Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
3. Titkok, melyeket nem vihetek magammal a sírba
  2020-03-31 09:21:29, kedd
 
  3. VÁLASZ:
Ki indulhatott előnyösebb helyzetből és kinek mi járt akkoriban?

1956-ban lettem fölső tagozatos az általános iskolában.
1956 őszén alig kezdődött el a tanév, - és az én sorsdöntő ötödik osztályom - máris szokatlan esemény zavarta meg a tanítást. A rádió is megszakította adását, hogy valamilyen tüntetésről adjon hírt. Apa, Ferenc nevű testvére, aki - miután letöltötte a 3 év sorköteles katonai szolgálatát - Pestre költözött, majd hamarosan megnősült. Október 23-án szaladt át hozzánk, hogy:
- ""Gyerökök, zűr van! Alig tudtam hazajönni a gyárból, mert bent Pestön az utcákon özönlik a nép. Mindenki azt kiabálja, hogy:
- "le Rákosival, meg Gerővel és ki a ruszkikkal!""
Nézzük csak meg ezt a videót, amelyikben az 1956-os forradalomról tudósítanak percről-percre!

https://www.youtube.com/watch?v=E4kma2QFMJM

Apa kitartóan csavargatta a gombokat a rádión. Amikor sikerült fogni a "Szabad Európa" adását, én is odakuporodtam egészen a közelébe, és kamaszos lelkesültséggel ittam minden szavát.
Egy Petőfi-kötettel a hónom alatt közlekedtem, és ilyeneket idézgettem belőle: "Föltámadott a tenger," - "A népek tengere;". Meg: "Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek" - "Az emberiségért valamit!"...". Majd: "Ha férfi vagy, légy férfi," "S ne hitvány gyönge báb," "Mit kény és kedv szerint lök" "A sors idébb-odább."
Akkor, nagyon jó érzés volt kimondani, amit gondoltunk. Apa kifejezetten jóságos volt velem a forradalom alatt, meg még egy kicsit utána is, mert soha nem szólt rám, hogy hallgassak!
Amikor lakóhelyünk közvetlen közelében folytak a harcok, SZABADSÁGÉRT LOBOGÓ LÉLEKKEL ELSZÖKTEM OTTHONRÓL, mert én is HARCOLNI AKARTAM. Bizony, láttam iskolatársamat Molotov-koktéllal a kezében meghalni...
Idézet az 1956 KATONAI TÖRTÉNETE c. videó kommentátorának szövegéből:

https://www.youtube.com/watch?v=aVfUixwHYtM

,,A pesterzsébeti felkelők (13.08 perctől) Oltványi László nemzetőrt választották a felkelők parancsnokának. Egy teljes ÁVH-s-szovjet menetoszlopot semmisítettek meg a nehézfegyverek. (13.46 percnél) A fővárosban itt tartott legtovább az ellenállás. November 11-én a Nemzetőrség feloszlott és befejeződtek a harcok. ,, (14.07 percnél)

AZÓTA SEM TUDTAM FELDOLGOZNI AZT AZ IGAZSÁGTALANSÁGOT, AMI AKKOR HAZÁNKAT ÉRTE!!! ÁTÉLEM MINDEN NAP, MINDEN PERCÉBEN EZT MÉG MOST IS!

1996-ban olvashattam először arról, hogy milyen sokan meghaltak ekkor. ,,csak" Pesterzsébeten! Képen látható az 1956-OS FORRADALOM PESTERZSÉBETI HŐSEI ÉS ÁLDOZATAINAK névsora.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=832050&aid=276520&htr=1

Megjelent a PESTERZSÉBET és SOROKSÁR (akkori XX. kerület) c. önkormányzati lapjában, Ó. KOVÁCS ATTILA szerkesztésében, aki külön emlékszámot szentelt 1996-ban az októberi évfordulóra.

Azt is IDEJE LENNE MEGTUDNIA MINDENKINEK, hogy valójában a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregei - szerződés szerint - csakis akkor vonulhattak be egy másik országba, ha azt a vezetőik kifejezetten kérik.

Így történt ez 1956-ban is. Az a HEGEDÜS ANDRÁS (Bóna Imre nagybátyánk feleségének, Hegedüs Etelkának féltestvére) aki 1955-1956-ban Magyarország miniszterelnöke volt, ezt meg is tette. "Október 28-án ő írta alá antedatálva a szovjet hadsereg segítségül hívásáról szóló kérelmet."

https://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C3%BCs_Andr%C3%A1s_(politikus)
*
Mint ahogy 1994. március 16-án a következő tanúvallomást tette az 1956. október 25-i, katonai sortűzzel kapcsolatban az ÜGYÉSZSÉGEN:
,,,,... a mi am orf testületünk (K.E.: Központi Vezetőség) létrehozott egy Katonai Bizottságot, ami emlékezetem szerint egészen 28-ig, mint a Párt Katonai Bizottsága szerepelt.
Ebben a Katonai Bizottságban volt
- Apró Antal,
- Fehér Lajos,
- Bata (István),
- Piros (László),
- Földes László.
Mi a Katonai Bizottságot bíztuk meg, hogy megfelelő helyzetben adja ki a tűzparancsot, - tehát mi ez az amorf (K:E:: alaktalan, torz) vezetőség voltunk azok, akik felhatalmaztuk a Katonai Bizottságot, hogy a helyzet értékelésétől függően, az ő megítélése alapján, az ő szakmai tudásuk szerint adják ki a tűzparancsot. Ez meg is történt."
(Kéri Edit - Kik lőttek a Kossuth téren '56-ban?)
https://issuu.com/dorian07/docs/k__ri_edit_-_kik_l__ttek_a_kossuth_/23

Egészen pontosan, APRÓ ANTAL, mint ennek a Katonai Bizottságnak a vezetője adta ki a LÖVETÉSI PARANCSOT 1956. október 25-én, a Kossuth téri fegyvertelen tüntetőkre is. Sajnos, ezen a Tüntetésen lőtték szitává BÓNA ZSIGMOND nagybátyámat is.
Majd a sortűz halottait feldobálták az ÁVH teherautóira - halomba a platóra - és elszállították őket ismeretlen helyre. Az is lehet, hogy a tetemeket ledarálták?

https://www.youtube.com/watch?v=yJAjNPodzlM&feature=share&fbclid=
IwAR3ksUpaAFNkID52BhQL1Tl1QIxaLst4kMhGZDHH9EfQfoI5VBJO3dZKRmQ

A hozzátartozók, zömében lányok, asszonyok, édesanyák, menyasszonyok, feleségek szerveztek egy tüntetés a pártház elé fekete ruhában és úgy követelték halottaik kiadatását. Amikor ezt jelentették MAROSÁN GYÖRGYNEK, azt ordította, hogy:
- "Kergesse már szét valaki ezeket a gyászruhás kurvákat!"
Nagymama soha nem tudta meg, hogy mi lett a fiával a halála után. Csak annyit tudott, hogy meghalt. Láttam NAGYMAMÁMAT 1956. KARÁCSONYÁN- FEKETE RUHÁBAN - NÉMÁN, BEFELÉ SÍRNI. Ekkortól már két fiát siratta egészen a halálig várva őket vissza!!!!

AKKOR, 1956-ban, 10 évesen minderről fogalmam nem volt. Csak láttam nagymamát - HALÁLÁIG GYÁSZRUHÁBAN.
*
HEGEDÜS ANDRÁS, akkori miniszterelnök (1955-1956) Imre nagybátyánknak volt a sógora, valamint: Etelka, Edit és Imre nevű gyerekeinek a nagybácsikája! Anya egyik barátnője volt Hegedüs Etelka, aki pesti lány volt és egy gazda-tanfolyamon ismerkedett meg Imre nagybátyánkkal. Az 1940-es években a pesti lányok kedvelték a ,,nagygazdák" fiait... Anya és Eta ángyi olyan nagyon jóban voltak, hogy anya lett a keresztanyja Etelkának!!!! Erről sem tudtam semmit egészen 2008-ig!!!!
Sőt! A saját megkeresztelésemről sem tudott anya mondani semmit!
Bizony, én mindenkitől el lettem tiltva, és szigetelve! Nagyon tisztességtelen és igazságtalan mindezt úgy beállítani, mintha minden rosszról csakis én tehetnék!
*
H. Jóskával csak három évig ,,járhattunk", de 1991-ben bekövetkezett haláláig - talán örök időkig - igaz szerelemmel szerettem.
B.J. mellett a sok testi szenvedést úgy tudtam elviselni, hogy fel sem ért a sok bántás a lelkemig, amely el volt telve Jóskával még hosszú évekig!
Kár, hogy ,,nem emlékszel" arra, hogy Jóskától csak erőnek-erejével - egy szörnyű erőszakot követően - tudtatok elszakítani!
Itt olvasható annak a rettenetes erőszaknak a története:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_1-2-3. Szerelem és erőszak

Az történt, hogy Jóska apja, Horváth István ,,NÉPI BÍRÓ" volt abban a perben, amit Mansfeld Péter és társai ügyében tartottak. Mansfeld Péternek egyik legjobb barátja volt Bóna Rezső, akit Rudinak becéztek...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278070&kid=1008392&sort=
(Részlet Kósa Csaba: Alhattál-e kisfiam? c., Mansfeld Péterről szóló könyvéből.)

Apa tárcájában láttam egyszer ezt a képet. Szörnyű, hogy soha nem mesélt róla! Tenger-sok fájdalomtól, megaláztatástól megkímélhetett volna!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278070&kid=1008391&sort=

El tudod képzelni, hogy Horváth bácsi hagyta volna, hogy az egy-szem fia egy ,,ellenforradalmár"-Bóna-lánnyal összeházasodjon? Ó, nem! A mi szerelmünk halálra volt ítélve már az első pillanattól fogva! És, amiért Jóskát az apja katonatisztnek szánta, egyre kellemetlenebb volt Jóska apja számára a fia szerelme irántam.
A pokoli terv már akkor kész volt, amikor sikerült a szakmunkás vizsgám és apáék befejezettnek tekintették a rólam való ,,gondoskodást". Megszületett az ördögi terv az én elveszejtésemre is. Amiért engem nem tudtak börtönbe zárni, mint Rudit, ezért erkölcsileg tettek élő halottá!

Itt olvasható Rudi szenvedéstörténete:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=70638&n=furaila&blog
_cim=In memoriam Bóna Rudi

Mert, amikor B. Jánossal megerőszakoltattak, azzal belőlem erkölcsi hullát kreáltak! Sajnos, nem tehették volna meg velem mindazt a sok szörnyűséget, ha az, akit anyámnak hittem nem járult volna hozzá tevőlegesen!
Akkor már te is elég nagylány voltál, hogy anyád beavasson! Mindenről tudtál!
HOGY MERÉSZELSZ ENGEM MÉG ENNYI ÉV UTÁN IS ZAKLATNI, MINDENFÉLE SZÖRNYŰSÉGGEL MEGVÁDOLNI???????
*
Ki indult előnyösebb helyzetből?
Kénytelen vagyok részletesen válaszolni, mert nem csak családon belül indultam előnytelen helyzetből, hanem a-miatt a társadalmi méretű politikai negatív MEGKÜLÖNBÖZTETÉS (diszkrimináció) miatt is, amivel az 1956 utáni megtorlás éveiben a tíz- illetve tizenéves ,,pesti srácokat" büntették.
Még csak két hónapja, hogy osztálytársaimmal ötödikes, fölső tagozatosok lettünk 1956 szeptemberében és kezdtük megszokni azt, hogy minden tantárgyat másik tanár tanítja... amikor, 1957 márciusában kiderült, hogy osztályfőnöknőnk is ,,szanatóriumba" került. Akkoriban, addig soha nem látott tanerők tűntek föl, és jöttek be helyettesíteni... A félévi bizonyítványunkat - szénszünet miatt- és osztályzatok hiányában - csak márciusban kaptuk meg. Nem lehetett nem észrevenni, hogy az új tanárok - párunkkal az osztályból - kifejezetten ellenségesek voltak.
Olyannyira, hogy nekem pl. az ötödikes félévi bizonyítványomban ott éktelenkedett földrajzból az elégtelen.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=451086&aid=267283

Az történt, hogy földrajz tanáruk kihívott ,,felelni a kettesért"! Pedig, még nem is volt jegyem földrajzból. Ott álltam kis Magyarország térképe előtt. Meg kellett (volna) mutatni a három részre szakadt Magyarország területi részeit. Örökkévalóságnak tűnő ideig keresgéltem a térképen Erdélyt és mondanom sem kell, hogy hiába!
- Szerencséje apádnak, hogy nem tudod megmutatni! Viszont, téged ez sem ment meg a bukástól! - mondta egy idő után az újsütetű ,,földrajztanár".
*
És ez így ment évtizedeken keresztül egészen napjainkig.
Tizennégy éves koromban - közvetlen a nyolc általános befejezését követően - valóban továbbtanulhattam- csakis, mint ipari tanuló. Mondván:
- ,,... mit akarsz te a közepeseddel egy gimnáziumban?".
Csakhogy, az 1956-os forradalom leverését követően nem lehettem közepesnél jobb tanuló soha többé! Bizonyítékul szolgáljon a negyedikes év-végi bizonyítványomnak eredménye. Itt jól látható, hogy 1956 júniusában - még a forradalom előtt - több volt a ,,jeles", mint a ,,jó" osztályzat.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300105&sort=

1956 júniusában még jutalomkirándulást is szervezett az alsó tagozatos osztályelső (végzős) negyedikeseknek - a jóságos igazgató ,,bácsi" és az osztályfőnök ,,nénik".

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=300092&aid=267280

Egy másik képen az ,,egy-szem" jó-tanuló fiú látható, akinek akkor még Fa Miklós volt a neve. Mint ahogy írtam már: hozzá sírig tartó barátság kötött.

http://furaila.xfree.hu/267280

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=267280&kid=300096&sort=

A SZAKMUNKÁSVIZSGA után vasaló lettem, teljesítmény-bérben, abban a műhelyben, ahol anya is dolgozott, és ahol közben áttértek a két műszakra...
Délutános héten heti három alkalommal hiányoztam a gimnáziumi tanórákról. Így, sajnos, hamar elértem azt a hiányzási óraszámot, amivel kizárhattak.

B. J-vel kötött házasságot követően még fél évig ott laktunk nálatok. Ez a fél év maga volt a tömény iszonyat. B.J-nek megígérték, hogy lesz lakás, ha engem kordában tart... Lakás meg sehol... Közben fölmondta az albérletét és odaköltözött hozzátok. Akkor már nem csak engem kellett elviselnetek, hanem azt, akit arra béreltetek, hogy mielőbb elvigyen a háztól! Fél év elteltével sikerült eltartási szerződéssel - ott Pesterzsébeten az SZTK-hoz közel, egy hét-lakásos házban - hozzájutni egy főbérleti szoba-konyhás lakáshoz. A néni nagyon beteg lett és kórházba került, ahol meghalt...

A dolgozók gimnáziumát megszüntették abban a nappali tagozatos gimnáziumban, ahova - munkahelyi javaslat nélkül is - felvett az idős iskola-igazgató. (Abban az épületben indult meg a Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskola.)

Elkészült közben az új gimnáziumi épület, ahova átirányították a dolgozó tagozatosokat.
(Ide helyezték át a Kossuth Lajos Gimnáziumot a nappalisok számára.)
A második osztályt már ott kezdtem.
Ezzel az új gimnáziummal szemben volt akkoriban az Építők Kultúrháza, pont a villamosmegállóban. A villamosra várva, megláttam a hirdetőtáblán az újonnan indított, önköltséges gyors- és gépíró iskola felhívását.
Később, amikor megkaptam az értesítést, hogy csakis ,,évismétléssel folytathatom a gimnáziumot", eldöntöttem, hogy jelentkezem a gyors- és gépíró tanfolyamra. Valami azt súgta, hogy ezt a tanfolyamot nekem találták ki. Abban reménykedtem még mindig: hátha könnyebben be tudom fejezni a gimnáziumot, ha nem kell a több műszaktól rettegni.

Amikor már nem bírtam tovább elviselni anyával való egy-helyen dolgozást és a két-műszakos megpróbáltatást, kiléptem.

Mielőtt kiléptem volna a KTSZ-től, minden információt begyűjtöttem az új munkahelyről a közeli Fonalkikészítőgyárról. Hamarosan sikerült elhelyezkedni az egyik állandó délelőttös csomagoló részlegében - három-havi próbaidőre.
Csakhogy, ez volt a nagy ÁTVERÉS, mert három hónap után megszüntették a részleget és elosztották az embereket a három műszakban(!) működő üzemrészekben. Közben - már gyanútlanul - elkezdtem a gyorsírás- és gépírás-tanulást...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=481720&aid=260500

Nem is tudtam volna mikor új munkahely után nézni, ezért maradtam a gyárban. Akkoriban megszűnt volna a JOGFOLYTONOSSÁGOM, ha 24 óra alatt nem tudtam volna az új munkahelyen felvenni a munkát. Nekem meg fontos volt a szabadság miatt is a jogfolytonosság, mert csak az évi két hét szabadság járt és abból is csak hét nappal rendelkezhettem én... Így aztán maradtam a Fonalkikészítő - három műszakban üzemelő - szárító üzemrészében, ahol csoportnorma volt ráadásul!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=266077&kid=188139&sort=

Soha nem kerestem olyan jól, mint akkor, mert az éjszakai pótlékkal meg a veszélyességi pótlékkal megduplázódott a fizetésem. Elég rendhagyó módon határozták meg a délutános héten a munkaidő kezdetét és végét: délelőtt 10-től du. 18-ig. Kikönyörögtem a művezetőtől, hogy iskolanapokon elmehessek fél órával előbb, hogy elérjem a 18 órai iskolakezdést. Csakhogy, előfordult, hogy éjszakás héten negyedik napja nem tudtam aludni egy percet sem.

Egy hétvégén, vasárnap éjjelre elkészültem a gyorsíró házi feladattal, ami egy alsó-tagozatos írásfüzetnyi volt, olyan amilyet az orosz nyelvórákon használtunk. A gyorsírást nem lehet úgy tanulni, hogy olvasgatom a szöveget és memorizálom. A gyorsírástanulás, a gyorsírójelek örökös írásgyakorlásából áll, mert nem elég ismerni a jeleket. A kezünknek, szinte automatikusan kell tudni leírni azokat. Az iskolában az volt a cél, hogy egy bizonyos sebesség-fokozatra felhozzanak minket.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=260500&kid=481721&sort=

Amiért én nehéz fizikai munkát végeztem a munkahelyemen, elnehezült kézzel kellett ugyanazt produkálnom, amit társaimnak, akik már rég irodán dolgoztak.
Nálam meg előfordult: délután úgy mentem az iskolába, hogy nem tudtam készülni. Sajnos, két elégtelent szereztem emiatt. Haragudtam az egész világra, de nem is emiatt valójában!
Reggel ,,hazafelé", bevásárlás és egy kis séta következett. Május volt és olyan bódító akác-illat, hogy eszembe jutatta azt az érzést, amit már évek óta próbáltam elnyomni magamban, mert LE KELLETT MONDANOM A SZERELEMRŐL! Mert nem mehettem férjhez ahhoz, akit igaz szerelemmel szerettem!

Ó, hogy mekkora ellenérzéssel gondoltam a katonaságra, mert elvette tőlem szerelmemet... Háborús özvegynek éreztem magamat... Olyannak, akinek még siratni sem volt szabad szerelmesét. Elhaladva egy kertes ház előtt, megéreztem a virágzó orgona illatát, ami egy vidám dal szövegrészletét juttatta eszembe:
,,...májusban szép a világ, nyílnak az orgonák..."

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=260500&kid=481722&sort=

,,Istenem! Lesz még olyan az életemben, amikor én is szépnek láthatom májusban a világot?" - Kérdeztem inkább csak magamtól...
Olyan erővel tört rám a vágy a boldogság után, hogy éreztem a végigcsorgó könnyet az arcomon. Úgy folyt, mint két kicsi búvópatak, ami végre utat talál magának. Nem tudtam letörölni, mert mindkét kezem tele volt. Közben, ,,hazavitt" a lábam.
*
Te és szüleid minderről azért nem tudtatok semmit, mert az alatt az öt év alatt, míg ott laktam B. J-vel soha nem látogattatok meg. Most vagy azért, mert nem voltatok rám kíváncsiak, vagy azért, mert rossz volt a lelkiismeretetek.

B. J-ről kiderült hamarosan, hogy alkoholista - a szadista fajtából. Öt évig próbáltam őt szép-szóval meggyőzni, hogy hagyjon fel az ivással, de minden alkalommal verést kaptam cserébe. Tehette, hiszen tudván-tudta, hogy úgysem fordulhatok senkihez segítségért!!!
Egy nap, amint megjött részegen erőszakoskodni kezdett velem, majd fölkapta a gyorsíró füzetemet a kész házi feladattal és kettőbe hasította. Dulakodtunk, mert próbáltam megakadályozni. Ez annyira fölbőszítette, hogy megütött többször is ököllel.
Végül kirugdosott a lakásból. Tél volt, mínusz tíz fok legalább. Csak egy hálóing volt rajtam. Bemenekültem az udvari WC-be és ott talált rám Boros bácsi. Náluk melengettek, amikor megérkeztél egy teherautóval. Mondtad, hogy értem jöttél, de nem csak... Bementünk BJ-hez és elkezdtél nagyon határozottan egyezkedni vele, hogy mi az, amit elvihetünk. Nem nagyon emlékszem az egészből semmire. Azt hiszem, hogy idegösszeomlásom volt. Még a halva született magzatom miatti gyászomat sem hevertem ki...

Újra ,,otthon" voltam! Hiába volt az öt év saját háztartás-vezetés és dolgozás pénzbeosztás, tanulás... ismét úgy bántatok velem, mint egy felesleges cseléddel, akinek nem tudjátok hasznát venni.

Akkoriban már udvarolt neked az a fiú, akivel tervezgettétek az eljegyzést. Minden este haza kísért, majd mindig ott maradt még átnézni apa újságjait... Te meg elmentél lefeküdni, mondván, hogy fáradt vagy, mert te nem a micsodádat mereszted egész nap az irodán... Ez célzás volt nekem a gyors- és gépírás miatt...
A vőlegényed, viszont örökösen megjegyzéseket tett a továbbtanulásomra. Már nem bírtam idegekkel és elpanaszoltam anyának. Ő meg csak annyit mondott:
- ,,Bolond vagy te csak nem keringélsz!"
Tényleg nem vettetek emberszámba! NEM SZERETTETEK, MIKÖZBEN ELFOGLALTÁTOK AZOK HELYÉT, AKIK SZERETHETTEK VOLNA, de őket a közelembe sem engedtétek!
*
(Folytatása következik.)
*
Bóna Mária Ilona
*

3. RÉSZLET GABI LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam
,,Azért az nem úgy van ahogy írod, nekem nincs iskolai végzettségem, estin tanultam, mert nem tudtam volna elhelyezkedni. Tudásomnak köszönhettem, hogy volt munkahelyem. Becsülettel ledolgoztam 45 évet. Minden munkahelyemen szerettek, Te is elmondhatod ezt? Szerintem nem!
Akkor ki indult előnyösebb helyzetből, egyértelmű, TE!"
*

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2. Titkok, melyeket nem vihetek magammal a sírba
  2020-03-30 14:22:54, hétfő
 
  2. VÁLASZOM
Valóban ,,förmedvény"-sok rosszat követtek el velem, velünk szemben a hatalom részéről is - az 1956-os forradalom leverését követő években - hazánk- és benne élők ellen. Legfőképpen az 1956-ban tíz- illetve tizenéves ,,pesti srácok" ellen. Azok ellen, akik szemtanúi voltak minden történésnek! Azok ellen, akik nem tudtak elmenekülni Magyarországról, mert nekik nem volt hova, vagy mert még túl fiatalok voltak!
Éppen ezért, töröltem Tiborca történetét mindenhonnan! Eltettem, mint valami befőttet, későbbi időkre...
Egyébként, még annyit a Tiborcáról, hogy én senkit nem vádoltam abban a történetben, hanem folyamatában, időrendi sorrendben megírtam mindazt a történetet, aminek részese, vagy elszenvedője voltam/voltunk...
Mert, bizony, anya és apa is valójában áldozatok voltak és te is az voltál! Csak-hát, van, aki ezt az Istennek sem ismerné el... Nem is tudom, hogy miért?
Viszont, azóta megírtam a történetet az egész generációm nevében Nehéz-sorsúság címmel. Így legalább minden dokumentumot nyilvánossá tehetek a konkrét nevek és személyes adatok takarásával.
*
Az általános iskola elvégzésével kapcsolatban kénytelen leszek ismét konkrét dokumentumokkal előhozakodni.
Nagymamád (akit akkor Pusztai Jánosnénak hívtak, és aki annak a Pusztai Ilonának volt az édes mostohája, aki az én keresztanyám lett megszületésem 23. napján) 1954-ben halt meg.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450566&sort=

Anya neve Bálint Zsófia volt. Apja Bálint Benjámin, a régi anyakönyvi kivonatok szerint. B. Béni nagyapád malomtulajdonos molnár volt. 1930-ban meghalt. Anya ekkor még csak 8 éves volt. Nagymamád ekkor még ifjú és gazdag molnárné volt. (20 évvel volt fiatalabb a férjénél.) A malomban dolgozott, mint molnár-legény Pusztai János, aki szintén megözvegyült és ott maradt 3 kisgyerekkel. Nagymamád hamarosan feleségül ment Pusztai Jánoshoz és édes mostohaként gondoskodott a 3 mostoha-gyerekéről (ifj. Pusztai Jánosról, Pusztai Mihályról és Pusztai Ilonáról) meg anyáról, Bálint Zsófiáról. Anya együtt nőtt föl Ilussal, akivel nagyon jó volt a kapcsolata még 1946-ban, az én születésemkor is! Ez a kép akkor készült, amikor 6 hónapos csecsemő voltam.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=485824&sort=

Együtt éltek apával Pesterzsébeten, a Pacsirta utcai házukban, amit anya vásárolt a hozományából. Ilus szakmát jött Pestre tanulni. Ő is varrónő volt, mint anya. Csakhogy, apa 1946 októberében lúgkövet ivott - ,,véletlenül", ami miatt Ilust vádolták meg és el is ítélték. Apáék elperelték Ilus örökségét... Szégyenében, soha többé be sem tette a lábát Kunszentmiklósra. Testvéreivel megszakított minden kapcsolatot...
Ilus feleségül ment apa legjobb barátjához, Kettler Győzőhöz, a bécsi könyvkötőmester fiához. Ez az ember akkor már szintén gyári munkás volt. Ez a Kettler Győző - sváb ember - lett a keresztapám 1946. március 29-én a pesterzsébeti Klapka téri református templomban történt megkeresztelésemkor. Ő egy nagyszerű sportember és edző is volt a gyári munkája mellett.

Valószínűnek tartom, hogy Ilus anya helyett bűnhődött apa lúgkőivása miatt is... Abba a borosüvegbe nem ő tette a lúgkövet, amit az én pelenkáim kimosásához vásárolt valaki...
*
VISSZATÉRVE VÁDASKODÁSAIDHOZ, miután meghalt Pusztai Jánosné nagymamád, anya valósággal belebetegedett, szanatóriumba került. Attól fogva többet volt orvosi rendelőkben, meg szanatóriumokban, mint otthon! Apa, pedig három műszakban dolgozott. Akkor voltam harmadik osztályos. Majd, a következő tanévben 1955 szeptemberében már te is megkezdted az első osztályt, én meg a negyediket. Nagyon nehéz volt mindenkinek! Szerencsére, apa házias volt és mindent elrendezett, csak-hát dolgozni kellett mennie a gyárba. Ráadásul 3 műszakba!

A közös leckeírás az olyan volt, hogy én megnéztem a füzetedet, hogy mit tanultatok az iskolában. Az alapján igyekeztelek rávenni arra, hogy megírd a leckédet. Amit meg is csináltál, csakhogy nem voltál hajlandó a hibákat kijavítani. Vagyis, nem voltál hajlandó elfogadni tőlem a helyes megoldást! Hiába volt bármilyen meggyőzés, mert akkor elfordultál és otthagytál, mással foglalkoztál.
Soha nem felejtem el, amikor próbáltalak meggyőzni arról, hogy 3+5=8-cal. Te, pedig nem voltál hajlandó a 9-est kijavítani, mert szerinted az volt a táblára írva... Nekem meg verset kellett volna tanulnom... De nem lehetett, mert már későn volt és le kellett volna téged fektetni - előtte, persze megmosdatni. Már nem tudtam mit kitalálni, hogy legalább odaülj az asztalhoz! Borzasztó káosz volt az írás leckéd is... Annyira nem tanultál, hogy attól féltem meg fogsz bukni! Ezért, sokszor megírtam a leckédet, amikor már lefeküdtél aludni...
Akkor, azon az estén annyira feldühítettél, hogy bekeményítettem és minden áron rá akartalak venni arra, hogy te írd meg a leckédet! Te, pedig fellázadtál ez ellen és úgy összefirkáltad a füzetedet, hogy átvésted a lapokat! Az egész addig tanultakat le kellett volna másolnom egy új füzetbe, de nem volt otthon új füzet... Kétségbe voltam esve, miközben nem tudtam én sem tanulni... és már fáradt-álmos is voltam. És akkor apa kiszólt a szobából, hogy:
- Fektesd le már végre azt a gyerököt!
Ebben sem voltál együttműködő. Rihegtél-röhögtél és én annyira elveszítettem a türelmemet, hogy azt mondtam neked: - Te rohadt dög!
Apa akkor kiugrott a szobából és egy ütéssel valósággal leterített. Már nem emlékszem hogyan kerültem a konyhában lévő padra, ami ott volt az asztal mellett, csak azt láttam, hogy az iskolai kötényem eleje csupa vér... Aztán ismét elveszítettem az eszméletemet és az ágyban tértem magamhoz. Eszembe jutott: ,,hogy fogok iskolába menni véres kötényben?". Akkor KÖTELEZŐ volt a kötény, vagy köpeny viselete. Nekem, pedig az az egyetlen kopott kötény-köpenyem volt. Kimentem a konyhába és láttam, hogy ki van már mosva és ott szárad a kötélen...
*
Hááát, valahogy azóta is így vagyunk mi egymással... Sajnos, tényleg osztályt kellett ismételned másodikban. Azután is nehéz volt mindenkinek... De anya meggyógyult és elment dolgozni, ahol megismerte S.Józsi bácsit, aki csodás szánkót készített nekünk, meg szép kis játék szoba bútort... Le is lett a szánkó fényképezve. Hárman ülünk rajta: te, meg Harrer Margit és én... Margit volt az első barátnőm...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457940&aid=268641
*
1959-től Borsos Irén (Ida) volt a második, akivel még férje: Fa Miki halálát követően évekig együtt programoztunk... Akivel még ipari tanulók is egy iskolában lettünk 1960-ban! Ida eredetileg gyors- és gépíró akart lenni a 8. után. Amiért engem anya erőnek erejével bevitt a varrodába, akkor ő is inkább varró inasnak szegődött el egy maszekhoz. Még a szomszéd Pista bácsiéknál is dolgozott egy ideig! (Ahol Feri bátya is besegített.) Fa Miki nekem is barátom volt egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457929&aid=268641
Az ő halála nagyon megviselt... Írtam egy nekrológot, amiben minden benne volt, ami miatt olyan korán kihalt a mi generációnk...
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128979&n=furaila&blog__
*
De térjünk vissza ismét még 1956-hoz, mert akkoriban apának is volt egy barátnője, akivel szintén le vagyunk fényképezve.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457915&aid=268641
Ilonának hívták és Kiskunhalason lakott. Onnan tudom, hogy az 1956-os forradalom leverését követően apa oda menekített, mert itt nem volt biztonságos. Ugye láttam azokat a röplapokat még augusztusban! Apa is belekeveredett, mert a szövőgyárban megalakult a nemzetőrség, aminek apa is tagja lett, mert meg akarták védeni a gyárat a ,,huligánoktól". Ezt apa mesélte...
1957-ben a hosszú szénszünetet követően, ismét ,,otthon" voltam, de anya meg ismét ,,szanatóriumban" volt! Leveleztünk. Sajnos, nehezen tudtam beletörődni abba, hogy elbukott a népfölkelés és az anyának írott levélre a dátum mellé rárajzoltam a Kossuth címert. Nemkülönben a házi feladataim dátuma mellé is!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457909&aid=268641_

Szomorú, de nem volt senki ezen a világon, akivel ezekről tudtam volna beszélgetni! Szörnyű, hogy mi mindentől megkímélhettem volna magamat, magunkat, ha lett volna egy okos ember, aki szóba állt volna velem és ellátott volna tanáccsal.
Azonban, mindenki rettegve félt és én nem tudtam, hogy mitől. Gondolom, hogy ezek ellentételezésére elengedtek mindenféle úttörőtáborba, csakhogy, le legyek kötve. Ahol anyáék demonstratíve - minden alkalommal - meglátogattak. De az is biztos, hogy nem örömükben tették! Gondolom, hogy őket vették elő a szabadságért való rajongásomért...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457907&aid=268641_ (Anya napszemüvegben, mellette ,,Kisruszki"-tanárnő, aki táborvezető-helyettes volt abban a táborban. Azért neveztük el így, mert az oroszt tanította fölsőben.)
Ez volt az utolsó, a nyolcadik befejezését követő úttörőtábor és itt lettem szerelmes Horváth Jóskába, Fa Miki unokatestvérébe. Jóska akkor már elsős gimnazista volt és, mint ifivezető volt velünk a táborban.
*
Leginkább azért jött utánam anya az úttörőtáborba, mert menni kellett megkötni az ipari tanuló szerződést. Hiába tiltakoztam, hogy én NAPPALI gimnáziumba szeretnék menni, mint Jóska, mert csak érettségivel lehet tanítóképzőbe jelentkezni! Ezen a szerződésen a dátumok fontosságára hívnám fel a figyelmedet. Ugye, 1946-ban születtem és ez a szerződés 1960. aug. 9-én kelt! Vagyis, 14, azaz: tizennégy éves voltam ekkor.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457889&aid=268641

Szeretném, ha vetnél egy pillantást az általános iskolai bizonyítványom utolsó oldalára is!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641
Itt is látható, hogy 1960-ban ipari tanuló lettem a MüM 15. sz. Helyiipari Iskolában. Igaz, 1962-ben már a Dolgozók Gimnáziumába is jártam, mert megígértem Jóskának, hogy mindenképpen leérettségizek, hogy tanítóképzőbe jelentkezhessek... Kár, hogy a varroda elnök-főnöke nem írta alá a jelentkezési lapomat, mondván:
- ,,Nincs szükségem érettségizett varrónőre!"
Az, hogy mégis fölvettek munkahelyi javaslat nélkül is az annak volt köszönhető, hogy az idős nyugdíjas igazgató bácsinak megesett rajtam a szíve, mert azt mondta:
- ,,Aki ennyire akar tanulni, attól nem szabad megtagadni!"

Az senkit nem érdekelt, hogy milyen nehéz volt heti három alkalommal - reggel, tanszerekkel megpakolt táskával rohanni a munkahelyre és onnan hulla fáradtan a gimibe... És minden alkalommal úgy készülni, mint ahogy a nappalisok. Ugyanannyi volt a házi, mint nekik! De hajtott a SZERELEM meg az a vágy, hogy TANÍTÓ lehessek!
*
Nem is értelek, hogy miket irkálsz itt össze a továbbtanulás TÁMOGATÁSÁRÓL, meg, hogy én voltam anya kedvence?
A lényeg, hogy sikerült az első évet a gimnáziumban - 11 tantárgyból - közepes eredménnyel befejezni és a szakmunkásvizsgám is sikerült.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457878&aid=268641
Ehhez Ida is hozzájárult, mert egymás mellett dolgoztunk a vizsga-munkánkon a gyakorlati szakmunkásvizsgán...
- ,,Menj csak Mari! Majd készítek pár gomblyukat és leadom, mintha te készítetted volna!"
*
Drága barátnőm, betartotta ígéretét... Úgyhogy - akkor, ha ő nem segít bizony- egyik vizsgám sem sikerülhetett volna!
Amikor bevittem a műhelybe anyának megmutatni a közepes szakmunkás bizonyítványomat, jól leszidott, hogy csak hármas lett! De én előkaptam a másik hármas átlagú bizonyítványomat a gimiből és azt mondtam neki:
- ,,,,Nekem van egyedül ,,hatos" bizonyítványom a varrodában!""
A fércelője, Éva néni is hozzászólt: - ,,Bóni, kígyót melengettél a szíveden."
*
Ettől fogva pokollá tette anya a varrodában az életemet...
Az is ekkor derült ki, hogy a három tanulóév alatt nekem is járt ösztöndíj, és csak azért nem tudtam róla, mert azt anya fölvette, de nem rám költötte. Amikor már, mint szakmunkás egy műhelybe lettünk beosztva, az első fizetésemet fölvette, majd a második hónapban szintén... Nekem annyi volt a dolgom, hogy aláírjam az ívet, mert ekkor már mégsem írhatta alá helyettem. Soha nem láttam belőle egy fillért sem. Mindig az volt a kifogás, hogy: - ,,kell a Gabinak erre, kell a Gabinak arra..." stb.

Amikor föllázadtam, kijelentettem:
- ,,Akkor írom alá az ívet, ha az én kezembe adják a fizetésemet!".
Anyával pedig közöltem, hogy mondja meg mennyit fizessek az ott-lakásomért! Majd, megkezdtem az esti gimiben a második osztályt... és rengeteg cirkusz volt ebből is... meg a tanulásból és az iskola miatti késői hazajárásból... Naaaaaaaaaa, ekkor egy este arra mentem ,,haza", hogy nem illett a kapu zárjába a kulcsom! Majd amikor bemásztam, nem illett a lakásajtóba sem a lakáskulcsom. Hiába csöngettem. Sötét volt a házban, és amikor fölkapcsoltam az udvari villanyt, akkor láttam, hogy ki volt pakolva az összes tankönyvem, füzetem az ajtó elé és rajta egy cédula, hogy:
- ,,Nincs szükségem albérlő gyerekre!"
Ennyit egyenlőre az én továbbtanulásom ,,támogatottságáról"!
*
Most, visszatérve a te továbbtanulásodra, sajnálom, de pont otthon voltam, amikor a postás hozta az ajánlott levelet apának, mint a ,,gondviselő"-dnek! Én vettem át, mert apának piszkos volt a keze... és megkért, hogy bontsam föl és olvassam föl neki. Az állt benne, hogy Bóna Gabriella nevű gyermeke az 1964-1965-ös tanévben betölti a 16. életévét és ezért ki kell íratni az általános iskolából. Leírták, hogy milyen lehetőségek vannak az általános iskola befejezésére esti és dolgozók iskolájában... Ha ezzel a szülő nem akar élni, akkor átirányítják gyermekét automatikusan a kisegítő iskolába...
Apa nagyon gondterhelt lett, de megoldotta: bevitt a szövőgyárba, ahol befejezhetted a kihelyezett dolgozók esti iskolájában az általánost, és még tovább is tanulhattál.
Akkor már könnyebb volt váltanod és otthagyni a szövőgyárat.
*
Sajnálom, de nem emlékszem semmiféle elhúzódó és súlyos ,,fertőző" betegségedre. Azt írod, hogy akkor ötödikes voltál. Ez az 1960-1961-es tanévre eshetett, amikor én már ipari tanuló voltam és, mint ilyennek reggeltől estig dolgoznom kellett. Tényleg csak aludni jártam ,,haza". Akkoriban én is gyakran rosszul lettem a villamoson, meg a műhelyben is... Összeestem, elájultam lépten-nyomon... Ma már tudom, hogy olyan nagyon tiltakozott az ellen a tanműhely ellen minden idegszálam, hogy gyakran végig sírtam a hosszú villamos-utat. Előfordult, hogy migrénes rohamom miatt látási zavaraim voltak. Majd olyan nagyon fájt a fejem, hogy hánytam. Ma már tudom, hogy ezek a rosszullétek pszichoszomatikus tünetek voltak valójában. De ez nem volt téma abban a családban.

Lehet, hogy a saját kínjaim miatt észre sem vettem a te súlyos betegségedet. Kérlek, ne haragudj miatta! Nézd el nekem, hiszen akkor még én is gyerek voltam!

(Folytatása következik.)

Bóna Mária Ilona
*
2. RÉSZLET GABI LEVELÉBŐL, amelyre az előbbi válaszokat írtam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=573826&sort=
,,Írod ebben a förmedvényben, mert könyvnek nem nevezném, 16 évesen még nem végeztem el az általános iskolát."
,,Kérdezem 1964-ben miért kezdtem el dolgozni a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárban, gondolod felvettek volna, mert az iskolai korhatár 18 év volt. Ötödikes voltam, nagyon megbetegedtem, fertőzést kaptam, élet halál közt lebegtem egy hónapon keresztül.
A Gáloczi doktor járt ki hozzánk minden nap, közölte anyukámmak nem biztos hogy túlélem.
Szerencsére jobban lettem, de még két hónap volt, hogy iskolába járhattam ismételten./véletlenül hallottam meg./
A túl sok hiányzás miatt kellett évet ismételnem.
Anyának köszönhetően, azt sem felejtem el, nem tudtam levetkőzni torna órán, mert a mindennapos verésektől, kék zöld hurkák voltak a combomon, tréningnadrágba tornázta.
Anya engem nem szeretett, Te voltál a kedvenc kislánya és Te írsz ilyen rágalmakat róluk?
Sérelmezed nem tanulhattál, nekem azt mondta apu, nem tanulhatok, mert csak egy gyerek tanulhat és az a Mari. Neked ez hogy esett volna. Nekem dolgozni kellett menni. Ráadásul a fizetésem sem láttam, mert apu vette fel minden hónapban. ,,

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
1.Titkok, melyeket nem vihetek magammal a sírba
  2020-03-28 12:17:04, szombat
 
  Gabi levele:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=573815&sort=
*
1. VÁLASZOM
A megszólítással kapcsolatos gondjaidra nem tudok mit írni, mert távol áll tőlem, bármilyen minősítgetés...
A tanyával kapcsolatosan azt tudom neked írni, hogy ott nőttem föl 6 éves koromig.
Meg is írtam sokszor és sokféleképpen. Pl. 2003-ban, amit elküldtem Kunszentmiklósra Dr. Hollinger Józsefné néprajzi pályázati kiírására, ,,Tiborca" jeligével.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111289&aid=265085

Itt olvasható:
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog
_cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok

A hozzá tartozó képek itt láthatók: ... http://furaila.xfree.hu/33600
Még díjat is nyertem a pályamunkámmal.

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111290&aid=265085

Ezt is sikerült agyonhallgatni, mint az összes, többi írásomat.
*
Tudom, hogy te is ott voltál, hiszen nyaranta mindig lejöttetek anyával. Olyankor az én feladatom volt, hogy a pulykák őrzése mellett rád is vigyázni...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=290976&aid=33600
Volt, amikor apa is kivette a gyárban a szabadságát és beállt aratni, de előtte még készített képeket, mert nagyon szeretett fotózni.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=9982&aid=33600
Majd, eljött a kötelező beiskolázás az általános első osztályába és akkor apa leutazott értem Kunszentmiklósra, mert az ő nevére voltam anyakönyvezve, és hozzájuk: Pesterzsébetre voltam állandóra bejelentve.
Nem volt könnyű elszakadni a tanyától. Piroska nénikénkkel nagyon össze voltunk nőve, mint ,,borsó, meg a héja"...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=100305&aid=265085
Kapaszkodtam belé, de ő eltolt magától, miközben ezt mondta:
- Né félj, mert iskolába járhatsz Pestön! Mögtanulhatsz írni, olvasni, számolni! Nagyon okos kislány löszöl majd möglásd!

*
Anya, akit ,,anyukának" kellett szólítani, nehezen akart - talán soha nem is tudott - elfogadni.
- Akasztófára fog juttatni! - kiabálta kétségbeesve, amikor apával megérkeztünk Pesterzsébetre.

Olyannyira tiltakozott a befogadásom ellen, hogy még az ő anyukáját - aki akkoriban együtt élt veletek - sem szólíthattam nagymamának!

- ,,Neked az én drága-jó anyám nem nagymamád!" - mondta a kétségbeeséstől elcsukló hangon!

Itt a kép anyai nagymamádról, meg rólad és rólam:

http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450566&aid=268641

Ez Pesten készült már a XX. ker. Álmos (Ábrahám Géza) utcai ház kertjében. Te pár hónapos lehetsz, mert még nem vagyunk nagyon felöltöztetve. Április végén születtél és azért gondolom, hogy ez a kép augusztus végén, vagy szeptember elején készülhetett rólunk. Lehet, hogy ekkor volt a keresztelőd?

Emlékszem, amikor megszülettél egy vidám bácsi jött értem Kunszentmiklósra, hogy magával vigyen a kórházba megnézni a ,,testvéremet". Egy kórteremben feküdt egy néni többedmagával. Az egyikhez odavezetett ,,apuka". Biztatgatott, hogy adjak puszit ,,anyukának", aki mellett ott volt egy nyitott üvegkalitka-szerű kiságyban egy kisbaba. Emlékszem, hogy apa úgy mutatott be téged nekem:
- Ő a testvéred, akit nagyon kell szeretned!
Akkor három éves voltam... Ezekkel a fogalmakkal és azzal a paranccsal, hogy ,,kell szeretni", akkor találkoztam először és nem tudtam vele mit kezdeni...

A tanyán éreztem a szeretetteljes figyelmet és gondoskodást. Piroska nénikém feltétel nélkül szeretett és nagymama meg nagypapa is. Éreztem az oda-vissza működő szeretetáramlást! Pedig ott erről soha nem beszéltek és a puszizkodás sem volt divatban!!!
Pesten, viszont az örökös gyanakvást éreztem és azt, hogy annak ellenére nagyon-nagyon elvárja tőlem az apuka nevű bácsi azt, amit úgy emlegetett, mint szeretetet. Sajnos, nekem akkor - és talán később is - sem apa nem volt több-mint egy ,,apuka" nevű bácsi. Anya sem volt több-mint egy ,,Anyuka" nevű néni, akiket nekem kötelező szeretni. Még akkor is, ha ők nem szeretnek...
Mert azt örökösen éreztem, hogy amikor meglátnak a rokonok, úgy beszélnek valakiről, mint egy ,,kakukkfiókáról", akire ,,jó lösz vigyázni, nehogy kiverjen mindenkit a fészekből!"
Évtizedekig éreztem, hogy valami nagyon nem működik irányomban, abban a ,,családban"! Hiszen, folyamatosan negatív jelzéseket kaptam a puszta létezésem miatt is!
*
1952-ben voltam hat éves és akkor nagyon nehéz volt az élet Magyarországon. Nagyapáékat a Beszolgáltató Minisztérium emberei zaklatták a tanyán, és amikor lesöpörték a jövő évi vetőmagot is a padlásról, meg amikor megdöglött a beszolgáltatni köteles disznó, nagyapát nagyon meghurcolták.

Nagyapa még azon az őszön meg is halt agyvérzésben. Feri bátyja akkor töltötte Jászberényben a 3 éves sorköteles katonai szolgálatát, és amikor már el volt nagyapa temetve, akkor mondták meg neki, hogy meghalt a ,,kulák" apja!

Apa, pedig hangtalanul zokogva járt-kelt a házban, mert azon vívódott: ,,mi lesz, ha elmegy egy kuláknak a temetésére?". Mi lesz, ha ezt megtudják a gyárban és ,,racizni" fogják emiatt? Ki fogja eltartani beteg feleségét és a gyerekeit?

Bóna (Pokornyik Julianna) nagymama ezt követően beköltözött a városi házába Piroska nénikénkkel. Ott hagyta a tanyát Imre bácsikánknak, aki azelőtti években (már nem tudom pontosan melyik évben) nősült meg.

Engem, pedig apa azzal kínozott, hogy felejtsem el a tanyát, meg mindent, ami oda kötött! Csibráki bácsi, a szomszédban örökösen kérdezgetett a kerítésen keresztül és jókat nevetett, amikor ijedten beszaladtam a házba és elbújtam ,,anyám" (nagymamád) hosszú-fekete szoknyája mögé. (Végül is úgy szólítottam nagymamádat, hogy ,,Anyám", mert ,,anyuka" is így szólította. Azt hittem, hogy az a neve. A tanyán még a kisborjaknak, a kiscsikónak is meg a kutyáknak is volt nevük, ahogy szólíthattuk őket.)
Amikor megbarátkoztam a szomszédékkal, válaszolgattam nekik a tanyáról, a kiscsikóról, a kisborjúkról... és amikor anya ezt megtudta, elnevezett ,,árulkodó júdásnak, akinek hátra kell kötni a sarkát...". ,,Na majd az iskolában ellátják a bajodat!"... ,,kapsz olyan körmöst, hogy mind a tíz körmödet leverik pálcával" - mondta.

Ettől fogva rettegve féltem mindentől és mindenkitől. De legfőképpen az iskolától. Akkora félelmet ültetett el bennem, hogy mire megkezdődött a tanév nem akartam iskolába menni. Egy hétig ott ült mellettem apa az iskolapadban... mert mihelyt fölállt, én is rohantam utána lélekszakadva, mert annyira rettegtem mindattól, hogy be fog következni, amivel anya ijesztgetett. Igen, apa még ezt az áldozatot is meghozta értem 1952-ben... Akkorra még őrzött magában valami maradékot abból a szeretetből, amit ő is kunszentmiklósi őseitől hozott magával, amikor Pestre jött szakmát tanulni...
*
Így telt el négy év... és 1956-ban a szünidő kezdetén anya fölrakott a vonatra, hogy vár engem a tanya! Nagy volt az örömöm... Igaz, féltem a vonaton egyedül és furcsa volt, hogy csak egy kicsi hálós cekkerbe berakta a torna ruhámat, és a mackó nadrágot... Slussz!

Imre nagybátyánk várt az állomáson akkor már a Pannonia motorral!
Amikor megérkeztünk, nagy volt a csalódottságom, mert ez a tanya már nagyon nem az a tanya volt, ami az én emlékeimben élt! Nem volt ott Piroska nénikénk nagymama sem a bölcs nyugalmával és szeretetével!

Ekkor történt meg az, ami miatt azóta is célkeresztben élek!

Ráadásul - mit sem sejtve - a történetet gyanútlanul megírtam 1996-ban. És, amikor kész lettem vele augusztus 30-án, lemásoltam fénymásolóval.
Majd írtam egy jeligés borítékot, ,,Bízom Külkertesben!" címmel. Az egészet feladtam postán a Magyar Írószövetség folyóirata - a Magyar Napló címére... Akkoriban hirdették meg a Magyar Naplóban a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" című szociográfiai pályázatot.
*
Már másnap - 1996. augusztus 31-én - reggel apa riadóztatott, hogy menjek gyorsan, mert ,,a mamával valami baj van".
Mentőt hívtam hozzá és a Csepeli Kórházba szállították, ahol megvártam a vizsgálat eredményét. Megállapították a combnyaktörést és, hogy azonnali műtétre van szükség! Ekkor már másodévfolyamos hallgató voltam a JPTE Bölcsész Karán indított művelődésszervező szakon. (Ahova az akkori férjnek álcázott iskolázott be. De nem azért, hogy nekem is legyen végre diplomám, vagyis ,,jogosítványom" a tanításhoz... De erről majd később...)
*
Visszatérve 1956-hoz, amikor a tanyán töltöttem a szünidőt és kint őriztem a legelőn az állatokat, egyszer-csak motorzúgást hallottam. Először azt hittem, nagybátyám megy valahova a motorral. De ez sokkal hangosabb volt annál és ez a zúgás az ,,égből" jött. Megijedtem, mert addig még soha nem láttam és hallottam közelről repülőt. Főleg nem olyant, amelyikről csomagok potyognak...

Az egyik csomag kiszakadhatott, mert rengeteg kis papír-cetli keringett a levegőben. Ijedtségemet legyőzve, odaszaladtam, ahol a papírok szálldostak és elkaptam egyet. Amint láttam, hogy nyomtatvány ,,Kiáltvány" címmel, kíváncsian olvasni kezdtem. Olyanok - számomra ismeretlen szavak - voltak benne, mint ,,sztrájk"... és pont odaértem nagybátyámék, kiktől szerettem volna megkérdezni, hogy mit jelent. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert azonnal kivették a kezemből, mondván:
- ,,Ez nem gyeröknek való!".

Meg sem mertem kérdezni, hogy mi az a ,,sztrájk", annyira feldúltak voltak. Főleg nagybátyám felesége, akinek a lánykori neve Hegedüs Etelka volt.
Csak 1999-ben tudtam meg, hogy féltestvére volt Hegedüs Andrásnak, az akkori 1956-os miniszterelnöknek...
Bővebben itt olvashatunk róla:
http://www.rev.hu/sulinet56/online/szerviz/kislex/biograf/hegedus.htm valamint itt:
*
https://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C3%BCs_Andr%C3%A1s_(politikus)

Eta ángyi ezt akkor mondta el nekem, amikor kölcsönadtam neki azt a szociográfikus tudósítást Magyarorszáról, amelyikben leírom ezt az 1956-os ,,élményemet", mint nyári eseményt. Ezzel sikerült is egy középdíjat nyerni.
De még akkor sem értettem, ezt a nagy érdeklődést.
Nem jöttem rá én balga, hogy azokat a röpcédulákat, melyeket én már augusztusban láttam, csak októberben kezdték terjeszteni!
Azt sem tudtam évtizedekig, hogy azok a papírok ,,röpcédulák" voltak valójában!
Én meg az 1998-as díjkiosztót követően, gyanútlanul házaltam a kiadóknál, hátha megjelentetik a szociográfiát ezzel a kompromittáló történettel:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=194889&aid=257487_
*
Ismét visszatérve 1956 nyarához, és a tanyához, ezt követően olyan elutasítóak lettek velem, mintha én egy nagyon-nagy rosszaságot csináltam volna...
De nem mondták meg, hogy mi is lenne az, amit jóvá tudnék tenni.

Pár nap múlva Imre bátya birkanyírás előtt lemosta a gémeskútnál a birkákat. Nagy sár keletkezett a kút körül és ekkor bízott meg azzal, hogy itassam meg a lovakat. A lovak, viszont nem ittak a vályúban lévő vízből.
Ki kellett belőle a pancsolt vizet locsálni és tiszta vizet merni a kútból.

Kérdésem: Mertél-e már vizet - tíz évesen - olyan mély kútból, amelyiknek csak egy kis fekete pont az alja, ahol a víz van?
Ráadásul, már annyira ki volt merve a víz, hogy elfogyott a farúd a kezemből és a láncot markolásztam... Közben, csúszkáltam a sáros talajon a derekamig érő betongyűrű mellett. Amikor végre csobbant a vizes hordó a mélyben lévő vízben akkorát rántott rajtam, hogy felemelt és akkor annyira megijedtem, hogy elengedtem... Ez volt a szerencsém, mert máskülönben berántott volna...
És én még ekkor sem adtam föl a küzdelmet, mert megpróbáltam elkapnom ismét a láncot és fölhúztam, majd ismét és ismét és bizony elegendő tiszta vizet mertem a lovak itatásához!
(Egyébként, nekünk is volt egy kerekes-kút az udvarunkban, amiből én locsoltam a kertet nagymamád 1954-ben bekövetkezett halála után. Akkor kezdtem megerősödni. Volt, amikor számoltam és egy kánikulai nyári este 52 vödör vizet húztam föl és öntöttem át olyan rózsás öntözőkannába, amiből meglocsoltam a kerti virágok és zöldségek töveit.)

Visszatérve a tanyához: már éppen akartam szólni Imre bátyának, aki az akolban egymaga nyírta a birkákat, hogy hozhatja a lovakat, amikor észrevettem: Etelka unokahúgom is ott van, ott toporog a sárgödör szélén.
A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy bent van a gödörben és a kis kezével nyúlkál fölfelé.
Be akartam szaladni a tanyaépületbe, hogy szóljak: baj van! De rájöttem, hogy addigra meg is fulladhat!!!! Döntenem kellett, és akkor lehasaltam a gödör szélére és az egyik kezemmel belemarkolva megkapaszkodtam a sárgödör peremébe. A másik kezemmel elkaptam Etelka kicsi kezét... Közben, én is kezdtem belecsúszva arccal belebillenni! Nem tudtam, hogyan, de pont időben jött a segítség és Etelka kint volt a gödörből, de engem otthagytak... Ezt követően már én sem emlékszem semmire. Nem tudom, hogy mi lett velem, mert menni nem bírtam még másnap sem a remegéstől...
*
Mint, évekkel később megtudtam, Bóna nagymama meglátta Imre bátyánkat - bent a városi orvosi rendelő előtt - Etelkával a karjában, amint viszi be a szemközti körorvoshoz. Nagymama akkor tudta meg, hogy nagybátyáméknál vagyok a tanyán. Velük jött visszafelé-jövet és amint meglátott, kézen fogott és átkísért a szomszédos tanyák egyikébe, ahol a testvérhúga élt a családjával. Pár nap múlva értem jött Piroska nénikém és egy kölcsön biciklivel bekerekeztünk a városi házba.
Ott szintén még gémeskútból öntözte nagymama a veteményes kertet és furcsa volt nekem, amiért nem engedte meg, hogy segítsek! Azt mondta, hogy:
- ,,Kislány vagy még ehhő!"
Hiába bizonygattam, hogy otthon is én locsolok... Nem szólt semmit, hanem nagy sóhajtozások közepette szótlanságba burkolózott.
*
Szeptemberben, a tanévkezdés miatt ismét visszakerültem Pestre a szülőinek hitt házba, ahol anyáék ugyanolyan idegenül bántak velem, mint Imre nagybátyámék a röpcédulák után...
Attól fogva keservesen kellett megtapasztalnom, hogy az érdemeimet is ellenemre rótták föl...
Pl.: Belekezdtem abba a történetbe, amikor a kút melletti, disznók által kimélyített gödörbe belecsúszott Etelkát kimenekítettem... Arra is azt mondta anya, hogy:
- ,,Jobb lenne abbahagyni a dicsekvést, mert még majd kiderül, hogy te lökted bele!"
*
Hááát, ettől fogva lett nekem nagyon-nagyon rossz a tanyán!
Évtizedek teltek el úgy, hogy nem is sejtettem az okát! Mindig magamban kerestem a hibát, és - mint a mellékelt leveled is mutatja - ezen semmi nem változott az elmúlt 60 év óta!
*
Az elmúlt, ,,RENDSZERVÁLTOZTATÓ" évtizedek is arról szóltak, arról dresszíroztak, hogy minden rosszról csakis én tehetek.. és abba kéne hagynom a múlt felemlegetését.

A Facebookon található jegyzetem erről a témáról itt olvasható:

https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/937585526277444

*
1. RÉSZLET BG LEVELÉBŐL, amelyre a fenti választ írtam:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=573815&sort=
...... ........... ........... ..........Bóna Mária Ilona!
,,Nagyon sokáig gondolkodtam, milyen megszólítással illene kezdenem, de sajnos nem jutott semmi odaillő eszembe. Nem azért mert a szókincsem nem elég gazdag, hanem hozzád illőt nem találtam.
Kezdem az elején!
Úgy éled meg a tanyán töltött időszakot, mint egy büntetést, számomra nem volt az, mert emlékeztetlek rá én is ott voltam.
Valahogy nem tapasztaltam azokat a sérelmeket, amit leírtál a Tiborca történetében.
Én kaptam enni, mindenki kedves volt velem, és szerettek."
*
(Folytatása következik.)
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Karantén, pozitív életérzést száműző ellenséges politikusok
  2020-03-24 22:26:34, kedd
 
  KARANTÉN, ÉS A POZITÍV ÉLETÉRZÉST SZÁMŰZŐ - NEMZETELLENES, ELLENSÉGES - ELLENZÉKI POLITIKUSOK NEMTELEN VILLOGÁSA A MÉDIÁBAN...

Az ELLENSÉGES ELLENZÉKET látva és hallva a médiában, azt érzem, hogy teljességgel hiába írtam mindazt, ami miatt a NEHÉZ-SORSÚ MAGYAR TESTVÉREINKNEK még mai napság is el kell szenvedni- szenvednünk mindazt a negatív MEGKÜLÖNBÖZTETÉST (diszkriminációt) amivel tönkre tudták tenni a gyerekkorunkat, az ifjúságunkat és most, pedig utolsó életszakaszunkat is!!!!

Végtelenül elkeserít, hogy senkit nem érdekel milyen életérzéssel jár együtt az a KETTŐS MÉRCE, amit 1990 után is életben tartottak ugyanazok és ugyanazokkal szemben!

Amikor látom tündökölni, ,,észt-osztani" Gyurcsány Ferencet, illetve, feleségét Dobrev Klárát... annak az Apró Antalnak az unokáját, aki annak a Katonai Bizottságnak volt a vezetője, amelyik kiadta a sortüzekre a LÖVETÉSI PARANCSOT 1956-ban - nem csak az öklöm szorul össze, hanem a szívem-lelkem is!

Már ezerszer megosztottam azt az írást, amelyikben Bóna Zsigmond nagybátyámra - BÓNA-CSALÁD TEMETETLEN HALOTTJÁRA - emlékezem! akit 1956 október 25-én lőtték a Kossuth téren szitává, majd a tetemét - a többi halottal együtt - teherautóra dobálták és ismeretlen helyre elszállították.

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=153481&n=furaila&blog_cim=Te metetlen%20halottainkr%F3l

Nagymama is ott volt fekete gyászruhában novemberben a Pártház előtti tüntetésen, amikor magyar édesanyák, feleségek, testvérek, lányok, asszonyok kérték halott hozzátartozóik kiadatását - HIÁBA!
Marosán György azt ordította, hogy:
- "Kergesse már szét valaki azokat a gyászruhás kurvákat!"

Bizony mondom, akkor már özvegy nagymamámnak még beszélni sem volt szabad többé temetetlen fiáról, ha életben akart maradni és segíteni akart az 1945-ben, a szovjet katonák által megerőszakolt és meggyalázott legkisebb lányának a túlélésben...

Nekem, mint ezeknek a történéseknek elszenvedő vétlen szemtanúja, elviselhetetlen látnom hogyan villoghatnak a hatalomért folytatott harcban még mindig ezek az ALANTAS, TÖMEGGYILKOS HAZAÁRULÓK ÉS UTÓDAIK!

Ide másolom annak az 1956-os tömeggyilkos hazaáruló politikusoknak a nevét, akik akkoriban miniszterelnök, illetve, a sortüzekre lövetési parancsot kiadó Katonai Bizottságnak a tagjai voltak: HEGEDÜS ANDRÁS (Minisztertanács elnöke) miniszterelnök:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Heged%C3%BCs_Andr%C3%A1s_(politikus)
- Apró Antal,
- Fehér Lajos,
- Bata (István),
- Piros (László),
- Földes László.
*
Bóna Mária Ilona a társadalom peremére száműzött és 1990 után is titkosszolgálati elszigeteltségben tartott 1956-os VÉTLEN SZEMTANÚ
*

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hozzászólás a Halálosztó népbírák c. íráshoz
  2020-03-23 23:58:52, hétfő
 
  Hozzászólás a HALÁLOSZTÓ NÉPBÍRÁK című írásomhoz
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2866764150026229&set=a.57438879259712 1&type=3&theater

Azoknak írom ezt a hozzászólást, akik nem értik miért írok ezekről az elhallgatott múltbéli történésekről. Az én történetemben az a legfájdalmasabb, máig meghatározója életemnek, hogy Horváth István - igaz szerelmem apja - ÁVH-s katonatiszt is népi bíró volt abban a perben, melyben halálra ítélték a kiskorú MANSFELD PÉTER ipari tanulót, valamint több évi, börtönre 13 éves gyereket, mint pl.: EGEI ATTILÁT, továbbá 12 évi börtönbüntetésre BÓNA REZSŐ RUDIT azoknak a röpcéduláknak a terjesztéséért, amit eredetileg az akkori politikai hatalom sokszorosított és kezdett terjeszteni már 1956 AUGUSZTUSÁBAN!!!!!!!!!!!!!!!!!

Akkor, amikor ezeket az elrettentő ítéleteket hozták, már fölső tagozatos iskolás voltam. VAN NEKTEK: PIHENT HOZZÁSZÓLÓKNAK FOGALMATOK arról, hogy mit jelentett és JELENT számomra a BÓNA családnév?
Akkoriban - még évekig - tele voltak az újságok és a mozi híradók ezekkel a tárgyalásokkal és ítéletekkel.
http://s13.images.www.tvn.hu/2020/03/06/13/22/www.tvn.hu_
ed848a6cd19a4ad2d7db9403c4386eb7.png

Az iskolákban azonnal elkezdtek a tanárok találgatni, hogy vajon rokonom-e a szerencsétlen BÓNA RUDI. (Pontosan úgy - vagy még nagyobb hangsúllyal - mint ahogy most is találgatni kezdtetek a Guidi név kapcsán!)
Az addig jeles bizonyítványnak örökre búcsút mondhattam!!!!!
Az 1956-1957-es tanév első félévi bizonyítványban - amit SZÉNSZÜNET miatt csak 1957 márciusában adtak ki - látható, hogy megbuktattak földrajzból,
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278076&kid=1008614&sort=
mert nem tudtam megmutatni a kis-Magyarország térképén a 3 részre szakadt országrészeket. Főleg Erdélyt, ami BÓNA GÁBOR apám számára szerencsét jelentett, mert nem hurcolták el.... Mentségül szolgált számára, hogy nem tanította meg nekem, hogy a határon kívül kellett volna keresgélnem a térképen!
1957-re, a Horthy-korszakban diplomázott tanáraink mind börtönben voltak, vagy külföldre menekültek...
Ez az újsütetű földrajztanár villamosvezető volt még 1 hónappal korábban!
A tanév végére "kijavítottam" az elégtelent egy kegyelem-kettessel.
Azonban, soha többé nem lehettem jobb tanuló hármasnál!!!!
Ezért aztán én is ipari tanuló lehettem a 8. általános elvégzése után...

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278074&kid=1008429&sort=

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278074&kid=1008430&sort=

A munka melletti továbbtanulás is "t"ilos volt nekem, mert soha nem kaptam - semmiféle középiskolába jelentkezéshez - MUNKAHELYI JAVASLATOT!!!!

Mindig a hatalommal szemben próbáltam meg különböző középiskolákba bekerülni és azt elvégezni. Évekig, évtizedekig az éves szabadságomat vizsgázásokra vettem ki. Érettségizni is csak titokban, egy pótérettségit kiharcolva tudtam!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=593197&sort=

Engem még a fizetős elvételi előkészítőkről is ki"T"iltottak, mert nem volt éppen munkahelyem!!! (A legkisebb gyerekemet ápoltam "otthon".) Közben illegálisan varrást vállaltam - hozzájárulva a megélhetésünkhöz. Ami miatt, viszont feljelentettek a lakótelepi szomszédok. Iparengedélyről álmodnom sem lehetett!!!
Mindenek ellenére, mégis továbbtanultam... Így szereztem még 4 szakmából képesítést!!!! Azonban, bárhol jelentkeztem munkára, visszaküldtek az első szakmámhoz, mondván, hogy a "SUSZTER MARADJON A KAPTAFÁNÁL!".

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278074&kid=1008432&sort=

És nehogy azt hidd, hogy ez valamit is változott 1990 után!!! Hiszen, ugyanazok "T"itlhattak, "T"űrhettek, illetve "T"ámogathattak és ugyanazokat!!!

Nekem továbbra - 1990 után - sem volt jogom TUDNI mindazt, amit diplomahalmozó- tanult-bunkó, volt kommunistáknak NEM TUDNI is joguk volt és van azóta is!!!!
A diplomavédéshez nem kaptam meg az abszolutóriumot. Sőt! felkértek arra, hogy felejtsem el azt a témát, amiből írtam a szakdolgozatomat 1998-ban! Ez a MAGYARORSZÁG FELNŐTTKÉPZÉSI ATLASZA- téma volt.

http://furaila.xfree.hu/248314

Sőt! Közölték velem, hogy írjak egy újabb szakdolgozatot, valamilyen művészi alkotásról, amivel nem sértek semmilyen politikai érdeket! Annyira méltatlannak találtam ezt a negatív diszkriminációt, hogy nem fogadtam el az ajánlatot!
Így nekem máig nincs diplomám.
Én maradtam a társadalom peremére száműzött - TÖRVÉNYEN KÍVÜLI SENKI."Hála" nektek, a mindezen társadalmi igazságtalansággal szembeni KÖZÖMBÖSÖKNEK!

Azt is elintéztétek, hogy még a 2019-es EP-választásokon is indulhattak és nyerhettek vérkomcsi 1956-os tömeggyilkosok utódai! Engem azonban már ez sem érdekelne, ha végre én is tisztára moshatnám méltatlanul besározott becsületemet. Beérném annyival, hogy végre kikerülhessek a titkosszolgálati elszigeteltségből!
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Fehér rózsa mutatta az utat
  2020-03-22 12:40:35, vasárnap
 
  Igaz történetek, melyeket nem vihetek magammal a sírba
FEHÉR RÓZSA MUTATTA AZ UTAT
Úgy nézd ezt a fehér rózsát, hogy ilyen fehér rózsák mutatták az anyám-helyett-anyám-nagynénikém sírjához vezető utat a kunszentmiklósi temetőben! Az történt, hogy 1986-ban halt meg nénikém és a rokonság eltitkolta előlem a halálát. Csak évekkel később tudtam meg, hogy meghalt.
Már nagybeteg volt amikor leveleket írtam neki... Egyik válaszában arra kért, hogy tüntessem el a leveleinket, amit egymásnak írtunk, mert ""anyud" nehogy azt higgye, nem szereted! Ő akkor nagyon veszélyes tud lenni!"" Ezt írta nekem, amiért nehezteltem rá ezért. Akkoriban sem tudtam semmit a valódi okáról! Szerettem volna vele őszintén beszélni erről is! Kérleltem, hogy amikor Pestre jönnek a férjével felülvizsgálatra, akkor látogassanak meg. Akkoriban még a lakótelepi panelban laktunk 3 kisgyerekkel. Megígérte, azonban nem látogattak meg, mert akkor már olyan rossz állapotban volt. Erről sem tudtam!
Nagyon nehéz évek következtek az életemben és amiért ő már korábban lemondott rólam, én is "elengedtem" őt. Pontosabban, kisírtam őt a lelkemből....
Majd, amikor megtudtam, hogy meghalt, és még csak nem is értesítettek róla, nagyon fájt! Pedig akkor már visszaköltöztünk Pesterzsébetre, (mostoha) szüleim közelébe.... Nekik kellett volna engem értesíteni a temetésről, de nem tették! Így aztán, azt sem tudtam hol keressem a sírját...
Egyik anyák napján nagyon elfogott a vágy utána és elutaztam Kunszentmiklósra a református temetőbe, megkeresni a sírját. Ahogy ott jártam a sírokat nézve, hulló könnyek között keresve őt, felfigyeltem a friss fehér rózsákra a sírok közti kis utakon.... Így találtam rá nénikém kőkeresztes, népi motívumokkal díszített fejfájára!!!! Azóta sem tudom hogyan kerültek azok a friss- fehér rózsák az útra!?
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Halálosztó népbírák
  2020-03-22 12:39:37, vasárnap
 
  igaz történetek, melyeket nem vihetek magammal a sírba:
HALÁLOSZTÓ NÉPBÍRÁK
Nekem is egy népi bíró okozta a vesztemet 17 éves koromban. Az első és talán egyetlen-igaz szerelmemnek az apja: HORVÁTH ISTVÁN volt az.
Az ALHATTÁL-E KISFIAM? című MANSFELD PÉTERRŐL szóló könyvben találtam rá.... Itt a fotója a könyvből kimásolt részletnek:

Horváth István népi bíró intézte el, hogy tönkretegyenek azért, hogy elhagyjon a fia, akit katonatisztnek szánt az apja. Horváth István ugyanis, ÁVH-s katonatiszt volt 1956-ban! Viszont, szerelmem anyját a szovjet katonák megerőszakolták 1945-ben, és mint ilyen szerencsétlen ősi-magyar családból származó leányanyának, nem volt más lehetősége a túlélésre a Rákosi időkben, mint-hogy hozzámegy egy ilyen árulóhoz! Az ő közös- egyetlen gyermekük volt Horváth József, aki egyébként, valóban szép katonai karriert futott be, mint a székesfehérvári katonai alakulat alezredese halt meg 1991-ben...

Tragikus, de szerelmem is mindent elhitt rólam az apjától származó infókból! Mármint, hogy ,,...azért mentem férjhez, mert nem voltam képes megvárni őt, mert ,,viszketett a micsodám!" Soha nem tudtam neki sem elmondani az igazat! Olyan elszigeteltségben éltem le az egész életemet,...
Ezen a linken olvasható a történet.
https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/1916937268342260

Ha sikerül megnyitni, akkor rátalálsz a részletes történetre is. Benne van az előző írásban a linkje: https://www.facebook.com/notes/b%C3%B3na-m%C3%A1ria-ilona/kicsi-kati-szerelme/181 3425762026745/
Úgy írtam meg, mintha nem én lennék, hanem Kicsi Kati, akivel mindaz a szörnyűség megtörtént, ami valójában velem... És, ami végigkísérte az egész további életemet, és ami a titkosszolgálati jelentésekben a mai napig is úgy lehet rögzítve... Hiszen, még mostanában is ezt vágják a képembe régi ismerőseim és állítólagos rokonaim.
*
A HALÁLOSZTÓ NÉPBÍRÁKRÓL ITT OLVASHATÓ AZ ÍRÁS:
http://valasz.hu/itthon/halalosztok-itt-a-legtobb-embert-halalra-itelo-nepbirak-n epi-ulnokok-listaja-129004?fbclid=IwAR3pAMQWb8sG-OgPDAlJnigVTDAWyDwakxWVj_LbGXEZ5 lcGTF08KUR4Pxs
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Karantén-életérzés
  2020-03-21 02:48:23, szombat
 
  Egyik ,,idős" kortársam írta- "posztolta" a facebookos oldalán az elmúlt napokban a következő szöveget:
,,És akkor itt a keserves befejezés. Megint miattunk kell nélkülözni kellemetlenkedni."

Ismerős ez az életérzés! Pontosabban: csakis ezt ismerem. 6-10 éves korom óta élek egyfajta "karanténban"! Ráadásul, az elmúlt héten: (12.-étől 19-g bezárólag) sem tudtam volna elintézni a gyógyszerfelírást- és kiváltást, élelmiszer-bevásárlást internet előfizetést... a nyugdíjam felvételét... stb. Nekem azt a kis havi 70-ezer forintos nyugdíjamat a postán keresztül sem kézbesítették. Ezért, kénytelen voltam bankszámlát nyitni. Valamint saját - mindenkitől különálló mobil internetet vásárolni, vagyis nyitni... Számomra ez sem működik, hiszen - mint a mostani eset is mutatja - bármikor blokkolhatja valaki (vagy valakik). Hiába fizettem be az internet-díjat például, ennek a hónapnak az elején, ha mégsem állt rendelkezésemre az internet, mert egy ismeretlen web-hely blokkolhatta... A laptopon látható volt a kapcsolódás és az internet-kapcsolat kis háromszögletű vonalkák jele is. Amikor Google, vagy bármelyik nyitóoldalra kattintottam, kiírta, hogy: "nincs internet kapcsolat". Ráeresztettem laptopomra a vírusdiagnosztikát, amelyik kiderített 3 problémát... amit nem tudtam megoldani internet-kapcsolat nélkül.
2012-ben nyitottam ezt a facebookos oldalt és ezek a problémák azóta is fennállnak! Az a fajta kiszolgáltatottságom - amivel most minden idős embernek szembesülnie kell - számomra évtizedek óta meglévő életforma. Nekem meg kellett tanulnom ezzel együtt-élve túlélni a mindennapokat! Meg kellett tanulnom együtt élni a feleslegesség érzésével is. Úgyhogy, én most értettem meg azt a fajta közömbösséget, amivel eddig fogadták az emberek az erről szóló írásaimat! Olyanokból akartam együttérzést kiváltani, akikkel soha nem éreztették, hogy legszívesebben elpusztítanák ivadékaival együtt. Mert, bizony: ez az igazság! 1990 óta már tudom, hogy a mi nemzedékünk: a NEHÉZ-SORSÚAK nemzedéke csupán kéretlen és vétlen szemtanúi voltak az elmúlt évtizedek, a több-mint fél évszázad társadalmi történéseinek.
Megírtam és meg is osztottam lehetőleg mindenkivel, akivel csak lehetett, aminek az lett a következménye, hogy megfenyegettek a helyi (MDF) által Magyar Újságírók Közösségét értesítve, akik közölték velem, hogy: "ha nem hagyod abba az irkálást, úgy fogsz járni, mint Csengey Dénes!". Ezért aztán, elhalt a MÚK-tagságom is, miután újság nélkül és megjelenési lehetőség nélkül maradtam.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=485836&aid=268641
Nem maradt más, mint az internet-használatával blogot nyitni... Azonban, ez is csak akkor működik, ha nem lehetetlenítik el az internet-használatot!

A HÁZI KARANTÉNBAN is szükségünk van az ellátásunkra, amiről - ha nem állnak rendelkezésünkre az ÖNGONDOSKODÁS ESZKÖZEI - bizony, koronavÍrus nélkül is belehalhatunk az ellátatlanságba.
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2. Az oktatás és nevelés egyensúlya
  2020-03-11 19:08:09, szerda
 
  (2. rész)
2. KI NEVELJE A GYERMEKET?

A média minden eszközével, minden csatornáján azt kellene sugalmazni, közvetíteni, hogy az EMBER ÖNMAGÁBAN HORDOZZA ÉRTÉKEIT és nem kizárólag a külsejével- hanem emberi, vagy "embertelen" megnyilvánulásaival tudja azt kifejezni. Már régóta szükségessé vált: a televízióból ömlesztve áradó agresszivitás, brutalitás visszaszorítása.
Sajnos az ezekre vonatkozó kísérletek, konferenciák eddig nem sok eredménnyel jártak.

Nem vittek közelebb annak eldöntéséhez sem, hogy ,,KI NEVELJE A GYERMEKET"?

Az EGYENJOGÚSÍTÁSSAL a lány-gyermekek is továbbtanulhatnak és a tanult szakmájukban (hivatásukban) napi munkával RÉSZT VESZNEK A TÁRSADALMI MUNKAMEGOSZTÁSBAN! Ezzel, hozzájárulnak a saját megélhetésükhöz szükséges anyagi javak előteremtéséhez. Ez az ELSŐ- vagy a további GYERMEKEK SZÜLETÉSÉIG NAGYON JÓL MŰKÖDIK.

Csakhogy az EMBERI UTÓD OLYAN TEHETETLEN élőlényként JÖN A VILÁGRA, hogy legalább 1 évre van arra szüksége, hogy fel tudjon állni és járni tudjon! Ebben az életkorban nélkülözhetetlen az anya JELENLÉTE! Sajnos, az alatt nincs aki gondoskodjon a megélhetőségükhöz szükséges anyagi javak előteremtéséről! Ezért aztán szükségessé vált a gyermek- és oktatási intézmények létrehozása, melyek ÁTVÁLLALHATTÁK az UTÓDOKRÓL VALÓ GONDOSKODÁST.

Ettől fogva, TÁRSADALMI MÉRETEKBEN INTÉZMÉNYESÜLT a GYERMEKGONDOZÁS- ÉS NEVELÉS.

Csakhogy, ezekben az INTÉZMÉNYEKBEN a kisgyermekeknek pont az az EGYÉNI SZEMÉLYISÉGJEGYÜK TORZULT, mellyel világra születtek, és amivel kiteljesedve élhették volna saját boldogságukra és a haza javára is az életüket. Helyette: a MINDENKORI TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉS HATALMI IGÉNYEIHEZ PRÓBÁLTÁK FORMÁLNI A GYERMEKEKET, a felnövekvő új nemzedékhez tartozókat.

Példaként említve:
- a katonai, vagy politikai diktatúrák - erőszakosságában felnőtt, lelki zavarok miatt kialakult testi tünetekkel (pszichoszomatikus) és zavarokkal küzdő ifjait; vagy
- a fogyasztói társadalmak szüleiktől elidegenített, un. "jó iskolákban" nevelt, sikerorientált és felnőttként is infantilis "aranyifjait"; vagy
- a senkinek sem kellő "semmirekellő", elembertelenedett, utcán "felnőtt", koravén fiataljait...
Akik egyaránt PÓTCSELEKVÉSEKKEL, PÓTSZEREKKEL (alkohol, kábítószer) kábítják magukat, tompítják a gyermek- és serdülőkorban nélkülözött szülői szeretet hiánya miatt kialakult iszonyatos HIÁNYÉRZETÜKET!

Az un. rendszer-változtatással eljött (volna) annak is az ideje, hogy ÚGY RENDEZZÜK BE TÁRSADALMUNKAT, hogy ne csak EGYENJOGÚAK- hanem EGYENRANGÚAK is legyenek benne a NŐK és FÉRFIAK!

Valamint, olyan legyen a GYERMEKNEVELÉSÜNK és OKTATÁSUNK, hogy képesek legyünk ,,...magyar lélekkel átélni, elsajátítani és köröskörül más népek számára is szertesugározni a keresztyén humanitás szellemét..." (Az idézőjelbe tett mondarészt Makkai Sándor, református teológus professzor írta.)
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Mansfeld Péter 1941.03.10. - 1959.03.21.
  2020-03-11 04:39:10, szerda
 
  MANSFELD PÉTER
Budapest, 1941. március 10. - Budapest, 1959. március 21.

Az 1956-os kölyökharcos MANSFELD PÉTER - esztergályos ipari tanulót - a ,,MUNKÁSOSZTÁLY ÁRULÁSÁÉRT" ítélték még kiskorúan halálra, majd akasztották föl a 18. születésnapját követően.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278070&kid=1008393&sort=

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a mai napig ünnepelhetnek 1956-os népfölkelés és szabadságharcosok emlékére megtartott emlékezéseken azok és jogutódaik, akik a legfőbb GYILKOSAI voltak a 13 napos harcban résztvevőknek; és gyilkosként vettek részt az 1956-os népfölkelés leverését követő véres megtorlásban...
A reformkommunistákra, azokra, akik nem eltörölni, hanem csak jobbítani akarták a szocializmusnak nevezett diktatúrát, vonatkozott az 1963-ban meghirdetett közkegyelem - ily módon 1990 után is a közéletének legismertebbjei (Göncz Árpád, Fónay Jenő, Mécs Imre, Eörsi István, Haraszti Sándor, Márton András, Vásárhelyi Miklós,stb) néhány év vagy hónap letöltésével szabadulhattak.

,,A gyermekharcosoknak azonban nem kegyelmezett a rendszer: Olyannyira nem, hogy tizenéves gyerekeket - mint EGEI ATTILÁT -
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278102&kid=1011360&sort=

BÓNA REZSŐ RUDIT
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278070&kid=1008392&sort=
ítéltek több évi börtönbüntetésre azok miatt a röplapok miatt, melyeket maguk a magyar vezetők gyártottak és terjesztettek, már 1956 AUGUSZTUSÁBAN.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=278102&kid=1011368&sort=
hogy kiPROVOKÁLJÁK a forradalmat, ÜRÜGYET teremtve vele a szovjetek újabb csapatainak behívására.

Mit érdemelnének az 1990 előtti és utáni MUNKÁSOSZTÁLYT elárulók? Azok, akik zavartalanul kiárusíthatták az országot privatizáció címén - saját magánvagyonaikat gyarapítandó - a dolgozó munkásság feje fölül! Mi ez,. ha nem ÁRULÁS?
*
Bóna Mária Ilona
*
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2020.02 2020. Március 2020.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 16 db bejegyzés
e év: 53 db bejegyzés
Összes: 7683 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 1176
  • e Hónap: 3232
  • e Év: 75579
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.