|
|
|
2016-07-09 12:50:04, szombat
|
| |
| |
Egyáltalán miért szükséges a pokol felett elgondolkozni? Önmagában levő fontossága és az őt körülövező hitetlenség mind alapos indokok. De létezik egy harmadik, amely fontosabb mindkettőnél. A hitetlenség egy mélyebb probléma tünete.
A tünet mindig túlmutat önmagán. Egyszer csak észreveszel egy daganatot a testeden. Nem fáj és nem okoz semmilyen kellemetlenséget. Együtt élhetsz vele és a munkádat is végezheted. Ilyen értelemben a daganat jelentéktelen önmagára nézve. Da vajon így szoktál rá reagálni? Nem, ha törődsz a testeddel, és ha felméred a helyzetet. Elmész az orvoshoz és kivizsgáltatod magad. Kezelést igényelsz. Lehet, hogy nem a daganat miatt, hanem azért amire az utalhat - valami sokkal veszélyesebbre, aminek ez a jele lehet.
Természetesen a hitetlenség több, mint tünet. Önmaga is egy bűn. De a hasonlat érvényes ebben az értelemben: a hitetlenség egyben valami rosszabbnak a tünete. Az emberiség legmélyebb problémájának tünete: az emberközpontúságé. Itt található minden nehézségünk gyökere. Önmagunkat helyeztük a világegyetem középpontjába. Mi lettünk azok a lények, akik körül forog minden egyéb. Ez az Édenkertbe nyúlik vissza, ahol Sátán ezt mondta Évának: ,,olyanok lesztek mint az Isten" (1Móz 3,5) és ő hallgatott rá. Valójában, még ennél is messzebbre nyúlik vissza. Sátán maga mondta: ,,hasonló leszek a Magasságoshoz" (Ézs. 14,14).
Az énközpontúság bűne vagy a humanizmus (ez csupán egy másik neve), a bűnbeesés óta jelen van világunkban. Annyira dominálja kultúránkat, hogy napjainkban eljutott odáig: teljesen ellepi világunkat. Az emberközpontúság mindent átható és észrevehetetlen, mint a belélegzett levegő. Senki sem marad érintetlen. Jelen van, beszívjuk és megmérgez, a levegőszennyezéshez hasonlóan.
Az emberközpontúság képezi a pokollal szemben felhozott kifogások gyökerét, beleértve az evangéliumi kifogásokat is. Az újítók azt mondják nekünk, hogy a mélyebb megértésnek köszönhetően változtattak nézetükön. Mélyebbre jutottak az eredeti szavak megértésében és megvizsgálták a hátteret a friss ismeretek fényében; exegetikai képességeik pontosabbak lettek a korábbi nemzedékénél.
Következésképpen, ezek a pontosabb értelmezési módszerek óhatatlanul arra vezették őket, hogy megkérdőjelezzék a pokol hagyományos tanítását.
Lehet, hogy ők ezt így gondolják, de ez nem igaz. Nem egy továbbfejlesztett értelmezi módszer változtatta meg gondolkozásukat. Anélkül, hogy észrevették volna, korunk emberközpontúságának befolyása alá kerültek, ami megrontotta gondolkozásukat. Ez a világ szelleme. Érzelmileg elutasítják a pokolt, de ahhoz viszont elég okosak voltak, hogy meggyőzően érveljenek következtetéseik mellett, amelyekre irracionális módon jutottak el. Előbb kialakították nézetüket, majd visszaéltek az exegézissel, hogy képesek legyenek egy előre meghatározott következtetésre eljutni. Száműzték az igazságot, nem azért mert hamisnak bizonyult volna, hanem azért, mert népszerűtlennek és zavarónak érzékelték. A változás nem azért született, mert ,,új világosságot nyertek a Bibliából, hanem mert új sötétség árasztotta el őket a kultúra irányából."
Hadd fordítsuk figyelmünket a humanizmus lelkületének három jelére és lássuk meg, hogy esetenként hogyan ellenkezik velük a pokolról szóló tan.
Első jele az ember saját emberközpontú nézetében tűnik fel. Társadalmunk legnemesebb értéke az emberi jólét. Ez a kulcs, minden tevékenységünk célja, az alap, amelyre civilizációnk épül. Az emberek boldogok kell hogy legyenek.
De a pokol tana, egy brutális karmoláshoz hasonlóan, utat tör magának a humanisztikus világnézeten keresztül. Azt mondja nekünk, hogy emberi lények milliói válnak kibeszélhetetlenül nyomorulttá a kín és gyötrelem örök helyén. Nos, az emberek nem tudnak megbarátkozni egy ilyen gondolattal. Ez számukra tűrhetetlen, mivel megkérdőjelezi mindazt, amiért a modern ember él és kiáll. A boldogság a legfőbb jó és a cél az ember jóléte. Elkárhozottak milliói? Nem, nem, ezt egyszerűen nem fogadják el. Érzelmi előítélettel fogadják ezt, szívük pedig kételkedésre ösztönzi értelmüket.
Még a keresztyéneket is érintheti ez. Csodálkoztál-e már azon, hogyan lehetünk boldogok a mennyben miközben tudjuk, hogy más emberi lények a pokolban szenvednek? Ez sokak számára egy kínos kérdés, később erre még visszatérünk. De most, egy pillanatra, képzeld magad a mennyországba, Isten dicsőségét szemlélve. Jézus Krisztus, a bűnösökért megöletett Bárány, ott áll teljes szépségében. Angyali seregek és a megváltottak hatalmas tömegei vesznek körül. Az új ég és az új Föld előtted terül el, teljes gazdagságával és csodálatosságában. Boldogtalan maradsz? Ha neked nem elég, hogy örökre együtt leszel Krisztussal, ha azt gondolod, hogy a bűnösök kárhoztatása megrontja Isten jelenléte okozta örömödet, akkor ez nem emberközpontúság? Vajon nem kezdett ki a világ befolyása, megfertőzve téged is? Mégis, bűnös természetünk, önmagunkkal való elfoglaltságunk és önfontoskodásunk odáig vezet, hogy így érzünk.
Természetesen az embereknek nincs ilyen problémájuk, amikor a mennyországra gondolnak. Legalábbis a mennyországról alkotott ferde fogalmukkal, miszerint a menny kizárólag emberi boldogságuk helye. Egy ilyen mennyország teljesen elfogadható. Ez beleilleszkedik világnézetükbe. De a pokol ellentmond kényelmes feltevéseiknek. Darabokra zúzza az ember emberközpontú nézetét.
Másodszor, a világ bűnről alkotott felfogása is emberközpontú. Mi a bűn manapság? Természetesen nem nevezik ,,bűnnek". De mit tartanak hibásnak vagy szégyenletesnek? Milyen fajta magatartást kellene kerülnünk? A legjobb általános választ valószínűleg az lesz, hogy bűn mindaz, ami másokat sért. Azért mindent meg kell tennünk, hogy ne ártsunk vagy ne okozzunk kellemetlenséget egy másik személynek. Ezt látják gonosznak.
Sajnos ezt a kritériumot nagyon szelektív módon alkalmazzák. Úgy néz ki, hogy nem gond, ha olyanokat bántanak, akik kellemetlenek vagy útjukban állnak. Millió számra pusztítanak el meg nem született gyermekeket. ,,Civilizált" társadalmunkat nem zavarja ha a fogót az anyaméhben levő babák nyakába nyomják, ha kiszívják agyukat és szétzúzzák koponyájukat. Ha a jelenlegi trend folytatódik, akkor nem fogja zavarni majd őket a fogyatékosok megsemmisítése vagy az idősek elaltatása sem, ha túl drága lesz a fenntartásuk. Egy szörnyű világ felé tartunk, hacsak irgalmában az Isten nem fordítja nemzetünket maga felé.
Mégis, bármennyire következetlenül is, a tisztességes emberek általában ezt a nézetet vallják, hogy ne sértsünk meg senkit. Ne hazudjunk, ne használjunk erőszakot. A gyermekeket ne rontsuk meg. Az ígéreteket ne hanyagoljuk el. Egyetértenek a hatodik és a nyolcadik parancsolattal: ,,Ne ölj. Ne lopj" és, bár gyorsan csökkenő mértékben, még a hetedikkel is: ,,Ne paráználkodj". Szégyellik az ilyen dolgok elkövetését vagy legalábbis, ha rajtakapják őket. Ezek a parancsolatok elfogadhatóknak tűnnek a társadalom számára. Tudják, hogy a világ jobb hely lenne, ha ezeket a rossz dolgokat meg lehetne szüntetni és sokszor kínozza lelkiismeretüket, ha másokat megsértenek.
De próbálj velük elbeszélgetni a második, harmadik és negyedik parancsolatról - Istent nem másféleképpen tisztelni, mint ahogyan az igéjében le van írva, Isten nevét hiába fel nem venni, szentül megtartani a sábbátot. Ezeket nevetségesnek tartják. Ha az Úr napján elég tapintatlanul odamész a szomszédodhoz és kedvesen rámutatsz, hogy nem kellene a házát javítania vagy nem kellene kedvenc szabadidős tevékenységének hódolnia, mert ezek nem egyeznek a vasárnap megszentelésével, arra fog gondolni, hogy megőrültél. ,,Micsoda vallásos szörnyszülött vagy te", vágna vissza. ,,Kinek ártok azzal, amit csinálok? Kit sértek meg ezzel?"
Honnan ez a különbség? Miért csak néhányat fogadnak el az emberek a parancsolatok közül, miközben másokat elutasítanak? Mivel emberközpontú a bűnről alkotott nézetük. Embereket sérteni rossz és tudják, hogy ezt nem szabad csinálni. De nincs fogalmuk az Isten ellen elkövetett bűnről. A parancsolatok, amelyek nem vonatkoznak közvetlenül az emberi jólétre, hidegen hagyják lelkiismeretüket. Isten egyszerűen nem számít. A bűntudat és a rossz magatartás tekintetében, őt ki lehet hagyni.
De a pokol darabokra zúzza ezt az álarcot. A pokol azt üzeni, hogy létezik egy félelmetes, szent Isten, akinek szemében rettenetesen bűnösök vagyunk. Ez a tan arról világosít fel, hogy a bűn annyira komoly, annyira elítélendő Isten szemében, hogy örök szenvedést eredményez. Az emberi rosszaságot egy teljesen más síkra emeli és a felelősség, valamint az ítélet és az örök következmények kontextusába helyezi. ,,A bűn pedig a törvénytelenség" (1Jn. 3,4), az áthágott törvény pedig Istené. Az emberek nem akarnak a pokolról hallani, mert azt súgja nekik, hogy a bűn sokkal komolyabb és szörnyűbb, mint ahogy azt valaha is elképzelték. Amikor az egyik férfit, aki gyilkolt és paráznaságot követett el, a Szentlélek meggyőzte bűnéről, először nem azon bánkódott, hogy embereknek ártott. Ehelyett Istenhez kiáltott: ,,Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt." (Zsoltár 56,6). A pokol kihangsúlyozza, hogy bűnünk örök következményekkel jár, mivel az a Mindenható ellen elkövetett sértés.
Harmadszor, mindegyik közül a legrosszabb, az Istenről szóló emberközpontú nézet. Megfigyelted-e, hogy kultúránk lassan, de biztosan aláássa a tisztelet és a csodálat minden természetes érzését? Nincs több hiteles hősünk. Kihágó magatartásukért ünnepelnek embereket vagy feltűnő fogyasztásukért, de nem a társadalom számára képzett értékükért. A gazdagságot előnyben részesítik az értékkel szemben, a bűbájt az erénnyel szemben. Sok ,,személyiség" létezik, de keves a jellemes ember. A tisztaságot utálják. Eluralkodott a cinikusság, az a hit, hogy senki sem nemes vagy önzetlen. A bulvárlapok kifürkészik a hírességek piszkos titkait, az olvasók gyönyörködtetésére. Sárdobáló életrajzírók szétrombolják azok hitelét, akikről írnak. Nem tudnak előállni senkivel, aki méltó a figyelmünkre, nincs senki, aki önfeláldozásra vagy nemes erőfeszítésre szólíthatna fel minket. Tudatosan mindenkit erkölcsi süllyesztőbe rántanak. A hősök szemmel láthatóan népszerűtlenek. Miért? Mire ez az őrültség, amely mindenkit a legkisebb közös nevezőre akar lecsökkenteni?
Mivel az emberek utálják a Hőst, a Legfőbb Lényt. A világ fél attól a gondolattól, hogy a jóság és a szentség ítélőbírája elé álljon. Az az isten, akiről manapság az emberek beszélnek - ha az egyáltalán létezik - csupán az ember javára létezik. Célja, látszólag, boldogságunkról gondoskodni. Az Isten egy mennyei szobainas. Ha szükség van rá, csengetnek utána és amikor nincs rá több szükség felszólítják, hogy távozzon. A Westminsteri Kiskatekizmus első válaszát átírták ekképpen: ,,Isten fő célja, hogy kielégítse az embereket és róluk gondoskodjon örökké." Még az evangéliumi gyülekezetekben is túl sokszor az a benyomás keletkezik, hogy Isten a mi boldogításunkért létezik, hogy válaszoljon imáinkra, hogy meggyógyítsa betegségeinket, hogy helyrehozza házasságunkat, hogy segítsen a fogyókuránk betartásában.
Luther ezt ,,kihasznált Istennek" nevezte. Mennyire fájdalmasan igaz kifejezés! Érezted-e már kihasználva magad? Azt gondoltad valakiről, hogy a barátod. Feltételezted, hogy élvezte társaságodat és önmagadért értékelt. Bíztál benne, de végül rájöttél, hogy kihasznál. Csak azért ápolták veled a kapcsolatot, hogy megkapják, amit kívántak tőled, majd kinevettek a hátad mögött. Mit gondolnál arról a férfiről, aki kihasználta feleségét? Mennyire nyomorult embernek tartanád! De pontosan ez az, amit az emberek tenni próbálnak Istennel. Azt gondolják, hogy megtehetik ezt az ég és a Föld Urával szemben. Nem fogják fel szentségét, félelmetességét vagy fenségét. Bábunak vélik, ami egy dobozban fekszik, amíg meg nem nyomjuk a gombot, hogy kieresszük.
Ellenben a pokolról szóló tan egy olyannal Istennel szembesít, aki haragjában eltipró, erejében ellenállhatatlan, igazságszolgáltatásában rettenetes. Hatalmas Uralkodó, aki ujjai között tartja a világot, mint egy porszemet. ,,És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?" (Dán. 4,35). A pokol arra emlékeztet, hogy Isten ellenőriz mindent, azt teszi, ami tetszésére szolgál, és őt nem lehet elkerülni vagy kirekeszteni vagy manipulálni.
Manapság az emberek nem kívánnak maguknak egy ilyen Istent és ezért száműznek minden olyan tant, amely fenyegetően mutatja be őt. Ezért annyira létfontosságú, hogy gondoljunk a pokolra. Ez szemtől-szembe állít minket az élő Istennel. Ez a lelkünk lakmusz-papírja. Istenközponttú vagy? A pokol próbára tesz.
De a fordítottja is igaz. Ha bizonytalan vagy a pokollal kapcsolatban, Isten meggyőz. Amíg az emberek nem ismerik Istent, nem hisznek a pokolban. Ezt a tant nem lehet elszigetelten tanítani. Először látnunk kell Istent az ő szentségében és fenségében, különben a pokolnak nincs semmi értelme. Nem tudjuk addig felfogni. Ezért van az, hogy az istentisztelő gyülekezetek és az istenfélő keresztyének ennyire létfontosságú szolgálattal rendelkeznek. Ki más beszélhet a fenséges, mindenható Úrról?
De, ha szembesültünk az igaz Istennel, ha egyszer te és én erre a fenséges Lényre tekintettünk, akkor készek vagyunk mindent elhinni, amit Isten mond. A kételkedők előállhatnak ostoba kifogásaikkal és elénk tálalhatják gyermeteg megkérdőjelezéseiket, de alapvető problémájuk ez marad: sosem látták meg az Istent úgy, amint van vagy pedig egy ideje már elhalványult a látásuk.
Az ítélet napján senki sem nevet vagy készít majd nyegle kis szórólapokat a mennyországról és a pokolról. Senki sem kérdőjelezi majd meg az örök büntetés erkölcsösségét. Egyetlen liberális gondolkodású prédikátor sem hangúlyozza majd: ,,nem hiszem, hogy egy szerető Isten bárkit is pokolba küldene." Mindnyájan önként borulunk arcra az élő Isten megható valóságától lenyűgözve.
Miért kell a pokolra gondolnunk? Mivel saját kincsinységünket juttatja eszünkbe. Mivel élénken ábrázolja a bűn szörnyűségét. Mivel mindnyájunkat Isten ellenállhatatlan jelenlétével szembesít. Ezért támadja az ördög annyira kitartóan ezt a tanítást.
Némelyeknek közületek még mindig arra van szüksége, hogy Istennel találkozzon. Sürgetlek, hogy fogadjátok el Isten létezésének valóságát, aki titeket teremtett és aki ellen vétkeztetek, akinek felelősséggel tartoztok, aki minden bizonnyal elítél titeket, ha nem könyörögtök hozzá irgalomért, aki viszont biztosan üdvözíti mindazokat, akik Fiában hisznek.
Mi magunk, bár hívőknek tartjuk magunkat, e világ gondolkozásmódjának hatása alá kerültünk, jobban, mint gondolnánk. Istenről alkotott látásunk elhalványult és hitünk túlságosan énközpontúvá vált. ,,Miért érint ez engem?" kérdezzük. ,,Mi lesz az én vágyaimmal? Az én életem hol helyezkedik el mindebben?" Minden másnál jobban szükségünk van arra, hogy Istenünket újból az ő szentségében és dicsőségében lássuk meg. Bár használná fel ezt a tanítást, hogy ezeket az igazságokat eszünkbe vésse.
Egyesek azon szeretteitek miatt búsultok, akik elköltöztek e Földről és, tudomásotok szerint, nem törődtek Krisztussal. Csontotokból való csont és húsotokból való hús voltak ők. Szerettétek őket, és jól tettétek, hogy szerettétek őket, de elkárhozásuk tudata elviselhetetlen fájdalmat okoz nektek. Nem tudlak titeket megvigasztalni, viszont Istenhez akarlak irányítani. Ha az Ő színe elé jössz kérdéseiddel és félelmeiddel, atyai karjával átölel majd. Lehet, hogy nem kapsz mindenre választ, de megismered a szeretet Istenét, aki nem bánthatja meg egyik gyermekét sem, akinek útjai mindig igazságosak, szíved pedig megtelik békességgel.
Emlékezz a mennyekben levő üdvözültek szavaira. Ezeket a szavakat egy napon majd te is elsajátítod: ,,Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten ... mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod és a halottak ideje, hogy megítéltessenek ... Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te útaid, óh szentek Királya! Ki ne félne téged, Uram! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert a te ítéleteid nyilvánvalókká lettek" (Jel. 11,17-18; 15,3-4).
Ez az egyetlen helyes válasz: meglátni Istent. ,,Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak ... Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják." (folytatjuk)
Edward Donnelly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Menny és pokol |
|
|
|
Címkék: kellemetlenséget, lelkiismeretüket, emberközpontúság, önfontoskodásunk, boldogításunkért, ellenállhatatlan, megszentelésével, kincsinységünket, következtetéseik, következésképpen, megkérdőjelezzék, fogyasztásukért, következtetésre, gondolkozásukat, félelmetességét, népszerűtlennek, szégyenletesnek, következetlenül, törvénytelenség, elviselhetetlen, magatartásukért, elfoglaltságunk, megítéltessenek, beleilleszkedik, gyülekezetekben, tevékenységének, boldogságunkról, elfogadhatóknak, észrevehetetlen, önfeláldozásra, megkérdőjelezi, kihangsúlyozza, istenközponttú, megvigasztalni, nyilvánvalókká, feltevéseiknek, pokol felett, mélyebb probléma, tünet mindig, daganat jelentéktelen, daganat miatt, utalhat –, jele lehet, hitetlenség több, hasonlat érvényes, hitetlenség egyben, emberiség legmélyebb, világegyetem középpontjába, énközpontúság bűne, másik neve, emberközpontúság mindent, belélegzett levegő, Jézus Krisztus, Ehelyett Istenhez, Legfőbb Lényt, Westminsteri Kiskatekizmus, Föld Urával, Hatalmas Uralkodó, Edward Donnelly,
|
|
|
|
|
|
| pokol felett, mélyebb probléma, tünet mindig, daganat jelentéktelen, daganat miatt, utalhat –, jele lehet, hitetlenség több, hasonlat érvényes, hitetlenség egyben, emberiség legmélyebb, világegyetem középpontjába, énközpontúság bűne, másik neve, emberközpontúság mindent, belélegzett levegő, emberközpontúság képezi, pokollal szemben, evangéliumi kifogásokat, mélyebb megértésnek, eredeti szavak, friss ismeretek, korábbi nemzedékénél, pontosabb értelmezési, pokol hagyományos, továbbfejlesztett értelmezi, világ szelleme, előre meghatározott, kultúra irányából, humanizmus lelkületének, pokolról szóló, ember saját, emberi jólét, emberek boldogok, pokol tana, brutális karmoláshoz, humanisztikus világnézeten, ilyen gondolattal, modern ember, ember jóléte, mennyben miközben, pokolban szenvednek, kínos kérdés, bűnösökért megöletett, megváltottak hatalmas, bűnösök kárhoztatása, világ befolyása, embereknek nincs, mennyországra gondolnak, mennyországról alkotott, menny kizárólag, ilyen mennyország, pokol ellentmond, ember emberközpontú, világ bűnről, legjobb általános, másik személynek, kritériumot nagyon, anyaméhben levő, jelenlegi trend, fogyatékosok megsemmisítése, idősek elaltatása, szörnyű világ, tisztességes emberek, nézetet vallják, nyolcadik parancsolattal, ilyen dolgok, parancsolatok elfogadhatóknak, társadalom számára, világ jobb, rossz dolgokat, házát javítania, vasárnap megszentelésével, parancsolatok közül, bűnről alkotott, emberi jólétre, rossz magatartás, pokol darabokra, emberi rosszaságot, örök következmények, áthágott törvény, pokolról hallani, egyik férfit, pokol kihangsúlyozza, csodálat minden, gazdagságot előnyben, értékkel szemben, erénnyel szemben, jellemes ember, tisztaságot utálják, bulvárlapok kifürkészik, hírességek piszkos, hősök szemmel, legkisebb közös, emberek utálják, szentség ítélőbírája, emberek beszélnek, egyáltalán létezik, ember javára, mennyei szobainas, evangéliumi gyülekezetekben, , ,
|
|
|
|
|
2024. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
103 db bejegyzés |
| e év: |
365 db bejegyzés |
| Összes: |
35930 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2137
- e Hét: 4509
- e Hónap: 33821
- e Év: 221623
|
|
|
Offline
