Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Madarak és fák napján
  2020-05-10 15:18:42, vasárnap
 
 


Nem elég csak éneküket dícsérni, nem elég ha szépségükön ámulink, tenni kell értük, például szárazság esetén rakjunk ki vizeket fürdeni és inni tudjanak. Télen etessük, de rendszeresen, vagy sehogy, óvjuk őket, vigyázzunk rájuk.

A madarak és fák napjának eredete a 20. század elejére nyúlik vissza. 1902-ben Párizsban az európai államok, köztük Magyarország is egyezséget kötöttek a hasznos szárnyasok védelméért. Még ebben az évben - a világon elsőként - Chernel István ornitológus madarak és fák napját szervezett hazánkban. Azóta már a természetvédelmi törvény is előírja: ,,Minden év május 10-e a madarak és fák napja. E nap megemlékezéseinek, rendezvényeinek a lakosság - különösen az ifjúság - természetvédelme iránti elkötelezettségét kell szolgálnia."
 
 
0 komment , kategória:  TAVASZ  
Madarak és fák napján
  2020-05-10 15:11:42, vasárnap
 
 


Emlékezzünk e csodás élőlényekre Márai Sándor: Ég és Föld című kötetében a fákról szóló soraival:

,,Ablakom előtt a fák szólni kezdtek. Lombbal szóltak és madárral, gyümölcsökkel és meleg, nedves illatokkal. Szobámban ültem, s egy elhunyt jó barát verseit olvastam. Így hallgattam fél füllel a fák szavát.
Ezt mondták A tünemények mögött van az élet. Az erő, melytől tárgy és tünemény élet lesz. Ez az erő nem jó és nem rossz, nincs szándéka. Ez minden, amit tudni lehet felőle.
Ezt suttogták Írd meg. Megírtam.

Forrás: National Geographic
 
 
0 komment , kategória:  TAVASZ  
Májusi óda
  2020-05-10 15:07:58, vasárnap
 
 


Juhász Gyula: Májusi óda

Ó emberek, az élet oly rövid,
Az utak végén az örök rög int.
Jó volna egyszer, végre, tudni már,
Hogy szomorú fejünkre itt mi vár?
Isten nevében az ember felett
Száz zsarnok ítélt és kevélykedett.
Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
Harangok, ágyúk, szuronyok helyett
Zengjen, ragyogjon már a szeretet!
Határok helyett a határtalan
Jóság, amelynek igazsága van!
Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind,
Szárnyaljanak egekbe álmaink!
Versnek, zenének szárnyán szálljanak
Az Isten szabad sátora alatt.
Vörös májusra vígan zöldelő
Szabad májust hadd hozzon a jövő!
Legyen majális minden napodon
Ó Ember, hittel én ezt dalolom.
Hittel, reménnyel május ünnepén,
Ó Ember, Testvér, be szeretlek én!
 
 
0 komment , kategória:   Juhász Gyula  
Kovács Daniela: Delírium
  2020-05-10 15:05:18, vasárnap
 
 


Kovács Daniela: Delírium

Nesztelen léptekkel közeleg az est,
a Hold lángjánál álmom üszkét szítja,
emlékeim közt egy régebbit keres,
kezébe veszi, s bőszen elhajítja.

Félálomban, kábán utána kapok.
Káprázat ez, vagy alkony-szülte árnyék?
Tikkadt ajkaimon fájdalom dadog,
és mintha újra ismert utat járnék.

Apámat látom kályha mellé bújtan.
Gyerekként nézem egy kapurésen át,
s úgy kinyitnám, de tehetetlen ujjam
csak rázza kulcsolt ajtajának zárját.

A régi kandalló éhes lángján túl
gyermekkorom újra ezer halált hal,
s míg arcbarázdámra sós fájdalom hull,
én küzdők a múlás gyilkos zajával.

Majd rögvest minden halk jelenné reked.
Ágyamban fekszem. A holdfény rám legyint.
Vén ligetünk ismét álmosan fecseg,
és én a mába kapaszkodom megint.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Régi nóta
  2020-05-10 15:03:04, vasárnap
 
 


Reményik Sándor: Régi nóta

Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.

Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?
Hová lett a vén esernyő?
Az ég egyre csak feketült,
A záporba jég is vegyült.
Már ernyőt sem feszítettünk,
Jégnek puszta fejjel mentünk.
S külön bánat, külön zápor
Vert és sodort el egymástól.

Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,
Ajakunkon vihar-ízzel
Megint csak egymásra leltünk
És kérdeztünk és feleltünk.
Véghetetlen béke-vággyal
Egymás lelkét fontuk átal.
A csalánból, ami éget
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban,
Ünnepesti alkonyatban.
Álltunk őszbe hajló nyárban,
Ritka másodvirágzásban.
S feszült fölénk árnyat ejtő,
Vak vihartól mosolyt rejtő
Tündér-gomba: régi ernyő.

 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
Csak két nap
  2020-05-10 14:59:59, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2020.05 2020. Május 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 5 db bejegyzés
e hónap: 90 db bejegyzés
e év: 627 db bejegyzés
Összes: 1928 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 287
  • e Hét: 287
  • e Hónap: 16545
  • e Év: 72390
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.