Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szeretet
  2020-05-05 10:35:44, kedd
 
  Ha valakit szeretsz, akkor imádkozol az ő lelkéért.  
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Szeretet
  2020-05-05 10:34:45, kedd
 
  A keresztyén ember azt is szereti, aki őt nem szereti.  
 
0 komment , kategória:  Idézetek, gondolatok  
Isten ostora
  2020-05-05 08:39:08, kedd
 
  Ami szenvedést rádbocsát az Isten, az nem az ítélő Bíró büntetése, hanem a javítónak ostora.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Isten ostora
  2020-05-05 08:37:50, kedd
 
  Isten ostora a jókat türelemre tanítja.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Isten ostora
  2020-05-05 08:37:02, kedd
 
  Jobb dolog, ha ostoroz az Isten, s magához fogad, mintha kíméli tőled ostorát, s magadra hagy.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Isten ostora
  2020-05-05 08:35:29, kedd
 
  Akár ajándékokkal halmoz el, akár ostoroz az Isten, te csak dicsérd őt; az ostorozó dicsérete sebedet gyógyítja be.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Isten ostora
  2020-05-05 08:34:03, kedd
 
  A bűnbe merült fiú méltatlankodik az ostorcsapások alatt, holott látja, hogy Istennek egyszülött Fia ártatlanul szenvedte el az ostoroztatást.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
Isten ostora
  2020-05-05 08:32:28, kedd
 
  Ne akard elhárítani magadról az Isten ostorát, ha örökségedből nem akarsz kiesni.

Ágoston
 
 
0 komment , kategória:  Ágoston idézetek  
„Bárcsak a szél...”
  2020-05-05 08:02:05, kedd
 
  ,,Az Úr a mennyekbe helyezte trónját, és uralkodása mindenre kihat" (Zsolt 103,19).

Bizonyos idővel ezelőtt, amint kiléptem ajtómon egy kora tavaszi napon, keleti, sebesen száguldó szél fogadott. Úgy tűnt, hogy a szél dacos, kegyetlen, tomboló és száraz, maga előtt porfelhőt kavarva. Amint megfordítottam a kulcsot az ajtóban, csöndes türelmetlenséggel kezdtem mondani: ,,Bárcsak a szél..." Azt akartam kimondani, hogy változásra van szükség, de gondolataim megtorpantak, és a mondatot sosem fejeztem be.
Amint mentem tovább utamon, ez az eset példázattá vált előttem. Úgy képzeltem, hogy egy angyal kulcsot ad a kezembe és ezt mondja: ,,Mesterem szeretetét küldi, és arra kér, hogy ezt adjam neked." Ámulva kérdeztem: ,,Mi ez?" ,,Ez a szél kulcsa" - mondta az angyal, aztán eltűnt.
Az első gondolatom ez volt: ,,Ez valóban boldogságot hoz nekem." Tehát fölrohantam a hegyekre a szelek forrásához, és a barlangok közt megálltam. Kihirdettem: ,,Akarom szűnjék meg a szörnyű keleti szél - soha ne sújtson ránk ismét!" Odaparancsoltam a barátságtalan szelet magamhoz, bezártam mögötte az ajtót, és hallottam visszhangjait a barlangok nyílásain át. Amint megfordítottam a kulcsot, diadalmasan bezárva a szelet, így szóltam: ,,Íme, végeztem vele."
Aztán körülnézve megkérdeztem magamtól: ,,Mit tettem a helyére?" A meleg, déli szélre gondoltam és arra, hogy milyen kellemes ez az újszülött bárányoknak, és a friss virágoknak meg minden fajta növénynek. Amint azonban betettem a kulcsot az ajtóba, kezdte égetni a kezem. Hangosan kiáltottam: ,,Mit csinálok? Ki tudja, milyen károkat okozok? Honnét tudom, hogy a földek mit akarnak, és mire van szükségük? Tízezer probléma származhat ebből az ostoba kívánságomból!"
Elképedve és szégyenkezve föltekintettem és kértem az Urat, hogy küldje el angyalát, hogy vegye el a kulcsot. Aztán megígértem, hogy soha többé nem kérem el ismét. Csodálkozásomra az Úr maga jött el és megállt mellettem.
Kinyújtotta kezét, hogy átvegye a kulcsot, és amint odatettem, láttam, hogy az megérintette azt a szent sebforradást.
Tele voltam bűntudattal, amint gondolkoztam azon, hogy hogyan panaszkodhattam bármi miatt, amit Ő cselekszik, aki az ő szeretetének ilyen szent sebhelyeit hordozza. Aztán átvette a kulcsot, és odaakasztotta saját övére. Megkérdeztem: ,,Megtartod a szelek kulcsát?" ,,Megtartom, gyermekem" - válaszolta gyöngéden. Amint ezt mondta, megfigyeltem, hogy életem összes kulcsa is ott függött. Látta csodálkozással teljes pillantásomat és megkérdezte: ,,Nem tudtad, drága gyermekem, hogy 'királyságom uralkodik mindenek felett'?"
Megkérdeztem: ,,Ha 'mindenek felett' uralkodsz, biztonságos-e, ha bármi miatt panaszkodunk? Ekkor gyöngéden rám tette a kezét ezt mondva: ,,Drága gyermekem, egyedüli biztonságod abból származik, hogy szeretsz engem, bízol bennem, és minden helyzetben dicsőítesz engem." (Mark Guy Pearse)

L. B. Cowman
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
A befejező ének
  2020-05-05 07:36:32, kedd
 
  A befejező ének

,,Áldjátok az Urat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik! Áldjad, lelkem az Urat!" (Zsolt 103,22)

Ha keresztyén, talán ráadásul kálvinista családi otthonban neveltek fel, egészen biztosan gyakran mondták, hogy mi Isten dicsőségére éltünk. Szüleid elmondták ezt a játékról és a munkáról, a növényekről és az állatokról, még az evésről és az ivásról is. Az egész Isten dicsőségére van. Ezért van a világ. Ez az oka annak, hogy emberek élnek ezen a bolygón. Olyan gyakran hallottuk ezt!
Nem mertük kimondani, de néhányunk szemében az a gondolat, hogy Isten mindent az ő dicsőségére rendelt, egyfajta végtelen önzésnek tűnt. De akkor még tudatlanok voltunk. Most már tudjuk, hogy Isten elgondolása az ő végtelen szeretete.
Most már végre kezdjük érteni az egészet - egy kicsit. Úgy találtuk, hogy a ritka pillanatok, amikor az ember őszintén boldog, azok, amikor felszabadultan tudja énekelni: ,,Dicsérd az Urat, óh én lelkem! Óh, az én egész bensőm imádjon téged!" Az ilyen pillanatokban nincs semmi kérnivalónk. Poharunk egyszerűen csordultig tele van. Hálaadással járulunk Istenhez.
A szabály mélyen bele van írva az emberi életbe: egész biztos, hogy boldogtalanok vagyunk, míg meg nem találjuk örömünket Istenben. Megerősítve láthatod ezt a szabályt a panaszkodó emberek életében, akik vég nélkül önmagukkal vannak elfoglalva. Amint törődni kezdenek valaki mással, egy ének költözik be életükbe - ez az első jele a gyógyulásnak. Ősrégi szabály, hogy az az ember, aki magának él, ott keresi az örömöt, ahol soha nem lehet megtalálni.
Senki nem él önmagának, és senki nem hal önmagának. Sem az emberek, sem az angyalok nem elég függetlenek, hogy így éljenek. De nem is a szomszédomnak élek, s a szomszédom sem az én számomra teremtetett. Mi mindnyájan Isten számára teremtettünk. És csak akkor találjuk meg egymást, ha magunkat Istennek adjuk. Minden élet akkor ér célhoz, amikor minden ember mindenütt áldja az Urat.
Az emberi élet egy trón körül ér majd véget. A befejező ének egy dicsőítés. És az az életművészet, ha megtanuljuk a dicsőítő éneket, amíg ,,úton vagyunk".

Napi gondolat
Idézd föl azt az alkalmat, amikor legalább spontán módon magasztaltad az Urat. Tanulod-e a ,,dicsőítő éneket", amíg úton vagy a dicsőség felé?

Andrew Kuyvenhoven
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2020.05 2020. Május 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 445 db bejegyzés
e év: 1629 db bejegyzés
Összes: 27528 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 154
  • e Hét: 154
  • e Hónap: 100158
  • e Év: 426414
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.