Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
6. Titkok, melyeket nem vihetek a sírba
  2020-04-04 14:35:52, szombat
 
  6. VÁLASZ
Fotóalbum a tvn-es furaila blogban: http://furaila.xfree.hu/268641
1996 nyarán, boldog-büszkén vittem át anyáékhoz megmutatni főiskolai bizonyítványomat, benne az első évfolyam eredményével.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=248314&kid=483334&sort=
Igaz, hogy csak 3,16-os eredményt értem el. Mégis elégtétel-félét éreztem, mert akkor már 50 éves voltam. Ez a bizonyítvány, annak bizonyítéka volt, hogy fiatal koromban nyilván sokkal eredményesebben tudtam volna tanulni, akár fölsőfokon is! Egy életöltőn át nehéz volt elviselni a folyamatos alulértékelést minden oktatási intézményben. Számomra ez a bizonyítvány jelentette a RENDSZERVÁLTOZÁST! Csakhogy, még ekkor sem sejtettem, hogy 1990 után sem volt szó velem szembeni hozzáállás-változásról a hatalom- vagyis megbízottjai részéről!!!! Pedig, akkor már láttam 1994-ben a Magyar Televízióban Dézsi Zoltán, PINCEBÖRTÖNÖK című filmjében ,,Laci bácsit", ,,apa komikájának" álcázott titkos-ügynököt nyilatkozni... A film linkjére kattintva, 1.00 óránál látható az, ahogy Kovács László tagadja, hogy: a PÁRTHÁZ alatti hatalmas pincerendszerben valaha is lettek volna börtöncellák... Dézsy Zoltán filmrenddező kísérte le a pincébe Akexa József, 1956-os sorállományú ÁVH-s szakaszvezetőt, amikor váratlanul előugrik az eyik boltív alól KOVÁCS LÁSZLÓ!

http://www.youtube.com/watch?v=XxqyFOJA69w

Sajnos, ma már nincs hang a videóhoz, viszont, látszik Kovács száján, ahogy mondja 1.00 óránál: ,,...Uram, soha, soha nem volt itt semmiféle börtön..."
Tisztán fel lehet ismerni Kovácsot!
*
Nézd meg ezt a képet, ami a kertben készült, azok előtt az orgonabokrok előtt, ahol meghúztam magamat, amikor kizártatok a házból - TOVÁBBTANULÁSI MÁNIÁM MIATT - így kényszerítve engem éjszakai kóborlásra. Azok előtt az orgonabokrok előtt, ahol KOVÁCS LÁSZLÓ - házibarátnak álcázott - TITKOS SZOLGA OLY BARÁTSÁGOSAN MOSOLYOG kismacskával a karjában!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=1011363&aid=278102

Halovány sejtésem nem volt sem 1994-ben, de még 1996-ban sem, hogy ő tulajdonképpen egy titkos-ügynök! Az egyik ÜGYNÖKLISTÁN a következő olvasható róla: - ,,BM III/III-5-a. Alosztály [kiemelt objektumok védelme] Kovács László hadnagy II."

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=154788&n=furaila&blog_cim=%D Cgyn%F6klista
*
A lényeg, hogy anya sürgősen találkozni akart Kovács Lászlóval. Arra kért, hogy kísérjem el. Akkor már nagyon nehezen tudott tájékozódni. El is kísértem, mert csak egy szokványos ,,randevúra" gondoltam. Legnagyobb meglepetésemre Budán, egy ,,kiemelt objektumba" ment be anya. http://www.reak.bme.hu/
Egy kaputelefonon jelentkezett be, majd némi várakozás után egy egyenruhás férfi jött érte és bekísérte oda, ahova nekem tilos volt vele tartani! Legalább egy órahosszán keresztül sétifikáltam az intézmény előtt... A magas kerítéstől és a fák lombjától nem lehetett látni semmit. A kapun nem volt semmiféle felírat, cégtábla. Fogalmam nem volt akkor még arról, hogy anya valójában egy ,,kiemelt objektumba" ment látogatóba az ő ,,Laci"-jához! Legszívesebben otthagytam volna! De sajnáltam az ,,anyukámat" és ezért megvártam! Kipirult arccal jött ki. Látszott, hogy közben felment a vérnyomása. Nagyon szótlan-gondterhelt volt a hazafelé-úton a villamoson és a buszon.
Majd hamarosan ismét megkért, hogy kísérjem el, vagyis, F-kal vigyük el autóval Cs.-mami barátnőjéhez, aki együtt élt a fiával és annak családjával. F. sokáig ellenkezett, mert még a gondolattól is irtózott, hogy anya beüljön a kocsijába! Ezért is - meg mindenért, amit anyáéknak segítettem - örökösen le lettem szólva és hozzád hasonló minősítgetést kellett tőle is végighallgatnom attól fogva, hogy beköltöztünk a lakótelepi lakásba 1972-ben! Végül, mégis elvállalta a fuvarozást, de csak úgy, hogy nem jött be velünk mami néniékhez, hanem visszajött értünk.
Azt a szörnyűséget, hogy ,,a húgod összefeküdt apukáddal" akkor mondta Cs.mami menye. És még azt is mondta, hogy:
- ,,Nem most kellene tanulnod, hanem fiatal korodban! Nem kellett volna kimaradnod a gimnáziumból és férjhez menni 17 éves korodban!"
A tehetetlen haragtól még a lélegzetem is elállt. Legszívesebben azonnal berontottam volna a másik szobába - ahol anya diskurált barátnőjével - és számon kértem volna rajta amiket összehazudozott rólam! Rólam: a ,,saját gyerekéről"!
Milyen anya az ilyen? Fortyogott bennem az indulat, de lenyeltem, mint mindig az elmúlt 50 évben, mert nem akartam, hogy miattam rosszul legyen és ismét kapjon egy agyvérzést! Ekkor értettem meg F tiltakozását! Őt nagyon zavarta, hogy ,,ilyen emberekkel" kell neki közösködnie! Ekkor értettem meg, hogy F. is ezeknek a rosszindulatú embereknek az információi alapján ítél meg ENGEM, MINKET!!! Ezért mondogatta ő is, hogy: - ,,nem kellett volna olyan korán férjhez menni!"
A szégyen égette a lelkemet amiatt, hogy nekem el kell tűrnöm az ilyen rágalmakat! AZONNAL BESZÉLNI AKARTAM VELED! AKARTAM, hogy tudomásod legyen arról, amit a hátad mögött híresztelnek rólad! De te velem soha nem álltál igazán szóba! Soha nem voltál képes velem előítéletek nélküli őszinte beszélgetésre...
Abban is igazad van: apa ,,rendes ember volt".
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=453096&sort=
Úgy emlékszem rá, hogy az utcában mindenki szerette őt, vagyis őket. Mindenkinek készségesen segítettek bármiben, ha megkérték őket.
Azonban, neked/nekünk tudomásod lehetett arról, hogy anya körül volt véve olyanokkal, akik úgy manipulálták őt (és rajta keresztül minket is) ahogy csak kényük-kedvük kívánta! Emlékezz vissza 1991-re, amikor a Díjbeszedőnél dolgoztam, mennyit telefonáltál nekem! Hosszan soroltad a problémáidat és én türelmesen meghallgattalak, sőt együttérzésemről is beszéltem... Tettem ezt annak ellenére, hogy a munkahelyemen volt, hogy a főnöknőm lenyomta az asztalomon lévő telefont két mondat között! Akkoriban írtál Kovács feleségének, Lia néninek egy levelet, melyben megkérted, hogy beszéljen a férjével és vegye rá arra: ,,mellőze a szüleid látogatását, mert, ha nem teszi, feljelented magánlaksértésért!"
Erre Kovács is felkeresett a munkahelyemen sorozatban és hosszantartó beszélgetésekre kényszerültem vele a lépcsőházban, mert nekem panaszkodott rád, amiatt a levél miatt! Nekem meg sorozatban nem stimmelt a havi zárásom a könyvelésben. Akkoriban voltak a tömeges kilakoltatások a tanácsi bérlakásban lakók hátralékaik miatt. Bizony, rájöttem, hogy volt, amikor mesterségesen gerjesztettek hátralékot bizonyos lakásoknál...Amikor ezt észrevételeztem, olyan hadjárat indult ellenem, hogy kórházba kerültem nőgyógyászati panaszaim miatt... Majd egy balesetet követően nem voltam képes oda visszamenni dolgozni!!! Kénytelen voltam kilépni!!!! Én attól fogva nem tudtam elhelyezkedni, vagy, ha igen, le sem töltöttem a próbaidőt, annyi méltánytalanság ért! Éreztem, hogy mindenhol utolér a költött rosszhírem! Többnyire már csak akkor jöttem rá, hogy valami baj van, amikor már belesétáltam gyanútlanul a csapdájukba! A tudatlanságomat használták és használhatják ki a mai napig folyamatosan...
KOVÁCS LÁSZLÓ, még ANYA 1998-ban (a rendszerváltoztatásban) BEKÖVETKEZETT HALÁLAKOR IS EGY UTOLSÓT ALÁZHATOTT RAJTAM.
Az történt, hogy apának nem volt pénze a feleségét eltemettetni. Neked sem volt pénzed és ezért, nekem kellett ennél a sorsrondítónál kölcsön-pénzért kuncsorogni! Amit végül NEM is láttam, mert nem nekem adta át, hanem F-nak, aki tudta nélkül akkor sem és azóta sem mehetek sehova!
A mai napig nem tudom, hogy mi volt valójában a borítékban!!
A legnagyobb fájdalmam az volt, hogy F. otthagyott órákra kettesben ezzel az élet-halál-ura ügynökkel! Aki az alatt az idő alatt porig alázva megerőszakolta a lelkemet azzal, hogy rettenetes dolgokkal rágalmazva szidott téged és apát és én nem tudtalak megvédeni, mert akkor sem volt ANNYI JÖVEDELMEM, HOGY EL TUDJAM TEMETTETNI ANYÁT. Féltem, ha ellentmondok bármiben, akkor nem is lesz...
De mint ahogy minden embernek kell valaki, akivel a szívét-lelkét gyötrő történésekről is lehet beszélgetni, úgy nekem is kellett volna valaki...
De, nekem nem lehetett! Mert már abba is belehalt az, akivel csak terveztem ezt a beszélgetős találkozót! Mint pl. Pusztai Mihály 1999-ben...
Amikor megkerestem a kunszentmiklósi szociális otthonban, 1999 májusában - anyák napján - akkor nem engedtek be hozzá, mondván, ,,már möghalt az előző télön szövődményös tüdőgyulladásban"!
Azért jártam ott anyák napján, mert kerestem Piroska nénikém sírját, hogy tiszteletemet tegyem nála, megköszönvén mindazt a sok jót, amit értem tett! Majd, 1999 halottak napján ismét ott jártam és megszólítottam a sírásókat, náluk érdeklődve, hogy tudnának-e nekem Pusztai Mihály sírjának megtalálásában segíteni. És lőn csoda! Tudtak, mert kiderült, hogy ,,a ,,szociálisokat" az otthon kertjében létrehozott saját temetőben temetik el, így Miskát is ,,.
Akkor, azonnal rohantam oda, és amikor megláttam a fejfáján a halálának dátumát: 1999. augusztus 1o. - döbbentem arra rá, hogy még májusban élt, amikor beszélhettem volna vele!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570081&sort=
Amikor 1997-ben megtudtam, hogy megkereszteltek még 23 napos kisbaba koromban, akkor azt is megtudtam, hogy Pusztai Ilus és férje: Kettler Győző a ,,keresztszüleim"!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=570079&sort=
Arról sem tudhattam, hogy Piroska nénikénk - amikor nagy-beteg lett - hirtelen férjhez ment Iván Lajos bácsihoz. Ugyanígy, a legnagyobb titokban tartottátok a halálát is és ezért még a temetésén sem tudtam ott lenni!
El sem gyászolhattam, pedig nekem ő anyám helyett anyám volt egészen kicsi koromtól a haláláig!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=265085&kid=100305&sort=
Botladozva, könnyektől alig látva jártam sírról-sírra, hogy megtaláljam hova is temették!
Lajos bácsit pedig Kiskőrösön a reformátusok idősek otthonában találtam meg. Amikor meglátogattam, a felnagyított családi fotónk, bekeretezett változata fel volt rakva a falra az ágya fölé. Vele leveleztem egy darabig és sok-mindent sikerült megtudnom tőle. Azonban, akadoztak a levelek és szegény Lajos bácsi is hamarosan meghalt. De az ő temetéséről sem szóltak a ,,rokonok"!
Valakik - rajtatok keresztül - végig megakadályozták, hogy el tudjam gyászolni azokat, akiket valaha is szerettem és viszont szerettek!"
Határozottan visszautasítom még a feltételezését is, hogy olyasmivel vádolj, amit soha nem követtem el!
Mert én rólad és apáról soha nem lettem volna képes ilyesmit - amit írsz ebben a vádadskodó leveledben - még gondolni sem!
1. Rettenetes érzés volt ezeket végighallgatni anélkül, hogy ki kérhettem volna magam- apám- és a te nevedben a szörnyűséges rágalmakat!
2. Kár, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál róla, hogy NEM ÉN TALÁLTAM KI ezeket a nyilvánvalóan titkos szolgálati módszerekkel terjesztett rágalmakat!
3. Kár, hogy úgy teszel, mintha nem tudnál róla, hogy ezt a lejáratós- rosszhír-keltéses-módszert a magyarság nemzeti ügye iránt elkötelezettek lejáratására találják ki és vetik be évtizedek óta. (És, én ezt hiába tudom, hogy így van, míg nem kerül nyilvánosságra!)
4. Már csak az a kérdés számomra, hogy te ezt miért nem érzed sérelmesnek, akkor, amikor NEM ÉN TERJESZTEM ÉS TALÁLOM KI!!! Azokat miért nem támadod le? Azoknak miért nem esel neki??? Tőlük elfogadható, csak tőlem a ,,közvetítőtől" elfogadhatatlan????
A Tiborcáról: Az egész történet úgy fáj, ahogy van! Jó, nem kellett volna egyes szám első személyben megírni, már belátom, ez is érdeksérelemre adhatott okot. Tudom, hogy aki lesajnálja a magyarsághoz tartozó nehézsorsúak ügyét, annak kellemetlenek a Tiborcában leírt történelmi tények felemlegetése! Megnyugodhatsz, még tavaly töröltem a Tiborcát mindenhonnan!
Azért ott ágaskodik bennem a kérdés, hogy: mi lenne az összes íróval, akik írnak valamiről, amihez az életből vették a tapasztalatot és mindenki, aki magára vél - a megírt figurákban - ismerni, beperelné érte a szerzőt?
Sajnálom, de az sem rágalom, ahogyan anya viszonyult a terhességemhez!
Erre már válaszoltam az előzőekben. 1963-ban, az augusztusi erőszak alkalmával teherbe estem és azért mentem végül is ,,feleségül" B.J.-hez.
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=125709&n=furaila&blog_cim=1- 2-3.%20Szerelem%20%E9s%20er%F5szak
Amiért nem volt azonnal kiutalható lakás, amit megígértek BJ-nek, odaköltözött anyáékhoz, ezzel rettenetes csalódást okozva anyának. Nemhogy megszabadult volna tőlem, hanem még ráadásul, el kellett viselnie egy ,,jött-mentet" is! Anya kétsébe volt esve és folyamatosan azt kiabálta, hogy:
- ,,ki fogom belőlem taposni", ha ide mered szülni!"
Egy alkalommal kedveskedve felajánlotta, hogy elvisz az ő nőgyógyászához. Azt mondta, hogy kapok majd egy erősítő injekciót. E-helyett az injekció után megindult a ,,spontán vetélés"! Még csak 17 éves voltam és törvény szerint sem volt beleszólásom semmibe! Szülői engedély kellett mindenhez! Még a házasságkötéshez- és az abortuszhoz is!
Ismét vess egy pillantást a válási tárgyalás bírósági jegyzőkönyvére! Abban olvasható, hogy mikor volt a házasságkötés... 1963. december 30-án!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450560&sort=
Másodszor már nem ott laktunk, hanem abban a főbérleti kis szoba-konyhás lakásban, amihez eltartási szerződéssel jutottunk. Amikor ismét teherbe estem, akkor már elmúltam 7 hónapos és még nem kaptam könnyű munkára orvosi igazolást! Akkor a Fonalkikészítőgyárban dolgoztam 3 műszakban, teljesítménynormában.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=638253&sort=
Akkor jártam gyors- és gépíró iskolába. Egy alkalommal úgy mentem iskolába, hogy B.J. megütött ököllel és a monoklit hiába kenegettem alapozóval a szemem körül, muszáj voltam napszemüveget venni és abban lenni. Az osztályfőnökünk gépírás órán kérte, hogy vegyem le a napszemüveget, mert attól nem fogom látni a betűket... Ez egy döntő dolgozat volt az évvégi vizsga előtt. Amikor levettem a napszemüveget, megrökönyödve annyit mondott, hogy ,,inkább tegye vissza!" Elsietett a karbantartóért, akivel kicseréltette a nem működő fénycsöveket, hogy napszemüvegben is jól lássak! Bizony ám! MÉG EGY IDEGENBEN IS TÖBB EMBERSÉG VOLT, MINT A SAJÁT ROKONAIMBAN! A dolgozat végén elkérte anya telefonszámát. Persze, csak a munkahelyi volt meg. Ő hívta föl, és ennek volt köszönhető, hogy anya megjelent 3 év után a lakáson. Akkor beszélt rá arra, hogy ígérjem meg, ha felszívódik a véraláfutás a szemem körül, elmegyek vele a nőgyógyászhoz. Így is történt. Akkor már egy másik orvoshoz vitt privát alapon. A költségeket ismét ő fedezte. Alaposan megvizsgált az orvos, és amiért már nem volt szívhangja a magzatnak, beadott egy injekciót, amitől megindult a koraszülés! Egy 6-7 hónaposnak megfelelő HALOTT leány-magzatot szenvedtem a világra...
(Folytatása következik.)
Bóna Mária Ilona
*

6. RÉSZLET GABI LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam
,,Most rátérek a kényesebb témákra!
Nem szégyelled magad, megrágalmazol ország világ előtt lefeküdtem apámmal, és ezt a hazugságot van pofád feltenni a netre.
Nekem van erkölcsi normám! /Tudod mit jelent?/ Apa egy becsületes ember volt! SZÉGYELD MAGAD!
Ez már becsületsértés és rágalmazás, bűncselekmény!
Mivel aláírtad a neved, minden epizód után és visszautaltál, hogy a húgom, evvel beazonosítottál."
,,Anyát is megrágalmazod, megölte gyermeked, Berec vert meg úgy, hogy meghalt a magzat."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
5. Titkok, melyeket nem vihetek a sírba
  2020-04-02 12:01:41, csütörtök
 
  5. VÁLASZ

Attól függ, hogy ez a minden pénteken való ,,lefürdetés" mikor volt.
Mert anya 1980-ban, július 5-én kapott először agyvérzést és akkor valóban nem tudtam neki, vagy rajta segíteni. Akkor született harmadik gyerekünk és már előtte való napokban kórházban voltam. Majd amikor a szülés után hazaengedtek, telefonon egyeztettünk és együtt mentünk be veled meglátogatni. Sajnos, engem nem ismert meg. Keresztül-nézett rajtam és téged kérdezgetett, hogy van-e tejed tudsz-e szoptatni?

Hogy vagy képes ezt is ELFELEJTENI, vagy ELHALLGATNI? Nem változtál semmit alsó tagozatos kisiskolás korod óta! Még mindig olyan szelektív a memóriád, mint akkor volt!

Amikor kijöttünk tőle majd megfulladtam a visszafojtott zokogástól. Akkor döbbentem rá arra, hogy anya bármikor meghalhat... Ráadásul úgy, hogy az évek, évtizedek alatt felgyülemlett tisztázni-valónk soha nem fog tisztázódni!
Látva, hogy mennyire összeomlottam, csak annyit mondtál:
- ,,Ugyan, Mari ne csináld a cirkuszt!"

Még ma sem tudom, hogy miért mondtad ezt. Megölelhettél volna vigasztalóul!
De nem csodálkozom, hiszen, még az újszülött kisbabámhoz sem gratuláltál...
*
Az agyműtét után, bizony anyát meg kellett tanítani újra mindenre... Neked akkor már 3 évesek voltak az ikrek és szépen kivonultál anyáékhoz velük...
Én meg mozdulni nem bírtam a lakótelepi harmadik emeletről a 3 kicsi gyerek mellől... Segítségem nulla... és még nem hevertem ki a rengeteg cirkuszt, amit rendeztél az ikrek születésekor, és utána...
*
Akkor tartottam magamat és nem bántottalak vissza. Mindig háttérbe vonultam, amikor kitört rajtad a vehemens bántási mániád... Megpróbáltam kitérni előled, ha csak lehetett. Soha nem vettem föl veled szemben a kesztyűt, hiszen aki olyan egyedül van a világban minden ellenséges szándékkal szemben, mint én, annak nem szabad konfrontálódnia, mert belepusztulhat.
*
Visszatérve anyára: mindent elkövettem, hogy eladjuk a budai lakótelepi lakást és anyáék közelébe költözzünk. Nagyon hiányolták a gyerekek a nagyszülőket és én is a ,,szüleimet". Amilyen jóhiszemű voltam minden rosszról megfeledkezve - F. ellenállását leküzdve - visszaköltöztem(tünk) Pesterzsébetre... Apa adta meg a kis szoba-konyhás háznak a címét... Ő akarta, hogy oda költözzünk.
1991-ben, illetve 1994-ben jöttem arra rá, hogy amiért anya már nem tudott a betegsége miatt átvillamosozni Budára hozzám és a kikérdezős látogatásait nem tudta megtenni, ezért gondolták az ,,illetékesek", hogy akkor majd engem költöztetnek a közelébe, hogy szem előtt legyünk az ,,ellenforradalmár Bónák" megfigyelésével megbízott, apa ,,komikájának" álcázott III/III-as titkos-ügynök KOVÁCS LÁSZLÓ számára!
*
Akkor még elhittem apának, hogy azért akarja, hogy anya közelében legyek, mert azt szerette volna, ha segítek neki anyát ápolni és rehabilitálni. Ezt ugye a távolság miatt én nem tehettem. Te már akkor dolgoztál és nem akarta, hogy elveszítsd a munkádat! Én legalább is ezt gondoltam akkor még. Persze, nem sejtettem, hogy te ezt is megoldottad és oda költöztél közben az ikrekkel! Ezért, közben apa számára okafogyottá vált az én segítségem és az odaköltözésem! El tudod képzelni, hogy mit éreztem akkor, amikor már ott laktunk és átmentem hozzájuk? És ők kétségbeesve csak annyit tudtak mondani, hogy:
- ,,Most akkor állandó átfutkosás lesz a sok kölökkel...!?".

Még anyósom is tudhatott valamit, amit én nem, mert még ő is azt mondta:
- ,,Arankam, bárhova, csak oda ne!" ,,Soha nem fognak sem téged, sem a gyerekeket szeretni!"
Az, hogy miért nem, már ő sem mondta el.
*
Senki nem mondott nekem soha igazat! Éppen ezért, nincs aljasabb hazugság a tényeken alapuló igazság ELHALLGATÁSÁNÁL!
A mai eszemmel olyan messzire mennék Pesterzsébettől, amilyen messzire csak lehetséges! Sőt! A mai eszemmel soha, de soha nem jöttem volna ide vissza, mert igaza lett anyósomnak: ,,Nem szerettek" engem, és utánam a gyerekeimet ,,sem szerették." Ez talán mindennél jobban fájt és fáj...
De már nem volt visszaút.
*
Azt meg kell hagyni, hogy nagyon jó munkát végeztél anyával, mert egy év alatt az után a nagy koponyaműtét után teljesen megtanult újra mindent... Még írni és olvasni is... Az azért fájt, amikor a lelkemet is kitettem értük, akkor is örökösen téged meg a gyerekeidet reklamálták. Te kellettél nekik és a fiaid, nem pedig én! Engem, amikor megláttak mindig valami rossz (talán a lelkiismeretük?) jutott eszükbe és el volt rontva a napjuk.
Tényleg, legjobb lett volna világgá menni inkább, mint itt, Pesterzsébeten leragadni!
Viszont, nekem itt már semmibe nem volt beleszólásom attól fogva, hogy F. 1989-ben lebontatta a régi házat és felépítette az újat. Azóta külön kasszán vagyunk, és ezer jelét adta annak, hogy 1998-ban anyuék halálát követően - legszívesebben engem is eltemetett volna velük.
Soha nem tudta nekik megbocsájtani, hogy 1973-ban nem fogadtak vissza...
Ő már akkor elkövetett mindent, hogy elüldözzön maga mellől. Még azt is eltűrte, hogy első közös kicsi magzatunkat is megöljék és akaratom ellenére kitrancsírozzák belőlem, spontán vetélésnek hazudva!
Itt olvasható a története: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=146949&n=furaila&blog_cim=El kapart%20anyas%E1g
*
NEKEM NEM VOLT HOVA MENNI! Éppen ezért, nekem mindent el kellett követnem, hogy igazi családi életet tudjak F-kal kialakítani! Akkor még nem tudtam, hogy neki csak addig kellettem, míg megvásároltuk együtt a lakást, mert együtt volt annyi pénzünk, hogy a beugrót befizessük. Ráadásul, azért is kellettem, hogy az OTP hitelért legyen egy ,,alibi felesége", akivel alá lehet írni a ,,Gyermekvállalási szerződés"-t! Na, meg akkor még érvényben volt az a rendelet, hogy legalább az egyik félnek rendelkeznie kell állandóra bejelentett budapesti lakhatással. Amiért F. vidéki volt, és itt Pesten munkásszállón lakott ideiglenes bejelentővel, szüksége volt rám.
Nekem anya azt mondta 1972-ben, hogy:
- ,,...úgy menj el, hogy ide többé nincs visszaút!".
Örökké ez volt előttem és annyira igyekeztem, hogy nagyon...

De egy normális párkapcsolathoz két emberre van szükség. Egy férfira, és egy nőre, de leginkább! Na, meg, hogy szerelemmel szeressék egymást. Sajnos, a szerelem hiányzott ebből a ,,házasságomból" is.

De legalább időszakosan képesek voltunk a jó munkakapcsolatra... Ezért aztán nem törődtem azzal, hogy F. nem engem szeret, mert én is mást szerettem a házasságkötésünkkor. Ezt, akkoriban ő sem vállalhatta föl, mint ahogy én sem. Engem már azért is raportíroztak 1971-ben a személyzeti irodára, meg a szakszervezeti bizottságra, mert egy nálamnál 6 évvel fiatalabb fiúval jártam. Szerettük egymást!!! De anyáék attól rettegtek, hogy az a "kölyök" nem fog engem elvinni a háztól, márpedig anyáék nagyon meg akartak tőlem szabadulni...
*
A NAGYBETŰS ÉLETRŐL, amire ,,nem voltam képes":
Talán emlékszel arra, amikor 1976-ban szerepeltem a Magyar Rádió Lányok asszonyok című műsorában? Juhász Judit főszerkesztésében ment egy sorozat az első generációs LAKÓTELEPI kismamák ,,FALKÓRSÁG"-áról? Arról szólt ez a sorozat, hogy milyen nagyon nehéz az első generációs LAKÓTELEPI gyeses kismamáknak megszokni azt az életformát. Nekem voltak javaslataim hogyan lehetne kismama klubokat létrehozva közösségi életet élni... Persze, a valódi családot az sem pótolta volna teljesen, de mégis több lett volna a semminél! (Ezt te is hallgattad a munkahelyi rádióban.)

Majd elköltözve a lakótelepről, itt is rám jött a jobbító szándék és írtam egy levelet Seszták Áginak, aki a Magyar Ifjúságban arról indított egy cikksorozatot, hogy ,,Kitől védjem meg a női becsületet?"
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=804854&aid=245855

Rengeteg társadalmi problémától, hatalmas feszültségtől volt terhes már akkor is a társadalom és ez rányomta bélyegét a közérzetünkre és a közhangulatra... Szeretném a figyelmedet fölhívni arra a szomorú tényre, hogy ekkor már egy éve érvényben volt az - a máig érvényben lévő - 1982. évi 6-os számú Törvényrendelet (Tvr.) 9. cikkelyének 2. szakasza, ami alapján az IMF Magyarországon 1982. óta napjainkig korlátozás nélkül vásárolhat ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat (egyszóval mindent) ami megvehető és privatizálható adósság fejében. Bővebben itt látható:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR#id=I1_
1326320839250&parent=http%3A%2F%2Fnet.jogtar.hu&rpctoken=720540082&_

methods=onPlusOne%2C_ready%2C_close%2C_open%2C_resizeMe

Erre azért volt szükség, mert az egyetlen párt oly mértékben telepedett rá Magyarország MINDEN ÜZEMÉRE, GYÁRÁRA és INTÉZMÉNYEIRE - a FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti bizottságaival, annak minden infrastrukturális hátterével és az alkalmazottaik bérével, reprezentációs költségeivel - hogy FELÉLTÉK ezen üzemek, gyárak, és intézmények MINDEN nyereségét...
És, már az 1970-es évektől kezdődően - mindent - attól a rothadónak sulykolt Nyugattól fölvett kölcsönökből kellett fizetni.
Mire a mi nemzedékünk ifjúvá vált (közvetlen 1945-ben, illetve, utána születetteknek) már nem jutott az 1945 után a gazdag polgárságtól - ellenérték nélkül kisajátított - lakásokból. Ezért volt szükség a HÁZGYÁRI PANELBŐL épített lakótelepi lakásokra! Csakhogy, azokat már nem osztogatták csak úgy, mint bérlakásokat, hanem MEG KELLETT VÁSÁROLNI és ehhez 30 évre szóló banki (OTP) kölcsönt kellett fölvenni.

Akkor lett számunkra is tragikus mindez, amikor gyes-re (800,- Ft-os gyermekgondozási segélyre) mentem az 1974-ben született első gyerekünkkel.
F-nak havi 2.600,- Ft volt a technikusi fizetése. Pont ennyi volt a havi törlesztő részletünk!!! A 800,- Ft-os segélyből kellett fizetni a közüzemi díjat, a közös költséget... Ebből kellett mindent megvenni, amire szükségünk volt a háztartásban a babaápolásra, a saját tisztálkodásunkra, élelmezésünkre, ruházkodásunkra, kultúrálódásra.

Szóval, társadalmi méretű ,,szarban" voltunk, de nagyon!

Éppen ezért, szükség lett egy un. Ifjúsági Törvényre 1971-ben, melyben megfogalmazták, hogy egy felnövekvő ifjúnak mire van szüksége ahhoz, hogy ,,szocialista embertípussá" váljon az akkori Magyarországon.
Kivonatolt részletek másolatai itt láthatók: http://furaila.xfree.hu/266935

Természetesen, már ebben is csak ,,ADHATÓ"-k voltak a ,,T"ámogatások, mint az 1963-as amnesztiát követően ('56-os elítéltek tömeges szabadon engedése után) átírt MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVÉBEN! A lényeg: ami a ,,fényes szelek"-nemzedékének, ifjainak ,,JÁRT" a SZOCIALISTA ÁLLAMTÓL - az 1945 utáni években - az 1963 után már csak ,,ADHATÓ" volt! És, hogy ezt kik döntötték el?
Hát, természetesen a minden üzem, vállalat és intézmény élére telepített FÜGGETLENÍTETT KISZ- Párt- Szakszervezeti Bizottság vezetői. Amiért én egy ilyen függetlenített KISZ Titkárságon dolgoztam, MINDENBE BETEKINTÉSEM és MINDENRŐL TUDOMÁSOM volt és van a mai napig!
*
Seszták Ági meg le akarta a nemek háborújára fokozni (degradálni) az összes társadalmi problémát... Szidták is a nők a férfiakat a férfiak meg a nőket és egymásnak estek ahelyett, hogy egymással összefogva, egymást segítve próbáltuk volna a problémáinkat megoldani...

Az egész Bíró Dávid szociográfiájának megjelenésekor robbant ki, mert ő volt az, aki a férfiak halandóságáért a nőket tette felelőssé! NEM NÉZHETTEM TÉTLENÜL!
Írtam Sesztáknak egy levelet írógéppel.
Itt olvasható (ha 200 %-ra nagyítod) a szkennelt változata:
1. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=117801&aid=245855
2. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=245855&kid=117824&sort
3. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=117835&aid=245855
4. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=217452&aid=245855

Azzal fejezem be ezt a levelet: - ,,Tudom, mellettem a férjem, aki biztat, segít anélkül, hogy követelőznék. Nincs szükség rá. Ilyen egyszerű az egész!?"

Írtam mindezt 1983 februárjában. Persze, ma már tudom, hogy ez nem egészen így volt a valóságban. Leginkább csak szerettem volna, ha így lett volna...

Erre válaszolt Seszták Ági a következő levélkével:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=299001&aid=245855
Nem sokkal később kijött hozzánk és a beszélgetésünkből készített egy interjút, amit megjelentetett a Magyar Ifjúságban, ,,Az én egyetlen művem: a családom" címmel.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=217453&aid=245855
*
Ezzel is az ELLENKEZŐJÉT ÉRTEM EL, mint amit szerettem volna! MÉG JOBBAN EL LETTEM SZIGETELVE,MINT ELŐTTE! A szeretteimet is gyanakvó figyelem követte... bárhova mentek, bármit is csináltak.

Akkoriban egy nap kint voltam a kicsikkel az udvaron, amikor becsöngetett egy fotóriporter. Minden áron rá akart beszélni egy családi fotózásra... Megvárta F-ot is, mert őt is le akarta fényképezni a gyerekeivel. F. meg ideges volt és láttam rajta legszívesebben elküldené a fotóst, aki nagyon olcsón, szinte ingyen elkészítette a színes képeket, amelyek nagyon jól sikerültek. Akkor még nem volt fényképezőgépünk, ezért nem bántam. Sőt, még örültem is neki.
2005-ben, amikor elkezdtem internetezni, megláttam, hogy a szomszédos kerületben ő az ottani polgári kör elnöke. Pont egy programra hívta ismerőseit. Nosza, én is úgy gondoltam, hogy ott a helyem.
El is mentem, viszont a program elmaradt, mert az előadó ivott valamit a büfében, ami után rosszul lett és a kórházba kellett szállítani. Ezt ott mondogatták egymásnak a társaságba verődött emberek.
Először még nem is gondoltam, hogy Szüle Zsoltról beszélnek. Annyi kérdeznivalóm lett volna tőle! Azon törtem a fejemet, hogyan kereshetném meg a nagy kavarodásban. Az összesereglett emberek ott jöttek-mentek tanácstalanul... Elkezdtem kérdezősködni Szüle Zsolt után, de senki nem tudott semmit! Ezért aztán rosszat sejtve eljöttem onnan. A buszmegállóban várakozva nem bírtam tovább és kitört belőlem a zokogás... Annyira készültem erre a találkozásra! Napok óta felfokozott érzelmi állapotban voltam. És ez is kudarccal végződött, mint előző évben a Bubik Istvánnal tervezett találkozásom. Még azt sem hevertem ki...
Pár nap múlva megláttam a Magyar Nemzet azon számát, melyben Szüle Zsolt halálhíre volt olvasható. http://s9.images.www.tvn.hu/2016/04/07/03/21/www.tvn.hu_
377938322b2e910b848e2d103b4afd82.jpg
Szüle Zsolt volt a sokadik ekkor már, aki meghalt mielőtt beszélhettem volna vele! Annyira megrendített, de annyira, hogy kezdett elhatalmasodni rajtam a rettegés és főleg a FÉLTÉS...
*
Folytatva a ,,nagybetűs életünkről" szóló történetet: F-ot megválasztották a 80-as évek elején függetlenített szakszervezeti titkárnak, majd beiskolázták a Politikai Főiskolára. Ő akkoriban pont beadta a felvételi kérelmét az Építőipari Főiskolára, hiszen egész addigi életében építész szeretett volna lenni. Azért is tanult tovább a szakmunkásvizsga és a sorköteles katonai szolgálat letöltése után építőipari szakközépben... Az érettségi után azonban ráerőltették a politikai karriert... Így tették örök időkre LEKÖTELEZETTÉ azok számára, akik engem, mint ,,ellenséget" tartottak számon 1956 miatt! Hiába tiltakoztam ellene, mint a ,,felesége"! Neki ezt el kellett fogadni és nekem pedig támogatni őt, mert ez volt az ára annak, hogy föl tudtuk nevelni gyermekeinket...
1990 után a szocializmus fizetett ,,kádereivel" elkezdték átíratni az önéletrajzukat, és elhallgattatni függetlenített párt- kisz- és szakszervezeti funkciójukat, de még a Politikai Főiskolán való tanulmányaikat is!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=828151&aid=257851

Megtehették, hiszen a Corvinus Közgazdaságtudományi Egyetem ,,átvette" a Főiskolát... Így, ma már mindenkinek, aki a ,,Polfőn" szerzett politológusi diplomát, úgy szerepelteti az önéletrajzában, mintha a Közgázon végzett volna!

http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=257851&kid=828149&sort=

Természetesen, 1990-et követően is számíthattak arra, hogy ,,APÁRT" be fogja őket iskolázni az új módit oktató fölsőfokú iskoláiba is - mindenféle divatos szakirányú képzésre... Most, hogy ennek történetét sorolom, szeretném ha tudnád: nem irigyelem őket, hiszen az egész (magán)életükkel fizettek sokszor a hatalomnak ezért.
*
Viszont, voltak oktatók is azon a bizonyos Polfőn, akik ma is itt élnek közöttünk - elhallgatva a sok tényt, amitől oly széles rétege a magyarságnak lepusztulva kihalóban van...

Kivételt jelent egy extravagáns és kritikus urbánus: Montágh Imre logopédus, akiről ma már csak annyit lehet olvasni, hogy a Színművészeti Főiskolán színpadi beszédet is oktatott! http://hu.wikipedia.org/wiki/Mont%C3%A1gh_Imre

Montágh Imre elsők között tett olyan kijelentést, ami meg is jelent, hogy: ,,minden rendszer kitermeli a maga ,,elitjét"...
Csakhogy, nálánál - mint a Politikai Főiskola ,,elitképzőjében" oktatónak - senki nem tudhatta jobban, hogy az ,,elit" jelzőért megszolgálókat oktatott ő abban a Politikai Főiskolában! Montágh Imre MINDENT TUDOTT arról a bizonyos ,,szocialista embertípusról", akit évtizedek óta igyekezett a HATALOM legyártani/legyártatni.

Hallgassátok és nézzétek ezeket a videókat amelyeken Montágh Imre oly bölcs nyugalommal tanítja ÖNMAGA EGYÉNISÉGÉNEK VÁLLALÁSÁRA a fiatalokat!
https://www.youtube.com/watch?v=_SJtg5lPRXk
https://www.youtube.com/watch?v=d5799xZqQ0c
MONTÁGH IMRE volt az első - országosan ismert - aki titokzatos körülmények között lelte halálát... Bizony mondom, egy értékes SZEMTANÚ távozott az élők sorából 1986-ban. Montágh Imre a beszédművesség oktatója: http://furaila.xfree.hu/257851
*
Folytatva a ,,nagybetűs élet"-nek hitt történetet 2002-vel, amikor kiderült a D-209-esről, ami és ennek ellenére ő lehetett hazánk miniszterelnöke, már tudtam, hogy F-ot sem fogják parkoló pályán hagyni. Pontosabban, hagyták fél évig, mint kényszervállalkozót vergődni, majd a hóna alá nyúltak és... egy frekventált helyen kellett lebontania azt, aminek az építésében évtizedekig dolgozott. Ez volt az, amit szocializmusnak neveztek... Nekem hozzá kellett volna alkalmazkodni és neki, mint ,,családfőhöz" igazodni. Nem volt könnyű, mert ő a magánéletében meglehetősen visszahúzódó, egyenesen rejtőzködő volt. Ráadásul, 2002-ben közölte velem, miután a gyerekek felnőttek, hogy már nincs rám szüksége. - ,,Kezdhetnél végre magaddal valamit...".
Csakhogy, engem mindenhol az ő ,,feleségének" hittek és hisznek, holott ez 1990 óta egyáltalán nincs így. Ezért, egyre nehezebb volt számomra a látszat-,,feleség"-szerep.

2005-ben volt igazán rádöbbenésem a helyzetemre. Amiért mielőbb ki akartam lépni ebből a látszat-házasságból, beadtam a bíróságra a válókeresetet. Sikerült ismét ,,közös beleegyezéssel" elválni valakitől, akinek valójában soha nem voltam az asszonya. Ítélet indoklása (részlet): http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid= 672032&aid=262513
Jogerős ítéletből részlet:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=672031&aid=262513
Sajnos azonban továbbra is itt-lakásra kényszerülök, F-nak teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságban. Ilyen ellenőrzött körülmények között nehéz barátkozni bárkivel is!
*
Írod, hogy milyen boldog vagy. AKKOR MEG MI A CSUDÁÉRT FOGLALKOZOL VELEM? Miért nem örülsz inkább a boldogságodnak? Ha én boldog lehetnék, akkor nekem eszembe sem jutnál! Már megbocsáss, de ez van.
*
(Folytatása következik.)
*
Bóna Mária Ilona
*
5. RÉSZLET GABI LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam
,,Fel szeretném frissíteni az emlékezeted, minden pénteken rohantam ki munka után lefürdetni anyát, szegényke elég elhanyagolt állapotban volt, ha Te minden nap ott voltál, miért?
Összepakoltam a nagytáskába a mosnivalót, hazahoztam kimostam és visszavittem, kiteregettem az udvarra.
Mindenkit hibáztatsz, befolyásolták az egész életed, férjhez kényszerítettek, pedig nem, csak képtelen voltál az igazi nagybetűs életre!
Elgondolkodtál azon van Neked barátod, vagy barátnőd, válaszolok NINCS!
Én viszont elmondhatom, van barátnőm nem is egy. A Lucival még mindég tartom a kapcsolatot, hány éve is? Van barátom, inkább igazi lelki társam most már 11 éve.
Tehát boldog kiegyensúlyozott életem van."
*

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
4. Titkok, melyeket nem vihetek a sírba
  2020-04-01 03:31:32, szerda
 
  4. VÁLASZ ERRE:
,,Nem emlékszel jól, mert az eljegyzésemen 18 éves voltam. Esküvőmön 21 éves."

Hogyan felejthetném el, hogy mikor voltál 18 éves? Hiszen, akkor, amikor VISSZAKÖLTÖZTETTÉL, még csak 18 éves voltál, és elég határozott ahhoz, hogy BÁRMIT ELVEGYÉL TŐLEM, amiért én dolgoztam- vagy szenvedtem meg. Téged erre biztattak a szüleid, akikről akkor még én is azt hittem, hogy az én szüleim is. Megtehették, hiszen örökösen szeretetmegvonással büntettek! Egészen addig nagyon igyekeztem, kiérdemelni a szeretetüket.

Az öt év ,,házasság" BJ-vel azonban megkeményített és ragaszkodtam ahhoz, amit viszont el akartatok venni tőlem még a válást követően is!
*
Mindenek ellenére SIKERÜLT a GYORS- és GÉPÍRÓ-VIZSGÁM. Hála osztályfőnöknőnknek (a tablóképen a fölső sorban középen, fehér blúzban) aki TITOKBAN KORREPETÁLT a lakásán - ingyen.
*
Ezen a tablóképen - elöl a guggolók között - azért vagyok napszemüvegben, hogy eltakarjam a monoklit a szemem körül...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=638254&aid=268641
*
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=638255&aid=268641
*
Egy hét házalás után el is helyezkedtem.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=638256&aid=268641
*
Az igaz, hogy ha akkor nem fuvarozol el B.J-től, amikor kirugdosott a lakásból, nem sikerült volna...
*
Anya hamarosan benyújtotta a számlát, kérve, hogy segítsek neki elhelyezkedni, mert közben ő is otthagyta a varrodát. Kérvényezte a leszázalékoltatását, de nem volt meg hozzá a 10 év munkaviszonya. Már csak pár hónap hiányzott hozzá.
Volt egy jogász kolléga a munkaügyön, ahol gyors- és gépíró lettem. Őt kérdezgettem a leszázalékolással kapcsolatban. Olyan nagyon rendes volt, hogy elvállalta a kérvényezés megszövegezését. Anyától begyűjtöttem az összes szükséges iratot, ami kellett hozzá és a kollégám mindent szépen elintézett...
*
Tudom, hogy az esküvődön 21 éves voltál, hiszen még most is megvan a meghívód...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=463741&aid=268641
*
Közben B.J. beadta a válókeresetet... Két békéltető tárgyalást követően megvolt a tárgyalás és elváltunk - közös beleegyezéssel.

Itt látható a jegyzőkönyv másolata, mind a 3 oldal:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450560&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450561&aid=268641
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450562&sort
*
Hamarosan megkaptam az értesítést a házasság felbontásáról... és arról, hogy kifejezett kérésemre visszavettem a saját ,,lánykori" nevemet.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450563&sort=
*
Közben, BJ kifizette azt a 15.000,- Ft-ot, amit a lakáslelépésért ítélt meg a bíróság.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?aid=268641&kid=450564&sort=
*
Lemásoltam a teljes tárgyalási szöveget, mert ez a régi ékezet nélküli betűs írógéppel írt, indigós másolat szinte olvashatatlanná vált az évtizedek során.
*
,,Az alperes feleség a felperes férj nevét nem viseli." ,,..."
,,Kimondja a biróság, hogy a Budapest, XX.ker. Pe. Ady Endre út 44.fdsz.7.sz. alatti társadalmi tulajdonban lévő szoba,konyhás bérleti lakás kizárólagos használati joga, - amennyiben a felperes a fent jelzett részletekben a 15.000 Ft-ot alperesnek 1969. december hó 31.-ig megfizeti,-a felperest, ha pedig a felperes részéről a 15.000 Ft-nak a megfizetése 1969. december 31-ig nem történik meg, az alperest illeti."
*
Ekkor kezdődtek a bajok csak igazán! Amiért még mindig arról álmodoztam, hogy mégiscsak tanító leszek, szerettem volna a középiskolát is elvégezni.
A munkahelyem azonban nem támogatta a gimnáziumi továbbtanulásomat... Helyette a vegyipari, vagy a közgazdasági szakközepet javasolta. Semmiképpen nem akartam vegyész lenni, ezért a közgazdasági mellett döntöttem. Sikeres felvételi után meg is kezdtem a közeli Mester utcai iskolában a közgazd. szakközépben, ipari tagozaton a továbbtanulást. Az általános iskolai bizonyítványomban ennek is nyoma van. Az előzőekben már bemásoltam ezt az oldalt... Most, ismét ide másolom a linkjét a neten történő könnyebb elérhetőség kedvéért.
*
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=457905&aid=268641
*
Összejöttek ismét a kellemetlenségek, mert B.J. is zaklatott a munkahelyemen.
Anya is kilépett, mert közben sikerült a leszázalékoltatása. Ezt követően gyanakvó pillantásokkal kezdtek méregetni kollégáim és kétértelmű megjegyzéseket tettek a magánéletemre, a továbbtanulásomra.
Egyik kolléganőmtől aztán sikerült megtudnom, hogy anya arra használta azt a pár hónapot, hogy rossz-híremet keltse. Tette ezt akkor, amikor még bennem volt az öt év testi-lelki terror élménye és bajban voltam az önbizalommal. Állandó kisebbrendűségi érzésem volt, hiszen nem volt semmiféle irodai gyakorlatom.

Fizikai állományból kerültem irodára úgy, hogy ezt a HIVATAL (hatalom) részéről sehol, senki nem támogatta!

A MUNKAHELYEMEN azonban, MINDENKI SEGÍTETT. Bizony, MINDENHOL SZERETTEK!

Mindaddig, míg valahol, valakitől meg nem hallották azt a sok hazugságot, amit eredetileg anya is terjesztett. Pl, hogy ,,nappalin járt gimnáziumba, de viszketett a micsodája és azért ment férjhez olyan korán és azért hagyta félbe a tanulást! Azért jár még mindig iskolába..."
*
MINDERRŐL SEMMIT NEM TUDTAM EGÉSZEN 1996-ig! 50 éves, azaz: ÖTVEN ÉVES voltam akkor, amikor szembesültem ezzel a szörnyűséggel!
Viszont, Jóskának is ezt mondtátok!
Ez AZÉRT VOLT RETTENETES - és még most is azért ELVISELHETETLEN - mert JÓSKA akkor már ÖT ÉVE HALOTT VOLT! Még, ha akartam volna, sem tudtam volna neki soha elmondani, hogy mennyit szenvedtem, mert ERŐSZAKKAL ELSZAKÍTOTTAK TŐLE!
*
A szakközépben megismertem az új osztálytársaimat - közöttük egy lányt, aki felajánlotta, hogy beajánl oda dolgozni, ahol ő dolgozott akkoriban.
Így kezdtem egy teljesen új munkahelyen 1970. január 3-án...
Csakhogy, ,,otthon" megtudták, hogy ismét tanulok, méghozzá középiskolában és akkora harc kezdődött el emiatt, hogy majdnem belepusztultam.
Egy-emberként el akartátok venni tőlem azt a tizenötezer forintot, amit B.J. megküldött postán, és amit betettem az OTP-nél nyitott - 3, egyenként 5.000,- Ft-os - gépkocsi takarékbetétkönyvbe. Apa felpofozott, amikor nem hatódtam attól sem meg, hogy anya ájulást színlelt, hátha meglágyulok tőle. Apa addig nyüstölt, addig, míg a végén az egyik gk-betétkönyvet fölbontottam, hogy tudjon egy akkor akciós ,,Socol" táskarádiót venni magának...Nem tudtam nemet mondani neki, pedig még most is fáj az a hatalmas pofon, amit akkor adott, amikor nem voltam hajlandó az összes pénzt nektek adni. De ez nem lett volna téma közöttünk, ha nem zártatok volna ki a házból még 1963-ban és nem löktetek volna oda B.J.-nek!
*
Jól emlékszem arra, hogy ti a vőlegényeddel már akkor akartatok egy kis kertes házat venni. Azért kellett volna a pénz, hogy le tudjátok foglalózni... Én meg hajthatatlan voltam, mert biztos voltam benne, hogy meg fogjátok tudni oldani az én pénzem nélkül is,
Valóban úgy történt, hogy 1972 után - amikor már mi is befizettünk egy lakótelepi lakásra a kollégámmal - vettetek egy kis kertes házrészt... Addig, viszont a vőlegényed családjánál laktatok.
*
Közben, az új munkahelyen nem kaptam semmiféle kedvezményt a továbbtanulásomhoz, mert nem ők iskoláztak be!
Iszonyatosan nehéz volt elszabadulni a vizsgaidőszakokban, mert a vizsgák délelőtt kezdődtek és engem nem engedtek el, csak ha mindennel megvagyok előző nap. Örökösen túlóráztam, vagy az iskolában voltam késő estig.
Egyik ilyen esti túlmunka során megszólított a KISZ bizottság akkori titkára és elmeséltette velem, hogy miért dolgozom minden másnap késő estig? Elmondtam, hogy miért. Nem szólt semmit, de másnap kölcsönkért az ülésre jegyzőkönyvezni. Akkor még nem sejtettem, hogy ez amolyan felmérése volt a tudásomnak. Hamarosan megkérdezte nincs-e kedvem átmenni a KISZ-irodára dolgozni. Megígérte, hogy eljárhatok a vizsgákra és nem kell túlórázni előtte.
*
Amint átmentem, máris nagy aktivitás kezdődött a vállalati KISZ-ben. Csoportos utat szervezett az egyik vb-titkár és nálam fizették be a részleteket az útra, amire én is jelentkeztem. Amikor átadtad a meghívódat az esküvődre, bizony én már nem léphettem vissza, mert már megkérték a csoportos útlevelet benne az én nevemmel.

Így aztán megvolt az örök-harag, meg mindenféle kitaláció, hogy én azért nem mentem el az esküvődre, mert féltékeny voltam a vőlegényedre, meg irigyeltem tőled azt, hogy férjhez mész...
*
Szegénykém, ha tudnád, hogy mennyire élt még bennem az az öt évig tartó szenvedés és miatta a ,,házasságtól" való irtózás, hát akkor nem hittél volna ilyen valótlanságokat rólam!

Egyszerűen csak azt akartam, hogy hagyjatok végre békességben dolgozni és tanulni!
*
Valóban szép ruhákban jártál, és amiért te voltál a nagyobb, tíz éves korodtól, a te levetett ruháidban jártam. Ez még ipari tanuló koromban is így volt. Az én ösztöndíjamból vettek neked kabátot, közben, nekem anya átalakíttatta Feri bátyával a kopott lóden kabátját.
Csakhogy, attól fogva, hogy megtanultam szabni-varrni, éjszakánként kiszabtam és megvarrtam magamnak az akkor legdivatosabb ruhákat. Igaz, hogy mindenből csak egy volt, és az anyagot meg a kellékeket a RÖLTEX nevű leértékelt- maradék szöveteket árusító textilboltban vásároltam.

Neked is varrtam miniszoknyát mellénnyel!!! Hogy vagy képes ezt elfelejteni?

Sajnos, a szabásvarrással is idegesítettem anyát, meg apát, mert éjszakánként zörögtem a varrógéppel. Tudod, azon a lengyel Lucznik márkájún varrtam, amit még B.J.-né koromban vettem és amit te hoztál el B.J-től, amikor fölpakoltál vele együtt a teherautóra.

Gyors- és gépíróskodásom idején még kolléganőimnek is vállaltam varrást...
Kár, hogy anyáék ezt sem nézték jó-szemmel! Persze, őket is meg kellett értenem, hiszen idős-beteg emberek voltak akkor már és vágytak a pihenésre, nyugalomra.
Ezért is akartam a lehető legsürgősebben elköltözni tőlük/tőletek.
Ezért sem adhattam oda neked/nektek azt a pénzt, amit B.J. fizetett nekem lakáslelépésre.
*
(Folytatása következik.)
*
Bóna Mária Ilona
*
5. RÉSZLET GABI LEVELÉBŐL, melyre az előző válaszokat írtam

,,Nem emlékszel jól, mert az eljegyzésemen 18 éves voltam. Esküvőmön 21 éves."
,,Miért kértem tőled pénzt, volt nekem takarékbetétem, megvolt a pénzünk a házra, amit meg is vettünk. Abban az időben nagyon sokat dolgoztam iparművészeknek, nagyon jól fizetett.
Nem emlékszel, mennyi jó ruhát adtam Neked, így feltudtál öltözni rendese.
Úgy állítasz be ebben a förmedvényben, mint egy gátlástalan gonosz embert, milyen jól ismered ezt a karaktert, szerintem én értem miért."
*

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2020.03 2020. április 2020.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 52 db bejegyzés
Összes: 7682 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 98
  • e Hét: 98
  • e Hónap: 2154
  • e Év: 74501
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.