|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 22:11:04, péntek
|
| |
| |
Krisztus magyar népe
Hívott s küldött egy szent, belső parancs
és összegyűltünk egy zászló alatt.
Ide dobog most millió testvérszív,
itt van az is, aki otthon maradt.
Nem száz, ezer, - de három millió szív
dobban itt össze s egy célért hevül
és ez elvtelen, korcs világban is hű
szent elveihez rendületlenül.
Nem százak, ezrek: milliók nevében
szólunk, vallunk, kérünk, követelünk,
s ha gyanú, vagy vád, vagy kihívás érne,
milliók nevében felelünk.
Egy ország savát, színét, szellemét
sűríti vérünk, szívünk és agyunk,
egy országnak kell felfigyelni ránk most:
- Tudjátok meg: VAGYUNK!
Vagyunk! Erősek, hívek s Magyarok!
Jöhet akárki, szétnézhet közöttünk,
meg kell látnia arcunkon, szemünkön,
hogy mi e földre ezer éve jöttünk!
Bennünk él még a csodaszarvas álma,
ott bujkál lelkünk ködében a múlt
s honszerző, nomád ősök vére üt ki
azon is, ki már úrrá finomult.
Tatár, törökvész, Muhi és Mohács
gyásza és kínja mibennünk sajog,
a hősi harcok a mi dicsőségünk,
s minket nyüttek az ős magyar bajok.
Ezer éve mi fizetünk e földért,
apáink vére, könnye erre folyt
ezt bírni és itt élni senkinek
több joga nálunk nincs és sose volt.
Szívós testünk, idegünk itt edződött,
itt dajkált a föld, itt érlelt a nap,
minden csillag, hegy, folyó és patak
bennünk ragyog, zsong, kanyarog, szalad.
Miénk minden magyar bűn, magyar átok
s minden magyar erény bennünk ragyog.
Bűnben, erényben letagadhatatlan
magyarok vagyunk. Ősi magyarok!
De mi vagyunk a Krisztus népe is!
Csak az Övé! Nékünk nincs más urunk.
Ő az erőnk és Benne dicsekedni
vér és szenvedés árán van jogunk.
Kínpad, gálya, máglya, börtön, erőszak,
üldöztetések szörnyű kínjai,
véres küzdelmek, ármány és ígéret
nem tudtak Tőle elszakítani.
S mi, ma élők is, mint mostoha földhöz
edződött törzsek, állunk, ágazunk,
nekünk nem árt már se vihar, se hőség,
van erőnk, jövőnk, mert van igazunk!
Vészben, viharban, csüggedések éjén
gályarabok éneke zeng felénk
s mint kürtszótól a fáradt paripába,
új lélek, erő, tettvágy száll belénk.
A poklok hada se verhet le minket,
s ha ellenünk egy világ összefogna,
"erős várunk nekünk az Isten" Ő véd,
mert "Benne bíztunk eleitől fogva!"
Mi Krisztus magyar serege vagyunk
s Vele szolgálunk hazát, nemzetet
s míg mi itt élünk, sem e hont, sem Krisztust
mitőlünk elvitatni nem lehet!
Protestálunk minden erőszak ellen
s ha bárki minket mellőzni akar,
népünk nem volt s nem is lesz másodrendű
keresztyén, se másodrendű magyar.
Protestálunk minden hazugság ellen,
mely Krisztus nélkül jobb hazát ígér,
elég volt már az idegen igából,
nékünk nem kell más hit és más Vezér!
Protestálunk minden testvérharc ellen,
ahol magyar magyart üt, tép, gyaláz,
hazaáruló mind, ki itt viszályt szít:
a békétlenség sorvaszt, mint a láz!
Protestálunk, mert éhezők is vannak,
véres tüdők, rongyos hadak s konok
pénz-, föld-, gyár-urak s gyermekek helyett
ebet dajkáló, cifra asszonyok,
s mert milliók görnyednek itt robotban
s csupán csak egy sírhely jut majd nekik,
s mert az a nép legkoldusabb e földön,
mely érte legtöbbet vérzik s veszít!
Protestálunk!... De nem! Vallást teszünk most,
fogadást itt, Isten színe előtt;
- Mi, Krisztus magyar népe, mindhalálig
e földért áldozunk vért és erőt,
tudást, vagyont, s ha kell, a büszkeséget,
az életet s mindent, mivel bírunk,
legyen e föld jövőt ringató bölcsőnk,
s ha ez nem lehet, hát legyen sírunk!
De míg az ajkunk szól s a szívünk érez
s míg mozdítani tudjuk a kezünk,
szembenézve vésszel és zivatarral,
mi a KRISZTUS MAGYAR NÉPE LESZÜNK!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 21:24:38, péntek
|
| |
| |
Harangszó Pápán
Ki mondhatná ki a kimondhatatlant?
Milyen hang, és nyelv, milyen érctorok?
Az érzést, mely ma sok ezer szív mélyén
ujjong, és könnyek között felbuzog?
... A lángot nem lehet felöltöztetni,
a hangot sem formába önteni,
mondjátok hát ki a kimondhatatlant
ti, új harangok zengő nyelvei!
Kétszáz esztendő harangtalan csendjét
verje fel ma a zengő ércbeszéd!
Hallják meg a sírokban a halottak,
kiket harangszó sírig nem kísért.
Zengjetek ti repkedő ging-galangok,
s vén századokba visszaszálljatok,
hadd tündököljenek fel csengve bongva
a régmúlt ünnepek, vasárnapok.
Repüljetek szét, a régi határig,
hol pápai szív porlad, vagy dobog!
A toronytalan vén templomba eddig
némán vonuló diákoszlopok
hadd tudják meg, hogy csillagfejű tornyok
mutatnak már büszkén az ég felé,
s négy harang-szívük diadallal zengi:
- A dicsőség egyedül Istené!
Ez a város, amely négy évszázad óta
a hit s a szellem erős vára volt,
hol égig magaslott a lelkek tornya,
s benne a szívek harangja dalolt,
hol templomot rabolt s harangot orzott
egykor a vak, dühöngő lelki-vész,
új templomával, zengő harangjával
kétszéz év után most lett csak egész!
Harangszó Pápán! Kálvini harangszó!
Hogy zeng, hogy ujjong, hogy búg, hogy zokog!
Ki mondaná ki, milyen hang, milyen nyelv
az örömöt, mely szívünkben dobog?
... A lángot nem lehet felöltöztetni,
a hangot sem formába önteni...
- Mondjátok hát ki a kimondhatatlant
ti, új, harangok zengő nyelvei!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 20:37:02, péntek
|
| |
| |
Tavaszi föld
Mint a kövér, bágyadt koca
kéjeseket szusszanva hagyja,
hogy gazdája kedveskedőn
goromba hátát megvakarja,
mint gömbölyű, kövér koca
hempereg a Föld most az Űrben,
körüllengi a dús tavasz-szag,
s kéjjel tartja viszkető hátát
az ekével és boronával
bőrét vakargató parasztnak.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 20:32:55, péntek
|
| |
| |
Vihar után
Az éjjel szörnyű bombatámadás volt:
a tájra vadul rázúdult az ősz.
A határban erdőt. mezőt legázolt.
Anyja után sír s vérzik egy kis őz.
Büszke tengeritábla ezredek
összetörve szóródtak szerteszét
s közöttük hosszú, sárga óriás
tökök hevernek döglött bombaként.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 20:30:00, péntek
|
| |
| |
Bokor
Csodálom a karcsú jegenyéket,
a fenyőt, mely túlnövi a bércet,
a tölgy lombját s mind a büszke fákat,
fa-dámákat és fa-daliákat.
Mind csodálom... De téged szeretlek
cseléd-bokor, - s áldva emlegetlek:
kapáláskor, forró aratáskor
anyám helyett te dajkáltál százszor
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 20:25:18, péntek
|
| |
| |
A falu tél felé
Most itt vagyok, itthon megint
a zsupptetők között,
ízlelem, szagolom a falut,
kavarom a ködöt.
Hallom, harsog a ló foga,
habzsolja a zabot.
Disznók röfögnek nagy vígan,
szállnak zsíros szagok.
Néz a tejillatú tehén,
tőgye csak úgy dagad.
Ragyogtat a peckes kakas
vitézi tollakat.
Magokkal és egerekkel
van a padlás tele,
s izzik a macska démoni
két ívlámpa-szeme.
Veréb-bérház lett a kazal,
ezer lakója van,
félek, egyszercsak szárnyra kap,
csiripel s elsuhan.
A pincében bor sustorog,
ködös még, de erős,
lángol a kedv s a férfinép
estig már fene hős!
Tréfa, nóta előkerül.
Itt a disznótorok,
itt a lagzik, a levesek,
húsok, torták, borok.
Gerjed a búgó szerelem,
a test, a vér hevül
s ettől a szoknya tavaszig
elől megrövidül.
Ebből születik a Jövő,
új, meg új nemzedék,
hogy jóban - rosszban védje és
tartsa meg nemzetét.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 08:24:56, péntek
|
| |
| |
,,Ne félj, férgecske Jákób... Íme, éles fogú, új cséplőhengerré teszlek" (Ézs 41,14-15).
Lehetne-e két dolog élesebb ellentétben, mint egy féreg meg egy cséplőhenger, éles fogakkal? A féreg törékeny, könnyen megsértheti egy kő, vagy rámehet egy guruló kerék. Ám az éles fogú cséplőhenger sziklákat hasíthat, és nem törik össze, ott hagyja jelzését a sziklán. A mindenható Isten átalakíthatja az egyiket a másikká. Kezébe vehet egy embert vagy egy nemzetet, amelynek megvan a féreg minden gyengesége, és saját Lelkének erőt adó munkája által ellátja azt az embert vagy nemzetet elég erővel ahhoz, hogy mély jelzést hagyjon korának történelmén.
Ezért egy ,,féreg" megerősödhet. A mindenható Isten erősebbé tehet minket, mint amilyenek a körülményeink, és minden helyzetet javunkra fordíthat. Isten erejében mindegyiküket megsarcolhatjuk a lelkünk javára. Még a legsötétebb kiábrándulást is feltörhetjük, és a kegyelem értékes drága kövét fedezzük fel benne. Amikor Isten acélos akaratot ad nekünk, átvághatjuk a nehézségeket éppen úgy, mint ahogyan a vaseke keresztül vágja a legkeményebb talajt. Ahogy Ő mondja a fenti igeversben: ,,Cséplőhengerré teszlek..." Vajon nem cselekszi meg? (John Henry Jowett)
Krisztus építi az Ő királyságát a föld törékeny értékeiből. Az emberek csak az erős, sikeres, győztes és töretlen tárgyakat óhajtják az életben, hogy felépítsék királyságaikat, de Isten a sikertelenek Istene - azok Istene, akik kudarcot vallottak. A menny megtelik majd a Földön összetört életű emberekkel, és nincs olyan ,,megrepedt nád" (Ézs 42,3), amit Krisztus ne tudna kézbe venni és helyreállítani az áldás és szépség dicsőséges helyére. Ő kézbe veheti a fájdalomtól és szomorúságtól megtört életet, és hárfává teheti, amelynek muzsikája teljes dicséretté válik. Ő fölemelheti a Föld leggyászosabb kudarcát a menny dicsőségébe. (J. R. Miller)
,,Köves engem és én téged...
Bátor szószólómmá teszlek,
Meg kegyelmem eszközévé,
Hogy mindenkinek segíthess."
,,Kövess engem és én téged...
Úgy átformállak hogy ragyogj,
Légy a szeretet hősévé
És olyanná, mint én vagyok!"
L. S. P.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-03-20 08:05:19, péntek
|
| |
| |
Péter követi Jézust II.
,,Te is a Názáreti Jézussal voltál. Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem mit beszélsz." (Mk 14,67-68)
Péter életében eljött egy nap, mikor már nem tudta többé Jézust követni. Természetesen szerette a Mestert. Midőn a csőcselék a kertben megpróbált kezet emelni Mesterére, Péter kardot rántott. Egy hajszálon múlt, hogy el nem találta a koponyát, és levágta Málkus fülét. Ne mondjuk, hogy Péter nem szerette Jézust. Csakhogy Jézus annyira más volt. Megdorgálta barátját és megérintette ellenségét gyógyító kezével. Most Péter részese a tárgyaló teremben, a törvényszéki udvarban zajló jelenetnek. Az udvarról Péter láthatta Jézust. Jézus arcán vér volt, csöndes és szelíd maradt. Egyszóval Jézus olyan volt mint egy bárány, amelyiket a mészárszékre visznek.
Péter fejében teljes zűrzavar volt. Hogyan vállalhatna szolidaritást egy királlyal aki olyan szelíd? Hogyan követhetne ő valakit, aki oly sokat szenved, és úgy fogadja el ezt, mintha magától Istentől jönne?
A szolgálólány ezt mondta: ,,Te is a Názáreti Jézussal voltál." Nem - válaszolta Péter -, nem voltam.
Péter tovább lépett, s most már a kijárat közelében állt meg. Valaki megint kérdezte: Nem a názáreti rabbihoz tartozol? Nem - hangzott a válasz -, nem is ismerem őt. És harmadszorra is érdeklődött valaki, hogy nem tartozik-e Jézushoz. Félelem és kétségbeesés fogta el Pétert, s esküdözött, hogy nem ismeri Jézust. A kakas megszólalt. Hajnalodott. Nagypéntek hajnala volt. A király bárány akar lenni. És a kapun túl állt Péter. Sírt mint egy gyermek.
De az ilyen könnyekben ott van a remény sugara. Minden hűtlen keresztyén, mi gyávák mindannyian, a Mester keresztjéhez jutunk vissza a bűnbánat útján.
Napi gondolat
Mikor találtad már nehéznek vagy kínosnak bevallani, hogy követője vagy Jézusnak?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
222 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4553
- e Hét: 16264
- e Hónap: 45576
- e Év: 233378
|
|
|
Offline
