|
2020-05-22 14:27:18, péntek
|
| |
| |
...... .......
Az 1986. február 23-án, a Szent Péter téren összegyűlt fiatalok előtt tett tanúságtételét, így folytatja II. János Pál pápa: ,,Újra meg kell találnunk magunkban ezt a fajta hitet mind a papok részéről, akik gyóntatnak és szerető gonddal meg akarják menteni a hozzájuk forduló lelkeket, mind pedig a hívek részéről. Sok esetben a gyóntató pap hite az, amely kisugárzásával a gyóntatószékbe vonzza a híveket. Amikor én még szeminarista voltam, azt tanították nekünk, hogy a papoknak a gyóntatószékben kell a híveket várniuk, ezzel is ki kell fejezniük szolgálatkészségüket, és várakozás közben imádkozniuk kell a bűnösök lelkéért. Így járt el az ,,ars-i plébános is, vagy a nagy olasz szentek közül Néri Szent Fülöp, és még sokan mások. A gyóntatás nagy problémát jelent az egész egyház számára Rómában, Olaszországban és mindenhol, mert sajnos - és ez aggodalomra ad okot - a gyónások száma manapság szinte folyamatosan csökken. Ez pedig rossz jel. Még nagyobb hitet kell találni magunkban, és bátorságot, hogy legyőzzük ezt a helyzetet."
II. János Pál sok más alkalommal is, elsősorban privát beszélgetések, kihallgatások során megemlítette Pio atya nevét és munkásságát. Egy alkalommal egy imacsoport tagjainak ezt mondta: ,,Ha azt szeretnétek, hogy Pio atya minél hamarabb a szentek sorába lépjen, igyekezzetek gyorsan cselekedni!"
Egy foggiai fiatalembernek pedig, aki a város imacsoportjainak üdvözletét tolmácsolta a pápának, II. János Pál ezt mondta: ,,Ó, Pio atya...! Jól van, akkor ti sokat segítetek nekem!"
Carlo Campanini olasz színésznek pedig, aki Pio atya ájtatos híve volt, a pápa egy magánbeszélgetés során ezt mondta: ,,Imádkozzon, hogy Pio atya mielőbb a szentek sorába léphessen!"...
Még valaminek azonban történnie kellett, hogy az egész világ meggyőződhessen arról, hogy II. János Pál pápa milyen nagy híve Pio atyának. A pápa ugyanis harmadszor is ellátogatott San Giovanni Rotondóba, arra a helyre, ahol 1948 áprilisában, még ismeretlen fiatal papként beszélhetett a garganói szenttel, és ahol 1974-ben Krakkó bíboros-érsekeként pappá szentelésének huszonnyolcadik évfordulóját ünnepelte, Pio atya sírja mellett misézve. Most azonban ő volt az egyetemes anyaszentegyház főpásztora, látogatása így különleges jelentőséggel bírt: II. János Pál pápa elfogadja a Pio atyát tisztelő, környékbeli főpapok meghívását, és elzarándokol San Giovanni Rotondóba. 1987. május 23-án a Szentatya megérkezik a városkába. Mint korábbi látogatásai alkalmával, most is még aznap este misét mond, most azonban a kisvárostól északra, egy hatalmas szabad téren, hívek tömege előtt, arany miseruhában. Szentbeszédének végén, amelynek középpontjában ismét húsvét misztériuma áll, felszólítja a hatalmas tömeget: ,,Legyetek méltóak mindig az örökséghez, amelyet Pio atya e helyütt rátok hagyott!" A szentmise után a pápát a kapucinusok rendfőnöke fogadja, aki szintén meleg szavakkal méltatja a rendjéhez tartozó Pio atyát és kolostorukat, e szavakkal: ,,Ez a hely tanúja volt Pio atya lobogó tüzű szeretetének, az atya kínjainak, szenvedéseinek, de örömeinek is, és láthatta, hogyan hagyatkozik Pio atya gyermeki őszinteséggel és ártatlansággal égi Édesanyánk karjainak pártfogására." A pápa a továbbiakban így méltatta a szentéletű szerzetest: ,,A szent papi szolgálat egyik alapvető jellemvonására szintén Pio atya mutatott nekünk ékes példát: arra ugyanis, hogyan ajánljuk fel önmagunkat Krisztusban és Krisztussal, engesztelő áldozatul és elégtételül az emberiség bűneiért... Ezen felajánlás legmagasztosabb kifejeződése a szentmise áldozatban nyilvánul meg. Ki ne emlékezne arra a hatalmas buzgóságra, amellyel Pio atya élte át újra és újra minden szentmisében Krisztus szenvedését? Ebből az érzésből ered Pio atya szentmise iránt érzett végtelen tisztelete is. Ő így nevezte a szentmisét: ,,félelmetes misztérium", és úgy határozta meg azt, mint az emberi üdvösség és az ember szentté válásának döntő tényezőjét, amely által a lélek részesülhet a keresztáldozat fájdalmában. Pio atya szerint a szentmisében benne foglaltatik az egész krisztusi szenvedéstörténet. A szentmise volt Pio atya számára életének és működésének forrása és csúcspontja, tengelye és középpontja."...
Jézus Krisztus áldozatában való bensőséges és szeretetteljes részvétel indította Pio atyát arra, hogy az emberi lelkek iránt különleges odaadást és szolgálatkészséget érezzen, különösen azon lelkek iránt, akik a bűn hálójában vergődnek, vagy az emberi lét nyomorúságát nyögik. Ez a tény szintén példaértékű papjaink számára, akiknek talán újra kellene értelmezniük, és mindenképpen javítaniuk kellene az embertestvéreink szolgálatában végzett munkát, amely küldetésük központi motívuma, és amelyből oly mérhetetlen lelki haszon származik Isten egész népének elsősorban az életszentség előmozdítása terén, valamint a papi és szerzetesi hivatások számának növelésében. ,,Veletek együtt hálát adok Istennek, hogy elküldte nekünk a mi kedves Pio atyánkat, hogy pont a mi viharos évszázadunkban adta nekünk őt, és pont a mi nemzedékünk javulására. Isten és embertársai iránt érzett végtelen szeretetével az atya hatalmas reménységet adott nekünk, és mindenkit, különösen minket, papokat arra indít, hogy ne hagyjuk őt magára szeretetküldetésének végrehajtásában."
Beszédét pedig a pápa így zárja: ,,E helyhez engem is személyes emlékek fűznek, felidézik számomra Pio atyánál tett látogatásaimat, melyeket földi életében, és halála után lélekben tettem nála, az atya sírjánál." II. János Pál San Giovanni Rotondóban tett harmadik látogatásának igazi jelentősége azonban nem is a kimondott szavakban áll, hanem a ,,tettekben", vagyis a személyes tanúságtételben, amellyel a pápa kifejezte Pio atya iránti személyes csodálatát és odaadását, amely pedig többet ér minden szónál. A szentélyben mondott szentbeszéde végén a pápa a kapucinus atyák kis csoportjának kíséretében lemegy az altemplomba, kinyitják előtte a Pio atya sírját őrző vasrácsot, a szentatya pedig térdre borul, és kezével megérinti az atya sírját. Majd pedig mély imádságba merül, mozdulatlanul, a lehető legnagyobb csendben. A pápa látogatásának végén a kapucinus atyák rendfőnökétől megkapja az egyik kelyhet, amellyel Pio atya a szentmisét celebrálta. Majd pedig e szavakkal búcsúzik a rendfőnöktől: ,,Akkor hát indítsuk végre útjára Pio atyát!"... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pio atya és szent Charber |
|
|
|
Címkék: magánbeszélgetés, embertestvéreink, imacsoportjainak, végrehajtásában, szentbeszédének, anyaszentegyház, meggyőződhessen, tanúságtételben, legmagasztosabb, huszonnyolcadik, gyóntatószékben, szenvedéseinek, középpontjában, jellemvonására, ártatlansággal, látogatásaimat, keresztáldozat, tanúságtételét, évszázadunkban, szeretetteljes, kisugárzásával, olaszországban, gyóntatószékbe, fiatalembernek, szolgálatában, őszinteséggel, beszélgetések, kihallgatások, látogatásának, jelentőséggel, mozdulatlanul, rendfőnökétől, szentelésének, szeminarista, szentmisében, szeretetével, fajta hitet, papok részéről, hozzájuk forduló, hívek részéről, gyóntatószékbe vonzza, gyóntatószékben kell, híveket várniuk, bűnösök lelkéért, nagy olasz, gyóntatás nagy, egész egyház, gyónások száma, imacsoport tagjainak, szentek sorába, foggiai fiatalembernek, város imacsoportjainak, János Pál, Szent Péter, Néri Szent Fülöp, Carlo Campanini, Giovanni Rotondóba, Jézus Krisztus, János Pál San Giovanni Rotondóban,
|
|
Offline
