|
2020-12-16 20:06:02, szerda
|
| |
| |
Dokumentum film
Utolsó szentmiséjét 1968 szeptember 22-én celebrált.
- Pietrelcinai Szent Pio (1887-1968) kapucinus szerzetes, a 20. századi misztikus katolicizmus talán legkiemelkedőbb alakja. Ötven évet töltött az olaszországi San Giovanni Rotondo kolostorában, amely halála óta a világ egyik legismertebb zarándokhelye, évente több millióan keresik fel.
Az Etalon Kiadó által megjelentetett két dokumentumfilm közül a Pio atya utolsó szentmiséje (A stigmák misztériuma) című, 35 perces alkotást Elieste Luto világi hívő jegyzi, a kommentátor Enrico Medi mariológus, lelki író. Pio atya 1968. szeptember 23-án, hajnali három és négy óra között adta vissza lelkét Teremtőjének. Előző nap este még szentmisét mutatott be, a kolostor temploma, mint mindig, ha ő vezette a szertartást, ezúttal is zsúfolásig megtelt, legalább húszezer hívő tolongott ott, mindenki látni akarta a már életében szentként tisztelt szerzetest, gyónni, áldozni szerettek volna nála. Ereje ekkor már fogytán, kerekesszékbe kényszerül, minden mozdulat, maga a beszéd is, kínszenvedés számára. Érezni, hogy hatalmas erőfeszítésébe kerül megformálnia a szavakat, hangja gyenge, tekintete fáradt, de Krisztus szeretete sugárzik belőle. Vele miséző szerzetestársai óvó, féltő pillantásokkal kísérik mozdulatait, le nem veszik róla tekintetüket, hogyha fizikai ereje végére ér, azonnal segítsenek neki.
Pio atya az egyháztörténelem egyetlen stigmatizált, felszentelt papja. Egyik levele szerint 1910-től viselte a láthatatlan stigmákat. 1912. április 18-án átélte a szívcsere kegyelmét, és megkapta a könnyek adományát is: sokat siratta a maga és mások bűneit. Idegen nyelvekre az őrangyala tanította. 1918 augusztusában átélte a szív megnyitásának (transverberatio) kegyelmét, szeptember 20-án pedig megjelentek testén Krisztus látható, vérző sebei, a stigmák. Az Úr Jézus egyszer azt mondta neki: ,,Ötven évig viseled sebeimet, azután hozzám jössz." Így is lett: pontosan ötven év múlva halt meg, s halála pillanatában a sebek behegedtek. Enrico Medi szerint az emberiség leghosszabb passiója Pio atyáé, ,,ötven év keresztre feszítés". A stigmákra nincs magyarázat. Pio atya életében hűséges követője volt Krisztusnak, és ugyanígy, halála után ,,részesévé vált dicsőséges feltámadásának".
Enrico Medi rámutat: Pio atyának ,,megadatott az Atya végtelen irgalma, a Fiú bölcsessége és a Szentlélek megmentő kegyelme". A szentmise számára meditáció volt, ,,valódi, minden sejtjében átélt szenvedés", melyben egész lényével részt vett. ,,Hogyne hallotta volna meg az Úr szolgája szavait!" - állapítja meg a mariológus kommentátor, aki beleélve magát a szent életű szerzetes lelki világába, a szentmise csúcspontjánál, az eucharisztiánál így elmélkedik: ,,A szentostya megtörése az élet utolsó kiáltása. Így töretett meg a te életed is, Jézus, Megváltóm. Így töretik meg az enyém is. Testem elválik véremtől, nem lesznek többé együtt, és sokan sírnak majd holttestem fölött. Utoljára veszem kezembe testedet, Uram, mielőtt lelkemet szívedhez szorítanád."
Pio atya másokért élő személyiségét tökéletesen kifejezik a dokumentumfilm végén idézett szavai: ,,Magamról elfeledkezhetem, de lelki gyermekeimről soha! Sőt, biztos vagyok benne, hogy mikor az Úr magához szólít, azt mondom majd neki: Uram, én a Paradicsom kapujában maradok, és csak akkor lépek be, amikor az utolsó gyermekem is megérkezik."
* * * *
A Veletek vagyok című dokumentumfilm 28 perces, és Pio atya kegyelmekben és szenvedésekben egyaránt bővelkedő, páratlan életútjának főbb állomásait villantja fel. Azok a hívők, akik elzarándokoltak a délolasz városkába, San Giovanni Rotondóba, tisztelték szent életét és egyszerűségét. Pio atya segítette őket abban, hogy újra felfedezzék Istent. Ő maga mindvégig megmaradt egyszerű szerzetesnek, az alázat egyik legfőbb tulajdonsága volt. Engedelmeskedett az Egyháznak, amikor két évre eltiltotta attól, hogy áldozzon és gyóntasson. A hívők tömege ekkor is tódult hozzá, ha messziről is, de láthassa őt. Mindazok, akik részt vettek az általa bemutatott szentmiséken, úgy érezték, hogy eltűnt a térbeli és időbeli határ, Krisztus áldozata a szemük előtt játszódik le újra és újra, ahogyan a kálvárián megtörtént. Többen kérdéseket intéztek hozzá: ,,Miért sírsz a felajánlás alatt?" Pio atya válasza: ,,Mert ez az a pillanat, amikor a lélek elválik a világi dolgoktól." Voltak, akik aziránt érdeklődtek, miért szenved annyira az átváltozáskor. ,,Mert pontosan akkor zajlik le egyidejűleg a pusztulás és a teremtés. Nem csupán egy pár könnycseppet szeretnék olyankor látni, hanem legszívesebben sírnék, mint a záporeső. Hát nem megdöbbentő annak a felismerésnek a hatalmas misztériuma, hogy Isten a mi bűneink áldozata?" Pio atyát annyira megindította a kereszthordozás áldozata, hogy ,,Krisztusnak kölcsönözte szemeit, száját és kezeit", így szentmiséi órákig tartottak volna, ha szerzetestársai nem szólnak közbe. A szertartások senkit nem hagytak érzéketlenül, az egyik résztvevő így fogalmazott: ,,Olyanok voltunk, mint a látó köré gyűlt vakok."
Pio atya földi életének utolsó évében már csak segítséggel tudott járni, ezért kerekesszéken vitték a gyóntatószékbe, de nem mondott le a gyóntatásról. Elég volt egy pillantás, pár szó, hogy megnyugvást vigyen az embereknek. Amikor imádkozott, mindig sírt, mert ahogy mondta: ,,Hogyne sírnék, amikor Jézust most is a kereszthez szegezik, és hiába folyt ki vére oly sok emberért." A San Giovanni Rotondó-i szerzetes összekapcsolta az istenszeretetet, illetve -félelmet. Vallotta: ,,A szeretet segítségével úgy láthatjuk a világ dolgait, ahogyan vannak, az istenfélelem megvéd minket bármily tévelygéstől. És amikor az istenfélelem és -szeretet egyesülnek, nem ismerünk majd több vitát és irigységet. Az egyetlen óhaj ezen a földön kedvében járni annak, akit szeretünk. Égő vágy él bennünk, hogy Isten szeressen bennünket."
A két dokumentumfilm alapján egyértelmű, hogy Pietrelcinai Szent Pio atya egész életében arra törekedett, hogy minél jobban hasonlítson a keresztre feszített Krisztushoz, egész lényét átjárta ugyanis a tudat: küldetése az, hogy egészen kivételes módon legyen a megváltás művének munkatársa.
Pio atya utolsó szentmiséje (A stigmák misztériuma) - Veletek vagyok /nekem megvan ez a videó/
Etalon Film Kiadó, 2018
Bodnár Dániel/Magyar Kurír 2018. július 22 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Pio atya és szent Charber |
|
|
|
Címkék: egyháztörténelem, engedelmeskedett, szerzetestársai, transverberatio, kereszthordozás, elfeledkezhetem, legkiemelkedőbb, eucharisztiánál, elzarándokoltak, istenszeretetet, erőfeszítésébe, gyóntatószékbe, dokumentumfilm, legszívesebben, összekapcsolta, pillantásokkal, feltámadásának, csúcspontjánál, megjelentetett, szenvedésekben, személyiségét, felismerésnek, zarándokhelye, megnyitásának, augusztusában, egyszerűségét, átváltozáskor, kerekesszékbe, kerekesszéken, gyermekeimről, pietrelcinai, istenfélelem, kínszenvedés, gyóntatásról, érzéketlenül, segítségével, világ egyik, stigmák misztériuma, kommentátor Enrico, kolostor temploma, egyháztörténelem egyetlen, láthatatlan stigmákat, szívcsere kegyelmét, könnyek adományát, őrangyala tanította, szív megnyitásának, sebek behegedtek, emberiség leghosszabb, stigmákra nincs, szentmise számára, mariológus kommentátor, szent életű, Pietrelcinai Szent Pio, Giovanni Rotondo, Etalon Kiadó, Elieste Luto, Enrico Medi, Giovanni Rotondóba, Giovanni Rotondó-i, Etalon Film Kiadó, Bodnár Dániel, Magyar Kurír,
|
|
Offline
