|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 16:32:45, péntek
|
| |
| |
Baranyi Ferenc - Porvers
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi...
Pedig akit porig aláztak -
porig kell azért lehajolni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 16:08:50, péntek
|
| |
| |
Baranyi Ferenc - Mánia
Én mégis várom, hogy a vízözönben
- míg bárkám alján reszketek alant -
lecsendesül az örvénylés köröttem,
s az olajággal megjön a galamb.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 15:47:54, péntek
|
| |
| |
Isten éltesse !
Baranyi Ferenc - Remény
Mert éltem én oly korban is e földön,
mikor a bűnös bűntudatot érzett,
a bunkó meg szégyenkezve leszegte
üres fejét - rossz volt hülyének lenni.
Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem.
Azt még talán, hogy késő unokáink
arra ébrednek egyszer, hogy javakból
nem csak pénzzel szerezhetőkre vágynak,
hanem szívekbe vermelt ősi kincsre,
melytől ködös korszakokkal korábban
két lábra állt a fáról földre pottyant
bozontos emlős, majd előre lépett.
S emberré válni újra kedvük támad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Baranyi Ferenc |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:31:15, péntek
|
| |
| |
Szirmay Endre : Hűséggel
Hűség a földhöz és a fákhoz,
a gyökerekhez, az indákhoz,
a rügyekből kibukó szóhoz,
a virágbontó szándékokhoz,
az ágak ringó szövevényéhez,
a lombok fölött ragyogó éghez,
a sorsunkkal viselős maghoz,
esőhöz, naphoz, szélviharhoz;
hűség az öröm és bánat szülte rendhez,
hűség a harchoz, az engedelemhez,
hűség az értelem kristályrendjéhez,
minden igaz és szívünk szerinti széphez;
hogy minden népek sorsa kiteljesedjen
és az élet győztesen ragyogjon, zengjen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:24:25, péntek
|
| |
| |
Pethes Mária: A honvágy állandósága
Ha álmaidban felsír egy vadgalamb,
anyád hangját idézi. Sokáig visszhangzik
benned, mint közeli találkozás öröme.
A bánat mágneses terében élsz. Az óramutató
kattanása megrezegteti a levegőt.
Három óra. Ez az elhalasztott exitus ideje.
Van benne valami fokozott boldogság.
Mint a késleltetett ejtőernyőnyitással végzett ugrás.
Nagy akaraterő szükséges ahhoz, hogy kellő időben
vessünk véget a szabadesésnek.
*
Az érkezés örömébe mindig egy elhagyott
helyszín fájdalma vegyül. Agyadba üreget váj
és belülről orrba vág a félelem. A vér kis térképet
pettyez ingedre. Azt böngészed, hogy
tévedhetetlenül megtaláld az utat a szecessziós
díszek alatt roskadozó fasorban. Fenyőcinke tolla
villan, mint vasutas zseblámpa fénye.
Félbehagyott versek zsongásában haladsz.
Állandó honvágy gyötör. Az öröklét ígéretét dalolja
feletted egy madár. Megrepeszti az ég kristálykupoláját.
Reggel ezért lesz a fűszálakon az a sok kristályszilánk.
*
A szerelem idolja, ölelkező fák Laokoon-csoportja
mellett mész és arra vágysz életed egyre szűkülő
terében, hogy megöleld azt, aki nem húzza át neved
az emlékezetében. Kiszolgáltatod magad az örökkének.
Ennél sebezhetőbb nem lehetsz. De már művészi szintre
emelted a tévelygést. Életrajzodban totemoszlopot
épít a veszteség, s az idő azok nevét faragja rá, akik szerettek.
Belevakulsz az emlékek ívhegesztő fényébe. Senki nem lát,
azt az egyet kivéve, akit ma megölelsz, s akinek sejtelme sincs,
hogy közben elmúlik az üresség, amitől annyira rettegsz.
*
Új helyet keresel magadnak, mint kedves tárgyaidnak
az életedben. A soha sem késő frázisának emlékművet
emelsz. Mint levélen billegő harmaton, átsüt emlékeiden
a Nap. Az elszakadás márvány keresztjét hordozod.
Sziklanehéz. Gondolatok matrjoskababáit rendezgeted.
Már nem kérdezel. A válaszok benned keringnek.
És tudod, melyik akad el a szívedben
majd egy végzetes napon.
*
Gránátalma illatú volt a kert. Hullott levelekre
fröccsent a leve. Akár a disznóvér, mondtad,
miközben én rejtélyes tárgyak körvonalába
kapaszkodtam, nehogy felszippantson
az átélt élmény. Vagy tekinteted mélye.
Ismerem a mindennapok nehézkedési törvényét.
Olyan elszántan igyekszem a magasba, ahogy
elnehezült hattyú száll fel a vízről. Idegen életek
csendjébe hallgatózom. A magamét már kiismertem:
borostyánba kövült bogár kiáltása. Rám fonódik
az öregség indája, én Szerelmesemre. És harmadnapon
úgy találnak ránk, mint vulkániszapba
zárványozódott emberpárra.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pethes Mária |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:15:37, péntek
|
| |
| |
Weöres Sándor : Ha kérdik, ki vagy, ezt mondd
egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.
Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Weöres Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:11:12, péntek
|
| |
| |
Ladányi Mihály - Hagyaték
Anyám mondja: Házasodj meg, fiam,
az élet akkor élet, ha mások annak tartják,
a boltos akkor, ha pénzt adsz neki,
az asszony amikor hazatérsz hozzá,
az utca ha fáradtan vándorolsz,
a kocsma mikor asztalra dülsz,
a sírás ha hang nélkül fojtogat,
sa föld akkor, amikor belefekszel -
Ezek voltak anyám szavai
*
Aki a szakmát gyengén műveli
- mondta apám - az csak árt neki.
Kifeslik, ha az igazság hamis
egy öltésnél a történelem is.
Mesterség és mesterkedés közöt
jó munkás sohase lődörög
- mondta apám - hisz csak árt neki
az, ki a szakmát gyengén műveli.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:06:57, péntek
|
| |
| |
Fecske Csaba: Hajnalodik
Liliom-papucsban
álldogál a hajnal,
berzenkedő lomb közt
szél játszik a gallyal.
Bíborszín napkorong
görnyeszti a bércet,
eltűnnek a lápról
a kócos lidércek.
Rigó füttyent hosszan,
a kert beleborzong,
tökvirág kürtjében
aranysárga csönd bong.
Terelik a csordát
hegyi legelőre,
vérhólyagot ostor
üt a levegőre.
Hancúrozó fényben
fölszárad a harmat,
lágy fű cirógatja
mezítelen talpad.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-24 11:02:03, péntek
|
| |
| |
Bényei József : Hiszekegy
Hiszek a mindennapokban,
a reggelekben, alkonyokban,
a fényességben és az árnyban,
ami állandó: a világban.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Erdélyi költők egy csokorban |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
121 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10084 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 938
- e Hét: 1904
- e Hónap: 11490
- e Év: 80410
|
|
|
Offline
