Belépés
liliana01.blog.xfree.hu
Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben. Aki szétrombolt egy előítéletet, akár csak egyetlenegyet is, az az emberiség ... Szalóki Lívia
1947.08.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Béke és nyugalom legyen veled
  2020-09-20 14:14:36, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
Pethes Mária - Holdrészegen
  2020-09-20 14:12:01, vasárnap
 
 


Pethes Mária - Holdrészegen

sorra éljük a szenvedély négy évszakát
holdrészegen fénylő igenlés vagyunk
napszakok égtájai alatt tapadunk a gyönyör
pólusára ujjaid az érintés mitológiáját
regélik csókretesz az idő száján

mindennél nehezebb szerelmezés után
visszabukni a halandó létbe egymásra
éhesen neved nem kiáltom nehogy a kerítés-
drót idegszálain fönnakadjon és magával
rántson az ígéretektől mentes föld öle

csókdagályban megered a vágy füve
hajunkba szövi szálát földrengésveszélyes
terület az ágy a test kíván mindent elsöprő
érzéseket a hajnal udvarán szobrász fény faragja
szebbé arcom órákig rajta az éjszaka hőtérképe

ó én szavak fényűző tornyának önkéntes foglya
most elsikoltott szótagokba reked a hangom
kristálytiszta Tó a szemed helyettem szaval
mámoros verseket a lepedő nyög tekereg
hullámain lángoló végszó vagyok

2014 július 16. - Pethes Mária

Festmény : Péli Tamás : Az első csók
 
 
0 komment , kategória:   Pethes Mária  
Baranyi Ferenc - Asszony
  2020-09-20 14:06:48, vasárnap
 
 


Baranyi Ferenc - Asszony

Nyugalmasab, mint a kályhatűz benn,
viharosabb, mint a jégeső kinn,
elegánsabb, mint a társaságom,
szegényesebb, mint a szeretőim.

Kívántam nem egyszer a halálát
s szorongtam ezerszer életéért,
vagyonokat tékozol naponta
s esztendőkre osztja be az éhbért.

Átkozom a születése napját
s megáldom az anyát, aki szülte,
parthomoknál tüzesebbre izzít
s őszi sárnál hidegebbre hűt le.

Nyugalmas és viharos, kihívón
elegáns és félszegen szegényes.
Semmirevaló. Pótolhatatlan.
Áfonyafanyar. Cseresznyeédes.
 
 
0 komment , kategória:   Baranyi Ferenc  
Sziklák
  2020-09-20 14:00:24, vasárnap
 
 


Reményik Sándor - Sziklák

A kősziklákat mindíg irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófuvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat mindíg irigyeltem.

A kemény szót most megtanulom én is,
De szívem bánja, mit kimond a szám,
Ajkamon éles az ige, mint a kard,
De belül egy hang kérdez: "igazán?"
S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett.

Már megtanulok én is síkraszállni,
S nem hajigálni kő helyett kenyeret,
S lenni kőszírt, mely int és fenyeget,
Kőszikla, mit meg nem ingat semmi.
Kőszikla, min a csákány eltörik.

Ó, de belül fáj keménynek lenni!
 
 
0 komment , kategória:   Remenyik Sándor  
Léleksimogató Fekete Istvánttól
  2020-09-20 13:48:47, vasárnap
 
 


Fekete István - Szeptember

Még zöldek a fák és beszédesek a patakok. Még nyári suhogással ringatja magát az erdő, ha megzendül a szél, de az éjszakák elnémultak, és egymásra rakják a titkon lehullt sárga leveleket.
Virág is nyílik még az utak mentén a régi kőkeresztek tövében, és gerle is búg, ha hajnalban szépen felsüt a nap, de az eke már temeti a nyarat, a napraforgó a földet nézi, és őszi pókhálót lenget a szél a kukorica susogó levelén.
Dúsak és teltek még a tőkék a nevető domboldalon, szüretre kongnak a mámort érlelő vidám hordók, de az estékben már az őszi bogár sír, s a vén diófák árnyéka nagyobb, mint amilyen messze ér.

És hogy süt a nap! Hogy porzanak a nyárból élő vásáros országutak, és hogy csillog a tavak vize, ringatva a holdat és minden csillagokat! De a Tejút selyme kifehéredett már, az éjszakák hűvösek, és a virradat hideg harmatot csókol a néma mezőkre.
Nevetnek még a kertek is. A fákon hetyke cinkék cserregnek valamit az almáknak és a szilváknak, de eljön az est, és a sötétségben egyszerre titokzatos néma lesz a világ. Csak a bagoly imbolyog a csend hátán, és csak a méhek zúgnak a kasban, ahol a nyár édességét és a virágok illatát őrzi az aranyló méz.

A nádasok felett seregélyek sudaraznak, mert telelopták magukat szőlővel, a levegőben csókák rikkantanak, mert csupa élet az egész világ, a szántásokban lustán henyél a nyúl, mintha róka nem is lenne a világon, de ha az alkony végigszáll a tájon, a nádbugák tűnődve nézik a sötét vizet, és a késői szekerek úgy dübörögnek át a hidakon, mintha lágy göröngyök hullanának a nyár koporsójára.

És milyen nevetők a fehér faluk, ha a déli harangszó megáldja a Kenyeret, milyen bátran nyílik a kapu, hogy csattanik a kiáltás, de aztán elmúlik a nap, szürke fáradtsággal rogy le az alkony, és ha ellobbannak a vidám ablakszemek, egyszerre sóhajtani kezd a gond, sírni valami régi sírás, fájni valami régi bánat.

S a tűnődő est néma borulásában megsimogatja a falut és az álmokat, az erdőket és a mezőket, az élőket és a temetőket a virágos kalapú, meleg kezű, bús magyar Ősz.

(1948)
Az illusztráció Papp Gábor: Balatoni panoráma című festménye.

Léleksímogató, békességet, nyugalmat áraszt. Az ősz minden szépsége benne van.

 
 
0 komment , kategória:   Fekete István  
Nagyon halk szerenád (részlet)
  2020-09-20 13:44:11, vasárnap
 
 


Lányi Sarolta - Nagyon halk szerenád (részlet)
 
 
0 komment , kategória:  Saját írott képek  
Pálinkát kínáló
  2020-09-20 00:09:54, vasárnap
 
 


Pálinkás jó reggelt kívánok minden most ébredőnek. Legyen derűs napotok, legyünk ma is jók egymáshoz.

Boncsér Árpád szobra.
 
 
0 komment , kategória:  Szobrok  
Gyurkovics Tibor - Hajnal
  2020-09-20 00:03:44, vasárnap
 
 


Gyurkovics Tibor - Hajnal

A nap aranyos karikája
sugaraz rá nagy sisakot
karját kinyújtva a tájba
mint hajnali fáklya, lobog.

Lesem, idejössz, ideérsz-e
a fák közt? Rajz a vízen
cikázik az árnya, a lépte
hogy sajdul és fáj a szívem!

Ne siess, ne siess, de szeretlek!
Tudod-e, hova érsz, te leány?
Itt zúgnak estente a vermek
itt hullik a fűzfa reám.

A sípjaim is szomorúak
az ünneplőm fekete
ősszel madarak raja krúgat
és csontos a férfi keze.

Csak a fejsze villog a vállon
a melledet hó födi el
és nappal oly nagy a magányom
hogy estére nem bírom el.

Gyere már, gyere már, ideérsz-e?
Sugaras kicsi énekesem
kapaszkodj nyírfa-levélbe
azon érsz ide szélsebesen!

Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd
Tiéd a sóm, kanalam
mezítlen kell idejönnöd,
hogy rád adjam, ami van.

Rád adjam ruhául a tájat
s a bíbor nagy hegyeket
el kell, hogy bírja a vállad
mindent, amit szeretek.

Örökké hordjad a házam
csiga fel, csiga le, ez az út
és én adok Néked majd három szívet
falevél-alakút!

Szeretlek, jobban a szélnél
mi öleli hosszan a fát
szeretlek, mintha Te élnél
helyettem egy életen át.

 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2020.08 2020. Szeptember 2020.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 171 db bejegyzés
e év: 1380 db bejegyzés
Összes: 2681 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 32
  • e Hét: 32
  • e Hónap: 32
  • e Év: 167915
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.