|
2016-07-08 08:50:18, péntek
|
| |
| |
,,Meghalni a bűnnek" és ,,a tökéletes szeretet"
Mit jelent hát Krisztussal együtt meghalni a bűnnek és a világnak? Az erre a kérdésre adott válasszal áll vagy bukik a ,,megszentelődéstan" igazsága.
Fejtegetéseink elején szeretném még egyszer emlékeztetni az olvasót arra, amit a helyzetünk és állapotunk közötti különbségről mondottunk. A ,,helyzet" arra utal, amivé Isten szemében az Ő Fiának váltságműve által lettem. Az ,,állapot" pedig lelkem gyakorlati állapotára vonatkozik. Amikor Pál a Filippi 2,19-ben ezt írja: ,,...hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek", akkor az állapotról van szó. A Róma 5,2-ben pedig beszél ,,a kegyelemről, amelyben vagyunk", és ez utóbbi egészen mást jelent.
Krisztussal együtt meghaltnak lenni, ez a helyzetemre vonatkozik. Az ,,Azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok..." (Róm 6,11) pedig az állapotomra. Könnyen beláthatjuk, hogy szó szerinti értelemben csak a megfeszített latrok haltak meg Krisztussal együtt, sőt egyikük még el is kárhozott. Tamás azt mondta egyszer: ,,Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele" (Jn 11,16). Tamás szó szerinti meghalásra gondolt Lázárral és Krisztussal, mivel a tanítványok úgy vélték, Jézus élete veszélybe kerül, ha elmegy Júdeába.
Krisztus azonban ma a dicsőségben él, és aki vele meg szeretne halni, az közel kétezer évvel elkésett, ha ezt a megtapasztalást szó szerint akarná átélni. Ha föltételezzük, hogy a Róma 6,8-ban a ,,meghalni" szó állapotot vagy élményt jelent, akkor ennek nem így kellene hangoznia: ,,meghalni Krisztussal", hanem ,,meghalni, mint Krisztus", vagy ,,meghalni Krisztusért". Egyeseknek fölöslegesnek látszik ezt egyáltalában meg is említeni; de akik tudják, hogyan él vissza ezzel a kifejezéssel a megszentelődési mozgalom, azok fölismerik e fejtegetés fontosságát.
A megszentelődés tanítói azt állítják, hogy ez a halál: megtapasztalás. Megkísérlik magukat halottnak érezni, és ha bizonyos mértékig érzéketlenné válnak a sérelmekkel, rablással, dicsérettel vagy szidalmakkal szemben, akkor úgy vélik, hogy meghaltak Krisztussal, és nem veszik észre, milyen logikátlanul használják ezt a fogalmat. Mikor kellett Krisztusnak mindeme dolgok számára valaha is meghalni? Felháborodott-e valaha is a szidalmak miatt, vagy mikor lett jó kedve a dicséretek miatt? Hogyan is jelenthetne sztoikus nyugalmat az, hogy az ember Őhozzá lesz hasonlóvá a halálban?
Van egy rendkívül fontos igehely, amely kétséget kizáróan megvilágítja ennek a kifejezésnek az igeszerű használatát: ,,Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra" (Róm 6,10). Ha azt mondja rólunk az Ige, hogy Vele együtt meghaltunk, akkor ennek az Ő halálában kell megtörténnie, és ezért meg kell halnunk ugyanazoknak a dolgoknak, amelyeknek Ő is meghalt. Mit tanulunk az ilyen komoly kijelentésből?
Egyvalamit nagyon gondosan figyelembe kell vennünk. Az Ige itt nem azt mondja - és nem is mondhatja, hogy: ,,Halála által elvette a bennünk lakozó bűnt". Mert így kellene itt hangzania, hogy elmondhassam, hogy a Vele együtt való meghalásom a bennem lakó bűn számára történő meghalást jelenti. Ezt azonban sohasem jelentheti, hiszen Ő volt az egyetlen, a Szent, akiben semmilyen bűn nem volt.
És mégis meghalt a bűnnek, hogyan értsük ezt? Nyilván úgy, hogy elfoglalta a helyemet. Mint helyettesem halt meg a szó legszorosabb értelmében az én bűnömnek, a bűnnek a maga összességében, a gyökereinek és a gyümölcseinek (vö. Róm 6,10) - de az én bűneimnek halt meg, és nem az övéinek! ,,Szeretett engem, és önmagát adta értem" (Gal 2,20). Amikor értem meghalt, a bűnnek halt meg. Értem, vétkesért hordozta el Isten ítéletét, amelyet én érdemeltem ki. Isten ,,azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne" (2Kor 5,21). Amikor Ő értem és helyettem bűnné tétetett és meghalt, akkor helyettem is mindörökre szakított a bűnnel - meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, és az Ő halálában láthatom az enyémet is, mert vele együtt meghaltam.
Mikor és hol haltam meg vele együtt? Ott a kereszten, közel 2000 esztendővel ezelőtt, amikor Ő meghalt, mint ,,az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket" (1Pt 3,18). Ott haltam meg én is, és Isten minden más gyermeke, Ővele együtt a bűnnek, hogy most már Istennek éljek, ahogyan a Bibliában olvasható: ,,Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadott" (2Kor 5,15).
Miként is lehetne itt annak nehézsége, aki csak Istentől kíván taníttatni és az Írásból akar tanulni? Krisztus helyettes halálát Isten úgy értékeli, mint az én halálomat, s mint mindazokét, akik Őbenne hisznek. Eme halál által nyerjük el új helyzetünket, mint akik a halálból feltámadtunk, és az Atya színe előtt a Krisztusban vagyunk. Isten ,,kegyelemmel ajándékozott meg minket szeretett Fiában" (Ef 1,6). Ez az én új, dicsőséges helyzetem, mivel Krisztusban meghaltam. Nem kell megkísérelnem, hogy meghaljak, nem kell imádkoznom azért, hogy haljak meg, vagy nem kell arra törekednem, hogy halottnak érezzem magam (micsoda képtelenség!), hiszen az Írás azt mondja: ,,Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben" (Kol 3,3).
És ennek sokféle gyakorlati hatsa van. Ha tudom, hogy Krisztussal együtt meghaltam, akkor azonnal fölismerem, milyen következetlenség az, ha nem ennek megfelelően élek, ha valamiképpen még a bűnhöz tartozom, amely még mindig bennem van, és uralkodni akar rajtam. Korábban a bűn uralkodott fölöttem, de Krisztus meghalt a bűnnek - gyökerének, ágainak és gyümölcseinek -, és az Ő halála az enyém is volt. Ezért kell magamat hitben meghaltnak tekinteni a bűnnek, és Istennek élni a Krisztusban. Kérem, jegyezzék meg, hogy ezzel nem azt állítom, mintha a bűn meghalt vagy kiirttatott volna. Tudom, hogy jelen van, én azonban meghaltam számára. A hit számol Istennel, és ezt mondja: ,,Krisztussal együtt meghaltam, és ezért a bűn uralmi területén kívül vagyok. Ezért nem is akarok többé neki engedelmeskedni." És mindaddig, amit hitben élek, a bűn nem uralkodik rajtam, mert nem a törvény, hanem kegyelem uralma alatt élek (Róm 6,14). Micsoda ostobaság lenne arról beszélni, hogy az állítólag halott bűn uralkodni tud. Az apostol tanításának magva az, hogy noha a bűn még jelen van halandó testemben, ne engedjem őt uralkodni.
Amíg a világban élek, sohasem leszek szabad a bűn jelenlététől, de szabad lehetek és szabadnak kell lennem a bűn hatalmától. Isten megítélte ,,a bűnt a testben", de nem irtotta ki a bűnt a testből. Ha tehát én magam is elítélem, és megtagadok vele minden közösséget azzal, miközben lélekben - szívem céljaként - Krisztussal járok, akkor megszabadulok uralma alól.
Úgy tekintem magamat, mint aki meghalt a bűnnek és a bűnöknek, mivel Krisztusban meghaltam (vö. 1Pt 2,24). De csak akkor őriztetünk meg a zűrzavartól, ha tisztán látjuk a különbséget a halál két szakasza között.
Remélem, hogy Isten lehetővé tette számomra, hogy mindazoknak, akiknek ezen a ponton nehézségeik vannak, világossá tegyem a tényállást. Szeretnék most rátérni arra a kérdésre, amelyet újra meg újra feltesznek nekem ezzel kapcsolatban: ,,Ha valóban igaz az, amit ön tanít, hogyan lehet bennem 'tökéletes szeretet' ugyanakkor, amikor a bűn is bennem lakik?" Hogy erre választ nyerjünk az 1János 4,15-19-hez kell fordulnunk. Az egyoldalúság elkerülése céljából olvassuk el az egész szakaszt. Kérem az olvasót, ügyeljen annak minden szavára:
,,Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket." Miután elolvastuk ezt az igeszakaszt, engedje meg az olvasó, hogy föltegyek négy kérdést:
1.Milyen szeretetben hiszünk? (16a)
2.Kinek a szeretetében maradjunk meg? (16b)
3.Hol találom meg kiábrázolva a tökéletes szeretetet? (17-18)
4.Mit munkál bennem ennek a szeretetnek a megismerése? (19)
Megkísérlem most ezt az igeszakaszt elmondani a saját szavaimmal: ,,Mindazok, akik vallják a Jézus Krisztusról szóló igazságot, Isten családjához tartoznak. Ezek isteni életet kaptak, és ezért abban a helyzetben vannak, hogy közösségük lehet Istennel, akinek csodálatos szeretetében hiszünk. Ebben a szeretetben nyugszunk, amely oly mérhetetlenül nagy. Isten maga jelentette ki önmagát Szeretetként, és mi ebben a szeretetben akarunk megmaradni. Ismerjük annak kiteljesedését Jézus keresztjében, és ezért nem félünk immár az ítélet napjától, mert tudjuk, hogy a szeretet, aki maga Isten (vö. 1Jn 4,8) az Úr Jézust már odaadta a mi bűneinkért. Az Ő halála a mi halálunk volt, és most Isten Őbenne lát minket. Isten szemében ugyanúgy szabadok vagyunk a bűntől, mint ahogyan Fia az volt. Ezért nem félünk, mert lehetetlen, hogy a szeretetben félelem legyen, mivel Isten tökéletes szeretete eloszlatta mindazt a félelmet, amely gyötört bennünket mindaddig, amíg szívünkkel nem értettük meg helyesen a szeretetet. És ha egyesek mégis félnek, ha arra gondolnak, hogy találkozniuk kell Istennel, akkor ez csak azért van, mert ezek még nem ismerték föl egészen azt, amit az Ő szeretete értünk tett. Ők még csak nagyon fogyatékosan ismerik Isten szeretetét. Mivel azonban mi ismerjük az Ő szeretetét, és nyugalmat találtunk benne, mi is szeretünk, mert a tökéletes szeretet nem is tehet mást, mint hogy minket is szeretetre indítson."
Kell-e még erről többet mondanunk: Hiszen itt világosan nem arról van szó, hogy magamban kimunkáljam a tökéletes szeretetet, hogy így érjem el a tökéletesség állapotát. Sőt ellenkezőleg, a tökéletes szeretet csak a kereszten látható, és ez csak a hívők szívében tapasztalható meg. (folyt. köv.)
H. A. Ironside |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Megszentelődés |
|
|
|
Címkék: következetlenség, megszentelődési, engedelmeskedni, megtapasztalást, fejtegetéseink, megtapasztalás, kiteljesedését, megszentelődés, föltételezzük, gyümölcseinek, fölöslegesnek, kijelentésből, tapasztalható, felháborodott, megkísérelnem, összességében, megszabadulok, mérhetetlenül, érzéketlenné, különbségről, elmondhassam, szidalmakkal, jelenlététől, valamiképpen, megtörténnie, feltámadtunk, helyzetünket, ugyanazoknak, megnyugodjam, ajándékozott, legszorosabb, megvilágítja, kifejezésnek, logikátlanul, kapcsolatban, szeretetében, tökéletes szeretet, kérdésre adott, olvasót arra, helyzetemre vonatkozik, megfeszített latrok, közel kétezer, megszentelődési mozgalom, megszentelődés tanítói, szidalmak miatt, dicséretek miatt, ember Őhozzá, rendkívül fontos, igeszerű használatát, bűnnek egyszer, ilyen komoly, bennünk lakozó, Amikor Pál, Amikor, Jézus Isten Fia, Jézus Krisztusról, Isten Őbenne,
|
|
Offline
