|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2020-01-20 16:45:12, hétfő
|
| |
| |
Kondra Katalin: Kötelék
Nem tudom mi ez a fájdalom
csak elszorul a szívem,
könnyem pereg amikor haza gondolok.
Ha székely embert látok, ha meghallom
a himnusz dallamát, úgy verdes a szívem,
hogy ki akar szakadni,
nincs ellene orvosság.
Az ilyen fájdalomra nincsen gyógyír.
Ez olyan kegyetlen,
mint fát csavarni ki tövestől
vagy szárnyát szegni
a repülő madárnak.
Ha elmentél, ha úgy hiszed
gyökered szakadt, hát tévedsz!
Mindenkit hazavárnak.
Apád, anyád még a sírból is hív.
De gondolnak rád a többi ősök,
kik valaha éltek a földön,
kiknek nyomát véredben,
lelkedben őrzöd és nem tépi ki
onnét soha semmi.
Ezért kell annak így szenvedni
aki elment, mert máshol nincs hazája.
A székely népnek van egy
édes- titkos átka, ami nem enged,
nem hagyja, hogy más légy.
Ezért van Székelyföld, Erdély ezért él.
Ha széles e világon kihal a magyar
tudd, hogy valahol, ott ahol születtél,
maradtak még maroknyian.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-20 16:40:09, hétfő
|
| |
| |
Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed, köszönöm a gyerekeket! Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!
Csodás álmok jönnek c. film
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Család |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-20 09:25:37, hétfő
|
| |
| |
"Az anyák olyanok, hogy maminak szólítjuk őket, meleg a nyakuk meg a válluk, ahová a fejünket fúrjuk, és jó szaguk van. Az anyák mindig (mindenkor, bármikor velünk foglalatoskodnak, állandóan rajtunk tartják a szemüket, és ettől láthatóan boldogok. Boldogok. A szemük színe olyan, mintha az ég be volna borulva, de mégis ragyogna a Nap. Nevetős szemük mélyén - később - meglátjuk a szomorúságot is, az állandó, kiapadhatatlan és eltörülhetetlen fájdalmat, amelyről nem tudjuk, mire vonatkozik, hacsak nem magára a nevetésre. Enni adnak, inni adnak, puszit adnak. Vagy arra ébredünk, hogy ülnek az ágyunk szélén, és fogják a kezünket. Vagy pihekönnyű tenyerüket a mellkasunkhoz tartják, a szívverésünkön, és így ébredünk. Akárhogy is, amikor kinyitjuk a szemünket, az ő arcuk tölti be az egész látható teret. A világot. Később lesz egy rövid szakasz, amikor nem szeretjük (a falnak megyünk tőle), ha hozzánk érnek. Nem kell ezt kimondanunk, tudni fogják, érezni, és megtorpannak az ajtóban, ezt még mi nem látjuk, és azt sem, hogy onnét hosszan és kedvtelve kémlelnek minket, mi még az álmok ködében úszunk, amikor puhán, aranylón, mintha angyalhangot hallanánk, valami gyönyörűségeset, puhán, suhogva, igen, a nevünket, egy angyal rebegi el a nevünket, az első nyújtózkodást megelőző rebbenésünkre az anyák is rebbennek, elrebbennek, vissza abba az életükbe, amelybe nincs belátásunk, árnyékos vidék, és amely igazán sosem érdekelt bennünket, halljuk a nevünket az égből."
/Esterházy Péter/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ANYÁKNAPJA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
341 db bejegyzés |
| e év: |
4200 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1684
- e Hét: 13768
- e Hónap: 32741
- e Év: 261678
|
|
|
Offline
