Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
szeretettel
  2013-10-10 16:30:36, csütörtök
 
   
  10



Az esőtől friss, zöld Dankaka erdőt, melyet barátaink harmadnapra elértek, sok szent lakta, de mégis elég nagy volt ahhoz, hogy valamennyinek lehetővé tegye a kellő egyedüllétet, és jókora félelmetes elhagyatottságot nyújtson minden egyes remetének. Nem volt könnyű dolog a zarándokok számára magányról magányra eltudakozódni a hiú vágyak legyőzőjéhez. Mert a körös-körül lakó aszkéták tudni sem akartak egymásról, és mindegyik makacsul ragaszkodott ahhoz a képzethez, hogy egyedül van a rengetegben, és tökéletes magány veszi körül. Különböző fokú szentek voltak a magány lakói: részben olyanok, akik túljutottak a családapa életfokán, és most, némely esetben még feleségük társaságában is, életüket a csendes szemlélődésnek szentelték; de részben igen vad és a végső átszellemülésre elszánt jóginok is voltak itt, kik érzékeik csődöreit szinte teljesen megfékezték, húsukkal megtartóztatás és tettlegesség által késhegyig menő harcot vívtak, és kegyetlen fogadalmak megtartásában a legbőszebb teljesítményeket érték el. Rettenetesen böjtöltek, esőben meztelenül feküdtek a földön, és a hideg évszakban csak vizes ruhát hordtak. A nyár forróságában ellenben négy tűz között foglaltak helyet, hogy megemésztődjék földi matériájuk, mely részben lecsurgott róluk, részben elpárolgott az aszaló hőségben, és amelyet még pótfenyítésekkel is sújtottak, úgyhogy naphosszat ide-oda gurultak a földön, órákon át lábujjhegyen álltak, vagy szüntelen mozgásban voltak, azáltal, hogy állandóan hol felkeltek, hol leültek. Ha ilyen szokások következtében hamarosan felmagasztosulással kecsegtető betegség támadta meg őket, a remeték elindultak az utolsó zarándokútra, egyenesen északkeleti irányban, és akkor többé már nem táplálkoztak füvekkel és gumókkal, hanem csak vízzel és levegővel, míg meg nem tört a testük, és a lélek Brahmannal nem egyesült.

A tanácsot keresők ilyen szentekkel is találkoztak meg amolyanokkal is, miközben az elhagyatottság térein át vándoroltak, és fogatjukat előzőleg a vezeklők erdejének szélén egy remetecsaládnál hagyták, mely nem zárkózott el teljesen az emberek külső világától, és viszonylag laza életet folytatott. Amint mondottuk, három emberünk csak nehezen tudta felkutatni azt a pusztaságot, ahol Kámadamana lakott; mert ha Nanda előbb egyszer már meg is találta az úttalanságon át a hozzá vezető utat, mégiscsak más testben volt akkor, és ez most helymemóriáját és találékonyságát tetemesen korlátozta. Az odú- és barlanglakók pedig benn az erdőben tudatlanságot mímeltek, vagy valóban tudatlanok is voltak, de néhány egykori családapa feleségének segítségével, kik férjük háta mögött jószívűségből megmutatták az irányt, a vándorok, miután egész nap barangoltak, és a vadonban töltötték az éjszakát, mégis elérkeztek szerencsésen a szent ember kerületébe, és végre megpillantották fehérre pingált fejét a feltűzött hajtekerccsel és égnek nyújtott, kiszáradt ágakhoz hasonló karjait, amint egy mocsaras tócsából kimeredtek, melyben nyakig süppedve és szellemét egyetlen pontba sűrítve, ki tudja, már mióta ott állt mozdulatlanul.

Olyan tiszteletet éreztek aszkézisének izzó hatalma iránt, hogy nem merték megszólítani: türelmesen vártak, hogy ájtatos gyakorlatát félbeszakítsa, ami azonban, talán mert nem vette észre őket, vagy éppen azért, mert észrevette őket, még sokáig nem történt meg. Csaknem egy óráig kellett még várakozniuk, félénk távolságban a vízgödör szélétől, míg az aszkéta egész meztelenül, iszapos szakállal és iszapos testi szőrzettel, kijött a mocsárból. Mivel teste jóformán már mentesült a hústól, és csak bőrből és csontból állott, meztelensége úgyszólván nem számított semmit.

Miközben a várakozók felé közeledett, egy seprűvel, melyet a partról emelt fel, folyton sepregette a talajt, amint ezt a jövevények mindjárt megértették, nehogy léptével elpusztítson valami élőlényt, mely esetleg ott tartózkodhatott.

De nem mutatkozott ily szelídnek eleinte a hívatlan vendégekkel szemben, hanem közeledtében fenyegetően fölemelte ellenük seprűjét, úgy, hogy az ő hibájukból könnyen történhetett volna valami jóvátehetetlen a talpa alatt. Ezt kiáltotta feléjük:

- Takarodjatok, bámészkodók és naplopók! Mit kerestek az én nagy magányomban?!

- Kámadamana, vágyak legyőzője - felelte Nanda a legnagyobb szerénységgel -, bocsásd meg nekünk, ínségeseknek, közeledésünk vakmerőségét! Idecsábított enmagad diadalmas legyőzésének híre, de idehajtottak a húsban való életnek bajai, ezek miatt kérünk tőled, bikája a bölcseknek, tanácsot és érvényes ítéletet, ha kegyesen leereszkednél hozzánk. Kérlek, légy oly jó és emlékezz reám. Egyszer már elmerészkedtem hozzád, hogy tanításodban részesüljek az elhagyatottságban való életre vonatkozólag.

- Meglehet, hogy ismerősnek tetszel nekem - mondta a remete, szemöldöke bozótja alól mély gödrű szemével vizsgálva őt. - Legalábbis arcvonásaid tekintetében lehetséges ez, de termeted, úgy látszik, azóta bizonyos tisztuláson ment át, amit, gondolom, akkori látogatásodnak szabad tulajdonítanom.

- Nagyon jót tett nekem az a látogatás - felelte Nanda kitérően. - De ez elváltozásom más dolgokkal is összefügg, és egy szenvedéssel és csodákkal teljes történethez kapcsolódik, mely éppen hármunknak a története. Olyan kérdés elé állított, mit magunk nem tudunk megoldani, úgyhogy nem nélkülözhetjük döntésedet és ítéletedet. Csodáljuk nagy önuralmadat, hogy erőt tudsz venni magadon, és meghallgatsz minket.

- Ám legyen - felelte Kámadamana. - Ne mondhassák rám, hogy nem volt elég nagy az önuralmam. Az első pillanat ugyan arra ösztönzött, hogy elkergesselek benneteket roppant magányomból, de ezt az ösztönt is megtagadom, és ennek a kísértésnek is ellen akarok állni. Mert ha aszkézis az, hogy kerüljük az embereket, még nagyobb aszkézis, hogy befogadjuk magunkhoz őket. Elhihetitek nekem: közelségtek és az az életpára, melyet magatokkal hoztok, nagyon nyomja a mellemet, és kelletlenül hevíti az arcomat, amit láthatnátok is, ha nem fedtem volna be illőképpen hamuréteggel. De hajlandó vagyok eltűrni párás látogatástokat, különösen azért is, mert már rég észrevettem, hogy hármatok közt egy fehérszemély is van, olyan termetű, amilyet az érzékek gyönyörűnek mondanak, liánkarcsúságú, lágy combokkal és telt emlőkkel, ó, igen, ó, pfuj! Dereka szép, arca bájos és fogolymadár-szemű, és emlői, hogy még egyszer mondjam, teltek és meredekek. Jó napot, te asszony! Ugyebár, ha látnak a férfiak, kéjtől felborzad testükön a szőr, és hármatok baja kétségkívül a te műved, te csapda és csalétek. Üdvözöllek! Ezeket a fiúkat bizony az ördögbe küldtem volna, de mivel te velük vagy, drágaságom, azt mondom, maradjatok csak itt, maradjatok, ameddig akartok - igazi előzékenységgel meghívlak az odvas fám elé, és meg foglak vendégelni benneteket jujubabogyóval, melyet leveleken gyűjtöttem, nem azért, hogy megegyem őket, hanem hogy lemondjak róluk, és miközben szemlélem, földes gumókat fogyasszak el, mert a csontvázamnak időről időre szüksége van rá, hogy táplálják. Meg is foglak hallgatni, meghallgatom azt a történetet, melyből bizonyosan fullasztó életgőz árad majd felém, meghallgatom minden szavát, meg én, mert gyávasággal nem vádolhatja senki Kámadamanát. Nehéz dolog ugyan a bátorság és a kíváncsiság közt különbséget tenni, és visszautasítandó az a sugallat, hogy csak azért akarlak meghallgatni, mert roppant magányomban mohó éhséggel kívánom az élet párás történeteit; visszautasítandó az a további sugallat is, hogy az ellenvetés visszautasítása és elfojtása éppenséggel a kíváncsiság kedvéért történt, úgyhogy tulajdonképpen azt kellene elfojtani - de hol maradna akkor a bátorság? Éppen úgy van az ember ezzel, mint a jujubabogyókkal. Miattuk is kísért a gondolat, hogy odategyem őket magam elé, nem annyira a lemondás tárgyaiként, hanem hogy szememet legeltessem rajtuk - de erre bátran azt felelem, hogy épp a szemlegeltetésben van a kísértés, hogy megegyem a bogyókat, s hogy tehát túlságosan könnyítenék az életemen, ha a gyümölcsöt nem tenném magam elé. Itt persze megint elfojtandó az a gyanú, mintha ezt a választ csak azért eszeltem volna ki, hogy mégiscsak részem legyen az ingerlő látványban, aminthogy ha a bogyókat nem magam eszem is meg, hanem odaadom, hogy egyétek meg ti, mégis megtalálom élvezetemet, látva, hogy majszoljátok őket, ami, tekintettel a világ sokrétűségének és az Én és Te közötti különbségnek csalóka jellegére, majdnem ugyanaz, mintha magam enném meg a bogyókat. Szóval az aszkézis feneketlen hordó, végejárhatatlan valami, mert benne a szellem kísértései az érzéki kísértésekkel vegyülnek, és olyan nagy munka van vele, mint a kígyóval, amelynek két feje nő ki, ha egyet levágnak. Azért csak gyertek velem, ti mindkétnemű életgőzös emberek, gyertek csak a fabarlangomhoz, és meséljetek nekem, amennyi életszennyet csak akartok, önsanyargatásomra meg foglak hallgatni benneteket, és el fogom fojtani azt a sugallatot, mintha szórakozásom végett tenném - nem is lehet elég elfojtani való ezen a rossz világon.

E szavak után a szent, folyton gondosan söprögetve maga előtt a földet, a bozóton át lakóhelyéhez vezette őket, egy hatalmas és nagyon öreg kadambafához, mely még zöldellt, bár tátongóan odvas volt. Földes-mohás belsejét választotta magának Kámadamana otthonul, nem azért, hogy védelmet találjon benne az időjárás ellen, mert a remete testiségét állandóan feláldozta, a forróságot tűzzel, a hidegséget pedig nedvességgel tetézve, hanem csak azért, hogy tudja, hová tartozik, és hogy a gyökereket, gumókat, gyümölcsöt, melyek táplálékul kellettek, valamint az áldozásra szükséges tüzelőfát, virágot és füvet az üregben őrizhesse.

Leültette vendégeit, akik tudták magukról, hogy csupán az aszkézis céljaira szolgálnak, s ennélfogva a legnagyobb szerénységet tanúsították. A bölcs, amint ígérte, jujubabogyóval vendégelte meg őket, melyek igen felüdítették mindhármukat. Ő eközben azt az aszketikus helyzetet foglalta el, melyet kajotszarga helyzetnek neveznek: mozdulatlan tagokkal, feszesen felfelé tartott karokkal és előrenyomott térdekkel állt, és nemcsak ujjait, hanem lábujjait is különös módon választotta el egymástól. Szellemét egyetlen pontba sűrítve, így maradt meztelenségében, amely nem számított, míg a pompás termetű Srídáman, akinek feje miatt jutott ez a feladat, elmondta a történetet, idejövetelük okát, mivel az olyan vitás kérdésben csúcsosodott ki, melyet csak egy kívülálló, király vagy szent tudott eldönteni.

Az igazsághoz híven mondotta el, úgy, ahogy mi is elmondtuk, részben ugyanazokkal a szavakkal. A vitás ügy megvilágítására egyébként elegendő lett volna, ha csak a végső fejleményeket ismerteti; de hogy mégis nyújtson valamit a szent embernek az ő roppant magárahagyatottságában, hát elmondta az egész történetet, az elejétől kezdve, éppúgy, ahogy mi is itt elmondtuk. Saját életformájának megvilágításával kezdte, aztán beszélt a Nandával való barátságáról, közös utazásukról és pihenésükről az Aranylegyecske folyó partján, folytatta szerelmes kórságával, a leánykéréssel és a házassággal. A régebben történteket, mint például Nanda hintáztatási ismeretségét a bűbájos Szítával, kellő helyen szőtte be vagy pótolta utólag, egyebeket pedig, mint például házasságának keserű tapasztalatait, csak szomorúan sejtette, és gyengéd tapintatossággal éppen csak érintette - nem annyira, hogy önmagát kímélje, hisz most már övéi voltak a deli karok, amelyek Szítát hintáztatták, és az Övé az élettest, amelyről a nő az ő hajdani karjaiban álmodott, hanem inkább Szítára való tekintettel járt el így, mert annak mindez nem lehetett kellemes, miért is az elbeszélés tartama alatt fejecskéjét hímzett kendőjébe rejtette.

Az erős Srídáman, hála fejének, tehetséges, művészi elbeszélőnek bizonyult. Még Szítá és Nanda is, akik pedig már mindent pontosan ismertek, saját történetüket, bármily szörnyű is volt, szívesen hallották még egyszer az ő szájából, és feltehető, hogy Kámadamanát, bár nem árult el semmit érzéseiből, szintén lekötötte az elbeszélés. Miután a tudósító elmondta a saját és Nanda szörnyű tettét s azt is, hogyan kegyelmezett meg az istennő Szítának, továbbá Szítá megbocsátható balfogását a helyreállítás műveleténél, előadása végére ért, és feltette a kérdést:

- Hát így történt - mondotta -, a férj feje a barát testét, a férj teste pedig a barát fejét kapta. Légy oly jó, szent Kámadamana, s ítélkezz a mi zűrzavaros állapotunkról bölcsességed jogán! Döntésedet kötelezőnek fogadjuk el, és aszerint fogunk berendezkedni, mert mi magunk nem találunk megoldást. Kié tehát ez a körös-körül szépséges nő, és ki légyen jogszerűen a férje?

- Igen, ezt mondd meg nekünk, kívánságok legyőzője! - kiáltotta Nanda is, hangsúlyozott bizakodással, míg Szítá csak gyorsan lehúzta a kendőt a fejéről, hogy lótuszszemét feszült várakozással Kámadamanára szögezze.

Az aszkéta most szétválasztott ujjait és lábujjait összetette, és mélyen felsóhajtott. Aztán fogta seprűjét, egy kis helyecskéről a földön elseperte a sérülékeny teremtményeket, majd leült oda vendégei mellé.

- Nna - lélegzett fel a szent. - Jó alakok vagytok, mondhatom. El voltam készülve ugyan egy életpárás történetre, de a tieteknek minden tapintható pórusából csak úgy dől a gőz, és nyáron négy tüzem közt bizony elviselhetőbb a tartózkodás, mint ennek a történetnek a kigőzölgésében. Ha nem volnék hamuval kendőzve, észrevehetnétek a vörös forróságot, melyet ez az elbeszélés illendően aszott arcomon, vagyis jobban mondva a csontjaimon kigyullasztott, miközben aszketikusan hallgattam. Ah, gyermekeim, gyermekeim! Mint az ökör, mely bekötött szemmel forgatja az olajmalmot, úgy keringtek ti a folyvást születő lét kereke körül, és amellett még nyögtök is a buzgalomtól, mert a szenvedélyek hat molnárlegénye tüzeli vonagló húsotokat. Hát kell ez a szemezés, ez a nyelvezés, ez a nyálazás, mikor a kéjvágytól roggyanó térdekkel bámuljátok a szemfényvesztő jelenséget? Hát igen, hát igen, tudom én, miről van szó! A szerelmes test, mit keserű gyönyör harmatosít, ingó tagok, miket olajos bőrnek selyme borít, a vállak ívelt kupolája, mi csupa kellem és báj, szaglászó orr és vonagló, tévelygő száj, nyugtalan, remegő kezek, forrók és lágyak, ruganyos hát, lélegző has, szép csípő és ágyék - s mindettől dühödten, lázongva égve, a szerelmi szerszám a tikkasztó szennyes éjbe, mit mutatnak egymásnak remegő borzadásba, s őrjítik vele egymást hetedik mennyországba - és ez és az, s még mi minden... ó!... tudom én, tudom én, miről van szó...

- De hisz mindezt már magunk is tudjuk és magunktól, nagy Kámadamana - mondta Nanda, némi elfojtott türelmetlenséggel. - Nem lennél szíves rátérni az ítéletre, és felvilágosítani minket arról, hogy ki a Szítá férje, hadd tudjuk meg végre, mihez tartsuk magunkat.

- Az ítélet - felelt a szent - úgyszólván már meg is hozatott. Kézenfekvő dolog, és csodálkozom, hogy olyan járatlanok vagytok a rendben és a jogban, hogy döntőbíróra van szükségtek egy ilyen világos és saját magát eldöntő ügyben. A csalétek természetesen annak a felesége, aki a barát fejét hordja a vállán. Mert az esküvőnél a jobb kezet nyújtják a menyasszonynak, az pedig a törzshöz tartozik, és az a baráté.

Örömkiáltással pattant Nanda finom lábára, miközben Szítá és Srídáman lehajtott fejjel, csendesen ülve maradtak.

- De ez csak elöljáró tétel - folytatta Kámadamana emelt hangon -, aztán jön a zárótétel, amely felhág rája, túlharsonázza és az igazsággal megkoronázza. Kérlek szépen, várjatok egy kicsit.

Azzal felkelt, és a fabarlangjához ment, valami durva ruhadarabot, vékony fakéregből készült kötényt hozott ki, és befedte vele meztelenségét.

Majd így szólt:

Az a nő ura, ki a férjnek fejét hordja,
Hibát követ el, ki ezt kétségbe vonja,
Mert miként a nő az öröm és a dal forrása,
Úgy a fej a tagok büszke koronája.

Most Szítá és Srídáman emelhették fel fejüket, és nézhettek boldogan egymásra. Nanda, aki már annyira örült, félhangon megjegyezte:

- De hisz az imént egész másképp mondtad!

- Az marad érvényben, amit utoljára mondtam - felelte Kámadamana.

Így hát megkapták a kívánt ítéletet, és a megfinomult Nanda zúgolódhatott ellene legkevésbé, mert hisz ő maga vetette fel a gondolatot, hogy kérjék fel a szentet döntőbírónak - teljesen eltekintve a kifogástalanul gáláns megokolástól, mellyel a nagy bölcs ítéletét indokolta.

Mindhárman meghajtották magukat Kámadamana előtt, és távoztak otthonából. De mikor hallgatagon újra megtettek egy darab utat az esőtől friss, zöld Dankaka erdőben, Nanda megállott, és elbúcsúzott társaitól.

- Minden jót - mondta. - Én most megyek az utamra. Keresek egy teljesen elhagyott, magányos helyet, és az erdő remetéje leszek, ahogy már régebben tervezgettem. Különben is úgy érzem, ha jelenlegi megtestesülésemben világi életet élnék, kissé kár volna értem.

A másik kettő nem rosszallhatta elhatározását; könnyed sajnálkozással egyetértettek vele, és barátságosak voltak a távozó iránt, ahogy olyasvalakivel bánunk, aki a rövidebbet húzta. Srídáman bátorítóan megveregette jól ismert vállát, és a régi ragaszkodásból és olyan gondoskodásból kifolyólag, milyet ritkán tanúsítunk másvalaki irányában, azt tanácsolta neki, ne tegye ki testét túlságos sanyargatásnak, ne egyék túl sok gumót, mert hiszen tudja, hogy ilyen egyoldalú táplálkozás nem tesz jót neki.

- Bízd csak rám - felelte Nanda elutasítóan, és amikor Szítá is vigasztaló szavakkal akarta megajándékozni, csak rázta keserűen és szomorúan kecskeorrú fejét.

- Ne vedd nagyon a szívedre - mondta Szítá -, és gondold meg, hogy alapjában nem sok híja, és te magad lettél volna az, aki most a házassági örömök ágyát meg fogja osztani velem törvényes éjszakákban! Légy meggyőződve, hogy a legédesebb gyöngédséggel fogom elborítani tetőtől talpig azt, ami a tied volt, és meg fogom hálálni neki azt az örömöt kézzel és szájjal olyan válogatott módon, ahogy csak az örök Anya megtanít rá!

- Mit érek vele? - felelte konokul Nanda. Sőt, amikor azt súgta neki: "Némelykor a fejedet is hozzá fogom álmodni", még akkor sem engedett fel, és újra csak azt mondta szomorúan és makacsul: - Azzal sem érek semmit.

Így vált el Nanda a másik kettőtől. De Szítá még egyszer megfordult utána, visszaszaladt hozzá és megölelte.

- Isten veled - mondta. - Mégis az első férjem voltál, aki felébresztett és megtanított a gyönyörre, már amennyire ismerem a gyönyört, és bárhogy is beszéljen és bármit is mondjon asszonyról és férjről az az aszott szent, a magzatocska szívem alatt mégis tőled való.



11

Aztán visszafutott a derék testű Srídámanhoz.

Szítá és Srídáman az érzéki gyönyör teljes élvezetében töltötték most idejüket lakóhelyükön, a Tehenek Jólétén, és semmiféle árnyék sem homályosította el egyelőre boldogságuk felhőtlen egét. Azt az "egyelőre" szócskát, mely ugyan könnyű, sejtelmes homályként surran csak el a fény fölött, mi tettük hozzá, akik a történeten kívül állunk, és csak elmondjuk; azok számára, akik benne éltek, és akiknek valóban története volt, nem létezett az "egyelőre", hanem csak a boldogságuk, mely rendkívülinek volt mondható.

Valóban olyan boldogság volt ez, amilyen alig fordul elő a földön, hanem csak a paradicsomhoz illik. Az átlagos földi boldogság, a kívánságok teljesülése, mely az emberi lények nagy tömegének a rend és a törvény, a vallás és az erkölcsi kényszer keretei közt osztályrészül jut, korlátolt és mérsékelt, minden oldalról tilalmak és az elkerülhetetlen lemondás határolják körül. Megalkuvás, visszavonulás és nélkülözés az emberek sorsa. Vágyaink határtalanok, teljesülésük szűken korlátozott, és a lelkendező "hátha mégis" reményével úton-útfélen szemben áll az élet tilalma, a bronzkemény "nem lehet" és a száraz "érd be ennyivel". Valami megadatik nekünk, de a legtöbbtől el vagyunk tiltva, és általában puszta álom marad, hogy ami tiltott, egyszer majd a teljesülés jegyét fogja magán viselni. Igen, paradicsomi álom - mert éppen abban leledzik a paradicsom boldogsága, hogy a tilalmas és a megengedett, melyek itt a földön olyannyira kettéválnak, ott majd eggyé olvadnak, és a szép tilalmas a megengedettnek szellemi koronáját fogja viselni, a megengedett pedig még azonfelül a tilalmak varázsát is. Hogyan is képzelhetné el másképp az ínséget szenvedő ember a paradicsomot?

Épp ezzel a földöntúlinak nevezhető boldogsággal ajándékozta meg a sors szeszélye a hites szerelmespárt, amely visszatért a Tehenek Jólétére, és ott együtt élvezte a boldogságot mámorosan - egyelőre. Férj és barát kettő volt a felébresztett Szítá számára; most eggyé lettek, és ez szerencsére úgy ment végbe - és másképp nem is történhetett volna -, hogy az, ami a legjobb volt annál a kettőnél, és ami mindegyik egységében a fődolog volt, most összetalálkozott, és minden kívánságot teljesítő új egységet alkotott. Éjjel a törvényes nyoszolyán Szítá a barát deli karjaiba simult, és fogadta a gyönyör adományát, amiről ezelőtt a finom férj mellén csukott szemmel csak álmodni tudott, de hálából megcsókolta a bráhmanák unokájának fejét: így a világ legkegyesebben megajándékozott asszonya volt, mert olyan hitvessel bírt, aki, ha szabad így mondanunk, csupa fődologból állott.

De milyen boldog és büszke volt az átváltozott Srídáman is! Senki sem aggódhatik, hogy átváltozása, akár atyja, Bhavabhúti, vagy anyja (akinek neve itt elő sem fordul, mert egyáltalán szerény szerepet játszott), akár a bráhmana kereskedőház valamely más tagja vagy a templomfalu többi lakója netán másnak látta volna, mint felette örvendetesnek. Az a gondolat, hogy testiségének kedvező megváltozásánál esetleg valami rendkívüli, azaz: nem természetes dolog működött volna közre (mintha csak a természetes dolgok volnának rendesek!) - ez a gondolat még inkább felmerülhetett volna, ha a megfelelően átváltozott Nanda még mellette van. De Nanda nem volt látható, erdei remete lett, miként ezt a szándékát már korábban is kinyilvánította; az ő megváltozását, mely a barátjáéval együtt talán valóban feltűnően hatott volna, senki sem vehette észre, és csak Srídáman volt látható tagjainak barnult megerősödésében és megszépülésében, melyet az emberek nyugodt helyesléssel a házasélet okozta férfias megérésnek tulajdoníthattak, amennyiben ugyan a változás egyáltalában szembeötlő volt. Mert magától értetődik, hogy Szítá ura tovább is feje törvényei szerint öltözködött, nem járt Nanda ölkendőjével, kargyűrűivel és kőgyöngy ékszerével, hanem úgy, mint ezelőtt, bő redőjű nadrágkötényben és gyapotszövetből készült ingkabátban jelent meg, ahogy mindig is öltözködni szokott. De a legnagyobb hatása mégiscsak a fej döntő és minden kétséget kizáró jelentőségének volt, mely az ember egyéniségét mindenki számára meghatározza. Próbáljátok csak meg, és léptessetek be az ajtón egy fivért, fiút vagy polgártársat közismert fejével a vállán. Vajon még ha megjelenése más tekintetben el is térne a megszokottól, felmerülhetne-e a legcsekélyebb kétely is aziránt, hogy ez az egyén valóban az illető testvér, fiú vagy polgártárs!

Mi mindenekelőtt Szítá hitvestársi boldogságát magasztaltuk, aminthogy Srídáman is átváltozása után mindjárt azt a gondolatot helyezte mindenek fölébe, hogy milyen előnyök származhatnak hites kedvesére nézve az új állapotból. De az ő boldogsága, magától értetődik, teljesen megfelelt a Szítáénak, és éppúgy paradicsomi jellegű volt, mint amaz.

Nem kérhetjük a hallgatót eléggé arra, hogy képzelje magát egy olyan szerető összehasonlíthatatlan helyzetébe, aki mélységes csüggedésben elfordult kedvesétől, mert látnia kellett, hogy az más ölelésére vágyik, és most saját maga azt nyújthatja neki, amit oly halálosan kívánt. Ha figyelmünket Srídáman boldogsága felé fordítjuk, szinte hajlandók volnánk ezt a boldogságot még a Szítáé fölé helyezni. A szerelem, melyet Srídáman Szumantra aranyszínű leánya iránt érzett, miután ájtatos fürdőjében megleste, ez az annyira tüzesen komoly szerelem, hogy nála - és Nanda népies vidulására - halálos betegség alakját öltötte, és arra a meggyőződésre bírta, hogy bele kell pusztulnia - ez a heves, szenvedő és alapjában gyengéd megrendültség, melyet egy elbájoló, de azért mindig a személyi méltóságot megillető tisztelettel szemlélt kép idézett elő, szóval ez az érzéki szépség és szellem egyesüléséből született lelkesedés, magától értetődik, Srídáman egész egyéniségének ügye volt, de főleg mégiscsak az ő bráhmana fejének, a Beszéd istennőtől képzelőtehetséggel és a gondolat buzgóságával megáldott fejének ügye, melyhez ennek függeléke, a szelíd test, amint a házasságban nyilván kitűnt, nem társult teljesen méltó módon. De most nyomatékosan arra kéretik fel a hallgató, hogy érezze át az egyén boldogságát és elégtételét, akinek a tüzesen finom és mélyen komoly főhöz vidám, népies és együgyű erővel felruházott test adatott, úgy megalkotott test, hogy az a fej szellemi szenvedélyéért teljesen és tökéletesen helyt tudjon állni! Hiú kísérlet volna, ha valaki a paradicsom gyönyörét, teszem az istenek "Öröm" nevű ligetében folyó életet másképp akarná elgondolni, mint a tökéletesség képében.

Még a zavaró "egyelőre", mely odafenn persze nem fordult elő, még az sem jelent különbséget az itt és ott között, mert hiszen nem az élvező, hanem csak az elbeszélő öntudatához tartozik, és így csak tárgyi, nem pedig személyi tekintetben homályosítja el a boldogságot. És mégis meg kell mondani, hogy nemsokára, nagyon korán, belopózott személyes térre is, sőt már kezdettől fogva itt is játszani kezdte földi korlátozó és megszorító, a paradicsomi feltétlenségtől eltérő szerepét. Meg kell mondani azt, hogy a szép csípőjű Szítá eltévesztette a dolgát, mikor az istennő kegyes parancsát oly módon hajtotta végre, amint vele megesett - tévedett, nemcsak annyiban, hogy ama parancsot vak sietségből, hanem annyiban is, hogy talán nem is kizárólag csak sietségből hajtotta végre, úgy, ahogy tette. Ez a mondat jól megfontolt és jól értendő meg.

Májá világfenntartó varázsa, az elvakultság, a csalás, a képzelődés alapélettörvénye, amely minden lényt hatalmában tart, sehol sem jelentkezik erősebben és csalafintább módon, mint a szerelmi vágyban, az egyének benső egymást-kívánásában, amely valóságban teljes foglalata és példázó mintája minden függésnek, elfogultságnak és kötöttségnek, minden, az életet folyvást megújító és folytatására csábító önámító tévedésnek. Nemhiába nevezik a Gyönyört a Szerelem isten ravasz házastársának, nemhiába hívják ezt az istennőt a "Májával Felruházott"-nak; mert ő az, aki a tüneményeket ingerlőkké és kívánatosakká teszi, vagy jobban mondva, ilyeneknek láttatja: aminthogy magában a "tünemény" szóban a puszta látszat értelmi eleme már bennfoglaltatik, és ez viszont szorosan összefügg a csillogás és szépség fogalmával. Gyönyör, az isteni szemfényvesztő volt az, aki Durgá fürdőjében az ifjakkal s kiváltképpen a lelkesedni kész Srídámannal oly csillogóan szépnek, oly tiszteletet parancsolóan imádandónak láttatta Szítá testét. De csak szem előtt kell tartani, hogy milyen boldog és hálás volt a két barát, amikor a fürdőző leány oldalra fordította fejecskéjét, és ők észrevették, hogy az orrocska, a száj, a szemöldök és a szem is bájos, és hogy az édes alakot nem fosztja meg értékétől és jelentőségétől egy netán csúnya arc - csak erre kell visszagondolni, hogy megértsük, mennyire őrültje az ember elsősorban nem is annak, amire vágyódik, hanem magának a vágynak; hogy nem józanodásra, hanem mámorra és vágyra törekszik, és semmitől sem fél jobban, mint attól, hogy várakozásában, azaz áhított megcsalatásában csalódhatnék.

De most figyeljetek, hogy a fiatalemberek aggódó kívánsága: "jaj, bárcsak csinos volna a meglepett leány pofácskája is!" - mennyire bizonyítja a testnek Májá-értelemben és Májá-érték szerint való függését a fejtől, melyhez tartozik! Joggal nyilvánította Kámadamana, a vágyak legyőzője, a fejet a testrészek legkülönbjének, és joggal alapította erre döntését. Mert a fej valóban döntő fontossággal bír a test jelenségére és szerelmi értékére nézve is, és keveset mondunk, ha azt mondjuk, hogy más a test, ha egy más fejjel van összekapcsolva; változzék meg az arcnak csak egyetlen kifejező ráncocskája, és az egész már nem az, ami volt. Itt volt a tévedés, a tévedés Szítá tévedésében. Boldog volt, hogy elkövette: mert paradicsomi boldogságnak tűnt fel neki, és talán már előre is, hogy a barát testét a hitvesi fej jegyében fogja bírni, de nem gondolt előre arra, és boldogságában egyelőre nem is akarta magának bevallani, hogy a Nanda-test, ha egységet alkot a keskeny orrú Srídáman-fejjel, szelíd tekintetű szemével és enyhe, legyező alakú szakállával, már nem ugyanaz többé, már nem Nanda vidám teste, hanem más test.

Más volt azonnal és az első perctől kezdve a hozzá tartozó Májá szerint. De nemcsak az istennőről van itt szó. Mert idővel - azt az időt értjük itt, melyet Szítá és Srídáman az érzéki boldogság teljes élvezetében, hasonlíthatatlan szerelmi örömökben töltött el - a kívánt és megkapott test (ha ugyan Nanda testét Srídáman fejével még a barát testeként jelölhetjük, mivel most tulajdonképpen a távoli hitvesi test lett a barát testévé), idővel tehát, és nem is olyan hosszú idő alatt, a nagyra becsült hitvesi fejjel koronázott Nanda-test magában véve és minden Májától eltekintve is mássá lett azáltal, hogy a fej befolyása alatt és annak törvényei szerint hitvesszerűvé vált.

Ez általában a házasságok sorsa és műve: Szítá bánatos tapasztalata ebben a tekintetben nem különbözött más asszonyokétól, akik hasonlóképpen rövid idő múlva a kényelmes férjben nem ismerik fel az acélos, tüzes ifjút, aki megkérte a kezüket. De ez a szokványosan emberi dolog itt még különös hangsúlyt és indoklást nyert.

A Srídáman-fej lényeges befolyása, mely már abban is mutatkozott, hogy Szítá ura új testét úgy öltöztette, mint az előbbit, nem pedig Nanda-stílusban - ez a befolyás megnyilvánult abban is, hogy Srídáman nem akarta pórusait mustármagolajjal átitatni, ahogy azt Nanda mindig tette, mert a feje semmiképpen sem tűrte ezt a szagot saját magán; kerülte tehát ezt a kozmetikumot, ami mindjárt bizonyos csalódást jelentett Szítának. Sőt, némi csalódás volt számára talán még az is, hogy Srídáman testtartását, mikor a földön ült, szinte felesleges említeni, nem a teste, hanem a feje határozta meg, és így elutasította a népies guggolást, melyet Nanda megszokott, és oldalt fordulva ült. De mindezek csak a kezdet apróságai voltak.

Srídáman, a bráhmanák unokája a Nanda-testben is megmaradt annak, aki volt, és tovább is úgy élt, miként eddig. Nem volt sem kovács, sem pásztor, hanem vanidzsa és egy vanidzsa fia, aki segített atyjának tisztes kereskedésében, melynek önálló vezetését, nemzőjének fokozódó ellankadása folytán csakhamar maga vette át. Nem forgatta a súlyos kalapácsot, és nem legeltette a nyájat a Tarkacsúcs-hegyen, hanem vásárolt mullt, kámfort, selymet, gyapjúszövetet és építőfát, rizszúzókat és csiholófákat is, ellátta velük a Tehenek Jóléte lakosait, és közben-közben a védákat olvasta. Nincs tehát abban semmi csodálnivaló, bármily csodálatos is egyébként az egész történet, hogy Nanda karjai Srídámanon csakhamar elgyengültek, és vékonyabbak lettek, melle megkeskenyedett, elpetyhüdt, és a hasacskára újra némi háj rakódott, szóval hogy az új Srídáman egyre hitvesszerűbb lett. Még a Szerencseborjú fürtje is kihullott, nem egészen, de meggyérült, úgyhogy alig volt már Krisna-jelnek felismerhető: felesége, Szítá, bánatosan állapította meg ezt. De nem tagadhatjuk, hogy a valóságos és nem csupán Májászerű átalakulással, melyhez még a bőrnek világosabbá vált színárnyalatára is kiterjedő finomodás, és ha úgy tetszik, nemesedés is társult, a szónak részben bráhmanai, részben kereskedői értelmében - mert kisebb lett a keze és a lába, finomabb a térde és bokája, és mindent egybevéve: a vidám baráti test, mely az előbbi összefüggésben a fődolog volt, most szelíd tartozéka és függeléke lett egy olyan fejnek, melynek nemes impulzusaiért csakhamar nem tudott és nem akart már paradicsomi tökéletességgel helytállni, és csak bizonyos tunyasággal vett részt bennük.

Ezek voltak hát Szítá és Srídáman házaséletének tapasztalatai a mézesheteknek kétségkívül páratlan örömei után. E tapasztalatok nem voltak olyan messzemenőek, hogy teszem, a Nanda-test most igazán és teljesen Srídáman testévé változott volna, azt már nem. Ez a történet nem túloz, sőt inkább hangsúlyozza a testi átváltozás feltételes voltát, és hogy arra korlátozódik, ami valóban félreismerhetetlen. A történet így meg akarja értetni, hogy a fej és a tagok kölcsönhatásáról van szó, és az én- és enyémérzésről határozó Srídáman-fej is alá volt vetve a hasonulásnak, melyet a természetes észjárás a fej és a test nedveinek összefüggéséből, a lényegszemlélet azonban magasabb összefüggésből magyarázhat meg.

Van szellemi szépség, és van olyan, mely az érzékekhez szól. Egyes emberek azonban a szépséget teljesen az érzéki világ területére utalják, és elvileg különválasztják a szellemtől, úgyhogy eszerint a világ ellentétesen szellemre és szépségre hasadna. Ezen alapszik a védák őstanítása: "Csak kétféle üdvösség van minden világokban: az, melyet a test örömei nyújtanak, és az, melyet a szellem megváltó nyugalma nyújt." Ebből az üdvtanból már kitűnik, hogy a szellem a szépségnek távolról sem olyan ellentéte, mint a rútság, és hogy csak feltételesen vág egybe ezzel. A szellem nem egyértelmű a rútsággal, vagy legalábbis nem szükségképpen az, mert megszépülhet a szépség felismerése és szeretete által, mely mint szellemi szépség nyilvánul meg, és azért nem reménytelen szerelem, mivel a különböző dolgok vonzódási törvénye alapján a szépség is törekszik a szellem felé, csodálja, és hódolatát örömmel fogadja. Nincs az úgy elrendelve ezen a világon, hogy a szellem csak a szellemet, a szépség csak a szépséget szerethesse. Hanem a kettő közötti ellentét oly világossággal, mely épp annyira szellemi, mint szép, azt mutatja, hogy a világ célja a szellem és a szépség egyesülése, azaz a tökéletes és többé már nem kettéhasadt üdvösség. Jelen történetünk csak azt példázza, hogy milyen bajok és kudarcok közt törekszenek az emberek a végcél felé.

Srídáman, Bhavabhúti fia, tévedésből egy nemes fejhez, azaz olyan fejhez, melyben a szépség szeretete lakozott, szép, deli testet kapott; mivel pedig szellemmel rendelkezett, mindjárt úgy érezte, mintha valami szomorúság is volna abban, hogy ami idegen volt számára, most az övé lett, és már nem tárgya a csodálatnak - más szóval, hogy most ő maga volt az, ami után vágyódott. Ez a szomorúság, sajnos, azokban a változásokban érvényesült, melyeknek az új testtel való összefüggésében a feje is alá volt vetve, hiszen e változások olyan fejen mennek végbe, mely a szépség birtoklása által a szépség iránt való szeretetet és ezzel a szellemi szépséget többé-kevésbé elveszítette.

Nyílt kérdés marad, vajon nem így történt volna-e minden esetben, még a testi csere nélkül is, csupán a szép Szítá hitvesi bírálata alapján: hiszen már rámutattunk arra, hogy mennyiben tekinthető általánosnak ez a sors, melyet ebben az esetben a különös körülmények csak még jobban kiéleztek. Mindenesetre érdekes lesz a természet tárgyilagos szemlélője számára megfigyelni azt, ami a szép Szítá számára csak fájdalmas és kijózanító volt: hogy férjének egykor oly finom és keskeny ajka hogyan lett egyre teltebb, sőt hogyan fordult kifelé, és közeledett mindinkább a duzzadtsághoz; hogyan húsosodott egyre hajdan késpenge vékonyságú orra, sőt árult el tagadhatatlan törekvést a kecskeszerű hajlásra, és hogyan vette fel szeme bizonyos együgyű vidámság kifejezését. Végeredményben egy kifinomodott Nanda-testtel és eldurvult Srídáman-fejjel bíró Srídáman volt; nem ért sokat az egész. Ezért is, éspedig főleg ezért fordul az előadó a hallgatók megértéséhez Szítá érzései tekintetében, mert őneki a férjénél megfigyelt változásokból szükségszerűen megfelelő változásokra kellett következtetnie, melyek közben a távoli barát személyén alighanem szintén végbementek.

Ha Szítá a hitvesi testre gondolt, melyet a nem is éppen túláradóan boldog, de azért mégis szent és érzékeket ébresztő nászéjszakán átölelt, és többé már nem, vagy ha úgy tetszik, még mindig nem bírt, mivel az most a baráti test volt, ha erre a testre gondolt, nem kételkedett abban, hogy a Nanda-testhez tartozó Májá most amarra alakult át, és nem volt kétes számára, hogy hol található meg most a Szerencseborjú nevű szőrfürt. Teljes határozottsággal tételezte fel azt is, hogy a hitvesi testet koronázó hűséges baráti fejnek most olyan változás jutott részül, mely a hitvesi fejjel megkoronázott baráti testnek felelt meg; és éppen ez az elképzelés izgatta őt mélységesen, és lassacskán nem hagyott nyugtot neki sem nappal, sem éjjel, sőt még hites urának nem nagyon izmos karjai közt sem. Előtte lebegett a magányban megszépült hitvesi test, amint összefüggésben a szegény kifinomodott baráti fejjel, szellemi módon szenved, mert el van választva tőle, és nőttön-nőtt vágyódó szánalma a távoli férfi iránt, úgyhogy Srídáman hitvesi ölelése közben becsukta a szemét és a kéjben elsápadt a bánattól.
 
 
0 komment , kategória:  THOMAS MANN VÁLOGATOTT ELBESZ  
Címkék: határozottsággal, visszautasítandó, tulajdoníthattak, tapintatossággal, alapélettörvénye, összetalálkozott, teljesítményeket, megvilágításával, elhagyatottságot, mustármagolajjal, kölcsönhatásáról, hasonlíthatatlan, pótfenyítésekkel, előzékenységgel, elkerülhetetlen, megajándékozott, kinyilvánította, megcsalatásában, tökéletességgel, lényegszemlélet, megkeskenyedett, jujubabogyókkal, gyapotszövetből, végejárhatatlan, különválasztják, összefüggésében, összefüggéséből, átszellemülésre, feltétlenségtől, bennfoglaltatik, tartózkodhatott, visszautasítása, megszépülésében, felvilágosítani, megvilágítására, megerősödésében, esőtől friss, kellő egyedüllétet, zarándokok számára, körös-körül lakó, magány lakói, családapa életfokán, csendes szemlélődésnek, végső átszellemülésre, legbőszebb teljesítményeket, hideg évszakban, nyár forróságában, aszaló hőségben, remeték elindultak, utolsó zarándokútra, lélek Brahmannal, tanácsot keresők, Most Szítá, Tehenek Jólétén, Tehenek Jólétére, Srídáman Szumantra, Májával Felruházott, Tehenek Jóléte,
Új komment
Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!
Felhasználónév:
Jelszó:
Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:  
 
Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés   Kép: Képbeszúrás   Link: Beszúrás

Mérges Király Szomorú Kiabál Mosoly Kacsintás haha hihi bibibi angyalka ohh... ... buli van... na ki a király? puszika draga baratom... hát ezt nem hiszem el haha-hehe-hihi i love you lol.. nagyon morcika... maga a devil pc-man vagyok peace satanka tuzeske lassan alvas kaos :) bloaoa merges miki idiota .... sir puszika
 
 
Félkövér: [b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt: [i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés: [c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás: [kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás: [link] http://tvn.hu [/link]
ReceptBázis
Bulgur gombával és csikemellel...
Epres túrótorta
Mákos-almás süti
Lazac édesköményes-citromos rizottóval
Részeges nyúl
Sült hekk
Zöldséges, tepsis krumpli
Cukkinis, padlizsános egytálétel
Pirított gomba sárgarépával
Sajttal töltött gomba
még több recept
Véleményezd!
12.15. 22:42 Serie A - Ronaldo góljával legyőzte városi riválisát a Juventus
12.15. 21:32 Labdarúgó NB I - Az Újpest emberelőnyben sem bírt a Honvéddal
12.15. 20:42 Férfi kosárlabda NB I - Nem szakadt meg a TF rossz sorozata
12.15. 20:22 Férfi kosárlabda NB I - Szolnoki siker a rangadón
12.15. 20:22 Női kosárlabda NB I - Vendégként győzött a PEAC-Pécs
12.15. 20:12 László Tőkés: Revolta populară de la Timişoara a fost şi o revoltă religioa...
12.15. 20:12 Új pártot alapított Dacian Ciolos volt román kormányfő
12.15. 20:02 Serie A - Icardi góljával nyert az Internazionale
12.15. 19:52 Férfi kézilabda NB I - Az esélyesek győztek
12.15. 19:52 Tőkés László: a temesvári népfelkelés vallásos felkelés is volt
Tudjátok ?
Szerintetek lesznek jó karácsonyi filmek a TV-ben?
Lesz eredménye a tüntetésnek ?
Mennyi ideig élhet egy benti macska?
Mennyire káros a szervezetre a dohányzás?
Milyen sorozatokat lenne érdemes néznem?
még több kérdés
Blog Címkék
Fantázia kép - fekete angyal  Gyönyörű kép gyertyákkal  téli kép, lovasokkal  Gondolj arra!  Bódai-Soós Judit: Ajándék újra  Igent mondtam  Püspökké szentelték Mohos Gáb...  Vége van a nyárnak  Gyulladáscsökkentő ételek  Nyugalmas Adventi időszakot kí...  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Gyönyörű kép gyertyákkal  Rajzos baby  Advent 2. vasárnapi szentmise ...  Szerelem - romantika  Ani barátnőmtől  Áldott ADVENT második vasárnap...  Lehetséges...  Advent 2  Lehetséges...  Ferenc Pápa adventi üzenete:  Hull a hó  téli kép, lovasokkal  Advent 2. vasárnapján Déváról ...  Bezárt ajtó  Nálam már minden karácsonyról ...  téli kép, lovasokkal  Lehetséges...  Megújult a 2020-as budapesti N...  Harangok  Szép színes havas erdő  Püspökké szentelték Mohos Gáb...  Karácsonyi keret  Facebookon kaptam  Szèp napot és hetet kíván...  Advent 2  Tél van  Hulló csillagok - csillogó göm...  Gondolj arra!  Hóember és a kutyák  Ferenc Pápa adventi üzenete:  Jó reggelt , szép napot  Őrizkedni kell a bizalmas bará...  Meggyes csigatekercs bögrésen  Ferenc Pápa adventi üzenete:  Gazdagréti téren karácsonyi ün...  Facebookon kaptam  Ébredés  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  téli kép, lovasokkal  Adventi koszorú készítése  Engedjetek el a héten mindent,...  Könny  Facebookon kaptam  Facebookon kaptam  Hóemberek  Kisfiú lesi a hóesést  Szép napot mindenkinek!  téli kép, lovasokkal  Dorosné, Éva advent 2 két gyer...  Elvarázsol a hangulat, az ünne...  Gyertyák  Pünkösd  A barlang előtt  Kórházban - szülészeten  Adventi koszorún  Kórházban - szülészeten  Kisfiú lesi a hóesést  Meggyes csigatekercs bögrésen  Nyugalmas Adventi időszakot kí...  Vajon mit éreznék...?  A karácsony a szeretet, és adv...  A sorrend a következő  Gyönyörű kép gyertyákkal  Gyertyák  ADVENT ünnepe  Maroka barátnőmtől  Püspökké szentelték Mohos Gáb...  Kellemes új hetet minden látog...  Jó reggelt , szép napot  Bódai-Soós Judit: Ajándék újra  Gyertyák  Ha borúsnak is látod néha a f...  Kellemes délutánt kívánok!  Advent 2 Két gyertya ég  Jó kívánságom !  Facebookon kaptam  téli kép, lovasokkal  tél  Kisfiú lesi a hóesést  A sorrend a következő  Advent 2. vasárnapján Déváról ...  Kellemes Adventi várakozást!  Villám látogatás  Facebookon kaptam  Őrizkedni kell a bizalmas bará...  Két gyertya - Adventre  téli kép, lovasokkal 
Bejegyzés Címkék
esőtől friss, kellő egyedüllétet, zarándokok számára, körös-körül lakó, magány lakói, családapa életfokán, csendes szemlélődésnek, végső átszellemülésre, legbőszebb teljesítményeket, hideg évszakban, nyár forróságában, aszaló hőségben, remeték elindultak, utolsó zarándokútra, lélek Brahmannal, tanácsot keresők, elhagyatottság térein, vezeklők erdejének, remetecsaládnál hagyták, emberek külső, hozzá vezető, erdőben tudatlanságot, vadonban töltötték, szent ember, feltűzött hajtekerccsel, mocsaras tócsából, óráig kellett, vízgödör szélétől, aszkéta egész, várakozók felé, partról emelt, jövevények mindjárt, hívatlan vendégekkel, talpa alatt, legnagyobb szerénységgel, húsban való, elhagyatottságban való, első pillanat, érzékek gyönyörűnek, fiúkat bizony, ördögbe küldtem, csontvázamnak időről, kíváncsiság közt, élet párás, ellenvetés visszautasítása, kíváncsiság kedvéért, ember ezzel, lemondás tárgyaiként, választ csak, ingerlő látványban, világ sokrétűségének, aszkézis feneketlen, szellem kísértései, érzéki kísértésekkel, rossz világon, időjárás ellen, remete testiségét, forróságot tűzzel, hidegséget pedig, áldozásra szükséges, üregben őrizhesse, aszkézis céljaira, legnagyobb szerénységet, aszketikus helyzetet, pompás termetű, olyan vitás, igazsághoz híven, végső fejleményeket, szent embernek, egész történetet, elejétől kezdve, régebben történteket, bűbájos Szítával, deli karok, elbeszélés tartama, erős Srídáman, tudósító elmondta, istennő Szítának, helyreállítás műveleténél, férj feje, barát testét, férj teste, barát fejét, körös-körül szépséges, aszkéta most, földön elseperte, sérülékeny teremtményeket, életpárás történetre, tieteknek minden, vörös forróságot, elbeszélés illendően, csontjaimon kigyullasztott, folyvást születő, kéjvágytól roggyanó, szemfényvesztő jelenséget, szerelmes test, vállak ívelt, szerelmi szerszám, tikkasztó szennyes, ilyen világos, csalétek természetesen, , ,
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3962
  • e Hét: 22001
  • e Hónap: 49247
  • e Év: 2114228
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.