|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 23:20:30, szombat
|
| |
| |
Hogy bírod a terhet?
Kapitány, a hajó süllyed,
Léket töm a legénység,
De jön már a hullám,
Látod? Mindennek vége,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Tábornok, közelít az ellenség,
Fegyverzetük fejlettebb és több,
Számuk is nagyobb, vonulásuk töretlen,
Sikerüket hősi akarat nem törheti meg,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Közlegény, töltelékké darálnak,
Neved számadatként sietve a statisztikához csatolják,
Első küldetés, a parancs rögtön a vérengzés,
Eltévedő lövedék ártatlan agyába fúródik,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Rendőrtiszt, akadémiából frissen kiérve,
Meglátod majd, papírmunka sok, hősiesség kevés lesz,
Húsz év se kell, s belerokkansz az életmentésbe,
A bürokrácia és alkoholos üveg hamis ígéretébe,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Hegymászó, töretlen a csúcsra törsz,
Halálfélelmet nem tűrve tekintesz felfele,
Meghódítod az egyiket, majd a másikat,
A dicsőséget sokadjára elnyered, de félrelépsz, s felednek,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Korboncnok, holttestszabdalás a hivatásod,
Vagy csak taszít a társadalom,
S a hullák között találod meg vélt békédet,
De idővel érzéketlenül már csak hústömegeket látsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Kaszkadőr, sztárok helyett a kockázatot te vállalod,
Szinte repülsz, mégis a földre érkezel,
Aztán szép lassan, egyenként töröd el csontjaidat,
Öregedsz, s munkád kénytelen-kelletlen feladod,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Modell, életed tavaszán kecsesen lépkedsz a kifutón,
Hánytatni magadat röpke hírnévért nem sajnálod,
Hisz a szakma előírja: csak csontvázat csodál a csőcselék,
De pár év, s pár kiló után tönkretesz az anorexia,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Énekes, nevedet milliók ismerik világszerte,
Számaidat kívülről fújják hódolók ezrei,
Vakít a fényár, a magánéletről lemondhatsz,
Fehér csík az asztalodon, s ágyadban a bűn lajstroma,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Prostituált, gyerekkorod nehéz volt, csupa nélkülözés,
Anyád is ilyen volt, mástól nem volt kitől tanulni,
Korán ért először a szívedig hatoló fertőzés,
Egész testedet feladtad, hogy túlélhess, de megbékélés nincsen,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Tűzoltó, minden álmod ez volt, most élheted,
Füstnyelésből s tűzoltásból áll egész életed,
Bőröd perzselődik, tested tehetetlenséggel átitatódik,
Szemed lángjába így ég be örökre a lángoló test látványa,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Asztronauta, a hangtalanság csillagrendszerében lebegsz,
Naplót vezetsz, de abba csak unalom kerül,
Állomásról a csodabolygót kémleled,
Családod hátrahagytad, s a mindenség ölében könnyezel,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Testőr, hatalmas főnököd mellett monotonon sétálsz,
Minden nap ugyanolyan, kifakít a ciklikus céltalanság,
Ritka napokon hitegeted magad munkád fontosságával,
Aztán ráeszmélsz, hasztalan mindez, semmi se történik,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Vágóhídi munkás, tonnaszámra termeled a hústerméket,
Visít a disznó, búg a marha, elköszön a bárány,
Már gépiesen nyomod is a jól megszokott gombokat,
Minden véráztatott, mintha szemed a vérfürdőben érezni magát jól,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Mentős, éjszakai műszakban sebesen követed az utakat,
Hangjelzéssel adod tudtára minden népnek, egy élet a tét,
A helyszínre elsőként kiérkezve te nyújtasz elsősegélyt,
S a brutalitást mindenkinél hamarabb te veszed szemügyre,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Titkosügynök, sötét ösvényeken járod a kietlent,
Megfigyeled a kijelölt idegent, ellenszegülés nélkül jelentesz,
A nyomokat követed, a szálakat összekötöd,
A rejtőzködés mestere vagy, hogy ki voltál valójában, gyorsan elfelejted,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Szemétszállító, bűzös kocsi végébe kapaszkodva
Gyerekkori álmaidat ismét a felszínre invitálod,
De ismét egy megálló, felkapod a fekete zsákokat,
S bár zsigeri utálattal csinálod, lemondással nyugszol bele,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Bányász, a mélység sötétjéből üdvözlöd a Napot,
Izzadságod patakként csordogál homlokodról,
S a feketévé festő kosz befedi mindened,
Elég egy rossz mozdulat, fejedre szikla eshet,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Repülőpilóta, felelősséged az egekig hat,
Ködbe bújhat a látóhatár, az idő bármikor rosszra fordulhat,
A gép még visszafordulhat, alkalmi pályán leszállhat,
De jöhet villámlás, műszaki hiba, az ég is kettényílhat, s mindenki oda,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Orvvadász, megélhetésed békére szomjazó testek legyilkolásából nyered,
Fegyvered emeled, bizalommal rád szegezett szemekre szegezed,
S az utódokra, kik szüleik után áhítoznak, nem gondolsz, a pusztítás így el nem apad,
Vastag kötegek lapulnak a zsebedben, de lelkedben kárt vallasz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Favágó, ahogy megíratott - verítékes munkával keresed kenyered,
De ily munka veszéllyel fenyeget, a baleset a légtérben lebeg,
Alászállhat az bármikor, dől a fa, csúszik a fejsze, a fűrész, fájdalom hasít a testbe,
S egy melegen biztató napon a kórházból hívás hasít családod derűjébe,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Sebész, a műtőbe lépve fagyos szilárdsággal közelítesz az asztalhoz,
Tudod, te sem menthetsz meg mindenkit, odasétálsz a családtagokhoz,
Részvéttel közlöd: szerettük nincs többé, majd továbbmész a következő pácienshez,
Megtanultad, egy eset sem érinthet meg maradandón, így vezet az út a kiégéshez,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Tanár(nő), pályádnak töretlen lelkesedéssel ugrottál neki,
Ám évek múltán az érdektelenség kedved szegi,
Idődet s egészségedet nem kímélve készülsz óráról-órára,
De a rendszer gúzsba köt, s a gyereksereg nemet mond az álmodra,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Író és költő, ihletet keresel mindenben - múzsádban s gyászban egyaránt,
De nem elég a jó, a tökéletesség hajszolása hajszálanként felemészt,
Aszályban elértéktelenedésedet észleled, virágzásban elbizakodottság kísért,
Szólabirintusban éldegélsz, de a kijáratot hosszas hajsza után sem találod,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Elnök, válladon egy egész ország súlya,
Ígéretek tárházát ömleszted a pulpituson,
De hogy hű is légy azokhoz, már nehezebb dolog,
Egyesek dicsőítenek, mások gyűlölnek, első emberként nincs tökéletes tervezet,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Vallásos, erkölcsi tanításban mélyen gyökerezel,
Gyülekezetedet szorgosan látogatod hetente,
Tán a Bibliát is kinyitod minden reggel s este,
Holtodiglan tettethetsz, de tulajdon bőrt le nem vethetsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Lelkész, pásztor vagy pap, nagyobb a felelősség, az ítélet is súlyosabb,
Farizeusként ezreket tanítasz, bűneikből javítasz,
Magad nem mész be a királyság ajtaján,
S kik bemenni próbálnak, azokat sem engeded,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Hajléktalan, megmaradásod a szemetes mélyéből nyered,
S a pár apróból, mit szánakozva eléd vet néhány kéz,
Ruhád lyukas, tested szennyes, álmod az utca kövén leled,
Csodára vársz, hinni akarsz egy új életedben,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Szerelmes szív, benned lángol a jövő képe,
Vágyakozva tekintesz az égre, hogy az majd, mit kérsz, megadja,
De heves a tűz, megéget, s nemcsak téged, kinézett reményed,
Testi kívánság töri meg a tisztaságot tükröző víztükröt,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Férj, oltárnál társadnak hűségesküt fogadó hitves,
Telnek az évek, s visszariaszt a ,,gyengeségben, betegségben",
A félsz és az önérdek menekülésre sarkallnak,
S húsz év után unalmat csihol az elhidegülés kovácsa,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Feleség, a gyűrűnél még mindent beborított az ,,igen" ködje,
Ám egy kis idő, s az engedelmesség már kicsit sem tetsző,
A szolgálat és közös teherviselés nem vonzó, sőt elrettentő,
Kihuny a testi vonzalom, rájössz, a herceg se herceg, s nem fehér lovon üget,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Apa, gyermeket csupán önző érdekből vállalsz,
A nevelés terhét teljes egészében feleséged cipeli,
Bezzeg füled az ellenkezést el nem viseli,
De szereteted tudatlanul elfojtani nem sajnálsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Anya, szülés utáni katarzisban azt képzeled, ő csak a tied, a tulajdonod,
Hercegnőként s hercegként úgy neveled, jelleme nem érzékeli a fenyítéket,
Az igazságtól elzárod, sőt tiniként a ,,fiúzásban" és ,,csajozásban" támogatod,
Aztán korai terhesség jön vagy baleset, s önsajnálat az osztályrészed,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Gyermek, a vajúdás időszakát meg nem őrizhette elméd,
Sem azt a pár évet, mikor éjszakákat virrasztottak át érted,
És ahogy növekedsz, a milliónyi ,,tessék" semmisnek tűnnek, hálátlanságot áraszt nyelved,
De egy szívroham, s elkésve a sírnál állva sajnálhatod lázadó személyed,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Özvegy, üres már a fekhely, magányos az egykori fészek,
A színes természet fekete-fehérré feslett,
S ahogy az öntözetlenül hagyott termés kertedben,
Úgy fonnyad el tested naponként arra az angyali hangra emlékezve,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Árva, nem hagy nyugodni az emlékhiány,
Hogy szüleid arcát sose csókolhattad, nem is láthattad,
Most az otthonban némán tűrőd a tirannikus rendszer verését,
Majd befogad egy család, de az apa titokban gonosz szándékkal látogat,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Depressziós, van ki nevet rajtad, s ki sajnál is, csak úgy biztat: ,,Majd jól leszel",
Hidegen tanácsot osztogat a látogató, ölelést a kedvesen mosolygó képmutató sem oszt,
De te a Marianna-ároknál mélyebbre süllyedsz, kiutat nem látva a kötél fele tekintgetsz,
A széken állva segítségért esdekelsz, könnyet hullajtasz, míg szorosra húzod a csomót,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Haldokló, elmúlást deklaráló ágyadba süppedve,
A futóhomokból már alig látszik ki fejed,
Bárhova nyúlsz, s erőlködsz, egyre mélyebbre süllyedsz,
Mindent megbántál, s az ,,után"-ba tekintve semmi támaszra nem lelsz,
Rohanj hát a Kereszt tövéhez.
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 23:04:08, szombat
|
| |
| |
Mindenkiért
Ez a vers mindenkiért szól,
A megfáradtért, betegért,
Pompás palotában emésztődőért.
Mindenkiért, de nem a szegénynek gazdaggá válásáért,
Nem a betegágyon fekvő felépüléséért,
Nem az özvegy vagy elhagyott új társra találásáért.
Mindenkiért, de nem a munkanélküli álláshoz jutásáért,
Nem a gyerekre vágyó magányos első szüléséért,
Nem a hírnevet álmodó céljainak beteljesüléséért.
Mindenkiért, de nem a magát másnak tettető népszerűségéért,
Nem a hazugságot árasztó ajkak hatalmon maradásáért,
Nem a jelenkori toleranciát hirdető igazságelfojtók igazáért.
Mindenkiért, de nem a tömegeket megtévesztő reklámgyártásért,
Nem az agymosásra igyekvő médiatartalomért,
Nem a rasszista, erőszakos s zaklató kommentekért.
Mindenkiért, de nem a látszatkedvességért,
Nem a képmutató erkölcsös s vallásos viselkedésért,
Nem az aszociális rejtőzködő magára hagyásáért.
Mindenkiért, de nem a veszélyes családi közegbe való bele nem avatkozásért,
Nem a segítséget visszautasító kérésének tiszteletben tartásáért,
Nem az ötven éve változatlan pokol felé tartóért történő könyörgés feladásáért.
Mindenkiért, az aluljáró mocskában apróra éhező nyomorultért,
A kórházban gépekre kötött eszméletlenért,
Az intenzíven halálos ítéletre váró rejtélyes betegért.
Mindenkiért, nyugaton jólétben veszteglő anyagiakat kergetőkért,
Az elnyomott kisebbségek rettegő vagy büszke képviselőiért,
A dél-keleti konfliktusok, összetűzések minden érintettjéért.
Mindenkiért, Ukrajna harcai miatt mai napig gyászolókért,
Moldova szegénynegyedeiben nyomorgókért,
Fehéroroszország sugárzás miatti deformáltjaiért.
Mindenkiért, El Salvador gyilkossági áldozataiért,
Kolumbia kartellharcaiban sínylődőkért,
Venezuela, infláció miatti nélkülözőiért.
Mindenkiért, észak-koreai rezsimben rettegőkért,
Afganisztán, radikális iszlamisták érintette területeinek lakóiért,
Irakban működő ISIS kalifátus uralta területek civiljeiért.
Mindenkiért, pakisztáni határon portyázó aktivisták célpontjaiért,
Jemeni bombázásokban otthonaikat s szeretteiket elvesztőkért,
Szíriában zajló mindennél szélsőségesebb brutalitást megtapasztaló polgárokért.
Mindenkiért, Nigerben a fegyveres rablások szenvedő feleiért,
Maliban az emberrablást saját bőrükön megtapasztalt sokkoltakért,
Szomália anarchiájában bő évtizede rendre szomjazókért.
Mindenkiért, Líbia hatalmas vérontást követelő utcai harcaiban résztvevőkért,
Dél-Szudán természeti katasztrófákat s éhezést megélő szegényeiért,
Közép-afrikai Köztársaság vallási ellentétekből fakadó népirtásban elveszőiért.
Mindenkiért, amerikai szabadosságban utálatosságot cselekedőkért,
Demokratikus köztársaságokban folyton jobbért panaszkodó hálátlanokért,
Gondtalanság unalmában az életet átkozó első világbeli depressziósokért.
Mindenkiért, érted, születésem óta szigorú bölcsességgel igazgató nagytatám,
Érted, bár ritkán látott, de ugyanúgy értékelt falusi nagymamám,
Érted, abban a faluban növekvő, bátorságoddal, s eszeddel lenyűgöző unokatestvérem.
Mindenkiért, érted, távolban lakó, ritka beszédkészséggel megáldott unokatestvérem,
Érted, ugyancsak távolban lakó, hátamra mindig bátran felmászó unokatestvérem,
Érted, humoroddal, s intelligenciáddal példaértékű nagybátyám.
Mindenkiért, érted, legidősebb nyusziőrzővédő, babaként ölembe kívánkozó unokatestvérem,
Érted, középső, szépségesen szeplős, matekzseni, természetesen könnyed unokatestvérem,
Érted, legkisebb, születésed csodának hitt, mindenkinél nagyobb bájjal bíró unokatestvérem.
Mindenkiért, érted, briliáns elmével s hegymászó képességgel megáldott évfolyamtársam,
Érted, kin anno abban az osztályteremben megakadt szemem, csak neved ismerő iskolatársam,
Érted, abban a táborban megismert s személyiségével imáimba magát örökbe bevéső lányka.
Mindenkiért, érted, abban a bizonyos játékban megismert, folyton vitára invitáló S.,
Érted, későn megismert, annál jobban megszeretett, mindig önzetlen játékostársam K.,
Érted, ki nem féltél rögtön kérdezni, s mindig kész voltál tanulni, hű társam b.
Mindenkiért, érted, tanácsot kérő s elfogadó, az élettől megkeseredő H.,
Érted, ki alig-alig ismert, mégis egyedüliként a kihagyás után felkeresett, újdonsült apa, A.,
Érted, lányodnak köszönhetően soha el nem felejthető szerencsés G.
Mindenkiért, érted, belépve chatablakban az igazság után érdeklődő k.,
Érted, szórakozást oly nagyon szerető, introvertált személyem gyorsan megkedvelő T.,
Érted, autókat profiként ismerő, tanulmányait végigcsináló kitartó R.
Mindenkiért, érted, majdnem barát, húsz év korkülönbséggel is jól megértő ismerősöm,
Érted, egy buszon először látott névtelen, szemeidben kijelölt lelket rejtő, felkutatandó kislány,
Értetek, katartikus égi sugallatot előidéző, régen az Auchan-ban észrevett jelre váró család.
És mindenkiért, kik még elveszettek, hogy mindannyian megtérjenek,
Azokért, akikért már évek óta imáimban könyörgöm,
Kiket az Úr helyezett elém, s kikért utolsó lélegzetvételemig küzdeni fogok.
Kovács Ábel |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kovács Ábel versei |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 22:51:05, szombat
|
| |
| |
,,Jöjj fel reggel... és állj elém ott a hegy tetején!" (2Móz 34,2)
A ,,reggel" az az idő, amit kijelöltem az Úrral való találkozásra. ,,Reggel" - maga a szó olyan, mint egy fürt zamatos szőlő, amit szent borrá présel nekem, hogy megigyam. Reggel! Ez az az idő, amikor Isten engem erőm teljében akar látni, és úgy remélem, hogy elkezdhetem napi kapaszkodásomat, de nem gyengeségben, hanem erőben. A múlt éjjel eltemettem a tegnap fáradtságát, és ma reggel egy új energiaadagot vettem magamhoz. Áldott az a nap, amikor a reggel megszentelődik - Istennek félreteszem! Szent az a nap, amikor a hajnal engem a hegytetőn talál Istennel együtt!
Drága Atyám, jövök, hogy találkozzam veled. A szokásos, mindennapi életprogram közül semmi nem tart engem távol szent magaslataidtól. Hívásodra jövök, ezért megvan a biztosítékom arra, hogy találkozom veled. Minden reggeli jó kezdés a hegyen, ez erőssé és boldoggá tesz engem a nap többi részében is. (Joseph Parker)
Csöndben veled a bíbor hajnalon,
Mikor a madarak fölébrednek;
Reggelnél frissebben, fiatalon
Virrad fel öntudatom előtted.
Egyedül veled a ködös árnyban,
Mikor a természet életre kél,
Egyedül veled, csöndre némultan,
Ahogy a harmat sem beszél.
Mint napkeltén a nagy óceánon
A hajnalcsillag tükrözve reszket,
Ugyanígy e csöndben imaszárnyon
Fenséges trónodnál eléd lépek.
Becsukott szemmel feléd fordulok,
Hogy elrebegjem előtted imám,
Dicsőséged láttán elnémulok,
Többet tudsz rólam, mint elmondhatnám.
Harriet Beecher Stowe
Édesanyám családi szokássá tette minden nap, közvetlenül a reggeli után, hogy egy órát töltött szobájában, olvasva a Bibliát, elmélkedve azon és imádkozva az Úrhoz. Ez az óra olyan volt, mint egy áldott forrás, amiből erőt és kedvességet merített, és ami által fölkészült minden feladatának elvégzésére. Ez képessé tette őt arra is, hogy valódi békességben legyen a normális, napi aggodalmak és kicsinységek ellenére, amik oly gyakran együtt járnak az élettel egy zsúfolt környezetben.
Ahogy életére gondolok és mindarra, amit el kellett viselnie, látom Isten kegyelmének abszolút győzelmét ebben az ideális keresztyén hölgyben. Olyan szeretetre méltó személy volt, hogy sosem láttam őt türelmetlennek, és soha nem mondott egyetlen haragos szót sem. Soha nem hallottam, hogy részt vett volna üres pletykázásban, vagy elmarasztaló megjegyzést tett volna egy másik emberre. Valójában, soha nem láttam őt még egy hajszálnyira sem illetlennek érzelmeiben egy másik személy iránt, hiszen ivott ,,az élet vizének folyójá"-ból (Jel 22,1), és evett ,,az élő kenyérből, amely a mennyből szállt alá" (Jn 6,51). (Frederick William Farrar)
Add Istennek a nap friss virágait! Sose várakoztasd Őt addig, amíg a szirmok kifakulnak!
L. B. Cowman |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 22:20:54, szombat
|
| |
| |
Az utolsó ítélet
,,És (Mózes) fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól. Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában." (2Móz 11,8-9)
Isten népének a szabadságát nem lehetett a konferenciaasztalnál elérni. Végül Isten ítéleteinek kellett bekövetkezniük. A tíz csapás arra kényszerítette az egyiptomiakat, hogy elismerjék Izráel Istenének nagyságát. Amíg az utolsó csapás meg nem rendítette a nemzetet, Isten népe nem szabadult meg.
Ami Egyiptommal megtörtént, annak kell megtörténnie a mi világunkat illetően is: nem lesz békességük az elnyomottaknak, amíg csak a világ meg nem látta Istenünk ítéleteit.
A szív megkeményedése eléri azt a pontot, amikor Isten lemond az emberekről. Miután nem engedelmeskedtek, és elmentek egészen addig az Isten türelmével való visszaélés terén, ahonnan már nincs visszaút, az utolsó ítélet elkerülhetetlen. Isten - Isten. Ezt mindenkinek meg kell tudnia.
A 2Móz 11-ben látjuk Mózest, amint elhagyja a fáraó udvarát, ahol Isten népének az ügyét képviselte. Ezúttal ,,fölgerjedt haraggal" távozik el a fáraótól. Mózes haragja megér egy külön tanulmányt. Fiatalkorában Mózes a saját izmaira hagyatkozott, hogy igazságot szolgáltasson Izráelnek. ,,És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit ver az ő atyjafiai közül... agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban" (2Móz 2,11-12). De Isten nagyköveteként Mózes Isten szócsövének bizonyul, felindultsága is az ő haragját tükrözi.
,,És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól." Most Isten nagykövetét visszahívják. Mózes megszakítja a béketárgyalásokat. A fáraó már túl messzire ment. A békéhez vezető utolsó ajtó is bezárult. Most szabad folyást kell adni az ítéletnek.
Mózes kimerült, s ekkor Isten szól hozzá. Megvigasztalja. Elmondja Mózesnek, hogy most arra az imádságra ad feleletet, amelyik az Istent ismerők ajkán mindig az első imádság kell legyen: Szenteltessék meg a te neved.
A történelem végeredménye nem az emberek üdvössége, hanem Isten dicsősége. Amikor Krisztus Isten minden ellenségét lába alá veti, az Úristen lesz minden mindenekben, minden mindenkinek.
Istent dicsőíti majd az ő népének megszabadulása. De ellenségeinek megbüntetése is Isten nevének megszentelését fogja szolgálni.
Napi gondolat
Manapság miféle helyzeteknek kell szükségszerűen haragra ingerelnie bennünket, ha Isten neve nem ,,szenteltetik meg"?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 21:52:56, szombat
|
| |
| |
Szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő.
Oswald Chambers |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 21:51:47, szombat
|
| |
| |
A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene.
Oswald Chambers |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 21:51:02, szombat
|
| |
| |
Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Ő szemében.
Oswald Chambers |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 21:50:15, szombat
|
| |
| |
Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.
Oswald Chambers |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-12 21:49:26, szombat
|
| |
| |
Mikor hiszel Jézus Krisztusban, akkor ennek a hitnek szavakban is ki kell fejeződnie.
James M. Boice |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek, gondolatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
295 db bejegyzés |
| e év: |
3633 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2192
- e Hét: 8438
- e Hónap: 37750
- e Év: 225552
|
|
|
Offline
