|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 21:29:21, szombat
|
| |
| |
John Keats : Mikor elcsüggeszt
Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok,
s nem gyűjti majd be termését agyam,
s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot -
feltornyozott könyvhalmokban magam;
s mikor eszembe villan, hogy a sors
varázskeze már nem soká segít
lefesteni nekem a csillagos
mennybolt regényes, nagy jelképeit;
s mikor felrémlik, hogy többé talán
nem látlak már, te illanó csoda,
s bűverejét nem sugározza rám
egy mondhatatlan érzés - akkor a
világ partján megállok s figyelem,
mint süllyed el a hírnév, szerelem.
Baranyi Ferenc fordítása
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Öregség |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 21:25:13, szombat
|
| |
| |
Theodor Storm : Halkan szívemre hívtalak
Halkan szívemre hívtalak,
de üresen maradt karom:
hangom már nem hatott reád,
a régi varázshatalom.
Életedet mi tölti be,
mily utakon jársz, hol bolyongsz,
nem fogom tudni már, csak azt,
hogy többé rám nem mosolyogsz.
De eljön a csendes idő,
hogy itt maradunk egyedül,
akkor, éppúgy, mint valaha,
csupán szerelmem vesz körül.
Akkor majd árnyéknak tűnik,
akármihez van most közöd,
s csak az idő, mely tovaszállt,
mely a miénk volt, lesz örök.
S ha végső párnádra esik
az alkony pírja, az a nap
ragyog belőle, amikor
először megcsókoltalak.
Fordította : Hárs Ernő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 21:21:43, szombat
|
| |
| |
Kaffka Margit : Nem hiszek
Egy fáradt pille ringott haldokolva
Tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
Remegve űzött őszi sugarat.
Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
Hogy a nyaram sohsem jön vissza már.
Bealkonyult keserves sóhajomra,
És csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak,
Oly teli fénnyel, mint tán soha még.
Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
Mégis egész tündérország befért.
És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
Álmodtam nagy, boldogságos mesét.
Álmodtam én már sokszor égiszépet
És mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
Se húnyt reményeket siratni még.
Tudom: jő majd a józan, szürke reggel
És szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kaffka Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 18:43:04, szombat
|
| |
| |
Feleségem ha felmegy a facebookra
Feleségem ha felmegy a facebookra,
ott a seggét mindenkinek szétrúgja.
Jaj annak, ki arra bármit nyelvtanilag helytelenül riposztol,
mit az én kis feleségem a facebookon kiposztol!
Harciasan népnevel és hitoktat,
szellemi és nyelvi fölényt fitogtat,
nem tűri, hogy egyetlen kis vesszőhiba megtorlatlan maradjon,
notórius nyelvtannáci az én édes galambom.
Bámulom őt szerelemtől kamaszon,
feleségem virtuális amazon,
pengeéles szarkazmusát feje fölött suhogtatva lépeget,
és
mellékesen megnézi a vicces cicás képeket.
Feleségem monitorján három csetbox van nyitva,
boldog, kinek küld egy szmájlit kék-fehér kis ablakába kattintva.
Én meg csak itt búslakodok magamba,
senki nem ír az üzenőfalamra,
úgy kisírom emiatt a szemeimet, kisangyalom, reggelre,
hogy
a facebookon még a saját asszonykám se taggel be.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor ahogy én szeretem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 18:15:54, szombat
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor - Apám árnyéka
Margó néni dolgozatot íratott velünk. Azt mondta, jól gondoljuk meg, aztán neki. Biztos könnyű lesz írni róla. Apró részleteket is írjunk bele, hogy élethű legyen. Élethű. Mi az? Hű az élethez? Vagy olyan életszerű, mintha élne? Igen, szoborra szokták mondani, mintha élne. Pedig nem él. De sokszor több is annál. Azt is mondta Margó néni, hogyha valaki elolvassa, jobban értse, mintha ismerné. Nem tudom, sikerült-e?
,,Apám
Apám nagy léptekkel jön haza. Az ajtóban sokáig törli a lábát. Csönget, vagyis saját kulcsa van. Azt forgatja sokáig a zárban, hogy tudjuk, ő jött meg. Mi a testvéreimmel tudjuk rögtön, hogy ő jött meg. ,,Na, megjöttem." - Ezt szokta mondani. Mi a testvéreimmel az előszobában állunk és várunk. Hogy megcsókoljon minket. Vagyis mi csókoljuk meg őt. Ő nem csókol meg soha minket, csak tartja az arcát. Még Mónit, a kicsit néha fölemeli és megcsókolja. (Ezt nem tudom biztosan, még megkérdezem majd a Mónitól. De ő nem biztos, hogy emlékszik rá.)
,,Na, mit hoztam?" - kérdezi, legtöbbször még kabátban. Mindennap hoz valamit, ha jön. Vagyis ha megérkezik, rögtön van nála valami. Minden jót kitalál. Sípot hozott már, rengeteg cukrot, nekem piros karórát vett, Móninak nagy oroszlánt, olyan érdekes dolgokat hoz mindig, ha jön. Dórinak egy karkötőt hozott, amin egy korongocska volt. Vonalakkal. Azt pörgetni kellett, és akkor a betűk összeugrottak. Ide írom, mi pörgött ki a betűkből: Ich liebe dich. Vagynicht, nem tudom. Ez érdekes volt. Hozott már léggömböt, diót, még szalonnát is. Nekem hozott egy macskát a falra, agyagból. De szép. Szóval így jön.
Aztán bemegy, üdvözli anyánkat. Leül az íróasztalhoz, sok dolga van. Ott ül. Még itthon is dolgozik. Mi akkor csendben vagyunk. Inkább csak a konyhában kuncogunk. Akkor kijön néha, ránk néz, elcsöndesedünk. Visszaül a helyére, feje kirajzolódik a lámpafényben a falra.
Aztán mindig játszik velünk. Mindig mesél. Egérről, farkasokról. Vicceseket, néha szomorúakat. Mi az ágyban fekve hallgatjuk. Ő sokszor az én kezemet fogja, úgy mesél. Akkor érzem magam a legjobban. Nem is értem már, mit mesél, csak hallom a hangját. ,,Na, most elég" - mondja a végén. Akkor behunyjuk a szemünket, hogy jöjjön a sötét. Az álom. És én mindig róla álmodom. Hogy jön, nagykabátban, hazafelé.
Ő meg visszaül a helyére, és dolgozik az íróasztalnál.
Árnyéka kirajzolódik a falra."
Hát ezt írtam. Nem tudom, tetszik-e majd Margó néninek? Hogy életszerű-e? Holnapig még meggondolom, ha nem jó, írok egy másikat. Talán kicsit túlságosan kiszíneztem. És nem egészen igaz. Margó néni mondta, hogy úgy írjuk le, ahogy van. Nem akaródzott. Ez is élethű. Apa ugyanis nem mindig jön haza, az nem igaz ebben az egész dologban. Vagyis ritkán jön. Az viszont nagyon igaz, hogy mindig hoz magával valamit, valami remek dolgot, arra esküdni mernék. Még le se tudtam írni elég élethűen, mennyi mindent hoz. Titkos, érdekes dolgokat. Azt sem egészen írtam igazán, hogy zörög a kulcsával, mert nincs is kulcsa. Csönget. Mi engedjük be. Sokszor kiabáljuk, rabló, rabló, ő meg csak áll ott. De nem rá értjük. És persze nem üdvözli anyánkat. És nem ül le az íróasztalhoz már régen. Ezt írjam meg? Ez aztán élethű lesz? De volt amikor leült! Az az igazság. És hogy sohasem mesél, mert este már sosincs ott? Ezt a mindennapos vacakságot írjam le? Vagy ez az igazság? Ilyen az igazság? De sétáltunk egyszer, és akkor gyönyörűt mesélt, az igaz. Meg hogy nem rajzolódik ki a feje a lámpafényben este? Na és? Van, aki sose látja az apukáját. És az is színigaz és élethű, hogy vele álmodom, hogy jön haza nagykabátban.
Még nem tudom, beadom-e a dolgozatot így, ahogy van. Holnap reggel még meglátom. Én annyira élethűnek találom.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gyurkovics Tibor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-18 18:11:22, szombat
|
| |
| |
Bertók László: Sötétben nem látok aludni
1
Reggel, mikor kihunyom a szemem,
még kisfiú vagyok. De nőttem.
Akkor megmosom a fogamat,
hogy össze ne kenje az ennivalót.
Sokat eszem, hogy nagy legyek, mint apukám,
aki már nem nő, csak eszik.
A nagypapa meg összemegy. Tegnap, amikor
fölvette a nadrágját, azt mondta,
hogy hármat kell lépnie, mire elindul.
És nem tudta megmondani hirtelen a nevemet,
csak azt, hogy Balázs. Pedig a Mici néni
mindenkivel ismerkedni akar, mert őt
most vették föl az óvodába, és olyan az orra,
mint a konnektor, és most ő a mi óvó nénink.
És amikor megmondtam neki,
hogy Kruczug Balázsnak hívnak, akkorát
nevetett, hogy még a nagypapámnak is
kicsordult a könnye, pedig én
komolyan mondtam.
2
Anyukám kismama,
meg gyesen van.
A hugit neveli, aki még
egyik nevét sem tudja, így
nem jár óvodába.
Anyu először lenyelte,
azután kiszülte. De anyukámnak
rendes állása is van, csak elfelejti.
És a fizetése is úgy elmarad
a másokétól, mint Makó a Jeruzsálemtől.
Ezt a nagypapa mondta. Én meg
azt mondtam az anyunak, ha megnövök,
majd én is gyesre megyek,
és otthon lakom, mert otthon a legjobb.
Csak azt nem tudom még, hogy akkor
hol fog lakni az anyu, a hugi meg az apu.
3
Apukám kisember, mindig dolgozik.
Meg otthon is. Így nem ér rá
velem játszani. De azt mondta, ha a
nagydolgomat most már ügyesen elvégzem,
akkor eljön értem az oviba,
és elvisz a nagymamámhoz a Trabanttal,
aki öreg már, de nem látszik rajta, mert ráér,
és játszik velem, és süt nekem palacsintát.
És szidja az aput, hogy olyan teszetusza
meg ügyefogyott. Mert a Pali bácsi például,
akitől a Trabantot vettük, most cserélte ki
a Ladáját japán autóra. Pedig nem dolgozik
semmit, csak vezető. Mondtam is apukámnak,
hogyha megnövök, nekem Mercédeszem lesz,
és majd én is elviszem hozzájuk a kisfiamat,
csak azt nem tudom még,
ha nem lesz kisfiam, akkor ő
kinek a nagypapája lesz.
4
Mi kisvárosban lakunk, ami nagy.
Rengeteg a ház, a néni meg a bácsi.
De ha jó az idő, akkor
minden utcában süt a nap.
Csak az nincs sose, ami van,
de még sincs. Ezért ideges az anyu,
az apu, a nagymama, a nagypapa.
És én is ideges vagyok.
Amikor az oviban lefekszünk,
mindig kidugom a lábam
a takaró alól
és megsétáltatom. Este meg
nézzük a tévét, és látjuk, hogy
elrepülnek a gólyák, pedig nem igaz,
hogy azért, mert elfogytak a békák.
És az sem, hogy azért kevés a gyerek,
mert a gólya hozza. Ezt a nagymamám
mondta, amikor a férfikacsát levágta
és én megsajnáltam a feleségeit.
Akkor azt mondtam a nagymamámnak,
hogy én tudom,
hogy a hagyma a kertben
úgy nő ki a földből,
hogy vannak gyökerei,
azokkal aztán fölhúzkodja magát.
5
Magyarország kis ország. Ezt az óvó néni
mondta, s hogy itt élnünk és halnunk kell.
A Zoli meg azt, hogy a halnunk
az egy halfajta, és a hal
vízi közlekedési eszköz, és vízi jármű
a kompót is, amivel
átkeltek a Balatonon Tihanynál, amikor
a király a juhásznak adta a fele országát
meg a fele lányát. De a Zoli
mindent összekever, mert én
mindennap látom a sok gödröt az utcánkban,
amibe a néniket meg a bácsikat
a temetőben eltemetik. És mindenki meghal.
És nem minden honvéd futballista,
de minden futballista lehet honvéd.
Ezt is a nagypapám mondta,
aki részt vett a háborúban, csak elvesztette.
És eltörtem a nagypapa tollát is,
de amikor megkérdezte, hogy miért,
azt feleltem, hogy véletlenül, ami igaz,
hiszen csak ki akartam próbálni,
hogy ha rálépek,
kijön-e a cipőm alól.
6
Én a világ szemefénye vagyok,
sötétben nem látok aludni, ezért mindig
fölkapcsolom a villanyt, ha lefekszem.
Tegnap azt álmodtam, hogy a nagypapámmal
atomgombát szedtünk, de mérges volt, így
megsemmisítettük.
És leforráztuk a többit is,
hogy legyen ennivaló.
És azt álmodtam, hogy felnőtt voltam,
és olyan erős, hogy anyukám fizetését
többször is fölemeltem. Apukámat meg
kineveztem. Ő lett a Pali bácsi. Csak
japán autót nem tudtam
kinevezni neki, mert az álmomba
jött a Zoli, és azt hazudta,
hogy ő a városi főépítész, és most
ő végzi a belvárosi építkezéseket,
és ő gyárt mindent, amit nem lehet kapni,
és ő intézi a kérvényeket
meg a többi ügyeket a hivatalokban,
és azért olyan lassan, mert nem akar
munkanélküli lenni soha.
És azért is itt van a világ közepe,
és a kör is csak egy lapos gömb.
És úgy sem halunk meg,
csak drágább lesz a szalonnacukor.
Erre én kicsikét, játszásiból
szájon vágtam. De visszaadta.
Akkor azt mondtam neki, hogy többet
nem játszom vele, mert rossz kutya,
és a kutyát azért tartják a háznál,
hogy a csontot megegye.
De ezt már nem is tudom,
hogy miért mondtam, hiszen
anyukám lekapcsolta a villanyt,
és fölébredtem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
121 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10102 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1411
- e Hét: 5227
- e Hónap: 14813
- e Év: 83733
|
|
|
Offline
