|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2021-01-07 18:41:13, csütörtök
|
| |
| |
H.Gábor Erzsébet
Újévi fogadalom
Szilveszterkor megfogadtam,
Újévtől már jó leszek,
káposztás és mákos tésztát,
soha többé nem eszek.
Azt, mi zsíros, és mi hizlal,
a páromnak meghagyom,
unom már, hogy minden évben
pocsékabb az alakom.
Derekamat körbefonja
négy kilónyi hájtömeg -
hogy hódítom ezzel meg a
párductestű férjemet?
Ha majd jön a disznóvágás,
inkább messze elmegyek,
s nyikorgó kis biciklimen
kerekezve éhezek.
Reggel, délben, s este is, az
evés helyett tornázom,
s ünnep lesz majd, hogyha régi
ruháimat próbálom.
Egy baj van csak, hogy a férjem,
meglepett egy kuktával,
mert, a csülök pont belefér -
,,megesszük majd buktával!"
Ezt mondta a kedves, mikor
ajándékát átadta -
nem hagyta, hogy szóhoz jussak,
már a csülköt áztatta.
Gondolkoztam mi legyen most;
fogadalmam megszegem,
vagy a létem továbbra is
zöldségeken tengetem?
S megfogtam a rezgő csülköt,
semmivel sem törődve -
nem kezdem a fogyókúrát
idén el, csak jövőre!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: BUÉK 2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-07 09:22:46, csütörtök
|
| |
| |
Kányádi Sándor: Hallgat az erdő
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
mohát kapargat
benne a szarvas.
Mohát kapargat,
kérget reszelget.
Szimatol, szaglász,
cimpája reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
csöndje hatalmas;
kujtorog benne,
éhes a farkas.
Éhes a farkas,
éhében vesz meg.
Szimatol, szaglász,
horpasza reszket:
ura a két fül
minden kis nesznek.
Hallgat az erdő,
kajtat a farkas;
kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
Hopp, most az ordas
orrát lenyomja,
s fölkapja menten:
rálelt a nyomra!
Szökken a farkas,
megnyúlik teste,
szökken, de éppen
ez lett a veszte.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
ágyúlövésként
hallszik a csendben.
Roppan a hó, s a
száraz ág reccsen,
s már a szarvas sem
kérődzik resten:
ina, mint íjhúr
feszül és pendül,
teste megnyúlik:
futásnak lendül.
Nyelvét kiöltve
lohol a farkas,
messze előtte
inal a szarvas.
Zúzmara, porhó
porzik a fákról,
menti a szarvast
csillogó fátyol.
Horkan a farkas,
nyüszít és prüszköl,
nem lát a hulló,
porzó ezüsttől.
Nyomot vét. Kábán
leül a hóba,
kilóg a nyelve,
lelóg az orra.
Hallgat az erdő,
üvölt a farkas.
Kérődzik csendben
s fülel a szarvas.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-07 09:15:16, csütörtök
|
| |
| |
Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.
~Csitáry-Hock Tamás
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-07 08:59:06, csütörtök
|
| |
| |
A magas önbecsülés jelei, ha egy embernek pozitív az önképe, ami azt jelenti, hogy elfogadja magát a hibáival együtt. Ez az egészséges önbecsülés, segíti a kapcsolatai kialakításában is. Ezek az emberek magabiztosak, naponta gyakorolják az egészséges önszeretetet és megérzéseikre támaszkodva, könnyen hoznak számukra kedvező döntéseket.
Érzik, hogy méltók a tiszteletre és a szeretetre és ettől elégedettek a mindennapjaik, mert békében élnek magukkal.
/Rózsaszín szemüveg
/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-07 08:14:45, csütörtök
|
| |
| |
Belelapozok életem könyvébe,
Itt-ott megsárgultak már a lapok,
A hátrahagyott éveim között lapozgatok,
Néhol leragadok, leporolom őket, aztán tovább haladok,
Néhány oldal egészen meggyűrődött,
Ahol életem jó sokáig elidőzött,
És én csak beletörődök,
Hogy vannak történések,
Melyeken változtatni már nem lehet,
Attól még az én életem tovább pereg,
De soha meg nem reked,
Az utamon tovább megyek,
Mert változtatni mindig lehet,
És most már végre merek,
Aztán tovább lapozok,
Némelyik lap csak úgy ragyog,
Szinte életre kelnek a sorok,
Mikor olvasom, újra boldog vagyok,
Akadnak benne könnyáztatta lapok,
De nem számít,
Azok csak azt jelzik,
Hogy egyre erősebb vagyok,
Hiszen a rossz, vagy nehéz napokat is túléltem,
S ezáltal a dolgokat is másképpen szemlélem,
Lett nekem sok-sok emlékem,
Melyek között bátran lapozgathatok,
Hisz életem könyvének írója saját magam vagyok,
Még előttem állnak az üres lapok,
Életem könyvére igen is büszke vagyok,
Nekiállok hát, és tovább írogatom,
Teleírom hát minden jóval, széppel,
Amit csak az ember magának kívánni mer,
Nálam a boldogság, szeretet, szerelem és egészség zöld utat nyer,
Gyere velem, vedd elő te is a saját könyvedet,
Nyeld csak le bátran a könnyeket,
Hidd el, hogy az életed innentől kezdve csak szebb lehet,
Tegyen mindenki olyan könyvet a polcára,
Amely minden nap mosolyt csal majd az arcára,
Nem baj, ha egy-egy lap kilóg a sorból,
S nem jut minden napra a sok mosolyból,
Hisz emberek vagyunk,
Hozunk döntéseket,
Az élet néha keserű is lehet,
De minden nap új csodát rejt,
Amit sokszor az ember előre nem sejt,
S ne feledd, lesznek mindig újabb lapok,
Melyeken az életed akaratodnak megfelelően tovább írhatod.
~ Mihalik Anikó
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2021. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
288 db bejegyzés |
| e év: |
3457 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1296
- e Hét: 9264
- e Hónap: 28237
- e Év: 257174
|
|
|
Offline
