|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 12:00:01, szombat
|
| |
| |
Január volt már javában, s a nagy fa,
amit műanyagmadzaggal gúzsba kötve
húztunk-vontunk, hogy majd a föld alatt
a feketülő falnak nekidöntve
napokon át a pincebogarakra
árassza csodaváró illatát,
és amit aztán ketten díszítettünk,
hogy úgy dőljön ránk teljes vértezetben,
(még jó, hogy a gyertyagyújtás előtt)
mint egy megsebzett operai hős -
(végül kiékeltük alaposan,
deszkaszilánkokat vertünk a sebes láb
s a nehéz vastalp bilincse közé),
szóval a nagy fa, lejárván az ünnep,
és utána az eufória,
kopaszon, üres cukorpapírokkal,
rothadt gyümölcsként potyogó díszekkel,
dicsőségének poros maradékán
még mindig ott állt, szálegyenesen.
Éjjel leszedtük, már ami maradt.
Hogy meg ne hallják a másik szobában:
csendben, akár az összeesküvők,
kivonszoltuk a sovány tetemet.
Csorgott róla a száraz tűlevél,
és nehéz, sötét tócsákban megállt
(mi gyilkoltuk meg, de ki hitte volna,
hogy az öreg emberben még annyi vér van)
felfűrészeltük, nejlonzsákba tettük,
úgy csempésztük ki éjnek idején,
hogy másnapra ne legyen semmi nyom,
aztán sokáig fájlaltuk, hogy nincs ott,
és találgattuk, hogy a gyerekek holnap
mit mondanak, ha meglátják, hogy eltűnt.
Semmit sem mondtak. Jöttek álmosan,
szürcsölve kiitták a kakaót,
öltöztek és rutinból bakalódtak,
és közben végig be nem állt a szájuk.
Egyszer sem néztek a helye felé,
pedig hiánya szinte lüktetett.
Összenéztünk, hogy milyen a világ,
hogy milyenek a mai gyerekek:
egy karácsonyfa nekik meg se kottyan.
Na, ezt elrontottuk alaposan.
De aztán, mikor nagyobbik fiunk
a cipőt húzta - hopp! Akár egy zöldes
angyaltollat, úgy húzott ki belőle
egy épen, véletlenül ott maradt
ág-bűnjelet, és csodálkozva nézte.
"El kéne vigye már a fát az angyal!"
sóhajtotta. "Már szegény túl öreg!"
Gyorsan lecsaptam rá: Szerinted ott van?"
Meggyőződéssel bólintott, s vele
mindenben-tükre, a lelkes kicsi.
"És tényleg szeretnéd, hogy elvigye?"
"Tényleg." "Jó, akkor lássuk, ott van-e. "
Benéztek - nem volt ott. Csak álltak némán,
eltátott szájjal. Majd: "Hú, ez szuper!
Ez aztán tényleg turbó, ez az angyal!
Egy perc alatt hogyan vihette el?"
Kimondatott: ártatlanok vagyunk hát.
Nem mi végeztük el a piszkos munkát.
"Még fel is sepregette a helyét!"
A végére már mi is hittünk benne,
és néztük mohón és átfényesedve
a két kölyök kócglóriás fejét.
A csoda Szabó T Anna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 10:54:24, szombat
|
| |
| |
Dsida Jenő: Interieur
Téli parkra, folyóra néz a szobám.
A cserépkályhában nagyokat pukkan a tűz.
A polcon könyvek
s a szomszéd szobából anyám illatszere szivárog át.
Piros posztó fedi asztalomat,
melyen írok, üzenek testvéreimnek.
A fiókban sok-sok baráti válasz.
Állókeretben annak a képe, akit szeretek.
Jobbra a régi tükörben magamat látom
merészen és fiatalon.
Szemben az ablakon át a világot,
mely szép és kedves és nekem való. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 09:11:31, szombat
|
| |
| |
Babits Mihály: Halavány téli rajz
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.
Gyere, édes, az ablakhoz,
tekints szét az udvaron!
Nézd, a friss, a lágy, a vaskos
szőnyegen még semmi nyom!
Csak a kis szolgáló lába
rajzolódik halavány,
s elvész, mint a Szaharába
egy zarándok karaván.
Szalma közt fagyottan áll a
kert füzes mélyén a kut
intve dermedt jégszakálla
hogy az év, mint óra, fut.
Jertek apró, jertek sűrű
pillanatok pelyhei
jobban mint e szalmagyűrű
szívünk kútját védeni.
Milyen furcsa füstünk árnya
a túlsó tető haván:
mintha távol emlék szállna
rokon szívbe tétován.
Ki gondolhat ránk e csöndben,
míg körülvattáz a hó?
Titkos lánc nyúl át a földön
összekötve aki jó.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: TÉL |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 08:56:31, szombat
|
| |
| |
"Ebben ennyi volt. Csak Te hitted azt, hogy több is lehet.
És tudod, miért? Azért, mert megint magadból indultál ki. Megint ráruháztad a másikra a saját értékrendedet. Hogy ő is ugyanolyan megbízható, ugyanolyan korrekt, ugyanolyan elkötelezett, mint Te. Vagy hogy ugyanolyan fontos vagy Te is neki, mint ő neked.
Ezt benézted. De nemcsak Te. Szeretjük azt hinni, hogy emberi kapcsolatokban is létezik a tündérmese. Hogy a dolgok csak úgy, maguktól is jól működhetnek - sőt, csakis úgy működhetnek.
Persze ezt így nem mondjuk ki hangosan soha. Csak a remény, az a kis szajha, ő az, aki a fülünkbe suttogja újra és újra, hogy bízz benne, higgy neki, add oda magad számára. Evezz jobban és még jobban - még ha a másik szárazon is tartja a lapátokat.
Nem kell. Nem kell tovább evezned. Ebben ennyi volt, elhiheted végre. És nem kicseszett veled a másik, hanem tett neked egy hatalmas szívességet.
Megmutatta, hogy az egyoldalú kapcsolat hová vezet. Megmutatta, hogy papírtéglákból építetted a biztonságérzetedet. Megmutatta, hogy tökéletesen fölösleges ragaszkodnod olyan emberhez, aki nem becsül meg Téged.
És most Te mutathatod meg, hogy mire vagy képes.
Nem neki, nem is a világnak - könnyen vakvágányra csúszol, ha rájuk figyelsz -, hanem Önmagadnak. Annak az embernek, akiben ideje most már megbíznod végre. Annak az embernek, aki belül mélyen tudja, hogy nem lehet mások kiszolgáltatottja. Annak az embernek, aki most elgyászolja a múltat, összekaparja magát, és elindul - először kúszva, aztán felegyenesedve, végül megállíthatatlanul száguldva. Annak az embernek, aki egyszer majd mosolyogva gondol vissza erre az időszakra.
Ebben ennyi volt. A többit máshol találod meg. "
Kocsis Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÓKUSZBAN "A NŐ" |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2021-01-09 08:50:24, szombat
|
| |
| |
"Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen. Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd. Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait. A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár. Hanem itt és most. Minden tett azonnali eredményt hoz. Csak légy éber, és figyelj. Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz. És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen belső tartásra tettek szert. Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös. Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég."
Osho 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: IDÉZETEK,Mondák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2021. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
288 db bejegyzés |
| e év: |
3457 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1032
- e Hét: 17780
- e Hónap: 36753
- e Év: 265690
|
|
|
Offline
