|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2020-05-14 20:58:15, csütörtök
|
| |
| |
Ahogy a szarvas kívánkozik...a közös istentisztelet utáni sóvárgás
Dr. Joseph A. Pipa
Múlt héten írtam pár gondolatot, arról amit megértettem Isten munkájára nézve a jelenlegi krízis helyzetben, és ajánlottam néhány válasz utat. Jelen cikkemben egy dologba szeretnék mélyebbre ásni: a közösségi Istentisztelet hiányának kihívásai. Miután hallottuk és válaszoltunk az oroszlán ordítására, most a sóvárgó szarvashoz kell hasonlítsunk.
A 42. Zsoltár 2-3-ig terjedő verseiben így ír a zsoltáros: "Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem! Isten után szomjazik lelkem, mikor mehetek el, hogy megjelenjek színe előtt?" Milyen valóság volt a zsoltár író életében, e mögött a hasonlat mögött? Dávid száműzetésben volt, Saul elől bujkált a pusztaságban, megfosztva a közösségi Istentisztelet lehetőségétől.
Bujdosása során Dávid sok fájdalmas nehézséget tapasztalt meg: halálos fenyegetést, árulást olyanoktól akiken segített, rágalmazást és vádakat, hogy Isten valójában elhagyta őt. Itt, a 42-ik zsoltárban, kifejezi mindezek melett a legnehezebb megpróbáltatást: a közös istentisztelet hiányát.
Lelkének sóvárgását a közösség után, a szarvas hasonlattal írja le, ahogy egy kutyáktól üldözött szarvas epekedik folyóvíz után. A 63. Zsoltár második versében is használ ilyen hasonlatot: "Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize."
Dávid az üldözések alatt is kapcsolatban volt Istennel. Imádkozott, verseket írt, énekelt. El volt zárva azonban az összegyülekezéstől, ahol Isten különös módon találkozik az ő népével. És e miatt, az Istentisztelettől való elkülönítés miatt, Dávid lelke szomjazott. Amit Dávid tapasztalhatott a közös Istentisztelet során, az mind árnyék és jelkép volt csupán. Mennyivel erősebb kellene akkor legyen a mi hiányérzetünk? Hiszen mi már az újszövetség egyházaként, Jézus Urunk feltámadásának dicsőséges fényében imádjuk Istent.
Talán régebb mikor olvastad a 42. Zsoltárt, azt gondoltad, hogy Dávid szavai kissé eltúlozzák a helyzetet. De most, hogy te is meg vagy fosztva a közösség adta áldásoktól, sokkal inkább együtt érezhetsz Dávid sóvárgásával. Szomjazik-e a lelked? Érzel-e lelki éhséget? Érzékelsz-e Istentől és az ő népétől való elszakadást? Habár hallgatunk közvetítéseket, olvasunk és együtt imádkozunk azokkal akikkel otthon vagyunk, mégis marad egy űr az életünkben.
Tanultál róla, hogy a közös imádat a keresztyének legnagyobb kiváltsága és áldása? James Bannerman így írja le a tranzakciót, ami akkor történik, mikor a hívők közösen Isten jelenlétében vannak: "A közös istentisztelet nem más mint az a mód és út, amelyben a bűnösök, egyesülve egy gyülekezetben, engedélyt nyernek az Istennel való érintkezésre, és helyes valamint hasznos módon fenntarthatják a Vele való kapcsolatukat, és nap mint nap elfogadható módon, közösségben járulnak Eléje.
David Clarkson a "Közös Istentisztelet előnye az egyéni imádattal szemben" című prédikációjában 12 okot sorol fel, hogy bemutassa a közösségi Istentisztelet fontosságát: 1. A közös imádatban Isten neve jobban megdicsőül, mint az egyéni során. 2. Isten jelenléte sokkal nagyobb mértékben van ott a közös istentiszteletben, mint az egyéniben. 3. Isten sokkal jobban kijelenti magát a közös Istentisztelet folyamán. 4. Több a lelki haszon is a közös imádat során, mint az egyéni istentiszteletben. 5. A közös Istentisztelet építőbb. 6. A közösség nagyobb védelmet nyújt a hitehagyás ellen. 7. Isten az ő legnagyobb munkáit a közösségben lévőkön végzi el. 8. A közös Istentiszteletben a menny előízét érezhetjük. 9. Isten nevezetes szolgái is a közösségi istentiszteletet részesítették először előnyben az egyénivel szemben. 10. A közös Istentisztelet a legjobb mód arra hogy kegyelmet nyerjünk és elkerüljük, megelőzzük a legnagyobb ítéletet. 11. Jézus drága vére különösen a nyilvános Istentisztelethez kapcsolódik* . 12. Isten ígéretei is legfőképp a közösségre érvényesek, arra nézve adta őket.
Bannerman így részletezi ezeket az áldásokat:
"Az Istentisztelet minden eleme, amire hivatkoztunk, a közösségi rendelet része, nem személyre szabott, a hívők közösségéhez együttesen tartozik, nem pedig egyénileg. A kegyelem eszközeiként közösségben kell élvezni őket, nem külön külön minden keresztyén, hanem egymással kapcsolatban a gyülekezetben... természetesen nem lehetetlen vagy törvénytelen egyénileg használni őket, de nem fejtik olyan hatásukat és nem lesz olyan kegyelemben gazdag eredménye, mint amikor közösségben élünk velük... Röviden a szertartások (Istentisztelet elemei?) egyénileg használva csak fél áldást eredményeznek, még akkor is ha keresztényként élünk velük...Az Istentisztelet minden eleme sajátos és hangsúlyos módon az Egyházhoz tartozik, és Krisztus Lelke és jelenléte teszi azokat hatékonnyá, mivel az Ő eszközei amelyekkel felépíti és megerősíti a hívők közösségét, bizonyos módon és mértékben ismeretlen az egyéni és magán-istentisztelet esetén."
Ahogy Dávid tapasztalatból tanulta meg, a közösségi Istentisztelet kiváltságát, ugyanúgy kellene nekünk is. Hogy segítsek értékelni a közösség kiváltságait, ajánlom, hogy vedd fontolóra az alábbi négy tanácsot.
Először is a közösségtől való elszakítás az életedben, annak nagyobbra értékelését munkálja benned. Ideje, hogy ne vedd természetesnek. Kiálts így a zsoltárossal együtt: "Örvendezem, amikor azt mondják nekem: Menjünk el az ÚR házába!" ( Zsolt. 122:2) Vagy: "Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint ezer másutt. Inkább akarok az én Istenem házának a küszöbén ülni, mint a gonosz sátrában lakni!" (Zsolt. 84:11)
Másodszor, aktuális bűnként megvallanod az Istentisztelethez való fölényes hozzáállásodat? Hagytad, hogy emberek, vagy dolgok távol tartsanak az Isten népével való összegyülekezéstől? Már csak formálisan tartottál Istentiszteletet, nem őszintén, hitből, felkészült szívvel?
Harmadszor, a gyülekezeti rendtartás vezetői magyarázattal szolgáhatnának, arra nézve, hogy miért nincs esti, délutáni alkalom a gyülekezetekben? Miért fosztod meg Isten népét a plusz áldástól? A közösségi Istentisztelet során Krisztus áll a középen és szól hozzánk. (Zsolt. 22:25, Zsolt, 40:9-10, Jel. 2:1) Micsoda kiváltság az Ő jelenlétében összegyűlve csodálni az Ő szeretetét!
Negyedszer, ti, akik szándékosan elhanyagoljátok a második alkalmakat, valljátok meg világiasságotokat és bánjátok meg! Hogyan töltitek el az Úr napját? Mit árul el lelki egézségetekről , az hogy lelki szomjúságotok kielégíthető napi egy korttyal? Nem akartok többet Krisztusból és az Ő áldásaiból? Sokan, az elmúlt jó pár hét izoláltsága során belemerültek a film nézésbe, mások pedig bele feledkeztek a sportesemények fogyasztásába. Ezek közül az emberek közül, hányan sajnálnak Istentől a jobb időkben, egyetlen órát hetente?
Isten ebben az időszakban megfosztott a közösség előnyeitől, hogy elbíráljuk kiértékeljük a hozzáállásunkat a közös Istentisztelethez. Azért imádkozom, hogy a COVID19 járvány egyik haszna az legyen, hogy megújuljon az elköteleződésünk Isten dicsősége és az a jó iránt amit az Ő tisztelése, imádata jelent.
Bárcsak ebben a közösség hiányban vágyakozna a lelkünk az élő Istent imádni együtt a gyülekezetben, mint ahogy a menekülő szarvas kívánkozik a folyó víz után.
* " Viszont az evangélium közösségben való hirdetése és a szövetség pecsétjének kezelése, szükségszerűen Krisztus halálán alapszik. Mint hogy ezek a képviselői és a szerzeményei is egyben, ennek a drága vérnek, ahogy Krisztus öröksége nyilvánvalóvá lett; a szemeink előtt feszíttetett meg, ugyanúgy ezek az előnyei is egyben az Ő halálának, és ajándékai a győztes Krisztusnak.
(...) Mennyire értékesek ezek az istentisztelethez kapcsolodó eszközök (rendeletek), melyek eme drága vér árán váltak előnyeinkké és Krisztus dicsőséges győzelmének ajándékaivá!"
David Clarkson: David Clarkson munkái (The Works of David Clarkson) 3. Fejezet,
Az 1696-os újrakiadása (Edinburgh: The Banner of Truth Trust, 1988) 3:196 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-14 20:41:12, csütörtök
|
| |
| |
Vakarózni jó!
Egy hatalmas tölgyfa áll a dombon.
Alá fekszem, elvetve a gondom.
Elszundítok, mint egy boldog kisded,
ám felérzek, mert lapockám viszket.
Valami az ingem alá mászott,
kikergette szememből az álmot.
Csíp, csiklandoz. Biztosan egy hangya.
Békén várom: majd csak abbahagyja.
Ám ő bátran egyre felfelé tör,
s majd megveszek a nagy viszketéstől.
Ki tarthatná természetét féken?
Legyen fakír akárki, de én nem!
Felkelek s a fának vetve hátat,
dörgölőzöm, mint egy boldog állat.
S vallom: ha az élet nem is rózsás,
de nagy öröm egy jó vakarózás!
Ne irigyeld, ki nagy rang szerint él:
köti kezét illem és tekintély.
Nélkülözi bár a földi jókat,
a kisember bátran vakarózhat.
...Egy hatalmas tölgyfa áll a dombon,
nézem, szánom s kínjait elmondom:
Fenn pompázik királyi alakkal,
a törzse, feje tele bogarakkal.
Darázs, hangya, csúszómászó férgek
rajta rágnak, fúrnak és petéznek.
Kergetőznek, vígan kaparásznak,
kéreg, levél hóna alá másznak,
s csiklandozzák, hogy veszetten járja
vitustáncát minden idegszála!...
Olvasóm, ne úgy vedd ezt, mint viccet,
de képzelem, szegény fa hogy viszket,
s a sorsában legszörnyűbb, hogy jókat,
kéjeseket sose vakarózhat.
Bódás János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-14 20:37:15, csütörtök
|
| |
| |
Motorkerékpár
Motorkerékpárt pufogtat
valaki az ablak alatt.
Még a ház is remeg bele. -
Nincs ennél undokabb zene.
Fertelmes gép. Mint zivatar,
dörög, s indulni nem akar.
Utálatos, rozoga verkli, -
agyon kéne (gazdástul) verni,
vagy belerúgni, hogy szaladjon,
s végre igazán begyulladjon.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-14 07:56:35, csütörtök
|
| |
| |
,,Tűzbe-vízbe jutottunk, de bőségre hoztál ki bennünket" (Zsolt 66,12).
Talán ez ellentmondásosnak tűnik, de az a személy, aki megnyugszik, azt egyedül próba által érte el. Ez a próbában született béke nem olyan, mint a baljóslatú vihar előtti csend, hanem mint a derű és a nyugalom a vihart követően, a maga frissességével és tiszta légkörével.
Az a személy, aki boldognak tűnik, és még nem találkozott a szomorúsággal, tipikusan nem az az ember, aki erős és békességes. Tulajdonságai sohasem mentek át próbán, és nem tudja, miként kezeljen még egy enyhe sorscsapást sem. A legbiztonságosabb hajós bizonyára nem az, aki még sohasem vészelt át vihart. Talán igaza lehet a szép időben való vitorlázásra nézve, de amikor vihar tombol, vajon nem kívánnál-e tapasztalt hajóst a kritikus posztra? Nem akarnál-e olyan valakit a kormányrúdnál, aki már keresztülharcolt egy szélvihart, és aki ismeri a hajótest és árbócozat erejét és azt is, hogy miként lehet használni a horgonyt, hogy megragadja az óceánágy szikláit?
Ó, mennyire elernyed minden, amikor a szenvedés először csap le ránk! Reményeink tapadó korongjai felszakadnak, és szívünk megdermed meg elterül, mint a szőlőlugas, amit a vihar leszakít támasztékáról. Amikor azonban a kezdeti megrázkódtatásnak vége, és képesek vagyunk föltekinteni és ezt mondani: ,,Az Úr van ott!" (Jn 21,7), a hit akkor kezdi fölemelni megtépázott reményünket még egyszer, és biztonságosan odaköti azokat Isten lábához. A végső eredmény pedig a bizalom, biztonság és béke.
Ellenszél támadta éltem,
Hajómat bánat dobálta,
Szétfoszlott a békességem,
Reményem lehullt a sárba.
,,Ő csak intett" - fönt a taton,
,,És csend lett" - béke, nyugalom.
Félelmetes kétely tört rám,
Tépte elmém, nem volt kiút,
Bizonytalanul, tétován
Álltam, s az éj rám szabadult.
,,Ő csak intett" - arcát néztem,
,,És csend lett" - s béke, mint régen.
Szívem süllyedezni kezdett,
A próba nagy terhe alatt,
Nincs segítség, merre menjek,
És enyhülést vajon ki ad?
,,Ő csak intett" - s mondott egy szót,
,,És csend lett" - hisz ,,AZ ÚR VAN OTT!"
L. S. P.
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-14 07:25:57, csütörtök
|
| |
| |
Mi a keresztyénség
,,...hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért... Eltemették, és... feltámadt a harmadik napon... Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké." (1Kor 15,3-4.11)
A keresztyénséget gyakran úgy állítják be, mintha az valami ,,igazságok készlete" - lelki, erkölcsi vagy szellemi igazságok sorozata lenne.
De a keresztyénség mindenekelőtt történeti tények sorozata: Krisztus meghalt bűneinkért... Eltemették... Feltámadt... Megjelent a szemtanúknak. Ha a keresztyénség erkölcsi igazságok sora lenne, az apostoloknak moralistáknak kellett volna lenniük. Ha a keresztyénség mély lelki igazságokból állna, akkor az apostolok minden bizonnyal ,,guruk" (= vallási vezetők Indiában - A fordító megj.) lettek volna, példái a lelki emelkedettségnek. Ha a keresztyénség szellemi igazságok sora lenne, az apostoloknak ,,bölcseknek" kellett volna lenniük, nekünk meg mindannyiunknak szaktudóssá kellene válnunk.
Az apostolok azonban olyan emberek voltak, akik azzal léptek rá a világ porondjára, hogy bizonyos tényekről tettek tanúvallomást: ,,Mi tudjuk, mert láttuk. Láttuk, hogy megfeszítették. Láttuk a sírját. Tudtuk, hogy halott. Aztán láttuk őt, mint élőt. Érintettük őt. Hallottuk őt. És mi bűnösök , akik ezt nektek mondjuk, felmentünk vele az Olajfák hegyére. És láttuk őt felmenni az egekbe. Saját szemeinkkel láttuk ezt. Hisztek nekünk, vagy nem hisztek?"
A keresztyénségnek sok más ajánlata is van: igazságrendszer, egy új és radikális szeretet, egy új emberkép és világnézet, páratlan lelki tapasztalatok, stb. Mindezeket, mint ,,a keresztyénség lényegét" állították előtérbe azok a tanítók, akiket megragadott az egyik vagy a másik szempont. És valóban, ezek közül egyet sem lehet elhanyagolni. A keresztyén hit egésze azonban a megváltás nagy tényeinek egyszerű meghirdetésén nyugszik: Krisztus eljött, élt, és meghalt bűneinkért, eltemették, és ismét feltámadt. Ezt prédikálja az apostoli egyház minden korban. Ezeken a tényeken alapszik minden hívő hite.
Lehet, hogy valaki fogyatékosan alkalmazza a keresztyén hitet életének egészére, de ettől még keresztyén. Kizárná azonban magát a keresztyén egyházból, ha tagadná az alapvető tényeket.
Napi gondolat
Hogy magyaráznád meg hited ,,alapjait" valakinek, aki nem keresztyén?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
470 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35918 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 809
- e Hét: 14383
- e Hónap: 26258
- e Év: 214060
|
|
|
Offline
