Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Bedő Gábor: Csendes az Advent, várakozunk
  2019-12-08 11:53:33, vasárnap
 
 





Bedő Gábor: Csendes az Advent, várakozunk


Csendes az Advent, vágyakozunk,
Kicsit elmerülünk, kicsit belülről nézzük magunk,
Kik is vagyunk mi, lényünkből másnak mit adhatunk,

Mert bizony adni kell, adni folyton,
Minden jótett csillaggá válik az égbolton,
Aztán este gyönyörködi bennük,
Emlékezni, elmélkedni, jótettünk ragyog bennük,

Csendes az Advent, gyülekeznek az égen a csillagok,
Így szép az Advent:
Te adhatsz,
Ő adhat,
Mi adhatunk,
Mindannyian, bizony mindannyian:
Valakinek Angyala Vagyunk.


 
 
0 komment , kategória:  Advent, Karácsony  
Varga Imre : Fehér vers
  2019-12-08 11:29:58, vasárnap
 
 





Varga Imre : Fehér vers


A csenddel a boldogság üzen,
a csenddel a béke.
Ez az a nyelv, ez az a hely -
minden élő menedéke.

Nevemet, sorsomat ízlelve
figyelmem fényébe olvad.
Üres, fényes tér a vagyok.
Két szó közt boldogan.
Belelógnék űrébe, ha lenne aki;
szólítanám, ha lenne mivel.
Szabad-létem jelei
kimondhatatlanul.
Átlépésem mozdulatlan.
Ha lenne máshová.
Az álom íze volt
teremtés előtti tagolatlan.
Érzés fel-felcsillanása
időm hullámain.
A most határtalan
szavak ábrándja hozza
és viszi; lám, hullámzik hangtalan.
A csend fehérsége
mindenből minden előtt
és mögött.

 
 
0 komment , kategória:  Advent, Karácsony  
Kun Magdolna: A régi ház
  2019-12-08 11:22:48, vasárnap
 
 





A régi ház


Szegényen éltünk, de sosem hittük azt,
hogy az a boldog, aki nálunk sokkal gazdagabb,
mert miénk volt a rét, az erdő, kis patak,
a nyári szélben hajladozó búzaáradat.

S miénk volt a féktelen nagy gyermekszabadság,
mit sosem pótolt volna a kincs és gazdagság,
mert hiába a jómódúság, a sok-sok ékes kincs,
ha nincs olyan emlékünk, mi a múltból visszaint.

Minden olyan emlék, mi a múltból visszaint,
a legkönnyesebb napon is mosollyal kacsint,
hisz boldogsággal telik meg szívünk és a lelkünk,
mikor a csodás gyermekkoron újra elmerengünk.

Kun Magdolna

 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Mese a szeretetről
  2019-12-08 11:17:13, vasárnap
 
 





Mese a szeretetről


Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden.

Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.

A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát. A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt.
- Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.

Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett.
- Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.

Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt...

Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova a fiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.

Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokkal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.

Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott.

- Hiába éltem - kesergett a fiú.
- Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt. S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.

 
 
0 komment , kategória:  Történetek, tanmesék  
Szabó M Gita: Újabb epizód szomszédom életéből
  2019-12-08 11:09:21, vasárnap
 
 




Szabó M Gita
Újabb epizód szomszédom életéből


A szomszédom kicsit lökött,
meséltem már róla,
mikor a kétágú létra
elindult alóla.
Ráesett, és fura hangok
hagyták el a száját,
megütötte, jól emlékszem
a hátsó fertályát.

Úgy látszik, az esetet már
rég elfelejtette,
a kétágút ma délután
a fa alá tette.
Dióverő hosszú póznát
markolt vékony karja,
gondolom, a diót azzal
majd verni akarja.

Fel is hágott frissen gyorsan
de a bot megingott,
a kétágú gonosz "jószág"
jobbra-balra ringott.
Azt hiszem, hogy ekkor jutott
a szomszéd eszébe,
hogy féltett férfiassága
jut ismét veszélybe.

A póznát gyors mozdulattal
a földre letette,
ám az egész manővert már
a fene megette.
Mint mikor a magasugró
átviszi a lécet,
úgy repült a szomszédom is,
láttam az egészet.

Útközben csak káromkodott,
a szenteket szidta,
azt hittem a létrájára többet
nem megy vissza.
De tévedtem, mert mint Toldi
felkapta a rudat,
és fölfelé már a létrán
tette meg az utat.

 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Tóth Árpád Lélektől lélekig
  2019-12-08 11:02:37, vasárnap
 
 



Tóth Árpád Lélektől lélekig
Link



LÉLEKTŐL LÉLEKIG


Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2019.11 2019. December 2020.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 60 db bejegyzés
e év: 1171 db bejegyzés
Összes: 9640 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1456
  • e Hét: 19216
  • e Hónap: 37421
  • e Év: 37421
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.