|
|
|
2008-06-30 09:09:40, hétfő
|
| |
| |
|
|
| |
Az elsodort erdélyi híd példája
(Részlet a Tudósítás Magyarországról c. szopciográfiából)
Nem számolt még egy nagyon meghatározó problémával: a testének, lelkének idegen lakótelepi életmóddal. Mint elsőgenerációs panellakónak, semmilyen tapasztalata nem volt arról, hogyan kell gyereket nevelni ilyen körülmények között.
A szakirodalomban ideális körülmények szolgáltak mintául. (Kertes ház, segítkező rokonság, nagymamák stb.) Neki már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogyan lehet gyereket nevelni ezek nélkül az "ideális" feltételek nélkül. Azért volt egy-két dolog amiből nem engedett. Pl, hogy gyermekeit minden nap levigye levegőzni. Azt gondolta, hogy erős fizikumú gyereket nem lehet a négy fal között, szobafogságban tartani. A levegőztetést akkor sem volt hajlandó kihagyni, ha éppen - ritka alkalom - látogatóba jöttek hozzájuk. Pedig, ha levegőztetni indult: minden nap úgy össze kellett magukat készíteni, mint amikor elutazik az ember otthonról. Az utcán való levegőztetést megpróbálta egybekötni a könyvtárba menéssel, bevásárlással. Minden kísérlete azzal a felfedezéssel járt, hogy: bizony úgy lettek ezek az épületek megtervezve és megépítve, hogy a gyereknek nincs helye benne!
A babakocsi nem fért be a könyvtárba; a közért előtt is kint kellett hagynia, míg vásárolt. Egy alkalommal egy hatalmas kutya nyaldosta a gyerek arcát, amikor kijött a közértből. Máskor meg mire nagy nehezen, hason fekve álomba sétáltatta hasfájós csecsemőjét, "jó szándékú" járókelők megfordították, hogy "nehogy megfulladjon"! Ha meg mégis bement a boltba a síró-rívó gyerekkel, bizony előfordult, hogy rászóltak:
- "Miért nem hagyja otthon! Azt hiszi, hogy talán így soron kívül kiszolgálják? Nagyon téved! Hogyisne, mikor csak otthon unatkoznak egész nap!"
És mit láttak ebből a környéken élő "őslakosok"? Azt, hogy: - "Ezek a kismamák hogy ráérnek egész nap sétifikálni!" Meg, hogy: "ezek a lakótelepiek is rakásra szülik a gyerekeket a lakásért, és cserébe itthon mereszthetik p.....jukat és még pénzt is kapnak érte(!)".
A babakocsit egy piszkos, "közös tároló" nevezetű helyiségben kellett hagynia, mert a lépcsőn nem lehetett fölvinni a harmadik emeletre. (A négyemeletes házakba nem építettek liftet.) Amikor kivette a gyereket a kocsiból egyik karjában tartva a csecsemőt, a másikra előtte fölfűzte a bevásárló szatyrot a tejjel, kenyérrel, krumplival, hagymával, stb... és kellett volna egy harmadik kéz is amelyikkel zárta, nyitotta volna az ajtókat.
Ehhez, neki is állandó jó erőnlétre volt szüksége. Nem engedhette meg magának, hogy beteg legyen, mert akkor ezt a mutatványt bizony nem tudta volna nap-mint-nap végrehajtani! Mit csinált egy újabb terhesség idején? Próbálkozott és miután nem ment a dolog kórházba került és egy hónapig le sem szállhatott az ágyról, hogy megmaradjon a gyereke. Majd ezt a próbát is kiállva megszülte második gyermekét: Andriskát. Kezdődött minden elölről, csak most már két különböző korú és bioritmusú gyerekkel.
Az erkélyt azért nem tudta használni, mert számtalanszor rossz tapasztalattal végződött az is amikor kitette a pici babát levegőzni. Hamarosan egész arca, szeme, szája tele volt mindenféle helyekről származó emberi szőrszállal, porral, piszokkal, mert porszívózás helyett még mindig a kiporolás technológiáját alkalmazták szomszédai.
De leginkább az az ellenségesség volt a legelviselhetetlenebb amellyel az őslakosok fogadták a "lakótelepi betolakodókat". Mintha ők tehettek volna arról, hogy mindenki aki "kiérdemelte" a lakáshoz jutás, lakásvásárlás lehetőségét az eredeti lakóhelyétől a lehetséges legtávolabbi(17.) lakótelepen juthatott hozzá álmai netovábbjához a lakáshoz! És hogy ez nem véletlen volt, hanem igen is a magyar identitástudat módszeres kiirtására való törekvés része, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezzel a módszerrel találkozhatunk - főleg Erdélyben a határainkon túli magyarok lakta településeken is.
Az Erdélyi-középhegységben, a lezúduló hóolvadék áradó folyóvá duzzasztva a kis hegyipatak vizét, elsodorta az erősnek látszó hidat, de az ott honos fák erős gyökerükkel megkapaszkodva, szálegyenesen, zöldellve megmaradtak!
Aki már látta a csakis arra a településre jellemző hagyományokat tükröző építkezési stílusú házakat, annak összeszorul a szíve a helyére épített betonkalodákat tartalmazó épületblokkok láttán. Olyanok ezek a betonmonstrumok, bennük az eredeti lakhelyükről "kiszanált őslakos" magyarokkal, mint távoli idegenben épült lakótelepre telepített, gyökér nélkül tengődő élőlények gettója. Összehasonlítva a kétféle életteret: nyilvánvaló, hogy mindez mementója egy újfajta genocídiumnak, ami évtizedek óta folyik a magyarság ellen - határainkon innen és túl!
Katalin érezte, hogy képtelen "az idegen talajban gyökeret ereszteni" és ha neki nem sikerül, akkor hogyan tudja gyermekeit megtanítani rá? Megtanulta a tanyán, hogy a satnya gyökerű, vagy gyökér nélküli palánta életképtelen.
- "Csak nyújtózkodik világnak, de megkapaszkodni, sok termést hozni nem fog!"
Mondta anyja-helyett-anyja-nagynénje, miközben a szép, mutatós szárú levelű, de satnya gyökerűt egyszerűen kidobta.
Erkölcsi érzéke azt diktálta, hogy: ha már, mint veszélyeztetett terhes "kikényszerített" két gyereket ettől az élettől, be kell bizonyítania életképességüket.
Soha nem vágyódott úgy vissza gyermekkora színhelyére - abba a pesti városrészbe ahol, ha kiment az utcára mindenki ismerős volt akivel csak találkozott - mint akkor! Oda vágyódott, de nagyon ahol nem volt illetlenség a "Hogy tetszik lenni?" kérdésre őszintén és részletesen válaszolni!
Oda, ahova elért, ismerős illatokat hozva a kunsági tavaszi szél. Oda, ahol eső után a földnek hasonló illata van, mint a tanyán volt. Oda, ahol a hó olyan sokáig tiszta fehér marad, hogy csak ki kell menni az utcára, és máris lehet szánkózni, hógolyózni, a letaposott részeken még korcsolyázni is!
Ezek azonban megszokható identitásbéli lelki problémák. Meg lehet tanulni velük együtt élni. Az azonban igazi tragédiát okozott, amikor "egykeresővé" vált a család. András - mióta kiemelték és technikusként dolgozott - a besorolás szerinti kezdő adminisztratív fizetéséből nem tudtak megélni. (Kifizették az OTP-nek a havi törlesztő részletet és a közüzemi díjakat, ami maradt Kati 800 forint gyese osztva 30 nappal, az eredmény: napi 26,- Ft költőpénz élelemre, ruházkodásra, kultúrára. Igaz, ekkor még 3 Ft volt l kg kenyér és u.a. l liter tej...)
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy volt mindkettőjüknek szakmájuk. Kati vállalhatott otthon, varrást, vagy gépelést. Ez azonban nem jelenthetett hosszú távon megoldást, mert nappalait kitöltötték a gyerekek és a háztartás körüli feladatok. Nem tudott máskor varrni, csak éjszakánként. Ezért, mint csendháborítót föl akarta a fölötte lakó szomszédja jelenteni.
(Ezekből az épületekből kispórolták a szintek közötti hő- és hangszigetelő anyagot, ezzel is olcsóbbá téve a lakásokat.)
És rendelet is tiltotta akkor még, hogy gyermekgondozási segélyen lévő kismama munkát vállaljon!
Ezért, nem maradt más megoldás, mint Andrásnak fölvenni a kapcsolatot volt szakmunkás munkatársaival egy kis hétvégi "fusi-munka" kedvéért.
Előfordult egy ilyen hétvégi munka során, hogy a "fusi"-brigád vezetője a munkahelyi pártalapszervezet titkára volt és bevették szolidaritásból a KISZ-titkárt is (Andrást) és ez az összetételű csapat templomot tatarozott...
Nesze neked identitás! Képzeljük el Andrást és bátyját: apjuk halála után ahogy a falu plébánosa felkarolta őket és - mint ministráns-gyerekeknek ezzel az állandó "szem előtt levéssel" - egyfajta tartást adott nekik! Miután eltelt tíz-tizenöt év, András csak így juthatott el a templomba(!)... (Mert amiért az "állam taníttatta, kiemelte": igényt tartott az egész személyiségére, minden idejére.)
Pedig a jó "lelkipásztor" még a fővárosi lakótelepre is utánament elkódorgó bárányának, felajánlva a visszatérés lehetőségét, születendő gyermekének megkeresztelésével.
Andrásnak nem sokáig okozott lelkiismereti kérdést a probléma, mert végül is nem kellett állást foglalnia, döntenie, mert Kati más felekezetű és már egyszer férjnél lévő, elvált asszony volt amikor összeházasodtak. Így nem vehették föl gyermekeik András hitében a keresztséget. Nem maradt más, mint Kati hitében megkeresztelni őket. Sorra vette hát a lehetséges keresztszülőket.
Húga - férjhez menése előtt - reverzálist kötött, ezzel ő is más felekezetűvé vált, mint Kati., így csak anyjára számíthatott volna a keresztelő megszervezésében. Anyja azonban a nagymamai szereppel semmilyen módon nem tudott azonosulni, ezért Katalin nem tudta a módot megtalálni, amellyel ebbe a problémájába őt be tudta volna vonni. Ráadásul anyja kései (negyvenkét éves korában szülte a nagymama), egyke gyerek volt. Mire fölnőtt és elkerült szülőhelyéről, nem voltak rokonai sem. Aki Katit, mint "keresztszülő" a keresztvíz alá tartotta - titokzatos körülmények között - már régen megszakította a kapcsolatot a családdal.
Nem volt egy nagynéni, nagybácsi, aki segíthetett volna!
Ez a jelenség: a szülés idejének halogatása és kitolása a 40-es életévekre - azzal járhat együtt, hogy az utódokat rokonok nélküli életre kárhoztatjuk! Erre többször fölhívták a figyelmet a zsidó-holocaustot túlélők!
Apja, mint hitehagyott, az 1956 utáni "puha diktatúrában" egészen konszolidált körülmények közé kerülhetett ezzel a magatartással.
Így állhatott elő mostanra az a paradoxon, hogy míg az országban a csecsemőkorukban megkereszteltek keresztények, vagy keresztyének, még akkor is, ha már régen hitehagyottan élik az életüket, addig a keresztény-keresztyén kultúrán és tanokon, a Szentíráson nevelkedettek, de valamilyen okból nem megkereszteltek "pogánynak" számítanak! Ez egy tipikus teológiai-jogi probléma ebben a régióban, amire feltétlen megoldást kellene találni, addig, amíg nem késő!
Katalin férjének mindezt már ezerszer elmondta. Úgyhogy a házasságuk szinte működésképtelenné vált emiatt, mert mit tud András tenni? Ki figyel oda két olyan emberre, aki semmilyen "jogosítvánnyal" nem rendelkezik ahhoz, hogy teológiai, jogi, vagy a politikai- hatalmi életbe beleszóljon?
Bp. 1996. augusztus
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: csecsemőkorukban, életképességüket, gyermekgondozási, szopciográfiából, megszervezésében, középhegységben, keresztszülőket, megkereszteltek, kikényszerített, összeházasodtak, veszélyeztetett, szakirodalomban, mindkettőjüknek, szolidaritásból, betonmonstrumok, magyarországról, összehasonlítva, identitástudat, megkeresztelni, csendháborítót, megfordították, tapasztalattal, találkozhatunk, adminisztratív, megkapaszkodva, személyiségére, szobafogságban, munkatársaival, technológiáját, betonkalodákat, megkapaszkodni, jogosítvánnyal, elsőgenerációs, szálegyenesen, ellenségesség, magatartással, elsodort erdélyi, nagyon meghatározó, szakirodalomban ideális, levegőztetést akkor, ember otthonról, utcán való, könyvtárba menéssel, felfedezéssel járt, épületek megtervezve, gyereknek nincs, közért előtt, hatalmas kutya, gyerek arcát, síró-rívó gyerekkel, kismamák hogy, harmadik emeletre, Tudósítás Magyarországról, Bóna Mária Ilona,
|
|
|
|
|
|
| elsodort erdélyi, nagyon meghatározó, szakirodalomban ideális, levegőztetést akkor, ember otthonról, utcán való, könyvtárba menéssel, felfedezéssel járt, épületek megtervezve, gyereknek nincs, közért előtt, hatalmas kutya, gyerek arcát, síró-rívó gyerekkel, kismamák hogy, harmadik emeletre, négyemeletes házakba, kocsiból egyik, másikra előtte, bevásárló szatyrot, mutatványt bizony, újabb terhesség, dolog kórházba, erkélyt azért, pici babát, kiporolás technológiáját, őslakosok fogadták, lakáshoz jutás, eredeti lakóhelyétől, lehetséges legtávolabbi, magyar identitástudat, módszerrel találkozhatunk, határainkon túli, lezúduló hóolvadék, erősnek látszó, csakis arra, településre jellemző, helyére épített, eredeti lakhelyükről, kétféle életteret, újfajta genocídiumnak, magyarság ellen, idegen talajban, satnya gyökerű, pesti városrészbe, utcára mindenki, kunsági tavaszi, földnek hasonló, tanyán volt, letaposott részeken, azonban igazi, besorolás szerinti, havi törlesztő, közüzemi díjakat, háztartás körüli, fölötte lakó, épületekből kispórolták, kapcsolatot volt, ilyen hétvégi, munkahelyi pártalapszervezet, falu plébánosa, egész személyiségére, fővárosi lakótelepre, visszatérés lehetőségét, lehetséges keresztszülőket, keresztelő megszervezésében, nagymamai szereppel, módot megtalálni, szülés idejének, utódokat rokonok, zsidó-holocaustot túlélők, 1956 utáni, csecsemőkorukban megkereszteltek, tipikus teológiai-jogi, házasságuk szinte, politikai- hatalmi, csecsemőkorukban, életképességüket, gyermekgondozási, szopciográfiából, megszervezésében, középhegységben, keresztszülőket, megkereszteltek, kikényszerített, összeházasodtak, veszélyeztetett, szakirodalomban, mindkettőjüknek, szolidaritásból, betonmonstrumok, magyarországról, összehasonlítva, identitástudat, megkeresztelni, csendháborítót, megfordították, tapasztalattal, találkozhatunk, adminisztratív, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
0 db bejegyzés |
| e év: |
0 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5313
- e Hét: 6693
- e Hónap: 7640
- e Év: 43581
|
|
|
Offline
