeretetébe.
A karácsony otthonossága fény a számunkra, ahogyan a János-evangélium írja: a Világosság a világba jött (vö. Jn 1,9-10). Az egyes ember szeretetéből és a meghitt szeretet közösségből mint élő, egységes egészből Isten tekint ránk mosolyogva, várakozással, nagylelkű, ajándékozó bőkezűséggel. Az első ajándéka maga az életünk. A méltóság, hogy emberek lehetünk. Hogy néven szólít minket, hogy célt tűz elénk, hogy meghív a saját életében való részesedésre, arra a bizonyos lakomára, amelyről Jézus beszél. Mert hogyan lehet nekünk, embereknek, ételre-italra szoruló földieknek jobban elmagyarázni, hogy meghívót kaptunk egy hatalmas, boldog együttlétre az Atya házába? A második nagy ajándéka maga ez a lakoma lesz, a végső, a nagy, a nyilvánvaló találkozás, amely majd Krisztus második eljövetelével veszi kezdetét.
Ennek a lakomának az előízét érezzük minden szentmisében, minden szentáldozásban, valahányszor imádattal térdelünk le az Oltáriszentség előtt. Mert a Második Isteni Személy értünk kiüresítette önmagát, emberré, sőt táplálékká, kenyérré és borrá lett: ennyire szomjazza a mi szeretetünket.
Ez a távlat ragyog fel karácsonykor. Ennek szerény jelképe csak, hogy mostantól megint hosszabbak a nappalok és rövidebbek az éjszakák. Ebbe a teremtett világon túlra nyíló távlatba enged betekintést karácsony ünnepe. Ennek az igazi világosságnak szelíd jelképe az a gyertya, amit meggyújtunk a karácsonyfa alatt szerényen meghúzódó jászol előtt.
A szeptemberi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve hálával és viszontszeretettel ünnepeljük az idei karácsonyt. Megújult derűvel, bizalommal, újra tisztán látva a célt magunk előtt, mert máris, most is és elszakíthatatlanul velünk az Isten.
*
Forduljunk hozzá imádkozó lélekkel, Babits Mihály szavaival:

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-űr szele volna?
Jobb talán a puha széna-alom,
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked,
mint gazdag nárdusok és kenetek?
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
kezed csak bús anyád melléért nyult...

Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük, hogy ,,megszületett"!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.

(Karácsonyi ének)
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
Erdő Péter karácsonykor: Legyünk karácsony táján újra gyerek
  2019-12-25 17:12:14, szerda
 
  Erdő Péter karácsonykor: Legyünk karácsony táján újra gyerekek, álljuk körül a kis Jézus jászlát.
Erdő Péter bíboros, prímás az esztergomi bazilikában mutatott be ünnepi szentmisét karácsony napján, december 25-én délelőtt. A főpásztor szentbeszédében hangsúlyozta, hogy az élet, amely Krisztusban van, minket is magával akar ragadni, a mi életünket sem csak a változás játékává kívánja tenni, hanem részesíteni akar az életnek a teljes értelmében, vagyis a megmaradásban, az örökkévalóságban.
*
1. Karácsony napjának ünnepi szentmiséjében a János-evangélium bevezető sorait olvassuk. Különleges evangélium ez. Nem hasonlítható az első háromhoz. Nem beszéli el sem Jézus születésének, sem az Oltáriszentség rendelésének történetét. Mire ez az evangélium megfogalmazásra került, bizonyára ismerték már a hívők az előző hármat és hallották, tanulták, örömmel hirdették az Egyházban Jézus életének nagy eseményeit. Ma is fontos, hogy keresztény hitünk Jézus személyéhez kapcsolódjon, mert ő történelmi személy, valóságos ember és valóságos Isten. Emberségét látták, tapasztalták a kortársak is, ismerték a tanítását. De nem tudták kivonni magukat egy igéző, egy elbűvölő hatás alól, amely több volt, mint amire ember képes lehet. Jézus csodái, feltámadása, de már a személyes öntudata is megrendítette a tanítványokat. A főtanács előtt azt jövendölte, hogy látni fogják, amint az Atya jobbján ül. Megértették a főpapok és a vének ezeknek a szavaknak a súlyát, de nem fogadták hittel az üzenetet. Mert aki így beszél, az vagy káromkodik, vagy igazat mond, de akkor több mint ember. Ez a felismerés, ez a megszenvedett hit, ami kiállta már az első keresztényüldözések próbáját is, ez fogalmazódik meg az első század végén a János-evangélium bevezetőjében. Mert Jézus nemzetségtábláját előadja Máté és Lukács is. Ők szólnak ugyan arról, hogy Jézus szűztől született, de mégis az emberi nemzedékek sorába állítják be az Üdvözítőt. Azt akarják megmutatni, hogy az emberiségnek, majd Izrael népének adott isteni ígéretek benne teljesültek.
A János-evangélium viszont már az istenség oldaláról közelíti meg Jézus személyét: ,,Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt. (...) Minden őáltala lett és nélküle semmi sem lett, ami lett". Itt tehát ugyanazokkal a szavakkal kezdődik az evangélium, ahogyan a Teremtés könyve indul: ,,Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet". Vagyis Jézus személyének megértéséhez - amennyire az ember egyáltalán felfoghatja a titkot - túl kell lépnünk a teremtett világon.
...... .........



2. És mégsem valamiféle filozófiát hirdet a mai evangélium, nem is csupán valamilyen csodálatos élményt, amit bárki meditáció útján szerezhet a világmindenségről és aztán mesékben, jelképekben, történetekben a maga módján fejez ki. Nem, itt egy történelmi eseményről van szó, amelyen keresztül az isteni valóság belép, bevilágít az emberiség életébe. ,,Az Ige testté lett" - olvassuk az evangéliumban. És azt is olvassuk: ,,benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága". De hát mit értünk életen? A mi világunkban változó, alakuló, állandóan működésben levő lények az élet hordozói. Születünk, kibontakozunk, kivirágzunk és elhervadunk. Isten azonban nincs alávetve a mi biológiai életünk folytonos változásainak. Benne más értelemben van jelen az élet. Hiszen a mi életünknek is van olyan jelentése, hogy ,,megmaradás", hogy ,,létezés önálló lényként, önálló valóságként" . Akkor viszont az isteni gondoskodás révén mi is részesedhetünk az életben.

3. Hogy is mondja az evangélium? ,,Az élet volt az emberek világossága." Az isteni élet, Isten léte a gondolkodásra képes szabad ember számára útmutatást is jelent. Gyenge hasonlattal élve a Nap fényében látjuk meg a tárgyakat, így tájékozódunk. Ha a világunkat, önmagunkat és egymást ebben a fényben szemléljük, akkor irányt kap az életünk. Akkor a természeti környezet körülöttünk nem lesz érinthetetlen istenség a számunkra, de nem is lesz értelmetlen, jelentés nélküli anyag, amelyet a jó közérzetünk, a kényelmünk érdekében bárhogyan használhatunk. Hanem teremtett világot ismerünk fel benne, amelyet az Alkotó az ember gondjaira bízott, hogy őrizze és művelje azt. Így olvassuk a Paradicsom kertjéről a Teremtés könyvében. És a másik ember sem lesz a számunkra puszta eszköz, a szórakozásunk vagy a meggazdagodásunk eszköze, hanem Isten képére alkotott társunk, akinek méltósága van. És mi magunk sem azt fogjuk keresni, hogy mikor hogyan érezzük magunkat és nem azzal fogjuk időnk nagy részét tölteni, hogy figyeljük, vajon javul-e a hangulatunk és a közérzetünk, hanem azt fogjuk kutatni, hogy Istennek mi a szándéka velünk, mi a hivatásunk és hogyan teljesíthetjük azt a legjobban azon a helyen és abban az időben, ahová minket a gondviselő Isten állított.

4. Az Élet, akinek születését ma ünnepeljük, ő a mi világosságunk! Az ő fényében élesebben kirajzolódik az árnyék is. Mert korunkban is vannak ordas eszmék. Van önzés és gyűlölködés, van cinizmus is, ha nyilvánvaló bizonyosságként azt állítjuk, hogy semminek sincs értelme. Vagy azt mondjuk, hogy nem ismerhetők fel a világból az emberi együttélésnek olyan szabályai, amelyek mindenki számára érvényesek. Olyan hangokat is hallani néha, hogy aszerint kellene az embereket büntetni, hogy a saját lelkiismeretükkel vagy a saját hangoztatott elveikkel szemben vagy éppen azok szerint cselekszenek. Tehát a keresztények mindenben bűnösek volnának, mert olyan hitet vallanak, amely a tízparancsolatot és a szeretetet hirdeti. De aki azt állítaná, hogy vannak alsóbbrendű emberek, vagy hogy a lopás és a tömeggyilkosság jó és szent dolog, azt nem volna szabad megbüntetni, mert hát - szegénynek - ezt mondja a lelkiismerete. Egy ilyen felfogás a gonoszságot jutalmazná és a gyakorlati botlásokon túl szinte taszítaná az emberi közösséget a nagy elméleti önpusztító gonoszság felé. Nem lehet elegendő objektív normák, felismerhető szabályok nélkül hivatkozni a lelkiismeretre. A kereszténység nem is ezt tanítja, hanem azt mondja, hogy a lelkiismeretet nevelni kell és lehet, hogy a lelkiismeret arra való, hogy felismerjük a világban működő isteni törvényt, hogy meghalljuk a kinyilatkoztatás szavát és azt kövessük, ami objektíven és valóban jó. Van tehát különbség helyes és téves lelkiismeret között. Szóval ,,a világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be. Akik viszont befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek" (Jn 1,12).
...... ...........


5. Otthonunkban, templomainkban, de sokszor a köztereken is fölállítottuk a betlehemet Szűz Máriával, Szent Józseffel, középen a kis Jézussal, aztán a pásztorokkal. A kép szélén ott mosolyog a szamár és az ökör. Megjelennek a bárányok is, hiszen ők is körülállják a világmindenség nagy Pásztorát. És jönnek a három királyok, akik a népek ajándékait teszik le a kis Jézus elé. Ez a kép pedig tele van világossággal és élettel. Azzal a világossággal és azzal az élettel, amiről János evangéliumának bevezetője szól. Legyünk hát így karácsony táján újra gyerekek, álljuk körül a kis Jézus jászlát, hogy felnőttként ebben a fényben tudjuk újra áttekinteni magunk körül a világot. Az élet pedig, amely Krisztusban van, minket is magával akar ragadni, a mi életünket sem csak a változás játékává kívánja tenni, hanem részesíteni akar az életnek a teljes értelmében, vagyis a megmaradásban, az örökkévalóságban. Ennek az örömét adja meg az emberré lett Isten mindannyiunk számára! Fénye és élete ölelje át családjaink, egész népünk és az emberiség életét! Ámen.

Forrás és fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
Ferenc pápa miséje 12.25
  2019-12-25 16:56:18, szerda
 
  - Magyar kurír oldalon: Ferenc pápa karácsonyi üzenete: Krisztus legyen világossága a megsebzett emberiségnek!
December 25-én délben a Szentatya a szokásnak megfelelően elmondta karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről, az Úrangyala elimádkozása után pedig ,,Urbi et Orbi" áldást adott Rómára és az egész világra. Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.
,,A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát" (Iz 9,1).
*
Az Anyaszentegyház méhéből ezen az éjszakán újra megszületett Istennek emberré lett Fia. A neve Jézus, mely azt jelenti: Isten megment. Az Atya, az örök és végtelen Szeretet, nem azért küldte el őt a világba, hogy elítélje, hanem hogy megmentse azt (vö. Jn 3,17). Az Atya hatalmas nagy irgalommal ajándékozta őt nekünk. Mindannyiunknak odaadta. Mindörökre odaadta. Ő pedig úgy született meg, mint apró lángocska, amelyet az éj sötétjében és hidegében gyújtanak meg.
A Szűz Máriától született Gyermek Isten testté lett Igéje. Ez az Ige vezérelte Ábrahám szívét és lépteit az ígéret földje felé, és ma is vonzza azokat, akik bíznak Isten ígéreteiben. Ez az Ige vezette a zsidóságot a rabság földjéről a szabadságba, és továbbra is meghívja minden korok minden rabszolgáját, még ma is, hogy lépjenek ki börtöneikből. A napnál is fényesebb ez az Ige, aki egy kicsiny emberfiában, Jézusban testesült meg, hogy a világ világossága legyen. Ezért kiált fel a próféta: ,,A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát" (Iz 9,1). Igen, van sötétség az emberi szívekben, de sokkal nagyobb Krisztus világossága. Van sötétség az emberi, családi, társadalmi kapcsolatokban, de sokkal nagyobb Krisztus világossága. Van sötétség a gazdasági, geopolitikai és ökológiai konfliktusokban, de sokkal nagyobb Krisztus világossága.
Krisztus legyen világossága a megannyi gyermeknek, akik a közel-keleti és más országokban zajló háborúktól és konfliktusoktól szenvednek. Legyen a szeretett szír nép vigasza, amely még most sem látja az ebben az évtizedben az országot sújtó ellenségeskedés végét. Rázza fel a jó akaratú emberek lelkiismeretét. Adjon ma ösztönzést a kormányzó erőknek és a nemzetközi közösségnek, hogy olyan megoldást találjanak, amely garantálja a térség népeinek biztonságát és békés együttélését, s elhozza a kimondhatatlan szenvedések végét. Legyen támasza a libanoni népnek, hogy kijusson mostani válságából, és újra felfedezze hivatását: legyen minden ember szabadságának és harmonikus együttélésének hírnöke.
Az Úr Jézus legyen a Szentföld világossága. Itt született meg ő, az ember Üdvözítője. Ám továbbra is sokan várják még, fáradságosan, de a jó remény elvesztése nélkül, hogy beköszöntsenek itt a béke, a biztonság és a jólét napjai. Legyen ő a vigasztalás Irak számára, amelyet társadalmi feszültségek járnak át, és Jemen számára is, amelyet drámai humanitárius válság sújt.
A kicsiny betlehemi Gyermek legyen egész Amerika reménysége, ahol több nemzet is súlyos társadalmi és politikai átalakulásokon megy át. Bátorítsa a drága venezuelai népet, amelyet oly régóta tesznek próbára a politikai és társadalmi változások, és adja meg neki azt a segítséget, amelyre szüksége van. Áldja meg mindazok erőfeszítéseit, akik nagylelkűen munkálkodnak az igazságosság és a kiengesztelődés érdekében, és azon fáradoznak, hogy leküzdjék a különféle válságokat s a szegénység megannyi formáját. Ezek megsebzik minden egyes emberi személy méltóságát.
A világ Megváltója legyen a kedves Ukrajna világossága, amely konkrét megoldások útjára lépett a tartós béke elérése érdekében.
A ma született Úr legyen Afrika népeinek a világossága, ahol tovább súlyosbodnak a társadalmi és politikai problémák, amelyek gyakran kivándorlásra kényszerítik az embereket, megfosztva őket otthonuktól és családjuktól. Ő legyen a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élők békéje, akiket tartós konfliktusok gyötörnek. Ő legyen mindazok vigasza, akik az erőszak, a természeti csapások és az egészségügyi vészhelyzetek miatt szenvednek. Ő legyen a támasza mindazoknak, akiket hitük miatt üldöznek: különösen az elrabolt misszionáriusoké és hívőké, és mindazoké, akik a szélsőséges csoportok támadásainak esnek áldozatul, különösképpen Burkina Fasóban, Maliban, Nigerben és Nigériában.
Isten Fia, aki alászállt az égből a földre, legyen oltalma és támasza mindazoknak, akik a fenti vagy másfajta igazságtalanságok miatt egy biztonságos élet reményében el kell, hogy vándoroljanak. Az igazságtalanság kényszeríti őket arra, hogy átkeljenek a sivatagokon és a tengereken, amelyek immár temetőkké váltak. Az igazságtalanság szorítja őket arra, hogy elmondhatatlan visszaéléseket, mindenfajta rabszolgaságot és kínzásokat szenvedjenek el az embertelen kényszertáborokban. Az igazságtalanság kényszeríti őket olyan helyek felé, ahol méltó élet reményére lelhetnének, az igazságtalanság miatt ütköznek ott a közömbösség falaiba.
Az Emmánuel [velünk az Isten] legyen világossága a megsebzett emberiségnek. Olvassza fel a mi gyakran megkeményedett és önző szíveinket, és tegyen minket az ő szeretetének eszközévé. A mi szegény arcainkon keresztül ajándékozza mosolyát az egész világ minden gyermekének: azoknak, akiket elhagytak, és azoknak, akik erőszak áldozataivá váltak. Gyönge karjaink által öltöztesse fel a szegényeket, akik nem tudják mivel befedni testüket, adjon kenyeret az éhezőknek, gyógyítsa a betegeket. A mi törékeny társaságunk révén legyen közel az idősekhez és azokhoz, akik egyedül vannak, a migránsokhoz és a társadalom peremére szorultakhoz. Ezen az ünnepnapon ajándékozza minden embernek az ő gyöngédségét, és ragyogja be ennek a világnak a sötétségét.

Fordította: Török Csaba
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
Urunk születése: Karácsony – Ünnepi mise 12.25
  2019-12-25 16:45:54, szerda
 
  - Igenaptár oldalon
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
Meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást szerez Istenünk.
Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást, aki azt mondja Sionnak: ,,Királlyá lett a te Istened". Figyelj csak! Őrszemeid felemelik hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szembe látják, hogy visszatér az Úr Sionra.
Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét és megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felemelte szent karját minden nemzet szeme láttára, és meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást szerez Istenünk.
Ez az Isten igéje. Iz 52,7-10

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
Isten az ő Fia által szólt hozzánk.
Testvéreim!
Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Benne ragyog az Istenség, ő az Atya képmása, és hathatós szavával ő tartja fenn a mindenséget.
Miután megváltott minket a bűntől, helyet foglalt az isteni Fölség jobbján. Hatalmasabb, mint az angyalok, mert magasztosabb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha Isten:
,,A Fiam vagy te, ma szültelek téged?"
Vagy pedig:
,,Én Atyja leszek, ő pedig az én Fiam?"
Sőt, amikor Egyszülöttjét bevezeti a világba, így szól:
,,És leborulva imádja őt Isten minden angyala."
Ez az Isten igéje. Zsid 1,1-6

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: ,,Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Ezek az evangélium igéi.
...


Vagy rövidebb forma:
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
Ezek az evangélium igéi. Jn 1,1-18 rövidebb: Jn 1,1-5.9-14

- Magyar kurír oldalon
Útravaló - 2019. december 25
Urunk születését ünnepeljük ezen az éjszakán. Az Isten földi születését: talán az év legcsendesebb estéje ez. Egy kisgyermek a jászolban, aki elcsendesíti a világot, aki békét és nyugalmat sugároz magából és aki meglágyítja a szíveket. Ez a csend sok titokkal van tele: titok, hogy Isten hogyan jön ma közénk, titok, hogy aztán hogyan is alakít bennünket a mindennapokban, titok, hogy mi mindent találunk ma a szívünkben. Isten világossága azonban fényt áraszt a titokra és egyszerűvé szeretne tenni bennünket, hogy egyszerűen tegyük a dolgunkat a mindennapokban, egyszerűen szeressük azokat, akik körülöttünk vannak, és őszintén, tisztán éljünk.
Az éjszaka közepén útra kelni nem mindennapos dolog. Ugyanakkor tudjuk, hogy megéri. Valami olyat kap az ember, ami nem hétköznapi. Végigmenni a csendes utcákon, látni az ünnep fényeit, sajátos dallamokat énekelni valahogy egészen egyedi hangulat és érzés. Előhoz bennünk sok-sok emléket, érzést, és kicsit meglágyít bennünket.
Nem is annyira az ajándékokat várjuk már mi, felnőttek, hanem ezt a közel egy hónapos hosszú rituálét, a készülődést, a gyertyagyújtásokat, a díszek, dekorációk leporolását, elhelyezését, mert mindez annyira jól rávilágít az igazán fontos dolgokra, arra, hogy az ember a szeretetre van teremtve, és hogy mennyire ez az életünk középpontja, akár akarjuk, akár nem. Életünk végéig kell gyakorolgatnunk, hogy helyesen szeressünk, és helyesen fogadjuk a szeretetet.
Több mint kétezer évvel ezelőtt nagy sürgés-forgás volt a Szentföldön, a népszámlálás megindította az embereket, mindenki hazatért. És ez a hazatérés különleges érzést adott mindenkinek. Sokan talán akkor szembesültek vele, hogy honnan is indult a családjuk, a törzsük, és talán sok mindent meg is értettek, hogy miért ilyen vagy olyan. A haza, az otthon sok mindenre választ ad, sok mindent megmagyaráz. Jó hazatérni, jó szembesülni ezzel. Szent Lukács evangélista is nem véletlen veszi bele a születés történetébe, hogy mi is történt akkor Izraelben. Hazatért mindenki, és nem is volt hely sehol már, nem kaptak szállást Máriáék.
Ám nem mindegy, hogyan vagyunk otthon. Az otthon nemcsak biztonságot ad, hanem be is zárhat minket. És ezért sem véletlen, hogy nem az otthon melegét élvező tömeg hallja meg az angyalok szavát, hanem azok, akik kint vannak a mezőn, akik nem a tömeg részei, és így észreveszik a fényt, nem vakítja őket a város fénye. Vállalnunk kell nekünk is, hogy miután lélekben megerősödve otthont találunk Istennél, mi is kimenjünk a pusztába, vállaljuk az üresség kihívását, és így lehetőség legyen rá, hogy észrevegyük Isten küldötteit, akik hírt hoznak a Megváltóról, és a vágyott szabadság felé irányítják lépteinket.
Mennyire meglepő a találkozás a Megváltóval, a Messiással, mennyire más erő és hatalom, mint amit várunk földies gondolkodásunkkal. Mi is az igazi erő és hatalom? Jézus megtanít bennünket, hogy a csöndes jelenlétnek, figyelemnek milyen ereje tud lenni, hogy a szavak nem mondanak el mindent. Zajos lett a világunk, és ma, amikor csend borul a világra, amikor csendben nézzük a jászolban fekvő Gyermeket, aki az értünk megtestesült Isten, akkor őszintén kérjük, hogy bennünk is szülessen meg ez a csöndes erő, ez a szeretetteljes jelenlét, ami átformál bennünket és ami élhetőbbé, emberibbé teszi a világot.

Imádság
Üdvözítő Istenünk! A hit olyan adomány, a te ajándékod, amely kivezet minket a sötétségből, az élet céltalanságából, és kiszélesíti látókörünket és életterünket. Segíts minket, hogy ne csupán az emberi élet korlátozottságát és végességét lássuk, hanem a te távlataidban szemléljük önmagunkat. Segíts megértenünk, hogy veled élhetünk már itt a földön, s halálunk után eljuthatunk hozzád az örökkévalóságba, amely új életet jelent számunkra. Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy emberré lettél és ezzel megmutattad nekünk az utat az üdvösség, az örök élet felé.

- C. Horváth István Sándor atya elmélkedése
A Betlehemi istálló nem múzeum
Évekkel ezelőtt, a karácsony utáni napokban betértem egy rövid imára a szombathelyi Székesegyházba. Hamarosan egy népes család érkezett, szülők és gyermekek, akik nyilvánvalóan az ünnep miatt hosszasan nézték Kisléghi Nagy Ádám: A pásztorok imádása című festményét. Akaratlanul is hallottam beszélgetésüket. ,,Nézzétek csak Szent Józsefet, milyen határozottan, erősen tartja kezében botját, készen arra, hogy minden veszélytől megvédje az újszülött gyermeket" - kezdte az édesapa. ,,Figyeljétek csak Szűz Mária szelíd mosolyát! Milyen nagy öröm, anyai öröm sugárzik belőle" - folytatta az édesanya. ,,Milyen jóképű az a fiatal angyal" - szólal meg a család kamaszodó lánya. ,,Nekem az a pásztor tetszik, amelyik a bárányt hozza a vállán" - mondja a nagyobbik fiú. Végül a legkisebb gyerek is megszólal: ,,Milyen pici, milyen aranyos Jézus fehér pólyában!"
Utólag elgondolkodtam az eseten. Mennyire jellemző, hogy ki mit vesz észre első pillanatban egy képen. Mindenki azt pillantja meg először, ami a saját élethelyzetéhez és életkorához legközelebb áll. Később persze észreveszik a festmény többi elemét, rácsodálkoznak a részletekre, de először mindenki azt pillantja meg, ami a szívéhez a legközelebb áll. A mai napon Jézus születését ünnepeljük. Az evangélium segítségével csodálatos kép rajzolódik ki előttünk. Elképzeljük a kisváros, Betlehem határában az istállót, állatokkal, ökörrel és szamárral. A háromkirályok még messze járnak, de az őket vezető csillag fénye már felragyogni látszik. A pásztorok már ideértek, s odatérdelnek Mária és József mellé, a jászol elé, amelyben a kis Jézus fekszik. Gondolatainkban megjelennek az angyalok, akik Isten dicsőségéről énekelnek és békességet hirdetnek az embereknek. Van itt látnivaló bőven, de a nézelődés nem elég, elvégre a betlehemi istálló nem egy múzeum, nem egy kiállító terem. Nem bámészkodni jöttünk ide, hanem hódolatunkat és tiszteletünket kifejezni Isten Fia előtt. Mária és József bizonyára szeretne kissé megpihenni az éjszakai szülés után, de nincs nyugalmuk, mert megérkeznek a pásztorok. Hirtelen megtelik az istálló. Nem olyan ez, mint amikor az utcai bűvész körül hirtelen csődület támad, s az addig rohanó embereket megállítja a kíváncsiság, aztán pedig néhány percnyi ámulat után még jobban siessenek, hogy a bámészkodással töltött időt behozzák. A betlehemi istállóban nincs tolongás, minden pásztornak jut egy kis hely, ahová letérdelhet. Itt minden jóakaratú embernek jut hely, aki ki szeretné fejezni hódolatát a Megváltó előtt, nekünk is, ezért érdemes lélekben elindulnunk.
És ha itt vagyunk, akkor nem érdemes tovább sietnünk. Nem rövid bámészkodásra jöttünk, szemeinkkel nem látványosságot keresünk, hanem tekintetünk megpihen a jászlon. Szemünket a jászolban fekvő Gyermekre szegezzük, ő áll legközelebb a szívünkhöz. Közel vagyunk hozzá. Mert Isten nem a végtelen messzeségben él, hanem közel jön hozzánk, emberré lesz, emberként születik meg. Közel van hozzánk Isten szeretete, amely a betlehemi gyermekben öltött testet. Isten egészen közel jön hozzánk, hogy jelenléte értelmet adjon életünknek, reményre buzdítson minket küzdelmeinkben és lelkünket magasabb szintre emelve meghívjon minket a vele való közösségre. Ez karácsony titka és üzenete: Jézus megszületett, velünk az Isten
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
Ferenc pápa karácsonyi üzenete 12.25
  2019-12-25 16:05:40, szerda
 
  Krisztus legyen világossága a megsebzett embereknek
Katolikus ma oldalon Link
 
 
0 komment , kategória:  Karácsonyi üdvözlet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2019.11 2019. December 2020.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 392 db bejegyzés
e év: 4632 db bejegyzés
Összes: 41419 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 353
  • e Hét: 353
  • e Hónap: 83793
  • e Év: 400555
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.