Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Fókuszban a nő 3.
  2019-04-30 11:30:19, kedd
 
 






FÓKUSZBAN A NŐ 3.








Karcsú tested ölelem
derengő hajnalon.
Az első napsugár
már meg csillan hajadon.

Lágy csókom nyakad
finom bőrén játszik.


Szemeidben édes,
szerelmes álmod látszik.

Forró a tested,
elégek benned.
Mintha lángoló
tűz ölelne.

Elolvadok karjaid között.

Komáromi János: ELOLVADOK







Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni valakire, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja:
...Ő az

Extreme Silver







Kell a Föld,hogy legyen élet, Kell a Nap,hogy legyenek fények. Kell a határ,hogy ne legyen végtelen, És kellesz te,hogy boldog legyen az életem.








Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az.

Müller Péter: Szeretetkönyv







Keresd azoknak a társaságát, akik az öröm óráiban melletted vannak. Mert az ő lelkükben nyoma sincs a féltékenységnek vagy irigységnek: csak boldogok, ha boldognak látnak téged.

Paulo Coelho: Az accrai kézirat







Keresem...
A választ. És kereslek benne téged.
Szavakban tudni azt, amit lelkemben érzek, szívemmel látok.
Téged. A Nőt. Aki több a többi nőnél. Több a Nőnél.
Keresem a szavakat. Amikkel megrajzolhatnám azt a gyönyörű képet, ami Te vagy.
A szívemben, a lelkemben, az életemben. Mert ezt a képet csak én látom. Senki más. Így senki más. És szeretném megrajzolni. Szavakkal. De csak próbálhatom. Mert nem lehet szavakba zárni Téged.
Mert mindig más vagy. Mindig másutt jelensz meg, mindig más alakban.
Egy rózsaszálban, egy végtelen víztükörben, egy dalban, egy viharban, egy meghitt templomi pillanatban, egy versben. Mind Te vagy. A válasz.
Amit látok a Te szépséges arcodon, gyönyörű szemeidben.
Igen, a válasz Te magad vagy. A mindenben megbúvó Csoda.
Az én Csodám.

Csitáry-Hock Tamás












Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, s akkor egyre jobb leszek!

Simon András







Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.

Balzac: A szamárbőr







Kétféle nő létezik: "Istennő" és "Isten ments"







Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.

( DE MINDKETTŐ ÉN VAGYOK...?!)

Paulo Coelho: Tizenegy perc







Király Eszter: NŐ VAGYOK


Számomra a kapcsolatunk
addig él, ameddig női
kisugárzásom rá ragyog
és megrészegíti őt.
Ameddig meglepem,
megnevettetem, rám
csodálkozik, és megilletődik.
Ameddig nem áll be a közöny


csendje kettőnk között,
ameddig megvallatom,
és megnyitom őt.
Ameddig érzéseket váltok ki benne,
és vakon megbízik mindenben,
amit felé nyújtok, nincs
gyanakvás benne, nincs félelem.







Kis szobámban a holdfény beragyog,hallani akarom a hangod!
Engedd hogy így legyen.
Fülembe csengő baritont,nyugtassa szívem akarom!
Engedd hogy így legyen!
Hallani akarom szíved vad ritmusát,mint a zenét nap nap után!
Engedd hogy így legyen.
Repülni veled végtelen utakon,megpihenni végre a csillagos tejúton!
Engedd hogy így legyen.
A kéj mámorába vigyél el engem,zuhanni utána nap mint nap után!
Engedd hogy így legyen.
Majd leszállni a földre ébredni nap mint nap ,úgy hogy végre mellettem vagy!
Enged hogy így legyen.
Szeretkezni akarok veled,csendesen suttogni a neved,Kincsem!
Engedd hogy így legyen.
Elvenni egy napra az eszed ,hogy csak a szív vezessen!
Engedd hogy így legyen.


Érezni a kezed meztelen testemen,bőröd illatát hadd lélegezzem be!
Engedd hogy így legyen.
Felfedni minden kis titkodat,elűzni végre minden gondodat!
Engedd hogy így legyen.
Érezni akarom édes csókodat,testem melege téged óvjon meg!
Engedd hogy így legyen.
Hajadba túrni ,szemedben nézni,a kéj mámorát abba megtalálni!
Engedd hogy így legyen.
Aludjon el minden csillag,jöjjön sötétség a világra,a homályban a vágyam keressen!
Engedd hogy így legyen.
Érezned kell hogy még mindig szeretlek,és téged soha el nem feledlek!
Engedd hogy így legyen.

Ismeretlen: Engedd,hogy így legyen







Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne...

Tuti gimi c. film: A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne







A kor relatív. Ha dolgozik az ember és magába szívja a szépséget maga körül, akkor rájön, hogy a kor szükségképp nem jár öregedéssel. Legalábbis nem a megszokott értelemben. Sok mindent mélyebben érzek, mint valaha, és az élet egyre vonzóbb számomra.

Pablo Casals







Korunk nője napbarnított, vékony testalkatú, tangában járkál/táncol fel-le a lakásban, szuper vékony intimbetéttel. Korunk nője vékony, mint a cérna, tekintve, hogy nullaszázalékos joghurton
és műanyag müzlin él, bár igaz, ami igaz, szereti a bonbonokat és a Merci csokit is. Tizenkilenc évesen már vannak ősz hajszálai, de sebaj, mert így legalább naponta tudja váltogatni a hajszínét. Soha nem fakul ki a pulóvere, és nincs az a folt, amit ő ki ne tudna venni a munkásruhából. Esténként négykézláb mászik a bárpulton - hol egy üveg sör, hol az azt kortyolgató jóképű férfi után. Ha hazamegy, mindent szanaszét dobál, még sincs soha rendetlenség nála.


Nem vízköves sem a fürdőszobája, sem a mosógépe, és ha vacsorát készít, azt hozzávetőlegesen másfél perc alatt teszi, ami annál is könnyebben megy neki, mert például a retkek maguktól ugranak a tálcájára. Imádók sorakoznak az erkélye alatt, és vetik magukat az autója elé. Ha van gyereke, az gyönyörű, és rendszerint a vécé közelében játszik. Elképesztő gyakorisággal zuhanyozik, mégsem száraz a bőre. Gyakran fáj a feje, a gyomra, a lába, de olyankor bekap valami pirulát, és a baj fél perc alatt megszűnik. Csak kétféle időjárás létezik körülötte: vagy ragyog a nap, vagy zuhog az eső. Az előbbiben boldog, de az utóbbiban sem fázik meg, és nem megy tönkre a frizurája...

Hulej Emese: A modern nő







A könny és a szeretet édes testvér, nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér. Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny és a szeretet egy napon született!







Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne.

Vilayat Inayat Khan: indiai származású angol spirituális tanító


Egy érzés rádtalál - Videó

Link








Lackfi János: A NŐCI, HA NEGYVEN...


A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,


már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.







A látásod kitisztul, amint a szívedbe tekintesz. Aki kifelé néz, álmodik. Aki befelé néz, fölébred.
kategóriák:

Carl Gustav Jung







Legalább 10 éve férjezett asszonyok egy csoportja tréningen vett részt, amelynek ez volt a témája: “Mennyi még a szerelem az ön házasságában?" Először mindegyikük azt a kérdést kapta, hogy szereti-e a férjét? Mindegyikük azt felelte, hogy “igen". A következő kérdés az volt, hogy ezt mikor mondta a férjének legutoljára. Egyesek azt válaszolták, hogy “ma", mások azt, hogy “tegnapelőtt", “múlt héten", “már nem is emlékszem"... stb. Ekkor azt a feladatot kapták, hogy küldjenek a férjeiknek egy sms-t ezzel a szöveggel: “Szeretlek, drágám!" Itt vannak a férjek válaszai:

1. Ki vagy? 2. Az istenért, mi történt...?! 3. Én is Téged (ez csak egy eset volt). 4. Ez meg mi akar lenni? Megint összetörted az autót? 5. Mi van? Nem értem, mi akar ez megint lenni... 6. Nem tudom, mit vittél véghez, de ezt már nem bocsátom meg neked! 7. ???? 8. Ne háríts rám semmit, nyíltan írd meg, mennyit akarsz már megint! 9. Álmodom? 10. Ha megtudom, hogy valójában kinek szól ez az üzenet, garantálom, hogy agyoncsapom! 11. Már többször szépen kértelek, hogy ne igyál annyit. Ha nem hagyod abba, végleg elhagylak.

Elgondolkoztató nemdebár? Nos, azt hiszem, szépen mutatja ez a példa, milyen távol tudnak emberek kerülni egymástól, függetlenül attól, hogy megházasodtak, és elméletileg egy életre választottak párt. A hiba nem ebben a döntésben van. Nem bizony. Mert a házasság maga szerintem nem rossz. Csak két ember tudja azzá tenni. Ezt kellene észben tartani. Nem igaz? Ezt kívánom ma nektek: olyan kapcsolatokat, melyekben nincsenek olcsó játszmák, csak őszinte, igaz szavak.

Péter Noel







A legfontosabb tanács: soha ne a szívedre hallgass, csak az eszedre. A szív tévútra visz, hamis illúziókkal kecsegtet és eltérít valódi célodtól. Mindig az eszedet használd, és bármit elérhetsz.

Szalai Vivien: Hamis gyönyör







A legjobb amit tehetsz, hogy keresel egy olyan embert, aki pont olyannak szeret, amilyen vagy. Jókedvűen, rossz kedvűen, szépen, csúnyán, csinosan. Keresd meg aki elhiszi, hogy a nap is érted kel fel. Mellette érdemes kitartani!







"A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik . Nem élhetsz jól , ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait."

Paulo Coelho







A legmerészebb álmok mindig a lehetetlent valósítják meg.

Will Smith







A legnagyobb boldogság, amelyet a szerelem adhat nekünk, az első kézszorítása annak a nőnek, akit szeretünk.

(Stendhal)







A legnagyobb télben tanultam meg, hogy legyőzhetetlen nyár lakozik bennem.

Albert Camus







A legnehezebb úton is végigmegy az ember,
ha az örömökkel van kikövezve.

Nógrádi Gábor










A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés.
Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek".

Müller Péter: Szeretetről, szerelemről







A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást




Lehet élni ház, autó, csillogó ékszerek nélkül... Pótolható...
Csak a szeretetet nem pótolja semmi. Nélküle éhezik a lélek, haldoklik a szív!
A szeretet csodáját őrizni kell...
Dédelgetni, osztozni rajta és megköszönni, amiért megadatott.
Ezt felejtik el sokan. Amink van, természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz.
S itt követjük el a hibát... Semmi sem természetes.
Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás.
Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg balga módon úgy gondoljuk, a miénk.
A csodákat talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalon.
Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért.
Aki nélkülöz, jobb emberré válik.
Birtokába jut a Tudásnak... a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni -
mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész, mindenünk odalesz...
S csak a SZERETET MENTHETI MEG.










Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel,
de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.







Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.

Gárdonyi Géza: Gárdonyi Géza: Légy az...







Légy nő, ki könyörtelenül, félelem nélkül dönt, s cselekszik, légy nő, ki tündérként, kacagva játszik, ne légy semmi más, csak is igazi nő...




kk





Légy olyan hálás a létezésnek, amennyire csak lehetséges - apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért a puszta lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: ajándék. Minél hálásabb leszel, annál kevesebbet panaszkodsz, és ha egyszer eltűnik a panasz, eltűnik a boldogtalanság is. A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot.

Osho







A lélekben szabad ember még az ellenfelei közt is fölemelt fejjel sétálhat.

Csoóri Sándor: Készülődés a számadásra







"Magához hasonló nővel soha nem találkoztam, Jane.
Maga a kedvemet keresi, mégis uralkodik rajtam:
amikor úgy látszik, szelíden meghajlik akaratom előtt,
tulajdonképpen fölém kerekedik.
Elhiteti velem, hogy az ujjam köré csavarhatom,
mint valami puha selyemfonalat, és ugyanakkor


megremeg a szívem, ha csak rám néz.
Menthetetlenül meghódított, és még soha,
egyetlen hódításom sem tett olyan boldoggá,
mint az, hogy a maga rabszolgája lettem."

Charlotte Bronte: Jane Eyre










Ma még mosoly, holnap könnyek, Ma még nehéz, holnap könnyebb. Nézz az égre, a legszebb fényre, Láss egy álmot, s harcolj érte.







Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig, ugyanakkor, színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta.

LA BRUYÉRE (1645-1696) francia moralista







Megérezzük, ha valaki szeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.

Honoré de Balzac: Goriot apó







Megfogni egy másik ember kezét ártatlan mozdulatnak, semmiségnek tűnhet, de valójában sokkal többet jelent annál. Az ember számára a kezei a legalapvetőbb eszközök: a segítségükkel alkotsz, érintesz, vagy épp ha kell, fegyverként használod őket. Egy másik ember kezét önként, mindenféle kényszer nélkül megszorítani annyit jelent, hogy arra a kis időre, míg vele vagy, nem hagyod Őt egyedül - összetartoztok. Még ha csak pár percre is, de addig sem kell a világ gondjaival egyes-egyedül szembenéznie, hiszen van vele valaki, aki segít neki ebben.. ott vagy neki Te







Megkérdeztem egy táncost a tangó titkáról. Azt mondta:
"A férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik."
Ugyanezt megkérdeztem a társától, egy szép és okos táncosnőtől is. Azt felelte:
"Jól mondja a párom, ez tényleg így van. Csak a szavaink mások. Az igazi férfi nem parancsol, hanem irányít. És a nő nem engedelmeskedik, hanem bízik a férfiban."

Müller Péter







Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban... mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.

Gere Gréta: Spirituális terepeuta





Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban...
mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.

Ron Cristian







Merj szeretni. A szüntelen önvédelmedet fel kell adni. Le kell vetni a páncélodat,
és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig. Aki szeret, bizonyos értelemben
védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni. Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat,
hogy visszaélnek velünk.


Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor. És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban
csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója. Szeretni bárkit csakis erőből lehet,
sohasem gyengeségből. Szeretni csakis az erős ember tud.

Müller Péter: Isten bohócai







Meztelen tested csak azoké kellene hogy legyen, akik a meztelen lelkedbe is szerelmesek.

Charlie Chaplin







Még nem született dicsérő könyv olyan asszonyról, aki hagyta éhezni férjét és gyermekit, miközben a világ leghasznosabb találmányát felfedezte, könyvet írt, művészi alkotást készített vagy éppen filozófiai téziseket alkotott.

(Anna Garlin Spencer)







Mielőtt bármibe is belefognál, fontos, hogy meghozz egy döntést itt és most. Mégpedig azt a döntést, hogy bármi is történik,: BOLDOG LESZEL! Boldog leszel és a jobb érzés felé törekszel mindig, minden pillanatban. Ha ezt a döntést nem hozod meg, nem fogsz tudni elmozdulni a holtpontról és hiába is bármilyen segítség. Ha nem döntöd el, hogy bármilyen körülmények között boldog leszel, hiába bármilyen tréning és hiába, bármilyen tanács, nem lesz jobb az életed!
Rengeteg olyan ember és körülmény vesz körül most és a jövőben, akik, vagy amik megpróbálnak eltéríteni a jobb érzésektől. Ezután is lesznek olyan emberek, akik majd nem akarják, hogy Te jól érezd magad a bőrödben, de Te csak tedd, azt, amit igazán szeretnél.













Miértekkel tele az életem,
S nem értem, miért ez jutott nekem.
Miért vagyok mindig én az utolsó,
s mondd, miért jár még a kútra a korsó?
Mert már eltört, de aztán megragadt,
Miért érzem mégis, hogy itt valami
Olyan van, amit nem lehet kimondani?
Miért a hiány és miért az érzelem?
S miért nehéz elhinni, hogy ez történik velem?
Miért vagy minden napomban, ha üres nélküled az ágy?
És a szemedben mégis miért akkora a vágy?
Álmomban miért vagy mindig hozzám jó,
S miért nincsen nekem Hozzád hasonló?
Miért dicsérsz, ha nem bizonyíthatom Neked,
Hogy ha nem lenne a miért, jól ellennék Veled?
Miért nem elég soha a Veled töltött perc,
Ha máshol vagy, s nem tudom, miért nem engem ölelsz?
Miért szaladsz messzire, aztán miért hívsz újra,
S ha hiányzom, miért habozol? Mire vágysz? Egy újra?
Mondhatnád, hogy miért így telnek az évek,
Miért ne élhetne együtt két rokonlélek?
Tervezel, építesz nálam gondolatban,
De miért kételkedem már a szavaidban?
Miért érzem néha, hogy teljesen hiábavaló,
Vagy egyszerűen félreérthető a kimondott szó...?
Miért hagyod, hogy feltegyem e sok miértet,
S miért is szeretlek, hogyha Te nem érted?
Érzed-e irántam, amit szeretnék, hogy érezz?
Kérdezed-e magadtól, miért ne velem létezz?
Miért növekszik csak a színes szappanbuborék? -
Amit aztán egy szavad könnyedén pukkaszt szét.

Hol, merre jársz? Miért nem vagy velem?
Csak arra várok, hogy megfogd a kezem,
Mert bízni akarok Benned - s ezt miért teszem?
Hogy bízz bennem, s légy végre a kedvesem!

Majoros Gabriella: Miért







"Mikor az ember a legmagányosabb, ott van akkor is.
Együttérez, átkarol, körülölel...

Nem vigasztal,
nem törli le a könnyeket,
de mindig figyel,
mindent megért
és örökké szeret...

A Barátság sohasem felejt.
Éppen ez a csodálatos benne."

/Oscar Wilde/


[kephttp://s3.images.www.tvn.hu/2015/04/17/21/22/www.tvn.hu_fd481cea64a3feec2b436 >6a3f6ef6a43.gif?htr=1"




Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,


hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!







Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.

S mikor kimégy a szobából
olyan üres lesz egyszerre,
olyan üres, olyan néma,
mintha én se volnék benne.

Gárdonyi Géza: Szalmavirág







Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket.

Született feleségek c. film







Mindannyian tettünk olyasvalamit az életben, amit szégyellünk. Van, amelyikünk a rossz férfiba szeretett bele, van, aki elengedte az igazi nőt, vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre, és akik cserben hagyták a gyermeküket. Igen, mindannyian követünk el hibákat, amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket. De van megváltás, és minden jóvá tehető, ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.

Született feleségek c. film





Mindannyiunk életében eljön az a nap, amikor döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk. És ha már ráléptünk, többé nem érdemes azon gondolkozni, mi lett volna, ha máshogy döntünk. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amit választottunk. Sohasem fogjuk megtudni, milyen dolgokat tartogatott volna nekünk a sors a másik úton, még ha álmatlan éjszakákon néha eszünkbe is jut, hogy talán az lett volna a jobb. Valójában a tökéletesség csak bennünk létezik, mi döntjük el, mit tartunk tökéletesnek. Minden út máshová vezet, de csak a mi lépéseink segíthetnek megtalálni a boldog pillanatokat bármely úton.

Kilian Jornet







Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem azért léptek be az életünkbe, hogy végig velünk maradjanak. Sokkal inkább azért, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak nekünk valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat, örökre. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk és nem tehetünk ellene semmit. Óriási bennünk a veszteség, pedig igazából kaptunk valamit







Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.

Oravecz Nóra: Facebook







Minden ember okkal lép az életünkbe. Egyes emberek úgy adnak, hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat. Mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük, amelyet késleltethetünk ugyan, de elkerülnünk nem érdemes. Légy türelmes és kitartó, járj nyitott szemmel, hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban, amely értékesebb bármely földi jónál!






Minden fájdalomnak megvan a tanulsága.

Balzac







Minden férfi akar egy nőt, aki csak az ő kedvéért rossz,
és minden nő akar egy rossz fiút, aki csak az ő kedvéért jó.







Minden férfi a nőnek első szerelme akar lenni, a nők pedig a férfi életében az utolsók szeretnének lenni.

Oscar Wilde







Minden férfinak szüksége van egy okos nőre, aki segíteni tud majd, az élet nehézségeiben. Azt mondják, hogy minden sikeres ember mögött egy nagyszerű nő rejlik.













Minden férfi képes megváltozni, ha van kiért







Mindenkinek megvan a maga időgépe. Ami a múltba röpít, az az emlék, s ami a jövőbe visz, az az álom.







Mindenkinek megvan a maga társa. Mintha a két lélek egy volt volna, ott, ahonnan minden élet ered, s két testbe osztottan fújták volna alá, hogy itt éljen a földön, ezen a rendetlen csillagon. S a két léleknek keresnie kell egymást. Meg kell találnia egymást, különben örökre hiányzik a szívének a fele. S ha meg nem találja egymást, s nem a maga felével egyesül, holtáig érzi a tévedését, szívének a hiányosságát, csonkaságát.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem







Mindenkinek van a múltjában olyasmi, amit szégyell. Az a legokosabb, ha azt elfelejtjük.

Hívatlan vendég c. film







Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.

Paulo Coelho: Tizenegy perc







Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.

Móricz Zsigmond







Minden lány olyan rossz fiúra vágyik aki, csak hozzá jó,
és minden fiú olyan jó kislányra vágyik, aki csak vele rosszalkodik...!







"Minden nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem, csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztet ő búskomorság, égi honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, földi büszkeség, szűzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegőszárnyalás, vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, szelíd járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésű kéz.
Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, s ami az egyikben nincs meg, megvan a másikban."

Sören Kierkegaard: Angelisz Irini - Nagyobb minden óceánnál az emberi szív







Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Babits Mihály, Második ének







- "Minek örüljek?" - kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

Müller Péter







Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.

Andrew Matthews: Hallgass a szívedre







Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.

Osho: Túl az elme határain







Mindig akad egy kis bolondság a szerelemben, még akkor is,
ha a bolondságba egy kis ész is vegyül.

F. Nietzshe







Mindig az a nap a tiéd, amelyben épp létezel! Ne rontsd el! Ma sem kell rohannod sehová, mert hidd el, ami a tiéd, megvár. Ma sem kell bizonyítanod, mert aki szeret, elismer! Ma sem kell küzdened, mert ami a tiéd, már úton van feléd! Egyetlen dolgod van ebben a világban! Élni! Megélni minden pillanatot, megtalálni a csodáid, melyek csak a tieid! Ne tégy úgy, hogy megbánd az elvesztegetett időt, mert nem jön vissza többé. Az elvesztegetett idő mérhető, de a holnapé már nem, hiszen nem ismered! Légy végre önmagad! Bármilyen is az, hidd el! Csodálatos!

Theodorovits Andrea





Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Ady Endre







Mindig előre nézz, soha ne hátra, de ne is próbáld kitörölni a múltat, mert az is az életed része, és az tett azzá, ami vagy. Csak próbálj tanulni belőle - legalább egy kicsit.

Bear Grylls: Tűzön-vízen át!







Mindig használj jóízű szavakat, hiszen soha nem tudhatod, mikor kell lenyelned őket.

Tatiosz







Mindig légy kedves az emberekhez. Bármilyen rosszak is veled, mutasd meg nekik, hogy te nem vagy olyan, mint ők.

Louis Tomlinson






Mindig ott lesz egy nálad szebb lány, neked csak meg kell találnod azt a fiút, akit ez nem érdekli.







Mindig van fény a sötéten túl, és mindig van remény is.
Mindig lesz ölelés a pofonok után és megnyugvás a fájdalom helyén.
Mindig van út a zárt ajtón túl, és mindig van Isten ott, ahol hitetlenség.
Mindig van esély a kétségbeesés helyett, és mindig lesz mosoly a könny után. Mindig van szerelem a csalódás mellett és mindig van erő a feladom után.
Mindig van. Menj tovább!

(Theodorovits Andrea)










MINT EGY VIRÁG OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.

H. Heine: Mint egy virág, olyan vagy













MIRE VÁGYNAK A NŐK?


A nők azt szeretnék, ha kényeztetnék, babusgatnák őket a kapcsolatukban, mert ha nem ez történik, akkor elfásulnak, és úgy érzik, túl sokat nyújtanak a párjuknak. Úgy érzik, hogy csak adnak és adnak, míg egyszer csak már nem lesz mit adniuk.

Ha azt érzik a nők, hogy törődnek velük és tisztelik, szeretik őket, egyre jobban kivirulnak és minden eddiginél többet és szívesebben tudnak adni önmagukból. Amikor egy nő beleszeret egy férfiba, akkor azt reméli, hogy erős, gondoskodó társra lelt. Ha egy nő hosszabb ideig csak ad, de nem kap viszonzásul törődést, szeretgetést, akkor magányossá válik. Megéli az elszigeteltséget.

A legtöbb férfi alig érti, hogy milyen fontos a nő számára, hogy érezze a társa támogatását. A férfiak néha jól látják, hogy a nő egyedül is megbirkózik a feladattal, ezért nem támogatják. Hiszen a férfiak úgy működnek, hogy ha egyedül is meg tudnak oldani egy problémát, akkor nem beszélnek róla senkivel. Ezért nyugodtan hallgatnak, amikor látják, hogy a nő képes megbirkózni a feladataival. A nő viszont - bár az eszével tudja, hogy megoldja a problémáit, de az érzései mégis igénylik a figyelmet, kényeztetést, a szeretet megnyilvánulását.

Amikor egy nő zaklatott, kimerült vagy kétségbeesett, akkor fokozottabban vágyik arra, hogy érezze, nincs egyedül. Vágyik a férfi közelségére, a bensőségesség érzésére, egy kis beszélgetésre. Ilyenkor a legfontosabb bizonyítéka a szerelemnek, ha a férfi meghallgatja. Ha ugyanis a nő megoszthatja valakivel az érzéseit, akkor megerősödik abban a hitében, hogy érdemes a szeretetre. Már nem kételkedik, és eltűnik a bizalmatlansága...

Sok férfitől hallottam már azt a mondatot: minek mondjam minden nap, hogy szeretem, mikor úgyis tudja. Ha nem szeretném, nem élnék vele. Ez óriási tévedés. A nők minden nap igénylik a szeretet megnyilvánulását. Ha sokáig nem kapnak ,,bizonyítékot" a szeretetről, akkor elbizonytalanodnak, úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet, és gyakran megfogalmazzák, hogy ,,őket talán nem is lehet szeretni". Ez természetesen szélsőséges viselkedésmód, de a nők hajlamosak a szélsőségekre, amikor a szerelemről van szó.

Munkám során azt tapasztalom, hogy a legtöbb nő belefáradt abba, hogy mindig csak adjon. Időt szeretne arra, hogy magával foglalkozzon, hogy felfedezze önmagát. Vágyik valakire, akiről nem kell gondoskodnia, aki érzelmi támaszt nyújt neki.

Mikor egy nő rájön, hogy túl sokat adott, általában a férfit hibáztatja mindkettőjük boldogtalanságáért. Igazságtalannak érzi, hogy ő lényegesen többet adott, mint amennyit kapott a kapcsolatban. Bár a legtöbb esetben igaz, hogy nem kapta meg azt a figyelmet, törődést és szeretetet, amit megérdemelt volna, mégsem szabad a társát hibáztatni ezért. Be kell látnia, hogy ő is felelős azért, hogy így alakult. Túl sokáig tűrte azt, ami kellemetlen volt a számára, nem húzta meg időben a határokat.

Az egyik nagyon fontos tudás egy nő számára, hogy felismerje azt a határt, amelyen túl már nem adhat a párjának anélkül, hogy ő maga ne károsodna. Ha felismeri ezt a határt, nem válik mártírrá, aki bűnbakot keres elrontott életéért, hanem felelősséget vállaló emberként kicsit visszavonul, kevesebbet ad. Megszabja a határait.

Lássunk erre egy példát. Harmincas éveinek közepén járó, csinos, ápolt, intelligens hölgy keresett fel, nevezzük Áginak. Elmondta, hogy 7 évvel ezelőtt ,,szerződést kötöttek" a férjével, hogy a férj a munkája mellett főiskolát fog végezni. 3 gyermekük van, és a megállapodás úgy szólt, hogy ő otthon marad főállású anyaként, hogy a család semmiben ne szenvedjen hiányt, amíg az apuka tanul. Az otthonuk legyen a béke és a nyugalom szigete, az anya fogja biztosítani ehhez az érzelmi hátteret.

Ettől kezdve a család nem járt kirándulni, fokozatosan elmaradtak a közös programok, a férj eredményesen tanult, a család csendesen alkalmazkodott. A családfő egy idő után elvárta a teljes csendet és a tökéletes kiszolgálást. Vizsgaidőszakban inkább elment otthonról egy rokonhoz, ahol lábujjhegyen közlekedtek, hogy teljes figyelmével tanulhasson. A feleség egyre alkalmatlanabbnak érezte magát, hiszen még a csendet sem tudta biztosítani élete párjának.

Négy év múlva meglett a diploma. A feleség és a gyermekek várták, hogy a család ismét együtt legyen, közös programokat szervezzenek, élhessék azt az életet, amelyet négy éven át nélkülöztek. A férjet előléptették. A következő évben azért nem maradt ideje a családra, mert az új feladat lekötötte a figyelmét. Aztán jött az igény: most egyetemet szeretne végezni. Újra indult a tanulás, a feszültség és a távolság egyre nőtt a házaspár között. A gyermekek kapcsolata az édesapjukkal a minimálisra csökkent. Ez a folyamat 7 éve tart. Ági lassan feladta az összes álmát a szép családi életről. Próbálkozott 4 órás munkával, de a férje lebeszélte, ez az életforma nem szolgálja a család érdekeit. A férj hiába ígérte, hogy még két év, és az életük egy kánaán lesz, Ági úgy érezte, késő lesz. A gyermekek addigra megnőnek, és nem volt részük családi kirándulásokban, nyaralásokban, közös játékokban, ünnepekben.

Ági a betegséget választotta, hogy felhívja magára a figyelmet. ,,Pánikbeteg" lett, és rosszulléteivel követelte ki , hogy a férje legalább néha rá figyeljen. A férj azonban csak egyre türelmetlenebb lett, Ági betegsége nem hatotta meg.

Közös munkánk során megtanultuk meghúzni a határokat. Ági megtanulta, hogy az igényeit a megfelelő módon kifejezze. Egy alkalommal kérte a férjét, hogy hét végén menjenek el kirándulni. A férj azt válaszolta, tanulnia kell, nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak. Ági akkor elmondta a ,,varázsmondatot": - Nagyon sajnálom, hogy nem tudsz velünk jönni, de mi a gyermekekkel reggel 8-kor indulunk. A férj megpróbálta lebeszélni, de Ági hajthatatlan maradt. Bár tele volt kétségekkel, félt a rosszulléttől, a férje haragjától, de felszabadult, boldog napot töltöttek el a gyermekeivel együtt.

Ági belátta, hogy a férje folyamatosan megsértette az ő határait, tiszteletlenül viselkedett vele, kiabált, morgott, visszautasította a kéréseit, és nevetségesnek minősítette az érzéseit. Igaz, hogy ő meg ott hibázott, hogy nem jelölte ki előre ezeket a határokat, és csak sajnálgatta magát.

Ági azóta megtanulta, hogy hol húzza meg a határait. A pánikrohamai egyre ritkábbak.

Megtanulta a felelősségvállalást a saját döntéseiért, egyre több önálló döntést hoz, és ezzel kivívta a férje tiszteletét, és megbecsülését.







Mitől lesz egy nőből igazi nő?
"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét..."
No de miként láthatjuk valaki szemét a lelke felől? Hogy tudod elérni hogy egy férfi megérezze a lelkedet, hogy meglásson, ott legbelül.
A nőből csak egy igazi férfi tud nőt csinálni vagy annak látni, az a nő akit szeretnek és törődnek vele és odafigyelnek rá az ragyog mert boldog mert szeretik mert imádják mert annak a férfinak ő az igazi nő és ez fordítva is igaz...







Mond hol vagy, hogy tudjam merre keresselek
Mond mit álmodsz, hogy tudjam mit adjak neked
Mond mit kívánsz, hogy tudjam ki legyek
Mond azt is hogy,, nagyon nagyon szeretsz!

Die my Darling - Árva Fény







Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de igazából nem is az eltelt napok, hetek, hónapok jelentik a gyógyírt, hanem azok közelsége, akik ebben az időben mellettünk vannak.

Dora Craiban: Szabadesés





Mosolyogj, valahányszor teheted, mosolyogj akkor is, ha nehéz, és meglátod, semmi sem állhat örömöd útjában, még az sem, ha néha bizony sírnod kell, annyira fáj valami.

Jorge Bucay: 20 lépés előre







Mosolyogj! Ragyogj! Bárhova mész, bárkivel is állsz szemben, ne fogd vissza magad!
Ha felkel a nap, üdvözölj mindenkit hangosan! Hallasd a hangod, törd meg a csendet! Neked a "jó reggelt" ne csak egy kötelező köszönés legyen, kívánd szívből! Vigyél életet, ahová csak betérsz! Rázd meg az embereket! Rázd meg őket soha nem nyugvó energiáddal, hiteddel és optimizmusoddal! Tedd félre a rosszat, győzd le jóval! Adj reményt! Libbenj, sugárzod az erőt, mutasd meg, hogy így is lehet, az élet akármilyen kemény is olykor! Mert másnap reggel mindig feljön a nap és vár Rád egy új ébredés!
Csakis rajtad áll, melyik lábaddal kelsz és lépsz az Élet útjára minden nap!
Nem számít, mit beszélnek Rólad, nem számít, hogy ismeretlenül megítélnek, nem számít, ha szórakozottnak vagy bolondosnak néznek, csak valósítsd meg az álmot: légy jó, légy szabad, légy önmagad!"

Manna Owell










Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy...

Janikovszky Éva







Mosolyogj, valahányszor teheted, mosolyogj akkor is, ha nehéz, és meglátod, semmi sem állhat örömöd útjában, még az sem, ha néha bizony sírnod kell, annyira fáj valami.

Jorge Bucay: 20 lépés előre







Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek,
mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek,
mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.

Mary Popkids: Mosoly










Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.

Máté Péter: Most élsz







Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
légy te a vándor, ki végül hazatalál,
de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.

Szulák Andrea & Benkő Péter: Most még

















A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék.
A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara.
Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz.
Ne siess ki belőle.

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek







Muri Enikő: AMIKOR MINDEN ÖSSZEDŐL...


Mérgébe fulladt láz,
millió sebből vérző szív.
Értetlen meddő vágy,
keserű álmot hoz, haragot szít.

Amikor minden összedől,
s belül úgy érzed nincs jövő,
egy percig fékezz várj!

Hogy amikor ránk virrad a nap,
ne legyen, szálka mi megmarad,
mit később majd megbánsz.

A háborgó vad óceán,
elpusztít mindent, mi az útjába áll.

Ki a társad, a szíved, a véred?
Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!)
Ki a minden, a kezdet, a végzet?
Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)

Van az úgy,
nem hat már a szó.
S valahol messzebb volna jó,


gyógyít a távolság.

Hisz amikor újra visszatérsz,
amikor tisztul már az ég,
nem hajt a bosszú már.

A háborgó vad óceán,
elpusztít mindent, mi az útjába áll.

Ki a társad, a szíved, a véred?
Ki a tűzön is átrohan érted? (Védelmezd míg élsz, bárhogy fúj a szél!)
Ki a minden, a kezdet, a végzet?
Ki a bajban a hű menedéked? (Védelmezd míg élsz!)

Ha túlfeszül, a régi húr.
Ha elszakad már nem zenél tovább.
Ha túlfeszül, a régi húr.

Muri Enikő - Amikor minden összedől

Link






"Nagy árat fizettem azért, hogy nem tudtam eldönteni, kik az igazi barátok körülöttem.Elvesztettem valakit, akiről azt hittem,hogy szeret, és valakit , akiről azt hittem, hogy szerethet.Egy pofon kellett ahhoz,hogy rájöjjek minderre."

(Álom.net)










Nagyon nehéz hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Mindenkinek könnyebb a kitaposott ösvényt járni, mint elismerni, hogy esetleg már régóta rossz úton halad.

Jodi Lynn Picoult: Szívtől szívig







- Nagyon okosnak tartanak, pedig ez egyáltalán nem igaz. Mit tegyek, hogy ne derüljön ki?
- Tanulj sokat, és beszélj keveset.

Hioszi Tatiosz: Életed könyve

*

Keveset beszélj, fiam, vagy semmit. Ha valamit elhallgatsz, amit el kellene mondani, azt még mindig elmondhatod, de ha valamit elmondasz, amit el kellett volna hallgatnod, azon többé nem segíthetsz.

Mikszáth Kálmán: Különös házasság







Nagyszerű dolog, ha az emberre valaki gondol és a gondolataival vigyázz rá. Aki szeret, ezt teszi. Gondol és vigyázz rá. Akit nagyon szeret. Gondolataival. Érzéseivel. Szívével. A szívében őrzi Őt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Őt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Őt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel.

Csitáry-Hock Tamás







Na lányok, asszonyok! Nagyanyáink már akkor tudták a titkot...

1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.
2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember.
3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. - Ez a férfira is érvényes.
4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!
5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.
6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.
7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.
8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.
9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.
10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!
11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.
12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.
13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!
14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!
15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.
16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.
17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.
18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.
19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.
20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.
21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!
22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.
23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.
24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!












Napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak.
Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában,
s holdvilágnál varázsában is.

Gárdonyi Géza: Ida regénye







NE ADD FEL!

Ne add fel, ha álmod már rég lassú suttogás,
ha az élet tört szerelme, múló némaság,
ha a bánat lelked rágja, s a zord a holnapod,
adj esélyt a csillogásnak, s hangját hallhatod!
Hallhatod a lét varázsát,
járhatsz víg úton,


s bölcs tudásod, ős hatalma, hang a lombokon.
Lombok álma szerelemmé, dallá nemesül,
hallod a szél suttogását, s lelked felderül.
Ne add fel! Hisz hallani jó! Biztató varázs!
Ősi álmod teremt benned szép harmóniát!







Ne adj fel valami fontosat, csak hogy megtarts valakit, aki azt sem képes kimondani, hogy szeret.

Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év







Ne akarj valami lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása az, hogy önmagad légy egy olyan világban, amelyik próbál olyanná tenni, mint mindenki más. Valaki mindig csinosabb lesz, valaki más okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint te. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek! Légy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet







Ne állíts fel sehol akadályokat. Légy mindig nyitott folyosó, ne legyenek rajtad sem zárak, sem ajtók, ne legyenek benned zárt kapuk. És akkor lehetséges a szeretet. Ha két középpont találkozik, ott a szeretet.

Osho: Bátorság







"Ne csüggedj! Ha hiba van benned, akkor a megoldás is ott lapul!"







Ne felejtsd el soha az álmaidat, mert az álmokból lesz életed hajtómotorja, reggeleid tőlük kapják meg a maguk ízét és illatát.

Marc Lévy: Mint a mennyben







Ne félj az árnyaktól. Csak azt jelentik, hogy valahol fény van a közelben.

Ruth E. Enkel







Ne félj elveszíteni valakit, aki nem érzi szerencsésnek magát, hogy veled lehet!







Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.

Ayn Rand: Atlasz vállat von










Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.

Anakreón: ókori görög költő





Ne húzódj az árnyékba azért, mert van aki nem tud mit kezdeni a fényeddel...







Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.

Tatiosz: A szeretetről Kalimonasznak







Ne jó nő akarj lenni, hanem értékes!







Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

Márai : A szomorúságról







Ne legyél szomorú, mert az nem te vagy.
Ha bánt is az élet, ne csapd be önmagad.
Te bátor vagy, kedves, szeretetet adsz,
Ne félj! Az élettől, minden jót visszakapsz.
Az egyik nap rossz, a másik még rosszabb,
... de ne felejtsd el, a holnap is jót hozhat.
Oly sokan szeretnek, legyél ettől boldog.
Te akkor vagy szép, ha szemed mosolyog.







Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál.

Osho: Intimitás - A bizalom művészete







Ne nézz hátra, nézz előre!
Ne kutasd a múltat, gondolj a jövőre!
Örülj a mának s várd a holnapot!
Minden percét ajándékba kaphatod.
A múlt már nincs Veled,
De a jövődet Te tervezed!
Ami rossz volt feledd gyorsan el!
A jót szívedben zárod el.
A jövő lehet szép s csodás,
Csak nézd az Élet szebbik oldalát!







Ne sírj a múlt miatt , vége van . Ne aggódj a holnap felől , még nem jött el . A mában élj és azt tedd feledhetetlenné

Richard Gere





...ne törődj a világgal, és élvezd, hogy nő vagy.S ez nem azt jelenti, hogy bújj ágyba mindenkivel: azzal, hogy az elfojtott nőből egy férfifaló szörnyet, kikent dívát kreálsz, nem érsz el semmit.Ne ess át az egyik szerepből a másikba, annak semmi értelme sincs.Egyszerűen csak élvezd, hogy nő vagy, minden gátlás, gondolat és félelem nélkül.Élvezd, ahogy jársz az utcán, élvezd, ahogy ring a tested, ahogy lebeg a hajad.Élvezd, ha megnéznek a férfiak, élvezd, ha megnéznek a nők, de akkor is élvezd magad, ha a kutya sem törődik veled!Mert hát te akkor is nő vagy, ha a világ nem észre.Az a világ baja, ha kimaradt abból a csodából, amely te vagy...

A. J. Christian







Nem az az erős, aki még soha nem aludt el sírva. .
Hanem ki könnyes szemekkel, a nehéz napokat kibírja
Nem az az erős. . aki még egyszer sem bukott el. . .
Hanem ki ezredjére is feláll. . . tudja, hogy küzdeni kell
Nem az az erős, ki még nem kapott egyetlen pofont sem
Hanem ki az ütések ellenére is, boldogul az Életben. . .
Eleshetünk százszor. . . de mindig meg kell találni a kiutat
Még akkor is, ha a sors nehéz és rögös utakat mutat. .
Nem az az erős. . ki mindig bátor és nincs benne félelem
Hanem ki kiálltja: Minden rossz ellenére, Boldog az Életem..







Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.

Niccolo Machiavelli







Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!

Müller Péter







Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem, amit magunkban hordozunk titokban, csendesen.

Goethe







Nem az az igazi férfi, aki minden nőt meghódít, hanem aki képes feladni mindet, egyetlen egyért!







Nem az a kérdés, hogy ki milyen, hanem hogy mit csinál. Az ember jellemzésénél az igei megközelítés a jó és nem a jelzői. Az embert nem lehet minősíteni.

Müller Péter







Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves.

Tolsztoj







Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.

Gary Chapman: Egymásra hangolódva







Nem az a szerencsétlen, akit annak vélsz, hanem aki magát véli szerencsétlennek.

Gárdonyi Géza: Titkosnapló - Morfiumcseppek







Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, "akarni" vagy "nem akarni". És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt.

Lakatos Menyhért: Füstös képek






Nem érdekel, mások mit gondolnak arról, amit csinálok, de nagyon is érdekel, hogy én mit gondolok arról, amit csinálok!

Theodore Roosevelt: Útravaló







Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,
Mosollyal szenvedni, ez az élet titka.

Gárdonyi Géza







Nem félek a holnaptól, mert láttam a tegnapot, és szeretem a mát.

William Allen White







Nem hiszek a könnyeknek. A fájdalom könnytelen és szótlan.

Márai Sándor: Az igazi







Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem. Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre.

Paulo Coelho: Paulo Coelho: A portobellói boszorkány







Nem kísérthetjük a sorsot anélkül, hogy végül meg ne perzseljen.

(Ana Veciana Suarla)







Nem minden asszony harap a tiltott fa gyümölcsébe, de mind kíváncsi az ízére.

Móra Ferenc







Nem számít, mit gondol rólad a világ: állj be a fénybe, és élvezd a ragyogást.

A. J. Christian










Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Mert nem lehet szólni. Minden szó a teljességet töri darabokra. Csak a csend igaz.
A csend a teljesség, a csend az időtlenség, a csend a változatlanság.
Minden szó az időtlen teljesség-csendből időt teremtő szárnyalással kél és ereszkedik vissza. A lét hullámverésének kiszakadt, elkülönült cseppjeként felragyogtatja a tengert és visszahull. Minden szó a teljesség gondolat-szülte tükrének egy-egy cserép-darabkája. Minden szó az elveszett teljesség feletti fájdalom jajkiáltása. Minden szó hamis, mert az egészet részbesűrítetté, az időtlent időbeágyazottá, a változatlant változás-látszatúvá varázsolja.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal.
Mert minden szó igaz, benne a változatlan, időtlen teljesség az időben, a részben és a változóban nyilatkozik meg. Mert minden szó a csend szava, minden szó a csend törődése, minden szó a csend odaadottsága.
Mert minden szó teremtés. Minden szóban a teremtő csend és a teremtett szó eggyé válik. Minden szóban a teremtő és a teremtett eggyé válik.
Ez az érintés teljessége. Minden szóban a teljesség van jelen.

Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni.
Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.

Biegelbauer Pál utolsó írása







Nem tudom, mit rejt a sorsod,
mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
s őrizd meg a boldog perceket.

Ernest Hemingway







Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.

Petőfi: JÚLIÁHOZ







Nem várok már a csodákra nem várok már a fényre
Csak egy őszinte szóra, csak egy igaz ölelésre

Dalszöveg







Ne nevezd magad szegénynek azért, mert valamelyik álmod nem vált valóra; igazából csak azok szegények, akik soha semmiről nem álmodtak.

Marie von Ebner-Eschenbach







Ne sírj ha az élet fáj, ha a bánat a szívedbe váj!
Ne sírj ha érnek csalódások, és elsuhannak a legszebb álmok.
Titkold el szíved szenvedését, ne halld a sors gúnyos nevetését.
Szemed hiába könnyes, sírni lehet, de nem érdemes







Ne sírj ha valaki nem szeret, mert a bánat megöli a szívedet. Szeresd azt aki megérdemli, lehet hogy titokban ő is ezt teszi. Ha az életben boldog akarsz lenni, előbb tanulj meg tűrni és szenvedni. Olyat szeress aki téged is szeret, hogy ne érje bánat a szívedet!







Ne sírj, mert vége lett!
Mosolyogj, mert megtörtént!

Ludwig Jacobowski: Tage c. vers







Ne törődj vele, hogy mit mondanak. Az vagy, akinek tartod magad. Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.

Bródy János







Nevess, ameddig csak élsz,
Nevess mindenen, mi szép.
Szemed könnyet ne hullasson,
boldogságtól csillogjon.
Nevess akkor is, ha szíved szomorú,
Nevess, hogy irigyeljen, az aki bús!
Szemed ragyogjon, mint egy csillag,
akkor is ha eső csepereg,
akkor is ha a könny elered,
Mert szívedben ég a láng,a szeretet







Néha azt kell tennünk, ami a legjobb saját magunk számára,
s nem azt, ami a legjobb mindenki más számára.







Néha benned van az érzés, hogy elég. Feladod, nem bírod, állítsák meg a világot, ki akarsz szállni.
Aztán rá kell, hogy gyere, hogy lehet, hogy csak változtatásra van szükséged. Az újtól meg nem szabad félni. Van, hogy akkor tudsz boldog lenni, ha leteszed a múltat, az eddigieket... Legyen az kapcsolat, munka, emberek a környezetedben, vagy város, ahol élsz. Menj tovább, ha úgy érzed, menned kell, mert itt már elvégezted a dolgod. Ne vond meg magad boldog évektől csak azért, mert megszoktad az eddigieket, vagy mert félsz az újtól.
A te életed. Éld meg jól.

Jurák Kata







Néha csak akkor vesszük észre a meghúzott határokat, ha már átléptük őket.

A pletykafészek c. film







Néha csak egy ölelésre van szükségünk, hogy jobban érezzük magunkat.







Néha a messze közelebb van, mint gondolnánk
és a közel messzebb, mint ahogy azt hisszük

György Emőke







Néha nem tudom, hogy az életem ennyire bonyolult-e, vagy csak túl sokat töprengek a dolgokon.

John Scalzi: Zoë története










Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni.. ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mintha összetörik a szíved...







Néha ördög, néha angyal, néha bevonnád arannyal.
Néha szurok, meg toll kéne, hogy azt kenjed a képére.
Néha hívod, néha bánod, hogy meglátta a napvilágot.
Néha megtipor a lába. Néha büszkén nézel rája.
Néha vonz, és néha taszít, ragyogása néha vakít.
Néha vár, és néha várat. Néha birtokolhatsz százat,
Néha száz vesz birtokába, néha csak egy ejt fogságba.
Néha ostoba az arca - néha ez csak álca rajta.
Néha sír, és néha kacag, néha boldog dalra fakad,
Néha mérges, néha fáradt. Néha kincse a világnak.
Néha átok, néha áldás. Néha egy néma kiáltás,
Néha sátán, néha Isten, néha rájössz párja nincsen

Márai Sándor - Milyen is vagyok?







Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Őri István: Döbbenés







Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem







Nézz a tükörbe, és döntsd el, tetszik-e, amit látsz.

A pletykafészek c. film







Nincs annál könnyebb, mint ítéletet mondani az emberekről. Nincs nehezebb, mint helyesen megítélni őket.

Hollós Korvin Lajos: Komédiások







Nincs ki úgy ölelne,
oly gyengéden, mint te.
Sóhaj szakad bennem,
béke, megnyugvás.
Nincs nap és nincs este,
ne veled ébredne
s szunnyadna el a vágy.

Helen Bereg: SÓHAJ...







"Nincs szégyellnivaló az életben. Csak a gyávaság szégyenletes, mellyel az ember nem tud adni
vagy nem mer elfogadni érzéseket. "

Márai Sándor







A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.

Soren Aabye Kierkegaard







-


A nő a gyötrelem és a szenvedés forrása, ugyanakkor az örömé és a szépségé is. Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzá a kulcsot, sohasem tudja mit nyit ki, a pokol vagy a mennyország kapuját.

Kolozsvári Grandpierre Emil







A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

Henri Frédéric Amiel







A nő átmeneti lény az ember és az angyal között.

Honoré de Balzac







A nő barátait elfelejti, szerelmeit soha. A férfi szerelmeit elfelejti, barátait soha.

Hamvas Béla: A láthatatlan történet







A nő boldog s mindent elér, amit csak kívánhat, ha a férfit elbűvöli.

Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta







A női test egyszerre lágy harmat és hullázó óceán. Érzékeny virág, és harmóniákat magába rejtő hangszer. A női lélek olyan, mint a csillagos égbolt, millió csillag ragyogja be, de ha felhők takarják nem láthatod őket. A nőt kevés férfi ismerheti igazán, de akinek megadatik, csak az lehet igazán boldog. Mikor megnyílik a nő egy férfinek, a férfi olyat tapasztal, mint még soha. Minden nőnek saját csillagos égboltja rejlik lelkében, saját csillagképekkel, melyet nem megfejteni, hanem elfogadni lehet. Leheveredni a nő lábai elé, hagyni, hogy feltárja lelke harmóniáit, és élvezni e végtelen dallamos ajándékot. A teste ekkor virágzik ki az elfogadástól, és lágy szellőben ringatózva táncol.
Teste igazán csak lelkével együtt ajándék, kincs, melyet nehéz megkapni, de könnyű elveszíteni. Küzdeni nem lehet érte, csak megérdemelni. Ezért vigyázzon rá minden férfi, kit egyszer elöntött egy ilyen óceán, mely átjárja minden részét, behatol legrejtettebb zugaiba, de kimosni onnan semmi nem tudja.

Szeréni S. Péter







A nők a házasságban felszabadulnak, míg a férfiak feláldozzák a szabadságukat.

Kant, Immanuel







A nők annyira vágynak a kedvességre,
hogy időnként szexre is hajlandóak érte...
A férfiak annyira vágynak a szexre,
hogy időnként kedvességre is hajlandóak érte...





A nők és a férfiak egymás kiegészítői. Ez azt jelenti, hogy egymás ellenpontjai vagyunk, mindazzal a konfliktussal, amit ez jelent, de ugyanakkor kiegészítjük egymást. Egy nőben megvan a melegség és az elfogadás, ami áldott nyugalmat jelent mindazokkal az éles támadásokkal szemben, amelyek a világban érik az embert.

Mary Jo Putney: Tánc a szélben







"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor
szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."

Rippl-Rónai József







A nők időnként olyasmit tesznek, hogy az ember csak áll és bámul. Egész életedben próbálkozhatnál, bizonyos dolgokban mégsem volnál képes olyan könnyedségre, mint ők. A lelkük mélyén valahogy könnyedek. A lelkük mélyén.

Alessandro Baricco







A nők nem szeretik sem a bólogató kiskutyákat, sem az ordító majmokat. Azt szeretik, ha csendben lépked mellettük a tigris.







Nők között barátság
Egy napon a feleség nem jött haza, a férj megkérdezte hol aludt, a felesége azt válaszolta,hogy az egyik barátnőjénél. A férj felhívta a 10 legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.
Férfiak között barátság:


Egy napon a férj nem jött haza este, a felesége megkérdezte hol aludt, a férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál. A felesége felhívta a 10 legjobb barátját, 8-n igazolták, hogy ott aludt, 2-en hogy még ott is van.







A nők mosolya elfelejteti, hogy a tavasz rövid.

Li Taj-po







Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!

(Postás Bálint)







A nők odavannak a matekért. Elosztják életkorukat 2-vel, megkétszerezik a ruhák árait, és legalább 5 évvel toldják meg legjobb barátnőjük életkorát.

Marcel Achard







A nők tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.

Jókai Mór







A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (...) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. - Lelkének édessége földi üdvösségünk.

Gárdonyi Géza: Bibi







A nő olyan, mint a lant, amely csak annak szolgáltatja ki titkait, aki jól tud játszani rajta.

Balzac

Amikor szeretnek minket a nők, mindent megbocsátanak nekünk, még vétkeinket is; amikor nem szeretnek minket, semmit sem bocsátanak meg nekünk, még erényeinket sem.

Balzac







A NŐ - Zorán



Dalszöveg

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig -- a nő

Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem
Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem
És a tolvaj s az áldozat egyformán ő
Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig -- a nő

Ő, akin nem látok át
Egyik mosollyal csal
Másik sóhajjal vall
Ő élvez minden csatát
És ha vesztésre áll
Kész egy újabb szabály

Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre


Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne
Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető
Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig -- a nő

Ő, akit sodor a tánc
Milyen irányba lép?
Mikor mondja, elég?
Ő, kit a jövődben látsz
Aki karjába rejt
Aztán kétségbe ejt

Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse
Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte
És ha megkapod, attól csak a hiánya nő
Vele betelni nem tudsz
Mert ő az a lány, az az örökké asszony -- a nő







A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.

Denis Diderot







A nő, aki ősi, lényegi női minőségét éli, hívogat.
A férfit hívja, be a puha fészekbe. Haza.
A Szerelem megnyugtató, meleg, tápláló, életteli ölelésébe.
Hívogatni csak finoman, gyöngéden, ártatlan bájjal, nagylelkűen, kitárt karral, teljes bizalommal és odaadással lehet.
A sérülések ellen felhúzott védelem feladásával.
A hívogatás elfogadása bátorságot igényel. Férfierőt.
Hogy az ismeretlenen átkelve elfogadja az Ajándékot.
Hogy korlátait túllépje. Hogy a biztonságot jelentő határt elhagyja.
Hogy akarjon és merjen osztozni idejében és terében a Nővel, és megtapasztalni az Egységet.
És akkor, megérkezik.
A szerető Nő karjaiba, az Otthon melegébe.
Oda, ahová mindig vágyott és ahol most végre megpihenhet.
Hazatért.

Seren Bertrand







A nő akkor válik nővé, ha van mellette egy igazi férfi, aki engedi, hogy a nőiesség felszabadulhasson. A nő akkor lesz nő, amikor érzi a szeretetet, és az érzelmi biztonságot, amit a férfi ad. Ekkor kinyílik nőiessége, mint egy csodás virág. A nő akkor boldog, ha szeretik és ezt viszonozva szerethet. A nő annyira nő, amennyire férfi a férfi, aki mellette van. Egy nőt nem ragyogtatsz minden nap, nem is vagy igazi férfi!







A nő boldog s mindent elér, amit csak kívánhat, ha a férfit elbűvöli.

Lev Tolsztoj







Nőként gyakran mondogatod,hogy ne csak a külsődet, a lelkedet is szeressék.
Azt aki vagy. Nem elég a neked szánt figyelem-mintha a tested nem te lennél-,
többet akarsz... De hát ember, hogyan tudna a másik szeretete a lelkedbe hatolni,
ha már eleve gátat szabsz neki?!
Ne csak nézz, láss is!

A. J. Christian: A Teljesség Tekintete - A nem törött tükre







A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (...) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. - Lelkének édessége földi üdvösségünk.

Gárdonyi Géza: Bibi







"A nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak. A legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű. Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára."










NŐKRŐL SZÓLÓ IDÉZETEK - Válogatás


A nő a természet bájos tévedése
(John Milton)

A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
(Rippl-Rónai József)

"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "
(Pedro Calderón)

"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. "
(Richard Wagner)

"A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe. "
(Denis Diderot)

A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.
(Soren Aabye Kierkegaard)

Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit "valakinek el kell végezni", ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.
(Márai Sándor)

Még nem született dicsérő könyv olyan asszonyról, aki hagyta éhezni férjét és gyermekit, miközben a világ leghasznosabb találmányát felfedezte, könyvet írt, művészi alkotást készített vagy éppen filozófiai téziseket alkotott.
(Anna Garlin Spencer)

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.
(Henri Frédéric Amiel)

A nő az a fajta bestia, akit ha akarsz sem tudsz legyőzni. Mindig okosabb nálad, és nincs ami megállíthatja, ha nem vigyázol vele. Nem tudod lebeszélni, mert úgyis többet beszél nálad. Nem tudod szexszel meggyőzni, mert az valójában neked kell - a nőnek a szex megoldás, neked eszköz. Nem tudod megverni, mert akkor a legerősebb, ha a gyengéit használja pajzsnak. A nő legyőzhetetlen."
(Bandee, Byron)

"A nő átmeneti lény az ember és az angyal között."

Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret.
(Jókai Mór)

"Nők nélkül élni nem lehet, és nem is érdemes!
(Postás Bálint)







A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az ,,egész testében", hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az ,,erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő ,,erogén zónája": a lelke.

Müller Péter







Nő nélkül mi, férfiak, hajléktalanok vagyunk. Manapság megtanulunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.

Müller Péter: Isten bohócai







A nő, olyan, mint a macska. Csak annak dorombol, aki simogatja...







A NŐ, - szépség,
úszó, lágy folyam!
Teljesült ár és valóság,
fodros, csipkés szövet,
megannyi különös érzet!

A NŐ, - mély kút,


erő és igazság
érzelmek közé hintve!
Báj, hűség, pecsét és titok.

A NŐ, - vadság
és gyönyör zabolátlan árja!
Oltatlan hőforrás, szenvedély
odaadás és ragaszkodás.
Feltárult titok annak, ki ért hozzá...!

Rajnai Lencsés Zsolt:Áradozás - részlet







"A nő szíve örvény, melynek mélyét senki sem ismeri. Ingatag, mint a tenger hulláma."

William Shakespeare







A nő szívét ki ismeri?
Ezer csodával van teli.
Ma még csalfán kacér veled,
Holnapra mindent elfeled.
Ma még tiéd, holnap kié?
Mindenkié, és senkié.
Ezer titokkal van teli.
A nő szívét ki ismeri?

Gábor Andor: Dalszöveg







A nő a természet bájos tévedése.

Milton, John







"Nő vagyok és anya.
Néha angyal vagyok, néha az Ördög maga.
Néha szomorú vagyok,néha boldog,
néha jólesnek romantikus dolgok.
Néha álmodozom,néha félek,
néha kislány vagyok, ábrándos lélek.
Néha erős vagyok,néha meg gyenge,
néha ártatlan kinek tiszta a lelke.
Tehát nem holmi Barbi baba,
hanem büszke Nő vagyok és Anya."







Nő vagyok. Nem tudom, hogy mit akarok, de megőrülök, ha nem kapom meg.







A nő valóban csodálatos!
Olyan erő birtokában van, melyekkel ámulatba ejti az embert.
Képes kezelni a gondokat és nehéz terheket hordozni.
Magában tudja tartani boldogságát, szeretetét és véleményét.
Mosolyog, mikor sikoltani szeretne.
Dalol, mikor sírni volna kedve, sír, mikor boldog és nevet, mikor fél.
Harcol azért, amiben hisz.
Kiáll az igazságtalansággal szemben.
Nem fogadja el a »Nem«-et válaszul, ha tud egy jobb megoldást.
Átadja magát, hogy családja gyarapodhasson.
Elviszi a barátját orvoshoz, ha fél.
Szeretete feltétel nélküli.
Sír, ha gyermekei győzedelmeskednek.
Boldog, ha barátai jól vannak.
Örül, ha születésről vagy esküvőről hall.
Szíve összetörik, ha közeli rokona vagy barátja meghal.
De megtalálja az erőt, hogy elboldoguljon az élettel.
Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthat egy összetört szívet.
Csak egyetlen hibája van...elfelejti, mennyire értékes...

Márai Sándor: A nő







Nyár óta vártam valamire, és nem tudtam, hogy mi az, amire várok. De vártam. Vártam reggel, és vártam este, és vártam éjszaka és mindig, mindig. Aztán tegnap reggel éreztem, hogy eljött az idő. Felöltöztem ünneplőbe, és följöttem ide a hegyre, mert éreztem, hogy ide kell jönnöm. Hogy azért éltem eddig, hogy ide jöhessek. Érted? És téged találtalak itt... És megértettem, hogy minden azért volt, hogy téged találjalak itt. Azért éltem, egyedül csak azért. És megfeledkeztem arról, ami volt, ami van.
Megborzongott. Hozzásimult. Vacogva, dideregve.
- Hiába. Nem tehettem mást, így kellett legyen. Ugye nem haragszol rám?
- Ugyan - mondta a fiú, és nevetett. De nevetésének hamis csengése volt. Erőltetett volt a nevetése.
A leány szemei végigjárták a barna férfiarcot. Végigtapogatták, végigsimogatták, apróra, mintha minden részletét be akarnák szívni magukba.
- Nem lehetett másként - mondotta halkan -, így kellett legyen. De ha te meghalsz, én is meghalok. Azért éltem, hogy megtaláljalak, s hogy megtaláltalak, meghalunk mind a ketten.
Nem hagylak el többet soha-soha, érted? Soha!
Forró suttogásba fulladt a hangja. Görcsös öleléssel húzta magához, csókjaival mintha a vérét akarta volna kiszívni, csupa lázas szenvedély volt, csupa vad szeretnivágyás...

Wass Albert: A funtineli boszorkány







A nyelv a nők kardja; nem is hagyják megrozsdásodni.





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Fókuszban a nő 2.
  2019-04-27 18:00:31, szombat
 
 











FÓKUSZBAN A NŐ 2.









"Egész életemben csak nőktől kaphattam meg azt a fényt
és melegséget, ami nélkül nem tudtam volna élni."

Popper Péter







"Egy asszony csak akkor elégedett teljesen,
ha legalább tíz évvel fiatalabbnak néz ki, mint a saját lánya."

(Oscar Wilde)







Egyáltalán mi az a "jónak lenni"? Ki az, aki kimondhatja erről a végső szót? Ki állítja fel az irányelveket? Ki alkotja meg a szabályokat? Bizony mondom: te magad szabod meg a szabályokat. Te magad állítod fel az irányelveket, és te magad döntöd el, jól cselekedtél-e; hogy jól cselekszel-e. Te vagy az egyetlen, aki eldönti, Ki és Mi Vagy Valójában és Ki akarsz Lenni. És te vagy az egyetlen, aki megítélheti, jól cselekszel-e.

Neale Donald Walsch: A teljes beszélgetések Istennel







Egy csók többet mond minden szónál.







Egyetlen mosolyod
nem kerül semmibe.
Hagyd, hogy aki kapja,
boldogan elvigye!
Ha jól esett kapni,
biztos tovább adja,
sok-sok emberé lesz
szíved kis darabja...



Aranyosi Ervin: Ajándékmosoly







Egyetlen dolog van, ami a szenvedélyt életben tarthatja: a vágy,
ami elhatározássá kell, hogy váljon - hinned kell, hogy sikerülni fog!

Ayrton Senna










Egyetlen szó. A legszebb, a legdrágább. Szeretnéd kimondani. De nem lehet. Leírod, sokszor próbálgatod. Már majdnem elküldöd, aztán mégis, meggondolod. Nem küldöd. Mert érzed, hogy nem lehet. Ezt a szót, ezt az egyet, ezt az egyetlent nem lehet. Nem szabad. Nem szabad a leírt betűkre bízni, nem szabad így elküldeni, nem lehet így átadni. Csak szóban. Csak személyesen. Mert a leírt szó nem azonos a kimondott szóval. Mert csak attól válik teljessé, élővé, hogy a szemébe nézel, és úgy mondod ki. Neki. Lehet, hogy éveket kell várnod erre a pillanatra. De megéri. Mert a legcsodásabb pillanat lesz az. Attól a szótól, attól a szempártól, attól az érzéstől. Amit ez a szó elmond.

Csitáry-Hock Tamás‎: Van egy szó










Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.

Alexandra Penney







EGY FÉRFI TOLLÁBÓL:


Ahogy öregszem, egyre inkább az 50 feletti nőket értékelem. Csak néhány példa, hogy miért:

- Egy 50 feletti nő sosem ébreszt fel az éjszaka közepén, hogy megkérdezze: Mire gondolsz,
drágám? Fütyül rá, mire gondolsz.

- Ha egy 50 feletti nőnek nincs kedve meccset nézni veled, nem ül oda melléd nyavalyogni. Csinál helyette valami olyat, amihez kedve van. Általában valami sokkal értelmesebb dolgot. - Egy ötvenen túli nő már elég jól ismeri önmagát ahhoz, hogy tudja, ki ő, mi ő, mit akar és kitől.

- Kevés olyan 50 feletti nő akad, akit érdekel, hogy mit gondolsz róla vagy arról, hogy mit teszel.

- A nőknek 50 felett tartása van. Ritkán fordul elő, hogy jelenetet rendeznének az operában vagy egy elegáns étterem kellős közepén. Na persze ha megérdemled, gondolkodás nélkül lelőnek, főleg ha esélyt látnak arra, hogy megúszhatják.

- Az idősebb nők nem bánnak szűkmarkúan a dicséretekkel, gyakran akkor sem, ha nem érdemled meg. Tudják, milyen érzés, amikor az ember nem kap elismerést.

- 50 felett egy nő elég magabiztos ahhoz, hogy bemutasson téged a barátnőinek. Egy fiatalabb nő gyakran még a legjobb barátnőjét is hanyagolja, ha partnere van, mert nem bízik meg a fickóban.

- Egy ötvenen túli nőt abszolút nem érdekel, hogy tetszenek-e neked a barátnői, mert tudja,
hogy azok sosem árulnák el őt.

- A nők a korral természetfeletti képességekre tesznek szert. Egy 50 feletti nőnek sosem kell
meggyónnod a bűneidet. Úgyis mindig tudja.

- Egy 50 feletti nőnek jól áll a tűzpiros rúzs. Ugyanez már nem mondható el a fiatal lányokról vagy a transzvesztitákról.

- Ha eltekintesz attól a néhány apró ránctól, egy 50 feletti nő sokkal szexisebb, mint fiatalabb nőtársai.

- Az idősebb nők egyenesek és őszinték. Azonnal a szemedbe mondják, hogy mocsok disznó vagy, ha úgy viselkedsz! Nem kell törnöd a fejed, hányadán is állsz velük.

Igen, számtalan okból dicsőíthetjük az ötvenen túli nőket. Sajnos ezt fordítva már nem lehet elmondani. Minden ragyogó, okos, ápolt, szexis 50 feletti nőre jut egy kopaszodó, pocakos őskövület sárga nadrágban, aki bolondot csinál magából valami 25 éves kis pincérlánnyal az oldalán.







Egy igazi nőnek nincs szüksége ideális testsúlyra és modellalkatra ahhoz,
hogy vonzó legyen. Ami igazán számít: a mosoly, a báj, a mágikus pillantás,
a kisugárzás, a személyiség és mindenekelőtt az önbizalom!










Egy igazi nő nem féltékeny...

Egy igazi nő nem féltékeny, hanem féltő. Nem kételkedik, hanem magabiztos.
Tud érinteni és tudja értékelni az érintést. Egy igazi nő vár, nem elvár.
A szemével, a mosolyával, az egyéniségével hódít. Egy igazi nőben van tartás.
Egy igazi nő a férfi számára nem probléma, hanem megoldás mindenre.







Egy igazi nőnek nincs szüksége ideális testsúlyra és modellalkatra ahhoz,
hogy vonzó legyen. Ami igazán számít: a mosoly, a báj, a mágikus pillantás,
a kisugárzás, a személyiség és mindenekelőtt az önbizalom!







Egy igaz Nő tudja, hogy minden mulandó, ezért nincs sok barátnője.
Ismeri önmagát, és szereti is, amit csinál, de mindig többre vágyik.
Egy embert szeret, amíg tudja, addig szereti. Minden csalódás után
képes talpra állni, tudja azt, hogy a világban csak magára számíthat.
Egy nő csodálatos, gyengéd, törékeny. Mutassatok nekem olyan
élőlényt, aki kisírt szemmel, és kócosan is képes mosolyogni a világra.







Egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.
Sok ember él egy asszonyban, és a nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány
és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági
vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt,
Királynő, egy Istennő, azon kívül lelki társ, jóbarát és pszichológus.
Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát. Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell
úgy tennie, mintha fölnézne rá. Tudja, mi a férfiönérzet és férfihiúság, a férfi
ész és férfi butaság. Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.
Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és
bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind
a hét törpe szerelmes volt. Társa a férfinak. Harcostársa.
Bajtársa. Sors-, s lelkitársa. Cinkosa







Az egyik jele annak, hogy jól tudsz bánni az emberekkel,
az, ha nem hagyod, hogy elrontsák a kedved.

Andrew Matthews







Egy mosoly mindent képes megváltoztatni. Egy egész életet.
Sőt, kettőt. Két emberét. Azokét, akik egymásra mosolyognak.

Csitáry-Hock Tamás: Mosolyhíd







Egy NŐ gyönyörű alakkal tökéletes egy éjszakára,
De egy NŐ, gyönyörű lélekkel tökéletes lesz egy egész életre!










Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.

George Bernard Shaw







Egy nő nem attól lesz különleges, hogy magára ölt egy álarcot, ami a tökéletes képet
festi le róla, hanem attól, hogy változik. Folyamatosan. Tanul a hibáiból, ha kell,
elköveti őket újra, csak hogy megtanulja, mi is a járható út. Bár ezerszer megtörték már,
mindig képes ugyanúgy, tiszta szívvel szeretni, hiába mondja az ellenkezőjét. Amint
felállt az előző csalódásból, megújult erővel megy tovább és tovább, amíg célba nem
ér. Mert célba fog. Egy nő, még ha úgy is érzi, elbukott, akkor is tudjon emelt fővel
távozni onnan, ahol csatát vesztett. De igazán különlegessé az teszi, hogy magabiztos,
nem zárkózik el a ismeretlentől, viszont csak akkor nyílik meg, ha érdemes. Nagyon is
jól tudja, mit akar és azzal is tisztában van, hogy megérdemli, ahogy minden nő azt,
hogy különlegesnek érezze magát, mert bizony az!

/VV Annamária/







Egy nő ragyogjon, és rögtön gyönyörű lesz, akárhogy is nézzen ki. Ennyi lenne.
Remegjen meg a világ, ha megjelenik, és meg is fog, mert azt, aki ragyog, észreveszik.
Nem tudnak elmenni mellette, nem is lehet, ugyanis sugárzik. Na ebből van kevés.
Hiszen mennyivel egyszerűbb széthisztizni a perceket, hogy de neked mennyire rosszul
áll az életed, és egyébként is milyen szerencsétlen vagy. Nos igen, az vagy, de ezen
csak te tudsz változtatni, semmi más. Gondold meg, hogy minek adsz energiát. Ne
etesd a gyengítő szörnyeket, inkább hagyd magad mögött őket, mintha nem is
léteznének. Hiszen nem is léteznek. Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan
lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, ugyanis minden a te kezedben van.

Oravecz Nóra




>m"




Egy nő szép alakkal tökéletes egy éjszakára, de egy nő szép lélekkel tökéletes egy életre.










Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a
frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a
szívhez, ahol a szeretet lakozik.

Audrey Hepburn







Egy ölelés ideális ajándék.
Mindenkire illik a mérete,
és senki se ellenzi, ha tovább adják.

Hugó Ball







Egy ötgyermekes kanadai anyuka nyílt levelet tett közzé a Facebookon - és mostanáig több mint egymillió lájkot és 247 ezer megosztást kapott -, mert megalázónak érezte, ahogy a strandon bántak vele. Beszámolója szerint két fiú és egy lány a striás hasán élcelődött feltűnően, és még felé is rúgtak, pedig ilyesmit egyszer sem kellett átélnie az elmúlt 13 évben.

"Sajnálom, hogy a hasam nem lapos és feszes. Sajnálom, hogy striák borítják. Azt viszont NEM sajnálom, hogy a testem világra hozott és táplált 5 egészséges, okos és csodálatos gyermeket. Sajnálom, hogy a 33 évem és az 57 kilóm látványával megbántottalak titeket, amire ti gúnyolódással, mutogatással reagáltatok. Én azonban felszegtem a fejemet, úgy tettem, mintha nem sértettetek volna meg, a hazaúton azonban végig sírtam a kocsiban. Köszönöm, hogy tönkretettétek a napomat! Az olyan emberek, mint ti, teszik a világot gyűlöletessé. Nem tudok segíteni, csak sajnálom azt a nőt, aki egy nap a ti gyerekeiteket szüli majd meg, és válik undorítóvá a ti szemetekben, mivel a teste jócskán megváltozik a terhesség és a szülés nyomán. Csak remélni tudom, egy nap belátjátok, hogy a hegeim olyanok, amire büszkének kell lenni, nem pedig szégyellnivalók" - áll Tannis levelében.

Forrás: nlcafe.hu







Egy ruha legyen mindig elég szűk ahhoz, hogy lássák nő vagy,
de elég bő is, hogy értsék egy hölgy.

Edith Head.







Egy ruhában mindig a nő a legfontosabb. A ruha nő nélkül mit sem ér.


Coco Chanel: Tish Jett - Mindig sikkesen!







Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat, az álmait, mindazt amiért és akiért élni,
küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad, egy gyönyörű
gondolat, ami akár a jövőnk is lehetett volna.







Egyszer majd nem tűnik el, egyszer majd marad. Ne ragaszkodj hozzá, akármennyire
is megérint. Mert lesz, amikor a semmiből kerül elő. Meglátod, és nem érted. Nem érted,
hogy eddig hogy gondolhattad, hogy az életed teljes - soha nem volt az. Az a tekintet
teszi azzá, amelyik úgy néz rád, hogy elhiszed, valójában tényleg nincs lehetetlen. Az,
ami minden kaput megnyit előtted csupán azzal, hogy hitet áraszt. Van ilyen. De tudni
kell elengedni. Meg kell tanulni bízni abban, hogy amikor el kell jönnie el fog jönni. Ha
ő, akkor ő, ha nem, akkor nem. De legalább az élet minden alkalommal bizonyítja,
hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak. Teljesen
mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az számít, hogy
legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és add azt, amire szüksége
van. Tudod. Ha hozzád van kötve, akkor úgyis visszatér...

Oravecz Nóra







Egy színpadon állsz, hol a sors gyújt fényt, hogy kezdődjék a játék.
Még íratlan lap vagy, de írna rád sok férfi már, csak várj még.

(Oscar Hammerstein)










Az elegancia az egyetlen szépség, mely soha nem fakul.


Audrey Hepburn







Az elegancia nem külső tulajdonság, hanem a léleknek az a része,
amelyik látható a többi ember számára.

Paulo Coelho: Paulo Coelho







Elfogadtam a jót, amikor jött, és a rosszat is ugyanúgy. Tudtam, hogy
idővel elmúlik mindkettő.

Sarah Dessen: Figyelj rám!







Elgondolkodtam, mi is vagy nekem..
- A napom, az éjem, az álmom,
A rebbenés a szempillámon,
A dobbanás a szívemben,
Az ujjongás a lelkemben,
A szellő ami megsimít,
Az öröm ami felderít,
A napsugár, mely melegít,


Csillagvarázs, mely felhevít,
Az izgalom, mikor várlak,
A boldogság, mikor meglátlak...
- Hát mindez vagy Te én nekem,
Mert Te vagy nekem a szerelem.
- Hát Te vagy az életem.

/Mi vagy nekem.../




>"




Eljöhet az idő, amikor úgy érzed mindennek vége... Pedig az lesz valójában a kezdet.

Louis L'Amour










Eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.


Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Bertók László: BOLDOGSÁG DAL







El kell fogadni azt, hogy a másik ember más, mint én. Lehet, hogy nem egészen értek
vele egyet, de segítem abban, ami pozitív benne, és nem azon lovagolok, ami negatív.
Nem formálhatjuk át a világot a magunk képére. Mindenkinek joga van a saját világához.
Tökéletes ember nincs - mert akkor nem a Földön lennénk.
A gyűlölet a szeretet megbetegedése. Le kell a gyűlöletet szerelni, mert az újabb
gyűlöletet, harcot szül, ami semmire nem vezet. Ezek kiselejtezett, elavult, hasznavehetetlen
dolgok, mert nem volt még háború, amelyet a győztes is el ne veszített volna. A Föld
egység. Ha az én nagylábujjam fáj, a fülem sem érezheti jól magát. Mindenkit arra tanítok,
hogy legyen önmaga, és betöltse, amire született. Szépen, jól, amennyire telik tőle.
És a szabály örök: aki kapni akar, annak előbb adni kell.
Adni nem könnyű. Tied csak a mű, nem pedig a gyümölcse...

Szepes Mária










Elképzeltem egy nőt

Elképzelek egy nőt, aki hiszi, hogy helyes, és jó dolog, hogy nőnek született. Egy nőt,
aki hálás a megtapasztalásaiért, és elmondja a történetét. Aki elutasítja azt, hogy mások
vétkét a saját testében, vagy életében hordozza. Elképzelek egy nőt, aki elismeri, hogy
a múlt hatással van a jelenre. Egy nőt, aki átlépett a múltján. Aki a jelenben gyógyult meg. Elképzelek egy nőt, aki szerelemmel viseltetik a saját teste iránt. Egy nőt, aki hiszi, hogy
a saját teste éppen úgy a megfelelő, ahogy van. Aki tökéletes forrásként ünnepli testének
ritmusait, ciklusait. Elképzelek egy nőt, aki úgy öleli magához szexualitását, mint saját magát.

Egy nőt, aki örömét leli önmagában. Aki erotikus természetét szégyen és bűntudat nélkül
éli meg. Elképzelek egy nőt, aki az Istennő testét, a saját teste változásaiban tiszteli. Egy
nőt, aki megünnepli évei gyarapodását és bölcsességét. Aki elutasítja, hogy értékes
életerejét testének és élete változásainak az elrejtésére használja fel. Elképzelek egy nőt,
aki belépett az emberi érzelmek teljes
birodalmába. Egy nőt, aki érzéseit tisztán és közvetlenül fejezi ki. Aki megengedi nekik,
hogy olyan lágyan vezessék őt, ahogyan a lélegzet. Elképzelek egy nőt, aki kimondja
az igazságot. Egy nőt, aki bízik a megtapasztalásaiban és kifejezi azokat. Aki elutasítja,
hogy mások gondolatihoz, felfogásához, vagy reakcióihoz alkalmazkodjon.

Elképzelek egy nőt, aki követi kreatív impulzusait. Egy nőt, aki eredetit alkot. Aki
elutasítja, hogy belső világában valaki más színeivel fessen. Elképzelek egy nőt,
aki önmagát saját istenei által jelöli. Egy nőt, aki az istenit önmagában, saját képmásában
képzeli el. Aki személyes spiritualitásán keresztül tájékozódik a mindennapokban.
Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy megadja magát
isteneknek, guruknak, magasabb erőknek. Egy nőt, aki mélyen alámerült saját belső
világába. Aki magának követeli, hogy impulzusaival, ösztöneivel harmóniában éljen.
Elképzelek egy nőt, akit érdekel a saját élete. Egy nőt, aki úgy öleli magához saját
életét, mint tanítóját, gyógyítóját és kihívását. Aki hálás a szépség és a kegyelem
hétköznapi pillanataiért.

Elképzelek egy nőt, aki saját életének az írója. Egy nőt, aki bízik a saját megérzéseiben,
amelyek megmutatják, hogy mi a jó az ő számára. Aki elutasítja, hogy életformáját
megváltoztassa azért, hogy az mások elvárásaival találkozzon. Elképzelek egy nőt,
aki részese a saját életének. Egy nőt, aki kreativitásának minden egyes kihívását
megtapasztalja. Aki saját maga érdekében tisztán és erővel cselekszik.

Elképzelek egy nőt, aki ravaszul bánik a magánnyal. Egy nőt, aki önmaga
rendelkezésére áll. Aki úgy választja ki barátait és szerelmeit, hogy azok képesek
legyenek elfogadni, ha egyedül akarlenni. Elképzelek egy nőt, aki nem alacsonyítja
le a saját életét azért, hogy mások jobban érezzék magukat. Egy nőt, aki minden
kapcsolatában évei, tapasztalata, és bölcsessége egészét adja.

Aki arra számít, hogy jelenlétével kihívást és áldást hoz mások életébe. Elképzelek egy
nőt, aki vállalja az egyenlőséget a párkapcsolataiban. Egy nőt, aki nem hiszi tovább,
hogy alacsonyabb rendű egy férfinál és szüksége van arra, hogy megmentsék. Aki
elfoglalja az őt megillető helyet az emberek közösségében.

Elképzelek egy nőt, aki elutasítja, hogy értékes életerejét a krízisek, és konfliktusok
támogatására használja. Egy nőt, akinek kapcsolatai mély elégedettségben és
nyugalomban telnek, anélkül, hogykihasználnák őt. Aki törvényszerű ügyességgel
választja meg barátait és szerelmeit, akikkel az élet kihívásain áthajózik. Elképzelek
egy nőt, aki a nőt tiszteli saját életében. Egy nőt, aki az asszonyokkörében ül.
Aki emlékezteti magát, az igazságra amikor az feledésbe merül.

Elképzelek egy nőt, aki feladta az intellektuális biztonság és a jóváhagyás iránti
vágyait. Egy nőt, akinek minden cselekvése, kiejtett szava erőteljes közléssé válik.
Aki fenntartja magának a jogot, hogy igazabbá tegye a világot. Elképzelek egy nőt,
aki a tudásban és önmaga szeretetében kiteljesedett. Egy nőt, aki hűséget fogadott
saját életének és képességeinek. Aki minden mást figyelmen kívül hagyva
hű marad önmagához.

Képzeld el, hogy Te vagy ez a nő!"

Patricia Lynn Reilly







Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet
elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és
fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

Wass Albert: A funtineli boszorkány







Az ember állandó útkeresésben van. Sok kudarc éri, de sok apró kis öröm is. Ezeket
az örömöket kell megtalálni, ezek adják a boldogságot. Nem hiszek a rózsaszín
lebegésben, tudatosan kell ezeket a picike örömöket felfedezni.

Geszler Dorottya: Csevegéseim







Az ember egy hiszékeny lény. Esélyt ad az utolsó után is, szeret, ha százszor
összetörik is, megbocsájtja a megbocsájthatatlant is... Képes hinni akkor is,
mikor százszor csalódott is már. Az ember a szívével, képes az eszét felülbírálni
újra és újra, és amíg erre képes, addig tud igazán szeretni...
Mert szeretni ésszel nem lehet, csak szívvel...







Az emberek akkor kiabálnak, ha a szívük távol van egymástól.
Akkor beszélnek rendesen, ha a szívük összhangban van a másikéval.
De ha két szív egyesül, egyáltalán nincs szükség szavakra.

Deepak Chopra: Mesteri útmutatás tanítványoknak







Az ember futhat, olyan gyorsan és olyan messzire, ahogy csak tud,
de az igazság az, hogy bárhová fut, önmaga elől úgysem menekülhet.

Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér










Az ember idővel mindenre rájön. Mit veszített, mit kapott,
mi erősítette meg, és hogy valójában ki áll mellette.







Az emberi élet leggyötrőbb vágya: minél többet összegyűjteni azokból a
mámoros pillanatokból, amelyekért érdemes élni. A boldogság keresése
kielégíthetetlen vágyunk, beteljesülésével véget és életünk.







Az emberek megmossák az arcukat, kezüket, de vajon hányan vannak azok,
akik minden nap megmossák a lelküket is?

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek - Emberszeretet







Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt...

William Somerset Maugham







"Az ember nem olyan, mint a képen az arca, mert a szíve és a lelke nem lehet rajta."

Ismeretlen










Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé,
hanem a szellem és a jellem.

Goethe







Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.


Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat.

Fuchs Éva: EMELT FŐVEL







Egy sebet be lehet kötözni, egy törött csontot sínbe lehet rakni, de ha nem törődnek az emberrel, azt nem lehet utólag helyre hozni.

Laurell Kaye Hamilton: Anita Blake, vámpírvadász c. sorozat








Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak.
Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott.
Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem.
Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne.
Így hát csak reménykedni tudok minden napban.







Ez az egy élet
adatott neked.
Keresd, hogyan nőhetnél tovább,
sose veszítsd el bátorságodat,
miközben utadon jársz!
Gyengeséged
váltsd erőre,
törött cserepeiből
alkosd újra életed.
Sose a múlt alapján
mérd a jövőt,
hagyd, hogy emlékké legyen,
s rád ragyog a jövő ígérete.

Linda E. Knight







Az élet arról szól, hogy élvezd! Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból! Élvezd a jelent! Bízz a jövőben! Becsüld meg az emlékeket! És vedd észre: az élet mindig megy tovább







Az élet álmok nélkül olyan, mint a kert virágok nélkül, a lehetetlen álmokkal teli élet viszont olyan, mint a művirágokkal teli kert...

Alessandro D`Avenia











Az életben soha ne magyarázkodj senkinek. A barátaidnak nincs szüksége rá, az ellenségeid úgyse hiszik el. A te saját életedben jogod van döntéseket hozni, mi az amit tenned vagy mondanod kell, akkor és úgy ahogy te akarod. Ha elrontod szerzel egy rossz tapasztalatot, ha pedig jól döntesz élvezheted. A lényeg, hogy sose add fel önmagad, hogy másoknak megfelelj. Az életed egyedülálló, csak a tiéd, élvezd ahogy te akarod!







Az élet csupa sürgető vágy: cselekedni, érezni, látni, tudni. A nő lelke csendes virágzás egy elsöprő forgószél közepén.

Charlotte Bronte







Életed során szív és ész rengeteg csatát vív. Az eszed mindig tudja mi volna a jó, mi lenne a helyes, ám a szíved minduntalan más utakon jár. Az ész mérlegel, értékel, viszont szeretni csakis szívvel lehetséges. Míg az ész mindig a könnyebb utat választja, a biztonságot, a járhatót, addig szíved kanyargós, akadályokkal teli utakra kalauzol. Bármily veszedelmes is, a kettő közül nem mindig választhatod a könnyebb utat, mert bár legyen az az út biztos, sosem fogja megadni azt a boldogságot, ahová szívedet követve jutnál el.

Golden Dawn













Az élet egy színpad melyen játszani kell, s ha könnyes a szemed akkor is nevetni kell.

Sasvári Georgina - Az élet







Az élet olyan, mint a füst. Elillan, mielőtt még igazán boldog voltál.

Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban







Az élet mindig kivárja a kritikus pillanatokat, hogy akkor teljes ragyogásában mutathassa meg a fényes oldalát.

Paulo Coelho: Tizenegy perc







Az élet pillanatokból áll. Igyekezz minden pillanatot átélni; az igazi győzelemnek ez a titka.

Elizabeth Kenny: Tükrön innen, tükrön túl







Az élet találkozásokból és elválásokból áll. Nap mint nap érkeznek új arcok az életünkbe, illedelmesen köszöntjük őket, van, aki csak néhány percig marad, mások hónapokra, és van olyan, aki egész életünkön át velünk lesz...

Cecelia Ahern: Bárcsak láthatnál







Az élet túl rövid - vagy túl hosszú - ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy ilyen pocsékul éljem le.

Paulo Coelho: Tizenegy perc




-


Az élet útja nagyon csodálatos. Soha nem könnyű, nagyon gyakran nehéz, de tele van örömmel, reménnyel és győzelemmel.

Norman Vincent Peale







Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.

Richard Wagner







Élned kell,hogy a szíved megtalálja a kapuját,
Zárt ajtók mögé még a nap sem kandikál.
Nem ereszti be fénylő sugarát,
S a szíved sötétségében,nem találja a fény sugarát.

Élned kell,hogy az élet szárnyaljon veled tovább,
S engedd,hogy megtaláljon a boldogság!
Engedd szabadjára a fantáziád,
S álmodd meg a lelked gazdag világát.

Éld át mennyi öröm,szeretet és boldogság vár rád,
Tárd ki a szíved,nyisd ki a boldogság kapuját.
Légy boldog s ne keresd a gondokat,
Minden rosszból tanuld meg a hasznosat.

Minden nap egy kezdődő új remény,
Minden elmúlt perc egy szerető szép emlék.
Élj s ragyogj mint egy napsugár,
Sugározd magadból a boldogság sugarát.

Minden vihar után kisüt a nap,
S ránk ontja a csillogó sugarakat.
Nézz fel az égre s köszönd meg a boldog napokat,
Adj hálát az égnek,hogy élsz és szabad vagy.

Éld meg,hogy szárnyalsz a széllel,
S szabadon és boldogságban élhetsz.
A remény egy kincs mely sohasem hal meg,
Éld a boldogságot s cserébe örökké a tiéd lesz.

Bodré Anikó: Élned kell







Élni annyi, mint szeretni. Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás...

Tatiosz /Vágó Gy. Zsuzsanna írói álneve?/







Én én vagyok. Te te vagy.
Nem azért vagyok ezen a világon, hogy az elvárásaid szerint éljek,
és te sem azért vagy ezen a világon, hogy az elvárásaim szerint élj.
Te te vagy, és én én vagyok.
Ha így egymásra találunk, az csodálatos.
Ha mégsem, akkor nincs mit tennünk.

Fritz Perls pszichiáter: Gestalt ima







Építettem egy falat magam köré, de nem azért, hogy kizárjak mindenkit, csak azért, hogy lássam ki szeret annyira, hogy megmássza...

Alyson Noel







-


Érett nő csak akkor lehetsz, ha már elengedted a félelmeidet. Már nem zavar az a néhány plusz kiló, ha a kihívásokat mosolyogva fogadod, ha úgy tudsz szeretni, ahogy csak tőled telik. Mert egy igazi, őszinte nő nem fontolgatja, hogy mennyit adjon, és kinek, hiszen tudja, hogy rengeteg van még ott, ahonnan ez jött, a lelke sosem örül ki. Csordultig van az élet szeretetével. Nem aggódik, ha valamihez nem ért, inkább mulattatja, hogy mások mennyit aggódnak a hiányosságaikon. Nem érdekli, hiszen tudja, hogy bizonyos dolgokban viszont ő a jobb. Ha már a csalódások nem törik össze, hanem leckének fogja fel, és emelt fővel magassarkúban tovább tipeg, és hagyja hogy a szél belekapjon a hajába, és elrepítse a gondokat.

A vérbeli nő tudja, hogy nincs lehetetlen, minden csak akarás kérdése. És hogy nincs olyan, hogy tökéletes. Tudja, hogy mikor veheti elő a kislányt, ami ott lakozik benne, és hogy mikor legyen maga Seherezádé. Szüntelen óv és kényeztet, de nem felejti el, hogy magát is szeretnie kell minden nap. Tudja, hogy nem kell állandóan erősnek lennie, hiszen az érzelmektől lesz valaki ember.

Tisztában van vele, hogy néhány dologra nincs magyarázat, és hogy neki semmit sem kell megmagyaráznia, hiszen ugyanolyan kötött, mint amennyire szabad. És csak ő dönti el, kihez köti magát, és kinek engedi, hogy sírni lássa, hogy az élete része legyen.

Egy igazi nő nem engedi, hogy bárki is átgázoljon rajta, mert elsétál onnan, ahol kevesebbet kap, mint amennyit megérdemel. Nincs szüksége megmentőre, mert erős, kitartó, önmaga hőse, de hagyja a férfit maga mellett hősnek lenni. Tudja, hogy nem kell mindig sminket viselnie, hiszen a szépségével tökéletesen tisztában van. És tudja, hogy akkor szép valaki, ha a lelkében nyoma sincs háborúnak. Ha már túl van néhány fontos leckén, és a többit tárt karokkal várja, hiszen azok fejlesztik. Elenged, szeret, ölel, bátorít, megvalósít, vagy egyszerűen csak élvezi, és tudja, hogy az Élet valójában szép. NŐnek lenni pedig csudijó.







Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a köztük lévő falakat jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia.

Adam J. Jackson: Az igaz szeretet 10 titka







ÉRZED?


Ha neked bajod van, én is szenvedek.
Ha te bánatos vagy, én is könnyezek.
Ha nincs mit enned, én is éhezek.
Hogyha bűnt követsz el, én is vétkezek.
... Mert tudd meg: téged nekem rendelt az ég
- Ezt érezned kell rég...







Az érzelmek a lélek színei; látványosak és csodálatosak. Amikor semmit sem érzel, a világ unalmassá és színtelenné válik.

William Paul Young: A viskó










Az érzelmek - mint például a szerelem - nem öregszenek meg a testünkkel együtt. Az érzelmek egy olyan világ részei, amit nem ismerek, de ebben a világban nincs idő, sem tér, sem határok.

Paulo Coelho: Brida





Az érzelmekről beszélni nehéz. Megfogalmazni, amit magadban, belül érzel. Szavakba önteni szeretetedet, fájdalmadat, örömöd, bánatod, vágyaid és félelmeid, mindezt úgy, hogy megértsék, átérezzék, és veled együtt örüljenek, vagy sírjanak. Az érzelmek kimutatásával sebezhetővé válsz, mert olyan dolgokat árulsz el, melyek a lényed belsőjéhez tartoznak, s csak Te tudsz róla...
Gyakran saját magad is meglepődsz, és nem tudod kimondani senkinek. Szeretnéd, de nem megy. Megvannak a szavak, megvannak az érzelmek, de egyszerűen nem tudsz kapcsolatot teremteni a kettő között, hogy az kifejezze a hangulatodat.
Máskor azért nem mered elárulni, mert félsz a reakciótól. Vajon milyen következménye lesz annak, ha Te kimondod gondolataid? Ez hogyan fog hatni a későbbi kapcsolatotokra? Hogyan, és mikor mondd meg? Nehéz döntés... de sosem szabad elhalasztani a megfelelő alkalmat, mert ha nem mondod el, nem mutatod ki; talán mindig bánni fogod.
Az igazi barátaid sosem fognak kinevetni, gúnyolni, vagy megalázni. Sosem csúfolnak a könnyeidért, és sosem beszélnek ki a hátad mögött, mert egy napon nekik lesz szükségük rá, hogy meghallgasd őket, még akkor is, ha oly nehéz összepárosítani a szót az érzelemmel.

(ismeretlen)







Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.



Paulo Coelho







Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.



Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Petőfi Sándor Fa leszek ha...


Szeleczky Zita: Fa leszek, ha fának vagy virága

Link








Fáj a lét, a létezés,
A lefekvés és az ébredés.
Fáj a múlt és fáj a jelen,
mindez azért, mert nem vagy velem.

Meg Cabot: Heather Wells rejtélyes esetei







Fáj, hogy mással vagyok és közben néha mégis rád gondolok...
Fáj, hogy még az emlékek visszatörnek...
Fáj, hogy mennyit szenvedtem érted...
Fájnak a percek az órák és a napok...
Fájnak mert nem tudom feledni hiába akarom...







Fejem lehajtom puha párnámra,
S csukott szemmel, szép csendben, várok, az álomra.
Tudom az álom nem más mint hazugság,
Mégis olyan jó azt hinni, hogy valóság.
Szeretnék a valóságtól messze lenni,
Sosem szeretnék felébredni.
Míg álmodom nem tudom, hogy létezem,
Egy másik valóságba élem életem,
Hol boldogabb vagyok, gondjaim nincsenek,
Illúzió az egész, és tudom, egyszer felébredek.
Életem folytatódik, a gondok megmaradnak
Viszont az életben legalább a barátaim megvannak.
A barátok segítenek gondjaimat megoldani,
A rossz élményeimet elfeledni,
Napjaimat szebbé tenni,
De legfontosabb: Önzetlenül Szeretni!
A barátaim "minden helyzetben" mellettem állnak
De csak a rosszban mutatkozik meg, kik azok akik mélyen a szívembe látnak.







A feleség jó későn tér haza bevásárló körútjáról és mit tesz Isten, in flagranti találja férjurát egy ifjú hölggyel. Óriási patália, asszony előrángatja a bőröndöt és röpke csomagolás után épp elviharozna, amikor a férje megállítja:
- Csak egy szóra drágám! Mielőtt elmész, szeretném, ha meghallgatnád, hogy is történt ez a dolog.
Jövök hazafelé a kocsival, amikor az út mentén megláttam ezt a hölgyet, elgyötörve, fáradtan, csapzottan. Hazahoztam és összeütöttem neki egy vacsorát abból a húsból, amit te a hűtőben hagytál, mert elfelejtetted megsütni. Egy szétázott szandál volt a lábán, úgyhogy odaadtam neki az egyik, még teljesen jó cipődet, amit csak azért nem hordasz, mert állítólag kiment a divatból . Fázott, úgyhogy ráadtam azt a pulcsit, amit a születésnapodra vettem, De sohasem hordtad, mert nem tetszett a színe. A nadrágja is átázott, úgyhogy adtam neki egyet a tieidből, ami még teljesen jó, csak te már kinőtted. Ezután, mikor menni készült, még visszafordult az ajtóból és megkérdezte:
- Mondd, van még valami, amit a feleséged már nem használ?
- És megmutattam neki... Hát, így történt, drágám..







Felhagytam a félelemmel. Azzal, hogy mások mondják meg mire vagyok képes. Honnan is tudnák ŐK, amikor még én sem tudom? Honnan is tudhatnám, amikor minden nap egy meglepetés, egy új ablak a világra?

Megváltoztatta már az életedet egy mosoly, egy szó, egy mondat, egy mozdulat? Érezted már, hogy eljött a te pillanatod? Ki mertél lépni az árnyékból a fénybe? Volt merszed hozzá? Miért ne tehetnéd meg újra? Miért kellene AZOKNAK hinned, akik azt mondják, ne csináld. Szerintem vágj bele, kezd el, legyél te az első!

Még akkor is, ha senki nincs aki biztatna... ne felejtsd el, te mindig ott vagy magadnak.
Te vagy, akire mindig támaszkodhatsz. Egyszeri, különleges és megismételhetetlen! Még ha félsz is néha, akkor is bátor vagy! Hidd el, hogy a legtöbb ember nem jut el a megvalósításig. Mert félnek.
Mert a kényelmes jobb. Mert a posvány jobb.

De kérdem én: ez élet?

Ez élet, hogy minden nap úgy kezded a napot, hogy nem vársz tőle semmit?
Hogy nincs kedved kimászni az ágyból mert tudod, hogy nem vár rád semmi jó?
Semmi különleges, semmi meglepő?
Miért vagy ebben olyan biztos? Miért nem hiszed el, hogy rajtad (is) múlik?
Miért törődsz bele abba, hogy nincs jobb, hogy nem lehet jobb?
Ha teszel érte lehet!
Ha megpróbálod változtathatsz!
És mi történik, ha nem sikerül?
Semmi.
És mi történik, ha másodszorra sem sikerül?
Könnyebb lesz elviselni a veszteséget.
Akkor is megpróbáltad - és ez már több, mint amit mások megtesznek.
Több, mint amit előtte gondoltál önmagadról... Kész vagy tovább lépni?
Ne vegetálj, élj...
Adj esélyt magadnak végre.







A fény harcosának szüksége van a szerelemre. A szeretet és a gyöngédség éppen olyan elemi szükségletei, mint az evés, az ivás, és a Jó Harc. Ha a harcost nem teszi boldoggá a naplemente, tudja, hogy valami baj van. Ha így érzi, leteszi fegyverét, és elindul, hogy társat keressen magának, akivel együtt gyönyörködhet az alkonyatban.

Paulo Coelho: A fény harcosának kézikönyve







A férfi abba szeret bele, amit lát. A nő abba, amit hall.

Woodrow Wiatt







A férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna, jóképű vagy kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van hatással rám. Ha egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan tulajdonsággal, amelyet nem tudok másként hívni, mint "melegség" vagy "vonzerő", akkor jól fogom érezni magam mellette...!

Audrey Hepburn







FÉRFIAK ŐSZINTE VALLOMÁSAI A NŐKRŐL

A földi paradicsom és pokol e szóval foglalható össze: asszony.
(Seume)

Van egy nő, aki egész életünkben foglalkoztat: a következő.
(Husatescu)

A nő értéke ott kezdődik, ahol a büszkesége.
(Salamon Ödön)

A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe.
(Diderot)

Szép, ha egy nő okos, de okosabb, ha szép! A nőt sohasem lehet kiismerni teljesen, mert mindig lesi az alkalmat, hogy olyasvalamit tegyen, amit senki sem várt volna tőle.
(Traven)

Egy szép asszony paradicsom a szemnek, pokol a léleknek, és tisztítótűz a pénztárcának.
(Fontenelle)

Szerelem vagy gyűlölet! Harmadikat nő nem ismer.
(Publilius Syrius)

A férfi és nő hogyan érthetnék meg egymást, hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit.
(Karinthy Frigyes)


Mindig a nők kérnek meg minket, és nem mi a nőket.
(Wilde)

Hogy a férfi vagy nő szerelmét tartósan megőrizhessük, ahhoz az kell, hogy az első hódítás után is naponta újra meg újra meghódítsuk őket.
(Mantegazza)

A férfi jutalma a nő; a nő jutalma az a tudat, hogy ő a jutalom.
(Talmud)

Amit egy nő meg akar tudni, azt kiveszi vagy sírással, vagy kéréssel, vagy édes csókkal.
(Mikszáth)

A nő, amíg szeret, egyfolytában csak szeret, a férfinak közben más dolga is akad.
(Jean Paul)

Tökéletesnek lenni nagyon kellemetlen. Az asszonyok hibáinkért szeretnek bennünket.
(Wilde)

A nő földi szerepe: megváltani a férfit a szerelem által. Örök őrzője a lélek legtisztább és legmagasabb értékeinek, s arra hivatott, hogy belülről legyőzze a luciferi tényezőt, mely szellemében tanyázik.
(Peter Wust)

Lelkileg gyökeres különbség van a nő és a férfi között, ha ez nem így volna, akkor a mindenség örök szerelmi játéka is lehetetlen volna: az elviselhetetlen szürke egyhangúságot az emberiség képtelen lenne elviselni.
(Tagore)

A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
(Rippl-Rónai József)

...a nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.
(Kierkegaard )

...Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.
(Pilinszky János)

A nő jellemében mindig van valami, amit egy férfi sem tud megérteni.
(Moore)

A nő átmeneti lény az ember és az angyal között.
(Balzac)

Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat.
(Wagner)

A nők természetüknél fogva beszédesek, s a szónoklat művészetét, melynek elsajátítása a férfiaknak oly sok dolgot ad, jól értik.
(Luther)

Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
(Shaw)

Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget.
(Anakreón)

A nők olyanok, mint a versenyautók: hallatlanul érzékenyek, nagyon nehéz őket irányítani, de ha egyszer lendületbe jöttek, szinte lefékezhetetlenek.
(Jackie Steward)

Az igazi férfi kétfélét akar: veszélyt s játékot. Ezért akarja a nőt, mint aki a legveszedelmesebb játékszer.
(Nietzsche)

A világ erősebben leköti a nőket, mint a férfiakat. Ők mélyebben benne vannak.
(H.G Wells)

A férfiak a szokás rabjai; ezért tudják a nők megtartani őket.
(Maugham)

Vádolod a nőt, hogy egyik férfitől a másik felé ingadozik. Ne korhold, hisz csak az állhatatos férfit keresi.
(Goethe)

A férfi boldogsága: "Én akarok!", a nő boldogsága: "Ő akar!"
(Nietzsche)

Az asszony nem ismer határt a szerelemben, de barátságban a férfi vezet. A nő gyakran titkolja szenvedélyét, szerelmét a férfi előtt, míg a férfi gyakrabban tetteti magát, mint ahányszor igazán szeret.
(La Bruyere)

Akármilyen rosszat is gondol egy férfi a nőkről, nincs olyan nő, aki ne gondolna még rosszabbat.
(Chamfort)

A férfi akkor se mond igazat, amikor beszél, az asszony akkor is hazudik, ha hallgat.
(Móra Ferenc)










Férfi - Nő



A Férfi a legtökéletesebb teremtmény.
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.


A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő a szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.
A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.

Victor Hugo







Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.

J. Jevtusenkó: Ahol a vadgyümölcs terem







Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit.

Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához







A férfi jutalma a nő; a nő jutalma az a tudat, hogy ő a jutalom.

Talmud







A férfi gyakran megunja a szerelmet.
A nő mindig csak a szeretőjét unja meg.

Étienne Rey








A férfi olyan, mint a csokoládé. Mindkettő a csípődet veszi célba.










A férfi sorsa a nő.

Jókai Mór: Enyém, tied, övé







A férfi változatosságot keres a nőben, a nő: állandóságot a férfiban.
Csoda-e, ha nem találják meg egymást?"

Bozzay Margit







A férj hazatér a munkából - humor

A férj hazaér a munkából és a három gyermekét pizsamában találja a kertben, a sárban hemperegve játszanak, körülöttük üres kekszes dobozok, chipszes zacsik, üdítős dobozok mindenhol szanaszét. A feleség autójának az ajtaja tárva nyitva, csakúgy mint a kert bejárata, a kutyának nyoma sincs.

Amikor belép a házba még nagyobb rendetlenség fogadja. Egy csillár leszakadva törötten hever a földön, a szőnyeg a falhoz gyűrve. A nappaliban a tv teljes hangerővel üvölt és mindenhol szanaszéjjel ruhadarabok és játékok hevernek. A konyhában a mosogató dugig edényekkel, az asztalon és a tűzhelyen ételmaradékok, a hűtő ajtaja tárva nyitva, a kutyakaja szétszórva a földön, egy törött pohár az asztal alatt, kis kupac homok az ajtó mögött... Egyből rohan fel a lépcsőn (átgázolva a további játékokon,ruhadarabokon és egyéb akadályokon) aggódva keresi a feleségét, attól tartva, hogy valami baja esett.

A hálószoba felé vezető úton észreveszi, hogy a fürdőszoba ajtaja alatt ömlik ki a víz a folyosóra, bent csuromvíz minden, a WC papír legöngyölítve, borotvahab és fogkrém a tükörre kenve...
Most már rohan a hálószobába felkészülve a legrosszabbra.

És a feleségét ott találja az ágyban...édesen összekucorodva, egy könyvvel a kezében, aki észrevéve, hogy megjött, felnéz és mosolyogva megkérdi tőle: - Szia drágám, hogy telt a napod?

A férj dühösen nézi: - De mi a fene történt ma itt?

A feleség ártatlanul: - Tudod mindennap, amikor hazajössz a munkából, meg szoktad kérdezni hogy
mi a fenét csinálok egész nap?

Férj még dühösebben: - Persze,... ÉS!

Ekkor a feleség édesen rámosolyog: - HÁT MA NEM CSINÁLTAM SEMMIT!










A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember - akár tizenhat éves, akár hatvanhat - csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a gondolatok és a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek.

Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed. Olyan fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed. Fiatal vagy, míg befogadod a szépség, az öröm, a merészség, a nagyság - az ember, a föld, a végtelenség hírnökeit. Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.

/ Albert Schweitzer/





.

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

Nagy Bandó András: Kicsinyke vágyak







A fiú fülig szerelmes volt a lányba. Egy napon bevallotta neki az érzéseit. A lány azt válaszolta:
- Figyelj! A te fizetésed annyi, mint amennyit én egy nap zsebpénzként hordok magamnál. Hogyan tudnék így veled lenni? Hogy képzelted te ezt? Soha sem foglak szeretni, úgyhogy felejts el engem. Keress valakit aki a te szintednek megfelel!
Eltelt 10 év, és a fiú nagyon nehezen tudta csak kiverni a fejéből a lányt.
Egy napon összetalálkoztak egy bevásárlóközpontban.
- Szia! Hogy vagy? - kérdezte a lány. - Megházasodtam. Tudod te mennyi a férjem fizetése? $35.000 havonta. El tudod képzelni? -folytatta.
A fiú szeme könnyes lett amikor ezeket a szavakat hallotta. Pár másodperc csend után megérkezett a lány férje. Még mielőtt bemutathatta volna őt, hogy dicsekedését példázza, a férj megszólalt:
- Uram, maga itt? Hagy mutassam be a feleségem. - mutatott a nőre. - Drágám, ez az Úr itt a főnököm. Az ő megbízására készítem a projekteket.
A lány csak állt némán. Nem jött szó az ajkára.

Tanulság: az élet nem egy rövid kártyajáték. Sose legyél magadra annyira büszke, hogy mellette lenézed az embertársaidat! Az idő múlik, az emberek változnak! Tiszteld a másik szerelmét! Ne azzal törődj, mennyi pénzed van mert akkor nem feltétlenül lehetsz boldog!







" Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla?
Lehet, hogy igen, de sok mindenről nem,
ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,
pokoli, gyötrelmes, s néha iszonyatos.
Kaptam benne vágyat, szeretetet, álmot,
néha elfeledném az összes valóságot!
Sokszor volt fájó, csúfos az egész,
de talán most a rossz a múlt ködébe vész.
Most talán már jó lesz, minden pillanat,
valóra válhat egy meseszép gondolat.
Így kell már lennie!
Elég volt a rosszból, a félelmekkel teli, pokoli napokból!
Nem vagyok öreg még, annyi minden várhat,
meg kellene érnem a rám váró csodákat!
Nem tudom, mi jön még, de szeretnék élni
boldogan, vidáman szépeket megérni!"







A gyönyörű nő kedves a szemnek, a szelíd nő kedves a szívnek. Az első egy igazi ékszer, viszont a második egy valódi kincs.

Napoleon Bonaparte







Ha a Lány bámulatos, nem lesz egyszerű.
Ha egyszerű, nem lesz bámulatos.
Ha megéri nem adod majd fel.
Ha feladod, nem érdemled meg...
a valóság az , hogy mindegyik bántani fog,
de meg kell találnod azt az egyet,
akitől ezt érdemes elszenvedni...

Bob Marley







Ha a szerencse kopogtat, mindig nyiss neki ajtót.

(Rúzs és New York c. film)







Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad.

Cora Carmack


Ha az ember szeret valakit, mindent könnyűnek talál. A nap fényesebb, a virágok szebbek, az emberek jobbak.

Charles-Ferdinand Ramuz


Ha az ember szeret valakit, nem engedheti, hogy hazugságok válasszák el tőle. Bármi történt is, még ha örökre elveszítettük is egymást, tartozunk egymásnak az igazsággal.

Claudia Gray: Evernight - Örökéj







Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.

Böjte Csaba







Ha azt szeretnéd, hogy szeressenek, legyél szeretni való. Ne nyafogj, ne a fájdalmaiddal legyél elfoglalva, ne teremts újakat, csak azért, mert azt hiszed, hogy ezzel kivívod mások törődését, gondoskodását. Legyen jó veled lenni, csacsogni, amit kér, amire neki van szüksége. Így aztán nem maradsz egyedül. Szakíts időt mindenre és mindenkire. Csak rajtad múlik, hogy mire futja. És néha legyen időd a semmittevésre is!

Kertész Zsuzsa: /Bauer Teri - Csevegéseim/







Ha azt tartod, hogy elveszett vagy, akkor el is vesztél. Ha azt hiszed, hogy nem mered megtenni, akkor nem is mered majd megtenni. Ha nyerni szeretnél, de úgy véled, nem tudsz nyerni, majdnem lehetetlen, hogy sikerüljön. Ha azt tartod, hogy veszíteni fogsz, veszítettél. Mert odakinn a világban látni fogod, hogy a siker az ember akaratával kezdődik.

Lafayette Ron Hubbard: Bizonyosság







Ha az út amin jársz fájdalmat okoz, akkor az nem a te utad







Ha bánat dúlja lelkedet,
S szíved sajogva ég,
Ne panaszold el senkinek,
Nehogy gúnyolva légy!
Mosoly lebegjen ajkadon,
Míg vérzik a szíved,
Ne lásson át a fátylon
a kíváncsi tömeg!
A bánatod ne lássa meg senki,
De had lássák az emberek,
hogy egy szívnek megszakadni,
Mosolyogva is lehet!







Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe kerül.

Eckhart Tolle










"Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.,Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.,Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.,Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: "A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett."

(Ernest Hemingway)










Ha egy férfi vonzónak talál, vonzódni fog hozzád, és kész: a szimpátia, a szeretet és a nemi vágy megmagyarázhatatlan, nincs köze semmilyen külsőséghez. Ha egyFÉRFI nem látja meg benned a NŐ-t, akkor hiába fogysz, hízol, vagy szépítkezel, lehetsz bármennyire dekoratív, soha nem fogsz tetszeni neki. Hát ne akarj másmilyen lenni, mint amilyen vagy! Mert lehet valaki csinosabb nálad, lehet valaki okosabb, vagy fiatalabb, de sohasem lesz olyan, mint TE. A megfelelő ember az akinek, pontosan azért tetszel, mert nem vagy olyan, mint más, a valódi énedet fogja értékesnek találni! Minél közelebb kerül hozzád, annál jobban fogsz neki tetszeni és minél jobban beléd szeret, annál szebbnek fog látni téged, napról napra... anélkül, hogy változnál...

(A. J. Christian)









Ha egy nő beszél hozzád, azt figyeld, mit mond a szeme.

Victor Hugo







Ha egy NŐ szemébe nézel, s őszintén nézed őt, egy pillanatra betekintést nyersz titkos és ellentmondásokkal teli lelkébe. Megláthatod érzékenységét s erejét, mely megmozgathatja a hegyeket, kitartását, mint féktelen erőt érezheted. Felfedezheted, mennyire vágyik a szeretetre, s cserébe mindenét odaadja, elhiheted, védtelen...

Könnyeiben nézheted csalódásait, örömeit, de viszi tovább terheit, s tudhatod, nem fogja feladni sohasem, ameddig a szíve ver.

Hatalmas erő lakik a lelkében, minden rosszat le tud küzdeni, még akkor is, ha most nem is bízik magában...

A Nők ereje felülmúl mindent.

Zsigmondi Zsolt oldala







Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe.

Móricz Zsigmond: Forró mezők










Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.

Johnny Depp







Ha elégedetten akarunk élni, az eleganciát keressük, ne a fényűzést, és a kifinomultságot, ne a divatot; legyünk érdemesek, ne tiszteletreméltóak, és jómódúak, ne gazdagok; tanuljunk keményen, gondolkodjunk csendben, beszéljünk halkan, cselekedjünk őszintén; nyílt szívvel figyeljünk oda a csillagokra és madarakra, kisdedekre és bölcsekre; maradjunk vidámak és legyünk mindenkor bátrak.

William Ellery Channing: Időtlen értékek







Ha ellenállunk szenvedélyeinknek, az inkább gyengeségünk, semmint erőnknek tulajdonítható.

Francois de la Rochefoucauld







Ha elölről kezdhetném az életet.
ugyanazokat a hibákat követném el,
Csak sokkal korábban.

Tallulah Bankhead







"Ha elromlik minden, ami megesik néha,
ha utad csak a hegyre fel vezet a célba.
Ha kevés, amit kapsz, de sokkal tartozol,
ha úgy érzed a sok gond leterhel.
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
pihenj, ha kell, de SOHA NE ADD FEL!
Az élet furcsa dolgokra képes,
ilyesmit mindenki már érzett.
Számos hiba épp azért történik,
mert feladtuk és nem tartottunk ki végig.


Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
a siker már csak egy arasz.
A cél sokszor nem oly távoli,
mint tétova ember balgán képzeli.
Sokszor a küzdő nem várja meg,
hogy megnyerje a serleget.
És túl késő, mire belenyilall,
hogy milyen közel volt a diadal.
Sokszor nem tudjuk, milyen közel
a siker, tán orrunk előtt van csak nem hisszük el.
Küzdj hát tovább, ha ér sok vereség,
ha húz még az ág is,
akkor is HARCOLJ TOVÁBB!"







Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

Nana c. film







"Ha fontos neked a célod,akkor megoldást találsz. Ha nem, akkor kifogást."










Hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül, mennie kell. Nem kapok többet utána! Harcoltam már eleget, s ha ez kevés volt, itt az idő elengednem. Egyedül küzdenem értelmetlen.
Az, aki most ő, egyszerűen nem való az életembe, talán soha nem is volt és soha nem is lesz, csak én szerettem volna. Mindennél jobban. Talán... még nem érett azzá a személlyé, akinek mellettem a helye, talán vár rá még néhány út, amit végig kell járnia, és egyszer visszatér, ha majd azzá válik, akire vágyom. De mi lesz akkor az én válaszom? Ki leszek akkor én?
Nem tudhatom, mit hoz a jövő... Senki sem tudhatja, ezért csak a jelen mondhatja meg, most, mit kell tennem. Most, ha menni akar, el kell engednem...!

Manna OWell








Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is

Gaston Rébuffat










HA JÓ ÚTON JÁRSZ, akkor ennek nagyon egyszerű jelei vannak: ... A feszültség egyre inkább eltűnik belőled, egyre higgadtabb leszel, egyre nyugodtabb leszel, olyan dolgokban meglátod a szépséget, amikről azelőtt sosem gondoltad volna, hogy szépek lehetnek. ... A legkisebb dolgoknak is óriási jelentőségük lesz. ... Az egész világ minden nappal egyre rejtelmesebb, misztikusabb lesz, egyre kevésbé leszel nagy tudású, egyre ártatlanabb leszel - épp mint a gyermek, aki pillangók után szalad, vagy kagylókat gyűjt a tengerparton. ... Nem problémának érzed az életet, hanem ajándéknak, áldásnak, kegynek! Ha a jó úton jársz, akkor ezek a jelek egyre erősödni fognak. Ha a rossz úton haladsz, akkor ennek pont az ellenkezője fog történni.

Osho







Ha leereszkedsz lelked mélységeibe, megtalálod a boldogsággal kevert szomorúságot. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerjük a szomorúságot? Ott van ő mindenben, a lombját hullató fa koronájában, a szirmát vesztő virágban, a medréből visszavonuló tenger hullámában és a felhők mögött lebukó nap búcsúzásában. A hegyek szívében is ott lapul a szomorúság. Bánkódnak, hogy nem nőttek az égig, s ha egykor az egek lábát is súrolták, az évek múlásával ormuk megkopott, színük elhalványult. Ezt teszi velünk az idő: a szépség is törékeny, mért volna kegyesebb az örömökkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomorúság vegyül - sosem vagyunk maradéktalanul boldogok -, úgy a szomorúság felkészít a boldogabb időkre. Emberi ez is: alászállás és felemelkedés. Ahogy a nap és az évszakok búcsúznak, majd magukhoz ölelik újra a csillagokat, úgy változandóság honol mindenben: az emberi szívben, a hangulatokban, a körülményekben.

(Tatiosz)







Ha lenne pillanat, mit visszahozhatnék,
Ha lenne perc, mikor öledbe bújhatnék,
Ha lenne még óra, hogy újra csókolnál,
Ha lenne az a nap, hogy velem maradnál,
Nem kérnék többet, hisz újra boldog lennék,
Bárhová tartanál, én is veled mennék.
Téged átölelve már semmi sem fájna,
Elmúlna a rossz, s a magány köddé válna.
De ezek csak vágyak. Álom maradsz nekem,
Egy fájó emlék, mely mindig itt lesz velem.
Hirtelen, szó nélkül vesztél a semmibe,
Mit éreztem, mindent itt hagytál, ennyibe.
Öljem meg az érzést? Fojtsam el a vágyam,
És lépjek tovább, mert már eleget vártam?
Ez nem nehéz, hiszen tudom, nem érsz semmit,
Fény, tűz, víz, levegő... Azt hiszem, csak ennyit.







Ha ma is azzal az érzéssel ébredtél, hogy mid nincs, mit nem csináltál még meg, hova nem jutottál még el, még mire van szükséged, még mit szeretnél megszerezni, egyszóval ha hiányérzettel a lelkedben indítottad a napodat, szinte egészen biztos, hogy még jobban felerősíted magadban a nyugtalanságodat. Ha viszont hálás vagy azért, amid már meg van, azért, amit már megcsináltál, azért, ahová már eljutottál, és azért amit már megszereztél, meglásd, nem csak, a lelkeddel, de szinte minden sejteddel érezni fogod a boldogságodat. Ugyanis aki elégedetlen, az mindig nyugtalan, aki azonban elégedett, nem is tud másképp létezni, csak boldogan. (

ippai Marianna










Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.

Paulo Coelho: A portobellói boszorkány







Ha már elég sok időt töltöttél egyedül, akkor megtanulod értékelni mások társaságát és rád szánt idejüket. A kincset a magányban fedezed fel. Felfedezed önmagad legmélyebb zugait, legféltettebb kincseit, szembekerülsz azzal, aki valójában vagy.

Marie Clarence: Ha nő a nő







Ha nem bízunk meg valakiben, akkor azt a személyt nem tudjuk szeretni. Bizalom hiányában gyanakvóvá válunk, nyugtalanná és állandóan attól félünk, hogy a másik ember becsap bennünket. Ez kibírhatatlan nyomást jelenthet a kapcsolatnak - az egyik fél veszélyt érez, a másik csapdában érzi magát.

Adam J. Jackson: Az igaz szeretet 10 titka













Ha nő vagy, ne feledd: egy igazi varázslónak születtél, teremtő tündérnek.
Ha valamit szeretnél, el fogod érni,
meg fogod érinteni.


Az érzelmeid segítenek megtalálni és megtartani bármit: szerelmet, munkát, célokat.
Elegendő vagy te magad, a lelked és a szíved.

Belső Nóra: Utak egymáshoz







Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Akkor is büszkén mond azt, hogy vállalom.
Ne tűnjön el majd örökre a Remény,
Légy kitartó következetes, kemény.
Ember akkor is, ha vérzik a szíved,
És akkor is, ha bánatos a lelked.
Ha sírva üvölt benned a fájdalom,
Sose jelentsd ki azt, hogy feladom!







Ha szerelmes vagy, minden táncról azt képzeled, hogy igazi. Nem az! Vannak szép
táncok, örömteli táncok, pillanatnyi boldogságot, kéjt és önfeledtséget adó táncok -
de nem igaziak. Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést. Kibírja az
elengedést. Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár,
messze jár, nem is gondol rám... de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje,
visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Müller Péter







Ha szereted, ha fontos neked, akkor egyet adhatsz. Nem szavakat, nem ígéreteket, nem próbálkozásokat. Hanem a jelenlétedet. A biztonságodat. Azt az érzést, hogy számíthat rád, itt vagy vele, meghallgatod, ha beszélni szeretne. Ezt kell tenned. Ha szereted. Ha őszinte vagy. Ezt adod... Önmagad.

Csitáry-Hock Tamás: Szívérintés







Ha szeretnél egy kedvesebb világot, akkor legyél te is kedvesebb; ha szeretnél békét a világban, teremtsd meg a békét önmagadban.

Dan Millman







Hasznos tanácsok nőknek, akik férjük szerelmét meg akarják tartani - humor

* Ne akarj a házad ura lenni, mert nem is vagy az!
* Ne akarj okosabb lenni, mert nem is vagy az!
* Vedd észre erényeit, és ne a hibáit keresd, mert nincs is neki!
* Ha beszél, ne vágj közbe, hanem türelmesen hallgasd végig a bölcsességeit, mert azokból mindig tanulhatsz!
* Ha alszik, ne keltsd fel!
* Ha olvas, ne zaklasd felesleges kérdésekkel, hanem szép csöndben tegyél eléje finom ételt, italt, hogy élvezete teljes legyen!
* Vedd észre csinosságát, okosságát, mert nála különb férfi nincs a világon!
* Ne terheld saját dolgaid hosszú magyarázatával!
* Várd meg, amíg dolgaid iránt érdeklődik!
* Ne kérdezgesd folyton, hogy szeret-e!
* Ne panaszkodj, ha fáradt vagy, mert nem is vagy az!
* Légy mindig ápolt és szép!
* Ne főzz olyan ételt, amiről tudod, hogy nem szereti!







"Ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie."

(Paul Valéry)







Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, az helyet csinál neked benne. Nem kell megküzdened a helyért. Ha olykor megbánt téged, nem indokot keres a tettére, hanem a bocsánatodat. Ne erőltesd rá magad olyasvalakire, aki nem ismer el téged, és ne feledd, akinek fontos vagy nem csak akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem akkor is, amikor a legrosszabb passzban vagy.










Ha valaki azt mondaná, hogy változzak meg, akkor nem tenném. Hogy miért nem? Mert ha megváltoznék, az már nem én lennék. Ha valaki pedig úgy szeretne, akkor az nem engem szeretne. De aki képes így elfogadni, ahogy vagyok, tele hibákkal, annak egy életen át hálás leszek.







Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. Önmaga értékrendjét akarja benned viszontlátni. Mint egy tükörben. Amit ő értéknek gondol, azt szeretné benned látni, azt akarja tőled megkapni. És ha próbálsz megfelelni neki, akkor már nem TE vagy, hanem Ő.

Csitáry-Hock Tamás







Ha valakit csak a mosolyáról, az optimizmusáról ismersz, az nem azt jelenti, hogy nincsenek megpróbáltatások az életében, hogy nem érik kudarcok vagy csalódások. Nem azt jelenti, hogy szerencsés, hogy neki minden könnyen jön és szebb, kényelmesebb a cipője, mint másoké.
Van, aki nem kiáltja világgá a fájdalmát. Van, aki ott sír, ahol senki se látja, s mikor elfogytak a könnyei, megtörli az arcát, nagy levegőt vesz, és kilépve az ajtón magára ölti bizakodó mosolyát. Nem azért, hogy bárkit megtévesszen, hogy szerepeket játsszon, hanem azért, mert rendületlenül hisz abban, hogy ha rámosolyog a világra, az újra és újra visszamosolyog majd rá.
És talán azért is, mert szeret olyan ember lenni, akit nem törnek meg és fordítanak ki a csalódások. Szeret olyan ember lenni, aki soha nem adja fel, aki örökké hisz a jóban, a szépben, a varázsban! Aki örökké hisz a csodákban...

Manna OWell







Ha valaki nem tesz meg érted legalább annyit, amennyit Te érte, akkor nem ő az igazi. Ő csak egy újabb útitárs az igazihoz vezető rögös és hosszú úton. Ha megtalálod azt, akit keresel, akkor azt rögtön tudni és érezni fogod, mert olyan érzés lesz, mintha mindig is Őt kerested volna. Idegen, de mégis ismered. Még távoli, mégis közelebb van, mint bárki más. A szemedbe néz, de a lelkedbe lát. Hozzád beszél, de a szívedhez szól. Na Ő lesz az igazi!







Ha valakit sehogy nem tudsz kiverni a fejedből, akkor talán ott a helye.





Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

Youn In-Wan: Árnybíró







Az ember csak az öröm és a bánat által tud meg bármit magáról és a végzetéről: megtanulja, mit kell tenni és mit kell elkerülni.

Johann Wolfgang von Goethe







Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!

Anatole France







A házasság a férfi és a nő lelkes szövetkezése az egymással vívandó harcra.

Tímár György







A holnap már sokkal jobb lehet... mert innen most felfelé megyek!
Nem tekintek soha többé hátra, megindult a mosolygós vágta!
Süt a nap, kinyitom az ablakot, s a Napból merítek abrakot,
Minden rossz dolgot levetek, s teljes szívemből szeretek!







Hiába imádlak hiába szeretlek
Más érzi a tüzét a ragyogó szemednek.
Elűzött az álmom mert masé lett az ajkad,
Enyém volt a szived de te nem akartad.

Talán elfelejtlek talán belé halok
olyan fáradt az én szivem mert boldogtalan vagyok.
Még is azt kívánom hogy áldjon meg az Isten
Mert én voltam a hibás hogy néked mindig hittem.
Még is azt kivánom hogy áldjon meg az Isten
Mert én voltam a hibás hogy néked mindig hittem.

Dalszöveg: Hiába szeretlek







Hiányzol nagyon...
Csak ülök itt a parton, nézem a komor
fellegeket... és Te jutsz eszembe...
Hallgatom a tenger vad morajlását...
És Te jutsz eszembe...


Szorítja a szívem az egyedül lét...
Mondd! Meddig lehet ezt még épp ésszel kibírni?
Mondd!... Meddig tudlak még így szeretni?







A hibákat úgy kerülheted el, ha tapasztalatot szerzel.
Tapasztalatot úgy szerzel, ha hibákat követsz el.

Laurence J. Peter







Hirtelen megjelenik...
Várva ugyan, mégis váratlanul. Itt van és nem jutsz szóhoz.
Nem jutsz gondolathoz. Semmi nem jut eszedbe mindabból, amit mondani akartál neki, amit terveztél, ami benned van számára őrizgetve. Nem arra gondolsz, hogy mit jelent számodra, nem arra, hogy mennyire jó, hogy itt van, nem arra, hogy mennyire vágytál erre a pillanatra. Hanem valami egészen másra. Mondjuk arra, hogy éppen olyan magas, mint képzelted. Nem azért, mert ez a legfontosabb. Nem azért, mert nem akarsz ennél sokkal fontosabb dolgokat mondani neki. Nem azért, mert nem jut eszedbe róla ennél szebb és csodálatosabb.
Hanem, mert zavarban vagy. Mert szereted...

Csitáry-Hock Tamás







Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.

Audrey Hepburn: Audrey Hepburn világa







Hogyan maradjunk lélekben örökké fiatalok

1. A türelem, kedvesség, szeretet, jóakarat, öröm, boldogság, bölcsesség és megértés olyan minőségek, amelyek sohasem öregszenek meg. Ápold és fejleszd őket, maradj fiatal testben és lélekben!
2. A kor nem azonos a szálló évek múlásával, a kor a bölcsesség hajnala az ember elméjében.
3. Örömmel köszöntsd éveid számának gyarapodását. Növekvő életkorod azt jelent, hogy egyre magasabbra hágsz az élet végtelen ösvényén.
4. Isten az Élet - a te életed. Az élet mindig megújítja önmagát, örökké tart és elpusztíthatatlan - az élet mindannyiunk realitása. Örökké élsz, mivel életed Isten élete.
5. Az elmédet nem láthatod, mégis tudod, hogy van elméd. Szellemedet sem látod, de tudod, hogy a küzdőszellem, az alkotó művész szelleme valóság. Ugyanilyen valóság a szívedben és elmédben létező jóság, igazság, szépség szelleme is. Nem láthatod az életet, de tudod, hogy élsz.
6. Az öregkor valójában nem más, mint a legemelkedettebb szempontok szerinti elmélkedés Isten igazságairól. Az öregkor teljesebb örömöket kínál, mint a fiatalság.
7. Annyi idős vagy, amennyinek érzed magad. Olyan erős vagy, amilyennek hiszed magad. Olyan hasznos vagy, amilyennek tartod magad. Annyira vagy fiatal, amennyire gondolataid fiatalok.
8. Őszülő hajad - érték. A hosszú évek során felhalmozott tehetségedet, képességeidet, bölcsességedet kínálod.
9. Akkor öregszel meg, ha megszűnnek álmaid, ha elveszíted érdeklődésedet az élet iránt. Töltsd meg elmédet Isten igazságaival, és sugározd az Ő szeretetének napfényét- ez a fiatalság.
10. A fiatalság titka a szeretet, öröm, belső béke és nevetés.
11. Az öregkor gyümölcse a szeretet, béke türelem, gyengédség, jóság, hit, szelídség és mértékletesség.







Hogy mi az igazi tartós boldogság titka?! Hogy soha ne a hercegre várj, csak valakire, aki úgy kezel, mint egy igazi hercegnőt! Aki nem éttermekbe visz, hanem ágyba hozza a reggelit. Aki nem aranyakkal halmoz el, hanem, aki bearanyozza apró kedvességeivel a napjaidat. Aki évek múltán is tud olyan meglepetéseket szerezni, amik annyira meghatnak, hogy könnybe lábad a szemed! Aki megbecsüli, hogy Téged szerethet. Aki mindig érezteti veled, hogy milyen büszke arra, hogy az övé vagy!







Hunyd le a szemed, és éld az álmod,
Azzal sose törődj, mit mondanak mások!
Hisz te lélegzel, te nézel, és te látsz.
Magadnak választod, amit választottál!
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
a legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
a boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmodó tűzben,
az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ö érez, ö lát,
így lehet akár egy percből is örökké valóság.







A hűség a legszebb emberi tulajdonság, és néha a legfájdalmasabb is. Mert ahhoz, hogy valakihez hű légy, a másikhoz hűtlennek kell lenni. Valakit el kell árulni.

Müller Péter







Az ideális Férfi


Az ideális Férfi a hiedelmekkel ellentétben nem királyfi és nem herceg. Nincs fehér lova és nem lobog csodásan fodrászolt aranyszőke haja sem, ahogyan vágtázik a szélben. Lehet, hogy még autója sincsen, amely tény sok nőnemű lény számára nehezen kerül feldolgozásra lelkileg, főleg, ha bizonyos oknál fogva ő sem rendelkezik saját járművel. Furcs téveszme az, hogy az ideális férfinak magasnak és daliásnak kell lennie.

Az ideális férfi okos. Olvas és beszél. Nem esik nehezére kifejezni érzelmeit, kívánalmait. Az ideális Férfi nem hagyja, hogy társa egyetlen percig is szomorúnak, boldogtalannak tűnjön...







Az ideális férfi:

/ritka, mint a fehér holló/

Testileg hódító Apolló,
Erős, mint Herkules,
Izmos, de nem túl termetes,
Szellemes, az ész nála mindig tettre kész
Ékesszóló, mint Demosztenész.
ÁM, HA NEM ILYEN,
Minimum megértő legyen,
Értse a női lélek titkát,
Rossz napjai legyenek ritkák,
Legyen bája, melynek nyitja,
Hogy tárcáját előttünk megnyitja,
Humorral törődjön
A sok női szeszéllyel,
S hagyjon aludni minket minden éjjel,
De ha kell, vállalja a harcot,
Ám, ha semmi sem jön össze végül,
Legalább vegyen feleségül!







Igazából csak élvezd a pillanatot, és az bőven elég. Ahhoz is, hogy alakuljon az életed, és ahhoz is, hogy jól érezd magad. Tök mindegy, hogy mit gondolsz, mi lesz majd jó neked, van, hogy pont az tör majd össze. Hagyd, hogy az élet mutassa meg, hogy merre van az arra. Menj utána, ne kételkedj, és próbáld meg élvezni, akármit is hoz, ugyanis... Minden azon múlik, hogy mered-e élvezni, még azt is, amiről más azt gondolná, hogy lehetetlen mosollyal az arcodon végigcsinálni."

Oravecz Nóra







Az igazán jó nő az, akitől akkor is bezsong egy férfi, ha télikabátban látja. Ő a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít, ebben különbözik másoktól. Nincs szüksége félakt képekre. Elég, ha belenézel a szemébe, elég, ha meghallod a hangját... az igazán jó nő maga a harmónia, kívül-belül jó.







Az igazi férfiból sugárzik a bölcsesség, miközben térdre ereszkedik, az igazi nőből sugárzik a bölcsesség, amikor maga fölé emel valakit.

A.J. Christian







Az igazi férfi játszik. Nem rohan ajtóstul a házba,lassan közelít és puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg megérint. Mögénk lép, nyakunkba csókol,a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet. Tudja, hogy idő kell a vágyhoz, megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ, és már csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk. Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a testen, mint a napfény, lassan és puhán,időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék. Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék!

Müller Péter







AZ IGAZI FÉRFI nem szeret hanem imád, Az igazi férfinak nincs semmije mert övé a világ, Az igazi férfi bomlik a nőkért, de szíve csak egyért lángol, s rajta kívül nem létezik nő sehol máshol.







Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van

Müller Péter







Az igazi nő magabiztos...Nem fut a férfiak után... Tud érinteni, és tudja értékelni az érintést. A szemével, a mosolyával, az egyéniségével hódít... Az igazi nő kinövi azokat a kicsinyes téveszméket, miszerint mindenféle nővel versengeni kell... Az igazi nő tudja, hogy mikor kell lépnie, milyen irányba, és azt is, hogy mikor kell feltétel nélkül megadni magát...










Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.

Csitáry-Hock Tamás







Az igazi szerelem olyan érzés, ami örökké megmarad, idővel eggyé válik veled, a lényed része lesz a halhatatlan szerelem, az örökös mélabú...
A mosolyod is ettől lesz rejtélyesebb, a szomorú szemed fényesebb...
De élni fogod az életed, kacagni fogsz és szeretni..., csak a szíved felével..., a fele halott lesz, hideg, mint a jég, de a másik fele annál jobban fog dobogni, perzselni.
A halott szívfeled örökké egy lesz Vele...
Ugyanakkor a másik felével nagyon fogsz szeretni... Mást, akivel képes vagy együtt élni...







Az idő ingyen van, de megfizethetetlen. Nem birtokolhatod, de kihasználhatod. Nem tudod megtartani, de képes vagy kitölteni. Amit egyszer elvesztegettél, soha nem kaphatod vissza.

Harvey Mackay







Az idő megszűri az ember vágyait.

Márai Sándor







Az idő nagyon lassan halad azoknak, akik várakoznak.
és nagyon gyorsa telik azoknak, akik félnek -
hosszú azoknak, akik sopánkodnak,
rövid azoknak, akik megélik -
de azoknak, akik szeretnek, az idő örök.

W. Shakespeare







Az idő múltával egyre kevésbé bánjuk, amit megtettünk, de amit nem tettünk meg, arra soha nincs vigasz.

Sydney J. Harris







Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (...) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.

Steve Jobs: részlet a Stanford Egyetem 2005-ös diplomaosztóján tartott beszédéből










"Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
de nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál."

Radnóti: Ütés /?/







Igazán Nőnek lenni csak egy igazán Férfi mellett lehet.

Müller Péter: Férfiélet, női sors







Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.

Donna Fargo







Igazi értéked nem a vagyonod, sem állás, végzettség vagy eredet, mert ezek elfolynak ujjaid között... Egyetlen értéked a jellemed!







Az igazi női szépség, valahonnan a lélek legmélyéről fakad. Onnan mélyről sugárzik, és soha meg nem szűnik sugározni. Amíg a nő a szívére hallgat, addig szép marad nyolcvan évesen is. Húsz évesen még bármelyik nő lehet szép, de sokszor ebben a korban meglátszik már, hogy ki az aki belülről szép, és ki az aki csak a felszínen. Harminc évesen már egyre inkább meglátszik az arcvonásokon a belső szépség, az érzelmi intelligencia. A szív rajzolja a ráncokat az arcra. Negyven éves korra már a vak is megláthatja azt, ha egy ilyen különleges nővel áll szemben. Ekkora már nagy különbség tud kialakulni az érzelmileg telített, lelke mélyén is szép nő és az üres között. A kívül-belül szép nő negyven éves korára a legszebb. Igazi különleges szépség, kifinomult érzékekkel, sok megélt, megértett tapasztalattal. Ötvenévesen sem múlik szépsége és hatvan évesen kitűnik a tömegből, hetven évesen sincs mit megbánnia, nem vele volt kegyes az élet, ő volt kegyes az élethez.



Szeréni S. Péter







Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.

Csitáry-Hock Tamás









Igaz szerelem az, amikor nem várunk semmit sem cserébe.

Antoine de Saint-Exupéry





Az igaz szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértettel: mindenki beszél róla,
de kevesen találkoznak vele.

Francois de La Rochefoucauld










Az igazi szerető az a férfi, aki képes felvillanyozni azáltal, hogy megcsókolja a homlokod vagy a szemedbe mosolyog.

Marilyn Monroe







Az igazi szépség titka, hogy elfogadd önmagad. Ez csupán tőled függ.
Mindig kéznél van. Sosem változik, mert bármit teszel,
nem leszel a magad szemében sem több, sem kevesebb.

Paul Hauck: Föl a fejjel!







IGEN! az a nő vagyok aki hibázik ugyan úgy mint mindenki...
IGEN! az a nő vagyok akit nem tudtak megbecsülni...
IGEN! az a nő vagyok akiről rosszakat mondtak...
IGEN! az a nő vagyok akit boldogtalannak akartak látni... de boldog vagyok, és tudod mit? TANULTAM A HIBÁKBÓL sokszor elestem de felálltam és még mindig talpon vagyok...
HARCOLOK AZÉRT AMIT AKAROK ÉS AZOKÉRT AKIKET SZERETEK, ÉS SZERETNEK...







Igen, vannak nehezebb napok. Van, amikor úgy érzed, hogy egyszerűen nem megy tovább, és abba akarod hagyni az egészet ott, ahol most állsz. De ne tedd. Ilyenkor már a célegyenesben vagy, és az élet tesztel, hogy vajon mit csinálsz: feladod vagy tovább mész. Hiszel az egódnak vagy bízol magadban. Bízz magadban. Egyébként is: hiába mondanád bárkinek, senki sem értené meg. Senki sem tudna segíteni, csak te magadnak.

Oravecz Nóra







"Inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel, és az életet pokolnak tartsam, amelyben szörnyetegek élnek... Szeretek élni! És inkább legyen az életem örömteli, néha csalódással, mint elejétől végig boldogtalan, de csalódások nélkül!"

Müller Péter: Örömkönyv







Az istenek a nőknek fegyverül adták a szépséget.

Anakreón, ókori görög költő







Jó, hogy én én vagyok.
Jó, hogy te te vagy.
De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.

Pam Brown







A jókedv olyan, mint egy villámlás, amely egy tündöklő pillanatra áttör a felhők sötét takaróján; a vidámság napfényt lop a lélekbe, és azt állandó, véget nem érő nyugalommal tölti meg.

Joseph Addison







A jó lányok a mennybe mennek, a rosszak külföldi luxusútra.

Moldova György















 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
Fókuszban a nő 1.
  2019-04-17 23:00:31, szerda
 
 













FÓKUSZBAN A NŐ 1.









Abban a világban, ahol most élünk, ahol egyre nehezebb a megélhetés, és ahol annyiféle hatás ér, ott nagyon meg kell dolgozni azért, hogy el tudjuk érni a másik embernek a lelkét.

Jókai Anna: InfoRádió Aréna







A boldogság ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ott, ahol keressük



John Kay







A boldogság néha egészen kis dolgokon múlik!
Elég hozzá minden nap egy emlék, egy történet, egy kép!







Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!

Mark Twain







Addig vagy boldog míg van, aki szeret,
Aki a bajban is megfogja a kezed.
És hogy milyen fontos is volt neked,
Csak akkor tudod, ha már nincs veled.

Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet.
Az igazit megismerni egy perc is elég,
De őt elfeledni egy élet is kevés.

Napfényes reggel ébresszen fel téged,
De gyönyörű szép álmod ne érjen véget.


Simogassa napfény a te orcádat,
Mintha én csókolnám pici szádat.

Úgy szeretnék könnycsepp lenni
Mosolygós kis orcádon,
Két szemedből kigördülni
S elégni szép szádon.

Szemed úgy izzik, mint
Lángoló, két tűzgolyó,
Ajkad, mint a kitörni készülő
Vulkán, oly forró.

Mészáros Lajos: Addig vagy boldog!







Ahhoz, hogy valakit megismerj, a lelkét kell ismerned.
Mert a külső csak burkolat, a viselkedés többnyire attól függ hogy milyen a hangulatvilágunk..és van úgy, hogy olykor védekezésre használjuk.
De ha valakinek a lelkét ismered, akkor mindent tudsz róla.







Ahol nincs szeretet, ott semmi sincsen.
Ahol kihunyt a szeretet, félelem költözik a szívekbe. ]
Ha szeretni tudsz, nincs mitől félned.

Hioszi Tatiosz: Hioszi Tatiosz: A szeretet kiskönyve







Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függőség. Nem követelem tőled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötődés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettőnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést.

Anthony de Mello: Ahol van szeretet







"Az ajtók azért voltak zárva, mert soha nem értettem meg, hogy én vagyok az egyetlen személy, aki kinyithatja őket."

Paulo Coelho







Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét. Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.







Ahol az álom véget ér, ott kezdődik a valóság.

Kaleido Star c. film







Ahol a szemek beszélnek, ott a szavakra nincs szükség

Afrikai közmondás - magyarosítva







Az ajak lehet néma. A szív nem. És a szív is megárad olykor, mint a Duna vize. És olyankor kiönt.

Gárdonyi Géza: Isten rabjai







Aki el akarja érni kitűzött célját, csak egy úton haladjon,
s ne kóboroljon sokfelé, mert az nem haladás, hanem tévelygés...

Seneca: Apáczai Csere János válogatott pedagógiai művei










Aki felugrik az égbe, nagyot zuhanhat,
De meglehet, hogy repülni fog.

Lauren Oliver: Delírium










Akik szeretik egymást, keresik egymást.
Ha a szél kétfelé fújja őket,
térden is visszamásznak egymáshoz.
Ha tengert vetnek közéjük,
a lelküket küldik által a tengeren:
levélben találkoznak.

Gárdonyi Géza: Ida regénye







Aki menni akar, engedjük el. Aki nem tudja mit akar, küldjük el. Aki a kezét nyújtja, fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni, pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást, mégis önzetlenül képes adni, annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni, az gyáva. Aki meri vállalni a bukást, az bátor. És aki tud néha sírni, az mer szeretni is...!







Akinek akarata van, azt vezeti a sors, akinek nincs, azt vonszolja.

Bozzay Margit: A lecke vége







Akinek megromlik a párkapcsolata, többnyire hajlamos a másik felet hibáztatni. Világosan látja, miben kellene a másiknak megváltoznia ahhoz, hogy működjék a kapcsolat, de igen nehezen ismeri fel, mivel járul hozzá ő maga a problémák kialakulásához.

Jorge Bucay: Nyitott szemmel szeretni







Aki nem keres, annak nem hiányzol...és akinek nem hiányzol, annak nem vagy fontos. A sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de te döntesz arról, hogy ki marad







Aki nem tudja átélni a másik örömét, fájdalmát, aki képtelen belebújni egy másik ember lelkébe, aki nem éli át, hogy a másik ember önálló világ - az (...) nem tud szeretni még.

Müller Péter: Szeretetkönyv







Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját , mert könnyen meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret , annak hallgasd meg baját, gondját, mert könnyen meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen meglehet, hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet, hogy megöleli más.
És akkor hidd el! - nem ő a hibás!

Jobbágy Károly: Tanítás







Aki szeret, nem azt mondja, hogy vigyázz magadra, hanem azt, vigyázok rád.
Aki szeret, nem azt mondja, légy az enyém, hanem azt, legyünk egymásé.
Aki szeret, nem azt mondja, szeretlek, hanem azt, szeressük egymást.
Mert aki szeret, nem akar magához láncolni téged. Nem az életedet akarja. Hanem azt, hogy egyek legyetek. Azt, hogy közös legyen az életetek.

A. J. Christian







Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden mulandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd"; időtlen állapot."

Müller Péter







Aki szeret, nem fogja elvárni tőled, hogy úgy viselkedj, ahogy ő akarja, hanem mosolyog, amikor látja, hogy egyedi vagy. Aki szeret, nem fogja elvárni, hogy úgy élj, ahogy ő jónak gondolja, hanem örömmel látja, ahogyan élsz. Aki szeret, nem akarja elvenni a szabadságodat, hanem örül annak, aminek te is örülsz. Aki szeret, nem akar ujjal mutogatni rád,hogy te rontottad el az életét, hanem megköszöni, hogy mellette vagy.
Aki szeret, átölel bármikor, tiszta szívvel, minden ok nélkül... csak azért mert szeret!!!







Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon.

Vianney Szent János







Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban élnek.

Kiníi közmondás - Shan-Tung Hsu - Jin és jang a szerelemben







Akik szeretik egymást, keresik egymást. Ha a szél kétfelé fújja őket, térden is visszamásznak egymáshoz. Ha tengert vetnek közéjük, a lelküket küldik által a tengeren: levélben találkoznak.

Gárdonyi Géza: Ida regénye







Akinek reményt adsz, csak áll, és vár.
Akinek álmokat ígérsz, elfelejti önmagát.
De akinek célt mutatsz, épít hozzá egy utat.
S ha elveszed tőle a félelmet, képes rá,
hogy megvalósítsa a lehetetlent.

Sohonyai Attila: Útra-való







Akit érdekelsz az keres téged, aki látni akar talál rá időt,
aki akar téged megtalál, a többi csak kifogás...







Akit igazán és mélyen szeretünk, azt rongyos papucsban is szeretjük, meg elrongyolódott lélekkel, azaz betegen. Sőt, ha szakadozik a lelke, épp mi foltozzuk be ,s ha a betegsége eltorzítja a külsejét, nekünk akkor is gyönyörű, mert szeretjük!







Aki vak és szerelmes, duplán vak. Az ilyen álmodik; az ábránd az álom kenyere: aki megfosztja a szerelmet ábrándjaitól, az táplálékától fosztja meg. Az ember minden rajongást felhasznál képzelődéséhez: mind a testi, mind az erkölcsi rajongást.

Victor Hugó: A nevető ember







Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem,
mert akkor van rá legnagyobb szükségem.

Kinai közmondás







Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen,
ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit,
ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek.

Andrew Matthews: Hallgass a szívedre!







Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön,
mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.

Gárdonyi Géza: Titkosnapló







Ami belül ragyog, az kívül is látható. A belső ragyogás többet ér a külső színeinél. Akit elkápráztatnak a külső ragyogások, képtelen a fényt megpillantani önmagában. Mert a fény mások fénye által válik igazán tündöklővé. Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben, ember az emberben látja meg képmását, és leli meg együvé tartozását."

(Tatiosz)







Amíg mindkét fél akarja, addig van remény.
"Rólam tudni lehet, hogy amíg a legkisebb reális esélyt is látom egy házasság vagy párkapcsolat megmentésére, addig arra biztatom a feleket, hogy próbálják meg, küzdjenek meg egymásért, ne adják fel, mert az igazi életszövetséget óriási értéknek tartom. Vannak azonban esetek, amikor a párkapcsolat folytatása rombolóbb hatású, mint az elválás. Ilyen, amikor az egyik fél folyamatosan csalja a másikat, holott pontosan tudja, hogy a társa ettől mennyire szenved. Ha valaki újra és újra külső kapcsolatot keres, esetleg ki is nyilvánítja, hogy ő ilyen, másként nem tud élni, így kell elfogadni', akkor a szakítás méltóbb élet lehetőségét nyitja meg a másra vágyó partner előtt. Ha valaki nem látja problémának azt, hogy emberi méltóságunkban megsért minket, és tudni lehet, hogy nem számíthatunk tőle változásra, mert e tekintetben nem is kíván erőt kifejteni, akkor saját lelki egészségünk érdekében ki kell szállni a megalázó helyzetből."

Dr. Almási Kitti: Hűtlenség







Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.


Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat.

Fuchs Éva: EMELT FŐVEL







Amikor egy férfi és egy nő találkozik, a férfi egyszerre rádöbben, hogy valami hiányzik neki, és a nő is tudja már, hogy neki szintén hiányzik valami. Végtére is mi a férfi nő nélkül, és mi a nő férfi nélkül? A férfit a nő teszi férfivá, a nőt a férfi nővé.
Amikor kapcsolatra lépnek, mindketten megkapják azt, ami hiányzott. A férfi a nőt, a nő a férfit. Annak az elismerése, hogy a másik hiányzik, alázatot jelent. Ez nem könnyű. A saját korlátait fogadja el ilyenkor mindenki.

Bert Hellinger







Amikor egy férfi kilép a szobából, mindent otthagy, ami odabent marad. (...)
Mikor egy nő lép ki a szobából, mindent magával cipel, ami odabent történt.

Alice Ann Munro







Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!

Colin J. Fayard: A tűz napjai







Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebeket.

Paulo Coelho: Az alkimista







Amikor reggelente felkelsz, a szívednek csordultig kell telnie boldog izgalommal, hiszen tudod, hogy napközben csupa jó dolog történik veled. Nevetned kell és örvendezned. Erősnek kell lenned, és tudnod kell, hogy biztonságban vagy. Jól kell érezned magad a bőrödben, abban a biztos tudatban, hogy felbecsülhetetlenül értékes vagy. Természetes, hogy az élet számodra is tartogat kihívásokat, és szükség is van rájuk, mert segítenek a fejlődésben, ugyanakkor tudnod kell, hogyan nézz szembe a problémákkal és nehézségekkel. Győztesnek születtél! Boldognak születtél! Csodálatos életre születtél!"

Rhonda Byrne







Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát.

Tecumseh: A varázslat







Amikor szeretnek bennünket a nők,
mindent megbocsátanak nekünk,
még vétkeinket is; amikor nem


szeretnek bennünket, semmit sem
bocsátanak meg nekünk, még
erényeinket sem.

Honoré de Balzac










Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,


Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Amikor tudod ...

Antaris : AMIKOR


Link

Link








Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek










"Amit egy nő el akar érni, azt eléri, vagy kéréssel,
vagy sírással, vagy édes csókkal."

Mikszáth Kálmán










Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.



A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér...

József Attila: AMIT SZÍVEDBE REJTESZ









Annyi ember van, akik megvalósították az álmaikat, akiket nézve az ember elhiszi, eltűnt a lehetetlen. Hidd el, semmivel sem vagy kevesebb náluk, ami nekik sikerült, neked is menni fog. Nem adhatod fel az álmaidat csak azért, mert akadályokba ütköztél, mint ahogyan egyetlen defekt miatt, az autód másik három kerekét sem szúrod ki! Menni, haladni kell tovább! Ha csak álmodozol, megkeseredett emberré leszel, míg mások boldogan élik az életüket! Ne suttogj ott, ahol nevetni is lehet! Bátorság!

Theodorovits Andrea







Amint megtanulsz bízni magadban, megtanulsz élni.

Johann Wolfgang von Goethe







- Apa, mi az, hogy férfi?
- Az egy olyan ember, aki erős, mindent kibír a családjáért, oltalmazza őket, gondoskodik róluk, szereti őket...
- Apa, én is olyan férfi szeretnék lenni, mint anya...







Arany Viktor: NEGYVEN FELETT


Negyven fölött szép igazán a nő,
Akkor már kiül a belső,
Meghozza gyümölcsét az élet,
Meglátszik, ki a finom érett.

Sokuk arcán mennyei szépség ül,
Nőiségük kiteljesül,
Az értő szem őket nézi,
Ki szerencsés, karjukban végzi.







Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik.
Magán viseli szivünk lenyomatát,legbensőbb érzéseinket.







Az asszony olyan, mint az árnyék. Ha szaladsz utána, elfut előled,
ha szaladsz előle, ő fut utánad.

Eca de Queirós portugál író







Attól még, hogy orvos vagy, beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy, bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy, boldog is lehetsz.

Fodor Ákos







Az a legszebb érzés az életben, ha valakinek szüksége van ránk.







Azok az emberek érik el céljukat, akik akkor is továbbmennek,
amikor úgy érzik, nem tudnak már menni.







Azért jöttél e létbe, hogy jól érezd magad!
Minden vágyad és álmod az örömből fakad.
Ne keresd a miértjét, csak engedd, hogy vigyen,
ússzál együtt az árral, s ne változtass ezen.
Egyetlen apró vízcsepp, csak ennyi vagy csupán,
ne menj szembe az árral,


és ne harcolj bután.
Hidd el, álmod erősebb, és magával ragad,
engedd magad sodorni, s kétséged sem marad,
hogy nem kell erőlködnöd, mert minden szép lehet,
valóra válhat mindaz, mit alkot a képzelet

Aranyosi Ervin: Haladj az árral!







Azt mondják, aki szeret, az visszatér...
Egy fenét! Aki szeret, az nem hagy el!







Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. Az agy idővel - hogy megóvja magát - szövetekkel veszi körül a sebet. Így csökken a fájdalom, de a seb megmarad.

Rose Fitzgerald Kennedy: Gyilkos elmék c. film







Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de az igazán
nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek.

Miley Cyrus: One in a Million










Azt mondják mindenkire vár valahol valaki, vagy talál magának valakit. De mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár? Mi van ha nem találok senkit magamnak és rám sem talál senki? Mi van ha nincs senki, aki olyat keresne mint én? És mi van ha én sem találok olyat, aki megérintené a lelkemet? Na ilyenkor mi van? Olyankor mi van?

Semmi nincs, akkor te vagy a hiba a mintán, akihez nem készült pár, mint mindenki máshoz. Viszont azt ne felejtsd el, hogy pont ettől vagy különleges, egyedi, értékes darab, akár egy félrenyomott postai bélyeg. Lehet, hogy megfogod szenvedni a sorra tönkre menő kapcsolataidat, lehet hosszú hónapokig, évekig tartó egyedüllétek várnak rád. Aztán megismersz egy hozzád hasonló hibás darabot, akivel elfogadjátok a másikat a hibáival együtt, márpedig két hibás darab kiegészíti egymást és egy egészet alkot.







Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé,
hanem a szellem és a jellem.

Goethe







Ács Erika: SZÍVEMBEN FÁJDALOM


...A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy érzem a szerelem csupa keserűség.
Elhagyatva, megcsalva, kifosztottan állok.
Hazug ez a világ, megcsaltak az álmok.

Talán könnyebb lenne, ha gyűlölni tudnálak.
De a magányom szinte üvölt utánad.
S bár még bennem lüktet a becsapotság fájdalma.


Mégis hozzád száll lelkem halk sóhaja.

El kell, feledjelek. El kell, engedjelek.
Csak az emlékeimben lehetek majd veled.
Viaskodik bennem az ész és az érzelem.
Pedig tudom jól, hogy hazug e szerelem.







Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy a bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,


Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb.

Ady Endre: MERT ENGEM SZERETSZ







Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, a
ki szeretnél,mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged,
hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

Paulo Coelho







Álmodj egy szép világot hol tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd,
hogy a szeretet örökké él,
A szívekben derű és senki sem fél...
Álmodd,
hogy az álmaid valóra váljanak,és elkerül minden,
mi szívednek fájhat.

Garai Gábor: ÁLMODJ EGY SZÉP VILÁGOT...







Álmodni hívlak most: gyere, jöjj velem;
csak hunyd le két szemed, és fogd meg két kezem.
Rugaszkodj el bátran - lelked könnyű pihe,
s vágyad elég erős, hogy bárhová elvigye.

Múlt emlékeihez... Nem kell már, hogy fájjon;
vagy jövő reményihez, hol kétség sose bántson.
Nincsen mitől félned: álom ez, csak álom:
minden, mi körülvesz, szépségből szőtt bársony.

Álmodni hívlak, mert én is álmodom;


szállok képzeletből kovácsolt szárnyakon,
míg az otthonérzés fel nem támad bennem,
vidáman harsogva: ilyennek kell lennem!

Álom ez, csak álom... A tied, az enyém;
ölelő karjait hívón tárja felém,
míg káprázat fényében tündökölve ragyog.
Gyere, álmodj velem... Mert a tiéd vagyok.

Kalina: ÁLMODJ VELEM







Álmodom-e?
Vagy látok igazán?
S akit látok,
Tündér-e vagy leány?

Akár leány,
Akár tündér lenne,
Mit bánnám én,
Csak belém szeretne!

Petőfi Sándor: ÁLMODOM-E?







Álmodozni csodálatos dolog.
Annál csak egyetlen jobb dolog van.
Tenni valamit az álmainkért,
hogy megvalósuljanak. "

Nógrádi Gábor







Álmodozz, mintha örökké élnél; élj, mintha ma meghalnál.

James Dean







Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak
szerelmet az álmokban, ki' van,
mind angyalok fejükön fénylő
tündér-glória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés


s ha fáj is, mit élsz jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden
vidám az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután, amikor Ő
jött feléd, megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök.
Az álmokban így van mind'
a valóban mögöttünk az Élet
sündörög. De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!

Őri István Álom ének







Az álmomban az enyém vagy, mert az életemben az álmom vagy.

Eneisz







Általában minden idióta háta mögött egy fantasztikus asszony áll.

John Lennon







Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat







Bárminek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

Oscar Wilde:







Becsukhatod a szemed, hogy ne lásd, amit nem akarsz látni.
De nem csukhatod be a szíved, hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni.

Johnny Depp







"Becsukhatod a szemed azok előtt a dolgok előtt,
amiket nem akarsz látni; de a


szívedet nem csukhatod be, hogy ne érezz."

Müller Péter ?







Becsüld meg a szerelmem
mert csak miattad élek
becsüld meg a szerelmem
mert boldoggá tennélek
becsüld meg a szerelmem


mert érted teszek mindent
becsüld meg mert soha senki
nem fog így szeretni téged







Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.

Laurell Kaye Hamilton: A Harlekin







A belső ragyogás többet ér a külső színeinél.
Akit elkápráztatnak a külső ragyogások,
képtelen a fényt megpillantani önmagában.
Mert a fény mások fénye által válik
igazán tündöklővé.


Virág a virágban, kő a kőben, ég a tengerben,
ember az emberben látja meg képmását,
és leli meg együvé tartozását.







A bizalom egy hosszú út,melyen mi is végig megyünk,s hogy nehéz lesz-e járni rajta attól is függ, mi mit teszünk.A bizalom a legnagyobb díj mit másoktól kaphatunk,s bizony e ritka kincsért sokszor nagy árat adunk.A bizalom az egyetlen út egy másik ember szívébe s csak akkor tudjuk mennyit ér ha már mindennek vége.A bizalom egy fájdalmas érzés mert bízni csak szeretve tudunk s e szeretetben a legszebb az... Ha a másiktól bizalmat kapunk.







Bíznod kell magadban,
Még akkor is,
Ha az egész világ kételkedik Benned.

Sri Chinmoy: Szív-kert







Bertók László: BOLDOGSÁG DAL


Eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.


Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!







Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.

Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára







Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt.

Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.

(Weöres Sándor: Fairy Spring)







A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És magadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.

Csitáry-Hock Tamás







A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül,
de ha csendben leülünk, az is lehet hogy leszáll ránk.

Nathaniel Hawthorne










A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.

Lev Tolsztoj







A boldogság gyakran egy olyan ajtón szökök be életünkbe,
amelyről nem is gondoltuk, hogy nyitva maradt.

John Barrymore







A boldogságot hiába hajszoljuk, legfeljebb reménykedhetünk abban,
hogy belebotlunk. (...) A boldogsághoz elég a legegyszerűbb dolog,
amíg olyasvalakivel tesszük, akivel együtt akarunk lenni.

Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve









A boldogság ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ott, ahol keressük

John Kay: Oldalazás










Boldogságra születtünk, hogy megöleljük, hogy megcsókoljuk azt, akit igazán,
szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk, túllépjünk a
nehézségeken és túléljünk mindent, elfogadva a rosszat is...










A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És ha lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke.

Csitáry-Hock Tamás: Szívérintés







Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét
és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.

Müller Péter







A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk,
ami van, és nem arra, ami hiányzik.

Andrew Matthews: Legyél boldog tinédzser!







A boldogság más, mint az öröm. A boldogsághoz
hozzátartozik a küzdelem, a tudás, a teljesítmény.

George Sheehan







A boldogsághoz nem kell semmi. Ami van, az is fölösleges. Nincs benne ragaszkodás, birtoklás, szomjúság. Örökös hiány csak a boldogtalanságban van, de a boldogságban nem hiányzik semmi és senki. Ez a te mennyországod állapota.

Müller Péter







A boldogtalanság (...) sokkal inkább tőlünk függ, mint a boldogság. A boldogság egy ajándék, vagy a hívők kedvéért mondhatom úgy is, hogy egy kegyelmi állapot - de a boldogtalanság okai mi magunk vagyunk. A boldogtalanság nem történik velünk, azt mi állítjuk elő.

Popper Péter: Lélekrágcsálók







Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz,
s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.

Ernest Hemingway: Vándorünnep







B. Radó Lili: NŐ ÉS FÉRFI DICSÉRETE


A NŐ DICSÉRETE



RAGYOGJ!

Ragyogj, mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,
Ragyogj, mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.

Ragyogj, hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.
Ragyogj, mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj, mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,
Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!

Ragyogj! (A nő dicsérete). - B. Radó Lili

Link



A FÉRFI DICSÉRETE



SZERETÜNK!

Mert nélküled nincs igazi nő!
És nincs életre keltő erő,
nincsenek rózsák és illatok,
szépség és szerelem nem ragyog!

Mert nélküled nincs gondoskodó
békés otthon és vigasztaló
szívderítő, meleg szeretet.
Nincs haza! Nincsenek gyerekek!

Mert nélküled céltalan az út,
minden vágy és ölelés hazug,
hontalan vándor a boldogság,
nélküled a lét, csak pusztaság







A BOLDOG NŐK 5 TITKA

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető állása.
2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni, és mindig megnevettet.
3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és ráadásul nem hazudik.
4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád veled hancúrozni.
5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!







Büszke vagyok a szívemre. Annyiszor játszottak már vele,
megsebezték, megcsalták, összetörték.. és még most is működik.







"Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és Ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy Te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy Te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál..."

Várakozás







Csak azt adhatjuk, amink van. Aki boldogtalan, nem adhat boldogságot, aki sikertelen, nem segíthet másokat sikerre. Első kötelességünk: önmagunkon segíteni, hogy ne legyünk másoknak teher. Először tanulni, aztán tanítani! Először teremteni, aztán adni! Ez az élet vastörvénye.

Herbert Casson










Csak egy csók volt... De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkemet.

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem







Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak.
Szeress egy napig, míg csókolni tudlak.
Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.







Csak az erős ember ismeri a szeretetet,
csak a szeretet érti meg a szépséget,
csak a szépség teremt művészetet.

Richard Wagner







Csak mert csinálunk rossz dolgokat, nem azt jelenti,
hogy rossz emberek vagyunk!







Csak nézlek téged de szólni nem merek,
Hisz úgysem értenéd meg szerelmes szívemet.
Csak játszottál, s komédiáztál velem,
De az életben még is csak te vagy nekem.
Tudom hogy nálamnál kedvesebb a másik
De az én szívem csak te utánad vágyik.
Boldogság már az is ha két szemedbe nézek,
s gyönyörködve kérdem
mért lettél a végzet.


Mért hideg a lelked egy forró nyári éjszakán?
Könnyeim utánad mért is peregnek?
Oly halálosan mért is szeretlek?
Nem fáj az én szívem ha mással látlak,
De úgy érzem feledni sosem tudnálak.
Elbúcsúzom tőled hisz úgyis másnak vagy a párja,
S én majd csak csöndben sírok mintha nem is fájna.

Barkóczi Zsuzsanna: Reménytelen Szerelem







Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek







Csak visszatekintve értheted meg az életet;
de hogy megéld, ahhoz előre kell tekintened.

Soren Kierkegaard







Csak szeretni akarlak, csendben nyugalomban.
Érezni akarlak, féltőn karjaimban.
Hozzád bújni, elmondani örömöm, bánatom.
Megsúgni azt, te vagy a holnapom.
Már nem számít a tegnapnak sötétlő nyomora.
Jelenünk van, a múlt már ostoba.
Beteg szívem, erőre kap mézszínű szerelmedben.
Nem félek, életem kezedben.
Csak szeretni akarlak, lelkedbe olvadni, elbújni ott...
Együtt lesni, a közös holnapot!







Csalódni csak az tud, aki valaha hitt.

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél







Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!

Shakespeare







Csendben pihentem, és éreztem, ahogy a nyugalom magához ölel. Egyedül voltam, de nem magányosan. Akkor jöttem rá, hogy ez két különböző dolog. Az egyedüllét érzése valami hiányából fakad az életemben; azt jelentette, szükségem van valamire vagy valakire ahhoz, hogy teljes legyek.

Maria Housden: Hannah ajándéka







Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret.

(Jókai Mór)







"A csók a természet bájos trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak."







Deákné Ibolya Anna: TARKA VIRÁG MINDEN NŐ!


Mennyi szépség egy csokorban!
...és a neve nő!
Érzelmek tarkaságával van ötvözve Ő!
Szemében kristály ha bánatos...
Kezedben szíve ha akarod!
Arcán a mosoly is ott ragyog,
a lelkét soha nem láthatod!
Ölében bölcső, szívében szerelem.
Fejében józanság, szemében értelem!
Amazon harcos és angyal is Ő!
De hidd el! ...mindig, mindig csak Nő!
Kecses, becses, illedelmes!
Hisztis is ha felgerjeszted!
Királynő ha hagyják élni,
Boszorkány ha az kell néki!
A szerelemtől piros arca...


...de a bosszúság is kiül rajta!
Gyöngy a szeme, rózsa szája...
Gyémánt minden porcikája!
Férfinépnek szája tátva...
...mikor libben a szoknyája!
Oldalborda! ...mondta Ádám!
...de mily tökéletes látvány!
Isten tudta mit teremt meg!
Hát nem holmi kis selejtet!
Ünnepeljük is már régen...
Megérdemlik hidd el nékem!
Készülj tehát férfi népem...
Liliom legyen a kézben!
...hajolj is meg tisztelettel!
...mert a NŐ! ...egy csodálatos ember!







De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.

Magna Cum Laude







Dolgozni napok s éjeken,
Hogy ételünk s ruhánk legyen;
S ha feleségünk tán szeszélyes,
Magunkat szabni szeszélyéhez,
Hogy már ha kell örömtelennek
Lenni egyik vagy más életnek,
Mienk legyen örömtelen...
Lássátok, ez a szerelem!



Petőfi Sándor: MI A SZERELEM?




















 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
A hunok titkos története
  2019-04-16 21:30:06, kedd
 
 










A HUNOK TITKOS TÖRTÉNETE


- Attila hun birodalma előtt létezett-e egy másik hun birodalom és azt ki alapította?
- Miért építettek Kínában Hun Múzeumot?
- Kik hozták létre a világ első nomád birodalmát?
- Hogy gondolkoznak ezekről a kérdésekről a kínaiak?

- Igaz-e, hogy Kínában hun múzeum épült?
- Hogy a hunok Ázsiában hozták létre a világ első nomád birodalmát?
- Hogy a nagy falat ellenük emelték a kínaiak?
- Sőt, hogy a hunok nemcsak nomádok voltak, hanem városlakók is, akik földet is műveltek?

Dr.Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchengbe is, Fehérvárra, a hunok ősi városába is. Legyen Ön is részese ennek az időutazásnak, melynek során megtudhatjuk, hogy az egykori és mai kínaiak hogyan látták saját korukban és látják ma ezt az ősi népet.


Ez a hunok titkos története.


A hunok titkos története teljes film - YouTube
/Igaz -e, hogy Kínában Hun Múzeum épült? Hogya Hunok Ázsiában hozták létre a világ első Steppei Birodalmát? Hogy a Nagy Falat ellenük emelték a Kínaiak? Sőt hogy a Hunok nem csak nomád állattartók voltak hanem városlakók is, akik földet műveltek. Dr. Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchenbe- Fehérvárra- a Hunok ősi városába is./

Link



A legújabb kínai elméletek szerint egyébként maguk a kínaiak is a Hszia-dinasztiától, illetve a Hszia-államból származnak, de ezt a dinasztiát tartják a kínai források is a hunok ősének. Így a kínaiak kezdik manapság tisztelni a hun örökséget, amit elsősorban a hozzájuk tartozó Belső-Mongóliában lehet felfedezni. Nem véletlen, hogy amikor a magyar kutatók elértek Tongwancheng környékére, ott a néhány éve épült modern autópályán külön tábla jelzi a letérőt a hunok egykori fővárosa felé.

A hunok a kínai történészek feltételezése szerint a hsziungnuk - leszármazottai lehettek, akik fél évezreden át uralták Belső-Ázsia keleti területeit. Birodalmuk az i. e. 3. századtól az i. sz. 2. századig állott fenn.

A hsziungnuk szakadatlanul hadban álltak a kínai seregekkel, s többek között e véget nem érő viszálykodás miatt építtették meg a kínai uralkodók a kínai nagy falat. A kínaiak végül, a korai Han uralkodócsalád idejében, legyőzték ősi ellenségüket. A hsziungnuk szövetsége ekkor két részre bomlott. Északinak nevezett águkból származhattak a hunok, s egyes tudósok vélekedése szerint szerint az avarok és a magyarok.


Egymillió hun zúdult Európára

Link












 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
A hunok titkos története
  2019-04-16 21:28:48, kedd
 
 










A HUNOK TITKOS TÖRTÉNETE


. Attila hun birodalma előtt létezett-e egy másik hun birodalom és azt ki alapította?
. Miért építettek Kínában Hun Múzeumot?
. Kik hozták létre a világ első nomád birodalmát?
. Hogy gondolkoznak ezekről a kérdésekről a kínaiak?

. Igaz-e, hogy Kínában hun múzeum épült?
. Hogy a hunok Ázsiában hozták létre a világ első nomád birodalmát?
. Hogy a nagy falat ellenük emelték a kínaiak?
. Sőt, hogy a hunok nemcsak nomádok voltak, hanem városlakók is, akik földet is műveltek?

Dr.Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchengbe is, Fehérvárra, a hunok ősi városába is. Legyen Ön is részese ennek az időutazásnak, melynek során megtudhatjuk, hogy az egykori és mai kínaiak hogyan látták saját korukban és látják ma ezt az ősi népet.

Ez a hunok titkos története.


A hunok titkos története teljes film - YouTube
/Igaz -e, hogy Kínában Hun Múzeum épült? Hogya Hunok Ázsiában hozták létre a világ első Steppei Birodalmát? Hogy a Nagy Falat ellenük emelték a Kínaiak? Sőt hogy a Hunok nem csak nomád állattartók voltak hanem városlakók is, akik földet műveltek. Dr. Daubner György ezen kérdések után jár Kínában, ahol eljut Tongwanchenbe- Fehérvárra- a Hunok ősi városába is./

Link



A legújabb kínai elméletek szerint egyébként maguk a kínaiak is a Hszia-dinasztiától, illetve a Hszia-államból származnak, de ezt a dinasztiát tartják a kínai források is a hunok ősének. Így a kínaiak kezdik manapság tisztelni a hun örökséget, amit elsősorban a hozzájuk tartozó Belső-Mongóliában lehet felfedezni. Nem véletlen, hogy amikor a magyar kutatók elértek Tongwancheng környékére, ott a néhány éve épült modern autópályán külön tábla jelzi a letérőt a hunok egykori fővárosa felé.

A hunok a kínai történészek feltételezése szerint a hsziungnuk - leszármazottai lehettek, akik fél évezreden át uralták Belső-Ázsia keleti területeit. Birodalmuk az i. e. 3. századtól az i. sz. 2. századig állott fenn.

A hsziungnuk szakadatlanul hadban álltak a kínai seregekkel, s többek között e véget nem érő viszálykodás miatt építtették meg a kínai uralkodók a kínai nagy falat. A kínaiak végül, a korai Han uralkodócsalád idejében, legyőzték ősi ellenségüket. A hsziungnuk szövetsége ekkor két részre bomlott. Északinak nevezett águkból származhattak a hunok, s egyes tudósok vélekedése szerint szerint az avarok és a magyarok.









 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Galyasi Miklós versei
  2019-04-15 22:30:05, hétfő
 
 











GALYASI MIKLÓS


Galyasi Miklós (Hódmezővásárhely, 1903. okt. 12. - Hódmezővásárhely, 1974. jún. 3.): költő, muzeológus. 1921-ben érettségizett szülővárosában, 1925-ben Szegeden jogi diplomát, Vásárhelyen pékmesteri képesítést is szerzett. 1927-29-ben Párizsban járt. Költeményeit a Tiszasirályok és A nagy törvény mentén (1934) c. köteteiben tette közzé. Otthona a két világháború közötti időben a haladó művészet egyik vidéki műhelye volt, ahol gyakran megfordultak írók, művészek, többek között: József Attila, Erdei Ferenc, Féja Géza, Veres Péter, Medgyessy Ferenc, Tornyai János és sokan mások a progresszió vezető egyéniségei közül. 1934-ben ő alapította meg és vezette a város irodalmi, művészeti és tudományos egyesületét, a Tornyai Társaságot. - Munkaszolgálatból történt hazatérése után, 1946-ban nevezték ki a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múz. ig.-jává, amelyet 1957-ig szakértelemmel vezetett.


,,Golyó és betű, mind a kettő ólom.
Kasza is, kard is tűzben vert acél.
Fáradhatatlan a gondolat-sólyom,
Ne adjuk egymást a hollóknak, testvér!“

(Galyasi Miklós: Testvér, ne adjuk...)


Galyasi Miklós versei

Link



Galyasi Miklós Az utolsó vásárhelyi polihosztor

Link









ÁRVA LADIK


,,Árva ladik a Tiszáról
A tengerbe tévedt,
Vitte a víz s megkerülte
Az örvényt, a révet[...]

A ladik csak úszott, úszott,
Nem tudta, hogy csónak,
Baráti mód köszönt néhány
Óceánjárónak.

A vén hajók tova-húznak
S vágnak fagyos képet.
Így jár aki a Tiszáról
A tengerbe téved."







ASZÚ - Részlet


,,Újborral tűrd hát a vidám barátot.
Könnyű örömre lőrét igyál.
De ha az első dér szívedre szállott
Békülj egy korty aszú mámorán."










BOLDOG A DONGÓ...



Boldog a dongó almavirágon,
Boldog a gyermek a hűs fa alatt,
Kukacot kajtat cinke az ágon,
Boldog, aki vet s hiszi, hogy arat.

Boldog a rét is zöld harsogásán,
Boldog a medve, ha mézre talál,
Boldog a béka májusi nászán,
Ujjong az élet, tán nincs is halál.

Gólya békával, fullánk a mézzel,
Cinke a léppel egy végből fakad.
Ki tudja, hogy egy-egy almafának
Tenger virágján hány gyümölcs marad.







EGYSZERŰ TÖRTÉNET - Részlet


,,Nem volt már többé »büdös paraszt",
Hősnek tisztelték az emberek.
Egy hold földet fölvert a gaz,
S itt maradt az asszony, a gyerek."











FALUVÉGE


Süppedő fal, véggel a határnak.
Cigánymeggy búsul a poros mezőn.
Rossz sövény vet gátat a világnak,
Gond lovagol a horgadt nádtetőn.

Az ablak vérszín muskátlival,
Bújócskát játszik kiváncsi sugár,
A szoba nyirkát gőzölgő párával
S tüzes szemével szárítja a nyár.

Csöndes az udvar. A földön izzad
Apraja, nagyja nyűgös életér',
Harmados maggal próbál szerencsét,
Hogy gyermekével nőjjön a kenyér.

Cammog a nap. Lassú kínnal telik
A fülledt, hosszú nyári délután.
Csutora vakkant, kolomp hallatszik,
Riska jött meg, bőg a kapunál.

Az asztalon lebbencsleves gőzöl.
A kútgém árnya fáradtan legyint.
Hortyog a ház, csizmaszag, verejték...
Holnap kezdődik előlről megint.









FEJFÁMRA


,,Sokat faggattak, meséljem el
Mi volt az életembe' jó?
Piros szegfű nyílt a kertben,
Találkoztam a szerelemmel,
S a nyárfán fütyült a rigó."





MINT PATAK...


Mint patak a patak, nyárfa a nyárfa,
Ha bűn, ha érdem, Így vagyok magyar.
Hordozom terhét a tűztorkú nyárnak,
Borzong bőrömön boru s zivatar.

Nekem nem újság, sarkantyú, zabla,
Rég ver az élet, ritkán simogat.
Mint csillag a csillag, úgy vagyok ember,
Mint lüktető vár, idő, gondolat.







NEM AZ A BAJ...


Nem az a baj, hogy nem tudsz fiam írni,
De biztos kézzel tartod az ekét.
Városépítő próféták, hősök,
Piramist nemző fejedelmi ősök
nem tudta leírni egyik sem nevét...

Nem az a baj, ha nincs szentkép a szobádban,
Ha szívedben kölyked s néped képe ég.
Csak madarat ne tarts kalitkában,
Hallgasd helyette a tücsökzenét.

Nem az a baj, ha nincsen kőből házad,
Az se fájjon, ha barna kenyered,
Csak szállás kérőt valahogy megszánjad
S magad szájától vess egy szeletet.

Nem az a baj, ha nem parancsolsz száznak,
De jaj, ha magad ellen ütöl pártot,
És százszor jaj, ha heversz a mocsárban
S a mélybe húz le boldog tunyaságod.

Nem baj fiam, megtanulsz még írni,
Lesz kőház, pirosló búza-köböl,
Zengő dalával ébreszt fel a sármány,
Ha más szemében nem ül többé ármány
És tenyérré símul majd minden ököl.





NEM CSAK ÉVEIDNEK SZÁMA FOGY - Részlet


,,Sápadnak az öreg csillagok.
Földgolyónk is lassabban forog.
Az élet egyre bölcsebb, vénebb."







PARANCS - Részlet


,,Megtanultam egy-két parancsot,
Bolondos, furcsa szavakat.
Jót, rosszat, örömet, gondot,
Hogy mit szabad és mit nem szabad.

Hogy élővel él minden ember
És fedél kell a fejünk fölé.
Fáj a deres, tavaszi reggel
És ne nézzünk a titkok mögé."







A PARASZT ÖRÖK - Részlet


,,Árvíz a fák közt, bujtogatás rajtad
Mint hegyről a hó völgybe szalad,
Mert eltűnik - érzed: város, gróf és polgár,
A paraszt örök, s a föld megmarad."







PÁN SÍPJÁT KERESSED...


,,Pán sípját keressed zöldellő mohában.
A dalt keressed, ami elhagyott.
A szerelmet a tűnő éjszakában
És a könnyet, mely szívedre fagyott."







PORBÓL


Ha feltámadok, hogy új életre keljek
Hisz tudom, hogy mindig minden ujra él,
Könyörgöm hozzád Irgalmas Kezdet,
Ne olyan mag legyek, miből ember kél.

Legyek erdők réme, ki szálfákat tördel,
Vagy kegyetlen, vérszomjas, húsevő virág,
Győzhetetlen vad, ki uj utat törhet,
S kit nem sujt agyon rázuhanó ág.

Akármi! Csak ember ne legyek többé,
Ne követeljen tőlem senkisem hitet
Hazug mesékkel nem tehetik szebbé
A könyörtelen emberéletet.







RÁD BORULOK


Rád borulok, mint magra a virág,
Ölellek, mint föld a gyökeret,
Hajót a tenger, földet az égbolt,
Mint magas tornyot esti fellegek.

Cikázó véred vihara, villáma
Ringó levél öled mély taván,
Ajkadra borulok, mint hajnali álom.
Halálos élet a csönd sóhaján.







SUBÁS NYÁR


Tegnap zuhogott, ma szivárvány lobog
S júniusban didereg a lomb.
Cincér a fában halkabban kopog,
Párás légen át hangos a kolomp.

Soha nem volt még ilyen zöld az élet,
Dús termés terhén hasad az ág.
Él a halál is, él az enyészet,
Fejünk fölött lépked, bukdácsol a végzet
S örjöngő táncát lesi a világ.

Mennybolt serlegében pörög a kocka
Rázza a sors: hatot vagy vakot.
Most dől el, hogy holnap mezőn hálsz, vagy ágyban,
Keresd meg hát ember cifra tarisznyádban:
Azt a bizonyos mustármagot.







SZERESD...


Szeresd a napot, fürödj sugarában,
Ha vihar tombol enyhelyet keress,
Tavaszi víz szomjad, őszi gyümölcs éhed,
Ne félj ha sorsod vándorként betéved -
Oszd meg vele sódat, oszd meg kenyered.





SZERESSETEK - Részlet


,,Az élet vére: a május sikolt
A tejút följött és az ég alól.
A mennyei sas vijjog, rikolt
A hegyre ráborul az égbolt.
Szeressetek! A törvény szava szól."







SZÜRET ELMÚLT


Szüret elmúlt és az árva tőkén
Egy-két ott feledett billing sírdogál.
Ki aszúnak készült egész nyáron,
s vétlen pusztul a veréblakomán.

Fűzfák odva egyre jobban mélyül.
Már aludni tért a cincérsereg.
S a mocsárban mint elkésett bánat
Ezer didergő bús béka brekeg.

Füstöl a rét s a fehér ködből
Mint vérző sebek mosolygó bölcse.
Tűnt tavasztól álmodozva villa
A csipkerózsa dérütött gyümölcse.

Fűtetlen szobán vacog a lélek.
Nád közt a szél száz új dalt remeg.
Tél kuporog a rőt erdő alján.
MInt sötétben reszkető gyerek.

A fecske eltűnt. Jön víg cinkehad.
A barázdában már varjú szemel.
Délfelé húz a varjú csapat
S a gyér szántáson a köd szemetel.

A tarlón penészes hullafoltok.
Ritka, sötét bogyók a bodzafán.
Olyan a táj, mint egy magányos perc
Az ötvenéves férfi homlokán.







TISZÁN (SASÉR)


Kócsagfészek fölött
Barna kánya sír.
Rőt avarból zölden
Szökken gólyahír.

Bogárság fut, matat
Száraz lomb alatt.
Kopár ágak között
Kukucskál a nap.

A fák hegyében ül
Varjú, s mondja: kár,
Kis rügyek pattannak,
Nyújtózik a nyár.

A szürke gémtanya,
Mint kazalnyi kas.
Felcsillanó halra
Vág a réti sas.

Vaskötél csikorog,
Lomhán jön a komp,
Nyáj legel a parton
Kondul a kolomp.

Lágy szél csókolja fel
Álmából a tájat.
Föllegek legelnek
Húzó vadlibákat.

Kanyarog a folyó,
Tavasz... gólyahír...
Kócsagfészek fölött
Barna kánya sír.







VÉGRENDELET


,,Mondd, hogy legszebb nyelve a világnak
S legkülönb népe a magyar,
Bitang, aki nem dolgozik érte,
Vagy munkájáért jutalmat akar."










ZÖLD


A napsugár ma zöldbe öltözött
S testet öltött iszalagban, nádban.
A békanyál is zöld a tó fölött.
Zöld az ég a sűrű ingoványban.

Zöld a harmat és a darázs háta,
Zöld páncélt hord a vitézbogár.
Zöld a búza, zöld a harkály szárnya.
Nászt ül az élet, ölel a határ.

Zöld kottalap a végtelen mező:
Pipacs, margaréta kis kótafejek.
A szél, az égi cimbalomverő
Szavára trilláz a virágsereg.

A napsugár ma zöldbe öltözött.
Dalát harsogja mindenik fia,
Még nincs zavar, minden egybezúg.
Az élet ez - a sorsszimfónia.















 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Gutási Éva versei
  2019-04-13 19:00:28, szombat
 
 










GUTÁSI ÉVA VERSEI


Gutási Éva költő és írónő. Megjelent könyvei: 2004: A halál hitvese, Korana kiadó, 2010: Tépett Angyal, IMEA kiadó, 2012: Fájdalom lepkék, IMEA kiadó, 2016: Minden napra egy alma, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, 2016: Rangodon alul, Underground kiadó, 2017: Egészség ÁBÉCÉ, Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet


Gutási Éva

Link



Gutási Éva - Fájdalom lepkék Könyvbemutató

Link









AZ AGY CSATÁJA


Gondolatokban fuldoklom,
agyam szellemi harcot vív,
S hogy csatáját megnyerje
ezer gondolat-harcost hív.
Mikor az ezrek elesnek,
újak után kutat,
S bennem hangok szólalnak,
meghasad a tudat.

Szenvedélyes szándéka,
hogy új hazát keressen,
S minden poros gondolatnak
örök véget vessen.
Kastélyában gyülekezik
a félelmetes sereg,
Összecsapás közeleg,
a gyilkos idő pereg.

Végül elindul hadjáratra
a rettenetes tábor,
Kínok közt hal mind,
ki ellenséget pártol.
Minden eltemetett emlék,
A halál alagútján átlép.

Agyam nyeri meg a csatát,
Nem hallom már bennem zaját,
Az elfogottak nyakán járom,
És Én ismét utamat járom.







ALKOTNI, DE KINEK?


Tágas tereken rohant nevetve.
Aludt a szabad ég alatt.
Amihez kedve volt, megtette.
A csillagok adósa maradt.

Kincseit felhőkre költötte,
Hogy az égen rajzoljon velük.
Széleiket egymáshoz kötözte.
Játékból volt az Istenük.

A nyáj hirtelen szertefutott.
Egy pillanatra talán megállt.
Aztán valami eszébe jutott
És már faragta kőből a medált,

Fákból szobrokat, sziklából házat,
A szél dallamaiból kottát.
Úgy érezte, sohasem fárad.
Gondolatai voltak a szolgák.

Mert ez a szabadság: alkot.
Mindegy mit, csak rögtön.
Nem tudja, hogy hol tartott,
De a tétlenség neki börtön.

Újrakezd, majd elfárad. Leül.
Valami a műből hiányzik neki.
Nézi, majd néma álomba merül.
Egyedül. Elfelejtett nőt teremteni.







AMI A VÁGYADBÓL MARADT


Szellő futott a vad romok között,
És ahová csak a lelkek járnak,
Nappal csend, éjjel sikoly költözött.
Új lakója az elhagyott várnak.

Nem volt több, egy gondolatnál
De fájóbb, mint a só marta seb.
Kinek titkon csókot adnál,
De feleségnél már kevesebb.

Remény és lemondás egymagában,
Eltűnik néha, de sosem örökké.
Bolyong némán, a kietlen várban.
Sorsa, akár az egykori őröké.

Mikor lakták, vendégszobát kapott
És éjszaka a hálótermek között,
Mint egy nemes leszármazott
Buján vadakra lövöldözött.

Elestek sorra. Szerelembe estek,
Mert cupido nyilaival játszott.
Reggelre fáradt, meztelen testek
Között, csak ő maradt áldott.

Az ősi család azóta kihalt.
És e lény le-föl sétál a bástyán.
Elcsitítja és táplálja a vihart.
Ő az angyal, a vágy és a sátán.







AMIT ÉRZEK


Közömbös lettél az évek során.
Irántam érzett szereteted korán
Vált a semmivel eggyé:
Alaktalan, hamis szeretetté.
Gyarló gondolatainknak, ím ez az ára:
Ostobán tekintünk most az üres világra.
Ketten akartunk egyek lenni,s most egyedül vagyunk.



Búsan menekülünk, egy messzi tudatban
Oltalmat keresve. S hazudott szavakba
Reménytelenül próbáljuk csempészni, mi elmúlt.
Unott kényszer-ösvénnyé vált a közös, egy út.
Látod, ennyi maradt nekünk?!
Világtalanul botorkálunk, míg szemünk
Aggódva kutatja az eltűnt perceket.







ÁGYADBAN (MÁSNAP)


Ködbe burkolózott a reggel,
Dohányfüst illata járja át tested,
Ahogy kikelve puha ágyadból
Munkád után sietsz.
Mondd, velem mi lesz?
Csak addig kellek, míg vágyadtól
Menekülve bennem nyugalomra lelsz?
Búcsúzol. Ajkamra kihűlt csókot lehelsz.
(Túl kicsi vagyok az óriási ágyon...,
Megaláztatásra többé nem vágyom!)










BÁL EGY RONGYOS RUHÁBAN


Még vonszolja maga után,
Még szegélyét húzza a sárban;
Már meglátszódnak a ruhán,
Mit először viselt a bálban.

A fények éjszakába hunytak,
A zene csak odabenn hangos,
Hol színes konfettik hulltak,
A terem üres és visszhangos.

Könnyű volt hajnalban mosni
És parfümözni minden éjjel...
Elszakadt hátán a masni,
Elveszett nyakából az ékszer.

Gyűrte, de már rongyolódott,
Sikálta, amíg ki nem fakult.
Egy borfolt beleivódott,
Régi pompája múltba avult.

Újra felölti a ruhát.
Magát még mindig szépnek látja.
Kihalt utcák között fut át,
Hogy időben érjen a bálba.







CSAK AZT BÁNOM


Csak azt bánom, hogy nem simogattam aznap hajnalban
A kezeid tovább. Mikor te már szuszogtál halkan
És én egyre szaporább lélegzettel figyeltem mellkasod,
Ahogy le- és felemelkedett. Néztem a hajnalcsillagot
Az ablakon át és reszketett. A mulandóságot félte
És beragyogta bőrünk gyermeki, tiszta fénnyel.
Kár, hogy reggelre ismét felnőttünk: törvénnyel,
Szolgasággal és a mindennapok egyformasága szerint.
És felkeltél és elindultál. Én magam maradtam megint.

Felidézlek és hálát adok érte, hogy nem mertem lehunyni
Égő, fáradt szemem. Néztelek és nem tudtam megunni.
Most újra érzem, mikor itt voltál velem. Minden részletet
Emlékeimben féltve úgy ismétlek, mint egy versidézetet,
Új jelentéssel, rádöbbenések között. De az édes illat,
Az érzés és pillanat mind tovább szökött. Vágyainkat
Eltiporta a valóság. Félek; halványul az emlék és egyre
Nyomaszt a halandóság. Rád gondolok és rettegve
Eszmélek fel, hogy talán álom voltál, és azon az estén
A csillagfény egyedül talált az ágyban, miközben én
Párnámat ölelve simogattam a takaróm gyűrődő vonalát,
Kezed. És a sors nélkülem szőtte sorsod titkos fonalát.

/Utószó/:

(Miért nem öleltelek még szorosabban? Akkor
Amikor még ... voltál valaha? Reggel hatkor
Felriadtam. Magadhoz húztál. Visszaaludtam,
Nem gondolva, hogy vége lehet. Pedig tudtam,
Csak elfogadni nem mertem. Már bánom,
Ahogy halványul csókod emléke a számon,
És kezed vonalát is egyre nehezebben
Idézem fel, mikor még itt volt a kezemben.)







CSAK ESŐ


Eltűnt a felhők között az ég.
Ilyenkor hová száll fel a sóhaj,
Mikor szürkébe vegyül a kék
És a zápor, mint aljas tolvaj
Elrejti kabátjában a Napot?!

Az imákat a másik zsebbe.
A könnyeket könnyei takarják.
Elfolyik a város szennye,
Mohón nyelik a csatornák.
És Ő mosolyogva figyel.

Lopni küldték. Tőlünk lopni.
Mert minél nagyobb a szenvedés,
Annál jobban fog ragyogni
A reményt adó napsütés.
Ami másképp természetes.







DÍSZÍTIK


Öleljen szorosan valaki magához!
Díszítik a Teréz körúton a fákat.
Ragaszkodom a meghitt, rég kihunyt vágyhoz.
Mint kezed, fonom most nyakamon a sálat.

Karácsonyi dallamokat suttog a szél,
Az égők száz fénye könnycseppemben remeg.
Egy késői fuvallatban ott van a tél
És benne én magam: egy fagyos, bús beteg.

Díszítik a Teréz körúton a fákat.
Csak díszítik és én elmagányosodom...
Forralt bor émelyítő illata árad,
Téli dallamok víg hangja: mind monoton.

Kigyúlnak lassan a már feltekert égők,
Hideg arcomon könnyes jégvirág nyílik,
És nevetnek a körúton üldögélők,
Egyre csak díszítik, díszítik, díszítik...







EGYMÁST ŰZŐ VADAK


Nem tudtam, hogy fáj neked.
Na jó, talán akartam is néha.
Te vadász voltál, én préda,
Most együtt szenvedek veled.

Mikor elfogtál húsomba vájtad
Karmaidat, s egy szív szakadt fel.
Máskor pedig én téptem szárnyad,
Hogy ne repülhess mellőlem el.

Magunkat üldözve menekültünk.
Az egyik elterült, a másik felállt.
Tudtuk, nem szabad kimerülnünk,
Kerülgettük egymást, a halált.

S ha valamelyik néha elesett
Vadul nyalogattuk a sebét.
Majd jött egy harmadik, a feslett
Féltékenység küldte vérebét.

És rohanni kezdtük egymás mellett
A vadállat egészen közel loholt,
Hol beléd mart, hol nekem kellett
Megjárnom miatta a pokolt.

Mikor engem harapott, a sebből
Fájó, gennyes fertőzés fakadt.
Hagyj magamra! Én már ebből
Nem gyógyulok, ez örökre marad.

Megálltál akkor, a rohanásnak vége,
De a gyógyírt erre hiába keresed.
A féltékenység szomjazik a vérre,
Ha lüktet a seb, torkodnak esek.







EGY CSENDESNEK ISMERT FIÚHOZ
(R.R.-NAK)


Te, saját világodban élő,
Csendbe borult, bús fiú!
Nem lakozik e földön
Se oly álnok, se hiú,
Ki tűzbe hozza szíved.

Homályba takart arccal nézed
A múló ifjú éveket.
S míg mások vigadoznak,
Te néha rájössz: tévedett
Az örök élet hírnöke.

Mégis beállsz a való táncába,
S csak gondolataid engeded,
Hogy messze szárnyaljanak innen,
Oda, hol a tengerek
Vad hulláma szédít.

De nézz körül! Itt is akad,
Ki lángra lobbant hirtelen,
S majd megmutatja neked,
Hogy léted nem szürke verem;
Csak hagyd magad!







ELTŰNÖK


Ha egy kicsit eltűnök, ha nem lennék holnap...
Talán Néhányakban belül maradna egy kérdőjel.
Méltatlankodnak, akik megpróbálnak hívni.
Lehet, hogy fognak is pár rosszalló szót írni,
Csak most nem megy válasz, hogy amint tudok, csörgök.
Valaki majd azt hiszi, tétlenül ücsörgök,
Más, hogy betegség vagy hivatalos távollét.
Észrevenné bárki, hogyha itt már nem volnék?
Kupacokban gyűlne az asztalon a munka
És a hollétemről akkor senki sem tudna.
Mi van, ha ez a holnap éppenséggel ma van?
Nem létező álmokban pihenem ki magam.
a kollégák a titkárságon szólnak.
Reggel lenne a buszon egy újabb férőhely.







EREKLYÉK


Ő zokog és én semmit sem érzek.
Az ereklyéi nekem csak képek.
A kupák mind semmitmondó tárgyak.
Felnőttem. Összementek a vágyak.

Ronaldo szekrénye körbe van kerítve.
Ő beszökik mégis, hogy otthon elhiggye
A sok irigy, megérintette a padot,
Amin a sztár izzadságcseppeket hagyott.

Bámulja, fotózza és én őszintén azt vágyom,
Ha veszít, álmatlanul vergődjek az ágyon.
Vagy valakiért ugyanígy rajongjak én is!
A nagy érzelmeket végül elfojtom mégis.

Én csak úgy beletanultam az egyformaságba.
Mindent kipróbálok, hogy egyszer újra, hátha...
De nem tudok lélekből könnyezni vagy nevetni.
Fogok-e sírni majd, ha már nem fognak szeretni?

Nincs érzelem, csak fegyelem és kényszer.
Divatból hordott nagy, csillogó ékszer.
Divatból csillogó, műkönnyes szemek.
Rajongok-e majd azért, aki szeret?







EZER CSODA


Összefogott ezer csoda,
hogy megváltást találjak.
S én nem tudtam ellenállni
a természet dalának.

Hívott a szó, messze hívott,
én mentem, merre vezetett.
Boldog tájra, messze innen,
hol a fájdalom is nevetett.

A hegyek között énekelt a szél
és két színes pillangó játszott;
Vidám tücskök ciripeltek,
egyedüllétem megtörni látszott.

De végül visszatérek
a csendes magány-szigetre,
Tele gyönyörű, új csodákkal
és szivárvánnyal szívemben.







ÉBREDÉS NÉLKÜLED


Átmelegít, mikor ajkaid ajkamhoz érnek,
De az őszi szél már lassan dermeszti vágyaink.
Álmaimba zárva foglak megőrizni téged,
Míg a tavasz rügyet bont a fák fagyott ágain.

Gondolatban a testünk forrón összefonódik.
Ölelj szorosabban, tarts a valóságtól távol!
Tudom, ez őrültség, de valahogy megoldódik.
Zuhogó esőre ébredek éjjel. Hiányzol!







ÉN MOST MEGYEK


Te aljas, te utolsó, megvetendő barom!
Lehúzol a mélybe, ha nyújtom a karom.
Szennyedbe fektetsz a földre,
És otthagysz meggyötörve.

Te, aki minden voltál, te semmi!
Süllyedj, nem nyúlok utánad! Ennyi
Fájdalom már épp elég teher!
Sosem-volt szárnyad pokolban hever.

Elveszed lelkem, hogy magadba olvaszd.
De nem gyógyít, csak még inkább sorvaszt!
Hány nőből fogsz egyet összelopni?
Mennyi csonkot hagysz magad után?!
A te bűnöd mind! Rajta, mondd ki!
De csak mormogsz, gyengén és bután...
És mindent újra magyarázol...
Magaddal együtt alázol.

Én most felkelek innen. Megyek.
Mögöttem mocsokhegyek.
Talán lesz, ki lemosdat végre,
És kéz a kézben megyünk az égbe.







ÉS ÉJSZAKA...


Erős nő vagyok.
A szenvedéssel könnyen bírok.
Kacagok a bánatra,
És éjszaka néha sírok.

Ha lelkemben viharok dúlnak,
Arcomon mind elcsitítom.
Nevetés tör fel belőlem.
Mégis miért kell sírnom?

Belül most szét vagyok tépve.
Kívül tökéletes egység.
Akarat, szeretet, kitartás.
Az kell, hogy szeressék!

Erős nő vagyok.
A szenvedéssel könnyen bírok.
Nyelvem nyújtom, ha ütnek,
És éjszaka néha sírok.










FÁJDALOM LEPKÉK


Nem jó sehogy, mert ember vagy.
Nagy nehézség a megbocsájtás.
Inkább mázsás terheket hurcolsz
Gyermeteg sérelmekkel teli szívben.

És a szív burka megreped...
Szeretni nem tud már,
Csak vár a pillanatra,
Hogy életjelet adva dobbanjon.

Nem hagyod. Kínosan
Figyelsz rá - ahogy sokan -,
Mert a gyengeség jele lenne,
Ha benne szeretet ébred.

Gyűjtöd a fájdalmakat,
Mint álmatag tudós a lepkét.
Elméd bomlott, rongyos mélyén
Gombostűkkel szurkálod magadba.







FEKETE GOYA


Hazaérsz és eszed, amit főztem ma neked.
Én festettem a falra, de észre sem veszed.
Amíg nem voltál itthon, a halál kopogott;
A pincében a jövő angyala zokogott,
De a veszett farkasok széttépték a testét.
Édes, kérlek ne hagyd magányomban az estét,
Mert vad orgiákat ül nélküled a sátán!
Öreg bolondok utaznak pokolba hátán.
Ne hagyj egyedül! Vacogok, mindentől fázom.
Átok ül az országon és átok a házon.
A kutyát ne keresd, homokvihar nyelte el,
Mindegy hogy szerelmünkért mindent megteszel,
Mert engem Szaturnusz felfalt már ezer éve.
A fürdőszobába csak egy új égő kéne.
És hozz a boltból kérlek egy vekni kenyeret!
Ha én meg is halok, majd eszik az egerek.







A GONDOS PÁSZTOR


Csitulj kicsim! Kinn a pásztor
Nyugovóra küldte nyáját.
(Nem akarhatsz oda jutni,
Hol az álmot birkák várják!)

Csitulj kicsim! Mind, a barmok
Csendes helyen nyugszanak már.
( Nem akarhatsz oda jutni,
Hol az álmuk ridegen vár.)

Csitulj kicsim! Mert a gazda
Állatait altatgatja.
( Nem akarhatsz oda jutni,
Hol az álmot halál adja.)

Csitulj kicsim! Csitt te gyermek!
( A zokogás nem hallgat el.
És közeleg a gondos pásztor...
Az esti-mesét olvassa fel.)







GYÁSZBESZÉD EGY CSÚF HALOTTNAK


Most oda kerültél, ahol végre
Szemeid vakok, füleid süketek.
Az élet fölötted zajong tovább
S férgek pusztítása jut majd neked.

Mikor te öltél féreg módjára
Ártatlan szívekbe rágva magad,
Csatlósaid veled lakomáztak;
Mára egyetlen híved sem maradt.

Akik a sírodnál összegyűltek,
A szádból hulló maradékot lesik.
Röhögő hiénák, s dögkeselyűk
Falják most fel, amit hagytál nekik.

Ne hidd, hogy egy pokolra menőt
Ennyien temetnek sajnálattal földbe!
A kényszer-fekete gyászruhák alatt
Ezernyi kéz szorul ökölbe.

Te pedig fekszel: egy béna halott
Súlyos gránitlapok alá zárva.
S nem látja szemed, nem hallja füled,
Hogy sír miattad millió árva.


OPELO MRTVOM KRVNIKU


Dospeo si tamo, gde su ti najzad
Oči slepe u uąi gluve.
Nad tobom ľivot dalje huči
A telo ti na gozbu čeka crve.

Kada si ti kao ubijao
Uľderavajući se u srca nevina,
Skutonoąe su se uz tebe gostile;
A danas samo nema tiąina

Okupljeni sad oko groba,
Iz usta ti ostake vrebaju.
Grohotne hijene i strvinari
®deru ostavljenu porciju.

Ne veruj da putnika u pakao
Ovoliko njih s tugom u zemlju leľu!
Pod na silu navučenom crninom
Hiljade ruku u pesnice steľu.

Ti pak leľią: hladni mrtvac
Zatvorenom teąkom pločom granita.
Ne vide ti oči, ne čuju ti uąi,
Da milion ojađenih zbog tebe rida.


/Eva Gutaąi; Preveo: Mirko Nađ/

(Rukovet, 2010)

Miloąević temetésére







HAMIS GYÁSZ


Ők most mind a remegést nézik,
Ahogy a gyertya csonkig vérzik.
Szenvedése akár a tiéd:
Önmagából fényt ad, majd elég.

Emlékeid fájó terhe alatt
Izzanak benne a suttogott szavak,
Szárazon hullnak az elsírt könnyek,
Mégsem lesz a gyász tőlük könnyebb.

Te nem kérted, hogy évekig
Temessenek azok, kik
Itt maradtak, mert talán az élet
Pont helyettük választott téged.

És nyugtod sem lehetsz, visszahívnak;
De nem nevetve... Mindig sírnak,
Ahelyett, hogy a szépet
Idéznék fel, nem a véget.

Egy szűk szobában gyűltek össze.
Halkan kérdik: Vissza jössz e?
A kanóc egyre jobban perceg...
Nélküled múlnak a percek.

Majd kialszik és haza mennek,
Nyomják szívük régi terhek,
S te ott maradsz egymagadban
A szobádban, láthatatlan.







HIT. TOVÁBB


Mikor a fát ültetted és még
a magnak sem volt neve,
de hónapokon át
várakoztál vele,
Bolondnak hittek, hogy a kopár földet nézed.
Most szájukból fröccsen
a gyümölcsének leve.

Mikor szárazságban locsoltad,
a vizet magadtól vetted el
és csak te hitted,
Hogy valaha majd kikel,
Bolondnak hittek, hogy megosztod egy maggal.
Most a termését osztják,
ők döntik el kivel.

Mikor végignézted, ahogy
lassan fa lett belőle
és elmosolyodva
fejet hajtottál előtte,


Bolondnak hittek, hogy nem őrzöd többé.
Miközben ők nagyobb
terméshozamot vártak tőle.

Mikor keresztezték és már
más ízlett a népnek
Csak te látogattad
és te találtad szépnek.
Bolondnak hittek, hogy kitartasz mellette.
De a gyökere erős
és túl fog élni téged.







HIVATÁS


Rádöbbentem, már nem ismerem, akivé váltál.
Ahogy ma reggel némán a tükör előtt álltál,
Egy vadidegen nyakkendőt láttam meg rajtad.
Talán ezt az egészet te máshogy akartad,
Míg kettőnk mindennapjait én egyedül éltem.
Miért csíkosat vettél és a kéket miért nem?
Már csak rád tekint vissza magabiztos sármod.
Mondd, mikor változott meg így a hivatásod?







HULLÓCSILLAG


Megint csak várlak és az órák
Kusza gondolatokat szülnek.
Ha nem jössz: örökkévalóság.
A bűnök most mind megszépülnek.

És szerelmem erősebb újra,
Gyönyörű emléket mesél.
A parton ültünk összebújva,
Felettünk végtelen fedél.

Feküdtünk a mindenségben,
Néztük a hulló csillagokat.
Csókot loptál akkor az éjben,
Még mindig érzem illatodat.

Ősz volt. Sárga falevél-ágyon
Nevetve fényképeztük egymást.
Összepiszkolt ruhádat látom:
Emlékekből szőtt bíborpalást.

Tél: lázasan fekszel az ágyon.
Álmod kacagva játszik veled.
Nevem egy halk mosoly a szádon,
És gyengéden nyújtod felém kezed.

Tavasz újra. Múltak az évek,
Volt benne bőven fájdalom.
Vágy és harag egyszerre égtek
Rügyező, majd hervadó ágakon.

Áruld el kérlek, mit kívántál
Attól a lehulló csillagtól?
Ott is ilyen jövőre vágytál?
Én téged kívántalak akkor!

És ha visszamennénk a partra,
Nem változtatnék már ezen.
Szükség volt minden kalandra,
Hogy szorosabban foghasd kezem.

Siess! Várlak, hisz nyár lett megint.
Kívánlak! Még mindig itt vagyok.
Mosollyal lépsz be, szokás szerint.
És hullnak, hullnak a csillagok...







IDŐROHAM


Aki számított nekem,
A hátam mögött számít.
Összead mással, kivon belőlem.
Taszít, majd visszacsábít.
A múlt most jövőt jelent.

A jövő minden felett.
Ma a holnap, holnap már
Semmi. Csak mi-lett-volna-ha marad.
A falon egy új naptár
Az idei év helyett.

Várj, nem értem egészen
Hogy meddig tart a jelen!
A te jövődben mi lesz belőlem,
Te mit tervezel velem,
Ha holnapod megérem?

Hagyj megállni, mielőtt
Engem is végleg kivonsz!
Körül szeretnék nézni egy kicsit,
De az élet visszavonz,
És mint egy csatában lelőtt,
Elvérzik lassan a tegnapelőtt.










JOJÓ


Egy furcsa, ősrégi, megszokott játék.
Mielőtt ismét elkezdődik, várj még!
A két korongot tengely köti össze.
Nem kérdés, vajon egyszer visszajössz-e,
De nem tudom milyen hosszú a zsineg.
Ellöksz és magadhoz vonzol, de minek?!
Néhányan kinőtték, te profin űzöd.
Mikor megszeretsz, mindig el kell űznöd.
A hurok ujjadra rég rá van húzva.
Laza mozdulattal dobsz majd el újra,
Biztosnak tűnő, megremegő kézzel.
Előveszel a zsebedből és nézel.







KÁOSZ


Csak nézlek. A végtelent, ahogy
Bennünk egy pontban most összeér.
A valóság, mint báb összerogy,
Ha egymásba fonódik két tenyér.

Hiszem, ez valódi hatalom.
A mindenség térdre kényszerül.
Elfér kettőnkben, ha akarom,
És hevesen dobban meg legbelül.

Talán te ugyanígy érzed ezt,
Hogy mégis valahogy létezünk.
Az élet egy őrült táncba kezd,
És ösztönös ritmusra lépdelünk.

A talpam alatt már nincs talaj.
Az idő körülöttünk megáll.
Halkul a mámoros kocsmazaj.
A hajnalfény melletted talál.







KÉZFOGÁS


Szorítod a kezem, de nincs erő benne.
Bár érzéki vagy csak fájdalmas lenne!
Bár éreznéd, ahogy imádva kívánlak,
A vad, elemésztő, kéjsóvár vágyat!
...Hogy le tudnám élni az életem veled...
Nem figyeltem, ismételd kérlek a neved!







KOROK


Halott romok,
Régi homok,
Kezemben földet fogok.

Élő egek,
Fújó szelek,
Kezemre friss víz csepeg.

Múló élet,
Tűnő fények,
Kezemen a ráncos évek.

Eltűnt szavak,
Száraz tavak,
Kezemből csak csontom maradt.







LA RECETTE DE L'AMOUR


Rendben. Én sem vagyok feddhetetlen.
Egyszerűen szeretni szeretnék,
Hogy benne legyek a jelenedben,
Nem mint csak egy felidézett emlék.
Próbálkozom, de nincs hozzá recept.
Nekem ízetlen, neked túl édes.
De a fűszere, szívem, mi szeret,
Észrevétlen maradt ehhez képest.
Vagy bánom is én, mondd meg inkább te,
Mi kell hozzá! Főzzünk végre együtt!
Csak ne hagyd, hogy én legyek az a porlepte
Szakácskönyv, mi már használt és elnyűtt.







LELKEM PUSZTÁJÁN TIGRIS LAKIK


Az én lelkem pusztáján is tigris lakik.
Éhezve terül el a búzaföldeken.
Aztán megsebzetten felmordul hirtelen;
Visszatántorog a meghasadt tudatig.

Üvöltését a szél messzire repíti,
De túlharsogják a fémes munkagépek.
Hangjára a katonák ritmusra lépnek,
Hogy elnyomják. Kedvét lassan elveszíti.

Füleit behúzva meglapul fáradtan,
Saját területe határai között.
És rémülten bújik meg, mint az üldözött;
Elhagyott, földszagú partizán járatban.

Hogyha - mint régen - mégis zsákmányt ejtene,
A ragadozók már szomjazzák a vérét.
Elé vetik a koncok rothadó végét,
(Éhhalála talán lázadást keltene).

Még tartják, mint akit hibáztatni lehet
Hegedő sebéért nagymacskák dühének.
Kölyke a Kárpátoknak, üldözöttje Délnek,
Ősi fajából itt utolsó, bús egyed.

Az én lelkem pusztáján is tigris lakik.
Ébredj és lépj büszkén, ez itt a te földed!
Hol most más állat vadászhat és üvölthet,
Ordítva rohanj; a meghasadt tudatig!







LOMTALANÍTÁS


Mások megunt, most utcára kitett bútora vagyok, mit
Érintetlenül pincébe rejtett az élet, mint ócska holmit
Ha elfelejt az ember. Régen elmúlt, üres várakozások
Között vont be porrétegeivel a feledés. A rácsok
Börtönőrömmé tettek. Őrré, ki nem látogatja rabjait.
Kinek adtad át a kulcsot? Mondd, miért hagytál itt
Egyedül, titkoltan és alkalmatlannak!? Szerettél
Néha vagy megtagadott vágyaidnak kerestél
Rejtekhelyet bennem? Már régen nem számít.
Nem te jöttél, mikor elhurcoltak. Most szállít
Ismeretlen bontóhelyek felé egy idegen,
Kinek csak darabokban kellek. Járdaszigeten
Hevertem napokig és az ablakodból észre sem vettél.
Néztem, ahogy nem ismersz és valamikor hajnalban
A szállító érkezése előtt, a mocskos kacathalmazban
Belül már darabokra hulltam. És feladtam önmagam.







MADAME DE JEUDI


Nem vállalható szeretőd vagyok.
Nem találhatnak ágyadban reggel;
Nem költözhetek hálószobád mellé;
Nem csókolhatlak, mikor a nap felkel.

Falak közti ajtókon látogatsz.
Rám aggatod szolgáid kincseit.
Éjszaka egy férfi testén alszom el,
De hajnalban a király már nincsen itt.

Palotát építtetsz a kert végében.
Elindulsz hozzám. Néhány pap kémked,
De a fák lehulló lombjai alatt
Sárgult falevelek tompítják lépted.

(2014, Versailles)







MÁR NEM VÁGYOM - részlet


"Így nem vágyom a jót
és nem vágyom a rosszat!
Csupán a megértés az,
mi nyugalmat hozhat!"







MENETRENDSZERŰEN HIÁNYZOL


Menetrendszerűen hiányzol.
Az érzés, ahogy összeköt
a semmibe nézés,
az egymás mellett el
és messze.
A holnap, miről nem tudom
lesz-e
veled vagy nélküled megint.
A pillanat semmitmondóan
legyint.
Egy fuvallat érint és
a zápor
elmossa, ha néha hiányzol.







MÉG NEM LÁTTAM A NYARAT ILYENNEK


Lábnyomot aszfaltba olvaszt a meleg.
Bűzössé romlik az étel a napon,
Ellepik hatalmas, felhizlalt legyek.
Csoportba gyűlnek a rothadó szagon.

Hiába locsol füvet a kertész,
A fák őszi színekben égnek
És nyári zöldjük sárgába enyész;
Izzó délibábok, vakító fények.

Túlérett gyümölcs hullik a fáról,
Ágain szomjazó galambok pihennek.
Két idős asszony beszélget távol:
"Még nem láttam a nyarat ilyennek".

A hőmérő harmincötöt mutat
Árnyékban. Egy üveg bor a fagyon.
A forró naptól már részegül a tudat.
Testemen folyik a dinnyelé. Hagyom.







MIÉRT Ő?


Ide már ne gyere, itt nincs többé helyed!
Mikor megvolt, máshová hajtottad fejed.
Ruháid ledobod, meztelen testeddel
Érintesz, mely más nőtől feslett el.

Kacéran édes illata járja át,
Közös világunkat: e szobát.
S bőrömön érzem az idegent,
Ki rám telepszik idebenn.

Ő miért? Én miért nem?
Felelj, hisz nem értem!
De már alszol és szédült,
Furcsa álmokban önelégült,

Magabiztos és gondtalan vagy.
A valóság itt nyugodni hagy.
És te ismét ártatlannak látszol,
Mindkettőnkkel még tovább játszol.







MINDKETTŐNK TÜKRE


Mire a hétköznapok súlyos láncaitól a görnyedt és elnehezült
Testünk hajnalban megpihen, és odakint a zaj már elül;
Mire minden kihívás csak kavargó örvény az agyban,
Én mindig akkor döbbenek rá, hogy megint csak magamban
Vagyok. Meghasonulásom mögött lüktetésed csendesül.
Reggel hatkor felriadva még velem volt az érintés,
Amibe beleremegtem, mostanra visszatekintés
Egy illúzióra. Vajon te voltál az egyáltalán?
Késő van. Holnap munka. Álomba szenderít a magány.







NAGYAPA


Azt mesélik, egyre csak főzte
a szilvalekvárt az udvaron
és mindig mosolygó kék szemében
mint könnycsepp, bújt meg a nyugalom.

Műhelyében félkészen hevert
egy sámli; a száraz fűrészport
a szél fújta szét, míg a hordókban
a pálinkának való cefre forrt.

A kert végében - ő úgy hitte,
titokban - elszívott pár szálat.
Miközben letüdőzte a füstöt,
Meglehet, hogy mérgezte a bánat.

Elnyomta. Vidáman nevetve
tovább mesélte történetét.
Ha néhanapján meglátogattuk,
erősen fonta körém két kezét.

Kérges tenyere egy éve már
mellkasán pihen, s ő föld alatt.
Mikor eszembe jut eltűnődőm:
ha távozunk, vajon csak ez marad?

Megpróbálok rá emlékezni,
míg elmélázom néhány szaván.
Van, amit már nehéz felidézni.
Huszonöt évig volt a nagyapám.







NEKÜNK MOSZKVA


"Találkozzunk a Moszkván!
Ja bocs, a Széll Kálmán téren.
Onnan mehetnénk a várba.
Pontos leszek, ígérem."

"Itt várlak már fél órája!
Megmondanád merre vagy?"
"Ne haragudj, nem találom.
A GPS most cserben hagy."

"Hát tudod, ahol eddig volt:
Négyes-hatos és piros metró.
Ne térképen, a szemeddel nézd!
A név más, de maradt a gettó."







NEM AKARTÁL EGÉSZEN


Nem akartál látni egészen, csak érezni, ahogy félve megremeg
Testem, mikor kezeid között a megalkuvás önmagába temet.
Nem akartál, csak valahogy mégis megmaradtam furcsa emléknek,
Amit felidéznek téli homályban világossághoz kevés gyertyafények.

És most sem kellek, de szorosan magadhoz ölelsz, vagy inkább már csak ölsz,
Ahogy indák díszítik a haldokló fatörzset: fogyó életerőmből tündökölsz.
És mégis... nyakamon fonódó kezed illatát mélyen szívom magamba,
Hagy járja át mindenem az elillanó vágy! Mert hinni akarok a csendes szavakban
Megbúvó többnek! Hogy felidézve és zokogva ordíthassam, mikor nem vagy:
Valaha voltál. Egy rossz szokás, amit az ember egyszer csak elhagy.

Mikor nem akartál, vagy nem fogsz akarni és a magánytól remeg a test,
Míg a szoba másik végében lobogó gyertyaláng majd óriás árnyakat fest.
Félig talán a meggyújtott és leégő kanóc, félig az árnyék leszek,
Hogy melletted maradjak. Érzed, ahogy megfojtanak az ölelő kezek?







NÉLKÜLÜK


Gondolataim messzire szálltak.
Elhagytak, mint azok a szárnyak,
Melyeket magamra öltve, néha
Éreztem, hogy lelkem béna
Csonkja ismét egész.

Megadják, mit csak remélsz,
Ha lényedben vannak.
De belőlem eltűntek, és magukkal ragadtak
Mindent, mit idáig adtak.
Gondolataim egyedül hagytak







NOVEMBERI HULLÓCSILLAGOK


Kívánnálak. Az égbolt már sötét,
Bent a meleg gyertyafény lobog.
Az ősz közénk emelte dús ködét.
Novemberben nem hullnak csillagok.

Most nagy kívánságok csendesülnek,
Képzelt álmokra hajtják vágyaik.
Várni kell, amíg beteljesülhet.
A tél angyala bontja szárnyait.

Végzetünk a fagyos jégtakaró
Rezzenéstelen felszíne alatt,
Egy felfelé nesztelen haladó
Repedésből majd életre fakad.

A kívánságok jéggömbbe fagynak.
Vánszorognak a megdermedt napok.
Várok, míg újra vággyá olvadnak.
Novemberben nem hullnak csillagok.







ŐSZI FÁK


Közeleg az ősz, s az erdők mélyét járva
Aranypor felhőket hint ezernyi fára.
Fürgén, sietve dolgozik két keze,
Nyomán hallik hulló falevelek nesze.

Múlik a nyár s lassan átlépve az őszbe,
Búsulnak a fák sápadtan vetkőzve.
De az ősz didergésük látva,
Bebújtatja őket bíborpalástba.

A Nap sugarai búcsúzásképpen,
Megcsillannak a fák arany ékszerében,
Melynek díszei lassan lehullnak,
Ahogy az ősz utolsó percei múlnak.

Végül egy vihar minden lombot lever,
A sok falevél az avarba hever,
S nem mozdul a szürke fák ága,
Mintha az idő örökre megállna.







RANGODON ALUL


Kérlek bocsásd meg nekem: ezúttal
Rangodon alul én születtem.
Elnyel a törvény. Milyen más lenne,
Ha csak mi lennénk, egyenlőn, ketten.

Pőrén fekszel: egy egyszerű ember;
Forró melleim átfonja karod.
Békés álomban mellettem alszol,
Ha felébredünk rabszolgád vagyok.

Nappal ölelni börtön, guillotine;
Éjszaka vágy és mézédes mámor.
Életeken át visszük terhünk, mert
Bortól ittasan célzott ránk Ámor.

Az istenek unottan figyelnek.
Kacagnak a tehetetlenségen.
Bocsásd meg kérlek, rangodon alul
Születtem. Nekem ennyi a vétkem.

(2014, Versailles)







A RÉSZEG DÉMON


Borgőzös leheletével
Érkezett a démon.
Mámorba szédülten, mint
Ellenség, ha vért ont.

Eltorzult, kiégett arcát
Arcomhoz nyomta,
Éreztem, hogy ő az úr,
Én a gyenge szolga.

Gennyes, bűzös torkából
Szakadt ki a lelkem
Elnyomott, fájó része.
Sós könnyeit nyeltem.

Egyek voltunk. Talán már
Így születtünk, együtt.
Én lüktető élet voltam,
Ő a fáradt, elnyűtt.

Én józan mosoly a
Világnak fordított arcon,
Ő egy régen ottfelejtett
Utcalány a sarkon.

Most jött visszakövetelni,
Mit elloptam tőle,
Éveink rejtett fájdalma
Kiszakadt belőle.

Mennem kell helyette,
És ő helyettem marad.
Arca csúf, olajos. Szája
Ütésektől dagad.

Ez már én leszek. A
Nevetés egy kicsit megpihen.
Alkoholos kacagásba fullad
És csendesül a semmiben.

Másnapos fájdalmakkal
Végignyúlik rajtam.
És én hagyom, hogy
Eltűnjek alatta. Feladtam.







RÚZSFOLT


A fenekén volt a rúzsfolt.
Letolt nadrággal, hátat fordítva
Vizelt, amikor ordítva lehordták.
Torkát kiszárította a rettegés,
Kevés ideje maradt magyarázni.
Bármit mond, az visszaüthet.
Tűnhet ártatlannak, a nő
Felügyelő módjára vallat.

,,Horzsolás, egy kondigép okozta."
Tovább fokozza a feszülő csendet.
Ernyedt végtagokkal, tehetetlen.
Lehetetlen hazudni; nadrágot gombol.
Gondolni most nem tud más nőre,
Pőre teste fájón sebezhető.
(A szerető közben máson hagyja csókját.)

Az öltözéstől elkenődik a folt,
Nem volt sérülés. A kívánatos piros
Kínossá válik. Kifogást keres még...
A feleség legyint, majd pakolni kezd.
Ezt is ugyanúgy rontotta el.







SEMMI VAGYOK


kis embernek érzem magam,
porból való, porban álló.
jégcsap szívem, üres agyam,
lelkem mindent bánó.

undorító élősködő
egy gyönyörű testben.
ez vagyok én!
férgek közé estem.

semmi vagyok
mint sivatagban a homok.
a többiek túl nagyok;
akár egy bábu − összerogyok







SZEPPUKU



Hű vagyok. Valamiért mégsem feleltem meg.
Hagyd most, hogy szégyen nélkül, örökre elmenjek,
Hogy ez a kudarc, immár a legvégső legyen.
De még utoljára kérlek, rendelkezz velem!
Elfordultál tőlem, lelkem darabokra tört.
Rendeld el az elmúlást és rendeld el a tőrt!
Bátran tekintek majd a feloldozó kardra;
Ernyedő testem képzelt ölelésed tartja.







SZEREP


Én úgy érzem magam reggelente,
Mint aki rideg szobornak öltözött...
Most kérlek vetkőztess meztelenre,
Szeretkezzünk lehullt álarcok között!

Mert igazán magadévá így tehetsz,
A többi csak elvárás és kényszer.
Most jelmezekbe öltözve szeretsz.
Mozdulatlan az arcod, ha végzel.

Vetkőzz tovább! Nem a test látványa,
A fedetlen lelked, amit vágyok!
Nem a formák és izmok bálványa.
Hulljanak a lelakatolt láncok!

Csak addig, amíg egymásban, forrón
Összefonódnak, akik igazán vagyunk.
Érints ordítva, kéjesen vagy mohón,
Vagy mindegy hogyan; ha egybeolvadunk

Csak az fontos, hogy igazán TE legyél.







SZIRMOK


Akkor bármi lehetséges volt,
De megtagadtam mindent.
Csak vitted a csokor virágot
És tépted a szirmaim itt, benn.

Valakiből azon az estén
Számodra egy nő lett.
Csak vitted a piros rózsákat...
Búcsúzni sem tudtam tőled.

Hervadunk. Nekem a virágok
Már rég nem illatoznak.
Néhányan még újabb csokrokat,
Mások csak szirmot hoznak.

Akkor bármi lehetséges volt,
Most hálásan fogadok mindent.
Máshová viszed a virágot,
De a helye megmaradt itt, benn.







TE


Rohan a világ, de lényed bennem nyomokat hagy.
Értelmetlenül ellenkezek szavaiddal, vagy
Lehet, hogy beléd szeretek kicsit, és
Lehet az is, hogy az egész csak tévedés.
Ellepnek furcsa gondolatok...
Gyújtom a gyertyát, rád gondolok.

Sötétedik kinn, lassan leszáll az éj.
Órák múlnak szótlanul, míg alszik a kéj.
Lebben egy kósza árny a falon...
Idebenn félek. Kimondani már nem is merem,
Mennyire jó, hogy itt vagy nekem!







TENGERPART, ALKONY...


"Dalol a tenger és dalol a múlt"
Ő nem hagyott semmit a pamlagon.
Egyszerre, mint aki megtébolyult,
Eltűnt egy meleg, nyár-végi napon.

Illata két hét múlva távozott,
De a ruháit később vitte el.
Tíz év még és fényképe megkopott.
Itt legbelül sohasem hittem el.

Sétálok a parton, ott ülünk még.
"Dalol a tenger és dalol a múlt"
Mély ráncaink között felszáradt rég
Az összes könnycsepp, mi azóta hullt.







TÉPETT ANGYAL


"Már nem éget úgy, hiába minden,
Emlékké fakult a lüktető láz.
Hidd el kedves, visszaút nincsen.
Ez már a semmi.
Ez már csak máz.

Nem a szeretet, ami így elmúlt,
Az az egyetlen, ami még maradt.
A tűz lett parázzsá s mikor elfúlt,
Hamva emelte közénk e falat."







TŰZIJÁTÉK


Az élet múló pillanat,
mely gyorsan jön
s gyorsan halad.
Mint a tűzijáték egy szikrája,
az ég felé lövell,
de a szépség után
a hangos halál jön el.
Fájdalmát fülsértő
robajba fojtja,
s végül a szikra
fényeit kioltja.







ÚJJÁSZÜLETÉS


Előbb ősz lett és megalkudtak a tölgyek.
Leveleik vad haláltáncban hulltak el.
Majd tél jött: hófedte gyökerek és törzsek.
Van, aki még marad, mikor más útra kel.

Mert mindent megért és elengedi némán,
Mit nem örökbe, csak megőrzésre kapott:
A virágokat, a dús lombot és néhány
Élet magvat. Végül ottmarad egy halott.

A jéggé dermedt ágak között nesztelen
Lopakodnak hitvány, rideg fuvallatok.
Lassan a mocskos hótakaró jeltelen
Sírjai alatt minden remény megfagyott.

De legbelül, vágyak ős gyűrűi között
Ha el is fojtják, tovább lüktet az élet.
Soha sem múlt el végleg, csak rejtőzködött.
Friss rügyek borítják a megkopott kérget.







ÜRES ÚTRAVALÓ


Csak vittelek magammal. Útravaló lettél,
Míg el nem fogyott a csomagból minden.
Üres voltál, terheid tovább vittem
Mégis. De már nem kellettél.

Néha csak úgy visszük a fájdalmat,
Hogy le kellene tenni, nem fogjuk fel.
Az út porától együtt koptunk el,
De testem és lelkem már belefáradtak.

Egy kereszteződéshez ért az élet.
Most először, nem tudom, mit tegyek.
A két út előtt hagylak és elmegyek.
Elég volt! Ne gyötörj így kérlek!

Gyorsabban haladok, de üres lettem én is.
Most látom, nem tűnt el belőled minden.
Te adtál erőt, mikor nem volt már hitem!
Hirtelen visszafordulok mégis.







VALAKI. MÁS. AKÁRKI.


A magány ölt rám ismét gúnyos alakot és nyelvet,
Míg egy porig égetett, kies földet szentelnek
Ott, ahol buja vágyad szított tüzet. De ez már
Nem több mint nyúlós, mindent elnyelő sár
És a beletiport büszkeség. Egy feledett mise,
Feledett lelkemért. Közös jövőnk hipotézise
És a beigazolódó Semmi. Szembenézni se
Tudok emlékeddel, oly mélyen temettél
Magadba. És én téged még ennél
Is mélyebbre, magamba temettelek.
Csak a néma föld marad. Hódolni nincs kinek.
Néha utálnak, hol szánnak, mások irigyek
A mindennapi látszat életemre. Újrakezdés.

Kívánlak még és annál jobban pusztítom,
Ami romjainkból maradt. A hídon átlépni
Többé magam sem merek. Leomlott
Támpillérjeink, mint suttogva kimondott
Imák, áhítattal vesznek majd a semmibe
Vágyakozom rád! Az egyedüllét, mint mise:
Liturgikus, füstös ködökbe vonja emlékeim,
Míg egy porig égett, kies földben, hol őseink
Ösztönei mellé temetik vágyaink, beteljesül.
Akkor majd vége lesz. Mert őrjít, mert tüzes,
Mert annyira betölt, hogy ha nem vagy üres
Marad, mit együtt építettünk és most rombolunk.
Beteljesülten, egymás mellett majd elkopunk,
És mindegy lesz már, mi jön. Más. Akárki.







VALAKI VÉGÜL...


Minek küzdjek ellene,
Ha nem én döntök végül?
Egy egyszerű ,,nem" kellene,
Bizonytalanság nélkül.

De csak azért is ,,igen"!
Ha fáj, ha bele is remegek,
Ezt kell mondanom, hiszen
Kétséget nem hagy a szeretet.

Érzem, a szívem dobbanása
Hol felemel, hol mélybe húz.
Ez most a mindenség mása:
Hegyeket épít, majd összezúz.

Mindig is háborgott a világ,
Igenekből született az élet,
És sohasem lesz annyira szilárd,
Hogy magam mellett tudjalak téged.

Hol némán, hol ordítva haladunk,
De az utat nem mi építjük. Dehogy!
Néha társsal, máskor egymagunk
Menetelünk, míg térdünk összerogy.

Minek küzdjünk mégis ellene?
Mert egy útitárs mindig akad,
Aki anélkül, hogy jelentene
Bármit is, végül mellettünk marad.







VÁDAKKÁ VÁLNI

Ha semminek tartasz, az leszek.
Ha rossznak, nem gyötrődöm többé.
Tudom, alaptalan vádak ezek,
Mégis köztünk maradnak örökké.

Hát most mondd, ahogy eddig tetted,
Milyennek is szeretnél látni!
Kérdőre vonsz és nem is sejted,
Hogy vádjaiddá fogok válni.

Mostantól láthatod, milyen voltam:
Ő szerethető és megtett mindent.
Némán tűrni, titkon sírni szoktam.
És marcangol a rágalom itt benn.

Semminek látsz? Az leszek neked.
Fagyos mosoly, valótlan szavak.
Nem fogok többé küzdeni veled!
Körülöttem épülnek a falak.







VISSZAMENNÉK



Most vehetnék szagos radírt, lila zselés tollat,
Hogy azzal írjam alá, amit elém tolnak holnap.
Gyűjthetnék matricát és még cserélni sem kéne,
Hogy ráragasszam a céges laptop fedelére.
Összegyűlne a kosaras és a focis kártya,
Mert a fizumból kijönne több albumnyi ára.
Bármelyik tinibálvány koncertjére mehetnék.
Reggel a hamburger mellé csokis fagyit ennék.
Csak nekem lenne télen a legszuperebb szánkóm,
De fáradt vagyok este, hogy bandázzak a játszón.
A hintában a barátok gyermekei ülnek.
Táborozások helyett mind külföldön üdülnek.
Meg kell jól fontolnom, hogy a huszonhárom napból,
Mikor menjek szabira, hiszen ebből alapból
Kettő a kéményseprő, egy pedig gázóra.
Az ébresztőm helyett bár a sulis csengő szólna!
Hová lett a lelkesedés, a sok csodás álom,
Hová a gyermek? Mert bennem őt már nem találom.
,,Fessünk faleveleket vagy gyűjtsünk pár gesztenyét!"
,,Ugyan, itthon már nem tartok temperát ezért
És nincsenek ötlettel teli fehér lapjaim."
így valahogy telnek el a mindennapjaim,
Mert felnőtt vagyok, ilyen lett a nagybetűs ÉLET.
,,Még egyszer rajzolj nekem egy napocskát kérlek!"










 
 
0 komment , kategória:  Gutási Éva  
Gál Éva Emese versei
  2019-04-12 19:30:15, péntek
 
 







GÁL ÉVA EMESE VERSEI


Gál Éva Emese (Szatmár, 1955. március 25.) romániai magyar költő, képzőművész.

Gál Éva Emese az ötvenes években születettek nemzedékéhez tartozik, igazából grafika szakot végzett a kolozsvári képzőművészeti akadémián, de grafikusi munkája mellett főként költészettel és újságírással foglalkozik, a RMSZ székelyföldi munkatársa. Legutóbbi kötetei révén sikerült elnyernie a Magyar Írószövetség tagságát is.



Beszélgetés Gál Éva Emesével

Link











ABLAK


A végtelen csak addig otthonom,
amíg nyithatom és bezárhatom,
hogy biztonságot nyújtson az az űr,
ami határtalan marad belül,

s csak szívünk galaxisával dobog.
Sejtekként ragyognak a csillagok,
hogy véges létünkben a végtelen
a hiány kiáltójele legyen.

Szaporodnak a gondok, mint a csend.
Egyre több csillag hamvad idebent,
s egyszer az égbolthoz nem lesz elég
a kívül-belül rekedt messzeség,

mintha a távlat bezárná magát.
Ablaktalan lesz az egész világ.










ERDÉLYI SZERELEM


Már zuhannunk sincs hová, kedvesem.
Rendre megcáfoltuk a messzeséget.
Nem távolít-közelít értelem:
egyetlen helyben hunynak ki a fények.

Nem volt kezdet, és nem lesz soha vég.
Létünk végtelen meghasonulást hoz,
mert a Teremtésben nem volt elég
méltóság egy fenséges pusztuláshoz.

Hát ne hidd, hogy égbe emel a szó,
ne hidd, hogy ringatnak az űri mélyek!
Minden áltatás csak arra való,
hogy odázza a tehetetlenséget.

Odázzuk még? Ha nincs más értelem,
haljunk meg részletekben, kedvesem!







ESÉLY


Ó, gyártsunk még magunknak érveket
valami elhihető folytatáshoz!
A halálból is játsszunk életet,

váltsuk áldássá azt, ami megátkoz!
Ne kényszergessünk látatlan ködöt
a kételyekben térdeplő világhoz,

bármi is van a láthatár mögött,
és bárhogyan pusztul a magyarázat,
ha értelmünkből már kiköltözött.

Magunkból adjunk esélyt a világnak!
A ráción túl is van gondolat,
a hiten túl újabb fohászok várnak,

mert nincs olyan lánc, ami megszakad:
a folytonosság megbéníthatatlan,
míg van egy következő fokozat,

és bennünk még végtelen fokozat van
akkor is, hogyha múló perc a tét.
Teremtsünk Istent minden mozdulatban

a magát vesztegető emberért.







ESTI PILLANATKÉP


Visszalátom a kis asztalt egy égen,
ahogy a lámpa fénye szerteszáll,
a fény mögött én ülök a sötétben,
és rajtam túl már nincs látóhatár.

Mintha az egész világ ködbe veszne,
eltűnik a képernyő, a szoba.
Ami eddig önmagát teremtette,
visszalép oda, ahonnan soha

nem folytatódhat többé mint valóság,
csak mint torz álom vagy torz képzelet.
A tekintetről leszakított rózsát
magába öli az emlékezet,

s kis asztalom síkja a végtelennek,
a saját irányával összenő.
A galaxisok csillagot teremnek,
nagy múltból kiszakadjon a jövő,

de itt marad az asztalon az élet,
a mindennapi, hulló gondolat.
A papírlap a hónál is fehérebb,
míg nem tapossák versek a havat.







ÉNEK


A földre hullt, és összetört az ének,
ami lekottázta a messzeséget,
a világ némává zsugorodott,
és a hatalmát kikiáltó csendben
én mégis dallamokra emlékeztem,
melyek átölelik a távlatot,

s utat köveznek egymáshoz a lélek
fennsíkjain átsuhanó igéknek,
hogy találkozzon ezer gondolat,
s embert emberért éltető vágy, érzés,
hogy soha ne szűnjön meg a kísértés,
melyben szellem és szerelem szabad!

Most a dallamok szilánkjait mentem,
illesztgetem össze az életemben,
s nem tudom, lesz-e teljes énekem,
de te, ki fölhangoltad a világom,
s kitől fényévnyi messzeségre fázom,
megbocsátod e csendet nekem?







ÉRTELEM


Tán küzd velünk az életért az ész?
De éberen őrködni nem szabadság,
hát így is értelmetlen az egész!
A végest a mélységek fogva tartják,
a végtelen pedig szerte szakít,
mert nem egy táj az értelem s a lélek.
Ez araszolgatja távlatait,
az távlatokon túl nyer üdvösséget.
A léleknek lételeme a hit,
az értelem lételeme a kétség,
mégis együtt alkotnak emberit,
hogy a végtelent végessel kísértsék,
míg az élet, melyből e szárnyak nőnek,
tovább féli a dzsungeli időket!







FÉNYHAZA


Hazámmá váltom ezt az éjszakát
szőlőlugassal, tücsökcirpeléssel
itt, ahol egy égő rajzol határt,
hogy országként küzdjön a vaksötéttel,

mert csak e lompos, nyári éjszakán
találok erre az itthoni csendre,
amelyben elcsitul minden hiány,
ami rátaposott a végtelenre.

Míg a szél pengeti a lombokat,
és a holdfény szertecsurog a földön,
lugasom a világból kiszakad,
hogy saját fénykörébe börtönözzön,

és teremtett hazám rabja legyek.
Tán e kicsi világ nélkül hazátlan.
Gondolatok, fény, szőlőlevelek
kényszerítnek, hogy a határt lezárjam,

s a mindenség csak szomszédom legyen.
Mintha kiválni módomban is állna,
míg véges és parányi életem
rendjének álom minden szabadsága!







FOHÁSZ


Maradj örök értékünk drága Isten,
kétségeinkből támadj újra fel,
hevitsd lelkünk a megfeszitett hitben,
mert jaj! A testnek egyre hűlni kell ,
mert tenmagad sem válthatod fehérre,
ha hontalanná válik itt a szó,
fohászunk mindhiába tör az égre,
alatta fájdalmunk mindenható .
Jönnek, tünnek korok és forradalmak,
ember kiált, elvérzik, avagy halgat,
sorsa vétkes, míg bőlcsője hamis;
Te mindenütt vagy, most sem lehetsz máshol,
hát mensd e tájat, mensd a pusztulástól,
hát mensd meg vele, ments meg minket is!







GYERTYAFÉNYBEN


A szelet már elaltatták a lombok.
Égig ér a lusta feketeség.
Egy kicsi gyertya fényében szorongok,
ami föllázadni nem lesz elég

a magába vakult éjszaka ellen,
ha minden arcból minden fényt kiolt,
és elsatírozza a végtelenben
azt, ami végesen önmaga volt.

Ezt a kiszolgáltatottságot érzem,
valahányszor elhagy a fény, a nap.
A sötétség eltaposhat egészen.
Szívem, szavam, arcom a sugarak

függvénye, tehát része, folytatása,
míg a sötétség életemre tör.
Még menekít egy kicsi gyertya lángja,
de rajta kívül halálos a kör.







GYERGYÓI ŐSZ


Már éles pengéjű szelek
borotválják a tájat,
átmotozzák a testedet
és csontig belevágnak.

Eléd szalad a sáros út,
portenger nem oly rég volt,
tócsáiba belevakult
az ezerszemű égbolt.

Ebben a sárban süllyed el
fél életed, hazáig,.
Az idős, bölcs lépteivel
vezet, avagy csak játszik,

de ígéri, hogy hazaérsz
sáron illúziókon
átgázolva,mert az egész
világ minden csupa otthon,

s ahogy dermedten közeledsz
a házhoz, minden lépted
mindegyre távolabbra vet,
hogy soha meg ne érkezz,

és mind idegenebb a kép,
már a semmibe olvad,
mikor kis lapi hull eléd
és kényszerű, hogy olvasd

világtalan üzenetét
egy rozsdamart levélnek
ami lombja hitében élt,
akár az emberélet,

míg cserben nem hagyta a hit
s lomb ki nem vetette,
hogy gyilkos körforgásait
a világ megtehesse.







HARMÓNIA


Itt,
ahol a lel­ki­is­me­ret
önnönmagával mére­tik,
ma­radj ve­lem.
Nincs a ver­semnél szebb szobám,
nincs a sza­vaknál me­le­gebb ka­rom,
nincs tes­tem, ami her­vad­jon bol­do­gan.

Higgy ne­kem,
ke­ress meg ma­gad­ban,
és ne félj :
zu­han­ni késő már nekünk,
csekély
el­veszíthető életünk,
amed­dig bátrab­ban megcáfol­ható,
mint ahogy ben­ne létezünk.

Ne törjön hát ar­cod­ra kétség,
mi­kor a tor­nyok talp­ra áll­nak,
mert ha égig érnek is,
csak játékai a ma­gasságnak,
és mi ah­hoz se tar­to­zunk.
Vir­rad­jon fölénk bármi­lyen világ,
törvényei meg nem gyalázzák
azt a harmóniát,
amit ma­gunkból al­ko­tunk, ked­ve­sem.

Látod, mennyi­re sze­ret­lek?
S hogy ma­radj,
mégsem mond­ha­tom ne­ked,
mert nincs a versnél szebb hazánk,
s ben­ne sza­bad az emléke­zet.







HATÁRSZONETT


Határol: az emberi értelem.
Nagyon kicsi, mégis hatalmas ország,
mert minden szomszédja oly idegen,
mintha nem is világok határolnák.

Hiába eseng az ész vízumért
egy jól elképzelt világútlevéllel,
önmagán túlra ember még nem ért,
ahogy maga fölé a csönd sem ér fel,

s minden utazás tétje az a táj,
ami a határokon túlra vár,
hogy ismerős legyen az ismeretlen.

Ahol végtelentől szakad a vég,
a képzeletünk átsuhanna még,
de értelemmel már követhetetlen.







HIÁNY


A hiány érték: egy világot őriz,
ami kihullt magából, elveszett,
míg a semmi nem ér föl az időig,
nincs benne élet és emlékezet.

A vesztés hát úgy osztogat kegyelmet,
hogy magával méri a többletet.
Itt minden annyit ér, amennyit vesztett,
amennyi fájdalommal vértezett

az eljövendő vereségek ellen.
A végső szembenézés béke már,
ha kóborolsz a kiürült egekben,
s a világűr az egyetlen határ.

Fenséges kép: amit látsz, elmúlt régen.
Minden messzeség, ami hív, halott.
A végtelen nagy kiteljesedésben
az idő már kijátszott, elhagyott,

s míg kísérted a jelened hiányát,
a távlatok bármerre vonzzanak,
a felismerés hideg szele jár át,
hogy életed csak hely és pillanat.










IDŐVÁROS


Álmomban nem tudtam, hogy álmodom.
Úgy éltem át, mintha valóság lenne,
ahogy kószáltam át a városon,
s fölismertem az idővárost benne.

Minden utcájából nyílt utcasor,
az irányok egymásba kapaszkodtak,
hogy együtt éljen valamennyi kor,
s a tegnaptól ne szakadjon a holnap.

A városban nem volt központi tér,
s kültelek sem: egyformán zárt magába,
mint az ég, ahová minden befér,
s csak megjátssza, hogy van látóhatára.

Elfáradtam. Az idő nem pihen.
Sehol nem találtam padot, se parkot.
Az utcákat sűrű történelem
lakta: fájdalmak, háborúk és harcok,

de néhány ház csak állt kietlenül.
Belestem, s megláttam a bent lakókat:
földrészt, nemzetet, ami elmerül,
ami soha sehol nem folytatódhat.

Éreztem: már álmodni sincs erőm,
ha álmomban is valóságon lépek
keresztül időn, időtemetőn.
Bármerre megyek, vissza már nem érek! -

hasított belém a felismerés.
Járhatok elmúlt, és jövő utcákon,
az én időm közöttük oly kevés,
hogy azt a percet meg már nem találom,

ami értem akkor is élni mer,
mikor cserben hagyom egy álomképért.
A perc mindég önmagát hagyja el,
miért várná hát saját ébredését?

Már jövőben kószáltam, s hirtelen
rájöttem, hogy a múlt a jövőt váltja,
mert a végtelen oly kezdettelen,
hogy egyetlen utca fordul magába

minden sarkon, minden utcasoron,
és végtelenszer ugyanaz a város.
Hogy hol ébredtem fel, már nem tudom,
mert a pillanat leláncolt magához.







IMA AZ EMBERÉRT


Adj, Uram a léleknek fényvilágot,
a sötétségből tiszta kiutat,
amelyben megsemmisülnek a gyászok,
és irányra talál a gondolat.

Ha a fájdalom megnevezhetetlen,
a végtelen vele szerteszakad,
s elvesztegeti magát minden versben,
bárhogy őrködnek a hívó szavak.

Minden kusza, hogyha a cél homályos,
ha élni létezésnél nehezebb,
ha gondba satíroznak a hiányok,
és vergődik a lelkiismeret.

Azt add, Uram, amit egyre csak vettél:
a teljességet teremtő erőt,
ne legyen gyatrább a tökéletesnél
ember előtted s önmaga előtt.

Mondd! Te az örök tökély birtokában
miért teremtettél esetlegest?
Mért hagyod kínlódni ezer hiányban,
s ezer jajban az emberi nemet?

Mért adtál értelmet kérdőjelekhez,
ha kérdésre csak kétség válaszol,
s a gondolkodás, mint egy kapott jelmez,
hősét, s szerepét nem leli sehol?!

Hát azt add Uram, amit már nem adhatsz,
más világban más embert, más jelent,
s olyan lelket a fénylő virradatnak,
ami sokszorozza a végtelent.







IMA SZÉKELYFÖLDÉRT


Ne engedd, hogy letarolják a lelkünk,
ne engedd, Uram, hogy ők győzzenek !
Glóriádból a messzeség már eltűnt,
arcodon kopaszodnak a hegyek,
ahogy szemedből lopják a világot
a szülőföldünk úgy zsugorodik,


mintha egy terebélyesedő, álnok
sötétség árnyékolná napjait.

Uram, űzd ki magadból azt az árnyat,
ami gátat vet a székely hazának,
hogy otthonunk maradjon ez a föld,

s ne hatalmaskodjanak sarlatánok
itt, ahol menteni kell a világot,
hogy lelkünk örökzöldjét örököld







KÍVÜL?


Úgy érzed, veled már történhet bármi,
te régen távoli nézője vagy,
aki alig tud a színpadig látni,
ahol lejátszódik a színdarab,

s ahogy szereped hiányát megéled,
kötődésed lesz egyre drámaibb,
mert a távolsággal nő az ítélet,
ami rádruházza fájdalmait.

A történés, amelyből kiszakadtál,
a drámában csak cselekmény, eset,
míg tartalma akkor is te maradnál,
ha nélküled történne meg veled.

Oly kívülre kerülni nincs esélyed,
hogy élve levethesd az életet.
Egy világ van. Hát mellette nem élhetsz,
bármennyire nincs benne szereped.

Ha két fal magasodik egymás mellett,
közös lesz az a börtön ott belül,
ahol a falak egymásra merednek.
Látod? Nincs sehol semmi egyedül.










KÖZÖNY


Mennyi közöny épül körénk! A távlat
a falon túl él, láthatatlanul.
Ablaka sincs a kiábrándulásnak:
a tekintet magára visszahull.

És azért sem mi vagyunk a felelősek,
hogy nincs különb erkölcsi menedék,
mint zárt falat mutatni az időnek,
ha jövő helyett hazugság a tét!

Kívülről közöny ez a hitetlenség,
de belül hiány, vesztés, fájdalom,
ami úgy tapogatja körül csendjét,
mint oltárt a sugár, ünnepnapon,

mert kívülről űzik a veszteségek
a fal mögé, ahol mindent sirat,
s mert csak az élő tudja, mi az élet,
csak ő emelhet rá védőfalat.

Oly furcsa, hogy a közöny arca menti
az emberben azt, ami emberi,
egy olyan világban, amit már semmi
nem tud magához visszamenteni!

Ahol a szó álarc, s az arc alatta
bárgyú korong, de mély árnyéka van,
sötétje az időt is fogva tartja:
a nyomor börtön, rabja hontalan.

Egy olyan világban, ahol a szellem,
hit, érzés, álom eladó lehet,
és számláit a lelkiismeretben
kiegyenlíthetik sötét egek,

hogy az égbolt súlyától megroppanjon,
vagy elsüllyedjen a látóhatár,
s ne legyen távlat, ami összetartson,
Isten, ami a körívébe zár.

Egy olyan világban már nincsen ember,
csak az embert hamisító vadak,
s ha nem vonítsz együtt nem-emberekkel,
rád épülnek maguktól a falak.










LABIRINTUS


A fehér egerek kitalálnak.
A ráció labirintusának
nem rabjai az ösztönök.
De az embernek nincs kijárat.
Becsapja fény, és hit, és látszat,
hogy célja is van az iránynak
élete falai között.
Ámítja, élteti a távlat,
amit sejt, vagy képzel magának,
hiszi, valahol reá várnak,
valahol szabad lesz, örök,
de a távlatok fallá válnak,
s gyűlnek, gyűlnek a börtönök.

A fehér egerek kitalálnak,
de az embernek nincs kijárat,
olykor hiszi, hogy utat választ,
de csapda az útelágazás,
mert soha nem volt két iránya,
látszat a tér: hiába járja
keresztül-kasul, bolyongása
helyben topogás, semmi más.

Balra, jobbra, előre, hátra
indul, kétséget, hitet járva,
s minden út egyetlen halálba
vezet, és kívüle nincs sehol
kiút a kétségből, se válasz
arra, hogy ennyi bolyongásnak
mi volt a célja, s ennyi távlat
miért börtönfalat vakol?







LEHETŐSÉG


Őrizni bátran,
hogy megszépüljön a feltámadásban,
a csendben ami közénk zuhan
falnak, hídnak, jajtalan jajnak,
e földért, ahol vesztésre ítélt
századok méltósága hallgat,
megőrizni a vissza-arcban,
e sebben, amelyre nincs kötés,
az öntudatban, ha visszatorpan
benne a megsemmisülés,
a gondolatban, ha szembe ébred
mindennel, ami megtagad,

megőrizni, csak megőrizni
arcodat és arcom.







NOSZTALGIA


Emlékeztek-e még a régi nyárra,
mikor a lelkünk végtelenre tört?
A pillanatnak nem volt még határa,
nagyon mélyen alattunk volt a föld,

és minden salak úgy égett a tűzben,
amelyben arcunk megmosakodott,
hogy sorsunknál igazabbá hevülten
őrizhesse nekünk a holnapot.

Nem tudom már, hogy mi volt az ígéret,
de kevés volt hozzá ez a világ.
Egyre hunytak benne a hívó fények,
mintha megsemmisítené magát,

és hitünk, lelkünk lassan belefáradt,
hogy napot teremtsen a semmiből.
Elhamvadt bennünk ez a furcsa század,
ami múltat, jövőt egyszerre öl,

és soha nem békül meg jelenével,
csak áttapos a hulló perceken.
az elmúlás csonka időkkel érvel,
s megsebesül minden történelem.

A csöndet most szakítja el az óra
lüktetése: késő van és korán.
Egy régi elmúlt nyár konok mutatója
körül pörög az örök délután.







NYÁRI PASZTELL


Ha pasztellképet rajzolnék a csendről,
kiválasztanám ezt az éjszakát,
ahol a holdfény kiszakad a mennyből,
s ragyogása az égre visszahág.

Mintha fénye a föld paplana lenne,
az egész világ alatta szuszog.
Puhán domborodó lélegzetekre
írnak sebet a hullócsillagok,

de a takarók lassan szertemállnak,
mint szirmai az ébredő csodáknak,
s teljes arccal feltündököl a hold.

Ezüstbe önti, árnyalja a tájat,
ami létet nem választhat magának,
csak örökli a mennyet és pokolt.







OTTHON


Úgy szédülök a nyári éjszakába,
mint lámpa fényébe a kis bogár,
ki céljait a vesztésben találja.
Forró csöndjével ízzik rám a nyár

a régi kertben, ahol szökő évek
éltetik és tarolják az időt.
A múltban úgy találok menedéket,
ahogy a lomb árnyéka összenőtt

az alázuhanó feketeséggel,
hogy rejtve megőrizze önmagát.
Rejtekéből a végtelenre néz fel,
s menedéke lesz az egész világ.

Ez az otthon nyugalma, biztonsága.
Az egyetlen, ami nem átmenet
akkor sem, ha elhagyom nemsokára.
Ide a világ velem érkezett.

Csillag-szívek lüktetnek fönt az égen,
kerengenek hatalmas vérkörök
az életünket rejtő mindenségben
a pillanat és öröklét között,

de állócsillag közöttük az otthon.
Tudom, hogy ő forgatja az eget,
s úgy világít át az örökös gondon,
mint arcunkon a lelkiismeret.







ÓDA A FÁKHOZ


A fák írják a legszebb verseket.
A szüntelenül múló kezdetetek
rímeit belesóhajtják a szélbe,
ha ujjaikról rázzák a havat,
ha virágzik szirma ráhavaz
a kert elmerengő tekintetére.

És írják a helytállás verseit!
A földet megszökni nem engedik,
gyökerük tartja össze a világot.
A látóhatárnyi, kicsi hazák
álmukban minden szent lomb-koronát
óvnak, mint egy valódi királyságot,
ami egymásba ment négy évszakot,
hogy folytathassa mindég ugyanott
a toborzást a nyári diadalra,
és túlharsoghassa az életet
egy tűnő, mégis örök pillanatra.

Most tavasz van: szerelmesek a fák.
Virágok vonnak rájuk glóriát,
s messze űzik a téli némaságot.
Lesz ősz is, mikor szerelmük elég,
és hamuszínűvé válik az ég,
hogy közönybe fulladjanak a lángok.

A helyben állásra ítéltetett
fák verssel róják tele a szelet,
betéve szavalja őket az élet.
Akkor is írnak, mikor fáj a fagy,
és ezer karjukba az ég szakad,
hogy ringassák a hűtlen messzeséget.







ÖRÖKÖLT CSEND


Tested: idő szántóföldje, tavasz illatú föld,
fények útvesztője mindegyik barázda,
s fönt, a homlok forró lombjain
átsüt a kék, a végtelen.
Engedd,
hogy a körülkerített nappalokból
bár annyi maradjon szabad,
amennyit rábíz a képzeletre
a körülhatárolt értelem.

Fáj a csendnek, ha éles penge
gyanánt metszi ketté a szó,
mert van csend, ami legyőzhetetlen,
van csend, ami kimondható,
van csend, ami olyan hatalmas,
mint az egész bolygó világ,
és van csend, amit viselned kell,
mint örökölt egyenruhát.

Állunk a csendben, várunk csendben,
Ahol ennyi vágy együtt hallgat,
ott a csend nem kimondhatatlan,
és rejteni
már nem lehet hatalmad.







SEVERS


És egyszer minden ajtó zárva lesz.
Sehonnan nem indulsz, és sehová nem
érkezel meg, csak egyre kint rekedsz,
még azt reméled, hogy valaki vár benn,

de a ház egyre ismeretlenebb,
hiába kopogtatsz, magad se hallod,
emlékeid se tartanak veled,
világod hiányát mintázza arcod.

Makacsul vársz, vagy bolyongsz, egyre megy,
nem változik se kint, se bent a semmi.
Nemlétedben a lét se lesne meg,
miért kellene neked észrevenni?

Szabad vagy! Ez se élet, se halál.
Dörömbölsz? Rúgsz? Az ajtónak se fáj.







SORSKÉP


- Valamit elloptatok tőlem,
hogy szegényebbek legyetek.
Ebben a vers nélküli csöndben
ti maradtok a vesztesek! -

szólt az a senkiházi költő,
akire senki sem figyelt,
kopott volt már az emberöltő,
sóhajig taposott a kert,

és olyan arctalan a nemzet,
mint a pusztán a délibáb,
ami csalogat, biztat, kerget
mindent a semminél tovább,

és a semmin túl az irányok
medrében a gond megrekedt.
Hitek koldultak igazságot,
de a világ mind ékesebb,

és nyomorultabb volt. Az éden
minden regéből kikopott.
Bábelek imbolygó ködében
dőltek romba az otthonok.

A családtagokat szétseperték
cél nélkül hömpölygő szelek.
Dideregtek az üres esték,
velük fáztak az istenek.

Minden csak pénz volt már, és érdek:
rablás, politika, nyomor
között tengett az emberélet,
a lelke nem volt már sehol,

s míg a nagy Bábel, Európa
csöndben rabolta önmagát,
szótlankodott a nemzet sorsa,
a délibáb kanyargott tovább,

és az a senkiházi költő,
kinek még szíve volt a szó,
kikopott, mint a nyűtt felöltő:
viselni hiábavaló.







SZÉKELYFÖLD


Itt, ahol már minden út járhatatlan,
és céltalanná vált minden irány,
egy végtelen semmibe falazottan
közösségért esd millió magány.

Mondd Istenem, hogy mit jelent a holnap,
ha a jelenhez sincs elég időnk?
A pillanatok szálfákat tarolnak,
s kiáradnak a zsúfolt temetők,

hogy múltba hantolhassák az utókort.
A jelen csalfa igéknek behódolt,
s szétsodródott üres térképeken.

Uram ! Azt a szülőföldet add vissza,
ami az ég verejtékét beissza,
hogy folytatódjék a történelem!







SZÉL


Arcomat szembe fordítom a széllel,
mögöttem árnyékokból nő a csend.
Talán a saját árnyam sosem ér el,
halkan kijátszhatom a végtelent,

s fölszabadíthatok egy tiszta percet,
a parttalanságból velem kitör,
hogy ne legyen rabszolgája a rendnek,
ami múltat örökít s örököl.

Egyetlen perc, időből kiszakítva,
amelyben a szabadság úgy ragyog,
mint a létezés elfelejtett titka,

amit nem torzít halálfélelem,
mert a távlatok kapuit kinyitja,
mikor a szél szembefordul velem.







SZONETT


Talán soha nem írtam volna verset,
hogyha egyszer kimondhatom: hazám.
Ha úgy nő fájdalommá a hiány,
hogy mindenséget bűvöl maga helyett,

csak ahhoz tartozhatom, amit vesztek.
Belülről óv egy tágas tartomány,
ami a kisemmizettség jogán
fölajánlja magát a végtelennek.

Nem haza, csak szülőföld, vagy csak nemzet!
Torzóivá váltunk a részleteknek!
a teljességhez egyetlen irány

ami a nincsből világot teremtget.
Talán soha nem írtam volna verset,
Hogyha egyszer kimondhatom: hazám.







SZONETT A SZÜLŐFÖLDHÖZ


A szülőföld nem költöztethető.
Bárhová hurcoljuk magunkkal arcát,
emlékben másképp múlik az idő,
mint ott, ahol gyökerek fogva tartják.

Bár belénk épült, mint a sejtkövek,
hogy bástyaként óvjon a világ ellen,
hiánya fölsebzi az éveket
a hánykolódó lelkiismeretben,
mintha életünk újrakezdenénk
minden úttal, és minden költözéssel.

A pillanat csak létezni elég,
a folytonossághoz már sosem ér fel,
hogyha az a konok út megszakad,
amelyen hazajár a gondolat.







SZÜLETÉSNAPOMRA


Nem én akar­tam hat­van éves len­ni.
Az idő játszot­ta el éle­tem,
mert nem óvott az elmúlástól sem­mi:
halk volt a vers, néma a sze­re­lem.

Most sem érzem, hogy beleöre­ged­tem
a hiányba, ami szer­te­hasít,
de a végte­len meg­rop­pan fe­let­tem
és össze­kuszálja csil­la­ga­it.

Már nem csak az számít, hogy miért éltem,
de az is: élt-e ve­lem a világ,
vagy ide-oda tengődött az éden,
hogy las­san szer­te so­dor­ja magát?

Parányai va­gyunk a min­denségnek.
A csil­lag­ban fel­rob­ban a halál,
az em­berből csak kisétál az élet,
mint­ha ráder­med­ne az, ami fáj.







SZÜLŐVÁROS


Elhiszed-e, hogy él bennem egy város,
amelyben minden múlt idő jelen?
Itt alszik, virrad, ami meghatároz,
mert belőle bomlott ki életem.

Lelkem lüktet az utcák vérkörében,
amíg az emlékezet körbejár,
hogy bolyongásaiból hazaérjen.
Az otthon csöndje egy kicsit halál,

mintha az üzetést tagadná benne
a falakat számláló oltalom.
Kezdet és vég itt hág a végtelenre:
ez a város a szülővárosom.

Se több, se jobb, mint akármelyik város,
amit az idő rombol, épít, öl,
de az egyetlen, ami értem áldoz,
az egyetlen, mely engem örököl,
s az egyetlen, amit hordok magammal,
míg létezem: a megtartó teher.
Bárhol megszokjuk egymást a falakkal,
de otthont beléjük csak ő lehel.







SZÜRKÜLET


Szürkülsz te is, egy lassú szürkülettel,
ahogy csöndben mögéd süllyed a nap.
Törvények rabja az ég, föld, s az ember,

csak ami keringést veszít, szabad.
A kör bezár. Nincs karja messzeséghez.
Magát öleli. Minden mást tagad,

és amit tagad, lassan ki is végez:
a semmi bármi parancsot kitölt,
és parancsát életed viszi véghez,

ha nem bír minden terhet, mint a föld.
Ha nem vonz, mint a föld, mindent magához,
hogy zuhanásokból gyűjtse erőd

egy kerengésen túli magassághoz,
ami törvények fölött élni mer,
amit minden kör magából kiátkoz,

még nincs körön belül a semmivel.
Minden kísértés egyetlen kísérlet,
hogy a kört fényeivel metssze el,

hogy túlnőjön a parancson az élet,
és magánál egy éggel több legyen.
Ezt csak akkor éred fel, mikor érzed:

a rabságon túlnő a szerelem.
Mintha a mérhetetlen szerelemmel
győzhetne az élet törvényeken!

Önnön rabja az ég, a föld, s az ember.
Kerengése egy végtelent tagad.
Szürkülsz te is, oly lassú szürkülettel,

mint hogyha benned hunyna ki a nap.







TÁJKÉP


Nehéz függönyökben lóg le az ég,
és nincs sehol a függönyökhöz ablak!
A rongyokat kavaró szürkeség
táncába a fák bele-belehalnak.

Reccsen a törzs, a korona, az ág.
Valami nagy súly nyomja le a tájat,
hogy térdre kényszerüljön a világ,
s meggyónjon mindent, ami ellen lázad.

A levegőben a csönd megremeg,
mint a sikoly hangtalan utóképe,
mint lelkét vesztő lelkiismeret,
ha nem marad világa büntetésre,

s mégsincs eső! Már rég könyörtelenül
alánkhullott az ég illúziója!
A feszültség bölcs közönybe merül,
mint hulló tárgy a feneketlen tóba.










TÉLI FOHÁSZ


Az ég a hómezőre térdepel,
és fohászában szinte köddé válik,
hogy a magasság hol kezdődik el,
s hol folytatódik végtelen halálig,

most épp oly láthatatlan, mint a csend,
melyen átnyilall a hó roppanása,
ahogy a rászakadó végtelent
vakon méri, és jajjal fölvigyázza.

Az életünk ilyen bizonytalan.
Nem látjuk át, csak vonszoljuk a terhet,
melynek ködön túl folytatása van,
mert részei vagyunk a végtelennek,

de soha nem tudjuk meg, hogy miként
változtat nyomorunk az égi renden,
mit tesz a parányi a mindenért,
és sorsa miért fellebbezhetetlen?

Az egész is oly kiszolgáltatott
a résznek, mint a rész a mindenségnek,
amit teljessége cserben hagyott,
hogy megjátssza a tökéletlenséget,

és így lesz a hiány tökéletes?!
A hómező gerince roppanása
alig remegteti meg az eget.
A végtelen a véget meg se látja.







UTCASEPRŐ

A könyvkiadás figyelmébe


A költő olyan, mint az utcaseprő,
de a munkája még annyit sem ér:
seprűjéből száll a gondolatfelhő,
és porrá válik, mire földet ér.

A világot hiába tisztogatja,
mind végtelenebb a szeméttelep,
hordalékát hordalékára rakja
benne a vívódó emlékezet,

és mindhiába sepri, újra felgyűl
a rendet megbénító friss salak,
míg a seprű ereje egyre gyengül,
s lassan szemétbe hullnak a szavak.

Oly mindegy, hogy költő vagy utcaseprő.
ha soha nem lesz boldog tisztaság,
ha cél nélkül éhezik mind a kettő,
mert éhbérre méltatja a világ!







VIDÉK


Lehet, hogy tőled mindent elvehetnek,
mert semmid sincs a fényeken kívül,
de azok lesznek veled kevesebbek,
akikben lassan életed kihűl.
Fölébredsz. Ím, a valóság marasztal,
a gyermek követeli a mosolyt,
körbekerít egy törékeny vígasszal,
s már az bánt, ami lesz, nem ami volt.
Már ő fáj, ki még nem tudja, mi végre
göngyölgeted mosolyok melegébe,
kísérje hűen egy igaz mese,
amelyből teremthet olyan vidéket,
ahová sehonnan is visszatérhet,
ha majdan mindent elveszítene.










 
 
0 komment , kategória:  Gál Éva Emese  
Harcos Katalin versei
  2019-04-09 19:00:25, kedd
 
 













HARCOS KATALIN VERSEI


Harcos Katalin (Budapest, 1956. március 11. -) magyar költő.

Verseit 2001 óta publikálja. Több díjat nyert, melyek közül legkiemelkedőbb a Bánkúti Miklós-díj. 24 antológiában jelentek meg a versei. 2007. júniusa óta tagja az Író Kilencek Élő Magyar Írók és Költők Nemzetközi Körének.

Versei a legszebb, legfájdalmasabb, legünnepibb emberi érzéseket közvetitik. E csodás versekben megjelenő érzelmek bármikor, bárhol, bármelyikünkkel megtörténhetnek; valóságos meseként hatnak.

Önálló kötete Egyre feléd címmel 2013 januárban került a könyvesboltokba.

Esztergom mellett egy kis faluban él, két lánya van: Rita és Noémi.



Link








AHOGY ÁTÖLELSZ...


Lépted koppan... egyre közelebb...
érzem, amint karod körém fonod.
Tarkóm csiklandozza leheleted,
míg üdvözlésed fülembe súgod.

Ahogy átölelsz... mindez csak álom.
Az érintésedet sosem érzem.
Körülvesz titkos mesevilágom,
s hogy megtörténik, már nem remélem.

Múlnak a napok, hetek, hónapok,
s nem adatik meg, hogy veled legyek...
Sivár utamon magam ballagok,
hiába vágyva, hogy öleljelek.

Perzselő vágyak, szerelmes csókok...
minden éjjel mesékkel andalít.
Ahogy átölelsz... sosem csalódok...
illó boldogság ölel hajnalig.







ANYA, ÖLELJ ÁT!


Vegyél a karodba és ölelj át!
Dúdold fülembe altatódalom,
hogy ne halljam a szívem ritmusát,
amint dübörög a mellkasomon!

Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,
s hiába kúszik torkomra a félsz,
mert eltörpül a rettegés bennem,
ha átölelsz, és csendesen mesélsz.

Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,
ha fázom, takaróm féltőn hozod.
Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,
s felvidít mindig drága mosolyod.

Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,
ujjaid bilincse fonja körül!
Tiédhez igazítom a léptem,
bár tudom, sosem hagynál egyedül.

Anya, hagy súgjam meg a titkomat!
Nincsen, aki drágább volna nálad!
Ezért hallod annyit a hangomat,
s ezért kiáltok mindig utánad.

Figyelj, Anya! Hajolj le egy picit!
Csak átölelem csöppet a nyakad,
arcodra csenek egy nedves puszit,
s tiédhez szorítom az arcomat.

Ha nagy leszek, majd én altatlak el
esténként dallal és szép mesékkel.
Szívemnek akkor is drága leszel,
ha sok mindenre már nem emlékszel.

Én fogom akkor majd a kezembe
pergamenbőrű, rácos kezed,
és csókolom féltőn a homlokod,
mert végtelenül hálás leszek.

De most kérlek, ölelj még magadhoz,
súgd a fülembe a kedvenc mesém!
Had simítsam arcom az arcodhoz,
és mondhassam el, hogy köszönöm, én!





ARCOMRA MOSOLYT CSAL AZ ÁLOM


Arcomra mosolyt csal az álom.
Szellő cirógatja a homlokom...
kék tündeszárnyad libbenni látom,
amint átsuhansz a lombokon.

Hangod zenél, csendül kacagásod.
Hová repülsz ragyogó tündérlány?
Talán a hős tündeharcost várod
palotád rejtett belsőudvarán?

De nem... csak barátnőd lépdel feléd.
Tenyerén szikrázó kristályt emel,
átnyújtja kincsét, és dalban mesél,
de titkait másnak nem mondja el.

Körül a vén erdő hallhatja csak,
s a vízesés boldogan megremeg,
mert oly szép a dal. Bár hallgatag,
dúdolva kíséri még léptedet.

Arcodra derűt csen az álmom.
Huncutság villan az ajkadon.
Táncos lépteidet visszavárom
bíborló, meseszép hajnalon!







ASSZONYI FOHÁSZ


Ó Uram, te mindent megbocsátó!
Tudom, vétkem égbekiáltó,
mert élek bűnök közt, eltemetve,
de nézz le gyarló gyermekedre!

Csak a jóra és szépre vágyok,
és lásd, Uram, most hozzád kiáltok.
A szerelmemre nincsen mentség,
de Tőled kaptam ezt a szerencsét,
hogy rám talált, akinek rabja lettem.

Ne ítélj hát szigorún felettem!
Csak szeretet a bűnöm, semmi más.
Csak a tőled kapott kívánás,
a boldogságra vágyó női lélek,
csak a szép, szerelmes remények.

Csupán az, hogy lelkem feléledt,
és testem szívemmel együtt övé lett...
Hogy szeretem őszintén, önfeledten,
szent tűzben égő, tiszta hevületben.

Soha nem nézek jobbra-balra,
nem vágyom csalóka diadalra,
sem öncélú gyönyörökre, kéjre,
csak őt boldoggá tevő szenvedélyre.

Csak adni, és nem kapni vágyok,
de lásd, megbocsátásért kiáltok.
Uram, Te adtál női lelket,
ami szomjazza a szerelmet,
s vele testet, örömre készet,
amíg el nem veszi az enyészet.

Akaratot is, hogy ellenálljak
száz kísértésnek, ezernyi vágynak,
de képességet is, hogy szeressek,
s miatta -látod- bűnbe essek...

Uram, segíts, hogy amíg élek
ne ejtsenek rabul más szenvedélyek,
de őt, engedd boldoggá tennem!
Aztán helyette is ítélj felettem!







ÁLDOTT LÉGY, URAM!


Áldott légy, Uram, a mosolyért,
mellyel anyám először kézbe vett,
és áldott a gondoskodásért,
amellyel két szülőm felnevelt!

Áldott légy minden kacagásért,
mely ajkamon gyakran fakadt,
és áldott légy sok könnyemért,
mely utóbb mindig elapadt.

Áldott légy az egészségemért,
hogy értelmem, s testen éppen született,
és légy áldott a betegségekért,
amelyekkel edzettél engemet!

Áldott légy, Uram a szeretetért,
amelyet ajándékul kapok,
és légy áldott minden bántásért,
mely bennem mély nyomot hagyott.

áldott légy, Uram, mert nélküle
sosem lehetnék boldogabb,
mint a nincstelen, kinek semmije,
és balgán ott él a híd alatt.

Áldott légy Uram, hogy megszülettem,
és adtál egy gazdag életet,
de áldottabb légy a halálért,
amely Hozzád engem elvezet!







ÁLMOD LENNÉK


Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,


ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad...
Ne csak én epedjek utánad!







ÁLMODJ VELEM


Álom kell? Hát legyen! Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg a pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.

S mert álmom tiéd, hát veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz, s a két karom visszaölel,
és - lásd! - a csókokat sem hagyjuk el.

Most állj! - mondom - itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán, hogy veled legyek,
és kedvem derül, szívem kitárom.
Légy a kedvesem és boldogságom!

Tudod mit, Kedves? Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak, hogyha boldogít!







ÁLMODTAM VELED


Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtekútjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető holdsugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.







ÁLMOK KELLENEK


Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!

Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint...
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.

Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!

Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.

Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek...
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!

Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól...
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.

Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jóéjszakát!


Jó éjszakát szép álmokat.wmv

Link








ÁLOMRA VÁRVA


Gyűrt párnákon, álomra várva fekszem.
Szobámban árnyak úsznak bágyadt estben,
kék, holdfény-szőtte köntösben egyre várlak.
Jöjj, ölelj! Ajkad csókolja szomjas számat!

Ma minden mozdulatlan, béna. Látod?
Csak az éj, s a telihold lehet barátod.
Körém kúszik óvatosan az álom
s megnyitja végre titkos, boldog világom.

Most itt vagy. Kezed lomha madárként reppen.
Hunyt pillám érintésedtől meg-meg rebben,
s míg körém fonod indáit karjaidnak
vágyom, hogy ébren is ölelj, s veled maradjak.










EGYRE FELÉD...


Fordul a föld. Lásd, múlik a nap,
az idő függönye tovalendül.
Míg beoson a rőt alkonyat
csak csend muzsikál és vágy dala pendül.

Nyugtalan lábam jaj, hova fut
míg lassan az este kékbe takar?
Hozzád, feléd visz most minden út.
Testem és lelkem csak téged akar.

Forró ajkamon csók tüze ég.
Mellemben érted feszül az élet.
Közelebb jutok egyre feléd
sietek, míg végre hozzád érek.







ELENGEDNÉLEK


Hunyt pilláid rebbenő foglya a fény.
Mellkasodban még ott zihál az élet
de nincs menekvés, régen nincs remény,
léted folytonos küzdés, szenvedés lett.

A sóhaj már riadt görcsben tör elő
testedből, véresen köpve kiszakad
vonagló jajban visszagörnyedő
melledből minden kipréselt szavad.

Fakó szemedből sorsom visszanéz.
Haláltusádban ölben tartalak.
Vézna a tested, mégis oly nehéz
súlya karomban mindig ott marad.

Hiába mész most, múltunk összeköt.
Ágyadnál a mindenség titkát lesem.
Tehetetlenség feszít, míg itt ülök
és Istent vádolom... kérem... keresem.







FÁJ, HOGY MESSZE VAGY...


Ma fáj, hogy messze vagy.
Úgy lehajtanám öledbe fejem!
Kérném, hogy itt maradj,
míg elcsitul bennem az érzelem.

Megfognám a kezed.
Tenyeremben tartanám ujjaid,
s megsúgnám - csak neked -,
hogy énbennem miféle vágy lakik.

Megcsókolnám a szád.
Szerelmet adni -látod?- szép dolog...
Nincs bennem semmi vád,
mert te ott vagy, amíg én itt vagyok.







FEKÜDJ MELLÉM


Feküdj mellém! Hunyd be a szemed,
hogy amilyen voltam, olyannak lásson!
Engedd meg végre, hogy szeresselek,
és ne vesd meg lázas vallomásom!

Ha felém fordulsz vágyón, szeretve,
kezem félszegen, lágyan megérint,
belecsókolok a tenyeredbe,
s ajkamat vad tűz perzseli megint.

Mohó nyelvem bőröd selymét kutatja,
érzem az ízed, a tested illatát...
magamhoz vonlak egy szép pillanatra,
s minden sejtemet izzó vágy járja át.

Feküdj mellém, de nyisd ki a szemed!
Fogadj el ilyennek, amilyen vagyok!
Add át magad a nagy élvezetnek,
Amit tiszta szívvel csak neked adok!







FOGD A KEZEM


Ma egyedül vagyok, Arra vágynék,
hogy mellém ülj és fogd a kezem.
Csendes lennék, könnyű, mint az árnyék,
Csak itt ringatnálak a szívemen.

Karjaimat ölelésre tárnám,
és meghallgatnám a szívedet.
Némán lesném, hogy béke száll rám,
Megédesítve az életet.

Homlokunkat összesimítva
lelkünk derűben mártózna még,
míg vágyott érintésedtől sírva
átölelne végtelen mindenség.

Egyedül vagyok és arra vágyok,
Hogy ülj mellém, és fogd a kezem.
Ez lenne a legszentebb ajándék,
mit ma megadhatna a szerelem.







FOHÁSZ


Uram segíts! Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.

Uram adj erőt, hogy maradjon hitem,
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!

Uram engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ,
templomod csendjében megpihenjek,
S lelkemben nyíljon új reményvirág!










GYERTYÁT GYÚJTOK


Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók, majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.

Egy-egy gyertyát gyújtok mindenkiért
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még
nézd, kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll
amint sírjánál lehajtom fejem.
Nem ragadta el végleg a halál,
hisz bennem él, mig ráemlékezem.





HALHATATLANSÁGUNK


Mondd, álmaimban mért kísértesz?
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz?
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad,
s én megnyitom előtted lenge ruhámat...

Vágyak férkőztek éjjelembe,
s pőrén, öleléseddel befedve,
sikoltozós gyönyörökre vágyom
ringó, szerelmes nyoszolyádon.

Vállaidon könyököl az élet.
Puttonyában csalóka remények:
múlt, jelen s jövő együtt kucorog,
mint éjszakában hunyorgó csillagok.

Ott incselkednek hiábavaló álmok,
s együtt megélt léha boldogságok.
Borulj fölém, mint bársony sötét,
s legyek neked én hívó messzeség!

Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek!
Légy folyó, és partjaid közt elveszek.
Légy Nap, és Holdad leszek én,
hogy világítsak létünk bús éjjelén.

Érintésed legyen esti fuvalom,
amely tétován játszik ágyékomon,
míg én számodra legyek förgeteg,
minek tüzében tested megremeg.

Légy életem! Értelme napjaimnak!
Leszek halálod, hogy veled maradjak,
tiéd legyek még ott is, akkor is,
ha köröttünk már minden más hamis.

Szívedbe, testedbe titkon rejtezek.
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek!
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk...
így válik halhatatlanná az életünk.







HA ÖLELSZ...


Csak lágy szavakkal szólok, szépen,
mikor mézlő csókjaidat kérem;
csak simogatlak, lesve, hogy éled
öledben tüze a szenvedélynek,
s életre kelnek régmúlt remények,
ha ölelsz...

Csak lelkem szárnyal egyre feljebb
extázisunkban élve a mennyet,
s csókokban égő szerelmednek
amíg szent hullámai elfednek
testem karodban alélva reszket,
ha ölelsz...

Csak szívem dobban hevesebben;
lázas örömtől repesve rebben,
mind vágyóbban, mind édesebben,
hogy érted szomjas, remegő testem
láva-öledben elcsendesedjen,
ha ölelsz...







HA SZERETNÉL


Mióta írtál, mindig veled vagyok
Mosolygós arcod a képröl rám nevet,
Álmomban ajkadra lágy csókot lopok
és szemem őrzi meleg tekinteted.

Mióta irtál, ébren is álmodom
Tenyeremben fognám drága kezed ...
ha szeretnél ... mindig újra gondolom,
mint viszonoznám forrón a szerelmed.

Ha szeretnél ... szívem lázasan dobog ...
karomba vennélek, mint csöpp gyermeket,
úgy ölelnélek, hogy légy nagyon boldog,
ha hagynád, hogy igazán szeresselek.







HOGY MONDJAM EL?


Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?
Megsúgnám, de vallani félek,
mert nem érzem még szerelmedet,
csak balgán, makacsul remélek.

Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak,
oly tisztán, miként az angyalok?
Álmomban olyan gyakran karollak...
és annyira jó, hogy veled vagyok!

Hogy mondjam el, hogy senki másban
még mindet együtt nem találtam:
vonzó embert, társat a magányban,
s barátot, akire mindig vártam...

Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak
megsúgni, ami itt bent úgy éget.
Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:
elárulják, mint szeretlek téged.







HOLDFÉNYBEN...


A kandi hold szobámba betekint.
Álmos szemével arcomba nevet,
szellő kezével lágyan meglegyint,
s fakó ezüstre festi az eget.

Kék-ezüst árny oson ablakomba
csendben, puhán, párnámra szenderül...
s hallani vélem, hogy nagy titokban
szusszanásod az ágyamra terül.

Álmomban ébren - ébren álmodón
lépteid halk neszére rezzenek,
s játszi fényekkel újból elalvón
köröttem érzem ölelő kezed.







JÚNIUSI DÉLUTÁN


Tölgyek élénkzöld szoknyája alól
fehérlő bodzavirág kandikál.
Fölöttük ezernyi madár dalol,
lent tücsök zenél, és pille száll.

Illattól terhesen párás a lég.
Árnyak kúsznak a zsenge füvön,
csak a dombháton aranylik még
a napsugár, míg lassan elköszön.

Az elfoszló fény hajamra hajol.
Fák alatt zöld könnyeket sír a Nap,
s harmattól ázva titkon, valahol
néhány sugara mellettem marad.

A surlófényben lágyak a színek.
Vén, mohos sziklán tarka gyík szalad.
Zöld szörnyekként kuporognak a hegyek
bíborba hajló alkonyi ég alatt.







KARMÁM A SZÓ...


Karmám a szó: adni és kapni egyaránt.
Megsúgom halkan füledbe, hogy mi bánt,
vagy mi boldogítja létezésemet.

A hang leírott szóként élveteg;
csak kimondva remeg ajkamon...
Érted? No, lásd! Szód én hallgatom.

Figyelj te is, hogy mindent jól megérts,
és úgy szólj majd, hogy én megértselek!

Megnyílok ím, s a vad képzelet
és fájdalmas tapasztalás felett
úrrá lesz a szó. Minő hatalom!

Értem: várni kell, kimondanom,
türelmet, békét találni benne,
s általa. Mondd, szavamban hiszel-e?

Ma én beszélek - jaj, hallasz-e te?
Most csend karol, old béna békesség...

Bírod-e lelkem húrját pengetni még?
Lelkünk süketen dalolja az érzések
halálban-fogant balladáit.

A szó hol sújt, hol titokban ámít.
Sugárzó lényed enyémmel perel.

A néma, vétken-fogant érzés nem felel...
már csak vakon, üresen ásít,
s rejt régmúlt bűnökben letisztult
szívünkbe igaz vallomást itt.

Karmám a szó: kapni és adni egyaránt.
Had gördüljenek élő mondatok!

Kiéhezett, szomjazó gyermek vagyok,
s csüggök a szón, mi nyelvedről pereg:
apasztja búmat, szítja szenvedélyemet.

Most szólok, hogy megértsük egymást,
te, én, és az elárvult emberek.







KARODBAN RINGATÓZOM...


Árad a zene... karodban ringatózom.
Régmúlt emlékeim törnek elő:
érzések, amikbe most beburkolózom,
a jelen így lesz elviselhető...

Átölelsz, égő szád az ajkamra siklik...
Fogunk összekoccan, - csókunk őrjítő.
Borostás állad szúr, de belém nyilallik
a vágy, - s te kívánsz. Milyen szédítő!

Szemed nem bírálgat... velem megelégszel.
Melletted újra vonzó nő vagyok,
s nem tudom megköszönni néked elégszer,
mit tőled kapok, s neked adhatok.

Kezedről mellemre tüzes szikrák hullnak.
Forró testeddel bőröm égeted.
Egymásnak feszülő testünkben a múltnak
feltörő vágyát megosztom veled.

Melegség és vágy... nekem te ezt jelented.
Csókolj, és közben hunyd le a szemed!
Vagy ne is... nézz csak rám! Így azt sem felejted:
öledben ringva én vagyok veled...

Hangom megbicsaklik, eláll lélegzetem
örömem veled oly határtalan...
Újra s, mindig újra jó lesz veled lennem,
megölellek bármikor boldogan.







KELLENEK AZ ÁLMOK!


Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!

Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint...
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.

Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!

Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.

Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek...
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!

Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól...
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.

Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jó éjszakát!







KÖDÖS HAJNAL ...


Harmatban mosakodik a reggel.
Bús ködben üldögélnek a házak,
míg csapzott csicsergő verebekkel
a fakó fellegek tovaszállnak.

Lassacskán kiles ködfátyla mögül
s elmosolyodik sápadtan a Nap,
megpaskolja a felhőket körül,
mint duzzadt, vízterhes vánkosokat.

Az ázott földek vízpáráját nézve
az arany napkorong kékségbe merül,
prüszkölve szökken aztán az égre,
s ragyogó fényhúrokon hegedül.

Ködpászmák tűnnek sugara nyomán.
Hőségtől reszket a reggeli lég.
Elmereng a nyár édes dallamán,
s dúdolva ingatja fényes fejét.

Harmattól csillanó bogár repül
és megül egy reszkető levélen...
talán bágyadt álomba szenderül,
s csak álmában száll a messzeségben.







KÖNNYEK!


Ma sírtam álmomban. Reggelre csupa könny volt a párnám.

Újra találkoztunk. Ott vártál, ahol a múltkor
Megláttalak, odaszaladtam és megöleltelek.
Amikor magadhoz szorítottál, ismét rám tört a mindent elsöprő vágy.
Megpusziltál, én pedig megsimogattam az arcodat
és a szemedbe néztem.
Nem tudom attól-e, amit benne láttam,
de hirtelen elfutotta szememet a könny,
elszorult a torkom, és kitört belőlem a zokogás.
Csak álltam hozzád bújva, és a válladon sírtam,
mint valami kétségbeesett kölyök,
míg elapadtak a könnyeim, és megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Talán csak az utóbbi idők feszültsége tört fel belőlem.

Aztán fák között sétáltunk és beszélgettünk.
Megálltál, szembe fordultál velem,
s miközben tovább meséltél,
a kezeidet becsúsztattad oldalt a ruhám hasítékán.
Az a ruha volt rajtam, amiben először láttál.
A derekam táján, bőrömön játszottak forró, puha kezeid.
Elakadt a lélegzetem,
olyan jóleső és izgató érzés volt,
és én szerettem volna, ha följebb csúsztatod,
és a mellemre helyezed a tenyered.
Ettől rémesen zavarba jöttem.
Inkább távolabb léptem, hogy kibújjak az ölelésedből.
Nagyon vágytam az érintésedre, de nem akartam, hogy észrevedd,
megérezd rajtam a vágyat.
Féltem, hogy csupán sajnálatból tennéd, bármit is teszel...

Később sárguló lombú erdő tisztásán feküdtem a fűben.
Az őszi nap melegen simogatott.
Mellém heveredtél.
Egy ideig néztük a tovasodródó felhőket,
a milliónyi zöld-arany, fénynyalábokkal játszadozó,
integető levélkét..
azután már csak a szemedet láttam.
Ahogy fölém hajoltál, és rám néztél,
valódi vágyat véltem benne felfedezni...

Cirógatni kezdtél a szakálladdal,
hosszan megcsókoltál, miközben leloptad rólam a ruhát.
Pár pillanat, és mezítelenül feküdtünk egymás karjaiban.
Simogattalak.
Élveztem a bőröd tapintását, illatát, azt,
hogy mindenemmel hozzád simulhatok.
Gyönyörködtem benned,
míg te nevetős szemekkel mosolyogtál vissza rám.
Elfogadtál olyannak, amilyen vagyok.
Becézgettük, szeretgettük egymást.
Nem sietősen, hanem kiélvezve minden pillanatot...
Ajkaimmal lágyan megpusziltam a homlokod,
orrod, szád, nyakad, mellkasod,
majd végigsimítottam a gerincedet,
míg végül tested minden intim zugával,
részletével ismeretséget kötöttem.
Örömöd boldogsággal töltött el.
Ekkor belém hatoltál, és én magamba fogadtalak.
Megszűnt számomra a világ, köröttünk minden más semmivé lett.
Csak téged láttalak, éreztelek, akartalak.
Rezdüléseid visszhangot vetettek bennem.
Ritmikus mozgásunk felgyorsult,
szívem a torkomban dübörögve kalimpált,
lélegzetem elfúlt a gyönyör hullámaitól.
Végre valóban velem voltál!
Az volt benne a legcsodálatosabb,
hogy az egészet mély, őszinte szeretet hatotta át.

Szememből ismét könnyek peregtek: a boldogság könnyei...


Könnyek: Harcos Katalin vers - Elmondja Ujvári Zsuzsanna Luca

Link








LÁNG LESZEK...


Láng leszek, látod? Neked lobogok.
Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.
Imbolygó, bíborló, csodát váró,
Szertelen, szerelmes táncot járó.

Láng leszek, önmagát elemésztő,
Lobogó lázában érted égő.
Nézd, fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.

Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,
Éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
Betakargatlak szerelemmel.







MA SZÓLTÁL HOZZÁM...


Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.
Kupolát borított a kék ég fölém,
s a kopár, jeges, téli fák alatt
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.

Már a múlté hosszú hallgatásod.
Nem adsz teret lázas érzelemnek...
de veled lennem akad újra száz ok,
s célt adsz ismét sivár életemnek.

Hiányzom hát? Vágyad megérintett.
Benned mindig önmagam meglátom.
Varázstükörként lásd, kivetíted,
s felém sugárzod saját világom.

Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.

Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.
Tündöklő, kéklő ég borult fölém,
s a sziporkázó hóbuckák között
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.







MÁJUSI SZÉL


Májusi szél cibálja a fákat.
A vetések rég esőre várnak,
s a kék ég didergőn felragyog.

Rajta fehér vattapamacsok,
kusza felhőcskék kergetőznek...
szél űzi, hajtja egyre őket,
s nyomukban a hegyekre
fázósan integetve
fáradtan a lombokon
sötétlő árnyék oson.

Most megáll pihegve,
de nézd, már szalad tova,
ki tudja hova?

Néhol tán napfény is ragyog,
de látod, sosem ott,
ahol én vagyok..







MERT AZT AKAROM!


...és lehet még boldogan élni
akkor is, ha nem vagy velem...
vagy legalább lehet remélni
hogy van cél és van értelem
mikben majd örömem lelem...

...és akkor is élhet a remény,
ha azt hiszem: végleg elhagyott
és magányomban úgy érzem én
az Isten ma rám nem hallgatott,
és kegyelme végleg elfogyott...

...és én mégis élni akarok,
nevetni... és szeretni sokat,
ha hinni ma még nem is tudok
abban, hogy feledve álmokat
tudok majd szeretni másokat...

... és van élet, és van remény,
mert azt akarom, hogy legyen!
Lesz még ki hordoz a tenyerén,
mint egykor a régi kedvesem,
és lesz majd, ki örül még nekem...
Mert azt akarom!







MÉG


Még számon érzem ajkad melegét,
még bőrömet perzseli forró kezed.
Még nyelvemen élvezem a szád ízét.
Még itt vagy egészen, s én ott vagyok veled.

Még mindig látom szemed sugarát,
hangod fülemben még szerelmes ének.
Még a testemben itt fészkel a vágy...
sóvárgom, hogy ölelj, és ölelnélek.

Még gondolatban lázas csókot adsz,
s már odaadtam önmagam neked.
Még érezlek, vágylak, még velem maradsz.
Már elengednem - félek - nem lehet.







MÉG VÁRLAK...


Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt, amíg beléveszel.

Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesüve szinte már csodás...

De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír...
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyet csak ember elképzelni bír.

Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben


elképzelem, hogy végre rám találsz.

Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.

Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.

Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő már csak akkor szeret,
ha tudja, hogy már nem kap több szerelmet,
mint az utolsót... az egyetlen egyet.

Még várlak... bár alig hiszem már rég,
hogy mégis egyszer majd megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.







MÉLYKÉK ÁLOM...




Már súg az est. Szédítőn álmatag
karjában ringanak ölelésed emlékei...
lelkem gyönyörgyöngyei elborítják ágyamat,
míg titkon a hallgatag éj-mélység mind elnyeli.

Nem is súg, - kacag a bársony sötét
meglelve vad örömét a feltáruló testnek,
amit elém festett, rám szórva csókok örökét,
hogy így, hajoljak föléd, én, rajongó eretnek.

Zeng, dalol a fülledt mélykék álom...
gúzsba kötő csillagágyon vágyat izzadva fel.
Lásd, testem már felel; ring szomjazó nyoszolyámon,
por-lepte lidércbálon kéj táncban olvadna el...







MINT AKI HAZATÉRT


Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt.

Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: - Isten hozott! -
S én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki nem áhított.

Kabátom letéve, kék ruhámban
csinosnak éreztem akkor magam.
Kecses cipőmben szép volt a lábam,
s tudtam: tekinteted végigsuhan,

pásztázza arcom, alakom s bokám
és kedvtelve, jólesőn nézeget.
Úgy tűnt, nem csak te vagy a csodám
de én is egy csoda vagyok neked.

Magadhoz vontál és oly gyöngéden
Kezdtél el ruhámból kibontani


hogy a ránk boruló téli éjben
csak sóhajod lehetett hallani.

Kibukkant a vállam, s te csókoltad
máris, öleltél ahogy senki még -
derekamat szorosan karoltad,
míg fölénk borult a csillagos ég.

Öleltél tüzesen, szenvedéllyel
és én vágyón boldoggá tettelek
Megtöltötted az éjt új mesékkel
s én őszinte szívvel szerettelek.

Vendéged voltam tegnap éjjel
s úgy fogadtál, mint aki hazatért
Soha semmi mással ez nem ér fel
Bármit odaadnék az álomért.







MINTHA


Mintha tavaszban bujkáló szelek
cirógatnának az enyhe télben.
Mintha ringatnának ölelő kezek,
érezlek magam mellett az éjben.

Mintha szívem minden dobbanása
rólad dalolna, drága szentem!
Mintha sosem lelnék más társra,
érted égek lángoló szerelemben.

Mintha mindig mellettem lennél
amikor hívón neked szólnék.
Mintha nyíltan, szabadon szeretnél,
és mintha én is csak tied volnék.

Mintha veled rónám az utam,
mintha karod csak engem karolna.
Mintha asszonyod lennék, s te uram.
Mintha másként sosem lett volna.







MIT MONDANÁL


Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?

Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?

Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?

Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?

Mondd, mit mondanál?







MI VOLNA NÉLKÜLED...


Mi volna hangod nélkül ez a csend?
Csak némaság, és üresség hona...
de így, hogy szavad még fülemben cseng,
a csendnek is van titkos dallama.

Mi lenne nélküled magányos álmom?
Csak rezzenetlen néma holdsugár...
de így, hogy itt vagy nekem a világon,
álmom szenvedélyes, ajkam csókra vár.

Milyen lehetne akkor a jelen,
ha vágyat nem oltottál volna belém?
Nem lenne remény, sem szerelem...
s nem lopnék kalandot életedbe én.

Játsszunk hát kedved szerint, ÉLETET!
Vígat, és kacagástól hangosat!
Játsszunk vágyat és titkos szerelmet...
mindennél szebbet, mindig boldogat!







MONDD MÉG!

Szerelmes szonett


Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz!
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer,
vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz...
súgd, legalább most az egyszer!

Mondd, hogy lelked szavamtól ébred,
verseim benned visszhangot vetnek,
s hogy, szerelmem hű vendéged
mélységes mélyén szívednek...

Mondd még, mert könny áztatja arcomat,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, hogy halljam hangodat!

Mondd még, hogy szívem betöltse szavad,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, amíg szavad marad.







MONDD, SZABAD-E?


Mondd, szabad-e álmodni, ha fáj,
hogy színes álom csak, amit szeretnék?
Ha bármint fáj, megértenem muszáj,
hogy többre vágyom, mint amit tehetnék...

Mondd, szabad-e engedni a vágyat
beférkőzni mélyen a szívembe,
ha eszem tudja, hogy nem is várhat
majd változást, akármit szeretne?

Mondd, szabadna-e megszeretni téged,
érezve és tudva: mást szeretsz,
és álmodni gyönyörű meséket,
amiket te meg úgysem tehetsz?

Mondd, szabad-e így, verseket írva
kergetni ily csalfa ábrándokat,
s éjjel, arcom a párnámba fúrva
zokogva irigyelni másokat?







NEM TUDOM...


Nem tudom mi ez... talán még szerelem...
vagy csak a vágyam incselkedik velem?
de tudva, hogy nem adsz már semmit nekem
betölti mégis lényed az életem.

Nem tudom meddig tart, hogy csak rád vágyok,
bár nem kellenek kegyes hazugságok
értve, hogy rád már rég hiába várok
álmomban mégis csak érted kiáltok.

Nem tudom még miért kínlódom érted
amikor szerelmem soha sem kérted,
játékod voltam csak, csöppnyi igézet,
de soha nem életre szóló végzet.

Nem tudom mi... de jó, hogy megadatott.
Feledhetetlenné tette a napot,
és úgy hatja át a mát és holnapot,
hogy tudom: vissza már te sem hozhatod,
szépsége mégis örökre megfogott.







NÉZD, VELED LESZEK...


Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.

Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.

Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón csiklandozom a talpadat.
Ágyad leszek: selymes, nyugtató.

Bódító, virágos réted leszek.
Szakálladba búvik az illatom...
Derűm sugárzón marad veled.
Heverj le! Átölel szerető karom.

Zöld lombok halk susogása leszek,
cirógatlak, mint az esti szél.
Smaragdcsillogással körülveszlek,
s tóként, csobogó vizem mesél.

Ezüstös holdként dúdolok neked
altatót, mélykék, bársonyos égen.
Ágyadba osonok, levetkezek...
s tündérként ölellek bűvös éjjen.







NÉZZ LE RÁM, URAM!


Márványon kongó lépteim
elhalnak a kupola alatt...
körülállnak az évszázados,
időtlenségről suttogó falak.
Nézz le rám, Uram!

Magamba fordulok megint.
Erények és bűnök közt kutatva
gondolok a múltra, a jelenre,
s arra a távoli napra,
amikor magadhoz ölelsz.

Hiszem, teremtő istenség vagy,
s hatalmad van jó és rossz felett,
de mindennél jobban bízom
megbocsátó szeretetedet.
Nézz el rám, Uram!

Már arcomat évek szántják,
kerülöm a bűnt, a rosszat,
de az ember esendő olykor,
s az élet néha botlást is hozhat.
Ölelj mégis magadhoz!

A bazilika némasága
belsőmben új zsoltárt fakaszt,
itt rám vetül léted bizonysága,
szétárad a hit, és a malaszt,
kegyelmedet érzem, Uram.

Már tudom, csoda, hogy élek,
s mekkora ajándékot adtál,
amikor szerető család körében
születtem, éltem, s velem maradtál,
ha érdemtelen voltam is.

Adtál családot, gyermeket,
barátságot és szerelmet,
készséget örömre, jóra,
ráébredni az örökkévalóra,
hitre, megújuló reményre.

Visszatalálni utadra könnyű,
ha szívünkben újra ott a béke,
ha él bennünk még megbocsátás
benned lelünk régi-új menedékre.
Nézz le rám, Uram!

Nézz el rám, és ölelj magadhoz,
mert megtért a tékozló leány.
Áraszd reám kegyelmedet!
Hitem újra él, és a magány
nem ér el, mert Te szeretsz.







NINCS JÖVŐ NÉLKÜLED...


Még csókod tüze izzik ajkamon,
nyelvemen ízed édes emlék,
bőröd bársonyát ujjamban hordom,
minden percben karodban lennék ...
de hol van a meghitt menedék?

Ölemben vágy lávasága ébred,
éhezem tested vad ostromát ...
míg a jelen más vágyait éled


én még őrzöm múltunk illatát,
s álmaimon arcod villan át ...

Még mosolyod ragyogása ébreszt,
szívemben szikrákat gyújt tüzed,
minden álmom örökkön tied lesz,
és e titkos,drága szédület;
mert nincs jelen,s jövő nélküled ...







NINCS SEMMIM...


Nincs semmim, mégis gazdag vagyok
mert enyém a végtelen, kék színű ég,
amelyből két szemed rám mosolyog,
felidézve a tiszta tenger színét.

Enyém a napfény is , mely rám ragyog,
sugárkezével forrón átölel
bearanyozva minden új napot,
hisz minden nap új reménnyel jön el.

Enyém a Hold, mely lopva rám nevet
álmokat hozó sápadt éjeken,
amikor halkan suttogom neved,
s karodban ringatsz álomréteken







NYÚLJ ÁT A SEMMIN!


Első idegenséged rég elfoszlott,
találkozásunk béna percei
tovatűntek.
Valamikor rést vájtál csendemen
és utat törtél a dermedtségben
felém.
Napfényt hoztál, s álmos
telemben
rád nyitottam vágyaim tavaszát,
hogy láss, érezz, ismerj, szeress
meg!

Fogd hát a kezem, és kísérj a
táncba!
Esti szélben hajladoznak
kívánságaid,
s felém úsznak az időben.
Megérkeztél.
Köss ki nálam, és nézd, mit
adhatok:
feléd nyújtom fájdalmak
koszorúját,
az édes kínt, hogy
elveszíthetlek...
add át te is nekem, mi lelkedig
hatol!

Nyúlj át a semmin, hogy
megérints!
Hajolj homlokom hűs
domborulatához,
tüzes arcod simítsd arcom pírja
fölé!

Ősz hajad ezüst-selyemre vált,
arcod ezernyi ránca víg
mosolyra.
Fáradt vállad támaszom ma már,
s ha bot kísér, szememben táncba
hív
és elringat lépted, mert szeretlek.







OTTHONRA LELTEM... ÉDES ERDÉLY SZÍVÉBEN


Otthonra leltem fenn a Hargitán,
hol fenyők ölében zeng az ősi ének,
szópatakokban fürdik az igazság
s a tiszta lelkű székelyek regélnek.

Szilaj szél tépázza a tájat,
eső dúlja a földet szabadon...
hol Nap cirógat égőn, feleselve,
vagy az áldást a nyakamba kapom.

Mégis... e tájban szív dobog. Az élet
évezredes itt. - Ma béke, s oltalom.
Hősök, tudósok szelleme, s művészet
leng át szívünkbe a Kárpátokon.

Nyelvünk kincseit szórja száz szivárvány,
ízes szavakba szökkenve, szüntelen
a szellem kiszabadulni vágyván,
s röpít, tanítva táncol, szertelen.

Nem töri derékba e büszke népet,
a székely nemzetet semmi hatalom.
Űzött magyarnak itt van menedéke,
hol legősibb kultúránk az etalon.

Tavak vízében mosdik szenvedélyünk.
Szikla szorosból száll szabad madár
a székely kőre, ahol intő jelképül
a megváltó Krisztus fakó keresztje áll.

Szent föld ez! Világok pusztulása
nem gyűrheti le itt a lelkeket.
Ezernyi jajunk szertefoszlott mára,
s a megtört múlt, ím, tovább lebeg.

Dobog a Föld szíve, s ha könnyek árját
tova sodorja sok hegyi patak,
lombok susogják el az éji áldást,
s a szirtek óvón fölénk hajlanak.

Isten lenéz Székelyföldre akkor;
arcán megértés, hála, szeretet,
mert látva-látja múltunk, s a jelen kort,
e sebzett világú, árva nemzetet.

Otthonra leltem fenn a Hargitán,
hol fenyők ölében zeng az ősi ének,
szópatakokban fürdik az igazság
s a tiszta lelkű székelyek regélnek.







ÖLELJ MAGADHOZ


Ha hallod sóhajom, és a vágyam érzed
vond két karod körém!
Ha szemem szép szemed mélyébe réved
hajolj megint fölém,
s ölelj magadhoz!

Mi az, mi mágnesként vonz feléd örökké?
Mit sem ér életem,
ha egyszer vágyad kialszik, és közönnyé
sápad az érzelem.
Ölelj magadhoz!

Ajándék vagy Te... csoda, mi megigézett...
őrjítő szerelem...
Bőrömet tűzként égeti érintésed.
Maradj soká velem,
s ölelj magadhoz!

Ölelj, míg velem itt lehetsz, - s vagyok neked!
Csak ez jutott nekünk...
Bűnünkre feloldozásért esdek, s veled
bocsánatot nyerünk.
Ölelj magadhoz!







ÖRÖKKÉ TIÉD ...


Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.
Bezárkóztam magányom sűrűjébe.
Úgy, mintha ezután sose vágynék
ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.

Aztán egy fénysugár belém hatolt:
rám találtál, s én magamra leltem.
Újult lélekkel, mint aki sose'volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.

Figyelmed lámpásként fényt hozott,
éjembe szavad reményt és életet...
S míg lelkemben nemrég még csend honolt,
ma szertelen ontanám rád kincsemet.

Kiáltanám a világba titkomat:
szívem a szívedbe társra lelt!
Idő nem bírhat le, sem fájó gondolat,
hisz szerelmem örök, s a sorsunk, ím betelt!







ÖRÖKRE ELMÚLT...


Magamban merengek a múltról.
Már minden emlékem megszakadt.
Csak töredékek élnek magunkról,
s néhány szomorú pillanat.
Könnyes szemekkel nézlek búsan.
Hová tűnt ezernyi régi álmunk?
Eltűnt reményünk, s már a múltban
elhamvadt amire régen vágytunk...







50 ÉV....


50 év elmúlt. Fél évszázad!
Átéltem borút és derűt,
lelkem hol apadt, hol megáradt,
kóstoltam édest, s kererűt.

Voltam én kisdobos egykor,
s titokban templomba jártam,
áldoztam alkonyatkor,
de megváltásra sosem vártam.

Hittem jóban, szépben, szerelemben,
könnyek közt szültem két gyermeket...
most szeretlek téged önfeledten,
s a magányom osztom meg veled.

Az évek súlya már néha nyom.
Feledném a száguldó időt!


Veled szép lehet még alkonyom,
bár estém sosem lesz már délelőtt.

Két férj, két szerelem, két gyerek....
bár sorsom kovácsa magam vagyok,
hogy jól tettem így? Kételkedek.
Tán jobb, ha múltamról hallgatok.

Szégyellnem persze nincs mit,
de büszkélkednem se sok!
Mérlegre téve létem éveit
itt ásítanak szürke hétköznapok.

Ha távozom, nyomot alig hagyok.
Lányaim, és pár kusza vers talán...
Mint tengerparton a homok,
elsimulnak a hullámok után.







PIRULÓ ALKONY...


Rózsaszín felhők az alkonyi égen...
a lenyugvó Nap még kinyújtja kezét,
megcirógatja a bodrokat szépen,
rózsapírt hintve köztük szerteszét.

Könnyű szárnyain röppen az este
lengeruhájú tündérkeként,
az enyhe tavaszban szerelemre lesve
ránk ragyogtatja csillagszemét.

Piruló alkony, szép tündelányka...
az ezüst Hold szerelmére vár,
de csak távolról vágyón csodálja,
elillan, ha tűnik a napsugár.







RÓLAD ÁLMODOM...


Tarka álompille szállt szememre,
s hozzád repített könnyű szárnyain.
Úgy vártam erre a bűvöletre!
Lásd, elragadnak forró vágyaim...

Míg szemeimet lehunyom
mosolygós arcod rám nevet,
hívsz, szólongatsz lágy hangodon,
s kitárod felém két kezed.

Hogy ölelhess, indulok feléd.
Simítják ujjaim az arcod.
Ruháinkat dobálnánk szerte-szét...
kérned sem kéne... csak akarnod.

Boldogan vetném karodba magam,
hogy csodás örömet adjak neked.
Szádra tapasztanám izzó ajkam,
és bearanyoznám az életed.

Bőrömön érzem simító kezed,
lázas csókod a gyönyörig emel...
ajkaimmal becézném mindened,
ha szerelmem és mindenem leszel.










SZERELEMRE VÁGYOM!


Már a múlté régi üdeségem...
szemem fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.

Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre...


Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre!

Tán az tudna oly nagyon kívánni,
aki ismerte az ifjúságom...
aki tudna hinni bennem, s várni,
hogy az álmát én valóra váltom.







A SZERETET KOLDUSASSZONYA


Elfordulnak, lásd, az emberek,
míg én, utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek,
mint a szeretet koldusasszonya...

Két szemem szomjas pillantása
esdekleőn fúródik szemedbe,
kezem félszegen feléd tárva
kérőn kulcsolódna a kezedre.

Benned támaszt keres két karom,
szemem tiszta bíztatást, új álmot.
Könnyű botom te légy utamon,
s leszek tiéd én, - ha úgy kívánod.

Vágytam szabad szelet, szökellőt,
de nem várt más, csak sötét alagút,
mert roskadozó lépteim előtt
bezártak minden hívogató kaput.

Ha mégis vetettek alamizsnát
utána kaptam két kezemmel,
elhittem rögtön, hogy az, amit lát
a szem, felér a szerelemmel.

Szétszaggattak karmos tövisek,
megtépázott minden bőszült faág.
Kigúnyoltak, lásd, a többiek...
csak kezedben volt békeolajág.

Mint kisemmizett, kósza vándor
szeretetet koldultam egyre,
de nem volt oly menedék más, hol
enyhet adnának bús szívemre.

Megismernek már az emberek;
vagyok utak nincstelen vándora,
kitárt szívemmel kéregetek
én, a szeretet koldusasszonya...







SZIVÁRVÁNY ALATT...


Hullámzó búzában szél bóklászik.
Érett kalásza esőtől ázik,
s a szemetelő nagy cseppek között
fölé kettős szivárvány költözött.

Két ív feszül a sötétlő égen.
Elöl - nézd! - tisztul is már fehéren,
de mögöttük feketék a hegyek,
s rajtuk torlódnak dühös fellegek.

A szélben ring a gabonatábla.
Kalászát zúgó vihar tépázza...
fázón kapkodja ezernyi fejét,
rémülten tekintgetve szerteszét.

Majd egy fuvallat mind elsodorja
a sötét felhőt, - hisz ez a dolga -,
s kiül a mennyboltra újra a Nap.
Nyakába szép szivárványsálat rak.

A tündöklő, színes látomástól
reménység árad a napsugárból,
s végre minden ismét helyére kerül,
és a Nyár uralkodik, egyedül...







TALÁN...


Susogó csendű selymes sötétben
valami feldereng a messzeségben.
Talán csak szemed kékségét látom...
ragyogó fénye süt át a homályon.
Talán reményem ragyog fel szépen
álmom bódító kék tengerében.
Talán csak álmom andalít újra...
szeretsz talán már fölém borulva.
Talán kényeztetsz szerelmes szókkal
incselkedőkkel, kedves-bohókkal,
talán csókolsz majd, perzselő csókkal,
s talán felszakad bennem egy sóhaj.
Talán megosztom veled világom
amit könnyebbé tehet az álom.
Talán velem vagy ezen az éjen
susogó csendű, selymes sötétben...







TÉRIDŐ


Feszül a tér idővel ölelkezve
és kibomlik szirma a jelennek,
megfogott pillanat éled, és közte
álmaink valóvá elevenednek.

Színeket habzsol a borzas ecset,
kuszán szánkázik a vásznon körbe,
életet gyújt, más világot keres,
bekíváncsiskodik a jövőbe.

Amikor a mester képeket fest,
megkomponálja a teret, és bezár
síkba szorít, új dimenziót talál.

Képzőművésznek lenni nemes,
örökös harcban gomolygó végzet,
alkotás lázában teremtő élet.







TÚL A KÜSZÖBÖN


Nem az egyedüllét, nem a csend zavar,
csak a szó, érintés, öröm hiányzik.
Kell, amitől meghal a közöny
ha a lét bennünk újra kivirágzik!
Csak ennyi: látszik, átlépsz a küszöbön.

Ránk dermedő mosolyok puszta fénye
már nem oldhatja fel életünk telét.
Ölelés kell, megélve; hamar
izzásunk lobbantsa lángra, szerte-szét
szórva száz reményt - mi tűzvihart kavar.

Nem magányomban ásít most az ágyam
- ölelnek gyakran gyönyörterhes álmok.
Lásd, most fénnyé váltan köszönöm,
hogy benned élő csodákra találok.
Csak arra várok: lépj át a küszöbön!







ÚGY HIÁNYZOL...


Álom suhan ... csapong a gondolat.
Hiába űzöm, nem hagy nyugodni,
és hogy nehezítse a dolgomat
nem enged soha elandalodni...

Emlékek, álmok... és a vágyaim
uralják még lelkem és a testem.
Hiába, - tudod - pajzán álmaim
sóvár, színes csapdájába estem.

Megtestesült benned a gyönyör,
szerelem, boldogság, igézet...
kéjsóvár vágyam úgy meggyötör...
te lettél számomra a végzet.

Szeretni vágylak és úgy hiányzol
akár halott, kiszáradt folyónak
partjai közül a hűvös habok
mikben víg halacskák játszadoznak.

Érezni vágylak, kívánlak egyre
csókolni és ölelni szüntelen...
és érintésed boldoggá tenne...
csak lennél megint újra itt velem!







ÚGY SZERESS...


Nézz rám, Kedves! Szemed csak rám nevessen!
Úgy nevess, hogy bánat-köntösöm levessem!
Úgy, mintha búmat örökre elvehetnéd...

Add a szád, kérlek! A csókjaidra vágyom.
Úgy csókolj, hogy lélegzetem is elálljon!
Úgy, mintha ezt soha többé nem tehetnéd...

Nyújtsd a kezed! Ölelj szorosan magadhoz!
Úgy ölelj, hogy felrepíts a csillagokhoz!
Úgy, mintha többé karodba nem vehetnél...

Érints meg! Perzselje bőrömet a kezed!
Úgy szeress most, ahogy szeretni csak lehet!
Úgy, mintha senki mást soha nem szeretnél...







VALAKI HIÁNYZIK..


A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék,
de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan; álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom;

Valaki néha nagyokat sóhajt;
valamit suttog; valakit óhajt.
Megszeretgetném,
hogyha tehetném,
hogy boldog legyen,
csak azt szeretném.

Valaki itt van; álmodom álmát;
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok,
valakit vágyok;
kísértenek most
szerelmes álmok.

Valaki elment,
de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben.







VÁDLÓ SZEMEK


Árnyéklakók kiáltásait hallom,
hajléktalanokét, akik vágyják a fényt,
a napos oldal nekik távoli álom,
mit a vacogó ébredés szaggat szét.

Koszlott aluljárókban ólálkodnak,
osonnak félve falak mentén,
némán kínálják nyűtt újságjukat,
s feladtak már rég minden reményt.

Nem emlékeznek, milyen a másik oldal,
szemükből rettegő, konok állat
néz vissza könyörtelen vádakkal,
már nem élnek ők, csak vegetálnak.







VÁGY MARADSZ...


Nézd! A lopakodó szürkületben
néhány karcsú árnyék összerezzen,
s apró fénygömbök szerterajzanak
lámpák sárgaszín fényköre alatt.

Magához húz fájó emléked megint...
bár szemed másfelé, messzire tekint.
Kezed selyme nem engem simogat,
mint langyos szél, új hantú sírokat.

Nekem csak egyet adsz: bús lelked bánatát
míg leheleted cirógatja más nyakát...
mégis a vágy itt, lelkemben őgyeleg,
s barátságod csal szemembe könnyeket.

Lásd, ringóléptű kedvesed vagyok...
álmomban szemed vágyón rám ragyog.
Sóhajt az este... karodba vennél?
Tudom, hogy akkor tényleg szeretnél..

Kacsint a reggel lágy napsugáron,
s csókod elillan, mint boldogságom.
Tudom, nem lehetsz soha velem...
vágy maradsz, csupán... nem szerelem







VÁRLAK


Ha lélegzem, sóhajod bennem száll
ha mozdulok, veled mozdul karom
ha dúdolok, énbennem dalolsz már
ha alszom, álmom veled álmodom
ha szólítsz, válaszom szívedben szól
ha kérsz, megadom, mielőtt kéred
ha hívnál, ott volnék, tudod te jól
hogy vágyad legyek, napod és éjed.
Ha vársz, s az idő áll vigasztalan
mindig ott lennék ahol te várnál
és míg várlak, a múló napokkal
végül mindig énhozzám találnál...








VIDÁM NYÁRI ESTE


Narancsvörösen kelleti magát
kacéran riszálva a napkorong.
Magára húzza lassan bíborát,
hegyek ormán kacagva kódorog.

Pajkosan csiklandoz az esti szél.
Párás csókot csen lopva fülemre,
éji titkokról, csókokról regél,
s csábít őszinte, szép hevületre.

Rózsás-habos felhőfátylát kapja
és felölti díszruháját az est.
Arcát kuncogva kezébe takarja,
s a kelő holdnak bohócarcot fest.







VIGASZTALÓ...


Bánatommal hozzád szaladtam.
Kitártad felém a két karod,
magadhoz vontál gyengéd-szorosan,
súgva fülembe kedvest, biztatót.

Sós könnyeimet lecsókoltad.
Úgy figyeltél, mint aki megért...
remegő vállam átkaroltad,
s én oly hálás voltam mindezért.

Meghallgattad, hogy mi a bánatom.
Csendben átöleltél, figyelmesen.
Zokoghattam hatalmas válladon,
míg pusziltad könnyáztatta szemem.

Csak meghallgattál, és rám figyeltél...
Hagytad, hogy kisírjam jól magam.
Odaadón, gyöngéden szerettél,
s én elszenderültem rajtad boldogan.







VISSZAVÁRLAK...


A percek lustán peregnek,
vánszorgó vénség az idő.
Érzékeim tán szenderegnek,
de türelmetlenségem egyre nő.

Lépj ki a homályból végre
a boldogító napütésre!

Két napja már, hogy elmentél...
vagy csak két napja láttalak?
Oly jó nekem, hogy rám leltél!
Azt hiszem, régen vártalak.

Engedd, hogy csókoljam a szádat!
Annyira vágyom utánad!

Szárnyaló vágy repít feléd.
Talán te nem is akarod,
mégis leteszem most eléd
az érzést, amit adhatok.

Ősz fejedet hajtsd ölembe, Kedves!
Szorítsd az arcod a térdeimhez!

Napokba telik, míg elérlek...
hiányod máris rémítő.
Verselek, írok és remélek,
így lesz tán elviselhető.

Ölelj magadhoz! A tested égjen
Szent, olthatatlan szenvedélyben !







VISSZAVÁRUNK


Szívem alatt lüktet egy élet.
Érzem, hogy moccan, születni készül.
Talán nemsokára karodba kéred,
s öledben tartod szent menedékül.

Apró kis arcát majd szépnek látod,
vonásaiban magadra ismersz.
Hárman alkotunk majd egy családot.
Ha végre eljössz, tudom, hogy így lesz.

Várlak. Várunk. Hagyd el a múltad!
Építsünk új és boldog jövőt!
Szeretőt, dolgosat, reménybe borultat,
s közösen, együtt neveljük fel ŐT!

Múlnak a napok. Hiányod éget.
Csak közös jövőnk és kisbabánk bíztat.
Tudod, hogy mennyire szeretlek téged.
Várom, hogy megjöjj. Én hazahívlak...







VOLNÉK A TÁRSAD...


Volnék faág, hogyha levél lennél,
ringatnálak, s te vígan libegnél.
Lennék napfény, hogyha felhő volnál,
meleg fényemben szellőn lovagolnál.

Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,
ölelnélek úgy, hogy boldoggá tenne.
Volnék a társad, ha magányos lennél,
s szeretnélek, ha nem is szeretnél








 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin   
Ezt nézd meg!
  2019-04-06 22:15:00, szombat
 
 




EZT NÉZD MEG! - IGAZ TÖRTÉNETEK


A várandós hölgy még egy utolsó közös képet szeretett volna halott férjével... Az eredmény könnyeket csal a szemedbe!


Olvasd tovább:







Nicole és Deonta Bennett az Amerikai Egyesült Államokban élnek és éppen második gyermekük születését várták.

Az apának az az ötlete támadt, hogy készítsen néhány fotót a 4 éves kisfiáról és a várandós feleségéről.

Két hónappal az esedékes szűlés előtt azonban a férj váratlan módon meghalt. Nicole-t túlterhelte a tragédia, ami váratlanul ért mindenkit, de mindenképp szerette volna, ha elkészült volna a családi fotó, amit a férje korábban tervezett.







Sydney Conley fotográfus vállalkozott, hogy lefényképezi a terhes nőt és fiát, ugyanabban a parkban, ahol az eljegyzési képeket készítették. Végül a fotós szépen kivágta, és összeillesztette az elhunyt férje fotóját a várandós felesége és fia képével.

Az eredmény könnyeket csalogat ki mindenki szeméből. Nagyon nehéz lehet ebben az állapotban mosolyogni, de Nicole a kép sikere miatt ezt is megtette.







"Valami különleges ajándékot szerettem volna" - mondta az özvegy.

"Egy közös emléket a fiamnak és kislányomnak, aki soha nem fogja megismerni az édesapját."







A képet több mint 100.000-en osztották meg a fotós oldalán. Ez igazán szép gesztus, hogy kifejezzük az együttérzésünket az elhunyt személy hozzátartozóival!


Link








Az édesanya mozdulatlan babájával száll ki a kocsiból, de egy hős rendőr megmentette az életét

Link



A gazdi hagyta, hogy kedvence elbúcsúzhasson a legjobb barátjától - könnyes szemmel néztük végig

Link



,,Jó lesz nekik a pincében" - mondta a szüleiről. Ledöbbensz, ha meglátod hogyan néz ki a hely

Link
















 
 
0 komment , kategória:  Humor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2019.03 2019. április 2019.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 121 db bejegyzés
Összes: 3821 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 707
  • e Hét: 4143
  • e Hónap: 20129
  • e Év: 174248
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.