|
2020-05-13 20:32:50, szerda
|
| |
| |
Ki mondta?
Ki mondta, hogy rögmentes lesz életutunk?
Van úgy, hogy már kezdettől zátonyra futunk.
Burokban születni óriás kiváltság,
máskülönben harcos, és néma kiáltás.
Szegény-gazdag anya, megszüli gyermekét,
csak a szépet adná ő útravalóként.
Az élet, olykor-olykor felülírja a jót,
kis testére telepíti a gyilkos kórt.
Ápolja, mint jó kertész a virágokat,
ahogyan erdőőr, vigyázza a fákat.
Ha vihar jön tövestől tépi az ágast,
kertész, búcsút int illatos virágának.
Reményekkel teli harcol gyermekéért,
ha lehetne, adná életét, éltéért!
Előre megy ő, tátongó űr mögötte,
álmát, égiek vigyázzák majd örökre.
Így fonódnak össze a szeretet láncok,
boldogtalan, sápadt arcán, a mély ráncok
Az élet folyik tovább, bármennyire fáj,
nehéz fájdalmat hordani, egy élten át!
Ki mondta, hogy nem léteznek még nagy csodák?
A reményteli szép napok, elhozhatják.
Balázs Erzsi |
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
Offline
