|
2020-05-18 08:22:46, hétfő
|
| |
| |
Erdő Péter bíboros, prímás írását olvashatják Szent II. János Pál pápa születésének centenáriumán.
...... ........... .....
Amikor I. János Pál halála után a megdöbbenés heteit követő konklávé az 58 éves krakkói érseket választotta meg Szent Péter utódául, mindenki érezte, hogy történelmi jelentőségű eseménynek lehettünk a tanúi. A beköszöntő beszéd, a névválasztás, amelyet később részletesen, szinte hivatalosan meg is indokolt, az első ünnepélyes pápai szentmise, amelynek prédikációjában felhangzott a híres mondat: ,,Ne féljetek!" - mindez egy új korszak kezdetét jelezte. De hogy milyen lesz ez az új korszak, arról mindenki szeretett volna minél hamarabb tájékozódni. Először is megteltek a könyvesboltok kirakatai azzal a kötetével, amely az 1976-ban, a Vatikánban tartott elmélkedéseit tartalmazta. Az ellentmondás jele volt a címe. Az új pápa minden megnyilatkozásából sugárzott, hogy gondolkodásának és szívének központjában Jézus Krisztus személye áll.
Világos volt az is, hogy nem konformista, nem csupán a környezethez alkalmazkodni kívánó, hanem bátor hitvalló kerül a világegyház élére,
akinek az élete eddig sem szűkölködött az olyan tapasztalatokban, amelyek éppen arról szóltak, hogy Krisztushoz és a hithez nagy külső erők ellenkezése dacára is hűségesnek kell maradni, mégpedig azért, mert ez a jó a világnak. Jó azoknak is, akik szembeszállnak Krisztussal és az ő üzenetével, mert az örömhír hozzájuk is szól, mert Krisztustól nekik sem kell félniük.
Egész pápai programját első enciklikájában, az 1979. március elején kiadott Redemptor hominisben foglalta össze. Ez az enciklika pedig Krisztus személyének megvallásával kezdődik. Ő az ember Megváltója: az emberé általában, a szó teljes filozófiai értelmében, vagyis minden emberé és az emberiségé. De az új pápa prófétai érzékenységgel készült arra is, hogy az Egyház az ő idejében fogja megérni és megünnepelni Krisztus születésének 2000. évfordulóját (Redemptor hominis 1.). Számára ez elsősorban azt az igazságot jelentette, hogy ,,az Ige testté lett és közöttünk élt" (Jn 1,14). De mindjárt ennek az első enciklikának az elején említi az új pápa, akit azóta méltán nagynak és szentnek nevezünk (Nagy Szent János Pál), hogy az Egyház ,,kiterjedt már a föld végső határáig". Ez pedig, mint beszédeiben és írásaiban másutt is, valamiféle mélyebb - talán misztikus - meglátásnak vagy utalásnak tűnik. Hiszen az egyházi hagyomány a végső idők egyik jelének tekinti, hogy az evangélium már elterjedt az egész világon.
De Isten belépett az emberiség történelmébe. Akármeddig tart is ez a zarándokút, ő velünk jár, egy lett közülünk, és ugyanakkor ő az Egyetlen.
,,Isten a megtestesülés által adta meg az emberi életnek azokat a távlatokat, amelyeket a teremtés pillanatától neki szánt." Az ember minden tévelygésére Isten örök szeretetében a megváltással válaszolt.
A lengyel pápa az első enciklikájában megmagyarázza azt is, hogy miért választotta - immár másodikként - a János Pál nevet. Vallotta, hogy XXIII. János és VI. Pál ,,olyan állomást jelentenek a pápaság történetében, amely küszöbjelleggel bír, és innen akarunk I. János Pál pápával együtt elindulni a jövendő felé. Ezen az úton határtalan bizalom és a Krisztustól megígért és Egyházának elküldött Szentlélek iránti engedelmesség fog vezérelni minket." II. János Pál tehát nem emberi politikára, hanem Krisztus akaratára kívánta építeni egész szolgálatát. Bízott a Szentlélekben, megerősítette, hogy a Lélek a II. vatikáni zsinat által üzent az Egyháznak, és megismételte a zsinat hittani rendelkezésének, a Lumen gentiumnak a kijelentését, hogy az ,,Egyház szentsége, azaz jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésének és az egész emberi nem egységének". Az új pápa a bizalom és a küldetéstudat hangján szólt, amely teljesen meghaladottá tett mindenféle dühödt vagy önmarcangoló egyházkritikát. Leszögezte, hogy az Egyházban, a ,,kritika keresésében is meg kell maradni a kellő határokon belül, különben nem lesz sem hasznos, sem termékeny, és nem az igazságot, a szeretetet és a kegyelemért hálás lelkületet mutatja, mely kegyelemnek éppen az Egyházban és az Egyház révén leszünk részeseivé" (Redemptor hominis 4.). Az Egyház valóban a kegyelem közvetítője és Krisztus művének folytatója a történelemben. Az a világosság és az az érték, amelyet hordoz, indokolja, hogy maga a zsinat is a Krisztusnak kijáró címet, ,,a nemzetek világossága" elnevezést az Egyházra is alkalmazza. Ez a pozitív szemlélet az Egyházat kívülről és belülről érő támadások és sokszor túlzó, igaztalan vagy gyűlöletkeltő kritikák őszinte és biztos meghaladása.
De II. János Pál pápa a programjában a püspökök közötti kollegiális együttműködést és a keresztények egységére irányuló ökumenikus törekvést is irányadónak tartja péteri szolgálata számára.
Arra a kérdésre, hogy merre haladjon az Egyház, egyértelműen azt válaszolja, hogy Krisztus felé, mert maga Krisztus a forrása az Istennel való bensőséges egyesülésének és az egész emberi nem egységének.
Hangsúlyosan ismétli Szent Pál szavait: ,,Elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a Megfeszítettről" (1Kor 2,2; Redemptor hominis 7.). Ezután elemzi a megváltás misztériumát, és meghirdeti, hogy az Egyház küldetésének és a kereszténységnek az alapja Krisztus titka. Az ő személyéből kiindulva mutatja be az Egyház küldetését a mai világban. Már ebben a megnyilatkozásában (14. pont) kimondja azt a kulcsfontosságú mondatát, hogy ,,az Egyház útja az ember... Krisztus ugyanis kivétel nélkül minden embert megváltott."
Képen: Erdő Péter püspökké szentelése (2000. január 6., Róma, Szent Péter-bazilika)
...... ........... ..............
Már pápaságának kezdetén reagált korunk nagy félelmeire, amelyek ma is aktuálisak. Az idők sokakat aggasztó jeleként említette, hogy az ember tevékenységének eredménye magát az embert fenyegeti, az ember ellen fordul. Ezt a jelenséget nevezte a mai ember élete legkeservesebb és legáltalánosabb tényezőjének. Ha ma a környezet és a teremtett világ védelméről, a mesterséges intelligenciáról, a különböző kutatási eredményeknek az ember kárára való felhasználásáról beszélnek, mintha csak részleteiben bontanák ki azt a diagnózist, amelyet II. János Pál már első enciklikájában felvázolt. De a félelemre hitünknek válasza is van: Krisztus által a keresztények alkalmassá válnak arra, hogy átérezzék az emberre vonatkozó kérdést, és korunk fejlődését kiegyensúlyozott realizmussal értékeljék: ,,Sem túlságosan nem lelkesedhetünk érte, de túlzott csodálat sem lehet bennünk mindaz iránt, amit elértünk, hanem mindegyikünknek a legnagyobb becsületességgel fel kell tennie a lényeges kérdéseket, melyek az ember mai és elkövetkező helyzetét illetik."
Ezek közül a kérdések közül II. János Pál már ekkor kiemeli az emberek közötti szeretet fontosságát és azt, hogy minden egyén, nép és nemzet jogait tiszteletben tartsák.
Már ekkor felhívja a figyelmet a nacionalizmus és az imperializmus, a sokféle önzés veszélyére. Már ekkor hitet tesz az objektív erkölcsi rend, az igazságosság és a szociális szeretet követelményei mellett. Mindezt pedig nem általános filozófiai elvekből vagy a közvéleményből vezeti le, hanem Jézus Krisztus személyéből, ,,Krisztus királyi tisztségéből", mert Isten az embert Krisztusnak ebben a méltóságában akarja részesíteni (Redemptor hominis 16.).
...... .....
Szól az emberek közötti szolidaritás szükségességéről és az emberi jogokról is.
Hangsúlyozza azonban, hogy ez nem puszta emberi testületek döntése, mivel ,,a közhatalom jogait csak az ember természetes és sérthetetlen jogainak figyelembevételével lehet értelmezni". A II. vatikáni zsinat által elismert vallásszabadság gondolatát, híven a Dignitatis humanae kezdetű zsinati nyilatkozathoz, a teológia és a természetjog oldaláról közelíti meg: az ember méltóságáról és objektív jogairól beszél.
Az Egyház küldetésének nevezi, hogy az igazság és a szeretet erejével nézzen szembe az ember problémájával, és ennek érdekében még jobban Krisztus és a megváltás titka felé forduljon. A zsinat tanításának fényében is középpontba állítja, hogy ,,az Egyház mint közösség is felelős az isteni igazságért". Kijelenti, hogy ez az igazság Istennek a sajátja, még Krisztus is fontosnak tartja elmondani, hogy a tanítás, amit közöl, nem az övé, hanem az Atyáé, aki őt küldte (Jn 14,24). Jézus mint Próféta és Mester átadja ezt az igazságot. Ez a hűség az Egyház hitének is lényeges részét alkotja.
...... .........
És beszél János Pál pápa a prófétai küldetéséről is, amelynek teljesítésében az Egyház Krisztushoz csatlakozik. Itt már érezhető az a gondolat, amit korábbi lelkigyakorlatában kifejtett: ahogyan maga Krisztus, úgy hozzá ragaszkodva az Egyház is ,,jel, amelynek ellentmondanak".
Lehet törekedni a teológiai kutatás módjában a pluralizmusra, de nem szabad ezt a munkát elszakítani ,,a hit és erkölcs tanításának alapvető egységétől, amely ennek a tanításnak a tulajdonképpeni célja".
A pápa kitér a teológia, a katekézis, a családok témájára, valamint az Eucharisztia és bűnbánat szentségének gyakorlatára is. A Krisztus-hívők különböző adományait és szolgálatait vonultatja fel, végül pedig a Szűzanya pártfogását kéri, és vele együtt imádkozva a Szentlélekért folyamodik, hogy Krisztus tanúi lehessünk a föld végső határáig.
Ez a nagyszerű program és hitvallás egyrészt hatalmas érdeklődést keltett az új pápa élettörténete iránt: gyermekkora, tanulóévei, családja, a háborúban átélt tapasztalatai és a kommunista Lengyelországban kibontakozott hivatása egyaránt a figyelem középpontjába került. De most, születésének 100. évfordulóján, ugyanennek a programnak a fényében prófétai magasságokba emelkedik életműve és egész alakja, mert ezt a programot 27 éves pápasága alatt rendületlenül szolgálta, és rajta keresztül az Egyház is alakult, erősödött hűségben, szeretetben és eleven segítőkészségben korunk minden embere iránt. Kérjük Nagy Szent II. János Pál pápa közbenjárását Egyházunkért, hogy mindig Krisztust állíthassuk hitünk és életünk középpontjába, és őt adhassuk a világnak, mert ő az, akire az embernek, az emberiségnek igazán szüksége van.
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír 2020.05.18 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szent II. János Pál pápa |
|
|
|
Címkék: becsületességgel, felhasználásáról, szükségességéről, segítőkészségben, intelligenciáról, tapasztalatokban, kiegyensúlyozott, lengyelországban, kereszténységnek, vallásszabadság, gondolkodásának, mindegyikünknek, tevékenységének, legáltalánosabb, kulcsfontosságú, megfeszítettről, tulajdonképpeni, prédikációjában, rendelkezésének, küszöbjelleggel, együttműködést, lelkesedhetünk, szembeszállnak, enciklikájában, ellentmondanak, érzékenységgel, nyilatkozathoz, közvéleményből, egyházkritikát, legkeservesebb, teljesítésében, gyűlöletkeltő, tapasztalatai, történelemben, élettörténete, kibontakozott, megdöbbenés heteit, beköszöntő beszéd, első ünnepélyes, híres mondat, könyvesboltok kirakatai, ellentmondás jele, környezethez alkalmazkodni, világegyház élére, élete eddig, olyan tapasztalatokban, hithez nagy, örömhír hozzájuk, enciklika pedig, ember Megváltója, emberé általában, igazságot jelentette, Erdő Péter, Szent II, János Pál, Amikor, Szent Péter, Jézus Krisztus, Nagy Szent János Pál, Szent Pál, Jézus Krisztusról, Szent Péter-bazilika, Egyház Krisztushoz, Kérjük Nagy Szent II, Vatican News, Magyar Kurír,
|
|
Offline
