|
2019-04-19 07:56:41, péntek
|
| |
| |
...... .....
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A mi bűneinkért szúrták át.
Így szól az Úr:
Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan elborzadtak láttán - hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata -, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni, amilyet még sohasem hirdettek nekik, és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével? Igen, kitépték az élők földjéről, és népem bűnei miatt halállal sújtották. A gonoszok között adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és teljesül általa az Úr akarata.
Azért, mert lelke szenvedett, látni fogja a világosságot, és betelik megelégedéssel.
Sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek zsákmányai, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben a bűnösökért imádkozott.
Ez az Isten igéje. Iz 52,13-53,12
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
A Fiú a szenvedésből engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatást nyert.
Testvéreim!
Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott, könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatást nyert. Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.
Ez az Isten igéje. Zsid 4,14-16;5,7-9
Evangelium előtti vers:
- A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése
Elfogták Jézust és megkötözték.
Abban az időben: Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: ,,A názáreti Jézust." Jézus erre így szólt: ,,Én vagyok". Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok", meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: ,,A Názáreti Jézust." Erre Jézus így szólt: ,,Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban megmondott: ,,Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál." Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
Jézust először Annáshoz vezették.
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: ,,Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?" Ő azt felelte: ,,Nem vagyok!" Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: ,,Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!" E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?" Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Nem vagyok!
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: ,,Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: ,,Nem vagyok!" A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Az én országom nem ebből a világból való!
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt mondta: ,,Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!" A zsidók ezt válaszolták neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk!" Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Pilátus ezt felelte: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való." Pilátus megkérdezte: ,,Tehát király vagy?" Jézus így felelt: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: ,,Mi az igazság?" E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét kiáltozni kezdtek: ,,Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Üdvöz légy, zsidók királya!
Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak és így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment és így szólt hozzájuk: ,,Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: ,,Íme, az embert" A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus azt mondta nekik: ,,Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!" De a zsidók ezt felelték: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát." Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: ,,Honnan való vagy?" De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: ,,Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt mondta: ,,Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne."
El vele, el vele! Feszítsd meg!
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: ,,Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a királyotok!" De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele! Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A főpapok azonban ezt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya vagyok!«" Pilátus azonban ezt válaszolta: ,,Amit írtam, megírtam."
Szétosztották maguk között ruháimat.
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!" Így beteljesedett az Írás: ,,Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt tették.
Íme, a te fiad! - Íme, a te anyád!
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!" Azután a tanítványhoz szólt: ,,Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Beteljesedett!
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)
Ekkor vér és víz folyt ki belőle.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontot ne törjetek benne!" És ami az Írás más helyén áll: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak."
Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték.
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Ezek az evangélium igéi. Jn 18,1-19,42
*
Egyetemes könyörgés
I. Az Isten Egyházáért imádkozzunk, testvérek, hogy Urunk, Istenünk vezesse békében, növelje egységben, s az egész világon tartsa meg épségben, és adja meg nekünk, hogy békés nyugalomban éljünk, és dicsőíthessük a mindenható Atyaistent!
(A könyörgések előtt csendben imádkozunk.)
Mindenható, örök Isten, te örök dicsőségedet Krisztus Urunkban minden népnek megmutattad: őrizd meg a megváltás művét, hogy Egyházad az egész világon elterjedjen, és állhatatos hittel kitartson neved megvallásában. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
II. A Szentatyáért, N. pápáért imádkozzunk, testvérek, az Úristen kiváltságos helyre emelte őt a püspöki rendben. Az Egyház javára tartsa meg jó egészségben és erőben, hogy tovább kormányozhassa Isten szent népét.
Mindenható, örök Isten, te irányítasz mindent a világon: hallgasd meg irgalmasan könyörgésünket, és tartsd meg kegyesen Szentatyánkat; segíts, hogy a keresztény nép gondviselésed kormányzásával ennek a pápának vezetése alatt gyarapodjék hitben és érdemekben. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
III. Most N. püspökünkért és minden püspökért, az áldozópapokért, a szerpapokért és az Egyházban szolgálatot teljesítő hívekért imádkozzunk, testvérek, valamint Isten egész népéért.
Mindenható, örök Isten, Szentlelked megszenteli és vezeti Egyházad minden tagját: hallgass meg minket, amikor a papságért és az összes hívekért hozzád esedezünk, hogy kegyelmed segítségével mindnyájan hűségesen szolgáljunk neked. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
IV. A keresztség előtt állókért imádkozzunk, testvérek: az Úristen nyissa meg szívüket, és tárja fel előttük a kegyelem kapuját, hogy újjászületve a keresztség vizében, bűneik bocsánatát elnyerjék, és immár ők is a mi Urunk Jézus Krisztusban éljenek.
Mindenható, örök Isten, Egyházadat mindig új tagokkal gyarapítod: növeld a keresztelendőkben a hitet és igazságaid megértését; add, hogy a keresztség vizében újjászületve gyermekeid közé kerüljenek. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
V. Most imádkozzunk összes testvérünkért, akik Krisztusban hisznek, hogy Urunk és Istenünk őket igaz tetteik útján az egyetlen egyházba gyűjtse össze, és őrizze.
Mindenható, örök Isten, ami szétszóródott, te összegyűjtöd, és amit összegyűjtöttél, megőrzöd: tekints kegyesen Fiad nyájára, és add, hogy a hit osztatlan épsége és a szeretet köteléke egyesítse azokat, akiket megszentelt az egy keresztség. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
VI. A zsidókért is imádkozzunk, testvérek, hogy azok, akikhez előbb szólott Urunk, Istenünk, őt egyre jobban szeressék, állhatatosan őrizzék a szövetségi hűséget.
Mindenható, örök Isten, te ígéreteidet Ábrahámnak és utódainak adtad: hallgasd meg kegyesen Egyházad könyörgését, hogy az Ószövetség választott népe eljuthasson a megváltás teljességére. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
VII. Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Krisztusban! A Szentlélek világossága töltse el őket, hogy megtalálják ők is az üdvösség útját.
Mindenható, örök Isten, add, hogy azok, akik még nem hisznek Krisztusban, őszinte szívvel járjanak előtted, és találják meg az igazságot; mi pedig a kölcsönös szeretetben mindig előbbre haladjunk, és isteni életed titkának mélyebb megértésére vágyakozva tökéletesebb tanúságot tegyünk a világban isteni szeretetedről. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
VIII. Most azokért imádkozzunk, akik nem hisznek Istenben, hogy őszinte szívvel az igazságot keresve megtalálják Istent, és kegyelmével eljussanak hozzá!
Mindenható, örök Isten, te úgy alkottál meg minden embert, hogy vágyakozó szívvel keressen téged, és csak benned találja meg nyugalmát: kérünk, add, hogy az emberek minden akadály ellenére örömmel valljanak igaz Istennek és az emberi nem Atyjának, és mindenki felismerje atyai jóságod jeleit, valamint híveid jótetteinek tanúságtételét. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
IX. Az államfőkért és a hatóságokért imádkozzunk, testvérek: az Úristen irányítsa értelmüket és szívüket, - hogy szándéka szerint szolgálják mindenki szabadságát és az áldott békét.
Mindenható, örök Isten, kezedben van az emberek sorsa és megszabod a népek jogait: tekints kegyesen azokra, akik fölöttünk hatalmat gyakorolnak, és add, hogy az igazi békesség, a vallás szabadsága és a népek jóléte megvalósuljon az egész világon. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
X. Most azért imádkozzunk, kedves testvéreim, a mindenható Istenhez, hogy tisztítsa meg a világot minden tévelytől, a betegséget tartsa távol tőlünk, az éhínséget űzze el, a börtönöket nyissa meg, a bilincseket oldja fel, az utazóknak adjon biztonságot és szerencsés érkezést, a betegeknek gyógyulást, a haldoklóknak pedig örök életet.
Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója, bajbajutottak erőssége: jusson el hozzád könyörgésünk, amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk; érezzük mindnyájan boldog örömmel, hogy a megpróbáltatások idején velünk van irgalmas jóságod. Krisztus, a mi Urunk által. - Ámen.
Imádság
Megfeszített Urunk, Jézus Krisztus! Igent mondtál a szenvedésre és igent mondtál a keresztre. Feláldoztad magadat a mi megváltásunk érdekében. Kereszthalálod által teljesen és visszavonhatatlanul átadtad magadat a mennyei Atyának, aki elfogadta áldozatodat. Jézus példájában felismerjük, hogy mindannyiunk hivatása az, hogy egészen Istennek adjuk, neki szenteljük életünket, mert ezzel mutatjuk meg engedelmességünket és így tudjuk viszonozni az ő szeretetét. Uram, kész vagyok meghalni veled, hogy feltámadhassak veled az örök életre.
Elmélkedés
Gyorsuló események
Jézus szenvedéstörténetét külső szemlélőként olvasva azt látjuk, hogy az események egyre inkább felgyorsulnak. Az utolsó vacsora még nyugodt légkörben zajlik, van idő az apostolok lábának megmosására, van idő a végrendeletszerű tanításra és van idő a kenyér és a bor megáldására, átváltoztatására és elfogyasztására. A vacsora után imádkozva, zsoltárt énekelve vonul ki apostolaival Jézus az Olajfák-hegyére. Miközben az Úr virraszt, imádkozva készül szenvedésére, az apostoloknak van ideje az alvásra. Az események menetébe Júdás árulása hoz fordulatot. Az éjszaka csendjét az általa vezetett katonák érkezése töri meg, akik Jézus elfogására jöttek. A fordulat abban is tetten érhető, hogy megszűnik Jézus szabadsága. Mindeddig mindent szabadon tett, mostantól mások veszik kezükbe sorsát. A menet, a megkötözött Jézus és a katonák sietve vonulnak, a főtanács tagjai már várják őket. Nem vesztegetik az időt, még éjszaka megtartják a kihallgatást, már hajnalodik, mire végeznek. Ezt követően mindjárt Pilátushoz viszik őt, hogy a halálos ítéletet minél előbb kikényszerítsék. Ezután kezdődik Jézus keresztútja a Golgotára, majd keresztre feszítése. A szombat és a húsvéti ünnep közeledte is sürgeti az eseményeket. Az elfogás, a kihallgatás, az elítélés, a megkínzás és a keresztre feszítés néhány órán belül megtörténik, az események megállíthatatlanul és egyre gyorsabban gördülnek, legalábbis a külső szemlélő számára.
Eközben Jézus számára, aki elviseli, hogy elfogják, kihallgassák, elítéljék, megkínozzák és keresztre feszítsék, az idő egyre lassabban telik. Amikor az Olajfák-hegyéről a főtanács elé vezetik, még tudja tartani a katonák iramát, de az éjszakai kihallgatás elfárasztja, Pilátus elé már megtörten érkezik. A katonák gúnyolódását némán tűri, az ostorcsapásokat nem is számolja, azt érzi, talán sose lesz vége. Amikor vállára veszi a keresztet, már alig van ereje, minden lépés fáradság, küzdelem, gyötrelem számára, a Golgotához vezető út a végtelenbe vész. A kereszten függve minden pillanat óráknak tűnik, jól tudja ezt mindenki, aki átélt már szenvedést. Az utolsó órák során a szenvedő Jézus átéli az idő lassulását, a halál pillanatában pedig megáll számára az idő. Megáll a földi, a mérhető idő, az élet ideje, s ő átlép az örökkévalóságba.
A nagypénteki szertartás során a Megváltó halálának pillanatában mi is megállunk, letérdelünk. Nincs hová és nincs miért sietnünk. Csendben elgondolkodunk, Jézus utolsó szavain. ,,Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" - mondta, sóhajtotta percekkel ezelőtt. Egyesek a beláthatatlan mélységből feltörő kétségbeesést, reményvesztettséget, teljes elhagyatottságot látnak ebben a fohászban, de egyáltalán nem erről van szó. A fohász a 22. zsoltár egy sora. A kereszten függve, halálára várva Jézus valószínűleg az egész zsoltárt elimádkozta. Lassan fakadtak fel belőle a zsoltár szavai, ahogyan egy haldokló ember utolsó szavai hangzanak. Ez a zsoltár egy panasz, de nem kétségbeesés. A szenvedő ember Istenhez intézett panasza. Annak panasza, aki meg van győződve saját ártatlanságáról, és aki nem érti Isten hallgatását. De él benne a remény, hogy élete Isten kezében van, tőle várja a szabadulást, amelynek módját nem ismeri. És él benne a remény, hogy a pillanatnyi hallgatás után Isten választ fog adni panaszkodására. Ilyen lelkülettel imádkozhatott Jézus a kereszten, és imája meghallgatásra talált. Isten közbelépett, megszólalt, harmadnapra feltámasztotta őt a halálból.
C. Horváth István Sándor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus a keresztúton |
|
|
|
Címkék: elhagyatottságot, gonoszságainkért, átváltoztatására, gyöngeségeinkkel, keresztülszúrtak, engedelmeskednek, végrendeletszerű, megpróbáltatások, összegyűjtöttél, megostoroztatta, engedelmességet, örökkévalóságba, kikényszerítsék, ostorcsapásokat, fölmelegedjenek, elfogyasztására, felmagasztalják, ártatlanságáról, kormányzásával, kereszthalálod, megfeszítették, békességünkért, áldozópapokért, kiszolgáltatta, könyörgésünket, kormányozhassa, fölfeszítettek, feltámasztotta, gyolcsleplekbe, gonoszságaikat, diadalmaskodik, megelégedéssel, megigazultakká, helytartóságra, fölszerelkezve, betegségeinket, szomjas földből, külsejére nézve, emberek között, fájdalmak férfia, maga útjára, bárány elnémul, élők földjéről, gonoszok között, gazdagok mellé, hatalmasok lesznek, gonosztevők közé, bűnösökért imádkozott, szenvedésből engedelmességet, bűntől azonban, kegyelem trónjához, kert volt, OLVASMÁNY Izajás, Isten Fia, Urunk Jézus Krisztus, Elfogták Jézust, Názáreti Jézust, Erre Jézus, Simon Péternél, Először Annáshoz, Simon Péter, Ekkor Annás, Ezért Pilátus, Ekkor Jézus, Erre Pilátus, Ekkor Pilátus, Amikor Pilátus, Mária Magdolna, Amikor Jézus, Mikor Jézus, Arimateai József, Eljött Nikodémus, Fogták Jézus, Isten Egyházáért, Krisztus Urunkban, Most, Urunk Jézus Krisztusban, Megfeszített Urunk, Jézus Krisztus, Eközben Jézus, Horváth István Sándor,
|
|
Offline
