A káosz előidézője a Nyugat! - Michael Lüders Közel-Kelet,Egyesült Államok,Michael Lüders,Mohammed Mosszadek,Mohammad Reza Pahlavi,Szaddám Huszein,Szaddam Huszein,Önök Kuvaittal,Nyugat Kuvait,Egyesült Államokat,Paul Bremer,Végül Paul Wolfowitz,Iszlám Állam,Hoszni Mubarakot,Muszlim Testvérek,Ráadásul Aszad,Iszlám Államnak,President Barack Obama,Inauguration Day,Iszlám Államot,Iszlám Állammal,Barack Obama,Libanontól Pakisztánig,Nagyjából Irán,George,Szaddám Huszeint,Angela Merkellel,Orbán Viktorral, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A káosz előidézője a Nyugat!

2015-06-28 09:14:22, vasárnap

	A káosz előidézője a Nyugat! Posted on 2015/06/28 Szerző: Admin Miközben a Nyugat azon van, hogy bezárja a kapuit a menekülők előtt, azt mintha nem venné észre, hogy emberek milliói abból a káoszból menekülnek, amelynek az előidézője a Nyugat volt. Michael Lüders Közel-Kelet szakértő arról beszélt, hogy milyen károkat okozott az Egyesült Államok és Európa a Közel-Keleten. káosz A Nyugat azt állítja magáról, hogy értékek mentén cselekszik, amikor a területén kívül beavatkozik. Arra nincsen tekintettel, mekkora károkat okoz, jelenleg főképp a Közel-Keleten - írja friss könyvében Michael Lüders a Die Zeit egykori Közel-Kelet-szakértője. ,,Aki a vihart aratja - avagy mit művel a nyugati politika a Közel-Kelettel" című friss könyve felcsúszott a német bestseller-listákra, a vezető balos médium, a Der Freitag pedig a hét könyvének választotta. A szerző ebben arról ír, hogy 2001 óta az Egyesült Államok hét muszlimok lakta országban hajtott végre dróntámadásokat (vagy masírozott be katonáival). Mindegyikben (Afganisztánban, Irakban, Szomáliában, Jemenben, Pakisztánban, Líbiában és Szíriában is) káosz uralkodik jelenleg - sehol nem sikerült demokratizálni az országot és békét teremteni. A káosz egyik fő oka, hogy a hatalom birtoklói nem hajlandók a saját érdekcsoportjaikon kívül mások létezéséről tudomást venni, így az emberek sorsa hadseregek, hadurak, klánok és törzsek érdekeitől függ. Másrészt a Nyugat is kialakít egy képet arról, hogy kit tart jónak, és kit rossznak (figyelmen kívül hagyva a helyzet komplexitását), és ezeket az állítólagos jókat szinte feltétel nélkül támogatja. Még ha az nem is feltétlenül jó a lakosságnak. A bűnbeesés lüders Lüders szerint ez a káros külpolitika Mohammed Mosszadek iráni miniszterelnök 1953-as megpuccsolásával kezdődött: a briteknek ugyanis nem tetszett, hogy az addig jórészt őket gazdagító iráni oljakitermelést Irán államosítaná, és ezért az Egyesült Államok segítségét kérték. Mosszadek megdöntése után a sah, Mohammad Reza Pahlavi az ország modernizációjába kezdett, aminek főleg a felsőbb osztályok és a nyugati bizniszek voltak a haszonélvezői, és ezért kormányzása szinte megágyazott az 1979-es iszlamista forradalomnak, amely miatt ma Iránt ellenségnek tekintik a Nyugaton. Irakban is emiatt kezdődtek a mostani problémák: Szaddám Huszein az említett forradalom után könnyű prédának tekintette Iránt, és gondolta, megfelelő alkalom lenne ez megszerezni az ország egy-két olajban gazdag területét, de ezt nagyon csúnyán benézte. A támadás csúfos iraki vereséghez (és területvesztéshez) vezethetett volna, ha nem segíti ki Irakot az Egyesült Államok egy nagyobbacska hitellel. Így tudott Irak valamelyest talpon maradni, a háború után viszont az ország arra eszmélt, hogy hatalmas adósságával nem lesz képes mit kezdeni, ha csak nem kebelezi be az olajban gazdag Kuvaitot. Szaddam Huszein ezért leült beszélgetni az amerikai nagykövettel, aki azt mondta neki, ,,Nincsen véleményünk az arab belső konfliktusokról, így az Önök Kuvaittal folytatott határvitáiról sem." Ezt Lüders szerint Irak beleegyezésnek vette. Ha más választ kap, talán eszébe se jut megtámadni az Egyesült Államok benzinkútját, Kuvaitot. A következmény: a Nyugat Kuvait segítségére siet, Szaddám Huszein kiesik a pixisből, és kezdetüket veszik a sokéves gazdasági szankciók. A kilencvenes években a nyugati látogatók újra meg úja meglepődtek, hogy az elnyűtt Boss vagy Armani öltönyöket hordó taxisofőrök egy évtizeddel korábban még megbecsült felső-középosztálybeli életet éltek, egyetemi tanárok voltak, vagy ügyvédek. A gazdasági szankciók miatt az ország teljesen szétesett, egyre többen csúsztak le, nőtt az írástudatlanság, az egészségügy pedig annyira siralmas állapotba került, hogy még aszpirint is csak a fekete piacon lehetett beszerezni, a piaci ár sokszorosáért. A három legnagyobb hiba A szunnita Szaddám Huszein 2003-as megbuktatása után három nagy hibát követtek el a megszállók: 1.) Az akkor uralkodó káoszban az Egyesült Államokat nem érdekelte, hogy a minisztériumokat, a bankokat és a múzeumokat kirámolják, az se zavarta őket, hogy összeomlott az áram- és a vízellátás. Paul Bremer, az ország amerikai polgári kormányzója csak egy dologgal foglalkozott, a privatizációval, amit akkoriban még a gazdasági siker egyetlen kulcsának tekintettek, arról nem is beszélve, hogy számos keményen lobbizó olajcég profitált ebből, mint az Exxon, a Halliburton vagy a Shell. 2.) Nem törekedtek arra, hogy egy asztalhoz ültessék a különböző felekezeteket és csoportokat, hanem ehelyett síitaként, szunnitaként vagy épp kurdként kezdett az emberekre tekinteni, ami kiélezte az ellentéteket ezen csoportok között. 3.) Végül Paul Wolfowitz védelmi miniszter-helyettes úgy döntött, feloszlatja a hadsereget és bűnszervezetnek tekinti a Baath pártot. Ez viszont azt jelentette, hogy számtalan szunnita veszítette el megalázó körülmények között a munkáját és a megélhetését, majd nem lévén nagyon érvényesülési lehetőségük az új síita vezetés mellett (a megosztott országban ugyanis a 2005-ös választáson a síita Núri el-Máliki nyert, aki nem sok szimpátiát mutatott a kisebbségben lévő, de ezidáig az elitet adó szunniták felé), az egykori katonák, vezetők, hivatalnokok és persze a titkosszolgálatok egykori munkatársai így alámerültek az alvilágban, a káoszból pedig egy erősebb al-Kaida, majd a későbbiekben az Iszlám Állam nőtte ki magát. Nincs középosztály Irak volt az egyetlen olyan arab ország, amelyben volt egy elég erős városi középosztály, amely képes lett volna egy demokratikus puccsot elindítani, Szaddám Huszein ellen, ha nem véreztették volna ki őket a nyugati szankciók (miközben az uralkodó Baath-párt kegyeltjei, ahogy az lenni szokott, dőzsöltek). Az arab tavasz országaiban viszont hiányzott ez: a középosztály ezekben a lakosság 20-40 százalékát teszi ki, de tagjait a lecsúszás fenyegeti, így ez a közeg képtelen egy olyan narratívával előállni, amely alternatívát képezhetne a törzsi, vallási vagy etnikai narratívákkal szemben. Erre jó példa Egyiptom, ahol az arab tavasszal megdöntött Hoszni Mubarakot - a Muszlim Testvérek rövid kormányzása után - egy még véresebb kezű diktátor követte a hatalmon. Az Irakkal szomszédos Szíriában pedig egy véres polgárháború vette kezdetét, amelynek eddig közel negyedmillió halottja és több millió menekültje van. A nyugati reakció az volt: meg kellene dönteni Bassár el-Aszad elnököt, és helyette a demokratikus ellenzéket kellene hatalomra segíteni. El-Aszad az alavita síita kisebbséghez tartozik, egy választáson viszont a szunnita többség nyerne, és feltehetőleg bosszút állna keményen a síitákon. Ráadásul Aszad ellenlábasainak támogatása könnyen egyet jelenthet a radikális szunniták támogatásával: az Al-Jazeera tárta fel, hogy a Jarmuk-brigád, amely Szíria keleti és északi részén harcolt volna a rendszerhű katonák ellen, pénzért cserébe átadta a neki juttatott nyugati fegyvereket az Iszlám Államnak. Ezért mondja Lüders: ,,Ha a Nyugat nem akarta volna minden áron Aszadot megdönteni, akkor nem durvult volna el ennyire a konfliktus, és most nem uralná az Iszlám Állam fél Szíriát." Mi lenne most akkor a teendő. Az Iszlám Állam az egyik legkomolyabb (ha nem a legkomolyabb) probléma ma a Közel-Keleten, pokollá teszi a Szíriában és Irakban élők életét, potenciális veszélyforrás a környező országoknak, és emberek milliói menekülnek előle. Mit kellene tennünk? A photo from "President Barack Obama: Inauguration Day 2009" -- egad apparel http://blog.egadapparel.com/2009/01/president-barack-obama-inauguration-day.html \| www.egadapparel.com Nincs katonai megoldás erre a problémára. Se Afganisztánban, se Irakban, se sehol máshol nem javított az amerikai katonai beavatkozás a helyzeten. Most nagyon úgy néz ki, hogy az Egyesült Államok egyre több ,,tanácsadót" fog Irakba küldeni, hogy az ottani kormányt segítse az Iszlám Állam elleni harcban. Aztán nagy eséllyel az lesz, mint Vietnamban: ott is tanácsadókkal kezdődött, aztán elég hamar megérkeztek az amerikai csapatok is a helyszínre, és Amerika egy hosszú és véres háború közepén találta magát. A Közel-Keleten, amíg nem oldódnak meg a politikai problémák, addig nem lesz megoldás. Az Iszlám Állam az iraki és a szír állam széteséséből profitál. A Nyugat abban bízik, hogy majd a bagdadi kormányra számíthat az Iszlám Állam elleni harcban, de az a baj, hogy a bagdadi kormány korrupt, tehetetlen és csak a síiták érdekeit nézi. A szunnitáknak semmi lehetőséget nem ad arra, hogy kivegyék a részüket a kormányzásból. A szunniták így nem kapnak semmiféle ösztönzést arra nézve, hogy hátat fordítsanak az Iszlám Államnak. Ráadásul az Iszlám Állam vezetői szintjén rengeteg egykori vezető pozíciójú ember található, még Szaddám Huszein köreiből. Sok köztük az egykori tiszt és tábornok. Katonailag tehát nagyon komolyan kell ezeket venni, mert nagyon jól tudják, hogyan kell háborúzni. A Nyugatnak ezen kívül azon is el kell gondolkoznia, hogyan tovább Szíriával. Minden áron meg akarják dönteni Bassár el-Aszad elnököt? Vagy hatalmon akarják tartani, hogy a katonái segítségével esetleg megdönthessék az Iszlám Államot? Ha a mostani helyzetben megdöntik, az azt jelenti, hogy az Iszlám Állam veszi át Damaszkuszban a hatalmat. Azt senki nem akarhatja komolyan. Ráadásul az Iszlám Állam már célba vette a következő célját, Szaúd-Arábiát. Szóval korántsem állt le a terjeszkedéssel. jmc Ez egy nagyon komplex helyzet, és az Iszlám Állam csak akkor fog meggyengülni, ha a szunniták elfordulnak tőle, azaz, ha lesz olyan politikai erő, ami alternatívát kínál a szunnitáknak. De erre se Irakban, se Szíriában nincsen jelenleg kilátás. Hiszen ki akarna a helyiek közül szembemenni az Iszlám Állammal, amely ellenlábasait a legkegyetlenebb módokon gyilkolja meg? Mondta, hogy dönteni kell, mi legyen Bassár el-Aszaddal, és nem sok jóhoz vezetehet, ha a Nyugat megdönti. De ha hatalmon marad, akkor vajon legitim vezetőnek fogják őt tekinteni az országban? Képes lehet még vezetni Szíriát? Az Aszad-rezsimnek nincs arra esélye, hogy Szíria egészét visszafoglalja. Talán húsz százalékát tudja majd az ország területének megtartani, a maradék már a felkelőké. Ennek ellenére Oroszország és Irán, Aszad két legfőbb szövetségese nem fog kihátrálni mögüle, így semmi nincs, ami arra kényszerítené, hogy átadja a hatalmat. A háború még sokáig el fog tartani Irakban és Szíriában, sőt, át fog terjedni más országokra is. Mint említettem, az Iszlám Állam következő célja Szaúd-Arábia. Magyarország hibázott, amikor úgy döntött, egy magyar kontingenst is küld az Iszlám Állam ellen? Jelenleg nagyjából hatvan ország koalíciója harcol az Iszlám Állam ellen, de ez inkább csak egy szimbolikus részvétel. Addig nem lesz áttörés, ameddig a Nyugat nem dönti el, hogy milyen stratégiát akar folytatni. Harcol, ameddig az Iszlám Állam meg nem semmisül, vagy csak az Egyesült Államok stratégiáját szeretnék követni, ami abból áll, hogy párszor bombáznak, megsemmisítenek bizonyos fontosabb bázisokat, de a harcot rábízzák az iraki katonákra. Ez a stratégia megbukott. Ha le akarnánk győzni az Iszlám Államot, azt csak úgy tehetnénk, ha százazföldi katonai alakulatokat küldünk oda. De ez is problémás: ha ezt megtesszük, az azt jelenti, hogy magunk ellen fordítjuk a helyi lakosságot, vagy legalábbis annak egy nagy részét. Az amerikaiak végülis már ott voltak 2003-2011 között Irakban, és nem sikerült biztonságosabb hellyé tenniük Irakot. Szóval egyik se megoldás. A katonai lépések ellenzői Magyarországon azt mondják, hogy a pénzcsapokat kellene elzárni inkább, és az utánpótlást ellehetetleníteni. Ez egy érdekes elképzelés, de nem sok köze van a vaósághoz. Az Iszlám Állam nagyon jól áll pénzügyileg, már kőolajjal kereskedik, élvezi a radikális szunniták támogatását, a pénzfolyamokat pedig nem igazán lehet leállítani. Vagy legalábbis nem tudok olyanról, akinek lenne erre konkrét megoldása. Szóval az elképzelés jó, csak nem lehet megvalósítani. A másik, amit felhoznak, hogy a magyar kontingens küldésével veszélybe sodornánk Magyarországot. Vannak félelmek, hogy ezután terrortámadások történhetnének akár Magyarországon is. Elméletileg nem kizárható, de ha már valahol terrorcselekmények történnek Európában, az inkább Franciaország, Anglia vagy Németország lenne. Ha azt nézzük, hogy Magyarországon alig élnek muszlimok, nem tudom, hogy hol rekrutálna magának az Iszlám Állam követőket. Egy kézenfekvő, populista (és a kormány szívéhez feltehetőleg közel álló) válasz az lenne erre, hogy nincs is szükség toborzásra, hiszen jönnek hozzánk a szíriai menekültek, ki tudja, nincs-e köztük olyan, aki titkon az Iszlám Államot támogatja. Elméletben semmi nincs kizárva, még ez sem. És nyilván nem szereznek ezek az országok pluszpontokat maguknak a radikális szunniták között, azzal, hogy támogatják az Iszlám Állam elleni harcot, de ennek ellenére se tartanám túlságosan valószínűnek, hogy pont Magyarországot pécéznék ki maguknak bosszúállásra. Barack Obama amerikai elnök április végén megkötött Iránnal egy keretegyezményt, amely június végére az iráni nukleáris program korlátozását és szorosabb nemzetközi ellenőrzést hozhat, és javíthatja Irán viszonyát a Nyugattal. Ez egy nagyon örvendetes fejlemény szerintem. Nagyon más lehetősége nincs is a Nyugatnak. Ha a régiót nézzük, Libanontól Pakisztánig, ott minden ország szétesőfélben van. Vagy legalábbis nagyon instabil. Nagyjából Irán az egyetlen olyan ország az egész térségben, amely stabil, így nagyon nem lenne jó még ott is egy konfliktust kezdeni. Obama szeretné június 30-ig lezárni az atomtárgyalásokat, és úgy néz ki, mindkét oldalon nagyok az elvárások. Hogyan fognak változni az erőviszonyok a Közel-Keleten, ha lezárulnak a tárgyalások? Ha a szankciókat részben, vagy egészében elhagyják, akkor Irán gazdaságilag és politikailag is megerősödik. Ezt persze Szaúd-Arábia és Izrael a legkevésbé sem fogja akarni, de nem lehet semmit tenni ellene. Irán a mérete, nagyszámú lakossága, történelme, és relatíve erős gazdasága miatt nem egy olyan ország, amelyet hosszabb távon izolálni lehet. Hiába voltak szankciók az ország ellen, azok korántsem érték el azt a hatást, amit a Nyugaton vártak volna tőle. Irán befolyása tehát nőni fog, már csak azért is, mert az iráni vezetés figyelemmel követte, mit rontott el a múltban a többi ország vezetése, és azon lesz, hogy ő maga ne kövesse el ugyanazokat a hibákat. Az iraki vezetésre már most nagy befolyása van Iránnak, mivel az egy síita kormány, Irán meg egy sítia ország. Ha azt nézzük, Irán sokat profitált abból az amerikai döntésből is, hogy George W. Bush 2003-ban bemasíroztatta a katonáit Irakba, hogy megdöntse Szaddám Huszeint. És Szíria stabilitásához hozzá tudnak járulni az új erőviszonyok? Irán semmiképpen nem fogja azt akarni, hogy Aszad távozzon a hatalomból, de valami kompromisszumra talán rá tudja venni. Szerintem a végén az lesz, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Irán együtt el tudják majd érni azt, hogy Aszad belemenjen abba, hogy ne harcoljon az elvesztett területekért, hanem megelégedjen a megmaradt országrészek kormányzásával. 2011-ben, az arab tavasz beköszöntével a Nyugat abban reménykedett, hogy az arab országok elindulnak a demokratizálódás útján. Azóta viszont a tüntetések jelentős részét vérbe fojtották, demokráciának nyoma sincs a térségben. Mit várjunk akkor a következő években vagy évtizedekben a Közel-Kelettől? Ezek az államok egyre inkább szét fognak esni, a régió egy ideig még nem fog nyugodtabbá válni. Az arab világban komoly változások kezdődtek el. Egyre többen akarnak szabadságot és demokráciát, de ebben a pillanatban még a diktátorok és az Iszlám Állam féle radikális mozgalmak bírnak nagyobb befolyással a történésekre. Sokáig fog tartani, mire megnyugszik a környék, és el tud indulni egy olyan demokratikus transzformáció, mint ami Tunéziában történt. Az egyik ilyen diktátor, Abdel-Fattah al-Sziszi egyiptomi elnök a napokban ellátogatott Európába, és kedélyesen elbeszélgetett Angela Merkellel és Orbán Viktorral is. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy kritizálja. Ez nagyon nincsen rendben. A nyugati államok nagyon buta politikát folytatnak, és körberajongják al-Sziszit, aki egy gonosz és brutális diktátor. Nem azt mondom, hogy tilos lenne vele beszélni, igenis fontos a párbeszéd, még a diktátorokkal is, de az nagyon nincsen rendben, hogy Aszadot keményen kritizálják, kiszámíthatatlan őrültnek állítják be, miközben az egyiptomi katonai diktatúrával mintha mindenki elégedett lenne Nyugaton. Ez a hozzáállás milyen károkat okozhat? Nem fog segíteni a térség stabilizálásában. Egyiptomban nagyon kiszámíthatatlan a politikai helyzet. Ott is bármikor megdőlhet a rezsim, és a következő felkelés épp az említett al-Sziszi brutalitása miatt fog megtörténni. (kím.) https://balrad.wordpress.com/2015/06/28/a-kaosz-eloidezoje-a-nyugat/

0 komment , kategória: Általános

Címkék: demokratizálódás, minisztériumokat, középosztálybeli, kiszámíthatatlan, stabilizálásában, modernizációjába, megpuccsolásával, privatizációval, kompromisszumra, írástudatlanság, megsemmisítenek, oljakitermelést, dróntámadásokat, legkegyetlenebb, terrortámadások, bűnszervezetnek, ellenlábasainak, konfliktusokról, terjeszkedéssel, magyarországot, elbeszélgetett, afganisztánban, biztonságosabb, pénzfolyamokat, transzformáció, magyarországon, bemasíroztatta, stabilitásához, kormányzásával, miniszterelnök, körberajongják, demokratizálni, visszafoglalja, történhetnének, beleegyezésnek, megvalósítani, káosz előidézője, menekülők előtt, káoszból menekülnek, területén kívül, vihart aratja, nyugati politika, vezető balos, szerző ebben, káosz egyik, hatalom birtoklói, emberek sorsa, képet arról, helyzet komplexitását, állítólagos jókat, káros külpolitika, briteknek ugyanis, Michael Lüders Közel-Kelet, Egyesült Államok, Michael Lüders, Mohammed Mosszadek, Mohammad Reza Pahlavi, Szaddám Huszein, Szaddam Huszein, Önök Kuvaittal, Nyugat Kuvait, Egyesült Államokat, Paul Bremer, Végül Paul Wolfowitz, Iszlám Állam, Hoszni Mubarakot, Muszlim Testvérek, Ráadásul Aszad, Iszlám Államnak, President Barack Obama, Inauguration Day, Iszlám Államot, Iszlám Állammal, Barack Obama, Libanontól Pakisztánig, Nagyjából Irán, George, Szaddám Huszeint, Angela Merkellel, Orbán Viktorral,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]