|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 22:49:21, vasárnap
|
| |
| |
Az evangélium, ami üdvözít
...Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. - Korinthusiakhoz írt 1. levél 15:2 -
...Olyan korban élünk, amikor a múlandó és lényegtelen dolgokat úgy emelik piedesztára, mintha azok lennének a legfontosabbak. Ennek azonban Isten népe között nem így kellene lennie. Úgy vágyakozunk ezekre a pillanatnyi örömökre, mintha érdemesek volnának ekkora ragaszkodásra. Nekünk egyetlen igazság mellett kell kitartanunk, mégpedig az evangélium legnagyobb ígérete, az üdvösség mellett. Minden más ígéret és előny jelentéktelen összehasonlítva ezzel az eggyel: az evangélium Isten hatalma az üdvösségre, és mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül.
Péter apostol szerint a hívő hitének az üdvösség az igazi végeredménye és célja. Ez áll minden mögött, amit Krisztus tett az Ő népéért, minden hívőnek ez után kellene sóvárognia, és e cél felé igyekeznie. Isten nem tud nagyobb ajándékot adni, és a hívőnek nem lehet nagyobb reménysége és motivációja, mint a végső üdvösség Jézus Krisztus evangéliuma által.
Amikor rádöbbenünk, mik voltunk Krisztus előtt, és mit érdemeltünk abban az állapotban, ez még jobban felemeli az evangéliumot a szemünkben. Természetünk és cselekedeteink szerint bűnösök, és a végsőkig romlottak voltunk, törvénytiprók és bűnözők; Isten igazságosságának mércéje alapján semmiféle kifogásunk vagy mentségünk nem volt. Semmi mást nem érdemeltünk, mint halált és örök kárhozatot, de Isten tulajdon Fiának vére megmentett minket. Miközben mi remény nélküli bűnösök és Isten ellenségei voltunk, Krisztus meghalt az istentelenekért. Minket, akik távol voltunk Istentől, Ő általa vont közel magához. Őbenne, vére által nyertünk megváltást, a törvényszegéseink bocsánatát, kegyelmének gazdagsága szerint. Megszabadított minket a bűnünktől, megbékéltetett Istennel, és mint fiait bevont minket az ő közösségébe.
Mi többre vágyakozhatnánk, mi másra lenne még szükségünk? Nem elegendő a megváltás ajándéka Isten tulajdon Fiának vére által arra, hogy túláradóan betöltse a szívünket az örökkévalóságok örökkévalóságáig? Nem ad elegendő ösztönzést, hogy érte éljünk, aki meghalt? Mi szükségünk más ígéretekre? Azért fogunk nagy buzgósággal őérte élni, mert az üdvösségen kívül gyógyulást, könnyű életet, gazdagságot és tisztességet is ígér? Mit érnek mindezek összehasonlítva az üdvösség ajándékával és az ő ismeretével? Félre azokkal, akik azzal csábítanak minket odaadásra, hogy más dolgokat ígérnek, mint Jézus Krisztus! Ha elveszítenél mindenkit, akit szeretsz, ha a tested egy halom trágya alatt rothadna el, és a nevedet a barátaid és az ellenségeid is rágalmaznák, még mindig elegendő odaadásnak kellene maradnia benned ahhoz, hogy Krisztust szeresd, dicsérd és szolgáld amiatt az egy dolog miatt, hogy a vérét ontotta a lelked megszabadításáért. A tiszta, mocsoktalan hitet ez az egyetlen szent szenvedély táplálja.
Miért van akkor, hogy önmagában az örök üdvösség ígéretének látszólag nincs elegendő ereje ahhoz, hogy az embereket Krisztushoz vonzza? Mi az oka annak, hogy a modern embert inkább az érdekli, hogyan húzhat hasznot az evangéliumból a jelenlegi életében?
Először is az, hogy a prédikátorok már nem beszélnek az ítélet bizonyosságáról és a pokol veszélyeiről. Amikor az igehirdetők ezeket a dolgokat biblikusan és tisztán tanítják, az emberek belátják, hogy legnagyobb szükségük az örök kárhozattól való szabadulásra van, és a jelenben megélt, jóval ,,gyakorlatiasabb" szükségleteik ezzel összehasonlítva jelentéktelenné válnak.
Másodszor, értsük meg, hogy az emberek nagy többsége az utcákon és a gyülekezetekben testi. Márpedig a testi emberek jobban szeretik ezt a világot, mint az elkövetkezőt - Isten és az örökkévalóság dolgai iránt vajmi kevés érdeklődést mutatnak. A legtöbbjük előbb csatlakozna egy önértékelést, vagy önmegvalósítást fejlesztő konferenciához, mint hogy meghallgasson egyetlen prédikációt a megszentelődésről, amely nélkül viszont senki sem láthatja meg az Urat. Sokan szárazföldön és tengeren is átkelnének, hogy ebben az életben boldoguljanak, de arra nem hajlandók, hogy átsétáljanak az utcán egy olyan összejövetel-sorozatra, amely Krisztus felmérhetetlen értékéről, vagy a golgotai szenvedéséről szól.
Bár az igaz, hogy az evangélium sok esetben jobbá teheti, és jobbá is teszi az ember helyzetét és életkörülményeit, de nekünk az evangélium sáfáraiként ellen kell állnunk egy kísértésnek. Annak, hogy a hallgatókat és a gyülekezet tagjait bármely más ígérettel, vagy kellékkel próbáljuk meg csábítgatni, mint Jézus Krisztus és az örök élet. Bár a modern kori evangelizációs módszerek miatt ez mindennél radikálisabbnak számítana, ennek ellenére akkor tennénk jól, ha azt kiáltanánk a sokaságnak: ,,Jézus Krisztus két dolgot ígér nektek: örök üdvösséget, amiben reménykedhettek, és egy keresztet, amin meg kell halnotok. A Szentlélek és a Menyasszony azt mondja: 'Jöjj'"
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 22:04:03, vasárnap
|
| |
| |
A múltban Isten megszabadította a hívőt a bűn kárhoztatásától. A megtérés pillanatában a hívő elhitte Isten bizonyságát az evangéliumról, és ezt Isten igazságul tulajdonította neki. A Biblia ezt általában a megigazulás szóval fejezi ki.
Megmenekülésünk a bűn hatalmától a jelenben történik. Ezt az előrehaladó folyamatot az Újszövetség folyamatos megszentelődésnek nevezi. A hívő Isten műve - Isten az Ő jó kedvéből munkálkodik mind az akaratában, mind a cselekedeteiben. A hívőt az Igén és a Szentlelken keresztül, próbákon és nyomorúságokon át, áldással és fegyelmezéssel változtatja meg, és alakítja át Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára.
A jövőben a hívőt Isten teljesen és örökre meg fogja szabadítani a bűn hatalmától és jelenlététől. Ezt a végső állapotot nevezzük általában megdicsőülésnek, és ugyanannyira bizonyos, mint a többi ígéret, mert Ő, "aki elkezdte bennetek a jó munkát, be is fogja fejezni".
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 21:56:04, vasárnap
|
| |
| |
Ha az evangélium kérdésében tévedünk, mindenben tévedünk! Ha nem adjuk meg a mindenek felett neki járó elsőbbséget, akkor mindenestül félreértettük!
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 21:53:29, vasárnap
|
| |
| |
Az evangélium a legnagyobb kijelentés, amit Isten az embernek adott, és ez az egyetlen olyan üzenet, amely megmentheti az embert.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 21:50:53, vasárnap
|
| |
| |
A keresztyén hiten belül minden tanítást egyensúlyban kell tartanunk. A tévedés veszélyének tesszük ki magunkat valahányszor túlhangsúlyozunk egy igazságot, míg másokról lemondunk vagy elhanyagoljuk őket.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 21:22:26, vasárnap
|
| |
| |
Olyan világban élünk, amely elutasítja és semmibe veszi Jézus Krisztus evangéliumát. Sőt, ez a világ a gonosz hatalma alatt áll, aki minden tanítás felett, elsősorban az evangéliumot támadja, és ha tehetné, az egész világegyetemből gyökeresen kiirtaná. Valójában az ördög minden ember kezébe boldogan adna egy Bibliát, még azt is támogatná, hogy mindenki engedelmeskedjen az összes parancsolatnak, ha cserébe neki adnánk az evangéliumot. Márpedig az evangélium nélkül az egész keresztyénség hitrendszere a semmibe hullana.
Hívőkként tehát nemcsak el kell fogadnunk az evangéliumot, hanem szilárdan meg is kell benne állnunk. Nem lehetünk tudatlanok az ördög mesterkedéseivel szemben, nehogy a figyelmetlenségünket kihasználva váratlanul rajtunk üssön. Amikor "megváltójelöltek" szeretnék ellopni a Krisztusba vetett bizalmunkat, nem szabad engednünk, hogy elcsábítsanak minket! Amikor a törvénykezők arra törekszenek, hogy "kipótolják" a Krisztusba vetett hitünket, nem adhatjuk be a derekunkat. Amikor önjelölt próféták azon igyekeznek, hogy újracsomagolják az evangéliumot, és ezzel tetszetősebbé vagy vonzóbbá tegyék a társadalom számára, nem szabad követnünk őket. Amikor a vádló a bűnünkre mutat, és a dicsőségbe vetett reményünkön gúnyolódik, akkor az evangéliumra kell hivatkoznunk, és meg kell állnunk azon. Amikor a vádlás átfordul hízelgésbe, és hitbuzgalmunkat mint jutalmat érdemlő tettet állítja be, akkor le kell lepleznünk: "Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében. Aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak."
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 21:08:41, vasárnap
|
| |
| |
Az a férfi, asszony, fiatal vagy gyermek, aki ténylegesen elfogadta az evangéliumot, meg fog állni abban, és kitartása lesz a bizonyíték, hogy ténylegesen elfogadta azt.
Paul Washer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 20:57:11, vasárnap
|
| |
| |
Költözőmadarak
Utcabeliek. Napról napra
látom őket, húsz éve már.
Most veszem észre: egyk-másik
már görbén, roskadozva jár.
Hol lassan, hol máról holnapra
a testük össze hogy esik,
könnyes, taknyos, kehes, hűdött,
árnyék-ember lesz mindegyik.
Összeverődnek délelőtt a
parkban s elülnek a napon.
Pusztítja őket az enyészet
s engem elfog a szánalom.
Mint sürgönydróton, útrakészen
ülnek a vándormadarak,
úgy gubbasztanak s találgatják:
melyikük megy el hamarabb?
Kimarad egy-egy észrevétlen,
s a helyi lapban gyászkeret
tudatja, hogy közülük egy már
a másvilágban lelt helyet.
Húsz év óta ismerem őket.
Valaha mind frissen szaladt,
s döbbenve látom, mivé lettek, -
bennük szemlélem sorsomat.
Ülnek, a múltat emlegetve,
sóhajtva: haj, időnk lejár!
Helyeslőn bólogat felettük
láthatatlanul a halál.
Ülnek a padon, mint dróton
a költözőmadarak sora.
Elszállnak ismeretlen tájra,
de vissza nem térnek soha.
A lelkük félig kint lebeg már,
előttük csak napok, hetek...
Nyomaszt a gond, hogy nemsokára
én is közéjük ülhetek.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 20:39:50, vasárnap
|
| |
| |
Lassan járni
Valamikor gyalog jártam,
ha kedvem szottyant, megálltam,
beszélgettem ezzel-azzal,
csősszel, pásztorral, paraszttal.
Elhevertem bokrok alatt,
lestem igyekvő bogarat,
nyulak hogyan kergetőznek,
farka hogy' villan az őznek,
s pár a párra rátalálva
hogy forognak karikára,
mint a szivárvány pihéi,
a lepkék. Nem győztem nézni.
Megállt az idő felettem:
egy percet sem öregedtem.
Kerékpárra, majd motorra,
kaptam végül autóra.
Már nem is tudok megállni,
hajt a vágy: sietni, szállni.
Elszáguldok fű, fa mellett;
nem hallom, hogy énekelnek
a madarak s rügy, ha pattan.
Mire látnám, messzehagytam
már az erdőt, hegyet-völgyet,
hogy a messzeségen győzzek.
Azóta csak észrevettem:
megy az idő, fut felettem
gyorsulva és észrevétlen, -
úgy érzem, hogy nem is éltem.
Tudom már: le kéne szállni,
gyalogolni, meg-megállni,
elidőzni, ahol éppen
tetszik, őszi napsütésben.
Úgy bizony, le kéne szállni,
lassan élni, lassan járni,
gyönyörködve, megpihenve.
Életem is hosszabb lenne.
Így igaz!... De mégis - már a
fogam fáj egy új Skodára...
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-05-24 20:23:21, vasárnap
|
| |
| |
Ébreszteni!
A faluban csak házasodnak,
nincs születés éveken át.
Kihal az iskola. A nép itt
halálra ítélte magát.
De jött egy bátor, ifjú káplán
és fogadkozott szilajon:
- Adjanak nékem csak pár évet,
majd segítek én a bajon!
S mit tesz Isten? Esztendő múlva
már mutatkoztak a jelek.
Mint kelő kenyér, a menyecskék
ígéretesen tellenek.
Lett névadó, keresztelő,
sok paszita egymás után.
- Jól imádkozott ez a kis pap -
ámult a nép a nagy csudán.
Az öreg pap meg is kérdezte:
- Öcsém, ha meg nem sértelek,
mondd már... hm... hát hogy is... izélted?
Hogyan lett ez a sok gyerek?
- Nem tettem én illetlenséget,
ne gondoljanak rosszakat:
csak felzörgettem álmukból a
fiatal házastársakat.
Beszóltam nékik éjféltájban:
Ébren vagytok? s mentem tovább
másik ablakhoz. Ennyi volt csak,
rájuk bíztam a folytatást.
Nem engedtem aludni őket.
Ha már munkában telt a nap,
legalább éjjel, testközelben
egymással szórakozzanak!
Ébreszteni kell, nem "papolni"!
Meghal, ha alszik ez a nép.
Forgassa, használja vitézül
életteremtő fegyverét.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2020. Május
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
470 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1834
- e Hét: 10546
- e Hónap: 22421
- e Év: 210223
|
|
|
Offline
