|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2020-09-21 10:19:33, hétfő
|
| |
| |
A Szerelem Fala
Egyre népszerűbb turisztikai célpont a Párizsban látható ,,Le mur des Je T'Aime", mely a Jehm Rictus tér burjánzó környezetében található hatalmas műalkotás. A 10x4 méteres falat, amit több mint 1000 "szeretlek" szó borít be több mint 300 nyelven, és a világ minden tájáról érkezett szerelmes idiómák olvashatók rajta.
A 10 méter magas installációt a művész, Frédéric Baron aláírása is dekorálja, aki Claire Kito, keleti kalligráfia művész közreműködésével alkotta meg a nem mindennapi üzenőfalat. Az egész akkor kezdődött, amikor Frédéric Baron sorra megkérte külföldi ismerőseit, hogy írják le a szeretlek szót a saját nyelvükön.
Az Indiától Dél-Afrikáig összegyűjtött szerelmi vallomásokat aztán fehér betűkkel írták rá 612 kék színű csempére, néhány vörös szív töredékével tarkítva. Az eredmény varázslatos mű lett, amely a Jehm Rictus téren, a Montmartre gyönyörű környezetében hódítja meg a járókelők és az utazók szívét. A romantikus műalkotás nemcsak az emberek közötti szeretet szószólója, hanem a világ népei közötti béke szimbóluma is szeretne lenni, ami a találkozás és
az egység üzenetét közvetíti.
(Forrás: siviaggia.it.)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-21 10:15:28, hétfő
|
| |
| |
"Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma."
(Rményik Sándor: Tündérfok - részlet)
Kép:Ősz a Hargitán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Remenyik Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-21 08:14:24, hétfő
|
| |
| |
Nagy László - Csontváry
Ő: a bábeli magasba emelt fej, gigászi
vörös szemgolyó a kételyek fölött,
világnagy vásznon ecset- és üstökös-egység,
ágyúzzák lentről a köznapi méretek,
kicsi királyok, erőtlenek és nevetségesek,
mert ISTEN SZÖRNYETEGE, emberkék végzete ő,
temérdek sugár-erő, transzformált őrület,
kapcsolják rá uraim a várost: a lámpa mind kigyúl,
egyszeri csoda, a Nap fia ő, aki agyára
fölveszi koronának a lángoló Kárpátokat!
Rágalom, hogy a szoba sarkába a százszor kifőzött
teahalomra buktatja el a halál -
északról délre zuhan, elrúgva úgy a mediánt,
hogy billen a láthatár, minden egyensúly fölborul,
rágalom, hogy Tivadar festőt a cicái kikezdik,
máig is oroszlánok vesződnek izmaival!
Vigyázat, itt jön, mint féreg nélküli dicsőség,
hús-valósága csak emlék, arra már szüksége nincs.
Átörökítve magát a világ velő-kötegébe,
lett magaslati hó, szűziség, lombzene, bilincstelen,
agyaras hegyi folyó, azúr vadkanok rohama,
új látomás a rónán, délibáb-rontó vihar,
tűnődve is őrlő jelenés, lidérc a tükörben,
fehéren rémlő bika, aki márvány és patyolat.
Figyelem! beszél az elárvult aszkéta mester,
sivatag korban új szépség, szakálla rostolt acél,
keze a nagy korszakok lapjait fordítja kínba,
Mona Lisa arany méhe már villámló görcs és aszály.
Rikolthat a művész az égen kén s kobalt páváiból,
törvény, hogy cédrussá váljon a milliógyökű magány.
Itt áll, mennydörgő teteje a csillagoknak hinta,
termi magának a kínt örökre, fejünknek a szédületet.
Kép : Csontváry Kosztka Tivadar : A magányos cédrus
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nagy László és Szécsi Margit |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-09-21 08:03:46, hétfő
|
| |
| |
Szergej Jeszenyin - Aranylik, őszül
Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.
Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.
Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.
Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.
Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkőző fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.
S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.
/Rab Zsuzsa ford./
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szergej Jeszenyin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2020. Szeptember
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
171 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 104
- e Hét: 4720
- e Hónap: 8470
- e Év: 77390
|
|
|
Offline
