Belépés
eposz.blog.xfree.hu
(Merkúr: Csillagjegy: Szűz: Föld) (Nap: Aszcendens: Oroszlán: Tűz) "Isten létezhet Sátán nélkül, Sátán nem létezhet Isten nélkül." Eposz Lauter Szabolcs
1987.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 141 
ccCcc
  2019-04-30 02:15:18, kedd
 
  ...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kurt Rieder: Kommandó a II. világháborúban
  2019-04-29 17:36:19, hétfő
 
  (Géczi Zoltán)

[Mítosz, legenda és valóság]

Különleges alakulatok és speciális hadműveletek





[Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko őrnagy, a "Halál Asszonya". A mesterlövésznő 309 német katonával végzett a háború során.]

* Született mesterlövészek
* Frontharcosok
* A fegyver

* Hősök és hősi halottak

A Vörös Hadsereg legeredményesebb, s általában véve a hadtörténelem legeredményesebb mesterlövésznője Ljudmila Mihajlovna Pavlicsenko őrnagy volt. A Szovjetúnió Hőse érdeméremmel kitüntetett amazon harctéri szolgálata alatt 309 igazolt találatot ért el, a hivatalos jelentések szerint nem kevesebb, mint 36 német mesterlövésszel végzett. Az 1916-ban született, civilben történelemtudományt hallgató nő már a háború előtt tagja volt egy polgári lövészklubnak, majd a német agressziót követően az elsők között jelentkezett önkéntes katonai szolgálatra. Nem állíthatni, hogy tárt karokkal fogadták - a toborzótiszt először kinevette a csinos fiatal lányt, és gúnyosan kérdezte tőle, hogy egyáltalán látott-e már puskát. Pavlicsenko azonban kiváló lövésznek bizonyult, így az alapkiképzést követően a 25. lövészhadosztályhoz rendelték mesterlövésznek. Rövid, ám elképesztően intenzív harctéri pályafutása 1941 augusztusában vette kezdetét. Az Odessza melletti frontvonalra rendelték, ahol alig 10 hét alatt 187 találatot ért el. Alakulatát 1941. október 14-ről 15-re virradó éjszakán evakuálták a Fekete-tengeri Flotta naszádjai a körülzárt városból, Pavlicsenko ezt követően Szevasztopol védelmi harcaiban vett részt, ahol további 102 ellenséges katonával végzett. Az őrnagy néhány hónap leforgása alatt vált a fegyvernem legjobb szakértőjévé, az ellenséges mesterlövészekkel szembeni harcban példa nélküli tapasztalatokat szerzett - a frontszolgálat időszakában összesen 3 tucat német mesterlövészt cserkészett be és semlegesített. A Szevasztopolért vívott, még a keleti fronton is különösen intenzívnek számító harcok azonban őt sem kímélték: 1942 júniusában ellenséges tüzérségi tűzben megsebesült. Pavlicsenko kórházba került, majd a lábadozást követően kivonták a harctéri szolgálatból, és propagandaútra küldték nyugatra. Ellátogatott Kanadába és Nagy-Britanniába, valamint az Egyesült Államokba - mindenhol hősnek kijáró tisztelettel fogadták őt. Roosevelt elnök és felesége személyesen köszöntötte a Vörös Hadsereg rettenthetetlen amazonját, a Whinchester fegyvergyár személyre szóló karabélyt ajándékozott neki, a híres folkzenész, Woody Guthrie pedig dalt írt hozzá. Az amerikai körút mégis ellentmondásos érzelmeket keltett benne, mert a sajtó képviselői gyakran nyaggatták számára irreleváns kérdésekkel, és több ízben is megjegyzéseket tettek a küllemére, hiszen a korabeli nyugati nőideál elvárásaival szemben nem viselt sminket, és ruhatára sem volt előkelőnek mondható. Ő azonban nem kívánt megfelelni ezeknek az igényeknek: "Büszkén viselem az egyenruhám. Rajta van a Lenin-rend. Vér fröcskölte össze a harcok során. Az amerikai nők számára az a fontos, hogy selyem fehérneműt viseljenek az uniformis alatt. Úgy vélem, elég sokat kell még tanulniuk arról, mit is jelent az egyenruha."

A nyugati propagandakörút után Pavlicsenko már nem tért vissza a harcmezőre, kiképzőként szolgált a Vörös Hadseregben, és mesterlövésznőket készített fel a frontszolgálatra. 1945 után befejezte egyetemi tanulmányait, majd tudományos munkatársként szolgált a haditengerészet főparancsnokságán, illetve különböző veteránszervezetekben vállalt tisztségeket. Minden idők legeredményesebb mesterlövésznője 1974-ben hunyt el. Életéről és harctéri helytállásáról orosz-ukrán koprodukcióban forgattak nagy költségvetésű, látványos játékfilmet (A szevasztopoli csata, rend.: Szergej Mokrickij), amelyet 2015-ben mutattak be (a mozi cselekménye valós történelmi tényeken alapszik, de a forgatókönyvírók határozottan dramatizálták és fiktív elemekkel bővítették a mesterlövésznő biográfiáját).

Meg kell említeni, hogy Pavlicsenko őrnagy fegyvere nem a szovjet mesterlövészek alapfegyverét jelentő Moszin-Nagant, hanem a Tokarev-SzVT 40 félautomata karabély volt. Ez az öntöltő puska valamelyest nehezebb és nagyobb volt (4,9 kg, hossza 1222 mm), mint a széles körben alkalmazott Moszin-Nagant, és öntöltő mivolta miatt mechanikai szempontból bonyolultabb volt (ez a sorozatgyártás és a harctéri karbantartás miatt volt fontos szempont). A fegyver 7,62 milliméteres űrméretű töltényt lőtt ki, egy tár 10 darab lőszert tartalmazott, hatásos lőtávolsága pedig megfelelő optikai irányzékkal elérte az 1000 métert.

Nyina Alekszejevna Lobkovszkaja 20 évesen már harcedzett veteránként, Berlin romjai között fejezte be 1945 májusában a háborút. Az ötgyermekes, eredetileg szibériai, később bárnyamérnökként dolgozó apa megrendült egészsége miatt Tadzsikisztánba költöző családból származó lány mindössze 17 évesen jelentkezett a Vörös Hadseregbe. "Mindnyájunkat felbőszített a háború híre. A fiatalok hazaszeretete különösen élénk volt, másra sem vágytunk, csak hogy megvédelmezzük szülőföldünket a betolakodóktól, hogy kisöpörjük őket. Lázban égtünk, hogy végre harcolhassunk (...) Amikor hallottuk a háború hírét a rádióban, és olvastuk az újságokat, úgy gondoltuk, hogy kevesebb, mint egy éven belül ki fogjuk söpörni az ellenséget. De a németek egészen Moszkváig nyomultak előre, mielőtt sikerült megállítani őket." - emlékezett vissza 1941 nyarára. Lobkovszkaja önkéntesként jelentkezett a Vörös Hadseregbe, ám meglepődve tapasztalta, hogy "nem volt olyan könnyű bekerülni - a nők szolgálatvállalását nem igazán támogatták". Eleinte hadikórházban dolgozott nővérként, de miután géppuskásként szolgáló édesapja 1942 októberében elesett a voronyezsi harcokban, végképp elhatározta, hogy frontszolgálatot vállal. Alig 18 évesen kezdte meg a mesterlövész-kiképzést, amelyet meglepően jó eredménnyel végzett el, így megvalósulhatott a vágya: a hátország biztonságát maga mögött hagyva, a csatamezőn nézhetett farkasszemet az ellenséggel.

Lobkovszkaja a kiképzést követően a kalinyini hadszíntéren került bevetésre, alakulata a fronttal együtt haladt, elszántan zaklatva a hátráló német csapatokat, súlyos veszteségeket okozva az ellenség számára. 1943 őszétől folyamatosan törtek előre nyugat felé, 1944-ben a Baltikum területén szolgált a fiatal nő, ahol komoly sebesülést szenvedett; ezt követően kórházba került, de felépülését követően rögvest csatlakozott az immáron lengyel területen előrenyomuló Vörös Hadsereghez. Részt vett a Varsóért folytatott harcokban, majd az 1. Belorusz Front katonájaként, 1945.január 29-én lépte át a német határt. "Örömmel töltött el minket, hogy megélhettük ezt a napot, és német földön harcolhatunk az ellenséggel" - emlékezett vissza a kritikus jelentőségű napra. A berlini csata során szakaszvezetőként parancsnokolt egy női mesterlövész-különítményt; a különösen intenzív helységharcban, amely a sztálingrádi csata rémségeit idézte meg, ismételten helytálltak a Vörös Hadsereg rettenthetetlen mesterlövésznői.

Lobkovszkaja túlélte a háborút, és számos kitüntetéssel, hadnagyi rendfokozatban szerelt le. A mindössze 20 éves nő 89 igazolt találatot ért el, s bár a háború éveiben a legkeményebb megpróbáltatásoknak volt kitéve, nem panaszkodott sorsa miatt: "Büszkeséggel tölt el, hogy ahhoz a generációhoz tartozhatok, amely kész volt szembenézni a halállal a szabadságért és a haza függetlenségének kivívásáért. Mi, lányok, rendkívüli örömmel fogadtuk, hogy engedélyezték számunkra a frontszolgálatot."

A szövetséges haditudósításokban "Kelet-Poroszország Láthatatlan Rettegésének" nevezett, 1945. január 28-án, 20 éves korában hősi halált halt Roza Jegorovna Sanina 59 igazolt találattal írta be nevét a hadtörténelembe. Sanina 1941-ben, mindössze 17 évesen jelentkezett a Vörös Hadseregbe; döntését, miként oly sok bajtársa elhatározását, a hazája iránti elkötelezettség és a bosszúvágy vezette (egyik testvére hősi halált halt Sztálingrád ostrománál). A lány nyakas jellem, nyughatatlan karakter volt - 14 éves korában megszökött otthonról és 200 kilométert tett meg gyalogszerrel a tajgán át, hogy vonattal Arhangelszkbe mehessen, s ott beiratkozhasson egy középiskolába -, de ez alkalommal nem járt sikerrel - jelentkezését elutasították. Visszaköltözött a kollégiumba, és a tanulás mellett folytatta óvónői munkáját, de időről időre újra próbálkozott, mígnem 1943 nyarán sikerült bekerülnie a női alapkiképzési programba. Bár nem rendelkezett tapasztalattal fegyverkezelés terén, a lőtéren kiderült, hogy valódi őstehetség, ezért beválogatták mesterlövész-tréningre. A speciális kiképzést kiváló eredménnyel teljesítette, így lehetőséget kapott rá, hogy katonai akadémián szolgáljon kiképzőként - ő azonban frontszolgálatot akart vállalni.

Roza Sanina a 184. lövészhadosztályhoz került beosztásra, egy női mesterlövészekből álló szakasz parancsnokának nevezték ki. 1944. április 2-án kezdte meg a frontszolgálatot, első találatát pedig 3 nappal később érte el. A Vörös Hadsereg általános előrenyomulása miatt a 3. Belorusz Front sem pihenhetett, így a Sanina által vezetett mesterlövész szakasz is folyamatosan harcban állt. Májusban már 17 találatot ért el, és győzelmi listája gyorsan gyarapodott. Annak ellenére, hogy a Bagratyion-hadművelet megindításakor, június végén a hadvezetés a személyi veszteségek okán parancsba foglalta a női mesterlövészek visszahívását az első vonalból, Roza Sanina kérelmezte, hogy a direktíva ellenére is részt vehessen a harcokban az 5. hadsereg kötelékében, egy felderítő alakulat tagjaként. Miután elöljárói megtagadták kérését, a nő egyszerűen megszökött az alakulatától, és csatlakozott egy, az első vonalba rendelt alakulathoz (emiatt később megrovásban részesítették, de haditörvényszék elé nem vitték az ügyet). Június végén már a Vilniusz területén vívott harcokban jeleskedett, ahol újabb találatokat ért el a bekerített német alakulatokkal szemben.

Augusztus végén, amikor az előretörő szovjet alakulatok elérték a porosz határt, Sanina már 42 találatot igazolt. Ekkor már nem csupán a szovjet propaganda, de a nyugati sajtó is érdeklődést mutatott a fiatal mesterlövésznő személye iránt, az észak-amerikai magazinok számos cikket közöltek róla. Egy kanadai újságban "Kelet-Poroszország Láthatatlan Rettegésének" nevezték őt, egy amerikai cikk pedig a következő címmel jelent meg: "Orosz lány tartja rettegésben a kelet-poroszországi front német katonáit".

Az ifjú mesterlövésznő a kelet-poroszországi hadszíntéren szerzett nevet magának, s ugyanitt találkozott végzetével. 1945 januárjában alakulata heves német ellentámadás alatt állt, és intenzív tüzérségi tűzbe került. A veszteségek elborzasztó mértéket öltöttek, a túlélők a szovjet állásokra zúdoló gránátok elől önjáró tarackokban és más páncélozott harcjárművekben próbáltak menedékre lelni. Január 27-én a mesterlövésznő egy sebesült katonának próbált segíteni, amikor gránátszilánk érte a mellkasán, s bár bajtársai mindent megtettek, hogy megmenthessék életét, másnap belehalt a sérülésbe.

Sanina hírnevét harctéri helytállásán túl annak a hadinaplónak köszönheti, amelyet 1944. október 6-tól kezdve vezetett (ez egyébiránt súlyos kihágásnak minősült, mert a Vörös Hadseregben tiltották a személyes naplók írását, hiszen a részletes feljegyzések az ellenséges katonai hírszerzés számára is kritikus jelentőségű információkat tartalmazhattak). A 3 vastag füzetből álló hadinapló a mesterlövésznő halála után haditudósítóként szolgált bajtársa által Kijevbe került, ahol 20 éven át őrizték egy katonai archívumban, de 1965-ben több részletet is közzétett belőle egy szovjet magazin, a rá következő évtizedekben pedig további szemelvények is publikálásra kerültek. Fronton született feljegyzései egyszerre tanúskodnak elkötelezettségről és fájdalomról: "Képtelen vagyok elfogadni, hogy Misa Panarin már nincs köztünk. Milyen kiváló ember! Meggyilkolták őt... Szeretett engem, tudom, és én is szerettem őt. Oly nehéz a szívem, hiszen még csak 20 éves vagyok, és nincs férfi az életemben" - írta 1944. október 10-én.

A Vörös Hadseregben szolgált mesterlövésznők példa nélkül álló teljesítményt nyújtottak a háború során, bizonyítékát adva a gyengébbnek mondott nem valódi erejének: Klaudia Kalugina (257 igazolt találat), Nyina Pavlovna Petrova (122 igazolt találat), Artamonov gárda-főhadnagy (89 igazolt találat) és számos más társuk férfiakat megszégyenítő bátorsággal és eltökéltséggel harcoltak a Nagy Honvédő Háború vigasztalan éveiben.

A legtöbb szovjet mesterlövésznő azonban nem volt hasonlóképpen szerencsés, mint Pavlicsenko, Lobkovszkaja vagy Kalugina; soraikban éppúgy aratott a halál, mint a közönséges lövészkatonák között - az 1941 és 1945 között szolgálatot teljesítő, hozzávetőlegesen 2000 mesterlövésznő közül mindössze 500-an szerelhettek le a háború végén, s 1500-an haltak hősi halált a haza védelmében.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kurt Rieder: Kommandó a II. világháborúban
  2019-04-29 08:15:50, hétfő
 
  (Géczi Zoltán)

[Mítosz, legenda és valóság]

Különleges alakulatok és speciális hadműveletek





Amerikai fenegyerekek

* A 101. és a 82. légi szállítású desszanthadosztály
* William Mitchell fiai
* Csak a legkiválóbbakat
* Az amerikai elmélet
* A nyugat európai front úttörői

* Az amerikai légidesszant fegyverzete és felszerelése

Az ejtőernyősök elsődleges lőfegyvere az 1936-ban rendszeresített M1 Garand félautomata karabély volt, amelyet széles körben használt az amerikai haderő. A .30 kaliberű (7,62 mm) fegyver teli tárjában 8 darab lőszer ült, az ejtőernyősök menetfelszereléséhez alapesetben további 16 teli tár tartozott (a bevetésekre általában ennél több munícióval indultak). A fegyver hatásos lőtávolsága optimális körülmények között elérte a 400-450 métert. A karabélyra rögzíthető bajonett az I. világháborúban is alkalmazott M1905 bajonett volt, amelyet utólag lerövidítettek, 16 hüvelykről 10 hüvelykre csökkentve a hosszát. Az M1A1 öntöltő karabélyt az M1 Garand alapján alakították ki, kifejezetten a légidesszant-csapatok igényei szerint. Ez a fegyver az M1 kompakt méretű változata volt: az eredeti karabély 110 centiméteres hosszával és 5,3 kilogrammos tömegével szemben könnyebben hordozható, kisebb méretű vizhatlan vászontokban is elférő lőfegyver volt. Az M1A1 kihajtható válltámasszal rendelkezett, a tárban 15 darab lőszer kapott helyet, a bajonett rögzítésére szolgáló gyűrűt pedig elhagyták. Ebből a változatból 150 ezer példány épült a II. világháború során, és kizárólag a légidesszant-alakulatok számára utalták ki. A 4,8 kilogramm tömegű 85 centiméter hosszú, automata M1 géppisztoly szintén közkedvelt volt az amerikai desszantosok körében. A .45 kaliberű, pisztolylőszerrel működő fegyvert 20 darab lőszert befogadó hagyományos tárral vagy 50 darab lőszert befogadó dobtárral látták el. Nagy tűzgyorsasága mellett elméleti lőtávolsága 150 méterre rúgott, de a gyakorlatban nem igazán használták 50-60 méternél távolabb lévő célpontok ellen. Az automata géppisztolyt a szakaszvezetők, az altisztek és a tisztek számára adták ki, lőszerjavadalmazása 15 tár volt, tehát az M1 Thompson géppisztollyal harcoló katona összesen 300 darab lőszerrel rendelkezett. A fegyver kiválóan bevált a lövészárkokban vívott harcokban és az épületharcászatban, mint szakaszszinten alkalmazott tűztámogató fegyver. A mesterlövészek megfelelő optikával szerelt M1903 Springfield karabélyokat használtak a harcokban, a tisztek oldalfegyvere pedig a széles körben használt, .45 kaliberű M1911A1 félautomata pisztoly volt, amelynek tárjában 7 darab lőszer fért el.

Az "ananász" névvel illetett MK2 repeszgránát és a Gammon-bomba szintén széles körben használt fegyverek voltak, de a normandiai partraszállás során bevetett desszantosok C2 plasztik robbanóanyagot is használtak az ellenséges bunkerek és tüzérségi állások leküzdésére. A II. világháború éveiben nagy mennyiségben gyártott, .50 kaliberű (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska és a .30 kaliberű (7,62 mm) M1917A1 Browning nehézgéppuska elsősorban a védelmi harcokban bizonyult hasznosnak, de ezeket a fegyvereket méretük és nagy tömegük miatt kontérenerekben desszantolták, csakúgy, mint a 60 milliméteres M19 aknavetőket. A 19 kilogrammos aknavetőt a könnyebb szállítás végett 3 részre lehetett bontani, melynek köszönhetően 3 katona könnyedén tudta szállítani.

Az amerikai légidesszant katonái számos speciális eszközzel is fel voltak szerelve, amelyek a katonák tájékozódását segítették, illetve túlélési esélyét növelték. Az alapfelszerelés része volt az iránytű, amelyből 2 modellt rendszeresítettek: a nagyobb méretű változatot szíjjal látták el és csuklóra erősítve, karóraként hordták, emellett egy kisebb, könnyedén rejthető változatot is kaptak a desszantosok. Mindkét változat fluoreszkáló tűvel volt szerelve, hogy éjszakai fényviszonyok között is leolvasható legyen, a ház műanyagból készült, és ellenálló üveglapot is kapott. A tiszteknek kiutalt túlélőkészlet tartalmazott még egy kisméretű, fémből készült fűrészlapot, egy vízhatlan anyagra nyomott térképet a kijelölt műveleti területről, illetve az adott országban érvényes készpénzt. Kisméretű, zseblámpához hasonlatos, mindkét végén világító jelzőlámpákkal is rendelkeztek, amelyeket a desszantolt konténerek és csomagok megjelölésére használtak. Ezek segítségével könnyebb volt éjszaka megtalálni a létfontosságú fegyvereket, élelmiszert vagy elsősegélykészletet; a különböző csomagok megjelölésére más és más színű fényeket használtak (lőszert például vörös jelzéssel látták el). A hagyományos teherkonténerek fém-fa vegyes építésű, 180 centiméter hosszú és 38 centiméter átmérőjű eszközök voltak, amelyek lábrészénél az ütközés erejét tompító betétet építettek be, az ernyő pedig a konténer fejrészében volt elhelyezve.

A gombszerű "világítókorongok" rádiumot tartalmaztak, ezért felettébb óvatosan bántak velük; vagy a sisak hátsó részére, vagy az egyenruha hátsó részére erősítették őket, hogy éjszaka is képsek legyenek követni egymást a sorban vonuló katonák. Az ejtőernyősöket felszerelték gyalogsági ásóval, a csendes-óceáni fronton harcoló katonák pedig nagyméretű, egykezes dzsungelkést is kaptak, amelyek segítségével utat vághattak a sűrű trópusi növényzetben (ezeket a normandiai partraszállásban résztvevő katonáknál is gyakorta lehetett látni). Miután az M1A1 öntöltő karabélyt nem lehetett bajonettel felszerelni, az M3 típusú harci kés is az ejtőernyősök felszereléséhez tartozott, amelyet egy M2 rugós kés egészített ki (utóbbit elsősorban az ejtőernyő zsinórzatának elvágására, illetve hétköznapi célokra használták). Valamennyi ejtőernyős rendelkezett TL 122-A jelzésű elemlámpával, amelynek lencséjére különböző színű - vörös, kék, sárga - szűrőket lehetett rögzíteni. Sokak málhazsákjában volt megtalálható az M1938 drótvágó eszköz, amelyet a szögesdrótból vont műszaki akadályok és a drótkerítések átvágására is használtak (a drótvágó műanyag markolatot kapott, így a magasfeszültség alatt álló drótot is biztonságosan vághatta át a katona). A D-nap során bevetett deszantosok legfurcsább felszerelése a Tücsök névvel illetett csettegő volt, amely segítségével azonosíthatták egymást a szétszóródott ejtőernyősök. A közismert, matt fekete felületkezeléssel ellátott Zippo öngyújtók nem tartoztak az alapfelszereléshez, ezeket a katonák saját döntésük szerint szerezhették be (ugyanakkor a Zippo gyártókapacitását teljesen lekötötte a hadsereg, ezért a II. világháború éveiben a polgári piacra egyáltalán nem szállított öngyújtókat a híres cég).

* Desszantosok a pokol országútján: Kudarc Hollandiában
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-04-29 07:58:56, hétfő
 
 

Link



Link







Link



Link

https://kepkuldes.com/images/43223c0578d9f012a03e26742cbe7ed3.jpg



Link



Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ccCcc
  2019-04-29 07:50:54, hétfő
 
  ...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
ccCcc
  2019-04-29 07:40:35, hétfő
 
  ...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
ccCcc
  2019-04-29 06:31:51, hétfő
 
  ...  
 
0 komment , kategória:  Általános  
ccCcc
  2019-04-29 06:16:22, hétfő
 
 










Link
























Cat Zone: Walk Carefully

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ooOoo
  2019-04-29 06:11:59, hétfő
 
  [link]https://www.youtube.com/watch?v=aE4Dtl2IBJo[link]" target="_blank"></a>


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Metal | Death [Core]
  2019-04-29 05:49:28, hétfő
 
  Erra - Heart
As I Lay Dying - Forced To Die
I Killed The Prom Queen - Sharks In Your Mouth
Demon Hunter - Not I (Triptych)
Oh, Sleeper - The Finisher
A Well Thought Tragedy - Hypochondria Vs. Hypothermia
Drop Dead, Gorgeous - Dressed For Friend Requests
August Burns Red - Beauty In Tragedy
Blessthefall - Times Like These
Link
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 141 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 141 db bejegyzés
e év: 812 db bejegyzés
Összes: 812 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 16
  • e Hét: 561
  • e Hónap: 5051
  • e Év: 54126
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.