Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Rólunk mondták
  2019-06-29 21:45:23, szombat
 
 




RÓLUNK MONDTÁK

Vélemények rólunk, Magyarokról


Mottó

"Mindig, mindent adjál oda hazádnak.
A világnak nincs semmiféle értelme hazád nélkül.
Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak
a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán semmit
ne várj a hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.
Ez a legfőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

(Márai Sándor, Füveskert)







Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik sok nagy nemzet teljesítményei közül is.

Elég ha csak a tudományban és sportban elért eredményekre utalunk.

Itt olvasható /látható/ néhány idézet, hogyan vélekedtek rólunk az elmúlt századok­ban a világ kiemelkedő szellemiségei.

Légy büszke Magyarságodra!







Vélemények rólunk, Magyarokról




























-












































RÓLUNK MONDTÁK










Külföldi vélemények a magyarságról ezer év során:


Vélemények a magyarságról! I.

EZ a kis film a külföldi kutatók,államférfik, vezetők, papok,egyházi személyek, irók, költők valamint a történelem egyéb jeles személyiségeinek véleményét mutatja be, hazánkról és a magyarságról.
Kerkayné Maczky Emese összegyűjtött adatai alapján készült a videó.





Link



Külföldi vélemények a magyarságról ezer év során - II.RÉSZ

Az első rész folytatásaként bemutatja, hogy igenis van helyünk a Világban és ezt dicső múltunk igazolja.A II.rész szintén írók,költők,tudósok,történészek,politiku­sok véleményeit mutatja be a magyarságról!





Link



Vélemények a magyarságról! III. rész

A Rólunk mondták magyarokról sorozat III. része. A világ által alkotott vélemények a magyarságról egy csokorban.
Érdekes vélemények, megfigyelések, tanulmányok külföldiek által megfogalmazva, amikre büszkék lehetünk és büszkének kell lennünk!
Jó szórakozást. Szebb jövőt!





Link



Gyönyörű, gazdag országunk a külföldiek szemével:


Szülőhazám





Link



Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország





Link



Magyarország / Hungary, Ungarn, Hongrie/ - Kis képsorozat Magyarországról.





Link



Ungarn





Link



Budapest Business Region





Link



Balaton





Link








A Világunkban eluralkodó bizonytalanság és káosz csakis azért nőhetett ekkorára, mert mi emberek nem hiszünk önmagunkban és egymásban.
Nem hiszünk abban, hogy képesek vagyunk döntéseket hozni saját életünkkel kapcsolatban, elhitették velünk azt, hogy csupán egy csorda vagyunk, és szükségünk van egy erős irányításra ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.

Az első lépés egy élhetőbb világ megépítésénél az, hogy először mindenkinek önmaga fejében kell rendet tennie. Észre kell vennünk azt, hogy mindaddig amíg megosztott társadalmakba szerveződünk, és úgy éljük az életünket, hogy mások kárán és nyomorán nyerészkedünk, addig nagyon nehéz bármiféle alternatívát is kidolgozni az emberiség jövőjét illetően.
















Téli időszámítás: 2017.10.29.




. . .


 
 
0 komment , kategória:  Hazánk - otthonunk  
Mit üzen a ma élőknek Leonardo utolsó vacsorája?
  2019-06-28 20:30:21, péntek
 
 




MIT ÜZEN A MA ÉLŐKNEK LEONARDO UTOLSÓ VACSORÁJA?
Dr Laáb Ágnes


Link







A KEHELY SZIMBÓLUMA Jézus földi életének két végpontját két kehely jelzi. A két szimbolikus kehely, a fogantatás- és haláljelkép végső fokon egy. A meghaló és feltámadó napisten ,,élete" örök visszatérés. Az első kehely galambbal Mária teherbeesésének jelképe; az edény a Szűz teste, a belé merítkező galamb a Szentlélek. A második kehely (a Grál) a Megváltó kereszthalálát jelképezi. Ez áll a kereszt tövén, ezt tartják az angyalok a megfeszített sebei alá, ebbe folyatja a Bárány a vérét.





LEONARDO DA VINCI (1452 - 1519)

Leonardo 500 évvel ezelőtt fejezte be legnagyszerűbb művét, amelyet nemrégiben megtisztítottak, de jelenleg is törékeny állapotban van, s valószínű, hogy nem marad fenn újabb 500 évig. Miért került a műalkotás napjainkban újra az érdeklődés középpontjába? Mi az, amit ma mondhat nekünk, amit csak a jelenkor tudatosságával érthetünk meg? Van-e a képnek mélyebb jelentése a bibliai vonatkozásokon túl? Hogyan vesszük észre az egyetemes emberit ebben a munkában, amely túllépi az azonnal nyilvánvaló vallásos dimenziót? Hogyan kapcsolódik mindennapi életünkhöz? Mit vár a kép tőlünk, mi az amit nekünk kell hozzáadnunk? Leonardo da Vinci a humanista ideál megtestesítője. Sokoldalúan képzett ember, igazi polihisztor, HOMO UNIVERSALIS. A természet, az emberi test megismerésére, pontos mechanikai tervezésre, a művészetben pedig az egyéniség kifejezésére törekedett. Művész, tudós, feltaláló, filozófus. Magával ragadó, példát állító, ember feletti egyéniség. ...minden korban.





A MILÁNÓI LUDOVICO SFORZA HERCEG (1452 - 1508)

Lodovico Sforza 1494-ben rendelte meg Leonardonál az Utolsó vacsorát ábrázoló képet, hogy a freskó a milánói Santa Maria delle Grazie templomot díszítse.





A MŰALKOTÁS HELYSZÍNE A freskó a milánói Ludovico herceg családi kápolnája és temetkezési helye, a milánói Santa Maria della Grazie refektóriumának falán található. Mérete körülbelül 10X5 méter. SANTA MARIA DELLA GRAZIE TEMPLOM (MILANO)








A RENESZÁNSZ KEZDETEI (AZ 1300-AS ÉVEK)
A reneszánsz (újjászületés) kezdetét egyetemlegesen Észak-Itáliához kötik, külön kiemelve Firenze városát. Itt alkotott a korai reneszánsz művész, Dante, az első író, aki személyében megtestesítette a reneszánsz szellemiségét. A másik korai reneszánsz művész, Petrarca az ókori római és görög kulturális örökség újrafelfedezésében és a humanista oktatásban fogalmazta meg a reneszánsz lényegét.





A XV. század legvégén két nagy esemény jelzi az itáliai város-galaxist fenyegető nagy változásokat. 1494-ben VIII. Károly francia király hadai - Milánó hívására - átkeltek az Alpokon 1492-ben, egy genovai kapitány, Kolumbusz Kristóf spanyol hajókkal fölfedezte az Újvilágot. Mert az csak nekünk annyira magától érthető, hogy Kolumbusz hajói nyomán a kereskedelem és a forgalom fő tengelye a Földközi-tengerről az Atlanti-óceánra tevődött át, s így háttérbe szorult lassan a Mediterráneum szíve, Itália. A XVI. században a Földközi-tengeri kereskedelem és hajózás még különben se hanyatlott, s végig a gazdag Itália maradt a két Alpokon túli nagyhatalom, Franciaország és a Spanyol-Német Birodalom küzdőtere és vágyainak fő célja. Ide számíthatnánk egy harmadik eseményt is: 1498-ban gyulladt ki Firenze főterén Savonarola máglyája, ennek a jelentőségét azonban a kortársak még annyira se ismerték fel, mint az előző kettőét. VIII. KÁROLY (1470 - 1498) 1494-BEN A FRANCIA SEREGE ÉLÉN BEVONUL FIRENZÉBE KOLUMBUSZ KRISTÓF (1451 - 1506) 1492-BEN ELINDUL AZ ÚJVILÁG FELFEDEZÉSÉRE GIROLAMO SAVONAROLLA ( ) FELLÉPÉSÉVEL A REFORMÁCIÓ ELŐFUTÁRÁVÁ VÁLIK





ESEMÉNYEK A REMEKMŰ SZÜLETÉSE IDEJÉN
Mikorra elkészül az Utolsó vacsora Vasco de Gama hajóival eljut Indiába. Ez a kor a realitások kora. Feléled a görög sejtés, hogy a föld gömb alakú - Kopernikusz alig húsz évvel fiatalabb csak Leonardónál. Amikor Leonardo elkezdi az Utolsó vacsorát Behaim elkészíti az első földgömböt, Még dolgozik a művén, amikor megszületik Agricola, az ásványtan és a metallurgia megalapítója, Paracelsus a kuruzslást alakítja orvoslássá. Mikorra elkészül az utolsó vacsora, elkészül az első zsebóra, és Vasco de Gama hajóival eljut Indiába.





A REMEKMŰ SZÜLETÉSE IDEJÉN NINCS PÉNZBEN HIÁNY...
Ez a kor a bankárok, a firenzei Mediciek és az augsburgi Fuggerek kora: az előbbiek a pápai udvartól szerzett timsó-monopóliumból, az utóbbiak a császárokkal kötött üzleteken, pl. a higanymonopólium megszerzésével lettek dúsgazdagok. LORENZO IL MAGNIFICO ("A FENSÉGES") ( ) JACOB FUGGER ( )





A PÁPASÁG EZEN IDŐSZAKÁT AZ ITÁLIAI MŰVÉSZET ARANYKORÁNAK, VAGY A PÁPASÁG MŰVÉSZI BEARANYOZÁSÁNAK NEVEZIK Az Utolsó vacsora festésének évtizedében VI. (Borgia) Sándor a pápa, az őt követő II. Gyula és X. (Medici) Leó már nagy politikus, rendezik az egyházi állam viszonyait, s nagyvonalú támogatói a művészeteknek és tudományoknak. Kettőjük kapcsán szokás említeni: az itáliai művészet aranykorát jelentik pápaságuk - vagy fordítva: pápaságukat aranyoztatják a művészekkel. II. GYULA PÁPA (GULIANO DERRA ROVERA) ( ) PÁPASÁGA: ) VI. SÁNDOR PÁPA (RODRIGO DE BORGIA) ( ) PÁPASÁGA: )




























































AZ UTOLSÓ VACSORA HAGYOMÁNYOS ÁBRÁZOLÁSA
Jézus jeruzsálemi Utolsó Vacsorájának ismert leírásaiban a keresztény liturgiákat létrehozó alapmondat: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre". Amit cselekedni kellett: a vacsora egyes elemei, a kenyér-törés, a kenyér és a bor kiosztása, hálaadó ima. Az Utolsó vacsora témájának korábbi értelmezései túlnyomó részben ezt a jelentet hangsúlyozták, Júdás a tanítványoktól elkülönülve, Jánost Jézus keblén pihenve ábrázolták. AZ UTOLSÓ VACSORA (EUKHARISZTIA) (MUSEO NACIONAL DEL PRADO) - JUAN DE JUANES





REMEKMŰVÉ TESZI A DRÁMAISÁGA
A festmény azt a drámai pillanatot ábrázolja, amikor Krisztus a tanítványai felé fordul, és közli velük, hogy az egyikük elárulja őt. ,,„Bizony mondom néktek, egyiktek elárul.”" A tanítványok megdöbbenve hallgatják Krisztus vádjait. Melyikünk? Én? Lehetetlen! Közülünk valaki? Aligha! Melyik csoport melyik tagja fogja elárulni? Ő itt mellettünk? Nem valószínű: elkülönülve ugyan, de ugyanazon oldalán vagyunk. Tehát a túloldali két csoport valamelyikéből valaki. A hozzá közelebbiből? Ez valószínű: az árulók felülreprezentáltak a közelállók között. Vagy aki a legszélre szorult? Ennek is van annyi valószínűsége... Tizenegy ember gondolata másik tizenegyről - az annyi mint 121. Százhuszonegy pszichológiai történet! Önmagáról is elgondolkodik talán néhányuk. A drámai hatás mindenestül az alakok elrendezéséből és mozgásából, nem pedig az arckifejezésekből fakad. Leonardo több mint három évig festette az Utolsó vacsorát. Minden kézmozdulatot, minden fejbiccentést, minden szemvillanást átgondolt, sőt matematikai pontossággal kiszámított; minden tökéletesen illeszkedik, idomul egymáshoz, minden egyensúlyban van, a tizenhárom alak egységes egészet alkot. A jelenet értelmét nyilvánvalóvá teszik az arckifejezések és a mozdulatok, amelyeknek Leonardo páratlan mestere: ,,Az embernek éppen olyan sokféle ozdulata van, amilyen sokféleképpen hullámzik a lelke. Mert minden új lelkiállapot több-kevesebb mozdulatot vált ki." Júdást pszichológiai eszközökkel különíti el - nem az asztal túloldalára helyezi el, a korábban szokásos módon, hanem úgy ábrázolja, amint a bűnös tanítványt megbénítja a rémület, s képtelen részt venni a többiek beszélgetésében.





A FESTÉSI TECHNIKA Társai a falfestményeiken szinte kivétel nélkül a freskótechnikát alkalmazták, s képeik épségben túlélték a századokat. De a freskófestőnek sietnie keltett, a festéket még a nedves vakolatra kellett felvinnie, hogy tökéletesen beszívódjon. Leonardo ezt nem tehette; neki idő kellett, az áhított tökélyt, roppant tehetsége ráadásaként, évekig tartó gürcöléssel akarta kicsikarni. Hiszen nemcsak festő volt, hanem feltaláló is, nem engedelmeskedhetett a vakolat, a mész és a festék parancsának. Meg kellett találnia a módját, miként kényszerítse rá a falat, hogy örök időkre megőrizze ecsetének vonásait. Sokáig azt hitték, hogy Leonardo olajfestékkel festette az Utolsó vacsorát; ám a vegyelemzés kimutatta, hogy a szilárd tempera valamiféle sajátságos változatát alkalmazta. Leonardo előbb az egész hatalmas felületet különleges alapozó réteggel vonta be, aztán feltalálta a maga olajtemperáját, amelyről szentül hitte, hogy ezer esztendőt is átvészel; csak ezután kezdte festeni a Megváltó drámáját. Most már nem kellett sietnie, elérte, hogy a refektórium fala évek múlva is ugyanolyan maradandóan szívja magába a festéket, mint az első napon. Sajnos a zseniális festési technika mégsem bizonyult tartósnak, amiről Goethe így ír: ,,Bizony szomorú, hogy ez az óvatos művész, aki nem győzte eléggé megválogatni a festékeit, tisztítania a firniszét, éppen a fstmény helyét, ami a legfontosabb, a döntő körülmény, nem nézte meg figyelmesen."





REMEKMŰVÉ TESZI A CENTRÁLIS PERSPEKTÍVA ALKALMAZÁSA
A kép központi tengelye egybeesik a néző látósugarával. A centrális perspektíva a valóságábrázlás szinte mértani szerkesztéssel megvalósított eszköze, amely a reneszánsz individuumot szolgálja. A kép helyszíne egy tágas, emeleti étkezőhelyiség. Az asztal szokatlanul alacsony, így a tanítványok nagyobbnak tűnnek a valóságosnál. A kazettás mennyezet összetartó vonalai a kép szembetűnő perspektíváját adják. A szokványos elemzések szerint ugyanazzal a funkcióval, mint a többi, a kezek, a szemek vonalai - hogy ráirányítsák a figyelmet a középen ülő Jézusra. A perspektíva enyészpontja a főalakban fut össze. Minden forma, minden mozdulat egy dologra összpontosul, Leonardo egységbe foglalt két dinamikus tömeget oly módon, hogy az egyensúly egyetlen ponton nyugszik. Az enyészpont egyszersmind és mindenekelőtt a képen ábrázolt piramisszerű világ csúcsa. A távlat két egymással szemben elhelyezkedő piramisból áll - írta Leonardo da Vinci. Az egyiknek a csúcsa a szemig ér, talpazata pedig a horizont távolságában fekszik. A másik talpazata esik a szem felé, s a csúcsa a látóhatára. A látszólag egyszerű elrendezés bravúros lelemény. A tizenkét apostolt két csoportba rendezte... az alakok mozdulatai révén a központi figurához is elevenen kapcsolódnak




















JÉZUS: AZ ŐSZI NAPÉJEGYENLŐSÉG
Középütt mint a Világ Világossága, konkrétabban mint az Igazság Napja jelenik meg Jézus, Értelmezése: Eljött a Nap után a Hold uralma, a sötétség a Földön kezdetét veszi, a Nap képviselője (Jézus) átadja a hatalmat a Holdnak, azaz meghal. AZ APOSTOLOK ÉS AZ ÁLLATÖVI JEGYEK Leonardo úgy festi meg az Utolsó vacsorát, hogy a korabeli - és egészen a XX. század végéig bezárólag a későbbi - asztrológiai tankönyveknek szabályszerű segédábrája lehetett. Egyértelműen az állatövi jegyek fiziognómiai sajátosságai szerint jellemzi az apostolok.





AZ APOSTOLOK ÉS AZ ÁLLATÖVI JEGYEK
Tőle jobbra és balra hármas csoportokban helyezkednek el a tanítványok és az ő tulajdonságai bomlanak le, aszerint, hogy az adott időszakban a fény az árnyékkal milyen arányban van, péterséggé, jakabsággá, jánossággá, és így tovább. Symbolon kártya képek: Thea Weller festőművésznő alkotásai






























































































 
 
0 komment , kategória:  Művészet  
Államalapítás
  2019-06-27 21:30:54, csütörtök
 
 




ÁLLAMALAPÍTÁS





































Link



Népünk története az őshazától a honfoglalásig

Link



Árpád-házi királyok

Link








 
 
0 komment , kategória:  Történelem  
Olimpiai világnap
  2019-06-23 17:30:21, vasárnap
 
 







OLIMPIAI VILÁGNAP




Az Olimpiai világnap egy nemzetközi olimpiai mozgalom, amely a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által szervezett sportágakat, és az azokon való tömeges részvételt népszerűsíti.

1987 óta ünnepeljük, annak emlékére, hogy 1894. június 23-án Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére Párizsban kongresszus nyílt, amelyen elhatározták az ókori görög olimpiai játékok újjáélesztését. Azóta a versenysportot az ősi olimpiai játékok újjáélesztésével és hagyományosan négy éventi megrendezésével népszerűsítik.

A második világháború miatt az 1940-es, vagy az 1944-es olimpiai játékokat nem tartották meg. 1948 januárjában a Nemzetközi Olimpiai Bizottság jóváhagyta az Olimpiai világnap ötletét, hogy megemlékezzen a NOB 1894. június 23-ai, párizsi létrehozásáról az olimpiai mozgalom egyfajta "születésnapja" alkalmából. A NOB 42. Nemzetközi Ülésén, Svájcban, St. Moritz városában született meg a hivatalos egyezség. Az olimpiai nap először június 23-án került megrendezésre, összesen 9 ország nemzeti olimpiai bizottságának részvételével, ezek az országok a következőek voltak: Ausztria, Belgium, Kanada, Nagy-Britannia, Görögország, Portugália, Svájc, Uruguay és Venezuela.

1987-ben az IOC Sport a rendezvénnyel kapcsolatosan elindította az olimpiai napi futást annak érdekében, hogy minden NOB-tagország megemlékezzen és ünnepeljen az olimpiai világnapokon, azzal a céllal, hogy elősegítse a férfiak, a nők és a gyermekek sportolási lehetőségét, függetlenül attól, hogy atletikus képességgel rendelkezik-e, avagy csak amatőr hobbisportolóról van-e szó. Az első olimpiai napi futamot 1987-ben tartották 10 km-es távolságon, 45 NOB-tagország részvételével. 2006-ban már 161 tagszövetség vett részt az Olimpiai világnapi versenyen.

Az olimpiai napi futamot általában a június 17. és 24. között tartják, 1,5 km-es távon, de rendeznek 5 km-en és 10 km-es versenyeket is.







Mi, magyarok 26 nyári és 23 téli olimpián vettünk részt, 502 érmet nyertünk. A mérlegünk 177 arany, 151 ezüst és 174 bronzérem, így 206 nemzetből a ranglista 12. helyén állunk.







Pierre de Coubertin már 1880-ban - az archeológusok az antik görög olimpiával kapcsolatos legújabb kutatásainak hatására - az olimpiai játékok újjáélesztését szorgalmazta, ami a nemzetek önösségén átívelve hozzájárulna a békéhez és ahhoz, hogy a nemzetek könnyebben megérthessék egymást. Coubertin elképzelése szerint csak felnőtt férfi sportolók vehetnének majd részt a tornán, az antik példának megfelelően. A nőket azonban nem lehetett hosszú ideig kizárni a versenyekből az egyre inkább emancipálódó világ miatt.

1894. június 23-án Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére összeült Párizsban a ,,Kongresszus az olimpiai játékok felújítására", amelyen elhatározták az olimpia eszme újjáélesztését. A görög Dimítriosz Vikélasszal együtt megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, amelynek főtitkára, később (1896-1925) elnöke lett. Magyarország a kezdetektől tagja a NOB-nak.

És a végére egy érdekesség: az újkori olimpiák kezdetben nem csak a sportról szóltak, voltak művészeti versenyek is, a test, a lélek, és a szellem egységének jegyében. Az 1912-es olimpia művészeti versenyében Pierre de Coubertin is indult, álnéven benyújtott Óda a sporthoz című versével sikerült is nyernie.







Pierre de Coubertin: ÓDA A SPORTHOZ (részlet)


Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!
A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember
s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.
















 
 
0 komment , kategória:  Sport  
Nyár
  2019-06-21 21:00:03, péntek
 
 







NYÁR


A nyarat sokan nem szeretik a forróság miatt, de sokan nem tartozunk közéjük.

Sokan ilyenkor irigykedő pillantásokkal figyeltjük az iskolásokat a tanítás utolsó hetében, arra gondolva, mennyire jó lenne, ha mi is kiélvezhetnénk ismét a nyári szünetet. Strandolhatnánk kedvünkre, bármikor kiruccanhatnánk a barátokkal egy fagyival egybekötött sétára, vagy ha úgy hozná kedvünk, egyszerűen csak leheverednénk a Duna-parton, egy jó könyvvel a kezünkben, a fák árnyékában.

Meg merem kockáztatni, hogy még egy kötelező olvasmányt is bevállalnánk, ha még egyszer átélhetnénk a felhőtlen nyári szünetet a maga szépségeivel. Mert a nyár szép, még akkor is, ha olykor kénytelenek vagyunk a fülledt kánikulától terhes napokat is átvészelni.

Igen, nekünk is melegünk van. Sokszor nekünk is nehezünkre esik 40 fokban aludni, dolgozni vagy egyszerűen csak létezni. De hát erre vágytunk egész évben!

Szeretem, ha reggelente nem kell az összes meleg ruhát magamra öltenem, szeretem a reggeli madárcsivitelést, ahogyan a madarak az ablakom alatt álló fán énekelnek, üdvözölve a napfelkeltét, szeretem a citromfagyit, az epres jégkását, szeretem a vonatozást a Velencei-tóra vagy a Balatonra, szeretem az elsöprő nyári románcok emlékét, sőt, még izzadni is szeretek. Mert ezek egyszerre jelentik azt a szabadságot és életérzést, melyet semmilyen más évszak nem tud nekünk megadni.

Nem bánom, ha melegem van, mert maga az évszak kárpótol mindenért. Igen, lehet siránkozni a forróság miatt, de ha csak egy pillanatra lehunyná mindenki a szemét, és felidézne egy szép emléket az elmúlt nyarak csodáiból, máris sokkal könnyebben ki lehetne bírni a hőséget. Például azt az egy hétig tartó, milliónyi felejthetetlen emlékkel tűzdelt utazást, amire már olyan régen vágytunk, és amire az első keresetünkből kuporgattuk össze a pénzt. Vagy akár egy olyan semmiséget, mint az első falat dinnye a szezonban, amitől mindig úgy érezzük: igen, itt a nyár! De akár azt is mondhatnám, hogy azt a nyarat idézzük fel, amikor először töltöttük a nyarat a barátainkkal, szülői felügyelet nélkül. Ugye, milyen jó volt szabadon élvezni a függetlenséget?

Szóval azt kívánom, legyen még nyár nagyon sokáig, azt sem bánnám, hogy ha az év 365 napját kánikulában kellene töltenem, mert bár az ősznek, a tavasznak és a télnek is megvannak a maga szépségei, mégis a nyár az, ami a legközelebb áll a szívemhez. A következő kihagyhatatlan nyárindulóval kívánok mindenkinek hasonlóan felhőtlen napokat és csodás nyaralást!







Nagy Nyári Megamix...


Link









Andók Veronika: VAKÁCIÓ


Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszín betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.







Babits Mihály: NYÁR


Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrű zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség...
Óh gyönyörűség!

Hangos virág
kiált, bíbor színekkel esdve,
hogy jöjjön már a bíbor estve,
hogy halk pohárka harmatok lehűtsék:
Óh gyönyörűség!

Tornác fölött
szédülve és legyet riasztva
fúl a cseléd, liheg a gazda;
álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég...
Óh gyönyörűség!

Boldog a nap:
de boldogság a vágy gyűrűsse!
Boldog a nap, s vágyik a hűsre...
Szeretlek s bújok tőled, lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!







Balogh József: NYÁR


Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház...

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,


izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz' messzi még az ősz, a csősz.







Balogh József: VAKÁCIÓ


Nyakunkon a nyár már,
nyomában a játék,
mezőt, hegyet járni
eltökélt a szándék.

A csavargó szélben
táncoljon a labda,
és a játékot mi
nem is hagyjuk abba!

Mert élet a játék,
bár minden nap véges,
legyen az ép testben
lelkünk naptól fényes







Bartos Erika: GYÜMÖLCSKOSÁR


Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!







Benedek Elek: REGGELI DAL


Fölébredt a nap, kapuját kitárta,
Nótával köszönti a dalos madárka.
Ébredez az erdő, már a rét sem alszik
Madár dalolása messzire elhallszik.

Harmat rezg az ágon, fénye meg-megcsillan,
Rásüt a napsugár s egyszerre elillan.
Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben
S dalol a kis madár mindig ékesebben.

Fölkelt a méhe is, döngicsél a réten,
Zümmög a bogárka röppenésre készen.
Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban,
Megfürödvén előbb harmatos virágban.

Dalolj, madár, dalolj, örvendezz a nyárnak,
Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak.
Majd jön az őszi szél, elhervad a virág...
Dalold amíg lehet: ó de szép a világ







Dáma Lovag Erdős Anna: FORRÓ NYÁR


Forró napsugaraktól érik a gabona
Jó termést ígér a búzatábla
A perzselő nap szinte éget
Ontja a szűni nem akaró meleget

Piros pipacs fürdik a napfényben
Vadvirágtól tarkállik a mező
Margaréta,szarkaláb virít
Enyhet adó szellő sehol nem jő

Mint ,ha megállt volna minden
Forróságtól tikkadt a levegő
Egy árva tücsök hangja sem szólal
Elnémult minden hegedűs

A nyár melege tombol
Az égen csak egy árva felhő


Az is tovatűnik gyorsan
Felissza cseppjeit a nap,a perzselő

Napraforgó fordítgatja fejét
Száz irányból issza a fényt
Tányérjával köszönti a napot
Mint,ha mondaná:- Jó napot !

Eltéved pillangó virágra száll
Enyhet adó nedűt sehol nem talál
Égi áldás száll reánk
Küldi felénk forró nap sugarát.

Sarlós Boldogasszony sem könnyez
Bő aratást ígér
Áldását adja rá
Legyen asztalunkon fehér kenyér.







Devecsery László: NYÁRI ESTE


Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.

Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.







Fecske Csaba: ARANYAT REJT A NYÁR


A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt -
Az égi vizekben
fürödni kezd a hold.

Fürödni kezd a hold.
A fűben csöpp bogár.
Végtelen mezőkön
aranyat rejt a nyár.







Fecske Csaba: LEPKEBÁL


A végtelen nyári réten
kezdődik a lepkebál:
táncolóknak, leskelőknek
szúnyog-banda muzsikál.

A sok tücsök is rázendít,
szól a talpalávaló,
lepke lebben gyors ütemre,
ringatózni kezd a tó.

Felhők közül bámul a hold,
csuda érdekes a bál:
vidám táncot rop mindenki,
lepke,


bogár és fűszál.

Lelkes zenész szúnyog, tücsök,
önfeledten muzsikál,
a gomolygó forgatagban
ki-ki párjára talál.

Tarka lepke, kék pillangó,
titokzatos pávaszem
libben-lebben a zenére,
nézi sok kíváncsi szem.

Nyári réten holdsütésben
beh vidám a lepkebál:
millió gyöngyöt ragyogtat
a tengernyi zöld fűszál.







Garai Gábor: JÚNIUS


Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,
s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.







Gazdag Erzsi: HOL VAN A NYÁR?


Kati, kató, katibogár,
mondd meg nekem: hol van a nyár?

Ott, hol a fülemüle,
fagyalbokor közepébe,

nádirigó víg sípjában,
patak csobogó fodrában,

búzavirág kék szemében,
ezüsthalak pikkelyében.

Ott trilláz a réti fűben,
egy kis tücsökhegedűben.

Göncölszekér rúdja mellett
csillagökröket terelget.

Égen-földön megtalálod,
ha az erdőt, mezőt járod.







Gazdag Erzsi: NYÁR


Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.

Itt a meleg, itt a nyár!
Mezítláb jár a madár;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.

Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.







Gősi Vali: ÉGI MEZŐKÖN FÉNYVIRÁG


Anyám gyönyörű, nyári kertje,
rám köszön néha emlékeimben.
A pudvás kertkapu a mezőre tárul,
sárgul a repce, s a búzakalászok
szeliden lengve intenek.

Távol, a réten pipacsmezőre
réved a boldog emlékezet,
lángvörös fényben lobognak, égnek,
vérpiros szirmuk társa a szélnek,
kergetőznek a rét felett.

A nyárban arannyá sárguló földek
búzavirágot rejtegetnek,
kíváncsi fejük a napra néz,
égszínű kékjük megigéz,
hozza a szél az illatukat.

Mezei csokor az asztalomon,
anyám mosolya ragyog a szirmokon.
Szarkaláb, kamilla, mécsvirág,
pipacsok őrzik lágy szavát,
s égi mezőkön fényvirág.







HOL VAN AZ A NYÁR


Dalszöveg

Szövegírók: Békeffi István
Zeneszerzők: Lajtai Lajos
Előadók: Ruttkai Éva & Latinovits Zoltán


Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.
Közeleg a tél,
hull a fáról a levél.
Hol van az a nyár?!
Elsuhant már.

Szívemben a száz gyönyörű emlék,
elsárgul száz kicsi színes kép.
Egy forró május, egy édes nyár,
lepréselt sárga virágok már.

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Hol van az a nyár?
Átsuhant a szívemen.
Hol van az a tűz,
ami karjaidba űz?
Hol van az a láz?
Hisz a szívünk csupa gyász!

Hol van az a nyár?
Hol a régi szerelem?
Jaj de messze jár!
Bánat ül a szívemen.


Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán - Hol van az a nyár

Link

Link








Horváth Piroska: NYÁR


Szaladgál át a nyár a mezőn, lángvörös haja kócos,
pirospozsgás arcocskáján csöppnyi ajka édes, csókos.
Vörös szeplők arca búbján, pipacsvirág nyílt belőle,
lába nyomán zöld fű serken, édes illat száll felőle.

Vörös haját viszi a szél, lágy és selymes árvalányhaj,
édes nektártól illatos, kísérgeti méhecske raj.
Patak partján szitakötők vidám tánccal köszöntik őt,
nyári szellő lehelete frissíti a tarka mezőt.

Erdő közepén a patak lassan kúszik, halkan csobban,
csendben csorog, míg csak bírja, erdővégen csak megtorpan.
Susog a sás, táncát lejtve, karcsú szára hajladozik,
gólyahír a rejtély kulcsa, friss reggelen harmatozik.

Megérkezett patak partra piros lábú gólya gyerek,
nagy most a csend, néma a táj, megnémult a béka sereg.
Lépked Kelep óvatosan, keresgél, mert nagyon éhes,
de a trükkös béka csapat nagyon hallgat, nem beszédes.

Ballag a nyár, még nem siet, fű közt érlel friss szamócát,
csiklandozza melegével, nagyra nyitja rózsaszirmát.
Reppen sárga villás - szárnyú, csodás lepke tarka rétre,
várja őt szentjánosbogár, szeretettel est ebédre.

Mulatságra készülődnek kéz fogó lesz, nagy a titok,
szentjánosbogár a kérő, minden veréb erről csipog.
Tarka lepkénk nem is sejti, ő lenne a boldog ara,
ő a szíve választottja bogárkánknak, napsugara.

Tücsök koma hegedűjét nagy boldogan húzza - vonja,
kaszáspók-né díszes hálót az estére vígan fonja.
Langyos estén teliholdkor minden rovar mulatozik,
pezsdül véred, szisszensz halkan, szúnyog Béla falatozik.

Lágy tekergő, lanyha szellő megbolondul, süvít, tombol,
villám csattan, szikra perdül nász sereget szerte vonszol.
Erdő ropog, tűz lett az úr, láng nyelvével fákat nyaldos,
nagy haragú vihar király villámmal lő, láztól csapdos.

Szelíd, édes nyár megőrült, csúf boszorka lett belőle,
minden földnek teremtménye menekülve fut előle!
Villám kezű, torz fúria száz darabra cibál álmot,
sebbel - lobbal széjjeltép most ezer gyenge, csöpp virágot!

Bűvkörébe vonzott a nyár, sejtelmesen babonázott,
lágy dallammal, méz illattal, érzékekkel hadonászott.
Rettenetes nyers erővel itatta a szikkadt tájat,
könnycseppjével erőt adott kibontott egy rózsa szálat.

Megszelídült gyönyörűség vígan szökken át a réten,
vörös pipacs arca búbján, nézi báját tó tükrében.
Selymes haját viszi a szél, koszorút fon nap reája,
dalol a nyár, víg zene szól, száll az évszak muzsikája!







Heltai Jenő: NYÁRI ÉJSZAKA


"...Emlékszem egy édes, nyári éjszakára
Ezüstösen tűzött le a hold sugára.
A legszebb asszonnyal sétálgattam együtt,
Akácfa virágát együtt tépegettük.
Fülébe susogtam balgán udvarolva,
Pedig ölelhettem, csókolhattam volna!
Meg sem is öleltem, meg sem is csókoltam,
Istenem, istenem, de húszéves voltam!"







József Attila: NYÁR


Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -

vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás.

Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.

Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram.

Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

1929 nyara / 1934







Kányádi Sándor: KÁNIKULA


Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.







K. László Szilvia: NYÁRKÖSZÖNTŐ


Szervusz, kedves Napsugár!
Örülünk, hogy itt a nyár.
Kérlek, süss jó melegen,
pihenhetsz a réteken.
Érleld meg a gabonát,
lombosítsd a sok szép fát,
langyosítsd a vizeket,
melegítsd a szíveket!







Kormányos Sándor: MÉG KACAG A NYÁR...


Még kacag a nyár
de érzi már
hogy valahol messze
bús szelek
jajgatva sírnak
fel az égre,
s lehullnak majd


a levelek.
Még kacag a nyár
de tudja már,
hogy ajándék minden
pillanat,
mely maholnap
emlék lesz szívünkben
ha ősz oson át
a fák alatt.










Kormányos Sándor: NYÁRI REGGEL


Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.

Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat
ritkuló pára jelzi helyét.

Friss kacagással zendül az erdő
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel
szárnysuhogástól csattog a lég.

Fénysugarakban fürdik a dallam
dúdol a hangja zümmög a rét,
méheket zsongat röptet a szélbe
messzire hordva a nyári zenét.







Kosztolányi Dezső: A NYÁR


A nyár az én szerelmem, érte égek,
halált hozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe
látva, mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülő keblére fekszem,
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...







Köves József: KÁNIKULA


Már földre bukik a fenyő bágyadt ága,
mintha üde forrást, bő kutat keresne.
Vesztes csatamező: holt az egész táj ma:
eldőlt a fű, halottként nyúlt el a teste.

Mézzé édesedett körtét szív a darázs,
hullott szilva belébe méhfullánk hatol,
a kertben a sziklák köve izzó parázs,
gyík piheg közöttük a napon valahol.

Autó veri fel a sarkon az út porát:
tűzkarikát rajzol a homok a légbe,
csikorog a csap, de nem ad vizet a kút.
Elsorvadt a mályva, a kert nyári éke.

Zavarodott hangyák árnyékot keresnek.
Kegyelemért eseng a kék harangvirág,
s meghajtja fejét a hóhér napderesnek -
bíbor kakukk szegfű rebeg érte imát.







Lupsánné Kovács Eta:NYÁR


Délibáb rezzen, mozdul a por,
tikkad a szomjas gesztenyesor,
száraz a fűszál, rőt a határ,
ma még a Nap is parázson jár.

Kornyad a fáknak csüngő ága,
illan a szellő, nincs maradása.
Moccan egy bogár, koppan a csend,
forró a páncél most odabent.

Ballag az este, nincs levegő,


szárad a tócsa, izzik a kő,
rebbenő, hulló sziromlevél
egymással néha helyet cserél.

Fák koronája éjbe fakul,
szőttese porlik, ágra lapul.
zord felleg nem néz erre se tán,
izzó a csend és forró a nyár.







Lupsánné Kovács Eta: NYÁRI SZÉL


Rét szélénél
mozdul a szél,
elsuhan,
lágyan zenél,
fordul, mesél
pajkosan.

Fényt bűvölő
apró ernyő,
pitypanglánc;


az utakon
lágy fuvalom,
esti tánc.

Hangszert cserél
a nyári szél,
csendre int,
fest az égre
kék helyére
karmazsint.







Mentovics Éva: CSILLAGFÉNYES ILLÚZIÓ


Alkonypírral, tücsökdallal
szállt felénk a nyári este.
Csend borult a tó tükrére,
csend az árnyas hársligetre.

Mézillatú éji csendben
ábrándos Hold néz a tóba,
éjpalástján sziporkázik
az ég minden fénylakója.

Mintha álmos felhők rojtján
egy-egy csillag incselegne,
messzi lámpák milliárdja
gyúl felettünk minden este.

Csodát rejt az univerzum,
ám e látvány igen rég volt.
Bolygók fogynak, és születnek,
illúzió minden fénypont.







Mészely József: VÁROM MÁR A VAKÁCIÓT


Várom már a vakációt,
hogy úsztassak papírhajót,
eregessek sárkányokat,
szél útjain csavargókat.

Másszak fára, dombra, hegyre,
utazhassak a tengerre:
fogjak rákot s fürge halat,
hűs árnyékú fűzek alatt.







M.Simon Katalin: A NYÁR


Fényével kecsegtet a kék szemű táj
Járni járatlan ösvényeken,
Álmodni fortyogó forrás tövében,
Hol szarvas nyomában nyargal a nyár.

Megrészegülve a fenség csendjétől
Lelkedbe róni alkony illatát,
Mikor a Nap a bércen elidőzve
Tűzszínre váltja az ég hajlatát.

Harmaton kelni a hajnal ölében,
Mint dalnok sereg a fák karzatán,
Együtt barangolni a féktelen nyárral,
Míg csábít a csalfa látóhatár!







Őri István: NYÁRKÖSZÖNTŐ


véget ér
a hideg tél
elszalad
a tavasz már
virágos rét
fecskenóta
itt a nyár!
itt a nyár!
végre itt vagy
végre itt vagy
Aranyszemű Napsugár!







Reményik Sándor: BÚZAFÖLDÖN


A dűlőúton megyek álmodozva,
Kalászok kétfelől, amerre látok,
Mint tengerből színes kis hajózászlók:
Ki-kivillannak a búzavirágok.
Ki-kivillannak kéken-pirosan,
Megannyi színes jel a halk hullámon,
Jeladások arról, hogy szép az élet
És csendes tengeren a csendes álom.
Kinyújtott kézzel csendesen megyek,
Percig kezem a kalász feje-alja
És áldón, mint az elsikló kalászt,
A tűnő életet is simogatja.







Reményik Sándor: A TENGER ÁLMAI


Tenger, tenger, hát ilyen is tudsz lenni:
Ily halottcsendes, halotthalavány?
Utolsó szentség fényes kenete,
Örök olaja csöppent rád talán?

Hogy arcodon minden ránc elsimult,
S redőtlen szfinksz lettél, szelíd talány.
Vagy álmodol, csak álmodol talán?

Látóhatárod párás peremén
Álmaid lepke-szárnyai lebegnek,
Lélekzetét is alig hallani
Nagy, mozdulatlan világ-kebelednek.

Olajos tükröd mozdulatlan síkján
Kis tarka pillangóid ellebegnek,
Már túl is vannak hetedhét-határon
S te nem eszmélhetsz rá, hogy amit láttál,
Csak lemenő nap s rőt vitorlavászon.







Rónay György: NYÁRDÉL


Micsoda nyár! Micsoda sárga
... dobszóval lüktet ez a dél!
Zirren a tücsök, elalél,
s pattog a hőség citerája.

Ájuló kürtök torka, forró
harangok, hárfacsobbanás
s már emeli lángkoronás
cintányérját egy napraforgó.

Tomboló crescendóival
egyetlen néma lángvihar!
Még egy cintányér csattanása!

S messziről - andante - nagyon
halkan belép egy fuvalom
bátortalan kis fuvolája.







Sára Anna: BALATON


Már tombol a nyár
villognak a fények a tavon
delelőre jár
kékjével csábít a Balaton.

Csacska habokon
ezernyi színnel játszik a nap
szellő fodrozón
tovább is libbenti néhanap.

Gyors vitorlások
fehér foltként szántják a vizet
bősz madárrajok


ott fent hasítják a kék eget.

A parti fűzek
árnyékot, enyhülést nyújtanak
alájuk űznek
minden élőt a napsugarak.

Csendes a nádas
víz alatt langyos a menedék
odalenn árnyas
homályban hűsöl az ivadék.

Csodás Balaton!
Az Aranyparton izzik a nyár.
Fények a tavon
visszavár és újra visszavár!







Simon István: CSENDES NYÁRI ÉNEK


Szép most a nyár.
A virág virít kinn a dombon,
... üldögélek és merengek
száraz fűz dorongon.

engem perzsel itt minden
sugara a napnak.
Furulyázó kukoricák
búsan pislogatnak.

Bánatomat, ami nagy,
elfújom a szélnek,
csengő-bongó harangocskák
mind rólam mesélnek.

Sütkérezek a nyári nap
rekkenő hevében...
Ezer szirmú dalvirágok
szállnak el a légben.

Hűs, borongós, bús világ
a szívemre lépett,
engem paskolsz én pedig most
kikacaglak élet...!







Szabó Lőrinc: NYÁR


Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.







Szebenyi Judit: JÚLIUSI BARÁTI ÜDVÖZLET


C salád öröme, az együttlét meghitt békéje
S zárnyalni tudnak megértés körében
O sztoznak örömben, bánatban, szeretetben
D alos madár is oda száll, hol békét talál
A rany kincsed néked, ha ez mind megvan
S óvárognod nem kell, semmilyen hiányra
Z sengő rózsaszirmok nyílnak a csodára
É ltető nap fényében, kísérnek el utadra
P illanat öröme, hited ereje védjen meg már
J elen percben élj, vissza soha ne nézz
Ú j kihívások várnak kívánom erős, és sikeres légy
L egyen egészséged maradj erőteljes örökké
U tazz ha teheted, szivárvány reményében
S fel ne add célodat amit megálmodtál magadnak
T aláljon meg, ez a szívből írt baráti vers ma
K incs vagy, egyedi érték, lelked jósága nagy
Í gy hát nagyon vigyázz mindig rája
V an akinek könnyebb sorsa mint a tiéd
Á m ne feledd, a lapok kiosztva az a miénk
N ézz fel az égre, mikor felhők gyülekeznek
O lvasd az igét, kérj, higgy és légy merész
K ívánom legyen minden ahogyan Te szeretnéd

Ezt kívánja neked a verssorok írója,
olvasd fentről lefelé egybe az egészet,
megtudod őszinte érzésemet feléd
melyeket leírva hagyok emlékbe én.







Szilágyi Domokos: ÚJ KENYÉR


Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér-
- Honnan van az új kenyér?

Három traktor földet szántott,
a vetőgép búzát vetett,
felhő hullatta az esőt,
nap hullatta a meleget,
szökkent a szár szép magasra,
jött a kombájn, learatta,
learatta, kicsépelte,
a gőzmalom megőrölte,
teherkocsi hazahozta,
anya pedig megsütötte.

Mosolyog a nyári dél,
az asztalon friss, fehér
új kenyér.







Várnai Zseni: VÉNASSZONYOK NYARA


Talán egy kicsit magamról beszélek,
mikor szívem e fényért lelkesül,
végső sugára ez a nyár hevének,
mielőtt még az alkony rám terül.

Ez őszi nap a szőlő érlelője,
s piruló alma issza melegét,
e fénytől várok én is új erőre,
magamba szívom forró delejét.

Fáradt szívem csókjától újra éled,
csontomig ér a gyógyító sugár,
talán bölcsebb ez őszbe nyúló élet,
s mélyebb, mint volt a tűzitalú nyár.

Vénasszonyok nyarának is becézik
ez őszi fényt, mely édes, mint a méz,
mintha tündérek ujjai sodornák
aranyszálait, ettől oly mesés.

Kiket zord évek vad vihardúlása
oly sokszor vert, legyen miénk a fény,
hadd üljön meg, mint szentek glóriája
öreg anyók fáradt ezüst fején.

Aranypalást borítsa gyenge vállunk,
mely görnyedez, mint sok gyümölcstől a fák,
legyen az ősz szebb, mint volt ifjúságunk,
ez jár nekünk... ugye, kis ősz anyák?!







Vörös Judit: JÚLIUS


Mint sárga tenger,
ring a búzatábla,
dajkálja gyermekét,
éltető kalászát.

Tudja, hogy elveszti,
csak azért nevelte,
nem hallani mégsem
fájdalmas panaszát.

Nap fénye érlelte,


szellő simogatta,
ők lettek Földanya
legdrágább kincsei,

ha jön az aratás
kíméletlen napja,
akkor peregnek majd
búzaszem-könnyei.







Weöres Sándor: KÁNIKULA


Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.

Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.







Zelk Zoltán: NYÁR



Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
,,Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!"

Tudjátok-e, mit zizegnek
a réten fűszál, virág?
,,Gyertek hozzám lakomára,
megéhezett barikák!"

Tudjátok-e, mit susognak
az erdőben a lombok?
"Gyertek aludni árnyamba,
Ti elfáradt vándorok!"

S tudjátok-e, mit énekel
Fáradt vándor és madár?
"Szép az erdő, szép a mező,
Gyönyörű a nyári táj!"







Zelk Zoltán: VAKÁCIÓ


Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?

Folyópartra
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!







Neoton Familia - NYÁR VAN

Link



VIVALDI - NÉGY ÉVSZAK - NYÁR

Link



KFT - Balatoni nyár

Link



Képgaléria

Link
























 
 
0 komment , kategória:  Évszakok  
Junius 19 - A független Magyarország napja
  2019-06-19 23:00:21, szerda
 
 







JUNIUS 19 - A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG NAPJA


A magyar szabadság napján Magyarország szuverenitásának 1991-es visszaszerzését ünnepeljük.

Az Országgyűlés 2001. május 8-án fogadta el a 2001. évi XVII. törvényt az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról, amely a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásának emlékére június 19-ét nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította.








Az 1956. évi forradalom és szabadságharc vértanúi 1958. június 16-ai kivégzésének, valamint a szovjet csapatok 1991. júniusi kivonulásának emlékére tartjuk A FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG NAPJÁ-t.

1989. június 16-án mintegy negyedmillió ember vett részt Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és a forradalom ismeretlen szabadságharcosának ünnepélyes újratemetésén. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyőin. A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, és az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer - s az egész szovjet tömb - összeomlásának szimbólumává vált.

A rendezvény bomlasztását célzó feladattal szervezetten megjelentek a kommunista diktatúra III/III-as ügynökei és operatív tisztjei. Évtizeddel későbbi leleplezésük óta is jólétben élvezik a szabadságot, a büntetlenséget és a "megszolgált" nyugdíjat.

A bomladozó Szovjetunió hazarendelte megszálló hadseregét. Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el a hazánkat, amellyel közel fél évszázad után helyreállt az ország névleges függetlensége.

Már 907-ben egyesített nyugati hadak rontottak az egyre erősödő Magyarországra, de a Pozsony melletti ütközetben a magyarság megvédte honát, függetlenségét. Árpád-házi királyaink erős keze alatt - kisebb külső befolyás mellett - szabadságunkat mindvégig sikerült megtartani. Az Anjou uralkodók és Hunyadi Mátyás korára hazánk Európa egyik legjelentősebb nagyhatalmává vált, területileg ekkor érte el legnagyobb kiterjedését is. Mátyás király uralkodása alatt Hazánk lakossága elérte Angliáét, gazdasága pedig erősebb volt. Az igazságos király megmérgezését követően trónra kerülők vénáiban már nem magyar vér keringett.

A gyenge és széttagolt, ellentétektől feszített ország Mohácsnál katasztrofális vereséget szenvedett. Összeomlott a nem is olyan régen még erős, központosított birodalom, megkezdődött a közel 150 éves török hódoltság. A három részre szakadt ország török és Habsburg uralom alá került, míg az erdélyi rész is az Oszmán birodalom vazallusa lett.

A Habsburg császárok alatt folyamatosan háttérbe kerültek a magyar érdekek, az uralkodók az abszolutizmus politikájával a magyar nemesség jogainak megfosztását irányozták elő. Korlátlan hatalommal rendelkeztek, hivatalnokaik és hadseregük fojtogatta a nemzet szabadságát. A török uralom alatti országrész elnéptelenedett, a Habsburg zsoldosok kegyetlen fosztogatása, gyilkolása következtében. Zrínyi Miklós hősies erőfeszítéssel próbálta a törököt kiűzni, a szétszakadt országot újraegyesíteni, Wesselényi Miklós a Habsburgok ellen szervezett nemesi ellenállást, míg Thököly Imre török segítséggel próbált szabadulni a császári önkénytől. Kísérleteik kudarccal végződtek.

A 17. század végére sikerül a keresztény hadak által az oszmán rabiga lerázása. Magyarország a török uralom alól való felszabadulása nyomán teljes egészében a Habsburg-dinasztia uralma alá került, a magyar rendek ugyanis elfogadták a Habsburgok örökös királyságát.

1703-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk által szabadságharc kezdődött az idegen fennhatóság ellen. A magyar nemzet hívószava az ,,Istennel a hazáért és szabadságért" volt. Az egyenlőtlen erőviszonyok és a kedvezőtlen európai politikai helyzet miatt harcunk elbukott, de megakadályozta Magyarország betagolódását a Habsburg Birodalomba. A 18. századtól megkezdődik a németajkú lakosság betelepítése és betelepülése, ezáltal a császári hatalom megszilárdítása is.

A nemzet öntudatra ébredésében a Széchenyi István által megindított reformmozgalom segített. 1848-ban Batthyány Lajossal már független magyar kormány alakult. A márciusi ifjak vezetésével szabadságharc kezdődött az elnyomó hatalom ellen.

1849-ben kimondták a Habsburg-Lotaringiai ház trónfosztását, melyet nyilatkozattal erősítettek meg:

,,A Habsburg-Lothringeni ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyvert fogása által, nemkülönben azon merény által, miszerint az ország területi épségének eldarabolását, Erdélynek és Horvátországnak Magyarországtól elszakítását, és az ország önálló statuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására használni nem iszonyodott [...] ezen hitszegő Habsburgi-, s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország [...] feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik [...] s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik."

(Részlet a Függetlenségi Nyilatkozat szövegéből)

Újkori történetírásunk egyik meghatározó eseménye vette kezdetét. Önvédelmi harcunk a nemzeti mitológia részévé vált. Katonai ellenállásunkat csak Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni. Ez véget is vetett a független magyar államiságnak. Európa számára megint csak nem volt fontos a magyar ügy.

Közel két évtized passzív kivárás után Magyarország kiegyezett a felbomlásra ítélt Habsburg Birodalommal. A kiegyezést a társadalom szélesebb körei, a parasztság, a kispolgárság elutasították. Ez csak fél évszázaddal hosszabbította meg a Habsburg Birodalom életét, amely felbomlásakor maga alá temette a történelmi Magyarországot.

Az elkerülhetetlen világháborút az ország élén már egy pacifista, hadseregromboló gróf miniszterelnökkel kellett lezárnunk. A patkányforradalommal hatalomra kerülő Károlyi Mihálynak fontosabb volt a honvédcsapatok leszerelése, mint ezeréves határaink védelme. Szabadon ronthatott ránk a minden irányból leselkedő veszedelem, de a gróf és ,,nemzeti tanácsa" a nemzeti önvédelem minden csíráját leszerelte. Kedvező feltételeket teremtett ezzel az idegen karmok által kiragadott konc megtartásához.

Az őszirózsás ország rombolásnál is pusztítóbb eszme szabadult el palackjából, és támadt rá a határait vesztett, meggyötört országra: a kommunizmus szelleme. A Szovjet-Oroszországból importált, a magyarságnak teljesen idegen eszmék minden eddiginél nagyobb puszítást végeztek. A vörös világforradalom hazai ,,dicsőséges" 133 napja hatalmasabb kárt okozott hazánknak, mint a mohácsi csatavesztés. Egy megcsonkított, kiéheztetett, jóvátételre kötelezett ország állt egy hazaáruló, nemzetvesztő, kegyetlen eszme - a proletárdiktatúra - prése alatt.

Többek között ennek is ,,köszönhetjük" határaink átrajzolását. A nagy háború során Magyarország Trianonban (és nem a harcmezőn!) egy gyalázatos diktátummal elveszítette területének és lakosságának nagyobb részét, ami idegen megszállás alá került.

Itthon az orosz hadifogságból hazatérő bolsevikok által teremtett proletárdiktatúra tobzódott a terrorban. A rettegés árnya lengte be a Magyarországot. Ennek csak a román horda Budapestig történő bevonulása és a tanácskormány bukása vetett véget.

Az ezt követő Horthy-korszakban az ország szabadsága ugyan megvolt, de a királyi Magyarország területének nagy része idegen impériumok gyöngyévé, lakossága üldözöttjévé vált.

A 20 éves békeszerződés csak elodázta a következő háborút. Ugyan kisebb-nagyobb alkuk és harcok során területileg gyarapodtunk, de megint a vesztes oldalon maradtunk. 1944. március 19-én függetlenségünket is elvesztettük: bevonult a harmadik birodalom hadserege.

A háború végén újabb megszállókat kaptunk, akik régi-új ideológiával jöttek, és a szocializmust kezdtük építeni. Nehéz évek következtek. Fel kellett építeni a romba dőlt országot, ugyanakkor el kellett tartani az "elvtársakat" is. Cserébe szellemi leépítést, beszolgáltatást és AVH terrort kaptunk.

1956-ban felkelt a nép a hamis ideológia és az idegen jelenlét ellen. A nemzet egy emberként mondott nemet a szovjet megszállásra és hazai szekértolóik önkényességére. Kitört a forradalom, majd a szabadságharc. A "mesés nyugat" ismét csak hallgatott, magára hagyta Magyarországot. Újabb vörös megtorlás következett. A forradalom vezetőit, résztvevőit kivégezték, bebörtönözték, munkatáborokba hurcolták vagy idegenbe üldözték. Ezt követően némi enyhülés következett, Magyarország lett a szocialista tábor "legvidámabb barakkja".

A rendszerváltásnak nevezett politikai/társadalmi átrendeződést követően teljes függetlenségünket azonban nem nyertük vissza. A Varsói Szerződés és a KGST után a NATO és az Európai Unió tagjai lettünk. NATO-tagságunk önmagában nem garantálja hazánk védelmét, ha pedig egy másik NATO tagállam törne ránk, valószínűleg védtelenek maradnánk. Az EU-hoz való csatlakozási szerződés, valamint a lisszaboni szerződés aláírásával több területen elvesztettük önrendelkezésünket (kereskedelmi, pénzügyi, bírói függetlenség; önálló adó és VÁM politika; önálló külügy, hadügy, jogalkotás; termőföld védelme).

Szabad Magyarországról tehát jelen időben nem beszélhetünk!

A szabadság, a függetlenség olyan, mint a törékeny kincs. Akinek van: az óvja, védi, tisztogatja, fényesítgeti, de olykor a másokét is akarja. Ám akinek egyszer már eltörött, vagy megcsorbult, az még jobban őrzi és a letörött darabot is vissza kívánja ragasztani. Nekünk, magyaroknak több részecskét vissza kell illesztenünk a helyére. Ha ez sikerül, nagyon vigyázzunk rá! Rendkívül törékeny!

Felber Zsolt
Magyar Irodalmi Lap


Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el a hazánkat, amellyel közel fél évszázad után helyreállt az ország függetlensége.










Erős Magyarország, független Magyarország // Strong Hungary, independent Hungary

Link



Egy korszak szállt sírba /benne: Orbán Viktor beszéde/

Link



A független Magyarország napja

Link



Versek, idézetek

Link















 
 
0 komment , kategória:  Híres emberek-jeles napok-évfo  
Egyszer mindenkinek nyílnak a virágok...
  2019-06-13 22:15:09, csütörtök
 
 










EGYSZER MINDENKINEK NYÍLNAK A VIRÁGOK...


Egyszer mindenkinek nyílnak virágok!
Egyszer mindenütt ébrednek új álmok!
Egyszer neked is


kinyílnak a virágok!
Egyszer majd neked is teljesül az álmod!








Ady Endre: DAL A RÓZSÁRÓL




A szép leány a búcsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,
Jelképed, égő szerelem!
Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szálla
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz' a múltból
A sors csupán ennyit hagyott...
Pedig a lányka könnyű csókját


Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez csók volt
Sejtelmes, végső "Isten hozzád!"

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángol
Szerelmes, forró, kis szíve:
Más csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kislánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!







Guilleume Apollinaire: VIRÁGSZÜRET


Kedves, virágokat szedni jöttünk a kertbe,
Tudod, mennyi virág, hány tearózsa, mely
Hajad díszíti, hány szerelmes rózsa kelyhe
Pusztul nyaranta el?

Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja.
A rózsák szirma az utak sarába hull.
Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága
Holnapra megfakul.

És tedd vázába mind: az ajtókat bezárjuk,
S gyászolva holt napunk, bágyadt-kegyetlenül
Nézzük majd kínjukat, míg szerelmi haláluk
Lassan beteljesül.

Szép önzőm, lám, a kert kopár, díszét leszedték.
Elszállt a pilleraj, más virágok után,
S ezután a szomorú kertbe éjjeli lepkék
Látogatnak csupán.

S profán szobánk ölén a sok virág kiszenved.
Rózsáink szirmukat elejtik csendesen.
Ó sírj!...Minden virág, amely elhervad, egy-egy
Elhaló szerelem!

/Ford.: Rónay György/







Baranyi Ferenc: SÁRGA RÓZSA


Rózsa, rózsa, sárga rózsa,
nap szinének hordozója,

úgy virulsz a pusztán folyvást,
mint sóhajok közt mosolygás.

Sóhajokból kél a szél is,


mely letép s kórók közé visz,

egyszál rózsa ennyi szélben
addig sem marad egészben,

szél a szirmod szerteszórja
rózsa, rózsa, sárga rózsa.







Bartalis János: HAJH, RÓZSAFA


Hajh, rózsafa.
Kis kertembe hova nőttél?
Hova nőttél? Hova lettél?
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Be bús virág nőt az ágon.
Elszáradtál tövis-ágyon.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Nagyra nőttél, illatoztál.
Legényeknek szemet szúrtál.
Hajh, rózsafa.

Hajh, rózsafa.
Letört ágod hova hajtod?
Síró ágod hova hajtod?
Hajh, rózsafa.







Blake, William: A BETEG RÓZSA


Beteg virág vagyok:
láthatatlan féreg
éji vihar szárnyán
egy szirmomra tévedt;

Ágyat vetett bennem,
szép kármin ölemben,
s most sötét szerelme
titkon megöl engem.

Ford.: Képes Géza







William Blake: CSEND A ZAJ KORÁBAN - (Az ártatlanság jövendölései c. vers)


Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent







William Blake: ÉN KEDVES RÓZSAFÁM


Virág, felém ágaskodóban,
Május-szépe kínálta magát:
"Van egy kedves rózsafám", szóltam
S nem kellett a drága virág.

Akkor kedves Fácskámhoz mentem:
Őrzöm napon, éjjelen is:
De a féltékeny elfordult menten,
S gyönyörűm ma csupán a tövis.

Gergely Ágnes fordítása







Bojtorján - Drosztmér István: HÓVIRÁG


Dalszöveg

Elmúlt régen a nyár és jöttek az esők
Lehullt a lomb és sárgállott a föld
Az erdő kopár, süvít az őszi szél
Nem sokára megérkezik a tél

A csupasz fák alatt alszik egy virág
Míg változik felette a világ
És egy napon esni kezd a hó
Fehér párnája lágyan csillogó

Kis virág, csak aludj csendesen
Várd ki, míg a tél elpihen
S, ha az olvadó hó elűzi álmodat
Bújj elő és nyisd ki szirmodat

Mikor megroskad a hó, s olvadni kezd
Minden árok hólevet ereszt
Téli terhük lerázzák a fák
S rád köszön a nyíló hóvirág

Kis virág, csak aludj csendesen
Várd ki, míg a tél elpihen
S, ha az olvadó hó elűzi álmodat
Bújj elő és nyisd ki szirmodat

Bojtorján - Videó

Link








Valerij Brjuszov: KOSZORÚ EGY SÍRRA


Én nem vittem sírodra rózsát.
Nyugszol a sűrű hó alatt,
s nem voltam nálad, idegen szem
gyászom nem gáncsolhatta, látod,
még csak nem is sirattalak.

Mit számít ez, mikor szivemben
a nyugtalan gyönyör halott.
Hisz kínzó éjeimben áldott
arcod visszfénye meg se rezzen,
tisztán őrizlek, tudhatod.

Növekszik bennem a halálod,
az emlék újul szüntelen.
A jeges éji gyötrelemben
kivánlak, hívlak, felkiáltok,
s elcsitulok: itt vagy velem.

Hát mit tegyek? E fagyban éljek?
Magtalan gyászban, nélküled?
Vagy éljek termőn, teljesebben,
új lángok, lázak, szenvedélyek
bontsák ki bennem fényüket?

Én nem vittem sirodra rózsát,
ím, engesztelésül fogadd
virágaim legkedvesebbjét.
Mindenemet sirodra tettem,
mindent, mi vágy, mindent, mi emlék,
a könnyet, mit nem sírtam el még,
s az eljövendő csókokat.

(Tóth Judit fordítása)










Robert Burns: EGY SZÁZSZORSZÉPHEZ
melyet a költő 1786 áprilisában kiszántott


Te kicsike piros virágszál,
bizony, rossz órában fakadtál,
hogy így ekém alá jutottál,
s kitéptelek:
most már hiába gyógyítgatnám
kis testedet.

Mitől most szárad meghajolt,
jaj, nem a hű pacsirta volt,
szép hajnali látogatód,
ki felfelé
lendült rólad, úgy csattogott
a nap felé.

Hogy fútt, harapott a hideg szél,
be zord is volt, amikor születtél,
s te mily vidáman tekingettél
ide-oda,
védte törékeny száradat még
a földanya.

Bezzeg, a büszke díszvirágok
fában, falban védőt találnak!
Neked nem jutott se rög se támasz,
se kődarab,
ott nősz a tarlón, meg se látnak,
olyan magad.

Be igénytelen öltözéked!
Szirmaiddal a napot nézed,
csak tartod szelíd fejecskédet,
és úgy figyelsz:
lám, most az ekevas kitépett,
sárban heversz.

E vég vár az ártatlan lányra,
az árva, falusi virágra,
ki tört szívvel marad magára,
ha rászedik,
aztán veti a sors a sárba,
mint téged itt.

A költőt is ez a vég várja:
zúg életének óceánja,
fülel a bölcs tanok szavára,
s nem jegyzi meg,
aztán orkán, hab sújt reája,
és elsüllyed.

E vég a szenvedőnek vége,
kit megrokkant kínja, reménye,
s eljut a romlás peremére,
ártatlanul,
aztán nem vágyik, csak az égbe,
s a mélybe hull.

Ki könnyet ontasz e virágra,
rád is e vég vár nemsokára,
a Pusztulás ekevasára
kerülsz hamar:
aztán rád omlik a barázda
és eltakar.

/Ford.:Szabó Magda/







Csokonai Vitéz Mihály: EGY ELEVEN RÓZSÁHOZ


Nincs tavasszal, nincs se nyáron,
Mint te, olyan rózsaszál:
Még nagyobb díszt nyerne Sáron,
Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak
Két virító arcaid,
Rózsamézzel harmatoznak
Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid Citére,
Látta és irigykedett,
Hogy pirosló lába-vére
Képeden büszkélkedett.

Hófehér tekintetednek
hajnalán nyílásba jött
Rózsaszálacskák fehérednek
Tiszta téjhabok között.

Szűz mellyed fehér ölére
Ők is úgy mosolyognak,
Mint mikor rózsák tövére
Gyöngyvirágot raktanak. -

Rózsa vagy te, rózsa lészel,
Rózsa még a selymed is:
Jaj, de bezzeg kínra tészel,
Hogyha van tövisked is.

Rózsa, engedd, hadd heverjek
Éltető bokrodba már,
S édes árnyékodba nyerjek
Fészket én, rideg madár.







Csukás István: VIRÁGMONDÓKA


Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.

Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?

Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna illatos szakáll.

Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.

Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kívül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.

Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen útitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.

Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.

Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!

Kígyószisz felsziszeg:
ó gegek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.

Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.

Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.






Devecseri Gábor: EPERVIRÁG


Mintha kis mécsesek
világítanának,
úgy néz fényes szeme
száz epervirágnak.

Szem tekint a szemre,
gyermek az eperre,
farkasszemet néznek,
azután egyszerre

kitör a nevetés
gyerekből, virágból,
a száz epervirág
harmattal világol.

Az epervirágnak
friss harmat a hangja,
azzal szól, ha szárnyas
dalodat meghallja.

A tavaszi kertben
együtt énekeltek,
eper a gyermeknek,
gyermek az epernek,

együtt a friss kertnek,
örömnek, békének,
örömötök őre
legyen ez az ének.







Goethe: TALÁLT KINCS


Jártam az erdőt,
csak így magam,
könnyű bolyongás
vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt
az útfelen,
mint csillag égett,
mint drága szem.

Már nyúltam érte,
de suttogott:
Ha leszakítasz,


elhervadok!

Erre tövestől
kivettem őt,
virulj kertemben
házam előtt!

Ott jól beástam
gyökereit:
egész bokor már
és úgy virít!

Ford.: Szabó Lőrinc








Gyökössy Endre: VIRÁGOK VIRÁGA


Virágok virága,
Akácfa virága,
Nekem mindig kedves,
Nekem mindig drága.
Borulj friss-fehéren
Az egész világra!

Szórd be illatoddal!
A sok magyar házat,
Honnan az örömet
Elúzte a bánat,
Hol már a tűrésben
Fáradt az alázat.

Nevesd tele hittel
Szomorú szívünket,
Hadd érezzük újra,
Hogy az élet lüktet...
S boldog magyarokká
Gyógyíts meg bennünket!







HAJLIK A JEGENYE


Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Nappalom, éjjelem képeddel van tele.
Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,
Hajnalom, csillagom, gyönyörű virágom, egyetlen virágom.

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága,
Hívtalak, kértelek, vártalak hiába.
Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,
Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlen egy szóra.

Hajlik a jegenye, pereg a levele,
Kertetek aljába csak még egyszer gyere le.
/:Csak annyit szeretnék elmondani néked,
Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, jaj meghalok érted.:







HA MAJD EGYSZER AZ UTAMON

Dalszöveg /Magyar nóta/


Ha majd egyszer az utamon nem nyílnak virágok,
Ha már csak az ifjúkori emlékek közt járok.
Megköszönöm az Istennek megnyugvással, szépen,
Azt, hogy legszebb éveimet temelletted éltem.
Ha majd egyszer az ajkamon halkabb lesz az ének.
Alázattal köszönök meg minden jót és szépet.
S ha te akkor megkérdeznél, mit szeretnék kérni?
Azt felelném, de jó lenne újra veled élni!










Heinrich Heine: MINT EGY VIRÁG, OLYAN VAGY


Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép, szelíd.
Elnézlek, és szívemhez
a bánat közelít.

Kezem véd könyörögve,


meghallgat tán az ég:
ilyen maradj örökre,
ily kedves, tiszta, szép.







lllyés Gyula: NAPRAFORGÓK


Nap hasonmásai, Nap fiai,
nagy aranypillás napraforgók,
vége bókolni, körbe hajlani!
Lenyakazódtok.

Lényakazódtatok. Még jár a nap.
Fejeteket az őszi fénybe
most rakják száradni: a nagy
Atya elébe.

Nincs több hajlongás, forgás, bókolás.
Mindegyőtök egy nagy meredt szem.
Nézhettek föl már. Nincs vígasztalás.
Nincs felelet sem.







Jószay Magdolna: KÉSŐ ŐSZI HARMÓNIA


Két szürke kő között
késő ősszel szárba szökkent
s kinyílott egy halványlila petúnia...
akkor, mikor már
csak álom a szín, harmónia.
Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?
Hisz már virág sincs, se híre-hamva,
csak érett avar,
mit a zord szél kavar
összevissza.

Az élet jelképe lett
két szürke kő között,
kevéssel fagypont fölött
a kimondatlan, biztos vég előtt
egy új élet teremtődött
konok önerőből,
a ritka, gyér napsugár felé
imádkozva magának utat,
leélni azt a keveset,
mi neki még adatott:
az életre - mely pár óra
csupán számára,
mégis - igent mondott.







Jószay Magdolna: NINCSEN RÓZSA...


Töviseket mindig kaptam,
nem éreztem hiányát,
akkor is csak folyton szúrtak,
ha nem láttam a rózsát...

Hogyha rózsát láttam volna,
viselném a tövist is,
de így olyan mártíromság:
forrás nincs, csak kanális.

Egyik tövis másik után,
rossz időben születtem,
nem is vitatéma ez már,
rosszkor vagyok rossz helyen.

Nem kell rózsa, elegem van
apró szúrásaitól,
szenvedek én épp eleget
csúfos gonoszságoktól.

Aztán egyszer megjelentél,
rózsa volt a kezedben,
nekem hoztad, majd' megszólalt,
olyan szép, mint mesében.

"Amióta megláttalak,
illatosabb a mező,
és azóta tövis nélkül
áll a büszke rózsatő."*

* Az idézőjeles utolsó versszak adaptáció József Attila nyomán







József Attila: AMIÓTA...


Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le rám
És azóta százszor szebben
Dalol a kis csalogány.
Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad,
Saját magam árnya vagyok,
Hisz csókolnom nem szabad.

Amióta megláttalak,
Illatosabb a mező
És azóta tövis nélkül
Áll a büszke rózsatő.
Csak a lelked lett fagyosabb,


Csak a szíved lett büszke,
S szerelmemtől lobbant lángra
A kétségb'esés üszke.

Amióta megláttalak,
Örök tavasz ég virul
És azóta kis madarat
Kis leány nem tart rabul.
Csak te tartasz foglyul engem
S csak a szívem csupa seb;
A neveddel ajkaimon
Halok meg! - úgy édesebb.

József Attila - Amióta megláttalak - Videó

Link








József Attila: KERTÉSZ LESZEK


Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.







Juhász Gyula: ERDÉLYI IBOLYÁK


A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!

Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!







Kothencz Lajos: KÖSZÖNÖM, HOGY JÖTTÉL SZERELEM


Az Én utamon nem nyílnak virágok,
Az Én egemen egy csillag sem ég.
Már gyűlölöm Én ezt a nagyvilágot,
A képmutató évek szerepét.
Én fényt akarok, csókot és szerelmet,
Hogy mindenüvé jusson napsugár.
Had érezzem Én, hogyha megszeretnek,
Majd elviselem azt is, hogy ha fáj.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Az élet úton sok-sok állomás van,
A sorsvonatunk meg nem áll velünk.
Így rohanunk lázas ifjúságban,
Az álmok után és tovább megyünk.
És így szalad el mellettünk az élet,
Nincs aki vár, vissza nézni kár.
De nap-nap után egy kérdés még feléled:
Sok régi barát hol van, merre jár?

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.

Köszönöm, azt, hogy jöttél szerelem,
Ha Te vagy, Én a múltat feledem.
Furcsa most, de az élet már ilyen,
Itt vagy már és ma sem hiszem el.
Te tudod, milyen régen várlak Én,
Utamon végre felcsillant a fény.
Gyönyörű, hogy ha végleg így marad,
Köszönöm, hogy megtaláltalak.







Kothencz Lajos: MONDD, MIÉRT SZERETSZ TE MÁST

Dalszöveg


Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte, e bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mond a levél...

"Mondd, mért szeretsz te mást,
És én csak téged.
Mért másnak örülsz úgy,
Ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, mért adtál reményt
És oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva, hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem se fáj."







Kothencz Lali: SÍR A HEGEDŰ A KIS KOCSMÁBAN

Dalszöveg


Szólt a hegedű egy kis kocsmában,
táncolt az asztalon egy lány.
Füstös kocsma mélyén énekeltünk
én és a barna babám.
Volt itt vidám élet,tánc és kacaj
pezsgős vacsorák.
Sajnos vége szakadt elmúlt minden,
mert nincs többé munkám.

Most sír a hegedű a kis kocsmában,
sír a vállamon egy lány.
Füstös kocsma mélyén üldögélünk,
én és a barna babám.
Húzd el cigány prímás a nótmat,
sírjon az a hegedű.
Búcsúzni jöttem én a babámtól,
mert az élet keserű.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomban,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Vissza térek hozzád édes rózsám,
egyszer vissza jövök én.
Újra vidám nótát énekelünk,
fent az asztal tetején
Füstös kocsma mélyén nem sír többé ,
a babám és a hegedű.
Boldogságban élünk ketten,
lesz még az ország gyönyörű.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomba,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Elhagyom az országomat,
külföldre megyek.
Mert a saját országomban,
munkát nem lelek.
Fáj a szívem a babámért,
de itt kell hagynom őt.
Nem merek én házasodni,
ilyen jövő előtt.

Vissza térek hozzád édes rózsám,
egyszer vissza jövök én.
Újra vidám nótát énekelünk,
fent az asztal tetején
Füstös kocsma mélyén nem sír többé ,
a babám és a hegedű.
Boldogságban élünk ketten,
lesz még az ország gyönyörű.

Boldog ságban élünk együtt,
lesz még az ország gyönyörű.







Kun Magdolna: EGY VIRÁG TÖRTÉNETE


Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág,
aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát,
pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege,
hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje,

de valami miatt mégis mindig tartotta magát,
talán mert várta azt az igazi nagy csodát,
mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit,
amik a többi virágtárstól megkülönböztetik.

Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik,
elfogadják különcségét, és akként szeretik,
azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel,
amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el.



A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta,
hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja,
s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye,
mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele.

Szép májusi nap volt és rátalált egy ember,
lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel,
majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét,
hogy az, végre érezhette a puha érintést.

Boldog volt a virág, nagyon-nagyon boldog,
de elgyengült szirma a két tenyérre hullott,
mert oly, de oly sok idő telt el a várakozás alatt,
hogy hervadó lelke rostjaira szakadt.







Majthényi Flóra: SZEGFŰ


Ismét érzem a virág illatát,
Mely kiskertünkben nyílott egykoron.
Ah, nem az már, csak annak rokona,
De az illat még az a szirmokon.

S míg érzem: ismét gondolok reád,


Még most is hallom halk rezgő szavad...
- Ki hinné el, hogy ilyen kis virág
Egy egész múltat visszaad!







Mátyás Ferenc: VADVIRÁGCSOKOR - Részlet


A vadvirág megterem
úton, mezőn, réteken,
hegyek közt már, aki járt
érezhette illatát,
annyi szín, szag, forma vonz,
ha házadból kiosonsz -
járd be a szabad vadont,
hogy mivel vár, megtudod...

Mátyás Ferenc: Vadvirágcsokor - Teljes vers

Link








Mészáros Ferenc: CSILLAGHARMAT


Az a virág, amely a szívből nyílik
nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem pusztul el,
ha lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más,
mint a lélekből sarjadt virág:
láthatatlan, és mégis érzed
rejtélyes illatát.
Láthatatlan. Csak akkor látni,
ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt
csillagharmatok.







NYÍLNAK, NYíLNAK A MEZEI VIRÁGOK

Dalszöveg - népdal /Havasi Duo/


Nyílnak, nyílnak a mezei virágok,
Férjhez mennek előttem a szép lányok,
Nem is marad a számomra még egy sem,
Kit a szívem, árva szívem szeressen.

Rég lehullott a levele a fának,
Kis angyalom régen járok utánad,
De mi haszna, ha nem tudsz megszeretni,
Előbb-utóbb el kell téged feledni.

Felednélek, felednélek ezerszer,
De eszembe jutsz énnékem ezerszer,
Be vagy írva a szívembe örökre,
Duna, Tisza sem mosna ki belőle.







Osváth Erzsébet: NYÚJTÓZIK A HÓVIRÁG


Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű

tavaszt kóstol
-Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?

Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.







ÖREG AKÁC LOMBJA ALATT NEM NYÍLNAK VIRÁGOK

dalszöveg - Magyar nóta
(Z. Horváth Gyula)


Öreg akác lombja alatt nem nyílnak virágok.
Azért néha egyszer-egyszer alatta megállok.
Hallgatom,hogy mit mesélnek a susogó levelek a szélben.
Valakit még idevárok ugyan úgy mint egyszer nagyon régen.
Öreg akác susogása mint egy csöndes ének.
Elringatja a lelkemet,ha becézget téged.
/:Ifjú korunk nyári estjén ide bújtak,hogyha vihar támad,
De azóta minden elmúlt s őszi eső verdesi a fánkat.:/







Pere János: NYÍLNAK MÁR BUDÁN AZ ORGONAVIRÁGOK

dalszöveg


Nyílnak már Budán az orgonavirágok, pompázón virul a nyár
Boldogan karölve járjuk a világot, szívünk is kinyílik már.
Tavaszi dalt susog a halk budai szél, hogy a rég-felejtett szép szerelem él
Nyílnak már Budán az orgonavirágok,
Örökké imádom én !
Tavaszi szellő, ha éled, fekete felhő elszéled - ránk ragyog a napsugár.
Igazi jókedv, ha támad eloszlik tüstént a bánat - tudom, hogy eljön, búcsúzni kár !
Nyílnak már Budán...







Pósa Lajos: LABDARÓZSA


Labdázik az esti szellő,
Rózsa a labdája,
Szépen szól a fülemile,
Csattog a nótája.

Holdas estén száll az ének
Hegyen-völgyön átal...
Labdázik az esti szellő
A labdarózsával.










Pósa Lajos: NEM MEGYEK ÉN IDEGENBE


Nem megyek én idegenbe,
Mint a fecske, mint a gólya,
Szebb nekem a napraforgós,
Délibábos magyar róna.

Tisza mellett, Duna mellett,
Ez itt az én szülőföldem!
Árvalányhaj szép virágát
Bokrétába itt kötöztem.

Könnyáztatta temetőben
Szomorúfűz csüggő ága
Itt hajlik rá bánatosan
Szeretteim sírhalmára.







Reményik Sándor: BÚZAVIRÁG A MAGYAR HATÁRRÓL


Túl Váradon, a róna kapuján,
Ahol a táj a végtelenbe tágul,
Ahol azóta szomorún aratnak,
S nóta se száll a lányok ajakárul,
Ott termett e kis kék búzavirág,
Onnan hozta egy bujdosó magyar
És hozzátette : Nincsenek csodák.

Magyar s magyar közt öles szakadék :
Nekik - ott túl, maradt egy kis hazájok!
Nekünk itt, semmink, semmink se maradt,
Csak az, hogy néha gondolhatunk rájok.

Egy búzavirág a magyar határról...
És ezt mi mondjuk így : magyar határ!
Kiket az Isten egy néppé teremtett :
Köztünk most véres tilalomfa áll!

Egy búzavirág a magyar határról...
Ott nőtt a véres tilalomfa mellett :
Halálos hűség ős -symboluma :
Aki letépte, annak nagyon kellett.

Aki letépte, nekem hozta el.
Halkan zizegnek száraz szirmai,
Belőlük kalásztenger sóhaját
S szabad szél süvítését hallani.

Halálos hűség symbolumaként
Eltettem - s a szívem fölött hordom :
Hogy itt, az idegenné lett hazában,
Hontalanul is, - magyar sors a sorsom.







Reményik Sándor: CSIPKEBOKOR


Oly közönséges, árva kis bokor,
Körülte gaz nő, állat rátipor,
Ember véresre sebzi magát rajta,
A szitkot, gúnyszót özönével hallja.
Ő mégis rendületlen hittel várja,


Hogy egyszer égi tüzet fog az ága,
S akkor, mint írva vagyon: a hegyen,
A lángjában az Isten megjelen.

"Körülte gaz nő, ... ő mégis rendületlen hittel várja ..."







Sárközi György: ŐSZIRÓZSA


Szép voltál kinn a kertben
sokszirmú őszirózsa,
földedben megfogózva,
kényesen ringatózva,
büszkén és letöretlen.

Fejed borzongva, fázva
s illattal lebeg, de
színed a szem szerette,
s elmélázott felette,
hogy már az ősz csatáz a

lombszaggató szelekkel,
de te, mint hősi nyáron,
föltartod mindenáron
fejed a gyenge száron,
amíg le nem tör egyszer

egy kéz...S mostan letörve
haldokolsz a pohárban,
fonnyadtan és ziláltan,
mind sápadtabbra váltan
és szárad is már görbe,

mint egy piciny púposnak
gerince és zörögnek,
fakultan pöndörödnek
leveleid s letörnek
egy érintésre, poshadt

és bűzös a pohár víz,
amelyben állsz, a romlás
kikezdett, néma bomlás
pusztít, halk összeomlás
borzong föl koponyádig.

Jaj rózsa, rózsa, rózsa,
ne hullj le még, ne múlj ki,
romjaidból virulj ki,
gyilkos ősz, tavaszulj ki,
halálnak hírhozója!







Sértő Kálmán: ROZMARING


Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.







Simai Mihály: ANYÁM CSEVEGŐ KERTJE


Anyám csevegő kertje
köszön rám reggelente...

Szól a sárga peremizs:
- Kérlek, törődj velem is!

Gyúl a piros tulipán:
- Mint a szívem, légy vidám!

Kéken nevet a csenkesz:
- Mosollyal megmelengess!

Súg a fehér madárhúr:
- Beszélj hozzám madárul.

Hahó- kiált a hérics -,
tavaszhírt hozok én is!

Kacsingatnak a hunyorok:
- Legyen virágos humorod!

Ordibál a szamárkenyér:
- De nagyra vagy, szamár legény!

Károgja a varjúháj:
- Ügyelj, nehogy pórul járj!

Tátika némán tátogat:
- Ugye, megőrzöd titkomat?

...Anyám csevegő kertje
beleszürkül az estbe.

Sötétben csak az estikék
illatozzák szeretetét.







Szalay Fruzina: HAVASI GYOPÁR


Bércek szabad, magános ormán,
Mely a magas egekbe vág,
Örök hó bársony leplét hordván,
Nyit egy csodás fehér virág.

Feléje halk szellők se járnak
És hozzá el nem hat soha
Arany heve a forró nyárnak,
Sem a tavasznak mosolya.

Körötte kristálytiszta minden,
Csendes, fehér, mint ő maga:
Büszkén nyit hervadatlan színben,
A bércek hószín csillaga.

A völgy ölén, lombon, virágon
A tavasz édes csókja van -
Fenn a nemes virág magában
Áll egyedül, tavasztalan.







Szép Ernő: PITYPANG


Nótába nem írnak
Gomblyukba nem tűznek
Nem tesz kirakatba
A virágos üzlet
Mert te nem vagy ritka
Mert te nem vagy drága
Csak az árokpartról
Nézel a világba
Mintha kis nap sütne
Orcád oly szép sárga
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Az urak, a dámák
Ugye rád se néznek
Tán le is tagadnák
Az ismeretséget
Pedig hogy meggyúrtunk
Hogy agyontépáztunk
Te kezes, te kedves


Falusi pajtásunk
Hófehér lelkedet
Szétfújtuk a nyárba
Te pitypang,
Te pitypang virágja

Ezennel én tőled
Bocsánatot kérek
Köszönöm azt a kis
Könnyű gyermekséget
Köszönöm hogy itt vagy
Lehajlok utánad
Gyere bemutatlak
A kaméliának
Csak nevess rá bátran
Mezítlábos árva
Te pitypang,
Te pitypang virágja







Szép Ernő: VIRÁGOK


Nincs nekem kedvenc virágom,
melyik szebb, nem prédikálom
.
Mind szeretem, mind csudálom,
tavasszal mind alig várom.

És szeretem én a fákat,
amennyit csak szemem láthat.

Szeretem, ó, a fanépet,
a fák is oly szépek, szépek.

Nem mások ők, nézz csak rájok:
égig érő zöld virágok.







Szkítia: VIRÁGOK, VIRÁGOK

Dalszöveg


Meggyalázták büszke népünk
Kiontották drága vérünk
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Elveszett a büszkeségünk.
Minden regős azt regélje
Minden hírnök azt beszélje
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Alvad már a sólyom vére.
Vörös felhő fenn az égen
A jó istent arra kérem
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Legyen minden ahogy régen.
Ha meghalok eltemetnek
Frissen hantolt sírba tesznek
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Sírom előtt énekelnek.
Vigyetek a temetőbe
Erdélyország közepébe
virágok, virágok elhunyt szent királyunk
Ránk száll minden átok
Ott nyugodjak békességben.







Szűcs István: IBOLYA


Ilyenkor, így tavasz tájon
Ibolya az év virágom
Ruhája zöld, kék a szeme
Oly szelíd a természete
Sarjú fű között megbújva
Nyílik nékem kis Ibolyka
Tárja szépséges virágát
Megcsodálom üde báját
Nyíló szirom, hetyke bibe
Szerelmes leszek ízibe
Véled jó a tavaszünnep
Szép Ibolyám, most megdűtlek
Megművelem jól az alját
Hadd nőjön a kicsi virág
Szél simogat, nap ránk kacag
Szeretlek én, míg él a nap







TAVASSZAL, AMIKOR NYÍLNAK A VIRÁGOK - Bangó Margit

Dalszöveg


Tavasszal, amikor nyílnak a virágok,
Ilyenkor nincs, akit szívemből imádok
Tavasszal, tele van a lelkem panasszal,
Minden kis virágnak, madárnak
Szól ez a fájó dal
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ha engem elhagysz, ha engem megcsalsz
Ha más a szívére zár
Ne legyen virágos többé a rét
S törjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Szeretnék, valakit még egyszer szeretni
Szeretném a fájó múltamat temetni
Oly nehéz, így egyedül lenni szívemmel,
De újra mi vár más, csalódás
A színek fájni kell
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ha engem elhagysz, ha engem megcsalsz
Ha más a szívére zár
Ne legyen virágos többé a rét
S tépjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár
Ne legyen virágos többé a rét
S tépjék a szívemet kettőbe szét
Ne legyen tavasz, ne legyen május.
Ne legyen szívemben nyár













Tóth Árpád: HARANGVIRÁG


Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.

Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjítő titkodat
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.

Jaj neked, ha most legurul a nap,
És kék szépséged áhítata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.

Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.







Tóth Árpád: A TAVASZI SUGÁR...


A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.

A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.

Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.

Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.

Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...







UTCÁTOKBAN MOST NYÍLNAK...

Dalszöveg /Népdal - Havasi Duo /


utcátokba most nyílnak az akácfa virágok
estefele alkonyatkor arra felé járok
elsírom a bánatimat az akácok bólingatnak rája
elfeledted az esküdet másnak vagy a párja

hulljatok le ablakimra akácfa virágok
mondjátok meg mért csaltak meg engemet az álmok
mondjátok hogy mig ö alszik könnyes szemmel én virasztok ébren
mondjátok hogy boldogtalan lett már én belőlem







Válóczy Szilvia: BÚZAVIRÁG


Búzavirág, búzavirág, integet a szála,
kis levelén kék virágát duzzasztja a hála:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."

Búzavirág, búzavirág nyílik messzeségben,
madár lesi szép orcáját Isten kékségében.
Olyan tiszta, Angyal szárnya védi a világtól,
úgy igézi, hírét viszi nyájához a pásztor.

Búzavirág, búzavirág, pillangó száll rája,
ékessége, kékessége bájologva áldja:
"Isten adott, szívvel tartott ünnepet a szépnek
nap fényében megfürdetve magasztal most ének."

Búzavirág, búzavirág magról vetett élet,
esőnél és napsugárnál többet mégsem kérhet.
Úgy virágzik, ingón játszik a harmatos fűben
ha szél fújja, táncát rója a bársonyos zöldben.

Búzavirág, búzavirág ring a kecses szélben,
erdő mellett, rét tisztásán énekel eképpen:
"Jó így nekem, jó itt nekem, szép Magyarországon!
Nem kell nékem más tájéka sehol a világon."







Várnai Zseni: ORGONA


Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,


illatos muzsika,


zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!







Várnai Zseni: RÓZSA


Rózsa vagyok, rózsa,
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám, kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,


rózsaszínű rózsa,
hófehér, halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna.







Wass Albert: MÉG A MOHA IS VIRÁGZIK


Ne hidd, hogy csak az orchidea virág. Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága.

Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között.

Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.

Sőt, ne feledd, egy nagy előnye is van: senki emberfia nem tépi le különlegessége miatt a moha virágját.

Fogadd meg a tanácsomat és gondolj sokat, nagyon sokat a mohavirágra.







Zelk Zoltán: CSILINGEL A HÓVIRÁG


Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin,a
szegfű és a mályva.

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

A szellő is megfürdik a
virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.







Zelk Zoltán: HÓVIRÁG


Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.







"A nők olyanok, mint a virágok:
ha erőszakkal akarod megnyitni őket,
kezedben maradnak a szirmok és a virág meghal.
Mert csak a melegségtől nyílnak meg.
Mert a szeretet és gyengédség együttese a nap egy nő számára.

... Mert egy nő, ha érzi, hogy szeretik, megnyílik, és odaadja az egész világát! "


Fabio Volo: EGY ÉLET ÓTA VÁROK RÁD - Idézet















 
 
0 komment , kategória:  Gyönyörű virágok&idézetek  
A boldog emberek tudják...
  2019-06-12 22:00:52, szerda
 
 




A BOLDOG EMBEREK TUDJÁK...


A boldog emberek tudják,
egyetlen mosoly többet ér ezer szónál.

A boldog emberek tudják,
hogy az élethez hozzá tartozik a frusztráció és a csalódás.

A boldog emberek megosztják élményeiket barátaikkal
akár jól, akár rosszul megy soruk.

A boldog emberek egészséges önértékeléssel rendelkeznek.

A boldog emberek elfogadják gyengéiket,
észreveszik problémáikat, és azokat megfelelően kezelik.

Lehetetlen nagyobbá válnod, mint az uralkodó gondolataid.

,, Mindnyájan azért vagyunk,
hogy széttörjük korlátainkat, bármik is legyenek azok,,
Louise L. Hay

,,Nem könnyű boldogságra találnunk önmagunkban,
csakhogy sehol másutt nem lelünk rá"
Agnes Repplier

Amilyen hatalmas a te képzelőerőd,
olyan csodálatos számodra a világ.

Az élet minősége attól függ,
hányan mosolyognak körülötted.

A boldog emberek bíznak képességeikben, büszkék sikereikre,
és kihasználják a kínálkozó lehetőségeket.

A boldog emberek, nagy álmodozók

,, Amíg hiszünk álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne"
Richard Bach

A boldog emberek társas lények,
szeretik az embereket, mindig nyitottak.

A boldog emberek hisznek abban,
hogy befolyásolni tudják az életük.

A boldog emberek optimisták,
bizakodva szemlélik a jövőt.

A boldog emberek, jóban vannak saját magukkal.

Merészséged a bátorságodat,
tétovázásod a félelmedet növeli.

A bölcsesség legbiztosabb ismertetője
a szakadatlan vidámság.

,,Kövesd a boldogságod, és az univerzum ajtókat tár ki előtted ott is,
ahol eddig falak álltak."
A titok

Légy boldog MOST.
Érezd jól magad MOST.
Minden ami örömmel tölt el,
újabb jó dolgokat vonz az életedbe.
A boldogság benned van.

,, A hegycsúcsra csak úgy lehet feljutni, ha megmásszuk a hegyet"
Van, amit nem lehet leírni. Csak megmutatni és megcsinálni.
Müller Péter

Go Diamond! Legyen szép napod.


[link]https://slideplayer.hu/slide/1888858//link]









































































 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek és gondolatok.   
Szebenyi Judit: Köszönöm neked
  2019-06-12 21:30:06, szerda
 
 




Szebenyi Judit: KÖSZÖNÖM NEKED


Versben írom le Neked,
Köszönöm Neked, amit tettél értem
Ugrottál értem, minden pillanatban,
Amikor bajban voltam.

Tétovázás nélkül cselekedtél mindig,
Nem volt Neked könnyű,
Most sem az,
Ki tudja minden meddig tart majd.

Szeretetből tettél és teszel mindent,
Mindenért a köszönöm szó nem elég.
MÉGIS MINDENT KÖSZÖNÖK NEKED,
Mert nekem nincs, semmi egyebem.

Szegény vagyok és beteg,
Így tudom csak hálám,
E versben
Megköszönni Neked.

Mosolyod, őszinte szíved s lelked,
Erőt ad nekem az élethez.
Szerető Testvérem vagy Te nékem,
Ne félts engem, tudod, hogy rendben lesz minden.

Önzetlenséged, odaadásod,
Nagyon jól tudom,
Légy mindig erős, továbbra is,
Jusson mindig eszedbe, hogy szeretlek én is.

Nem üres szavak ezek,
Lelkem legmélyéből jövő őszinte hála,
Köszönöm az Égnek, hogy Te vagy nekem
Így nem vagyunk SOHA egyedül e sötét világban.










SlidePlayer

Link











 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Albert Einstein idézetek
  2019-06-11 20:30:08, kedd
 
 




ALBERT EINSTEIN IDÉZETEK


Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.

Ha csak az ismert dolgok érdekelnének, lakatosnak mentem volna.

Aki még sosem követett el hibát, valószínűleg még sosem próbált semmi új dolgot.

Az okos emberek megoldják a problémákat, a zsenik pedig megelőzik őket.

A legszebb, amit átélhetünk, a dolgok titokzatossága.

Ami igazán számít, az az intuíció.

A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.

Aki nem tud csodálkozni és borzongani az élet titokzatos szentélyében, az olyan, mint a halott, akinek a szemei becsukódtak.

1Nem kell megértenünk a világot; elég, ha eligazodunk benne.

Mily` különös a mi helyzetünk, a Föld gyermekeié
Mily` különös a mi helyzetünk, a Föld gyermekeié! Csak rövid látogatásra van itt mindenki. Nem tudja, miért, de néha azt hiszi, hogy sejti.

A kevés tudás veszélyes. A sok is.

Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket.

Ne beszéljünk addig nagy felfedezésekről vagy haladásról, míg a világon egyetlen boldogtalan kisgyerek is létezik.

Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes

A valóság csupán illúzió, bár nagyon kitartó.

Sorsunk az lesz, amit majd megérdemlünk.

A természet minden igaz kutatója vallásos tiszteletet érez, mert nem tudja elképzelni hogy ő az első aki kigondolta, a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek

Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút mivel fogják megvívni, de azt biztosan tudom, hogy a negyediket, botokkal és kövekkel.


Link





























































 
 
0 komment , kategória:  Idézetek birodalma  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2019.05 2019. Június 2019.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 180 db bejegyzés
Összes: 3816 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 319
  • e Hét: 6359
  • e Hónap: 22573
  • e Év: 271757
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.