|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2020-01-09 22:12:50, csütörtök
|
| |
| |
Már nem messze a cél
Messziről jöttem, s már nem messze a cél,
- Fáradt lábaim megpihentetem...
S talán egy utolsó nagy lendülettel
A kitűzött célom elérhetem.
Keresztutaknál időt vesztegettem;
Döntenem kellett: melyikre lépjek?
Az ígéretek reklámtáblái,
Ha nem vigyázunk, megtévesztenek.
Lelassult léptem... mégis hazaérek,
Mert útitársul az Úr jár velem;
S keresztjét hordva, roskadozva lépked,
Így Őt követni, könnyű lett nekem.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-09 21:50:28, csütörtök
|
| |
| |
Még így se késő
A királytalan királyságban
a reménység is széjjel foszlott;
a rég elhangzott ígéretnél
a próféta mást nem mondhatott.
Az évszázadok leperegtek...
s egy csillag szelte át az eget,
hogy akik hittek megláthassák,
a régen megígért gyermeket.
A csillag fénye rávetődött
szalmás ágyán, a barmok között,
- hol a bölcsek Őt felkeresték.
Egy ilyen Királyt én is vártam,
de már csak a keresztjén láttam,
mert kikért jött, megfeszítették.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-09 21:23:52, csütörtök
|
| |
| |
Törött edény
Már ifjúkoromban nagy terveket szőttem,
Abban a reményben, hogy azt el is érem.
Verejtékem hullott: dolgoztam s fáradtam,
Hogy bölcsőm s koporsóm két végzete között,
Ami boldogíthat, én is megtaláljam.
Fáradtság jutalma a munkának bére;
De annak ki adta, hála is jár érte.
Gazdagon terített asztalnál ha ültem,
Koldus-szegénységem íze volt a számban,
S mintha bűn lett volna, akkor azt szégyelltem.
Jobb sorsa lett sorsom, s jót nem láttak bennem,
- Magam emésztettem tengernyi keservem.
Ha rám emlékeztek, szánakoztak rajtam;
A régi "barátok" a bíráim lettek,
Pedig csak amit ők, én is azt akartam.
Amikor mások már hasznom nem vehették,
És nem is volt bennem semmi testi épség;
Segítséget másban már én se találtam,
Isten kegyelmesen akkor hajolt hozzám,
És csak ennyit mondott: "Én csak erre vártam".
Ha üres az edény, csordultig megtölti;
Kinek nincs érdeme, azt többre becsüli.
Kit a világ megvet: fiává fogadja;
Az összetört testben otthont talál Lelke,
Ami boldogíthat, azt Ő megadja.
Enyhült a fájdalom... Isten adott áldást,
Hogy osszam meg mással, ha azt elfogadják.
Érdemem nem lett több; edényem is törött...
De csodát tett Isten s újat formált abból,
Amikor Lelkével abba beköltözött.
Vajda Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-09 15:49:21, csütörtök
|
| |
| |
Aki néven szólított
Ézs 45,1-3
A keleti vallások nem hisznek személyes istenben. Úgy is hívják őket: ,,Örök világtörvény vallásai", mert egy elv, egy törvény az, amire a vallás, vagy az általuk hirdetett világkép épül. A világot irányító gondolattól, egy személytelen erőtől nagymértékben különbözik az, aki magát a zsidó népnek, majd az emberiségnek kijelentette: Ő személyes Isten. Bemutatkozott Mózesnek a Hóreb hegyén, s megszólít minket is. Én - Te kapcsolatban áll velünk. Ő az, Aki előttünk megy, Aki nevünkön szólít, Aki felövez minket - igénk szerint. Nekünk nem a ,,szeressük egymást gyerekek" semmitmondó szlogenjével kell beérnünk, sem a valóságból kilépni, s a nemlétbe (Nirvána) szakadni a világ gondjai elől, hanem személyes kapcsolatban lehetünk a mi teremtő, gondviselő, oltalmazó Istenünkkel. Isten nevének kimondása nem mágikus erejű, mint azt más vallások mondják, hanem Én - Te kapcsolatban realizálódó, kimondható név.
A Te Istened!
Ez elhatárol mástól: Ne szeress jobban mást, mint Istent, ne lépjen semmi Ő elé. De meg is erősít: Van valaki, akivel együtt biztonságban lehetek, aki mindig velem van, akiben nem csalódom, akiben bízhatok. S az is benne van, amit Jézus válaszol a Sátánnak megkísértése idején a pusztában: ,,Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" Ezért az imádat szavunk foglalt. Szerethetem a barátomat, de nem imádhatom. Első lehet az ételek között a pizza, de nem imádom. S bármennyire is kötődöm kedvenc háziállatomhoz, őt is csak nagyon szeretem. Az imádat csak Istent illeti meg.
Imádlak téged, egyedül Uramat.
Nem vetem másban én bizodalmamat;
Mikor imádlak, halld meg az én szómat.
Írd be könyvedbe hódolásomat.
Ráday Pál |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-09 15:34:13, csütörtök
|
| |
| |
Ami igazán szükséges
,,Márta, Márta, sokmindenért aggódsz, és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre." (Lk 10,41-42)
Márta és Mária történetéből nem szabad arra következtetnünk, hogy jobb dolog mozdulatlanul ülni, mint dolgozni. Tudunk egy gyülekezetről, ahol az emberek hajlamosak voltak arra, hogy mozdulatlanul üljenek, és csak beszélgessenek Krisztus visszajöveteléről. Akkor azt a parancsot kapták, hogy lássanak neki a munkának (2Thessz 3,11-12). Isten gyűlöli a lustaságot. Csakhogy a munka meg is ölheti az embert. Ez akkor következik be, amikor valaki túl elfoglalt ahhoz, hogy Jézusra hallgasson. Semmi nem fontosabb mint ismerni Jézust. Ettől függ az életünk. S Krisztus akkor lesz ismert, ha őrá figyelünk. Azt mondják, társadalmunk olyan romlott, hogy ha valaki álásért folyamodik, fontosabb dolog ismerni egy bennfentest, mint rendelkezni az összes lehetséges képesítéssel. Nem segít az, ha tudod a megfelelő ismeretanyagot, minden attól függ, ismered-e a megfelelő embert.
Ez a megállapítás igaz, legalábbis egy vonatkozásban. Minden attól függ, hogy ismered-e Jézust. Nem az lesz a döntő, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz. Ezért az ő hangjára, az ő igéjére, lelkére hallgatni fontosabb mint bármi amit említhetnél talán.
Mesterünk ismeri szükségeinket, tudja azt, hogy ennünk kell, hogy ki kell fizetnünk a számláinkat, hogy van olyan munkánk, amivel egyszerűen meg kell birkozzunk. Mégis lehet, jó oka van Krisztusnak, hogy ránk nézzen és ugyanazzal a gondoskodó szeretettel mondja, ahogy egykor egy asszonynak szólt: Márta, Márta, egy dologra van szükség. Csak egyetlen dolog az, ami igazán szükséges.
Nem minden szükséges, amit mi annak tartunk. Az élet művészete nagy mértékben az, hogy a legfontosabb dolgokat tegyük legelső helyre. Ha csakugyan elhisszük Krisztusnak, hogy egy a szükséges dolog, az élet máris sokkal egyszerűbb lett.
Napi gondolat
Van elég időd ,,rohanó", tevékeny életedben arra, hogy Jézusra figyelj? Hogy valósítod ezt meg?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-01-09 15:16:08, csütörtök
|
| |
| |
,,Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk" (Róm 8,18).
Egyszer egy üvegflakon alakú császárlepke gubót őrizgettem csaknem egy éven át. A gubó nagyon szokatlan szerkezetet árult el. A ,,flakon" nyaka szűk nyílásban végződött, amin át az érett rovar kipréselte magát belülről. A hátrahagyott gubó olyan tökéletes volt, mint amikor laktak benne, semmi szakadás nem látszott rajta az összeillesztésnél. A nagy eltérés a nyílás mérete és a bebörtönzött rovar mérete között ámulatba ejtette az embert: miként létezhetett ott egyáltalán a molylepke? Természetesen csak nagy erőfeszítés és nehézség árán. Azt tartják, hogy az a nyomás, amelynek a molylepke teste alá volt vetve a szűk nyíláson való áthaladáskor, a természetnek az a módja, ahogyan folyadékot présel a szárnyakba, mivel azok nincsenek kifejlődve a gubóból való kiemelkedéskor, mint más rovarok esetében.
Történetesen tanúja voltam bebörtönzött molylepkém ezen első erőfeszítéseinek annak érdekében,hogy kimenekedjék hosszas börtönéből. Egész reggel bámultam türelmesen, amint erőlködött és küzdött megszabadulásáért. Úgy tűnt, hogy nem tud továbbmenni egy bizonyos pontnál, és végül kimerült a türelmem. A korlátozó rostok valószínűleg szárazabbak és kevésbé rugalmasak voltak, aztán a gubó egész télen át lakóhelye maradt, mint ahogy a természet parancsolta. Azt gondoltam, hogy bölcsebb és együtt érzőbb vagyok, mint a Teremtője, ezért elhatároztam, hogy segítő kezet nyújtok neki. Ollóm hegyével lenyisszantottam a korlátozó szálakat, hogy a kimenetelt egy kicsit megkönnyítsem. Molylepkém azonnal és nagyon könnyen kimászott, vonszolva egy hatalmas, megduzzadt testet és kicsiny, összeaszott szárnyakat! Amint vizsgáltam az ízléses, finom pontokat és a különböző színek jeleit, amelyek ott voltak mind miniatűr formában, meg akartam látni, hogy miként veszik fel végleges méretüket. Vártam, hogy molylepkém az egyik legcsodásabb példány, megjelenik teljességében, tökéletes szépségben. De hiába néztem. Helytelenül alkalmazott gyöngédségem romlása okának bizonyult. A molylepke élete eltorzult, és fájdalmasan kúszott végig rövid létezésén ahelyett, hogy a levegőbe repült volna szivárványos szárnyain.
Gyakran gondolok molylepkémre, különösen akkor, amikor könnyező szemmel figyelem azokat, akik szomorúan, szenvedve és elkeseredve küzdenek. Azt szeretném, hogy hamar könnyítsem a fegyelmezést és szabadulást adjak. Milyen rövidlátó vagyok! Honnan tudom, hogy e fájdalmak vagy sóhajtozások némelyikének meg kell könnyebbedniük? A messze tekintő, tökéletes szeretet, ami keresi tárgyának tökéletességét, nem riad vissza tehetetlenül a mostani, pillanatnyi szenvedéstől. Atyánk szeretete túlságosan kitartó ahhoz, hogy meggyengüljön. Mivel szereti gyermekeit Ő ,,javunkra [fenyít minket], hogy szentségében részesüljünk" (Zsid 12,10). Ezt a dicsőséges látványt magunk előtt tartva sem oldja fel sírásunkat. A szenvedés által tökéletesítve, ahogy idősebb Testvérünkkel történt, mi mint Isten gyermekei fenyítésben részesülünk, hogy engedelmessé tegyen, és sok háborúságon átvezetve elvigyen a dicsőségbe.
L. B. Cowman
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2020. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
384 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 7659
- e Hét: 19370
- e Hónap: 48682
- e Év: 236484
|
|
|
Offline
