Belépés
maroka.blog.xfree.hu
"Legyen béke és szeretet szívedben Boldogságod sose érjen véget" Antal Mária
1951.01.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Adoration at Our Lady of Guadalupe of The Blessed Sacrament
  2020-05-14 08:59:58, csütörtök
 
  2020. máj. 12. videó Link

...... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Kegyhelyek   
Szentmise 2020.05.14.
  2020-05-14 08:27:25, csütörtök
 
  Pestszentlőrinci Főplébánia

Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Budapest képekben, hírek  
Imádkozzunk együtt csütörtökön délben 05.14
  2020-05-14 08:25:35, csütörtök
 
  Imádkozzunk együtt a járvány megszűnéséért csütörtökön délben!
A veszélyhelyzet elvonulásáig arra hívunk mindenkit, hogy az Angyalföldi Szent Mihály-templomban kihelyezett Oltáriszentség előtt, a déli imádságot követően naponta fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével.
Videó Link
 
 
0 komment , kategória:  Szentségimádás  
Látogatás San Giovanni Rotondóba.
  2020-05-14 08:16:53, csütörtök
 
  974 októberében Krakkó bíboros-érseke pár nap szabadságra megy. Elszakadhat vatikáni teendőitől. Először úgy gondolja, hazalátogat, majd meggondolja magát: közeleg pappá szentelésének huszonnyolcadik évfordulója, így hát úgy dönt, a jubileum tiszteletére elzarándokol San Giovanni Rotondóba. Úgy érzi, vissza kell térnie arra a helyre, ahol Pio atya sok évvel azelőtt fogadta őt, amikor még csak egyszerű pap volt. Honfitársai és barátai, lengyel származású püspökök és papok kísérik el útjára. A kis csoport november 1-jén este érkezik meg San Giovanni Rotondóba, meglehetősen egyszerű autókon, amelyek egyáltalán nem hívták fel a figyelmet az illusztris utasokra, akik a Római Kúria tagjai voltak. Maga Wojtyła bíboros is egyszerű fekete ruhát visel.
Másnap, november 2-án éppen huszonnyolc éve annak, hogy Karol atya a Wawel katedrálisának kriptájában bemutatta első szentmiséjét. Most pedig Wojtyła bíboros, Andrej Deskur püspök és hat lengyel pap mutatnak be szentmisét a Csodatévő Szűzanya templomának kriptájában, Pio atya sírjával szemben. Ugyan, mint említettük, személyesen csupán egyszer találkoztak, és Karol atya két levelet írt Pio atyához, mégis kijelenthetjük, hogy a kapucinus szerzetes a távoli 1948 áprilisa óta folyamatos lelki kapcsolatban állt Wojtyła bíborossal, mégpedig az imádságon keresztül. Mialatt a kardinális a szentmiséjére készül, bizonyára visszaemlékszik arra a szentmisére, amelyet egykor Pio atya mutatott be, és amelyen ő maga is jelen volt. Felidézi annak mélyen áhítatos és imádságos légkörét, amelyben a szentmisét bemutató pap teljesen és tökéletesen eggyé vált az oltáron felajánlott áldozattal, és ez oly mélyen megrázta és egyben meghatotta a jelen lévő híveket. Ez a szentmise mélyen belevésődött a bíboros szívébe és lelkébe is.

A szentmise napja november 2-a, halottak napja volt, ezért tehát rövid szentbeszédében Wojtyła bíboros megemlékezett az összes szentről és megholtról, mert mint mondotta, ,,a megholtaknak szentnek kell lenniük, szentté kell válniuk, mivel részesülnek a mi Urunk, Jézus Krisztus halálában és feltámadásában is. Különös jelentőségű számunkra az a tény, hogy ezt a szentmisét Pio atya sírja mellett mutatjuk be, aki egész életével Krisztus kínszenvedését, halálát és feltámadását hirdette. Reméljük, hogy áldozatbemutatásunk alkalmával és közös imáink alatt Pio atya is csatlakozik hozzánk. Ámen."
...Wojtyła bíboros a szentmise alatt nem vesz tudomást a zarándokokról, akik folyamatosan érkeznek, hogy a kriptát meglátogassák. Teljesen kizárja elméjéből a külvilágot, mélyen koncentrál és hosszú imába mélyed. Majd negyedóra telik el így. Az elmélyült, hosszas ima mindig is jellemző marad Karol atyára, hiszen imádságból sosem elég, mivel ez az Istennel való közvetlen kapcsolat ideje. Így imádkozik tehát Wojtyła bíboros is, fejét kezei közé hajtva, elmélyülten, Pio atya sírjánál. Útitársai már kimentek a kriptából, nem tudták megvárni. Ő azonban rendíthetetlenül imádkozik. Ezután a felső templomban újabb szentmisén vesznek részt, később pedig a kis csoport elindul, hogy felkeresse és meglátogassa azokat a helyeket, ahol Pio atya élt. Megtekintik az egyszerű kis cellát, ahol az atya élt és meghalt, a verandát, a kórust, a kápolnát és a kis templomot. Ugyanaznap délután a kis lengyel csoport felkeresi a Monte Sant'Angelo templomot, itt a bíboros ismét szentmisét mutat be. Másnap, november 3-án a kolostor régi templomában mutatnak be szentmisét, ahol Wojtyła bíboros ezúttal hosszabb szentbeszédet mond. Felidézi saját emlékeit Pio atyáról, végül pedig felhívja a jelenlevők figyelmét az aznapi liturgia központi gondolatára: ,,Isten dicsősége az élő ember, Isten dicsősége egy emberben öltött testet." Aznap este a bíboros megtekinti az új keresztutat, ezt a monumentális alkotást, melynek építését maga Pio atya kezdeményezte. Alapkövét Pio atya áldotta meg nem sokkal halála előtt, 1968 szeptemberében. Élete egyik utolsó cselekedete volt ez, ez a szenvedésben megélt szent élet tehát ott fejeződött be, Isten Fiának keresztútja mellett. Az építkezést kevesebb mint három év alatt befejezik...
 
 
0 komment , kategória:  Szent II. János Pál pápa  
Gyanúsan nem robbant be a járvány Európa egyik felében:
  2020-05-14 08:12:11, csütörtök
 
  Mégis a BCG lehet a kulcs? Élő Anita·2020.05.04
Itt olvasható Link
 
 
0 komment , kategória:  Egészségünk megörzése  
Megtámadjuk-e Istent?
  2020-05-14 08:09:38, csütörtök
 
  ,,Abortusz, háború, ateizmus." Lelki naplójának 1993. március 1-i bejegyzésében II. János Pál ebben a három jelenségben jelölte meg a világban létező rossz alapvető formáit. Az ateizmusról sokat és rendszeresen beszélt pápasága megelőző másfél évtizede során, és arra is folyamatosan figyelmeztetett, mennyire romlott és botrányos a fegyverkereskedelem, a fegyverek általánosan elterjedt adásvétele. Természetesen az abortusz is mindig napirenden volt különböző megnyilatkozásaiban, de 1995. március 25-ig, az Evangelium vitae kezdetű enciklika megjelenéséig kellett várni arra, hogy a legmagasabb szinten is megnyilatkozzon a problémáról. Az 1993-as naplójegyzet idején már javában zajlottak a körlevél munkálatai.
Előzményei ugyanis legkésőbb 1991 áprilisára, a bíborosi kollégium negyedik plenáris tanácskozására nyúltak vissza. Az emberi élet méltóságát fenyegető veszélyeknek szentelt megbeszélés végére kikristályosodott az az igény, hogy a pápa a maga tekintélyével nyilatkozzon meg az emberi életről. Az ügy azonnal támogatásra lelt John O'Connor New York-i érseknél, nem véletlenül, hiszen az amerikai Egyházat és az amerikai társadalmat már akkor is sokkal inkább foglalkoztatta és megosztotta az életvédelem kérdése, mint az európaiakat. A munkálatokban különösen nagy szerepet vállalt továbbá a Hittani Kongregáció, amelynek vezetője, Joseph Ratzinger beszédet is mondott a bíborosi testület előtt még 1991-ben, s ebben főként a nyugati társadalmak kulturális viszonyaival hozta összefüggésbe az emberi életre leselkedő veszélyeket. Joseph Ratzinger hatása egyébként abban is felfedezhető az Evangelium vitaeben, hogy a szöveg szokatlanul sok szöveget közöl egyházatyáktól, főként Szent Ágostontól és Szent Ambrustól (Ratzinger ennek a korszaknak a szakértője), de egészen meglepő módon még Dionüsziosz Areopagitésztől is - amiért a nagy keresztény hagyomány iránt érdeklődők csak hálásak lehetnek.
Különleges helyet foglal el az Evangelium vitae II. János Pál enciklikái között, mivel három helyen rendkívül ünnepélyes nyilatkozatot tesz:
a Péternek és utódainak adott tekintéllyel, a püspökökkel közösségben kijelenti, hogy az ártatlan élet szándékos kioltása (57), a közvetlen abortusz (62) és az eutanázia (65) súlyosan erkölcstelen.
Mindhárom esetben a II. vatikáni zsinatnak arra a megállapítására hivatkozik, mely szerint a pápával közösségben lévő püspökök együttesen tévedhetetlen tanítást terjesztenek elő (Lumen gentium 25). Ezt a rendes tanítóhivatalra hivatkozó utalást azért érdemes kiemelni, milyen ilyen ünnepélyes nyilatkozatok ritkán fordulnak elő pápai körlevelekben. A szokatlan jelenség persze nyomban több irányban is szokatlan reakciókat váltott ki. Néhány teológus, akinek gondjai voltak a tévedhetetlenséggel, nyomban azt állította, hogy a szövegben a pápa nem jó pásztorként, hanem szellemi diktátorként beszél. Főként Hans Küng nyilatkozott így, de jócskán kisebbségben maradt, mivel az enciklikát még azok is nagyra értékelték, akik a Veritatis splendorban még némi egyoldalúságot fedeztek fel. A spekulációk másik iránya az ünnepélyes nyilatkozat hátterét firtatta, és lábra kaptak olyan híresztelések, melyek szerint csak a Hittani Kongregáció beszélte le a pápát arról, hogy a saját rendkívüli és tévedhetetlen tanítóhivatalára hivatkozzon a három említett kérdésben. Joseph Ratzinger azonban 1997-ben interjút adott George Weigelnek, a lengyel pápa legrészletesebb és legnépszerűbb életrajza szerzőjének, és egyértelművé tette, hogy II. János Pál ugyan valóban nagyon határozott megfogalmazást akart a körlevélben, de először megtudakolta a kongregációtól, mi lenne ennek a legalkalmasabb formája, s közösen jutottak arra, hogy a zsinati szövegre való hivatkozás felel meg leginkább az Egyház hagyományának.

Az Evangelium vitae március 25-én jelent meg,
azon a napon tehát, amikor az egész történelem menetét és belső lényegét megszabó eseményről, Jézus Krisztus foganásáról, egy gyermek, egy védtelen élet kezdetéről emlékezünk meg.
Az egész körlevél a védtelen és kiszolgáltatott életnek kel védelmére, a védtelen és kiszolgáltatott életet kívánja megóvni azoktól, akiknek több erejük és nagyobb hatalmuk van. Meggyőződése, hogy
az emberi élet kezdettől mindvégig szent, mert a szent Isten képmására van alkotva, s ezért aki a szent emberi életre támad, magát Istent támadja meg (9).
Saját korában és saját kulturális viszonyai között körbetekintve a pápa nem éppen derűlátásra okot adó tapasztalatokat szerez: egyre több fenyegetés éri az emberi méltóságot (4), mérhetetlenül gyorsan terjed a rossz (8), ,,riasztó képet" (17) mutat az emberiség, s az emberek ellenségüknek látják a másikat (20). Ebben a kulturális válságban pedig az Isten iránti ,,érzék" eltompulásával párhuzamosan az ember iránti ,,érzék" is elszegényedik (21), már nem is világos, miben különbözik a személy a dolgoktól, az ember mindattól, ami körülveszi, így pedig az élet földi kezdete és földi vége sem kapja meg a megfelelő tiszteletet.
A szent pápa több frontot is nyit ebben az aggodalomra okot adó környezetben. Először is az ember világban elfoglalt különleges helyére mutat rá. Nagyon meglepő és nagyon szép, ahogyan
Szent Ambrus nyomán Isten nyugvóhelyeként mutatja be az embert, akiben a hetedik napon megpihen Isten, megpihen a belsőjében és a gondolataiban (35),
s ezért az ember Isten jelenlétének jele lesz a világban, és minden, ami csak létezik, őrá irányul (34).
Pontosan ez az ember szorul védelemre bizonyos helyzetekben, főként az élet kezdetén és végén. A foganástól kezdődő élet védelmében Karol Wojtyła szabályos katolikus ellenkultúra mellett tör lándzsát. Olyan éles kijelentéseket tesz, hogy az olvasó még ma is visszahőköl tőlük.
A szöveg ugyanis számos ponton keményen kikel az élet védelmét nem biztosító, sőt a védtelen (fogantatás utáni és halál előtti) élet elpusztítására módot adó polgári törvények és demokratikus berendezkedés ellen.
Mintha a XII. Piusz által már az emberi együttélés kitüntetetten fontos formájának elismert demokráciát kívánná megvédeni saját erkölcsi önfelszámolásától. Az erkölcsi érzék válságára vall, mondja a pápa, ha demokratikus államok törvényileg engedélyezik az abortuszt vagy az eutanáziát. Ilyenkor zsarnoki döntést hoznak (70), gonosz törvényt alkotnak (72), teljes ellentmondásba kerülnek az élethez való joggal, és kényelemből kompromisszumot kötnek (58). Ezért az Evangelium vitae kijelenti, hogy az ilyen törvények nem hatályosak, nem érvényesek (90), megszűnnek ,,erkölcsileg kötelező igaz polgári törvénynek lenni" (72), és szembe kell helyezkedni velük (73). Aki pedig olyan helyzetbe kerül, hogy szavaznia kell róluk, annak nem szabad igennel voksolniuk mellettük, és még az állásáról is érdemes lemondania, hogy elkerülje az ,,erkölcsi romlás" (4) fokozását.
Akik az abortuszt és az eutanáziát engedélyező törvényeket hoznak, az ,,érvelés erejét" felcserélik az ,,erő érvelésével" (19), és engedik, hogy kényelemszerető polgártársaik átgázoljanak azokon, akik megkérdőjelezik vagy veszélybe sodorják a kényelmüket és a szokásaikat (12).
Ahol törvényileg lehetséges az abortusz vagy az eutanázia, ott nem beszélhetünk az élet katolikus kultúrájáról.
A kemény kézzel és határozott felszólítással elrendelt szembehelyezkedés mellett a szent pápa más szakaszokban kifejezetten gyengédnek mutatkozik. Amint egy helyütt arról beszél, hogy Isten kezei, melyek az emberi életet tartják, ,,oly jóságosak, mint egy édesanyáé" (39), több helyütt maga is az Egyház anyaságát megjelenítő megértést és együttérzést tanúsít az élet védelmében kudarcot vallók körülményei iránt. Tudja, hogy az abortuszt végrehajtók milyen fájdalmas és drámai döntést hoznak meg (99), mennyire ellenük dolgoznak sokszor a körülmények, milyen nehéz élethelyzetek léteznek, milyen reménytelenséggel és fájdalommal kell olykor szembenézniük a súlyos betegeknek, s mennyire próbára teszi a családot a súlyosan beteg családtag, de nem áll el attól a meggyőződésétől, hogy ilyen helyzetekben csak ,,rosszul értelmezett" (15) és ,,hamis" (66) jóság indíthat egyeseket az élet kioltására.
Hasonló figyelmesség jelentkezik a halálbüntetéssel kapcsolatban. A szent pápa nem hivatkozik a halálbüntetés mellett felhozott (főként az arányos büntetésre hivatkozó) korábbi teológiai érvekre, és megemlíti, hogy a halálbüntetés gyakorlata visszaszorulóban van. Ahogyan a Katolikus Egyház Katekizmusa már szűkítette a halálbüntetésnek adott korábbi katolikus teret, az Evangelium vitae még a katekizmus 1992-es kiadásához képest is szűkebb teret enged a halálbüntetésnek, s ezért a katekizmus hivatalos latin szövegét később az enciklika szövegéhez is igazították. Ezt látva csak folytonosság fedezhető fel Ferenc pápa döntésében, amellyel kivette a katekizmusból a halálbüntetés elfogadhatóságának tételét.
A körlevélben végül Karol Wojtyła egyik nagy és kedves témája, a test teológiája is feltűnik. Akárcsak a Veritatis splendor emberi testre vonatkozó megállapításaiból, az Evangelium vitae idevágó fejtegetéseiből is kitűnik, hogy a test wojtyłai teológiája nem szűkíthető a nemiségre. II. János Pálnak soha nem jutott volna eszébe, hogy a test teológiája egyenlő lenne a nemiség teológiájával.
A test e helyütt is az emberi kapcsolatok helye és közege (23), amelynek nélkülözhetetlen szerepe van a kapcsolatokban létező személy valóságában.

A kapcsolatok eredőjeként felfogott személy dicsérete az Evangelium vitae lapjain elsősorban az édesanyákhoz kötődik. Az édesanyák bátrak, az Egyháznak, vagyis az élet népének (79) kitüntetett tagjai, akiknek ,,új feminizmus éltetőivé kell válniuk" (99). A férfiakat sokszor még ki kell békíteni az élettel, az anyák viszont ,,a mindennapok apró és alázatos tetteiben tapasztalható finom, éber és szíves figyelem" (93) képviselőiként az életet ünneplik a hétköznapokban. És ők azok, akik úgy döntöttek, hogy nem támadják meg Istent, az élet Urát.



Magyar Kurír 2020.05.13
 
 
0 komment , kategória:  Szent II. János Pál pápa  
XX. századi Mária jelenések
  2020-05-14 07:48:45, csütörtök
 
  ...... ........... .......


Videó Link

Keresztény tanösvény útján elindulva, ma a csíksomlyói Mária Kertben a látomások udvarába szeretnénk bemenni! Mária nem csak egy múltbeli történelmi személyiség, hanem egy élő, ma is bennünket megkereső, hozzánk szóló, jóságosan a mennyből lehajló anya, ahogyan azt a világ sok-sok országából a vele találkozó hiteles személyek állítják! 103 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1917. május 13-án jelent meg a Szűzanya Fatimában.
Amint a csatolt kis filmből is látható, Mária számtalan helyen megjelent a történelem során. Mindig mindenütt ugyanazt mondja, kéri tőlünk, amit annak idején a kánai menyegzőn kért a szolgáktól! János evangéliumának 2,5 ez áll: Jézus "anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!" Igazából Jézus nem kis dolgokat kér, hat kőkorsót kell vízzel megtölteni, közel hatszáz liter vizet kell kimerni a kútból és e sok vizet el kell vinni a korsókig. Egy lagzi kellős közepén, mikor annyi dolog van, ez nem kis dolog.... Bennem a nagy kérdés, ha ezek az egyszerű szolgák hittel, zúgolódva nem hordták volna tele a sok vízzel a korsókat, vajon Jézus akkor is véghezvitte volna a bor csodát? Valószínű nem! A szolgák munkája, hite és Isten szeretete a násznépet megajándékozza az örömteli együttléthez szükséges borral.
A nagy kérdés, hogy Mária bíztatására megtesszük mindazt, mit Jézus Krisztus kér tőlünk? Dönthetünk, hogy a mi életünk egy örömteli csodába, vagy egy szégyenteljes kudarcba torkoll! Választásunk tétje óriási: Mennyország - vagy a pokol!
17.30 Virtuális zarándoklat az árkosi anyaotthonban. A kedves ferences szerzetes nővérekhez azért is zarándokolunk el, hogy megtudjuk, hogy hogyan is vannak ők és az általuk befogadott bajban lévő anyák és gyermekek. Szeretnénk azt is megkérdezni, hogy az általuk szervezett engesztelő Medjugorjei Imacsoport, hogy alakult meg és most éppen milyen céljaik, terveik vannak, miket mennyei édesanyánkra figyelve szeretnének megvalósítani!
18.00 Szentmise. Ma Isten bajnokát Máriát, korunk nagy prófétáját szólítjuk meg, hívjuk segítségül, hogy utat, irányt mutasson szent Fiához. E szentmise végén szeretnénk Mária akarata szerint az ő gyermekét, Jézus Krisztust megkoronázni, mert minket nem a szorongás, a koronavírustól való félelem, hanem a koronás Krisztus vezet!
19.00 Szentségimádás! Krisztus a mi királyunk, lábához ülve, csendben figyeljünk, hallgassunk megváltó Istenünkre!
E szép napot ezekkel a programokkal szeretnénk megszentelni, szeretettel hívunk, várunk tartsatok velünk, kapcsolódjatok be az eseményekbe, töltsük imádságos szeretettel bezártságunknak ezt a napját is!
Szeretettel, Csaba t.
u.i. érdemes e filmet megnézni. Világunk közömbösségéről sokat elárul, hogy ezt a filmet 2017 december 13-án töltötték fel és azóta kicsivel több mint ötezer letöltés volt.... Félelmetes, hogy bennünket embereket ennyire nem érdekel saját sorsunk alakulása, melynek jobbra fordulásáért Mária oly sokat fárad!
...... ..........



 
 
0 komment , kategória:  Böjte Csaba atya miséi  
Megvan a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontja
  2020-05-14 07:40:08, csütörtök
 
  ...... ............


Jóváhagyta a Vatikán Erdő Péter bíboros, prímás javaslatát az elhalasztott Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus új időpontjára. A katolikus világeseménynek 2021. szeptember 5-12. között ad otthont
Április 23-án jelentette be a Vatikán, hogy Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságával, valamint a katolikus világesemény szervezőivel egyeztetve - tekintettel az egészségügyi válsághelyzetre és annak következményeire - egy évvel elhalasztja a 2020 szeptemberére tervezett budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK).
- A Szentszék az utazási nehézségek és a gyülekezési korlátozások miatt hasonló döntést hozott a Családok Világtalálkozójával kapcsolatban is, amelyet 2021 júniusában tartottak volna Rómában. A 2022-es lisszaboni ifjúsági világtalálkozót is a tervezett időponthoz képest egy évvel később, 2023 augusztusában tartják meg.
 
 
0 komment , kategória:  Szentségimádás  
Hétfő a 100. születésnapja János Pál pápa,
  2020-05-14 07:37:15, csütörtök
 
  Wadowice, 1920. május 18. - Róma, 2005. április 2.

Az első találkozásom vele 1981 volt, a merénylet évében. Akkoriban a Nemzetközi Teológus Bizottság legfiatalabb tagja voltam, a Tanács után létrehozott intézmény, amely a Tanács munkáját teológiai szinten folytatja.
Ott voltak a nagy csoport teológusok, Karl Rahner, Yves Congar, Henri de Lubac és Hans Urs von Boldizsár. A merénylet már akkor is megtörtént. János Pál pápa reconvalescent és fogadott minket, a Theologians Bizottság 1981 októberében a Castel Gandolfo, ahol felépült. Még sokan követték ezt az első találkozást vele: leginkább az éves Nemzetközi Theologians Bizottságban, majd a 1985-es Synode, amelyben megengedték, hogy részt vettem a teológus. Az első ebéd Johannes Paul, a többi teológusok együtt.
A szentmise különösen lenyűgöző volt számomra a lakása privát, amit nagyon gyakran megengedték, hogy részt vettem. Az elejétől kezdve minden nap meghívta az embereket erre a szolgálatra, pont úgy, mint Ferenc pápa ma. Amikor beléptél a kápolna, ő mindig ott volt a reggeli imára. Az első benyomásom akkor volt: ez a kápolna tele van az ima erejével. Így tapasztaltam meg Johannes Paul-t elsősorban. Fizikailag és lelkileg is észrevehető volt, ahogy ez az ember elmerül az imádságban. Évekkel később megengedték, hogy egyedül legyek vele vacsorára, csak a titkárnő. Ekkor voltam a hittan szerkesztője, meg akart beszélni valamit a hittan.
Minden étel után, amikor a kápolna ment, megengedték, hogy velem jöjjön. És ott térdelt, intenzíven imádkozott, és egyáltalán nem zavarta, hogy ott voltam, ő is hangosan beszélt. Felejthetetlen. Azt mondtam akkor: Ő az ima rock. Én így emlékszem rá különösen.
 
 
0 komment , kategória:  Szent II. János Pál pápa  
Az imában mindent elmesélhetünk Istennek!
  2020-05-14 07:28:12, csütörtök
 
  Ferenc pápa katekézise: Az imában mindent elmesélhetünk Istennek!
Május 13-án az imádságról szóló második katekézisét tartotta a Szentatya. Először arról beszélt, hogy lénye, szíve mélyén minden ember imádkozik, utána pedig a keresztény imának arról a jellegzetességéről beszélt, hogy benne ahhoz az Istenhez imádkozunk, aki Jézusban feltárta önmagát, és aki csak szeretetet ismer.
Az ima mindenkinek az életében jelen van: akármilyen vallású emberről legyen is szó, sőt valószínűleg azoknak az életében is, akik semmilyen valláshoz sem tartoznak. Az ima önmagunk rejtett mélyén születik, azon a belső helyen, amelyet a lelkiségi írók gyakran ,,szívnek" hívnak (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa, 2562-2563). Tehát az imádkozás nem valami mellékes dolog bennünk, nem valami másodlagos és elhanyagolható képességünk, hanem önmagunk legintimebb misztériuma. Ez a misztérium imádkozik bennünk.
Az érzelmek imádkoznak, de nem mondhatjuk, hogy az ima csak érzelem. Az értelem imádkozik, de az imádkozás nem csak szellemi cselekvés. A test imádkozik, de még a rokkantság legsúlyosabb állapotában is beszélhetünk Istennel. Tehát az egész ember imádkozik, ha a ,,szíve" imádkozik.
Az ima előrelendülés, önmagunk fölé emelkedő fohászkodás: olyasmi, ami személyünk legmélyén születik, és előrenyúlik, mert találkozásra vágyik. Ez a vágyakozás több mint szükséglet, több mint szükségszerűség: ez egy út. Az ima egy tántorgó ,,én" hangja, aki tapogatózva halad előre és keres egy ,,te"-t. Az ,,én" és a ,,te" közötti találkozást nem lehet számológéppel számítgatni: emberi találkozás, és a legtöbb esetben tapogatózva haladunk előre, hogy rátaláljunk a ,,te"re, akit az ,,énem" keres.
A keresztény ima forrásánál viszont kinyilatkoztatás áll: a ,,Te" nem maradt titokba burkolózva, hanem kapcsolatba lépett velünk. A kereszténység az a vallás, amely folyamatosan Isten ,,megnyilvánulását", feltárulását, epifániáját ünnepli.
A liturgikus év első ünnepnapjain ezt az Isten ünnepeljük, aki nem maradt rejtve, hanem felkínálja barátságát az embernek. Isten feltárja dicsőségét Betlehem szegénységében, a keleti bölcsek szemlélésében, a Jordánnál történő megkeresztelkedésben, a kánai menyegző csodájában. János evangéliuma összefoglaló kijelentéssel zárja a prológus nagy himnuszát: ,,Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki" (Jn 1,18). Jézus volt az, aki kinyilatkoztatta nekünk Istent.
A keresztény ember imája egy végtelenül gyengéd arcú Istennel lép kapcsolatba, aki nem akar félelmet kelteni az emberben. Ez a keresztény ima első jellemzője.
Míg az emberek mindig is ahhoz voltak szokva, hogy kissé ijedten közelítsenek Istenhez, kissé félve ettől a lenyűgöző, de egyben félelmetes misztériumtól, míg ahhoz voltak szokva, hogy szolgalelkűen tiszteljék őt, mint egy alattvaló, aki nem akar tiszteletlen lenni urához, addig a keresztények úgy fordulnak felé, hogy merik őt bizalmasan ,,Atyának" szólítani. Sőt, Jézus másik szót használ: ,,apu", ,,papa", ,,édesapa".
A kereszténység minden ,,feudális" jelleget kiküszöbölt az Istennel való kapcsolatból.
Hitünk örökségében nincsenek jelen olyan kifejezések, mint ,,alárendeltség", ,,szolgaság" vagy ,,hűbéresség"; hanem olyan szavak érvényesülnek, mint ,,szövetség", ,,barátság", ,,ígéret", ,,közösség", ,,közelség".
A tanítványokhoz intézett hosszú búcsúbeszédében Jézus ezt mondja: ,,Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon azért, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek" (Jn 15,15-16). Ez egy biankó csekk: ,,Bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadom nektek."
Isten a barát, a szövetséges, a vőlegény (a házastárs). Az imádságban bizalmi kapcsolatba léphetünk vele, olyannyira, hogy Jézus azt tanította nekünk a miatyánkban, hogy egy egész sor kéréssel forduljunk hozzá.
Istentől mindent, de mindent kérhetünk; elmagyarázhatunk neki mindent, elmesélhetünk neki mindent!
Nem számít, hogy az Istennel való kapcsolatunkban nem érezzük magunkat tökéletesnek: nem vagyunk jó barátok, nem vagyunk hálás gyermekek, nem vagyunk hű házastársak. Ő továbbra is szeret bennünket. Ez az, amit Jézus végérvényesen bizonyít az utolsó vacsorán, amikor azt mondja: ,,E kehely az új szövetség az én vérem által, amely értetek ontatik" (Lk 22,20). Ebben a mozdulatban Jézus elővételezi a vacsora termében a kereszt misztériumát. Isten hű szövetséges: ha az emberek nem szeretik többé, ő továbbra is szeret, még ha a szeretet a Kálváriára vezeti is. Isten mindig közel van szívünk ajtajához, és várja, hogy kinyissuk előtte. És néha kopogtat a szívünkön, de nem ront ránk: vár. Isten türelme velünk szemben olyan, mint egy apa türelme, egy olyan emberé, aki nagyon szeret bennünket. Azt mondanám, hogy egy apa és anya együttes türelme. Mindig közel van szívünkhöz, és amikor kopogtat, gyengéden és nagy szeretettel teszi.
Próbáljunk mindnyájan így imádkozni, lépjünk be a Szövetség misztériumába! Az imában vessük magunkat az irgalmas Isten karjaiba, érezzük, hogy beborít bennünket a boldogságnak az a misztériuma, ami a szentháromságos élet, érezzük magunkat olyan vendégnek, aki nem érdemelt ekkora megtiszteltetést! És ismételgessük Istennek imádságos csodálkozással: lehetséges, hogy te csak a szeretetet ismered?
Ő nem ismer gyűlöletet. Őt gyűlölik, de ő maga nem ismer gyűlöletet. Csak szeretetet ismer. Ilyen az az Isten, akihez imádkozunk.
Ez minden keresztény ima izzó magja. A szeretet Istene, a mi Atyánk, aki vár ránk és kísér bennünket!



Fordította: Tőzsér Endre SP
Magyar Kurír 2020.05.14
 
 
0 komment , kategória:  Vatikan_Ferenc pápa  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2020.05 2020. Május 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 572 db bejegyzés
e év: 3003 db bejegyzés
Összes: 43497 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 203512
  • e Év: 931073
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.