|
2020-09-23 19:25:19, szerda
|
| |
| |
H.Gábor Erzsébet - Ez van
El sem hiszem mivé lettem;
mellem, lóg a hasamon,
már egy hete alig ettem,
mégis nagy a pocakom.
Hej, pedig a szép időkben
megbámultak annyian,
a bókokat alig győztem
hallgatni a buliban.
Keblem dús volt, léptem kecses -
vékony derék, szőke haj,
minden eltűnt, ami becses,
köszvény kínoz, s epebaj.
Pedig akkor, én voltam a
falu legszebb leánya,
Kovács Sanyi kísért haza,
minden léptem vigyázta.
Mellettem van ma is, Sanyi,
de már rám unt - nem csoda!
Bezzeg kéne néki, Manyi!
reá fáj a fogsora!
Manyika, a szomszéd lánya,
épp olyan, mint régen én;
formás, csinos, nincsen hája,
és a melle kőkemény.
Sanyim nyála, ki ki, csordul,
ha a szemét ráveti,
mint egy vadász, lesi orvul -
hogy ne lássam, úgy teszi!
De én tudom, engem szeret
ez a drága, vénember,
ölelkezve alszik el, egy
régi, szexi képemmel!
2018.01.18.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
Offline
