|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2020-10-12 19:06:40, hétfő
|
| |
| |
Po Csü-ji : A politikus
Gyógyfűvet eladni a városba mentem,
künn a Kék Kapunál kissé megpihentem.
Egyszerre egy lovas nyargalt lóhalálba,
rémüldöző arca haloványra válva.
Rokonok, barátok, várták, egészcsapat,
köréje siettek, de ő mégse maradt.
Ámulva kérdeztem, ki ez és miféle,
mért menekül így, mi is történt véle?
Azt mondották nekem, a Miniszterelnök,
az Állam támasza, kit a Császár ellök.
Ezer aranya volt, nem volt soha gondja,
háromszor ment hozzá a Császár naponta.
A hősök gyűlésén még ő beszélt tegnap,
most pedig száműzik s egy fityinget sem kap.
Mindig így hullnak el azok, akik nagyok,
dicsőségük fénye csak alkonyig ragyog.
De itt a külváros gyöpe zöldell egyre,
pázsitok közt nyájas ösvény fut a hegyre.
Jobb nézni hát nekünk fönn a fehér felhőt,
mert porba alázzák a büszke törekvőt.
Fordította : Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-12 18:58:59, hétfő
|
| |
| |
Charles Baudelaire : A két jó nővér
A Kéj meg a Halál két drága nővér,
kik csókot adnak, frissen, mindenütt.
De sose szült e két előkelő vér,
meddő maradt rongyfödte csípejük.
A poklok költőjének, aki bágyadt,
és nem találja kedvét semmiben,
a temető s a bordélyház ad ágyat,
hol álmatlan álomban elpihen.
A koporsóhoz s ágyhoz tér meg újra,
s e két nővér, lelkét, a végtelent,
szörnyű gyönyörre, édes kínra gyújtja.
Mikor temetsz el, mocskos-arcú Kéj te,
s mikor tüzöd be, ó Halál, te szent,
bús ciprusod vad mirtusza helyébe?
Fordította : Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-12 18:33:49, hétfő
|
| |
| |
Charles Baudelaire : A kísértet
Ágyadhoz surranok sötétlőn,
mint lángszemű angyal, ha éj jön,
s feléd kúszom majd zajtalan
a hosszú árnyon, egymagam.
Csókot lopok rád, büszke barna,
miként a hold a hűs avarra,
s ölellek is, te bódító,
mint sírt a reszkető kígyó.
Ha jő az ólomszínű regg,
hideg lesz a bús ágyüreg,
s estélig elhagyatva látod.
Más lágy, szelíd szívet ural:
én rémülettel, bosszúval
tiprom le majd az ifjúságod!
Fordította : Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem és szeretet |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-12 18:29:49, hétfő
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke : Őszi nap
Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár.
A napórán fektesd el hosszú árnyad
s engedd az orkánt a pusztára már.
Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz,
adj nékik még két délies napot,
hogy a belük napfénytől lenne édes,
míg a tüzét borrá változtatod.
Kinek nincs háza, annak sose lesz tán,
ki egyedül van, egyedül marad,
hosszú levelet ír és olvas eztán,
vagy bús allékban járkál hallgatag
s bámulja a fakó napsugarat.
Fordította : Kosztolányi Dezső
Illusztráció : Pavel Mitkov - Ősz
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ŐSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-12 18:26:24, hétfő
|
| |
| |
Jean de La Fontaine : A holló meg a róka
Holló úr ült a fatetőn
Csőrébe sajt volt, jókora,
S kit a jóillat csalt oda,
A róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkívül örül,
Torkán egy hangot köszörül,
Kitátja csőrét, földre hull a sajtja
A róka felveszi és egyre hajtja.
"A hízelgő, akármi fajta,
Azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
Megesküszik, hogy nem megy soha jégre.
Fordította : Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mesék - Anekdoták |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2020-10-12 18:22:39, hétfő
|
| |
| |
Oscar Wilde : A bordélyház
Döngött a láb, táncolva, csúszva,
holdfénybe reszketett az utca.
Megálltunk a rosszház előtt.
Csak vártunk tétovázva, bent meg
Strauss ,,Treue Liebe Herz"-e zengett
s zsivaj, morajlás egyre nőtt.
A függönyön, mint gépi vázak
árnyak cikáztak és cicáztak
és furcsa rajzuk lebegett.
Dudák és hegedűk zenéltek,
táncoltak ők, mind-mind kisértet,
a szélbe hervadt levelek.
Mint drótláb, mely bicegve pompáz,
ez a sok árva, vézna csontváz
ringott a négyes ütemén.
Egymás kezét megfogva most a
spanyoltánc ritmusát taposta
s kacaj riadt, éles, kemény.
Olykor egy bábu a szívéhez
egy árny-leányt vont, aki érez
s dalolni próbált még a nő.
Olykor egy torzkép reszketett át
a lépcsőkön és cigarettát
gyújtott meg, mintha élne ő.
Szóltam a kedveshez simulva:
,,Hullával táncol itt a hulla
s por száll a porral, esztelen."
De ő — a hegedűt merengve
követte és ment a terembe,
a rosszházba a Szerelem.
Aztán a dal sikoltva áradt,
a táncos is halálra fáradt,
elcsendesült már mindahány.
S a hosszú utcán szomorúan
a Hajnal jött ezüst saruban,
akárcsak egy félénk leány.
Fordította : Kosztolányi Dezső
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2020. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
203 db bejegyzés |
| e év: |
1777 db bejegyzés |
| Összes: |
10039 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1042
- e Hét: 4153
- e Hónap: 7903
- e Év: 76823
|
|
|
Offline
