Belépés
kalmanpiroska.blog.xfree.hu
Minden kegyelem. Kovács Kálmán
1968.04.24
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Mit adjak?
  2021-02-03 22:37:34, szerda
 
  Mit adjak?

Földre jöttél énmiattam
"értem haló Halhatatlan",
hoztál örök életet.
Mondd, mit adjak én Neked?
Úgy szeretnék adni, adni,
s nem tudok csak elfogadni,
ám e szívben hála ég,
s mindenestül a Tiéd.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Pünkösd fényében
  2021-02-03 22:30:03, szerda
 
  Pünkösd fényében

Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi LÉLEK,
erőd gerjeszti lelkem.
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlt szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a KRISZTUS vére.

Dicsőítsd ŐT ma bennem,
KI nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
Ki - érte mit se várván -
megváltott vére árán
ISTENNEK, az ATYÁNAK.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kézen fogva az átjárón
  2021-02-03 22:20:25, szerda
 
  Kézen fogva az átjárón


Száguldanak az életeddel nem törődő gépezetek,
Pár pillanatra gyanakvással telve megállnak a siető tekintetek,
Még a száz éve alvó morcos medve is előbújik barlangjából,
A sarkon ott leselkedik a veszett kutya, kiszabadult óljából,
Egyik pillanatról másikra fakulnak a védelmet nyújtó fehér vonalak,
Az úttest egyetlen fakó, szürke veszélyzónává válik, a lámpák villognak,
Siettetnek a dudák, a mérges torkok azt ordítják: ,,Hord el magad",
S olyan is akad, ki ártó szándékkal követ éles követ ragad,
Ragadd hát meg kezem, s kiderül, minden csak rémálom volt,
Eltűnik minden fenyegetés, az elméből is minden csúf folt,
Nyoma sem marad a gonosz szándéknak, elcsendesül a világ,
Megállnak a szenvtelen gépezetek, rabságba kerül a gazság,
Megerősödnek a zebra csíkjai, az átkelés biztonsággá válik,
Rám nézel, én biztatlak, elmédet békés tájakra vezetem, hol meglátszik,
Nem kell félni, ha van ki kézzen fogjon, vezessen,
Zord időkben is békés királyság felé tereljen,
S a kulcsot a kezedbe adva,
A mielőtt viszontlátásra,
Jézus helyett Lázárként megöleljen.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Szeretlek
  2021-02-03 22:17:50, szerda
 
  Szeretlek

,,Szeretlek, drága hóvirág, szorgalmaddal megszégyenítő hitvallás,
Csak egyszer láttalak, azon a zord február reggelen,
Nem is tudtad, mikor fáztam, te takartál be melegen,
Még neved sem tudtam, sem azt, hogy honnan jöttél,
Ifjúi nevetéseddel megmutattad, hogy nem szégyelltél,
Ifjabbként is tanítottál, mikor én voltam a gyermek, te szülőként neveltél."

,,Szeretlek, édes jácint, bár ma sem ismerlek igazán,
Rájöttem, a távolság, mit se számít, elég, ha tudom, növekedsz,
S mikor távoli földeken repülve gyengülő szemem észrevesz,
Köszönök, s megköszönöm, hogy élted tudatával idegenként is éltetsz,
S miután tovaszállok is, hírnökként hirdetem, hogy egyre szépülgetsz,
Erősödik belülről áradó fényed, ahogy lassan felfedezed, újonnan születhetsz."

,,Szeretlek, kedves kankalin, még ha fagyos is volt tekintetem,
Búcsúzás helyett menekültem, mégis második esélyt ajándékoztál,
S ahogy hebegtem-habogtam betegen fogyatkozva, visszafogadtál,
Hajlékodba a fagy elől bebocsátást engedtél,
Igaz illatot árasztó ősi történeteket meséltél,
S mikor túláradt a gát, szirmaiddal minden cseppet letöröltél."

,,Szeretlek, hiánytalan nárcisz, nem számít, ha elhullatod szirmaid,
Lekonyulhatsz bár, erőtlen kacsóimmal tartalak, míg elmegy a vihar,
S ha képtelenséged a gyász honába zavar,
Kivonlak onnan, s hátamon az égbe repítelek,
Hol a lépés nehézsége megszűnik, nem hallatszanak a sírba verődő szegek,
Vallomásod éltető esővel árasztja el a Földet, zengenek a hálás élőlények."

,,Szeretlek, őszinte tőzike, támadjon bár vad talány, kitartasz,
Hiszen láttam, ahogy a közelgő hullám alá merültél,
Sokadjára fulladoztál, utódodnak hívó szavára mégis megfeleltél,
Rohantál, óvó szirmaiddal édes álmait előcsalogattad,
A legfinomabb cseppeket neki tartogattad,
S mi panaszszó téged ért, mindet szó nélkül hagytad.

,,Szeretlek, ártatlan árvácska, bizalmad csalogatott ki barlangomból,
Rácsok között kíváncsi kezeid nyújtották be a felmentő levelet,
S évek óta kihűlt testemet úgy ölelték át, mint egy földre szállt szentet,
Mikor várakoztunk, türelmesen mellém ültél,
Ujjaimmal fogócskát játszottál, étvágytalan velem ettél,
Elváláskor visszanéztél, s halványuló hologramként is emlékezetedbe véstél."

,,Szeretlek, könyörületes kikerics, te tavaszt hozó Isteni küldött,
Évekig szemléltem csodálattal dicső virágzásodat,
Figyeltem káprázatos jelenésed, s meghallottam hangodat,
Hallgattam, hogy beszélhess, szavaid feledtették a belső gyengeséget,
Mikor dicshimnuszt zengtél, nem éreztem szomjúságot, sem éhséget,
S nem csak nekem, kiszáradt gyökereik ezreinek adtál élő lehetőséget."

,,Szeretlek, makacs muskátli, te minden hegyet megmászó csodakép,
Megtépászott a heves déli szél, megpróbált a hóvihar,
Támadt mindenféle ocsmány, támadó szándékú zűrzavar,
Kitartottál a csúcsokig, s ott nem magadra, felénk mutattál,
Alighogy felértél már futottál is le karjainkba, ott meg csak nevettél,
Szüntelen nevettél, s még az éjszakában is világosságot találtál."

,,Szeretlek, tisztességes tulipán, mindeneknek önként szolgáló uraság,
Hisz ott állt előtted az egész világ megnyerésre,
Te mégis a szolgálatot választottad ébredésre,
Távol voltál, s mindig közel, egyre közelebb,
S most, ahogy szárad megfáradva egyre öregebb, egyre nemesebb,
Hozzád menve, s tanácsaidra hallgatva éltünk így lesz egyre teljesebb."

,,Szeretlek, reményt adó rózsa, még ha tövissel is jár ez a remény,
Mert volt idő, mikor születésed titok volt, létezésed talány,
S a szakadék széléhez érve hallatszott a megállj parancsoló hangfoszlány,
Te szóltál, letekintettél, hogy felnézhessek, csillogott szemedben a hála,
Nem volt maradása többé az ideje előtti halálnak, s orcádra
Ősi ígéretként kirajzolódott az új fejezetet író áldás szivárványa."

,,Szeretlek, lankadatlan levendula, példaképként szerénykedő elöljáró,
A kivirágzásoddal mit se törődő hibátlan teremtés,
Ha te nem gyújtasz lámpást, temetés lenne a mai tervezés,
Helyette a félelmekkel való szembenézés az új program,
Nem számít már, hogy sérülésmentesen vagy félholtan,
Otthonodhoz szívem kitárva visszatérek a világ végéről is azon nyomban."

,,Szeretlek, lefegyverző liliom, rokonlelkű sorstársam az élők földjén,
Szinte együtt születtünk, szirmaink hasonlóképpen elszáradtak, lehulltak,
Nálamnál erősebb gyökérzeteddel haldokolva is tápláltál, a kínok elmúltak,
S a túlélési vágyat felváltotta a megélési szándék, a segítői akarat,
Mindez, hozzád vezet vissza, téged éltet az ódákat repeső távirat,
Neked szól a hálaének, ki szárnyait szegve adott szárnyakat."

,,Szeretlek, szerető szegfű, alázatban hatalmas, biztos baráti támasz,
Ki egyetlenként egy elfogyó virágszálban valami megőrzendőt láttál,
Közel merészkedtél, remegő kezeiddel fejem felemelve álarcomon átláttál,
S mikor a cunami közeledtével halászhajómon egyedül maradtam,
Egyedüliként, bár úszni sem tudtál, te jelentél meg, mikor segítségre vártam,
Biztos helyre tereltél, a béke és igazság földjére, tetteidben magát Istent láttam."

,,Szeretlek, haldokló hajnalka, utolsó magom elültetni neked adom,
Neked, ki a nyár közepén felfedted csalódásoktól sebes csodádat,
Ám mielőtt eljátszodtad volna önpusztítón végső codádat,
Mutattál valamit, az ég megnyílt, s egy hang hallatszott,
Azt parancsolta álmomban, ha kell magam áldozzam, s még valamit adott,
Hogy lelkedet csodálva, a végsőkig imádkozva szeresselek" - mondta a pitypang és elfogyott.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Most és mindig most
  2021-02-03 22:15:51, szerda
 
  Most és mindig most

Azt suttogja magában - végre minden jobb lesz,
Lenéz, kezeiben csak elfolyó időre lel,
Megesküszik, ezúttal minden más lesz,
Ezévben minden alkalommal jobb emberként kel fel.

S ahogy nyelve a hálátlanság szikrájától tűzre kap,
Környezetét méreggel fertőzi az első, s már sokadik nap,
Majd észbe kap, térdeire hullva rögtön bűnbánatot tart,
Továbbmegy, s két lépés után maga elé ismét szemellenzőt tart.

Nem érti, hogyan lehet, hogy hiába minden erő,
Hasztalan az elhatározás, az előre tekintő mégis visszaeső,
Esőre hogyan következhet pusztító szárazság,
Hol itt a megígért segítség, miért halt ki emberi alkalmasság.

Keresi, kutatja a megjobbító nyomokat,
A nyomokban igazságot tartalmazó sorokat,
A csillagok állását elemzi, s a Nap fényét,
Elméjébe tekint, bölcsen tárja fel a sötétség tényét.

Alkalmas, s alkalmatlan időben egyarán kérdez,
Szobájában magában szívével vallomást képez,
Igyekszik épülni, bölcsességben növekedni, önmagát feladva
Hallgatni, hogyan szól az Igen szava.

Előre tekint, nem áll meg, félre se néz már,
Érteni véli már, hol húzódik az át nem lépendő határ,
Mégis, hiába teszi le életét minden reggel,
S szolgál árvának és szegénynek, nem találkozik a felmentősereggel.

,,Szegény vagyok" - közli köszönettel elméje, öregbül ajándék hite,
Mégis megbotlik, segítségért kiált, ahogy érzi, összetörik teste,
Elméje felbomlik, nem tudja tovább hordozni a terhet,
Mintha neki kellene cipelnie meghatározatlan ideig a keresztet.

Barátai is vádolják: ,,Hogyan törhet össze, ki hűen él?
Az igaznak mi módon jut töviskorona, házát hogyan sújthatja forgószél?"
Az egész világ nevet, s csúfszólamként szórja szemébe:
,,Aki ily biztos Istenében, hogyan juthat a kietlenbe?"

Az utolsó fügefa alatt magányosan szemléli a puszta eget,
S hívja felszínre kérdések tengerét, kezdve azzal: ,,Hogyan lehet,
Hogyan kerülhet kimászhatatlan verembe, ki igazként szolgál,
S a kérés meghallgatásra elviselhetetlen napok után miért nem talál?"

Kimerülten várja az elmúlást, fejét a porba hajtva,
Csengő füleivel a választ rejtő csendet hallgatva,
Mégse emeli fel kezét elmúlásra,
Helyette összekulcsolja egy újabb imára.

Váratlanul, éjjnek éjjelén, mikor a tövismező könnyekig hasít,
Megszólal a szelíd szellő, oly ragyogás támad, mi minden élőt elvakít,
Reményre nyílik az addig láthatatlan égi ajtó,
Új fejezet íródik, s mi kiáltásra kényszerített, immár köszönetre indító.

Virágzásba fordul a pusztulás, Kánaánba tavaszodik a sivatag,
Ismét megszilárdul a földi épület, immár egyetlen oszlop sem ingatag,
Visszatér az életerő, éledésre fakad a forrás, s a hang ismét felel,
Mi ítélet volt elmúlásra, visszatekintve szükséges mennyei jel.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Vonaton
  2021-02-03 22:14:05, szerda
 
  Vonaton

Káprázat - édesen ébreszthető jelenés,
S ez a gyöngyszemnyi élmény,
Mint egy végképpen más élet rezdülése,
Egészen mélyre hatol,
Hiába jelentéktelen és tovatűnő,
Gondolatébresztő egyszeri szellő.

Remegő szerkezeten születik a talány,
Süvítő tájon siető birkasereg elhagyása után,
Mikor a kíváncsi kérdőjel kimondott kérdésben
Deja vu válaszra lel,
Ám oldódás helyett félszet szagol az elme,
Céltévesztésre a segítő szándék is megborzad,
Csóválni kényszerülő fejek és tágra zárt szemek
Válaszra várnak, visszatérést jelző jelre,
Szabadulás után rúgkapál az elme,
S a sebesen suhanó gépezet
Távolodó közeledése tanmeséül
Indulás előtti érdeklődést hirdet.

Kellemesen kínos kaland végén
Hazatér a lelkes öneltérítő csapat,
S a hosszas várakozás,
Kétségbeesésben kényszerű kilépés,
Visszatekintve a megszépítő idő ködében,
Felejthetetlen élményként,
Százszorszép-láncolatokat szorosabbra fűz.

 
 
0 komment , kategória:  Kovács Ábel versei  
Nőttön nő
  2021-02-03 21:59:05, szerda
 
  Nőttön nő

Lázad sorsa ellen
mindenütt a nép.
- Ő nem lázadozva
adta életét,
s míg keresztre menve
szenvedett sokat,
tudta: nem hiába
lesz az áldozat.

Azért halt meg értem
Ő, A LEGNAGYOBB,
hogy én ne maradjak
annak, ki vagyok.
Győzelemre vágyjam,
mert van győzelem
bűnökön, halálon,
kísértéseken.

Már az életemben
állandó a harc,
de ragyogva néz rám
az a KRISZTUS-ARC.
Nőttön nő a fénye
lelkemben, pedig
fáradok már, s lassan
beestvéledik.

Füle Lajos
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Az aratás ideje
  2021-02-03 21:32:52, szerda
 
  Az aratás ideje

,,És láttam: íme egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló." (Jel 14,14)

Amikor azon az éjszakán, midőn elárulták, megkérdezték Jézust, hogy valóban ő-e a Krisztus, így válaszolt: ,,Te mondtad. Sőt azt mondom nektek, mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin" (Mt 26,64).
Zsidó bírái nagyon jól tudták, hogy miről beszél Jézus. Az ég felhőin lévő Emberfia az a valaki volt, aki Isten kezéből kapta az örökkévaló királyságot a Dán 7,14 szerint.
De azt már nem hitték el, hogy Jézus az, akinek Isten a kezébe adja majd a sarlót e világ emberi gabonaföldjeinek a learatására. Jézus nem hasonlított ahhoz a valakihez, akiről Dániel beszélt. Még ahhoz sem hasonlított, akiről Keresztelő János ezt mondta: ,,Kezében szórólapát van és megtisztítja szérűjét: gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.". (Mt 3,12)
De éppen ez volt a királyság titka és a király titka. Jézus azt mondta, hogy először a királyságról szóló igének kell elvettetnie, s majd csak azután lehet learatni a világ aratnivalóját. Először ,,kiment a magvető vetni". Először maga Jézus hullott magként a földbe, hogy termést hozzon. Isten kegyelméből és bölcsességéből következően Jézus első eljövetele a vetés idejét vezette be, ez azonban nem azt jelentette, hogy az aratás ideje nem jön el. Inkább afelől biztosított, hogy lesz aratás.
Ha még hirdettetik az evangélium és az éter hullámain még száll a jó hír, míg olvasod ezeket, akkor még a vetés ideje van. A gyom és a gabona még együtt növekszik, amíg csak Istennek úgy tetszik, hogy betakarítja a gabonát, és megégeti a gazt.
Jól tennénk, ha meggyőződnénk arról, hogy helyesen bánunk a királyságról szóló igével, amelyiknek most folyik a vetése, mert a vetés ideje után jön az aratás ideje. Ráteheted (és rá kell tenned) az életedet arra, hogy az a valaki, aki most az aranykoronát viseli, türelmetlenül várja már, hogy learassa azt, amit vetett, és eltávolítsa a gazt a világból.

Napi gondolat

Az a tudás, hogy az eljövendő ítélet és ,,aratás" elkerülhetetlen, hogyan befolyásolja életedet?

Andrew Kuyvenhoven
 
 
0 komment , kategória:  Áhítatok  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2021.01 2021. Február 2021.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 95 db bejegyzés
e év: 191 db bejegyzés
Összes: 29723 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 492
  • e Hét: 4556
  • e Hónap: 3448
  • e Év: 147433
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2021 TVN.HU Kft.