Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos,a kül... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Bergmann Ernő temetésére Balatonfüred, 2020. október 15.
  2020-10-16 17:23:48, péntek
 
 

Bergmann Ernő temetésére
Balatonfüred, 2020. október 15.

Az élet, sokszor úgy érezzük, másból sem áll, mint hogy jövünk és megyünk... Tele vagyunk kérdésekkel: honnan és hová?
Az úton időről időre meg kell állni, meg kell pihenni. Rá kell eszmélni, hogy az élet: csoda. Rá kell döbbennünk arra, hogy tele vagyunk titkokkal. Tele vagyunk kérdésekkel. Babits így teszi fel a kérdést: "Mi van túl minden tarkaságon, / világon, virágon, ruhákon?" (Zöld, piros, sárga, barna...)
Kosztolányi Dezső pedig egy éjszaka - látván a csillagokat - így kiált fel: "Az égben bál van! Minden este bál van!"
S folytatja kérdéssel: "Hát te mit kerestél ezen a földön? / mily silány regéket, / hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél / és annyi rest éj / s csak most tűnik szemedbe ez az estély?" (Hajnali részegség)
A nagy jövés-menésben, amit úgy is hívhatunk, hogy élet, vannak pillanatok, órák, amikor megnyugszik az ember. Amikor le tud ülni egy asztalhoz, szót tud váltani baráttal, ismerőssel, - amikor a mindennapi rohanás még a hétköznapokban is ünnepi találkozásokká nemesül.
Kávéházak, cukrászdák világa...
Leülni, megnyugodni, eszmét, gondolatot cserélni, találkozni, megerősödni, tovább menni...
A búcsúvétel órája ez. Vannak emberek, egyéniségek, akik meghatározó személyiségei egy városnak, egy vidéknek. Egy ilyen embertől veszünk most búcsút. Egy ilyen ember életéért adunk most hálát.
Hadd legyek személyes. Abból a kisvárosból származom, ahol Bergmann Ernő nagyapja megbecsült szabómester volt. Gyermekkorom emlékei közé tartoznak azok az egyéniségek, akik szakmájuk mesterei voltak. Akik meghatározták egy város légkörét. Akik igazi polgárok voltak. Akik szívvel-lélekkel végezték munkájukat, ami nem egyszerűen a megélhetés forrása volt számukra, hanem igazi életforma. Akikre fölnéztek. Akikhez igazodtak. Akik légkört teremtettek. Élhetőbbé tették ezt a mindig összezavarodni akaró világot.
Előttem van Éhn Imre bácsi tekintete, a kis szállodája, étterme... Győri kezdő tanár koromban kezdtem ismerkedni azzal a fogalommal, hogy Bergmann cukrászda. Tihanyba kerültem pontosan huszonhat évvel ezelőtt: az akkori nagyon szerény karácsonyi asztalunkon illatos bejgli volt. Honnan? - kérdeztem. Félix atya büszkén mondta: Az Ernőtől... a Bergmann Ernőtől. Győrben osztályfőnöke voltam a testvérének...
Egy temetési beszédben megengedhető a szubjektív emlékezés. Bergmann Ernő büszkén mutatta nekünk a még nem teljesen kész házát, amely a személyes gyász ellenére is már élettel volt tele.
Az elmúlt napokban az interneten böngészve találtam több helyen is megemlékezést. Balatonfüred ikonikus alakja - írta valaki róla. Egy igazi polgár... Egy ember, aki él-hal a munkájáért, aki igényes, aki számára a minőség elengedhetetlenül fontos. A vendégek és a szakma által egyaránt szeretett és tisztelt mester híres volt a szakmája iránti végtelen alázatáról, közvetlenségéről és jó kedélyéről.
Gyászoló barátaim: rá kell jönnünk, hogy ebben a jövés-menésben, amit úgy hívunk, hogy élet, szükség van az igazi polgárokra. Légkör-teremtőkre. Alkotókra. Akik a soha-meg-nem-nyugvás közepette mégis igazodási ponttá válnak. Ahogyan fogalom Győrben a Bergmann cukrászda, úgy vált fogalommá Balatonfüreden és a környéken a Bergmann. Nem egyszer hallottam útbaigazítást: ha Csopak felől jössz, a Bergmann után azonnal jobbra...
Nincs ember, akit elkerülne a szenvedés. Testi-lelki megpróbáltatás. Le kell győzni sokszor önmagunkat. Nem szabad beletörődni a középszerűségbe.
Kosztolányit idéztem, aki a Hajnali részegség című versében beszél arról, hogy ,,az égben bál van! Minden este bál van!" Meg kell állni. Meg kell tudni állni. Meg kell becsülnünk azokat, akik igényességre tanítanak bennünket. Kell, hogy legyenek közöttünk igazi polgárok, akik emberségükkel, igényességükkel, a hétköznapi szürkeségbe bele nem törődve mintegy megízesítik ezt a sokszor embertelenné és íztelenné, nem egyszer ízléstelenné váló világot.
Kosztolányi az idézett versében a mindenkit feszítő kérdéssel próbál szembenézni a maga módján. Egy koporsó mellett állva összeszorul az ember szíve, és szeretne fényt látni a sötétségben. Hit és hitetlenség feszül egymásnak a búcsúzás órájában. Ezt mondja Kosztolányi:
"Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szívem feszítve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor az úrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam."

Ernő: sokan sok szép órát töltöttek nálad. Köszönik, köszönjük.
Reméljük, hogy az a minőség, amire mindig törekedtél, továbbra is ízt fog adni sokaknak, akik emlékezni fognak Rád. Biztos vagyok benne, hogy az utódok nem csak a nevet adják tovább, hanem az illatot, hangulatot, megbízhatóságot, igényességet, minőséget.
Hiszem, hisszük, hogy ez a földi lét nem a teljesség. Hiszem, hisszük, hogy ez a földi élet a végtelenre nyíló vendégség. Országába hív mindenkit Krisztus. Adjon neked az Úr fáradozásaid, szenvedéseid után békét és nyugalmat.
Ültessen téged soha el nem múló vendégségének asztalához.
S adja Isten, hogy ott, a nagy mennyei vendégségben egykor mindnyájan együtt lehessünk!
(K.R.) Korzenszky Richárd


 
 
0 komment , kategória:  Balatonfüred  
Ha nem hozol döntéseket az életeddel – vagy bármivel &
  2020-10-16 15:58:47, péntek
 
 

Ha nem hozol döntéseket az életeddel - vagy bármivel - kapcsolatban, akkor minden marad a régiben, hiszen mitől is változna az életed, ha nap mint nap ugyanúgy cselekszel, gondolkodsz és érzel? Felkelsz reggel és ugyanazt a rutint hajtod végre nap nap után. Ugyanazokat a mozdulatokat teszed, ugyanabból a kedvenc bögrédből iszod meg a kávéd, ugyanazon az útvonalon mész el dolgozni, ugyanabba a boltba mész el vásárolni, ugyanazokkal az emberekkel találkozol, stb. Mitől is változna bármi az életedben? Hogyan is tudna bármi megváltozni az életedben?
A változásoknak a mozgatórugója TE vagy! A Te döntésed szükséges ahhoz, hogy más eredmények legyenek az életedben. Te vagy a változásoknak a motorja!
Tánczos Lívia


 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Emily Dickinson: Mint bánat, észrevétlenül... Mint bánat
  2020-10-16 15:54:18, péntek
 
 

Emily Dickinson: Mint bánat, észrevétlenül...

Mint bánat, észrevétlenül
Elmúlt a nyár megint.
Oly érzékelhetetlenül,
Hűtlenségnek se tűnt.
Nyugalom áradt szét,
Mint rég jött alkonyon,
Vagy mint ha délután a táj
Magányosan borong.
Korai est köszönt be,
Idegen virradat,
Mint menni vágyó vendég,
Kit bánat, ha nem marad.
S így, bár hajó se vitte,
Nem röpítette szárny,
Nyarunk a szépség bűvkörébe
Átsiklott könnyedén.


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
Tiszteljétek egymást!
  2020-10-16 15:51:49, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Ez a hét az egészségé
  2020-10-16 15:50:47, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
Szabó Lőrinc: Elmentél, s megnémult a táj Elmentél
  2020-10-16 08:33:04, péntek
 
  Szabó Lőrinc: Elmentél, s megnémult a táj

Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők
mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang
s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé
hívó szavamra, nem akarta napfényes
örömmel visszamondani neved, melyre
tegnap még együtt s boldogan tanítgattuk.
A délután biztató zöldje elsápadt,
a friss vadrózsa összecsukta bimbóit,
az ibolyák szemében árva könny égett:
kedvem veled szállt, s tehetetlen, új bánat
húzza elgyengült szivem. A kilátó vén
kövein álltam, a korlát előtt, honnan
falunk fölött legtovább lehetett látni
már messze ringó kis hajód vitorláit.
Engem is elvittél? - oly léttelen vártam,
mig meg nem érkezett az estharangszó!... Majd
az éj hullatni kezdte harmatát; súlyos
csillagok ültek pillámra. A hajlongó
fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.í


 
 
0 komment , kategória:  VERSEK  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2020.09 2020. Október 2020.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 387 db bejegyzés
e év: 3717 db bejegyzés
Összes: 59839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 752
  • e Hét: 11518
  • e Hónap: 91539
  • e Év: 1183767
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.