|
2019-02-01 07:09:07, péntek
|
| |
| |
A hónap latin neve, Februarius a klasszikus szerzők szerint a szabin februm, ,,tisztulás" szóból ered. Való igaz, a február már az antik Rómában is a decemberi, januári vígságra következő testi-lelki purgálás idejének számított. Februa, azaz ,,Engesztelő" volt Mars isten anyjának, Junónak egyik mellékneve. Ahogy Februa adott életet Marsnak, úgy ad helyt február Mars havának, márciusnak.
Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.
Februárt esőszínű ruhába öltözött, repülő alakként ábrázolták, jobbjában a Halak jelével. A mezei tennivalók alapján gyümölcsfáit, szőlőtőkéit metsző meglett férfiú jelképezte. De megjeleníthette ráncos képű aggastyán is, amint bőrruhába burkolózva tűz mellett fagyoskodik. Az istenek közül Venus és Cupido személyesítették meg, amint orkánszerű szélben, lobogó lepleiken ,,vitorláznak". Ennek asztrológiai oka van: a Vénusz bolygó a Halak jegyében/havában van ,,erőben".
Február
Népi mondóka
Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.
Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.
Földi János: Februarius, az Égi jegy szerént Hal hava
Hal havában lékeléssel
Halas tódon nyiss ajtót,
Szárassz Halat, 's új nemzéssel
Töltsd viszont az Halas tót.
Most ólts, almád nem lesz férges,
Most ha fád mohokkal kérges,
Mind mohot 's hernyót le-végy,
Fűzfa rakni jó ha mégy.
Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)
Február
Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.
[...]
A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben. Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot. E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni: rövideket írni - legföljebb négy, öt sort egyszerre -, mint a medvék.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Márai Sándor |
|
|
|
Címkék: tüdőgyulladással, személyesítették, megjeleníthette, gyertyaszentelő, hangversennyel, koratavasznak, mozdulatokkal, reménytelenül, tevékenységét, szunyókálnak, lecsökkentik, gazdaságosan, csőrepedések, elvégezetlen, asztrológiai, erkölcstelen, gyümölcsfáit, vinnyogására, felébredünk, rendszerint, vitorláznak, meggyújtjuk, fagyoskodik, reménytelen, szőlőtőkéit, erőpazarlás, klasszikus, mellékneve, emlékezünk, ábrázolták, különösebb, orkánszerű, burkolózva, előhírnöke, keresztény, márciusnak, hónap latin, klasszikus szerzők, szabin februm, antik Rómában, böjt első, nagyböjt kezdete, hónapba esik, hónap régi, mezei tennivalók, istenek közül, jégnek előjele, hosszú februári, kihűlt szobában, szél vinnyogására, órát –, ablakon kocogtat, Ahogy Februa, Nevezték Halak, Földi János, Szárassz Halat, Márai Sándor,
|
|
Offline
