|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2020-06-03 21:24:12, szerda
|
| |
| |
A kereszt
Az a Kereszt, az a Kereszt
megragadott, el nem ereszt.
Rátapadok, nem eresztem,
mint a mágneshez a vas-szem.
Már nem a Golgotha felett:
szívemben áll az a Kereszt.
Bűnbánat könnyében ázik
s jó békességet virágzik.
De a Kereszt kősziklám is.
Megrendülhet a világ is,
nékem biztos menedékem,
a szél sem ér rejtekében.
Hullámait bárhogy hányja
az élet nagy óceánja,
átfogom, s fönntart a Kereszt
a véres, vad tajték felett.
Egyszer felrepül, - kitárva
két ágát: ez lesz a szárnya!
S rajta majd égbe szállok én,
mint egy új Illés-szekerén.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-03 21:05:50, szerda
|
| |
| |
A teremtés szavában Istent ismerjük fel
Az, hogy Isten a szavával teremt, azt jelenti, hogy a teremtés Isten parancsa, ígérete, s azt is jelenti, hogy ez a parancs szabad. Isten szól ez azt jelenti, teljesen szabadon teremt, s a teremtés aktusában is szabad marad művével szemben. O nincs kötve a művéhez, de művét magához köti. Szubsztanciálisan nem vegyül bele művébe, kapcsolata művével parancsa. Ez azt jelenti, hogy nem más a világban, mint a világon túl. Mint szó van jelen a világban, mert ö az, aki teljességgel világon túli, s o teljességgel világon túli, mert a szóban van jelen a világban. Csak a teremtés szavában ismerjük meg a teremtot, mintha a szubsztancia, a természet, a mű lényege végül mégis valamiképpen azonos lenne Isten természetével, mintha lenne valamilyen folytonosság, az okból és hatásból kifolyólag. Nem, egyedül azért ismerjük meg a teremtés szavában, mert Isten szava által vallja meg művéhez tartozását. Mivel hiszünk a művön keresztül ebben a szóban, ezért hiszünk Istenben, mint teremtőnkben.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-03 21:03:47, szerda
|
| |
| |
Isten szólt
Teremtésmítoszok a következő módon írják le a teremtést: Isten feláldozza saját természetét, természetes termékenységéből jön létre a világ. Úgy értelmezik a teremtést mint önkibontakozás, önmegvalósítás, az istenség szülési aktusa. Ezek alapján a teremtés egy darab Isten természetéből, a természet szenvedése, születése és elmúlása magának Istennek a szenvedése. Ezektől eltérően a Biblia Istene egészen Isten marad, egészen teremtő, egészen Úr, s teremtménye a neki teljességgel alárendelt, engedelmes, őt Úrként dicsérő, imádó lény. O soha nem egyenlő a teremtéssel. O mindig a teremtő. O nem a természet anyaga, nincs olyan folytonosság, mely őt művével összekötné, egyesítené csak a szava. Isten szólt ... (1 Mózes 1, 3), az egyetlen kontinuitás, mely közte és műve között van a szó. Önmagában véve nincs köztük kontinuum, de ha nincs a szó, akkor a világ a feneketlen mélybe zuhan. Isten szava nem Isten természete, nem is lényege hanem parancsolata. Ó maga az, aki ebben a szóban gondolkodik, alkot, s éppen ő az, aki mint teremtő, találkozni akar a teremtménnyel. Isten teremtő képessége nem természete, nem lényege, hanem akarata, parancsa, melyben önmagát adja nekünk akarata szerint.
Dietrich Bonhoeffer |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rövid építő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-03 08:44:34, szerda
|
| |
| |
Totális hadviselés
,,Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre." (2Kor 10,4-5)
Itt az igehirdetés természetéről és hatalmáról olvasunk leírást. Az evangélium szava elsősorban felhívás bűnbánatra, és a Krisztus által való szabadítás bejelentése. Ennek a szónak van ereje ahhoz, hogy megtérést és szabadítást eredményezzen, mert Isten igéje. De az evangélium több, mint felhívás megtérésre és hitre. Olyan hatalom is, mellyel ki lehet pukkasztani az emberi okoskodás léggömbjeit, és olyan tüzérség, mellyel meg lehet semmisíteni az emberi gőg erődítményeit. Tulajdonképpen az evangélium nem csupán az emberközpontú gondolkodás leleplezésére szolgál, hanem arra is, hogy ezeket a gondolatokat foglyul ejtse a Krisztus iránti engedelmességre.
A keresztyének nem mindig fordítanak figyelmet az evangélium messzebbre ható következményeire. Túl gyakran olyan üzenetnek tekintik, amely révén az emberi lélek és Isten között áll helyre a békesség. Nem mindig érzik meg azt, hogy az evangéliumnak van ereje befolyásolni azokat a gondolati sémákat is, amelyek uralják az egyetem intézményét, és azokat az elgondolásokat, amelyek alakítják a harcot a munkaviszony területén.
Tudnunk kell, hogy magatartásunknak, ahogy a nemiség, a pénz, a tudomány és a háború kérdését nézzük, nagyon is sok köze van a Krisztusban való hitünkhöz, mivel ő a dolgok új rendjének kezdete. A gondolatok és a magatartás újrarendezését az hozza létre, hogy az evangéliumra hallgatunk.
Amikor a keresztyén harcos ezekre a különböző területekre és tájakra lép, nem szabad neki
fegyvert cserélnie. A tudományos életben az lesz a kísértése, hogy a logikában bízzon, a politikában az, hogy az ékesszólásra támaszkodjék, üzlet esetében pedig az, hogy a világi hatalom fogalom körében gondolkodjék. De a mi ,,hadakozásunk fegyverei" nem evilágiak. Isten igéje eredményezi, hogy a gondolatok és a magatartás újrarendeződjenek.
Ahogy Isten a beszédével alkotott meg mindent az eredeti teremtésben, ugyanúgy Krisztus a beszédével hozza létre az új teremtést. Ezt az evangéliumot hirdetnie kell Isten népének, de nemcsak extenzív módon, vagyis az egész földkerekségen, hanem intenzív módon is, azaz az élet minden részére vonatkoztatva azt.
Napi gondolat
Válaszd ki életed valamelyik területét, mondjuk a munkát, a szülői teendőket, tanulást vagy a szabadidővel való élést. Hogy teheti az evangélium élet-átalakító ereje nyilvánvalóbbá életed e területén is, hogy hova tartozol?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-06-03 07:44:46, szerda
|
| |
| |
,,Érett korban térsz a sírba, ahogyan a learatott gabonát is a maga idején takarítják be" (Jób 5,26).
Valaki egyszer írt a régi hajók kimentéséről, azt állítva, hogy nemcsak faanyaguknak az életkora javította a minőségüket. A hajókra a tenger által okozott erőteljes hánykolódás, valamint a hajófenekén levő víz kémiai reakciója és az eltérő teherszállítmányok is hatást gyakoroltak.
Több évvel ezelőtt deszkákat és borító lemezeket vágtak le egy nyolcvanéves hajó tölgygerendájából, és kiállították egy divatos bútorüzletben a Broadway-n, New York City-ben. Ezek felhívták magukra az emberek figyelmét elegáns színükkel és gyönyörű évgyűrűikkel. Hasonlóan meglepőek voltak bizonyos mahagóni gerendák, amiket egy olyan hajóból vettek ki, ami hatvan éven át vitorlázott a tengereken. Az utazás évei összeszorították a fa pólusait, és mélyítették a színt annyira, hogy olyan fenségesek és ragyogóak voltak, mint az antik, kínai vázák. A fát azóta felhasználták, egy vitrint készítettek belőle, ami egy gazdag New York-i család társalgójában megtisztelt helyre került.
Nagy különbség van az idős emberek között. Vannak, akik kedvetlenül, kényelmes és haszontalan életet éltek, és vannak, akik vitorláztak a zord tengereken, cipelve a málhát és Isten szolgáinak a terheit, meg sok más segítségre szorulóét. Az utóbbi csoport életébe nemcsak beszivárgott a stressz és a feszültség, hanem terhük édességének az aromája is átitatta őket jellemük pórusainak minden rostján keresztül. (Louis Albert Banks)
Amikor a nap végül a horizont alá esik a korai estén, munkájának bizonyítéka megmarad egy ideig. Az égbolt továbbra is ragyog eltávozása után még egy teljes óráig.
Hasonló módon, amikor a jó vagy a nagy ember élete eléri a végső napnyugtát, e világ égboltja megvilágosodik sokáig, miután eltűnt a szem elől. Az ilyen ember nem tűnik el a világból, mert amikor távozik, magából sokat hagy hátra - és mint halott, tovább beszél. (Henry Ward Beecher)
Amikor Victor Hugo több mint nyolcvanéves volt, hitét ilyen gyönyörű formában fejezte ki: ,,A lelkemben érzem jövő életem bizonyítékát. Olyan vagyok, mint az erdő, amit levágtak nemcsak egyszer, mégis az új hajtásban több az élet, mint valaha. Mindig az égig emelkedem az új nappal, ami ráragyog a fejemre. A föld bőséges nedvet szolgáltat nekem, de a menny világítja meg utamat az ismeretlen világokba.
Az emberek azt mondják, hogy a lélek semmi, hanem testi erőinknek a hatása munkálkodik. Ha ez igaz volna, akkor hogyan lehetne lelkem egyre ragyogóbb, amint a testem kezd elmúlni? A tél talán elárasztja a fejem, de egy örök tavasz emelkedik fel a szívemből. Életemnek ezekben az utolsó óráiban úgy érzem a liliomok és rózsák illatát, mint ahogy éreztem akkor, amikor húszéves voltam. Amint egyre közelebb kerülök zarándoklásom végéhez, annál világosabban hallom a halhatatlan, örökkévaló világ szimfóniáit, amelyek hazahívnak engem. Ez ámulatba ejtő, mégis mélységesen egyszerű."
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2020. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
481 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 6246
- e Hónap: 35558
- e Év: 223360
|
|
|
Offline
