Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Adriai rapszódia
  2020-05-23 21:24:11, szombat
 
  Adriai rapszódia

Úgy száguldoztam: azt hihettem,
hogy a föld alólam kifut,
felgombolyodott a kocsimra
vagy hatszáz kilóméter út.

*

A hegyeken szerteszét
kis kápolnák ragyogtak.
Keserves út oda fel
anyókáknak, papoknak.
Ég-föld között lebegtek
hegy-kendőző ködökben,
égbe szökve keringtek,
alattam vagy fölöttem.

*

Trieszt felett a magasságból
játékszernek tetszik a város,
a kikötő, a nagy hajók.
A tenger az éggel határos.
Hullámok sűrű rajvonalban
rohantak és széttörtek a part
kövén... E meddő háború
hány millió év óta tart?...

*

Itt a tenger! A parton állok
meztelenül és boldogan.
Majd az égig ragad a nagy
hullám, hogy rávetem magam.
Harsog, nevet, s mint óriás a
kisgyermekkel, játszik velem.
Elfog valami sosem érzett
gyönyörűség és félelem.

*

Hullámok loccsanása mossa
sziklák közt a kis öblöket,
akár egy sereg óriási
kígyó, ha nyelvet öltöget.
Félelmetes a víz, a mélység:
tündér szépség, gyilkos erő,
szelíd ringató dajka, vagy
kontinenseket öklelő,
roppant hullámzó temető és
ország-szoptató anyamell,
csupa szenvedély, csupa rémség,
mely eget nyal nyelveivel.
Voltak, kik hajdan nekivágtak
kis lélekvesztőkön!... Csak itt
éreztem meg: az Ismeretlen
vonzása mire képesít!
"A víz az úr!?"... s mégis, az ember
a Leviathánra felült,
bejárta, mérte, kibelezte
s kincsekért mélyébe merült!

*

Most elnyúlik. Mint nősténytigris,
körmét behúzva... Kölykei,
a halak, vígan fickándoznak
benne. Csak kis szellő meri
érinteni szép, selymes bőrét,
s akkor megrezdül egy picit:
nemes paripa bőre rándul
így, mikor a legyek csípik.
Fegyverszünet ez. Szél, víz, szikla
az örök harcban most íme
pihenőt tart. Oly csend van, szinte
megállt a Mindenség szíve.
Az öböl nagy, kék mezejében
a hajók - békés tehenek -
delelnek... A part tükörképe
fordított világ. Ring, remeg.

*

Csodálatos világ ez itt,
káprázatos fénnyel ragyog.
Jó sora van a pénzeseknek.
Én szegény, hontalan vagyok.
Fülem, szemem a sokaság közt
honi hangot, arcot kutat,
s mint északfokra a delejtű,
szívem hazafelé mutat.

*

Ragyogj csak tenger, vén királynő,
te fenséges, te végtelen!
Örülök, hogy láthattalak,
szépségedet elismerem.
De most a hatszáz kilométert
vissza is végigszaladom,
hív a szerény otthon s a kedves,
kékszemű, szőke Balaton,
a barátok, int a Dunántúl
szelíd, kedves vidéke... Vár a
hazai föld és jólesik majd,
ha megérkezve a határra,
könnyű cigaretták után
a legelső trafikba futva
rágyújthatok egy mellbevágó
nélkülözött, erős Kossuthra!

*

Csendesen alkonyodott éppen,
mikor a Balatonhoz értem.
Aludni készült. Pára szállt
fölébe s betakarta lengén,
mint könnyű ing a szűzleányt.
De észrevett, kis hullámot vert,
a komp peremén átcsapott,
s ezüst permettel meglegyintve
kedvesen megcirógatott.

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A hízó
  2020-05-23 20:53:44, szombat
 
  A hízó

Régebben két hízót neveltünk,
szerettük, vakartuk, daráztuk.
Őszre már, ahogy tapogattam,
éreztem: puhul nyakuk, hátuk.

Az egyik, - túl volt már a mázsán -
beteg lett. Nem jött a moslékra.
Feküdt, nyögött, harmonikázva
ki-bejárt a horpasza, véknya.

"-Borogassa! - mondta az orvos -,
másként ezt meg nem menti semmi.
Két óránként... A maga dolga:
hogyan tudja priznicbe tenni!"

Kínlódtam vele éjjel, nappal,
birkóztam, míg földhöz nem vágtam.
Ott hevertünk együtt lihegve
az ól kövén, a rondaságban.

Húshiány volt; a kénytelenség
meg a szánalom rávitt arra,
hogy pátyolgassam, amíg végre
kunkorodni kezdett a farka!

Aztán kicammogott magától,
a darát már durgatva kérte...
Megmentettem!... És megölettem -
épp a Szeretet ünnepére.

Bódás János
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szolgálat
  2020-05-23 20:44:44, szombat
 
  Isten arra hívott el minket, hogy egymásnak szolgáljunk, nem pedig arra, hogy egymáson uralkodjunk.  
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Imádság
  2020-05-23 20:43:25, szombat
 
  Úgy-e nehéz szeretni azt, aki másként gondolkodik és él, mint te?  
 
0 komment , kategória:  Imádságok  
Imádság
  2020-05-23 20:42:25, szombat
 
  Téged várunk Uram, hogy cselekedjél, mert mi nem tudjuk, hogy mit cselekedjünk! Ámen!  
 
0 komment , kategória:  Imádságok  
Imádság
  2020-05-23 20:40:56, szombat
 
  Uram, várjuk, hogy megcselekedd az emberileg lehetetlent! Ámen!  
 
0 komment , kategória:  Imádságok  
Szeretet
  2020-05-23 20:39:41, szombat
 
  Jézus Krisztus tudja megadni nekünk azt a szeretet, amire vágyunk.  
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Hová kell néznünk?
  2020-05-23 20:18:04, szombat
 
  Hová kell néznünk?

,,Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk!" ,,Izráelita férfiak, mit
csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon?"(ApCsel 3,4.12)

Krisztus egyházának a tagjai sok időt pazarolnak el arra, hogy egymást bámulják. Amikor istentiszteletre jönnek össze, sok ember nem láthatja meg Krisztust, mert túl sokat látnak
egymásból. És a keresztyének sok beszélgetésében az igehirdetőkre és más vezetőkre összpontosul a beszéd, mint akik ,,veszélytelenül" helyettesítik a Krisztusra összpontosítást. Az emberek túl sokat foglalkoznak azzal, hogy egymást nézik. Nagyon nagy hasznát vennénk annak, ha feljebb tekintenénk.
Amikor Péter így szólt a sántának: ,,Nézz ránk!", akkor ez azért történt, hogy figyelmét arra a
tényre terelje, hogy ő és János csak emberek, és ráadásul szegény emberek. A sántának meg kellett értenie, hogy ha segítettek rajta, az nem azért történt, mert Péter és János ott voltak, hanem mivel az Úr él. Amikor a tömeg összesereglett, egy szenzációs csodára éhesen, Péter azt mondta nekik, hogy nem arra néznek, akire kellene. ,,Miért ránk néztek?" Az a Valaki, aki ott valójában munkálkodik, ugyanaz, akit Poncius Pilátus előtt megtagadtak (13. vers). Amikor ez a sánta ember meggyógyult, semmi másról nem volt szó, csak arról, hogy az élő Jézus szolgálata folytatódik.
,,Az apostolok cselekedetei" név szegényes címe annak a könyvnek, amelyik azt írja le, amit az Úr Jézus tett királyi székéből. A könyv Jézusról szól éppúgy, mint ahogy Lukács első könyve annak a feljegyzése, amit Jézus cselekedett, mielőtt ,,trónra lépett". Ezért amikor a Cselekedetek könyvét olvassuk, nem szabad ezt azzal az állandó gondolattal tennünk, hogy: ,,Bárcsak ilyen hőseink lennének az egyházban!" Ehelyett így kell gondolkodnunk: ,,Ilyen Ura van egyházunknak."
Legalább kétféle módon nézhetünk az egyházra. A szokásos mód a helytelen mód. Hitre van
szükségünk ahhoz, hogy lássuk, miként gyűjt össze, miként oltalmaz és őriz meg magának Isten Fia, Szentlelke és igéje által egy, az örök életre kiválasztott gyülekezetet (Heidelbergi Káté 54. kérdése).
Ha nyitva van a szemünk, és látjuk, amit az Úr tesz, csatlakozunk ehhez az egykori sátánhoz, és vele együtt dicsőítjük Istent. Ha azonban csak egymásra bámulunk, akkor olyan társasággá válunk, amelyik nem jobb és nem rosszabb, mint bármelyik másik.

Napi gondolat

Mi minden történik velünk egy olyan egyházban, ahol azt a kísértést tapasztaljuk, hogy inkább
az emberekre, mint Jézusra nézzünk?

Andrew Kuyvenhoven
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
Isten bánásmódja
  2020-05-23 08:21:02, szombat
 
  ,,Talán ne igyam ki azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?" (Jn 18,11)


Isten ezerszerte aprólékosabban bánik velünk, mint egy festőművész a vásznával.
Alkalmazva a szomorúság sok ecsetvonását, és a különböző színek árnyalatait, az általa látott legszebb és legjobb módon fest meg minket, ha elfogadjuk tőle megfelelő lélekkel annak a mirhának keserű ajándékait, amit nekünk ad.
Amikor azonban a keserűségek poharát eltávolítjuk magunktól, és az azokban rejlő leckéket
elnyomjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk, több kárt okozunk lelkünknek, mint amit valaha ki
lehetne javítani. Egyetlen emberi szív sem tudja felfogni azt az összehasonlíthatatlan szeretetet, amit Isten kifejezésre juttat a mirhában foglalt ajándékában. Ámde ez a nagy ajándék, amit lelkünknek el kellene fogadnia, elkerül minket álmos közömbösségünk miatt, és végül semmi sem érkezik meg belőle.
Aztán terméketlenségünkben odamegyünk és így panaszkodunk: ,,Ó, URAM, annyira kiszáradtam, és olyan nagy sötétség van bennem!" Azt tanácsolom neked, drága gyermekem, hogy nyisd ki szíved a fájdalomnak és szenvedésnek, mert ez sokkal több jót visz véghez, mint hogy csak beteljesedj érzelemmel és őszinteséggel. (Tauler)

Az ember jajgatott Isten előtt:
,,Urunk, vedd el a kínt
S az árnyat, melytől sötét a Föld,
Mert szoros e bilincs;
Nyomja szívünket e nagy teher,
Bénítja szárnyaink;
Urunk, váltsd fel a kínt szeretettel,
Hogy jók legyünk megint."
Így válaszolt az Úr a világnak:
,,Szüntessek gyötrelmet?
Hogy kapnak erőt, akik szolgálnak
S annyit segítenek?
Hova lesz könyörület, szánalom,
Jóság és áldozat?
Lesznek-e hősök a harcvonalon
Menteni másokat?
Második mérföldre vajon ki megy?
És ki ad két fillért?
Ne vállaljon Krisztus zord keresztet?
Bezáruljon az ég?"

L. B. Cowman
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2020.04 2020. Május 2020.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 19 db bejegyzés
e hónap: 443 db bejegyzés
e év: 1627 db bejegyzés
Összes: 27526 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3625
  • e Hét: 17369
  • e Hónap: 99826
  • e Év: 426082
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.