Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / DoktorStrix / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Tóth Julianna versei
  2020-03-20 19:30:10, péntek
 
 







TÓTH JULIANNA VERSEI


Tóth Julianna (Kincsesbánya, 1950. szeptember 27 - )







ÁLDOTT KENYÉR


Szent István királyunk,
néped szól most hozzád,
Nagy Boldogasszonyunk,
sír, szenved az ország.
Egyedül, mi megmaradt
a régi hagyományból,
az áldott új kenyér,
friss, jó gabonából.
Megszentelve kenyerünk,
ez a legszebb ünnepünk.
Alkotmányunk ünnepe,
Szent István üzenete.
El ne feledd azt soha,
nemzetünk oltalmazója
Boldogasszony anyánk,
ki most is vigyáz reánk.







BETLEHEMI CSILLAG


Egy szegényes istállóban
egy kicsinyke gyermek.
Anyja arcán leperegnek
az anyai könnycseppek.
Ő jött el a Földre, ég és Földnek ura,
felhangzik a mennyben az angyalok kara.
- Dicsőség Istennek, Földön az embernek,
imádjuk kis Jézust, kit barmok lehelnek.
S felnéz az égre ma egy öreg pásztor,
fenn ragyog sok csillag, de sokkal szebb,
mint máskor.
Egy, aranyló fényével utat mutat, mutat,
s a szegény istállóban, jászolban,
szalmában
megleli a pásztornép
a Messiásukat.

Térdre rogy, mert tudja,
azért jött a Földre,
hogy a megváltásunk
egyszer majd betöltse,
vele jött, jött ma közénk,
a szeretet lángja,
világítson bárhol,
hozzád jut a fénye,
így lángol szívedben
karácsony estéje.







BÍBORFÉNNYEL BÚCSÚZIK AZ ŐSZ


Zizeg az avar a lábam alatt,
ködös az égbolt, zúzmara maradt.
Bíborfényét palástként teríti a tájra,
késő őszi délután a fáradt nap erőtlen sugára.
Szép őszi színek, festik meg a tájat,
vadludak az égen v alakban szállnak.
Hamar jő az este, jó a meleg szoba,
búcsúzik az ősz is lassan,
ez az élet sora.

Természet







BÚCSÚ A NYÁRTÓL


Hűvös, esős napok jönnek,
fecskék, gólyák elköszönnek.
Elrepülnek messze tájra,
visszanéznek a kedves tájra.
Kopár határ, elmúlt a nyár,
fáradt felettünk a napsugár.
Arany levél az avar lábam alatt,
pedig de jó volt a virágos fa alatt.
Rövidülnek a nappalok,
előbb ragyognak a csillagok.
Ősz van, ha most néha fázol,
emlékezz a forró nyárról!









CSAK A SZÍV TUD ÚGY FÁJNI


Szerelem,
séta kéz a kézben,
ölelés,
dal a kósza szélben.
Remény, hogy szerelmünk
örökké megmarad.
Közbeszól a sors,
lám, minden szétszakad.
Hűvös, rideg sír,
mely elszakított tőlem,
csak a szív tud úgy fájni,
nehéz azt a pillanatot várni,
mikor majd én is elmegyek.
Egy csillag formájában
örökké melletted leszek.







DALOL A RIGÓ


Reggel gyönyörű dal ébreszt,
mindent elborít a hó,
de dalra fakad minden reggel
egy fekete kis rigó.
Kedves bátor trillájával
hívja egyre a tavaszt,
bár csak jégvirágok nyílnak,
e kis zenész hoz vigaszt.
Előkerül egy kis zsákból
finom madár eleség,
dalolj kedves kis zenészem,
kérlek, ne repülj el még.
Felrepül a fenyőfára,
mosollyal nézek utána
majd az ágak közé nézek,
megbújik egy kicsi fészek.
Örülök, mert tavasszal
több lesz majd a rigódal.







EGY ARC A MÚLTBÓL


Emlékek,
egy arc a múltból,
egy régi kedves emlék.
Ez maradt csak.
Boldogok voltunk.
De a régi fények
mind megfakultak.
Nem maradt más
a régi szerelemből,
egy megsárgult
fénykép
az elment kedvesemről.
Ilyen a sorsunk,
ha útra kell kelni,
az utolsó út, amit
a földön meg kell tenni.
S nem marad más
a boldogságból mára,
egy arc a múltból,
mely számomra
olyan drága.
Egy emlék, egy régi csók íze,
ez maradt csak nékem
sajnos, más semmi se.










EGY FALAT KENYÉR


Kifelé jöttem a közértből,
elém pördül egy kisgyerek.
Maszatos, kicsi arcán
peregnek a könnycseppek.
Belekezd a mondókába,
gyermekhangja megremeg,
egy sarokkal arrébb őt figyeli
egy nő, és két kisgyerek.
- Már három napja nem ettünk,
nincs meleg otthonunk, szép ruhánk.
Egy falat kis kenyeret kérek szépen,
nagyon beteg a kistestvérem,
s nem segít már az orvosság.
Arra jön egy idős néni,
a gyermeket szomorúan nézi,
majd mindkettőnk kezéből
előkerül a csekély egy falat,
a kicsi köszöni,
s már tovaszalad,
megáll az anyja, s testvérei előtt,
előveszi a kicsi kis kenyeret,
megcsókolja, s mondja kis ajka...
A jó Isten minket is szeret.







ELMÚLT EGY ESZTENDŐ


Elmúlt egy esztendő,
nem sok jót hozott.
Talán majd az újabb év
hoz fordulatot.
Életemet egyengetem,
ha valami fáj, elviselem.
Ha visszatekintek a tavalyi évre,
felidéz bennem egy szép emléket:
akkor ismertem meg sok poéta társat,
verseim gyűlnek, olvasásra várnak.
Örömmel olvasom a poéta verseket,
ha tetszik, otthagyom cserébe szívemet.
Akkor leszek boldog ebben az új évben,
ha a sok poéta társam megmarad itt nékem.
Olvasva művüket, tovább gazdagodjam,
s kapjak még biztatást, hogy verseim írjam.
Így lesz ez az új év majd előretekintő,
nem sajnálom már, hogy
elmúlt egy esztendő.







AZ ÉLET NÉLKÜLED


Egyedül vagyok,
nagyon nehéz,
régmúltból az emlék
vissza, visszatér.
Itt éltél fényben,
boldogan.
Most tested
egy rideg sírban van.
Virágod volt a fehér rózsa,
halottak napján a sírodra
ráhajlik egy gyenge ága,
szomorú szívem dobbanása.
Mert nehéz az élet nélküled,
halottak napján jobban érzem ezt.
sírod messze van, csak szívem
vágyik egyre oda, ahol most
csak emlék várna, régi arc mosolya,
egy csillag az égen, ez vagy ma nekem,
ha végleg mennem kell, itt leszel velem,
nem az emlékekben,
nem egy régi képen,
együtt leszünk majd
egy égi csillagképben.

Halottak napja, emlékezés kedvesemre







FOHÁSZ A SZERETETÉRT


Akit mindenki elhagyott,
mint megunt játékot eldobott.
Bolyong az éji sötétségben,
árván, talán koldusszegényen.
Hiába kopog - nem nyílik ajtó,
ráuszítják a kutyát.
Szegénynek kezében
ott a mankó,
könnyes arccal botoz tovább.
Uram. Te látod szegény sorsát,
karold fel, kit mindenki elhagyott,
Küldd felé szeretetet az éjszakán át,
egy simogatást - pár mondatot.
S most megáll, mankóra támaszkodva,
arcát az égre emeli,
imát kezd mormolni akkor ajka,
hangját a szél is elviszi.
Teremtő Istenem nem kérek mást,
csak egy kis szeretetet.
Legyen az emberekben szívjóság,
emberbaráti szeretet.
S lenéz a Földre a Teremtő,
meghallva ezt a szép fohászt,
meleg szellővel simogatja
most az éjszaka vándorát.







GYERMEKKORI EMLÉKEK


Felnőttként néha megrohannak,
szívemre annyi szépet hoznak
gyermekkorom képei,
álmai és meséi.
Velem volt az egész család,
de szép volt akkor a világ.
Barna hajú édesanyám,
nótás kedvű édesapám.
Három testvér, jó barátok
a sok téli hócsata,
meghitt szép családi esték,
mind-mind ezer kedves emlék,
egy régi alvó hajasbaba,
játékmackó, kis plüsskutya
kidobni őket nincs szívem,
gyermekkorom így őrizem.







GYERMEKMOSOLY


Van sok szép dolog itt a Földön,
de legszebb a gyermek mosolya.
Gyönyörű kicsi baba arca,
első lépése, első szava.
Áldott az anya, még
hordja terhét,
várva, hogy világra jöjjön magzata.
Gyermekének kedvét keresi,
dédelgeti, szeretgeti.
S van egy nap, amikor őket ünnepeljük,
gyermekünk napját minden évben.
Ilyenkor övé a főszerep,
e napon mindent megtehet.

Egy csínytevés ma megengedett,
gyermekprogramot szervezünk.
Szeretnénk mindent neki adni,
játszunk, s vele nevetünk.

Óvjuk és védjük gyermekünket,
de ne csak ezen az egy napon,
mert beragyogják életünket.
Köszöntsük őket gyereknapon!







GYERMEK SZEMEK


Ragyognak, mint a csillag,
kéken, s vidáman,
nem értik ők még,
mi dúl a világban.
Azt érzik csak,
de jó itt élni.
Anya karjaiban
nincsen mitől félni.
Nincs félelem,
boldog minden gyerek,
csillagként ragyognak
a szép gyermekszemek.







HALOTTAK NAPJA


Egy sír mellett állok,
egy drága jó anyát takar.
könnyek az arcomon,
a fájdalom szívembe mar.
Sorra érkeznek ma sírokhoz
az árvák.
Halott szeretteik
úgy szívükre zárnák.
Most virágot hozunk,
sok néma sírra,
fájó könnyeinket
nem tartjuk most vissza.
Esteledik, gyertyák gyúlnak,
elhagyjuk a temetőt
mind ha a csillag mind a Földre szállna,
vigyázva a holtak álmára.
Még megállok, visszanézek,
sok emléket felidézek.
Imát rebeg érte ajkam,
édesanyám már sírban hagytam.
ISTENEM, ADJ HALOTTAINKNAK
BÉKÉS ÁLMOT,
lelkünkben élnek ők tovább.
Várja őket a Te országod,
a lelkeket lábadhoz várod.

halottak napján emlékezve,
velünk maradnak mindörökre.







HATVANKÉT ÉV


Elértem a hatvankét évet,
magamban leltárt készítek.
Voltak szép évek életemben,
most filmként minden lepereg.

Boldog gyermekkor,
szerető szülők.
két testvér,
számos jó barát.
Majd felnőttként
szerelmek, csalódások,
fájdalmas emlékek,
sírok, el nem múló gyászok,
ez maradt rám, nem ragyogás.
Szerelmem meghalt, jó anyám vigasztalt,
majd ő is elment, itt hagyott.
az égen minden este látok
azóta két fényes csillagot.
Ők adnak erőt, hogy bízni tudjak,
élni tudjam az életet.
Nélkülük, de szívemben mégis
velük ünnepeltem
a hatvankét évemet.







HÍV A TERMÉSZET, VÁR A TÁJ


Tavasz lett végre,
erősebb a napsugár,
boldogan csivitel
egy kedves kismadár.
Hív a természet, vár a táj,
erdőn, mezőn a tavasz jár.
Nem kell már talán a meleg ruha,
felengedett végre a Föld fagya.
Ébred az erdő, száll a madárdal,
nagyokat sétálok én is
a kutyámmal,
megélénkül lelkünk
a természettel együtt,
a telet és a havat végleg elfeledjük.
Hív a természet, vár a táj,
rád süt az áldott napsugár.













LAURÁNAK, BALLAGÁSRA


Nemrég még karon ülő voltál,
ma pedig már ballagsz.
Elhagyod az általánost.
Indulsz újabb célnak.
Gimnázium kapuja már
nyitva áll előtted.
Elkezdődik egy új korszak,
vége lassan a gyermekkornak.
Éveid megnőttek.
Fogadd el e kicsi versem,
tiszta szívvel írtam,
ballagási csokrodba
a szívem is beraktam.







A LEGNAGYOBB KINCS


A legnagyobb kincs
a gyermek életében
a drága lelkű, jó anya.
Elkíséri egész életében
féltő, óvó mosolya.
Átvirrasztott éjszakák,
mert beteg a gyermek,
drágakőként ragyognak
az anyai könnycseppek.
Első szavak, első lépés,
mind-mind ezer emlék.
Most már felnőtt, de amíg él,
sírjukig gyermek még.
Jó hallani - amint mondja
- édes drágaságom.
Legnagyobb kincs az édesanya
széles e világon.
Felnőve én elvesztettem,
angyalszárnyon elment.
Imát mondok ma sírjánál,
szívemben él itt bent.
Ezt a kincset féltve óvom,
minden este várom,
csillagként ragyogjon le rám
a legszebb gyémántom.
Emlék már csak drága lénye,
barna haja, szeme fénye.
Óvó, féltő mosolya,
mit nem feledek el soha.







MAGYAR VAGYOK


Leng a zászlónk
erős szélben,
piros, fehér, zöld színében.
Ránézek, és boldog vagyok,
ez a zászló nekem lobog.
Magyar vagyok, ez a hazám,
itt szült drága édesanyám.
Ő tanított magyar szóra,
imádságra, szép dalokra.
Nem csábított másik haza,
el nem hagynám Földem soha.
Sem pénz, sem kincs engem nem csal,
s ha életem véget ér,
Magyar Földből legyen rajtam,
a síromon szemfedél.
Kis pacsirta csicseregje
felettem a búcsúszót,
itt alszik már örök álmot,
ki szívéből Magyar volt.










AZ ÖRÖK VADÁSZMEZŐN




Volt egy kedves kutyám,
egy kedves spániel.
Hű társam volt, teli jókedvvel.
Nagyokat sétáltunk mindig,
télen, nyáron,
sajnos kedves lénye
ma már csak egy álom.
Rátört szegényre a gyilkos,
nagy betegség,
megműtötték, bíztunk,
olyan lesz majd, mint rég.
Sajnos nem sikerült, elment mindörökre,
elköltözött tőlem
az örök vadászmezőkre.
Bandy, kívánok neked
szép örök álmot,
te voltál, ki széppé tetted
nekem a világot.

Kutyám emlékére







SÁRGULÓ HATÁR


Sétára indultam,
vár a határ.
fejem felett
fecskemadár.
Búsan szól az éneke,
itt a búcsú ideje.
Fiókája már kirepült,
üres a kis fészek,
kicsi fecske, a fészkedre
bánatosan nézek.
Megyek tovább, s lám előttem
mezei pacsirta,
ő is búcsút énekelget,


készül a nagy útra.
Arany színbe öltözik már,
amerre jársz, a határ,
réteknek halott virága
sápadt már, mind halovány.
Őszi séta, haldokló táj,
mégis van benne annyi szép,
a nap aranyló sugára
leragyog az őszi tájra,
ezt a mesés szép tájképet
nem adnám én semmiért.







SZÍVEMBE ZÁRTALAK


Séta közben, a fák alatt
elhangzott egy mondat,
megkérdezted akkor tőlem,
mit hoz majd a holnap.
Én felnéztem a kék égre,
ott repült a kék madár.
Felénk akkor azt dalolta,
- nem váltok el soha már.
Kedves madár jóslatával
a szívembe zártalak,
tíz év óta az emléked
és a régi dal maradt csak.
Fel-felcsendül a szívemben
régi kedves kis dalunk,
álmomban, az emlékekben
mindörökre együtt maradunk.

emlékezés kedvesemre







TÉLI ÁLMOK




Emlékszem gyermekkorom
szép karácsonyára,
a kis szobában álló szép karácsonyfára.
Meleg volt a kicsi szoba,
a fa alatt hajas baba.
Ma is meg van, itt van velem,
gyermekkorom így őrizem.
Felnőttként, karácsony táján
eljönnek az álmok,
szeretetnek kicsi fénye
ezer fán gyúl karácsony estére.
Egy kisgyermek születik,
jöttét angyalok hirdetik.
Legszebbek a téli álmok,
boldog ünnepeket kívánok.







TÚL AZ ÁLMOKON


Élünk itt a Földön,
küzdünk a mindennapért.
Örülünk a napsugárnak,
a réten nyíló kis virágnak.
A sors sokszor közbeszól,
széttépi az álmokat,
a felépített homokvárból
sajnos csak a por marad.
Túl az álmokon van egy más világ,
ott nem nő soha gyom,
csak szeretetvirág.
Nincs harag a szívekben.
Őszinte az érzés,
Itt él igazán az
embertársi féltés,
nincs gyűlölet,
csak szeretet,
mely összeköti a szíveket.
Nem álomország,
a szívben van a helye.
Te döntöd el - élni tudsz-e vele.
Ez lenne az igaz élet,
hogy így legyen,
kívánom néked.







ÚT A BOLDOGSÁGHOZ


Elindult egy lány,
a napfény szöghaján
táncot járt.
Hosszú útra indult,
szerelemre vágyott,
mit már úgy várt.
Találkozott egy legénnyel,
kinek kezében egy szál virág,
mosoly volt arcán, tetszett a lánynak,
most már együtt mentek tovább.
Út a boldogsághoz,
a szerelem kastélyához,
hosszú út.
Ők egymásra rátaláltak,
örülnek
a boldogságnak,
megtalálták egymást,
fiú a lányt,
s lány a fiút.







UTAZÁS A MÚLTBAN


Egy nehéz nap után
végre jött az álom.
A múltba repültem
könnyű álomszárnyon.
Újra láttam a családi házat,
drága emlékű Anyámat, Apámat.
Régi kis patakot, régi játékmackót,
megkopott fényképet
róla, az utolsót.
Majd elröppent az álom,
visszatért a jelen.
Véget ért az utazás,
s hiába keresem
a sok régi álmot,
nem tér többé
vissza.
Jó lenne utazni a múlt szárnyán újra.







VÁRAKOZÁS


Gyertyák fénye fenyőágon,
közeleg már a karácsony.
Egy kisgyermek jön a Földre,
beköltözik a szívünkbe.
Várakozunk reményekkel,
mit is hoz ma el nekünk.
Barátaim, testvéreim,
legyen boldog ünnepünk.
Gyertyának a kicsi fénye,
mosolyt hoz az arcokon.
Aki egyedül él, oly magányos,
nincs egyedül e napon.
A szíveket kösse össze,
tartsa, óvja mindörökre,
az adventi üzenet.
Áradjon szét a világon
a szeretet, a szeretet.







VOLT EGY ÁLMOM


Verset írni 9 évesen kezdtem,
ki először olvasta, drága jó anyám.
Csillogó szemmel kis füzetem fogta,
meghatódott, láttam akkor igazán.

Suta kis vers volt, de amint mondta,
neki kincs volt, kicsi drágakő.
ám e versnek fényét elkoptatta,
a múló gyermekkor, az elvesztett idő.

Verseim gyűltek, anyám biztatott,
- írj tovább, verselj, hiszen jól tudod,
mindig örülök az új verseidnek,
szívemet mindig meghatod.
Nincs már velem a drága múzsám,
teste megfáradt, itt hagyott,
letettem tollam, nem voltak versek,
azt hittem - mindenki elhagyott.
Majd egy nap egy ismeretlen
részegen szidta jó anyám,
leültem akkor asztalomhoz,
arcom kezembe takarván.
Egy álomarc jelent meg akkor,
drága jó lénye szólított,
- ne sírj - a bánatra írd meg versed,
vigasztal, hiszen jól tudod.
Azóta, hogyha bánat ér,
nem sírok-anyámat hívom,
s ha megjelenik álomarca,
hálát adok neki új versemért.

AJÁNLÁS.

Kedves Olvasó.
ha e lapra tévedsz,
mindig örömmel fogadom érkezésed,
mert itt ez oldalon verselők élnek,
hódolva e nemes, szép élménynek.
S gyűlnek a versek, mint drágakövek,
szeretetre gyúlnak a poéta szívek.







 
 
0 komment , kategória:  Tóth Anett, Juli, Julianna  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2020.02 2020. Március 2020.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 27 db bejegyzés
e év: 79 db bejegyzés
Összes: 3910 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1718
  • e Hét: 7868
  • e Hónap: 14568
  • e Év: 184311
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.