|
2021-01-18 21:49:41, hétfő
|
| |
| |
Megpecsételve és megváltva
,,Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se az élő fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit." (Jel 7,3)
Elhangzik a parancs: ,,Várjatok!"
Mielőtt a pusztító szelek engedélyt kapnak, hogy ártsanak a földkerekségnek, Isten szolgáinak el kell pecsételtetniük.
A pecsét a tulajdonjog jele. Sok régi korsót és tálat ástunk már ki a föld alól, amelyek még viselik a tulajdonos pecsétjét, egy lenyomatot az agyagban. Ez azt bizonyítja, hogy kié volt a cserépedény. Itt mi nem tárgyak megpecsételéséről olvasunk, hanem emberek megpecsételéséről. Isten úgy pecsételi el az embereket, hogy rájuk írja nevét.
Tizenkétszer tizenkétezer ember kap pecsétet.
Mielőtt a nagy katasztrófák bekövetkeznek, Isten így szól: ,,Ez az enyém, annak nem árthatsz, mert az a férfi hozzám tartozik, ennek a nőnek baj nélkül kell átjutnia a földön végigsöprő tűzön, mert én szeretem őt." Isten neve van rájuk írva. El vannak pecsételve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. El vannak különítve. Isten kezében vannak, és semmi, még Isten tulajdon ítélete sem okozhat nekik semmiféle kárt.
Ezek a vigasztaló szavak ugyanazoknak szólnak, akiknek a kedvéért a Jelenések könyve megíratott. Ők azok az egyháztagok, akik gyülekezeti közösségben olvasták ezt a könyvtekercset, s akiket Isten boldognak hív, mivel hallgatják és megtartják az ő igéjét (Jel 1,3). Az angyal, aki megpecsételi Isten választottait, ,,a mi Istenünk szolgái" nevet adja nekik, s ez azoknak a neve, akik hallgatják és megtartják e könyv prófétai igéit (Jel 22,6-7). Ők azok, akik úgy pecsételtetnek itt el, mint az igazi Izráel (3,9.12), mint a Bárány hűséges követői.
A tizenkétszer tizenkétezer, Isten népe összességének a száma, a maga hiánytalanságában. Isten tudja a teljes számot, és ő ismer minden nevet. Ismeri az övéit. És nem hagyja, hogy elpusztuljanak a próbatétel órájában.
Nincs üdvbizonyosságunk önmagunkban. Nem vagyunk biztosak abban, hogy meg tudunk állni a viharban. De Isten kiválasztott bennünket, Isten elhívott bennünket, ő örökbe fogadott minket, hogy a gyermekei legyünk, és az ő örökkévaló karjai célhoz visznek minket. Alleluja!
Napi gondolat
Mikor volt (már) olyan határozott érzésed, hogy ,,Isten örökkévaló karjai" elvisznek a célba?
Andrew Kuyvenhoven |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
Offline
